Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-30 / 208. szám, kedd

Az Olasz KP Központi Bizottságának határozata Róma (CTK) — Az Unita lap vasárnap közzétette az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatát, amelyet a politikai helyzetről és a nemzetközi kommunista mozgalom Jelenlegi problémáiról szóló beszámolók megvitatása után hozott. Az Olasz KP KB az atomkísérletek betiltásáról szóló egyezményt az egész világ békeerői nagy sikerének tartja s kifejezi azt az óhaját, hogy ez az egyezmény legyen olyan folyamatnak a kezdete, amely a feszültség enyhítését előmozdító egyezményekhez vezet, — szól a politikai határozat. A határozat elítéli az olasz kor mány álláspontját a NATO sokoldalú atomerejének felépítését illetően. A kormány ugyanis összhangban cselekszik Nyugat-Németországgal és De Gaulle Franciaországával. A nemzetközi kommunista mozga lom jelenlegi problémáiról szóló hahatározatban az Olasz KP KB elítéli a Klnal Kommunista Párt álláspontját. A plenáris ülés helyesli azokat az elveket, amelyek az SZKP XX. kong resszusának irányvonalul szolgáltak Ezek az elvek figyelembe veszik a jelenlegi világhelyzet újabb fejleményelt, s lehetségesnek tartják a szocializmusba való átmenet világméretű megvalósítását háború nélkül, a békés egymás mellett élés és a szocializmus építésének különböző útjait.' Ezeket a lehetőségeket megerősítették az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozások. Az elvek helyességét bizonyítja a békepolitika érvényesülése és azok a sikerek, amelyeket a Szovjetunió ért el a szocializmus építése terén, valamint a kommunista mozgalom sikerei. A francia kommunisták hűek a marxizmus-leninizmus elveihez Párizs (CTK) — Az Humanité hétfői száma közli Francois Billoux-nak, a Francia Kommunista Párt KB politikai bizottsága tagjának cikkét, amelyben a nemzetközi kommunista mozgaldfci legutóbbi fejlődésével és helyzetével foglalkozik. Billoux rámutat arra hogy a kínai vezetőkkel való első nézeteltérések 1960 áprilisára tehetők, amikor a Kipai KP „Éljen a leninizmus" címmel brosúrát adott kl. Cikkének további részében F. Billoux megjegyzi, hogy a Francia KP 1960. június 14-e óta több levelet Kísérlet az afrikai szakszervezetek egyesítésére Algír (CTK) — Az Addis Ababa-1 értekezlet óta Afrikában érvényesülő erős egységtörekvések szakszervezeti mozgalom terén is megmutatkoznak. Mali, Guinea, Marokkó, Ghana és Algéria szakszervezeti szövetségei, amelyek a Pánafrikai Szakszervezeti Szövetségben (USPA) tömörülnek, javasolták a Dakarban ülésező rivali afrikai szakszervezeti értekezletnek, hogy baráti találkozón rakják le az afrikai szakszervezeti egység alapjait. Az USPA nemzeti központjai ezt a kezdeményezésüket a mali szakszervezetek kongresszusán vitatták meg. Az afrikai szakszervezeti mozgalomnak jelenleg két fontosabb szervezete van, mégpedig az USPA, amely a volt casablancai csoport államai szakszervezeti szövetségeit egyesíti s székhelye Marokkóban van, a másik nemzetközi szervezet a CSA, amelybe a volt Francia Nyugat- és Egyenlítői Afrika országainak szakszervezeti szövetségei tömörülnek. Választási komédia Marokkóban Algír- (CTK) — Az ellenzéki pártok bojkottfelhívása ellenére Marokkóban vasárnap megtartották a községi választásokat. Az ellenzék letartóztatása, amellyel a királyi kormány győzelmét akarta biztosítani a választáson, a választás napján sem szűnt meg, mert a rendőrség 150 személyt tartóztatott le, ebből 75-öt Casablancában. Az alkotmányos intézmények védelmére létesült kormányfront győzelméhez nem fér kétség, mivel a többi jelölőlistát, tiltakozásul a rendőrterror ellen, visszavonták. A választók ebben a helyzetben csak azzal fejezhették ki álláspontjukat, hogy nem vettek részt a választásokon. Az általános májusi választásokon a választók 27 százaléka nem vett részt. A vasárnapi választás eredményeiről még nem érkezett hivatalos jelentés. intézett a Kínai KP-hez, amelyekben kifejezte, hogy nem ért egyet a klnal elvtársak álláspontjával, ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy napjaink legfontosabb problémája a békés egymás mellett élés megvalósítása. A Francia Kommunista Párt továbbra is a testvéri kommunista pártok oldalán áll, amelyek hűen a marxizmus—leninizmus elveihez rendületlenül harcolnak a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért. Ezt a politikát helyesli valamennyi francia kommunista is, amiről számos határozat is tanúskodik, amelyekben a Francia KP Központi Bizottsága elítéli a kínai kommunisták káros politikai tevékenységét. Vasárnap ujabb földrengéseket észleltek Skopljeban Skoplje (CTK) — Skoplje földrengéssújtotta városban újabb földrengést észleltek, amely azonban nem követelt áldozatokat. A városban egész vasárnap folytak a mentési munkálatok. Jugoszláviából érkező hírek szerint a várost mintegy 50 000 ember hagyta el. A macedón kormány hivatalos közlése szerint eddig 700 áldozatot ástak ki a romok közül, s csupán 500-nak sikerült megállapítani a személyazonosságát. A sebesültek száma meghaladja a 2500-at, 162 súlyos sebesültet Belgrádba szállítottak. A jugoszláv vasutak igazgatósága vasárnap közölte, hogy a földrengés idején a skopljei pályaudvaron nem tartózkodott nemzetközi gyorsvonat. Az igazgatóság azonkívül közölte, hogy Jugoszláviában a földrengés nem okozott komoly zavarokat a vasúti közlekedésben, s hétfőn felújítják a vasúti, az autóbusz és a légi közlekedést Skoplje ' és Jugoszlávia más vidéke között. Macedónia végrehajtó tanácsa vasárnap elrendelte a gazdasági és a kereskedelmi élet mielőbbi teljes felújítását a városban. Az ipari épületek nem szenvedtek számottevő károkat, s ha elegendő nyersanyag és áram áll rendelkezésükre, folytathatják a. termelést. A bankok ideiglenesen a közeli városokban rendezkedtek be, mivel épületeik megrongálódtak. A mentőosztagok vasárnap végrehajtották a város fertőtlenítését, hogy útját állják a járványos megbetegedéseknek s elvégezték a lakosság kötelező oltását. Az AP hírügynökség közlése szerint a jugoszláv kormány elhatározta, hogy Skoplje romjain új várost épít fel. Olllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllitllllllllllllllll KI MOND IGENT ÉS KI NEMET? A moszkvai Pravda cikke Fort-de France-nak, Martinique francia tengeren túli tartomány fő városának lakossága hevesen tiltakozik a francia igazságszolgáltatás el len, mely a párizsi fogházakba deportálta a letartóztatott demokratákat a szigetről. Felvételünkön a szabadon bocsátott politikai foglyok tilta zása. Moszkva (CTK) — Ezzel a címmel közli a moszkvai Pravda tegnapi száma megfigyelőiének, Juri

J Zsukovnak a cikkét. Vidáman hunyorog a rádióvevőkészülék zöld szeme, a beállításnál különböző hangok hallatszanak és bármely állomásra állítod be rádiódat, mindenünnen ez a szó hallatszik: Moszkva. Mindenünnen a megelégedés, a megkönnyebbülés és az őszinte öröm hangját hallod. Csak néhány hullámhosszon észlelsz nyirkos, átható hűvösségű hangokat, mintha a pincéből jönnének. Ahonnan ezek származnak, ott még mindig a hidegháború légköre uralkodik. Az egész olyan, mintha az éterben valami különös világméretű népszavazás zajlana le. Ki kívánja az atomkísérletek eltiltását és kl van ellene, kl helyesli a nemzetközi légkör tisztulását a sző szoros és átvitt értelmében egyaránt, és ki Igyekszik a légkör további szennyezésére és befertőzésére, ki áll a béke megerősítése mellett és ki akar egy újabb háborút kirobbantani — erről folyik a sző. John Bernall professzornak, a Béke-világtanács elnökének százszorosan igaza vau, amikor azt Jósolja, hogy a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett atomkísérletek eltiltására vonatkozó, Moszkvában parafált egyezmény csupán az első lépés az atomháború veszélyének csökkentéséhez, s hogy a béke erőt nem elégedhetnek meg az elért eredménnyel. — Jó kezdet ez — mondja Nyikita Hruscsov. — Ez közeledés a békéhez, előrelépés az ész útján, távolodás a háborútól — Jelentette ki Kennedy elnök. — Az egyezménynek önmagában ls nagy Jelentősége van, de még fontosabb abból a szempontból, hogy alapul szolgálhat még nagyobb horderejű megállapodásoknak — mondja Harold Macmillan. — Az egyezmény határkövet jelent a jelenlegi világtörténelemben — véli Nehru. — Ez a világ népei békeakaratának és a Szovjetunió békepolitikájának a győzelme — állapítja meg Fidel Castro. A szerződés parafálását örömmel fogadták a kommunista és munkáspártok központi bizottságainak első titkárai, a Varsói Szerződés államainak kormányfői, Brazília, Mexikó, Chile és az EAK elnöke; Olaszország, Kanada, Ceylon, Görögország, Ausztrália, 'Űj-Zéland, Írország, Dánia és más országok' miniszterelnökei. Sok kormány már kifejezte abbeli hajlandóságát, hogy csatlakozik az egyezményhez, miután azt a három letéteményes ország illetékes vezetői aláírják é= ratifikálják. A közvélemény mindenütt örvendve fogadja a szerződést és követeli a többi időszerű probléma haladéktalan megoldását, a hidegháború megszüntetését és a béke megszilárdítását. Az első lépés megtörtént, jöjjön a folytatás — mondják az emberek. Ne vesztegessük az Időt és ne feledjük, hogy a világon jelenleg 586 olyan reaktor van üzemben, amelyek Teller amerikai tudós, az atomfegyverkezés megátalkodott hívének szavai szerint „kulcsok az atombombagyártáshoz". Az urán, amelyet a reaktorok feldolgoznak, csaknem minden országban megtalálható s viszonylag elég olcsó. A reaktorokban az urán plutóniummá — csillogó, nehéz fémmé alakul. Ennek a fémnek egy csésze nagyságú darabja egy egész város elpusztításához elegendő, mint ahogy az 1945. augusztus 9-én történt, amikor az amerikai fegyveres erők Nagaszakira dobták az első plutóniumbombát Hirosimát uránbomba semmisítette meg. Megállapították, hogy ez év végére 30 ország fog rendelkezni olyan reaktorokkal, amelyek plutónium gyártásra alkalmasak. Ezeknek az országoknak jelenleg még nincs atomfegyverük. 1967-ig ezek és a még megépülő reoktorok annyi plutóniumot képesek gyártani, amely a Nagaszakit megsemmisítő atombombához hasonló pusztító fegyvereket százszámra készíthetnek belőle, összehasonlítva a már most felhalmozott óriási atomfegyver-készlettel, ez ugyan kevés, de elegendő volna az atomháború véletlenszerű kirobbantásához! Nem szabad tehát haboznunk vagy estleg a megelégedés érzésében ringatni magunkat, hanem folytatnt kell a fól kezdett együttműködést. Elértük a légköri, a víz alatti és a kozmikus kísérleti robbantások eltiltását, ezután szálljunk síkra a föld alatti kísérletek betiltásáért, s törekedjünk a világ valamennyi becsületes embere elé tűzött fő feladat megoldására: harcoljunk ki olyan egyezményt, amely elrendelné valamennyi atomfegyver és szállítóeszközeik megsemmisítését, s ezzel utat nyitna a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt megvalósuló általános és teljes leszereléshez. Amig nem oldjuk meg ezeket a feladatokat, haladéktalanul Intézkedéseket kell tenni, melyeket maga az élet sürget: Megnemtámadási szerződést kell kötni a NATO és a Varsót Szerződés tagállamainak, meg kell szüntetni, vagy inkább csökkenteni kell az államok katonai költségvetését. Intézkedéseket kell tenni a támadás kiküszöbölésére, csökkenteni kell az Idegen katonák számát az NSZK-ban és az NDK-ban. Képviselőinket el kell küldeni az NSZK-ban állomásozó nyugati hatalmak katonai egységeibe és fordítva, a nyugati hatalmak képviselőit el kell küldeni az NDK-ban állomásozó szovjet katonai egységekbe. Hruscsov elvtárs a Pravda és az Izvesztyija munkatársai kérdésére adott feleletében újból hangsúlyozta ezen problémák fontosságát. Nehéz elérni ezen intézkedések megvalósítását? Igen, nehéz. Elérhetjük őket? Kétségtelenül! Csak az fon• tos, hogy az emberek szorosan felzárkózzanak a harcban, fékezzék a háborús uszítókat és kényszerítsék rájuk akaratukat, hogy békében éljünk. A Moszkvában elért első siker azt bizonyítja, hogy megegyezhetünk a legbonyolultabb és a legnehezebb kérdésekben is, hisz ma már nagyon kevés az olyan ember, aki nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy a termonukleáris háború nem kímél meg senkit és az, aki szítja a háborút, maga ls elpusztul lángjaiban. „A békét állítólag nem lehet megőrizni, tekintettel az imperializmus jellemző vonásaira, mondotta nemrég Hruscsov a szovjet—magyar barátsági gyűlésen." „Hogy az imperializmus rabló jellege nem változott meg és nem is változhat meg, ez igaz. Ezt mindnyájan állítjuk és ez az állításunk helyes. De elvtársak, az imperialisták politikáját is emberek határozzák meg és ezeknek az embereknek is van fejük, agyuk. Hogy miképpen gondolkoznak, ez már más kérdés. Ml kommunisták vagyunk és ezért éppen fordítva gondolkodunk, mint az imperialisták. Es az imperialistáknak ts — ha nem vesszük figyelembe a veszetteket, akik mindenre képesek — számítaniuk kell a valósággal, a megváltozott erőviszonyokkal, a békét és szocializmust védő erők megnövekedésével". Természetesen a „veszettek", továbbra is minden erejükkel a termonukleáris bombákba kapaszkodnak és ellenzik a kísérletek betiltását. Goldwater amerikai szenátor, aki az Egyesült Államok elnöki hivataláról álmodik, mélyen csalódott a Moszkvában elért egyezményben és nem késett kijelenteni, hogy az egyezmény aggályokat kelt és sértődötten megkérdezte: Miért kellett olyan gyorsan tárgyalni? Nixon sikertelen elődje, aki nemcsak az utolsó elnökválasztásokon veszített, de nem sikerült megszereznie a kaliforniai kormányzó hivatalát sem, helyeselte Goldwater kijelentését és óva intette a Nyugatot, hogy ne lépjen a békés együttélés útjára. Hasonló nótát fütyül Jackson és Stennis szenátor, Hosmer, a kongresszus tagja és Teller. A légköri, víz alatti és kozmikus nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése — jelentette ki Hosmer —, fékezi az Egyesült Államok hatalmas atomfegyverzetének kialakítását, míg a Szovjetunió már rendelkezik ilyen fegyverzettel. A nyugat-európai veszettek is idegesek. Habár Schröder, az NSZK külügyminisztere kedvtelenül azt mondta, hogy kormánya örömmel fogadja a moszkvai egyezményt és hajlandó aláírni. A nyugatnémet kormány egy másik tagja, von Hassel hadügyminiszter, gyorsan kijelentette, hogy a nukleáris kísérletek betiltása nem érinti a sokoldalú atomerő kérdését. Más szavakkal: akárhogy is lesz, csak adjatok nekem termonukleáris bombát! Mérges mormogás hallatszik Párizsból. De Gaulle tábornoknak átadták július 15-én Kennedy üzenetét azzal a felhívással, hogy csatlakozzon az atomcsendegyezményhez. Ennek ellenére Couve de Murville külügyminiszter kijelentette, hogy Franciaországot nem köti a moszkvai egyezmény és ez az egyezmény csak kikristályosítja a különbséget azok között, akik rendelkeznek ilyen fegyverekkel és akik nem. Nyíltan bejelentette, hogy De Gaulle tábornok ezek ellenére rövid időn belül kísérleteket tervez a termonukleáris fegyverekkel a Csendes-óceáni szigeteken, s a kísérleteket 1970-ig folytatja. Elutasította az új-zélandi kormány kérését, hogy álljon el ettől. Az új-zélandiak jogosan félnek a radioaklv sugárzástól. A Bonn—Párizs tengely így szemléletesen bebizonyította agresszív jeliegét. Nyugat-Németország és Franciaország vezetői kockáztatták a teljes elszigeteltséget és általános elítélést, csakhogy ne kelljen megváltoztatniuk az egyszer s mindenkorra elfogadott politikájukat a termonukleáris fegyverek megszerzéséért. De Gaulle propagandája meg akarja őrizni a látszatot és azt állítja, a moszkvai egyezménynek az a célja, hogy megörökítse egyes hatalmak atommonopóliumát. Ilyen nyilatkozatot tett már Július 19-én a Francé Presse hírügynökség és nem sokkal utána, július 24-én De Gaulle hivatalos lapja, a Nation. Akik ezt állítják, tudják, hogy nem mondanak igazat. Franciaország vezető képviselői és a NATO tagállamai számára nagyon Jól ismert a katonai tömörülések gépezete, melynek élén az Egyesült Államok áll, azoknak a tömörüléseknek, melyek a szocialista országok és elsősorban a Szovjetunió ellen irányulnak. De mit kl nem talál a burzsoá propagandista, akit a sárga sajtó erkölcse nevelt? Az lep meg a legjobban, hogyan Ismételhetik ugyanezt a Renmtn Ribao munkatársai és a Klnal Népköztársaság felelős vezetői. Megegyeznek az atomkísérletek és a termonukleáris fegyverkezés versenyének francia védelmezőivel. Ez az egyöntetűség nem hozza őket zavarba. Szégyentelenül .veszik át a francia burzsoá propagandától a demagóg érveket és szóról szóra elismétlik őket. A Monde már július 27-én megelégedéssel állapította meg, hogy De Gaulle tulajdonképpen követőkre talált: Franciaországnak, mely az atomfegyverkezés versenyéhez csatlakozott, és Kínának, melynek vágya, hogy kövesse példáját, nem szándéka csatlakozni az egyezményhez. A Monde folytatja: „Párizsban úgy vélik, hogy tartózkodó álláspontot kell elfoglalni és azzal az ürüggyel kell fellépni az egyezmény ellen, hogy illúziót kelt és fokozza a különbséget a kicsinyek és nagyok között." (Párizsban nyilván „a kicsinyekhez" hajlandók sorolni Franciaországot és a Kínai Népköztársaságot csak azért, hogy igazolják jogukat az atomrobbantásokhoz.) A Renmin Ribao majdnem ugyanilyen érveket használt, amikor július 19-én azt írta, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetése a nemzetekben a biztonság csalóka érzését váltaná ki, csökkentené éberségüket. Csaó Kuocchian, a Kínai Szakszervezeti Szövetség képviselője a japán szakszervezetek kongresszusán mondott beszédében kijelentette, hogy „a moszkvai háromoldalú véleménycsere az amerikai Imperializmus összeesküvése!, s hogy bármilyen egyezmény, ha nem biztosítja a létező atomfegyverek elpusztítását és gyártásuk beszüntetését, csak a közvélemény becsapása." Ezt az érvet is De Gaulletól vették át. öt nappal Csaó Kuo-cchlang elvtárs beszéde előtt a Francé Presse hírügynökség jelentette, hogy a kísérletek beszüntetése nem eredményezheti a leszerelést és nem függ össze a fegyverek gyártásának beszüntetésével és az atomfegyverek elpusztításával, s ezért Franciaország bojkottálja ezt a z egyezményt". Röviden mindkettőjüknek ugyana« az álláspontja, ugyanazt a taktikát alkalmazzák: „A mindent vagy semmit hamis jelszó alatt semmibe veszik és szabotálják a nukleáris kísérletek betiltásáról kötött egyezményt. A kínai elvtársak igazán nem irigylésre méltó társaságba kerülnek, ha követik De Gaullet, a világ nemzeteinek világosan megfogalmazott akarata ellenére, melyek egyöntetűen a nukleáris kísérletek beszüntetését, a lázas atomfegyverkezés betiltását, az atombombák elpusztítását és betiltását, az általános és teljes leszerelést követelik"! A népek nem értik meg őket. A további kísérleteket védelmező kijelentések nem igazolhatók. A nukleáris kísérletek beszüntetéséért folytatott harc első sikere buzdítólag hat a népekre, melyek határozottan el akarják hárítani egy új világháború borzalmait. Ezen harc élén a kommunisták haladnak. A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága leleplezi a nép előtt De Gaulle kormányának politikáját, mellyel készakarva kikerüli a tárgyalásokat és megegyezéseket, melyeknek aláírása megtiszteltetés lenne Franciaország számára. A politikai bizottság felhívással fordul Franciaország polgáraihoz, fokozzák igyekezetüket, hogy a néptömegek rá tudják kényszeríteni De Gaullet az egyezményhez való csatlatkozásra. Ilyen tevékenységet fejt ki számos további kommunista párt is. Nem fér kétség ahhoz, hogy minden nemzet csatlakozik ehhez a harchoz és eléri a nukleáris kísérletek betiltásának reális megvalósítását és a lázas fegyverkezés beszüntetését. Előbb vagy utóbb el kell hallgatniuk a „veszetteknek", és alá kell vetniük magukat a nemzetek döntésének, melyek békét kívánnak és a békéért aktívan J;e_rcolnak. 13ö3 július 30. ' ' J