Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-30 / 208. szám, kedd

TISZTESSEG NE ESSEK Jluítwm Egy időszerű könyvről Gyakori eset, hogy levelezőink kü­lönösen akkor, ha saját sérelmükről írnak, túllőnek a célon. Ez történt Kláris Ferenccel ls, aki egyébként megbecsült, szorgalmas dolgozója volt a Bajcsi Állami Gazdaságnak. A mezőgazdaság nagyarányú gépesí­tésével ő is formálódott, a hajdani uradalmi cseléd gyereke vonzódott a gépek iránt. Kitanulta a traktoros­mesterséget, később megpróbálkozott a kombájnnal is. Itt sem vallott szé­gyent. És most álljunk meg egy pillanat­ra. Azt mondtuk: levélírónk csak volt a gazdaság dolgozója. Sajnos ez a valóság. Nagyszerű elképzelései, íaz életbe vetett bizalma a múlt esz­tendőben derékbe tört. Hónapokig nyomta a kórházi ágyat, de már nem tudták Igazában talpra állítani. Be­tegsége súlyos, ezért az orvosok 45 éves korában nyugdíjba küldték. Érthető tehát, hogy ez a súlyos csapás megrendítette s túlzott ború­látással néz mindenre. Ez az elkese­redettség leveléből is érezhető. Min­denben rosszat lát, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, máris az okok után kutat, személye elleni támadást vél a dolgok mögött. Levelének bevezető részében sze­mére veti a gazdaság vezetőinek, hogy két ízben akart versenyt indí­tani a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért, de kezdeményezése min­dig megfeneklett, mivel a vezetőség részéről nem talált megértést. Az esetet a gazdaság vezetőivel, a párt és szakszervezet képviselői­vel próbáltuk tisztázni. Arra a meg­győződésre jutottunk, hogy a gazda­ságban nagyon is felkarolják az újat, a haladót, Így — mint a dolgozók kezdeményezésének egyik hatékony megnyilvánulását — a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért ver­senyző kollektívák megalakulását is helyeselték, szervezték, támogatták. A gazdaságban 13 csoport indult ver­senyre a megtisztelő címért, öt kol­lektíva ma már célba ért. Büszkén vallhatják magukat szocialista mun­kabrigádnak, illetve a CSKP XII. kongresszusa brigádjának. Két mun­kacsoportot pedig már újból előter­jesztettek a megtisztelő címre. Igaz az ls, hogy 1961-ben Kláris Ferenc elhatározta, hogy csoportjá­val versenyre kel. Erről értesítette a gazdaság vezetőit is. A kezdemé­nyezést örömmel fogadták az elvtár­sak. A puszta ígérettől azonban nem jutottak tovább, bár Kláris Ferenc komolyan gondolta, amit ígért, saj­nos valami oknál fogva munkacso­portjának tagjai nem tudtak szót ér­teni. Kláris Ferenc, kiváló munkás, de a munkaszervezésben már gyen­gének bizonyult. Képtelen volt mun­katársalt elképzelésének megnyerni­Így aztán a nemlétező brigád mun­kájának értékelésére sem kerülhetett sor, A hatvankettes esztendőben újból szépen kerestek az állami gazdaság < kertészetében. A család jövedelme a! múlt esztendőben őszesen 38 780 ko-; róna volt. Ha ezt elosztjuk a hóna­pok számával, kiderül, hogy a esa- i Iád havi jövedelme több mint 3200; korona. Nem állítjuk, hogy egy hét- j tagú családnak ez sok, de beosztás-; sal már tisztességesen meg lehet élni! belőle, még akkor ls, ha a téli hóna-; pókban a két nagyobbik lány „kl-; szorult" a munkából. Elismerjük,! még jobban élhettek volna, ha a té-; II hónapokban sem szünetel a kere-; seti lehetőség, sajnos azonban még ­nem tartunk ott, hogy a hasonló! kényszerpihenőket teljesen kl tutyuk küszöbölni a mezőgazdaságból. Ugy gondoljuk, ezt egyébként Kláris Fe­renc, aki a mezőgazdaságban nőtt fel, sem vonja kétségbe. Ne higgye azt sem, hogy a vezetők éppen az ő lányainak nem adtaik munkát. Sőt mi több, tapasztalhatta, hogyha mé­gis akadt valami tennivaló, rájuk ls gondoltak. Tisztesség ne essék, ezeket a dolgo­kat nem azért mondtuk el, hogy Kláris Ferencnek szemrehányást te­gyünk —, hanem az Igazság kedvéért. Ezek után ls szívesen fogadjuk leve­leit. Kiindulva abból az aranymon­dásből, hogy több szem többet lát, a jövőben is szívesen segítségére le­szünk az igazság kibogozásában. Szarka István próbálkoztak. Kláris Ferenc megbe­tegedése azonban újból keresztülhúz­ta a jószándékú elgondolást. Levele további részében elkesere­detten írja, hogy betegsége következ­tében egy egész élet terve omlott össze benne. Hetedmagával van, anyagi nehézségekkel küzd a csa­lád. A gazdaság vezetői pedig elnéz­nek fölötte. Két lányának a téli hó­napokban nem adtak munkát. Megértjük Kláris Ferenc elkesere­dését, hisz ő az ember legnagyobb kincsét, az egészségét vesztette el — ahogyan az orvosi leletek mutat­ják, talán örökre. De — nem túlzás, ha azt állítjuk; a gazdaság vezetői­nek, a , pártszervezetnek és a szak­szervezetnek sem volt mindegy, ho­gyan alakul elvtársuk, munkatársuk további sorsa. A kórházból való ha­zatérése után nyomban felajánlották neki az egyik munkacsoport vezeté­sét. Ezt az ajánlatot azonban nem fogadta el. A társadalom ls messzemenőleg tö­rődik vele. Havonként gyermekpót­lékkal majdnem 1400 koronát kap. Ezenkívül lányai, Klári és Gizella fl. Lo ndon: Spanyolország, Spanyolország... A napokban jelent meg — szlovák nyelven — A. London: Spanyolor­szág, Spanyolország... című műve. Annak ellenére, hogy a könyvben leírt események egy negyedszázad­dal ezelőtt látszódtak le, a könyv nagyon Időszerű. Ha nem más, csak az önkéntes nemzetközi brigádok tevékenységének leírása, akkor sem jelenhetne meg kedvezőbb Időpont­ban, mint most, amikor a CSKP XII. kongresszusa határozatai értelmében kl akarjuk küszöbölni a személyi kultusz minden következményét. A nemzetközi brigádok önkéntesei voltak Berlja és társainak első áldo­zatai, nemcsak nálunk, de a többi népi demokratikus országban, sőt a Szovjetunióban Is. Természetesen, ül­dözésüket történelmileg és politikai­lag is „megmagyarázták". Most egy olyan könyv kerül kezünkbe, mely a történelmet Igazságosan és objek­tívan mutatja be. Először néhány szót magáról a könyvről. Meg kell állapítanunk, hogy e könyv nemcsak a nemzetközi brigád tagjairól szól, de a szerző 500 oldalon keresztül Spanyolország és a spanyol munkásosztály fejlődé­sét mutatja be. Egészen a polgár­háború idejéig elemzi az eseménye­ket. A könyv történelmi része lehe­tővé teszi, hogy megértsük a spa­nyol problémákat, mint az anarchis­ta mozgalmat, az egyház hatalmi helyzetét az államban, a hadsereg szerepét és hasonlóakat. A kép, melyet a szerző a spa­nyolországi polgárháborúról alko­tott, lehetővé teszi, hogy a drámai eseményeket összefüggésében követ­hessük. Megismerjük a republikánu­sok táborának összetett viszonyát. Látjuk, hogy Spanyolország Kommu­nista Pártja milyen nagy Igyekeze­tet fejtett kí a nemzet mozgósításá­ban a fasiszta hadsereg ellen, az egységes hadsereg kialakításáért, a gyárak üzembehelyezéséért, a talaj megmunkálásáért. Megismerkedünk a a vérző Spanyolországgal, mely há­rom évig harcolt a fasiszták túlere­jével szemben. A könyvhöz csatolt térképeken nyomon követhetjük az egyes hadműveleteket. A könyv rész­letesen elemzi a brigádok katonai szerepét és keletkezésük történetét London brigádtagokat szerepeltet, akik elmesélik élményeiket. Levelek,, naplók és emlékek egészítik ki az eseményeket. A könyv gazdagon Il­lusztrált, s hatásossá teszi az író stílusa ls. A nemzetközi brigádok a proletár Internacionalizmus egyetemei voltak. A spanyolországi harctéren fehérek, feketék, sárgák és barnák harcol­tak egymás mellett, egy közös célért, a közös ellenség ellen. Ez a harctér volt a legnagyobb iskola a burzsoá­zia korlátoltsága, a fajüldözés, a so­vinizmus és a zsidóüldözés ellen. Hogy mi történt a nemzetközi bri­gádok tagjaival a háború befejezése után, arról csak homályos képet al­kothattunk, és ez lehetővé tette, hogy egy némelyek beszennyezzék a harcosok nevét, fantasztikus törté­neteket találjanak ki róluk. A könyv­ből, ha röviden is, de meg tudjuk mi lett a nemzetközi brigádok tag­jainak sorsa. Milyenek Is ezek az em­berek? A szerző így felel: Ugyan­olyanok, mint a többlek. Voltak gyengéik, előnyeik; dolgoztak, ta­nultak, szerettek; voltak örömeik, bánatuk, mint mindenkinek. Messzi­ről jöttek és legértékesebb kincsü­ket — életüket ajánlották fel. London számos harcos nevét sorol­ja fel. Többségük a párt szerveiben dolgozott és a februári győzelem után részt vett az államigazgatásban, többen a hadseregben, a biztonsági szervekben és más fontos szakaszo­kon töltöttek be fontos tisztesége­ket. A nemzetközi brigád tagjai hoz­zájárultak az internacionalizmus gon­dolatának elmélyítéséhez. Ezért tisz­teli őket társadalmunk s méltán sorolja őket az igazi forradalmá­rok közé. — OV — Figyelemre méltó eredmények A sninai Vihorlát dolgozói óriásprést készítenek a nyomással tör­ténő fémöntéshez. A CLO 1600, 100-as prés a hazánkban gyártott legna­gyobb prés és a Mladá Boleslav-i gépkocsigyártó üzem részére készült. Hossza 18 mvter, súlya meghaladja a 100 tonnát. Képünkön Ladislav Bíľansky a prés szerelése közben. [A. Mičák — CTK felvétele) A bényi EFSZ-ben meg­alakulása őta nagy gon­dot fordítanak a do­hánytermesztésre és a kertészetre. Az elmúlt évek sorén 19 kitűnő eredményeket értek el s a sikereik ez évben sem maradtak el. Blunár András 33 hek­tár földterületen kertész­kedik. Egész évi terve 1056 000 korona. A ker­tészet a mai napig már 750 000 korona értékű árut adott el a közellá­tásnak. BlunSr András vállalta hogy az évi ter­vet már augusztus 20-ig 100 százalékra teljesíti. Ezeknek az eredmények­nek az elérésében segít­ségére vannak lelkes és szorgalmas munkatársai. A dohánytermesztés­ben — állandó verseny­ben egymással — két csoport dolgozik. É'vl ter­vük egyenként 297 500 korona. Huszonöt hektár földterületen termeszte­nek dohányt. Mindkét csoport munkásai kora reggeltől késő estig szor­galmasan és odaadóan dolgoznak. A munkában szinte egymást múlják felül. Különösen Hanula Sándor csoportja ér el ragyogó eredményeket: A legutóbb beszállított dohányért, (1482 kg) 40 204 koronát kapott, ami azt Jelenti, hogy ki­logrammonként 27,12 ko­ronát értek el átlagosan. Ez nemcsak Járási, ha­nem országos viszonylat­ban ls gyönyörű teljesít­mény. A másik dohány­termesztő csoport ls el­érte a 24,76 koronás át­lagot. Bugárdi Vilmos, Bény Ethel és Július élete az esküdtek kezében volt. ösz­szegyűltek tanácskozásra a monopóliumok alkalmazot­tai, állami, városi tisztviselők, tizenegy férfi és egy nő, akiknek egyhangú szavazatot kellett hozniuk a bű­nösség megállapításának kérdésében. Amelyik vádlott­nál nem sikerül az egyhangú döntést elérni, nem le­het elítélni, ismét bíróság elé kell állítani. Egyetlen es­küdt „nem" szavazata elég lett volna ahhoz, hogy megakadályozza ezt a gyalázatos gyilkosságot. A hisz­téria légköre megfertőzte az esküdteket is és hiányzott a legfontosabb: a bátorság. Az esküdtek a zárt ajtók mögött tanácskoztak, senki­nek sem volt szabad az ott történtekről beszélni. So­káig vitáztak, úgy látszik, akadt valaki közöttük, akiben felébredt a lelkiismeret. Még éjfél után sem született meg az egységes döntés'. Végül is az esküdtek ott alud­tak elkülönítve és reggel folytatták a vitát. De úgy látszik, hamar megtört az ellenkező ellenállása, mert alig egy órai tanácskozás után az esküdtek szóvivője közölte a bíróval, hogy egyetértésre jutottak és bű­nösnek találták a Rosenberg házaspárt és Sobellt is. A bíró fellélegzett és kijelentette, hogy az esküdtek határozata nagyon fontos a kormánynak. Az esküdtek csak a bűnösség kérdésében döntenek, az ítéletet a bíró hirdeti kl. 1951. április 5-én az Igaz­ság talárjába bújtatott barbár bíró kárörömmel, gyű­li. Szégyenteljes, embertelen ítélet lölködve jelentette be a halálos ítéletet. Greenglass ti­zenöt évet kapott. A Sing Sing fegyház vagy harminc mérföldnyire fek­szik New Yorktól. Régi vastag fala rejti azt a szobács­kát, ahol a villamosszék áll. Mellette kis kamrák, a halálraítéltek cellái. Előbb Ethelt, majd Juliust szállí­tották Ide. Hosszas huzavona után Itt láthatták viszont gyermekeiket, levelet válthattak egymással. „Hogy merészeltek ezek a nyomorult, aljas gazembe­rek szennyes kezüket szent családunkra emelni! — sikolt fel egyik levelében Ethel. — Mondjátok meg nekem, amerikai asszonyok, meddig érezhetik biztonságban ma­gukat férjetek és gyermekeltek, ha hallgatástokkal le­hetővé teszitek, hogy az amit ellenünk tettek, megtor­latlan maradjon!" Lassan megtört a félelemből fakadó hallgatás, az em­berek beszélni kezdtek. Pedig nagy adag bátorság kel­lett ahhoz, hogy valaki nyilvánosan az ártatlanok mellett foglaljon állást, hiszen ez hadüzenet volt az Igazságügyi hatóságok és a sajtó nagy része ellen. Mégis Amerika negyven városában alakult bizott­ság azzal a céllal, hogy kiharcolja az igazság győzel­mét a Rosenberg perben. Harminc községben aktív cso­portok működtek és Izzó hangulatú tömeggyűlésekre került sor szerte Amerikában, amelyeken szégyenpadra került az amerikai igazságszolgáltatás. A fellebvlteli bíróságon ls a kirakatper rendezőinek barátai voltak és elutasították a fellebezéseket. A leg­felsőbb bíróság is embertelenül megtagadta a vádlottak kérelmét és elutasította fellebbezésüket. Bloch ügyvéd újabb és újabb lépéseket kísérelt meg. Ojabb tárgyalások következtek, újabb bírák, új beadvá­nyok és újabb csapások: elutasítva, elutasíva, elutasítva. És aztán az utolsó lehetőség: kegyelmi kérvény az el­nökhöz. A kivégzést az 1953. Január 12-ével kezdődő hétre tűzték ki. A kegyelmi kérvény az elnök asztalán feküdt. Karácsony óta egy „kegyelmi őrség" járt fel és alá a Fehér Ház előtt. Ez az őrség a Rosenberg-blzottság felhívására alakult meg. Kétóránként váltották egymást. Eleinte alig néhányan voltak, aztán mind többen jöt­tek az Egyesült Államok különböző részeiből. Az egész ország olyan volt, mint egy felbolygatott méhkas. A leg­híresebb tudósok ls csatasorba léptek. A világhírű „No­bel-díjas fizikus, Einstein is a Fehér Házhoz fordult, Harold C Urey, Nobel-díjas atomtudós pedig a New York Timesnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Rosenbergék vallomása hihetőbb, mint Greenglassé. Az elnök el sem olvasta a kegyelmi kérvényt,- fél­órai tanácskozás után elutasította. Bloch ügyvéd újra a legfelsőbb bírósághoz fordult, de újra és újra elutasították. 1953. június 3-án ügyvéd­jük útján Rosenbergék a következő nyilatkozatot tették: „Tegnap az Egyesült Államok igazságügyminisztere alkut ajánlott fel nekünk. Azt mondotta, hogy megkí­j mélik életünket, hogyha együttműködünk a kormány­nyal." Julius és Ethel ünnepélyesen kijelentették: a villa­mosszék árnyékában sem kényszeríthetik őket arra, hogy hamis vallomást tegyenek, hogy meghajoljanak az önkény előtt. „Ha kivégeznek bennünket, ártatlan embereket fognak meggyilkolni, és ennek gyalázata az USA kormányára hull vissza." Az Igazságügyminlsztert nyugtalanította a huzavona, mivel egyre többen tiltakoztak a per ellen. Gyorsan pontot akart tenni az egész ügy után. Nyolcszáz napon, nyolcszáz éjszakán éltek egymástól elválasztva, olyan távolságban, hogy hallhatták volna egymás hangját. Lélekben mindig együtt voltak. Sze­rették egymást az élet szép napjaiban és mélységes tragédiájuk közepette is. Az utolsó órákban mindkét cellában ott volt a tele­fonkészülék. A vonal túlsó végén FBI nyomozó őrkö­dött, aki közvetlenül összeköttetésben állt az igazság­ügyminisztériummal. Csak fel kellett volna emelni a hallgatót. Azt mondták nekik, hogy csak egyetlen szót kívánnak tőlük. A hamis vallomással a népek kö­zötti gyűlöletet akarták felkorbácsolni. Rosenbergék az igazság mellett döntöttek. 1953. Június 19-én kivégezték őket. • • • Tíz év telt el azóta, hogy Rosenbergéket ártatlanul víllamosszékbe juttatták. Greenglass, aki a kirakatper­ben a hatóságok kezére játszott, az elmúlt évben sza­badult a börtönből. Sobell még ül. Az elmúlt évtizedben nem sok változott az Egyesült Államokban. A kommunisták és a demokratikus erők ellen még mindig folytatják a hajszát. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a kommunista párt tagjáit felszólí­tották, Jelentkezzenek a hatóságoknál, mint egy idegen állam ügynökei. Még mindig tevékenykedik a hírhedt Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság. Igaz azonban az is, hogy egyre határozottabban követeli a közvélemény a közélet demokratizálását és a kommu­nizmus elleni hisztéria felszámolását. Csakis ez aka­dályozhatja meg a Rosenbergékéhez hasonló politikai gyilkosság megismétlődését. ÜJ SZÓ 4 * 196 3- i űlius 3 0-

Next

/
Oldalképek
Tartalom