Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-30 / 208. szám, kedd

TISZTESSEG NE ESSEK Jluítwm Egy időszerű könyvről Gyakori eset, hogy levelezőink különösen akkor, ha saját sérelmükről írnak, túllőnek a célon. Ez történt Kláris Ferenccel ls, aki egyébként megbecsült, szorgalmas dolgozója volt a Bajcsi Állami Gazdaságnak. A mezőgazdaság nagyarányú gépesítésével ő is formálódott, a hajdani uradalmi cseléd gyereke vonzódott a gépek iránt. Kitanulta a traktorosmesterséget, később megpróbálkozott a kombájnnal is. Itt sem vallott szégyent. És most álljunk meg egy pillanatra. Azt mondtuk: levélírónk csak volt a gazdaság dolgozója. Sajnos ez a valóság. Nagyszerű elképzelései, íaz életbe vetett bizalma a múlt esztendőben derékbe tört. Hónapokig nyomta a kórházi ágyat, de már nem tudták Igazában talpra állítani. Betegsége súlyos, ezért az orvosok 45 éves korában nyugdíjba küldték. Érthető tehát, hogy ez a súlyos csapás megrendítette s túlzott borúlátással néz mindenre. Ez az elkeseredettség leveléből is érezhető. Mindenben rosszat lát, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, máris az okok után kutat, személye elleni támadást vél a dolgok mögött. Levelének bevezető részében szemére veti a gazdaság vezetőinek, hogy két ízben akart versenyt indítani a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért, de kezdeményezése mindig megfeneklett, mivel a vezetőség részéről nem talált megértést. Az esetet a gazdaság vezetőivel, a párt és szakszervezet képviselőivel próbáltuk tisztázni. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a gazdaságban nagyon is felkarolják az újat, a haladót, Így — mint a dolgozók kezdeményezésének egyik hatékony megnyilvánulását — a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért versenyző kollektívák megalakulását is helyeselték, szervezték, támogatták. A gazdaságban 13 csoport indult versenyre a megtisztelő címért, öt kollektíva ma már célba ért. Büszkén vallhatják magukat szocialista munkabrigádnak, illetve a CSKP XII. kongresszusa brigádjának. Két munkacsoportot pedig már újból előterjesztettek a megtisztelő címre. Igaz az ls, hogy 1961-ben Kláris Ferenc elhatározta, hogy csoportjával versenyre kel. Erről értesítette a gazdaság vezetőit is. A kezdeményezést örömmel fogadták az elvtársak. A puszta ígérettől azonban nem jutottak tovább, bár Kláris Ferenc komolyan gondolta, amit ígért, sajnos valami oknál fogva munkacsoportjának tagjai nem tudtak szót érteni. Kláris Ferenc, kiváló munkás, de a munkaszervezésben már gyengének bizonyult. Képtelen volt munkatársalt elképzelésének megnyerniÍgy aztán a nemlétező brigád munkájának értékelésére sem kerülhetett sor, A hatvankettes esztendőben újból szépen kerestek az állami gazdaság < kertészetében. A család jövedelme a! múlt esztendőben őszesen 38 780 ko-; róna volt. Ha ezt elosztjuk a hónapok számával, kiderül, hogy a esa- i Iád havi jövedelme több mint 3200; korona. Nem állítjuk, hogy egy hét- j tagú családnak ez sok, de beosztás-; sal már tisztességesen meg lehet élni! belőle, még akkor ls, ha a téli hóna-; pókban a két nagyobbik lány „kl-; szorult" a munkából. Elismerjük,! még jobban élhettek volna, ha a té-; II hónapokban sem szünetel a kere-; seti lehetőség, sajnos azonban még nem tartunk ott, hogy a hasonló! kényszerpihenőket teljesen kl tutyuk küszöbölni a mezőgazdaságból. Ugy gondoljuk, ezt egyébként Kláris Ferenc, aki a mezőgazdaságban nőtt fel, sem vonja kétségbe. Ne higgye azt sem, hogy a vezetők éppen az ő lányainak nem adtaik munkát. Sőt mi több, tapasztalhatta, hogyha mégis akadt valami tennivaló, rájuk ls gondoltak. Tisztesség ne essék, ezeket a dolgokat nem azért mondtuk el, hogy Kláris Ferencnek szemrehányást tegyünk —, hanem az Igazság kedvéért. Ezek után ls szívesen fogadjuk leveleit. Kiindulva abból az aranymondásből, hogy több szem többet lát, a jövőben is szívesen segítségére leszünk az igazság kibogozásában. Szarka István próbálkoztak. Kláris Ferenc megbetegedése azonban újból keresztülhúzta a jószándékú elgondolást. Levele további részében elkeseredetten írja, hogy betegsége következtében egy egész élet terve omlott össze benne. Hetedmagával van, anyagi nehézségekkel küzd a család. A gazdaság vezetői pedig elnéznek fölötte. Két lányának a téli hónapokban nem adtak munkát. Megértjük Kláris Ferenc elkeseredését, hisz ő az ember legnagyobb kincsét, az egészségét vesztette el — ahogyan az orvosi leletek mutatják, talán örökre. De — nem túlzás, ha azt állítjuk; a gazdaság vezetőinek, a , pártszervezetnek és a szakszervezetnek sem volt mindegy, hogyan alakul elvtársuk, munkatársuk további sorsa. A kórházból való hazatérése után nyomban felajánlották neki az egyik munkacsoport vezetését. Ezt az ajánlatot azonban nem fogadta el. A társadalom ls messzemenőleg törődik vele. Havonként gyermekpótlékkal majdnem 1400 koronát kap. Ezenkívül lányai, Klári és Gizella fl.

Lo

ndon: Spanyolország, Spanyolország... A napokban jelent meg — szlovák nyelven — A. London: Spanyolország, Spanyolország... című műve. Annak ellenére, hogy a könyvben leírt események egy negyedszázaddal ezelőtt látszódtak le, a könyv nagyon Időszerű. Ha nem más, csak az önkéntes nemzetközi brigádok tevékenységének leírása, akkor sem jelenhetne meg kedvezőbb Időpontban, mint most, amikor a CSKP XII. kongresszusa határozatai értelmében kl akarjuk küszöbölni a személyi kultusz minden következményét. A nemzetközi brigádok önkéntesei voltak Berlja és társainak első áldozatai, nemcsak nálunk, de a többi népi demokratikus országban, sőt a Szovjetunióban Is. Természetesen, üldözésüket történelmileg és politikailag is „megmagyarázták". Most egy olyan könyv kerül kezünkbe, mely a történelmet Igazságosan és objektívan mutatja be. Először néhány szót magáról a könyvről. Meg kell állapítanunk, hogy e könyv nemcsak a nemzetközi brigád tagjairól szól, de a szerző 500 oldalon keresztül Spanyolország és a spanyol munkásosztály fejlődését mutatja be. Egészen a polgárháború idejéig elemzi az eseményeket. A könyv történelmi része lehetővé teszi, hogy megértsük a spanyol problémákat, mint az anarchista mozgalmat, az egyház hatalmi helyzetét az államban, a hadsereg szerepét és hasonlóakat. A kép, melyet a szerző a spanyolországi polgárháborúról alkotott, lehetővé teszi, hogy a drámai eseményeket összefüggésében követhessük. Megismerjük a republikánusok táborának összetett viszonyát. Látjuk, hogy Spanyolország Kommunista Pártja milyen nagy Igyekezetet fejtett kí a nemzet mozgósításában a fasiszta hadsereg ellen, az egységes hadsereg kialakításáért, a gyárak üzembehelyezéséért, a talaj megmunkálásáért. Megismerkedünk a a vérző Spanyolországgal, mely három évig harcolt a fasiszták túlerejével szemben. A könyvhöz csatolt térképeken nyomon követhetjük az egyes hadműveleteket. A könyv részletesen elemzi a brigádok katonai szerepét és keletkezésük történetét London brigádtagokat szerepeltet, akik elmesélik élményeiket. Levelek,, naplók és emlékek egészítik ki az eseményeket. A könyv gazdagon Illusztrált, s hatásossá teszi az író stílusa ls. A nemzetközi brigádok a proletár Internacionalizmus egyetemei voltak. A spanyolországi harctéren fehérek, feketék, sárgák és barnák harcoltak egymás mellett, egy közös célért, a közös ellenség ellen. Ez a harctér volt a legnagyobb iskola a burzsoázia korlátoltsága, a fajüldözés, a sovinizmus és a zsidóüldözés ellen. Hogy mi történt a nemzetközi brigádok tagjaival a háború befejezése után, arról csak homályos képet alkothattunk, és ez lehetővé tette, hogy egy némelyek beszennyezzék a harcosok nevét, fantasztikus történeteket találjanak ki róluk. A könyvből, ha röviden is, de meg tudjuk mi lett a nemzetközi brigádok tagjainak sorsa. Milyenek Is ezek az emberek? A szerző így felel: Ugyanolyanok, mint a többlek. Voltak gyengéik, előnyeik; dolgoztak, tanultak, szerettek; voltak örömeik, bánatuk, mint mindenkinek. Messziről jöttek és legértékesebb kincsüket — életüket ajánlották fel. London számos harcos nevét sorolja fel. Többségük a párt szerveiben dolgozott és a februári győzelem után részt vett az államigazgatásban, többen a hadseregben, a biztonsági szervekben és más fontos szakaszokon töltöttek be fontos tiszteségeket. A nemzetközi brigád tagjai hozzájárultak az internacionalizmus gondolatának elmélyítéséhez. Ezért tiszteli őket társadalmunk s méltán sorolja őket az igazi forradalmárok közé. — OV — Figyelemre méltó eredmények A sninai Vihorlát dolgozói óriásprést készítenek a nyomással történő fémöntéshez. A CLO 1600, 100-as prés a hazánkban gyártott legnagyobb prés és a Mladá Boleslav-i gépkocsigyártó üzem részére készült. Hossza 18 mvter, súlya meghaladja a 100 tonnát. Képünkön Ladislav Bíľansky a prés szerelése közben. [A. Mičák — CTK felvétele) A bényi EFSZ-ben megalakulása őta nagy gondot fordítanak a dohánytermesztésre és a kertészetre. Az elmúlt évek sorén 19 kitűnő eredményeket értek el s a sikereik ez évben sem maradtak el. Blunár András 33 hektár földterületen kertészkedik. Egész évi terve 1056 000 korona. A kertészet a mai napig már 750 000 korona értékű árut adott el a közellátásnak. BlunSr András vállalta hogy az évi tervet már augusztus 20-ig 100 százalékra teljesíti. Ezeknek az eredményeknek az elérésében segítségére vannak lelkes és szorgalmas munkatársai. A dohánytermesztésben — állandó versenyben egymással — két csoport dolgozik. É'vl tervük egyenként 297 500 korona. Huszonöt hektár földterületen termesztenek dohányt. Mindkét csoport munkásai kora reggeltől késő estig szorgalmasan és odaadóan dolgoznak. A munkában szinte egymást múlják felül. Különösen Hanula Sándor csoportja ér el ragyogó eredményeket: A legutóbb beszállított dohányért, (1482 kg) 40 204 koronát kapott, ami azt Jelenti, hogy kilogrammonként 27,12 koronát értek el átlagosan. Ez nemcsak Járási, hanem országos viszonylatban ls gyönyörű teljesítmény. A másik dohánytermesztő csoport ls elérte a 24,76 koronás átlagot. Bugárdi Vilmos, Bény Ethel és Július élete az esküdtek kezében volt. öszszegyűltek tanácskozásra a monopóliumok alkalmazottai, állami, városi tisztviselők, tizenegy férfi és egy nő, akiknek egyhangú szavazatot kellett hozniuk a bűnösség megállapításának kérdésében. Amelyik vádlottnál nem sikerül az egyhangú döntést elérni, nem lehet elítélni, ismét bíróság elé kell állítani. Egyetlen esküdt „nem" szavazata elég lett volna ahhoz, hogy megakadályozza ezt a gyalázatos gyilkosságot. A hisztéria légköre megfertőzte az esküdteket is és hiányzott a legfontosabb: a bátorság. Az esküdtek a zárt ajtók mögött tanácskoztak, senkinek sem volt szabad az ott történtekről beszélni. Sokáig vitáztak, úgy látszik, akadt valaki közöttük, akiben felébredt a lelkiismeret. Még éjfél után sem született meg az egységes döntés'. Végül is az esküdtek ott aludtak elkülönítve és reggel folytatták a vitát. De úgy látszik, hamar megtört az ellenkező ellenállása, mert alig egy órai tanácskozás után az esküdtek szóvivője közölte a bíróval, hogy egyetértésre jutottak és bűnösnek találták a Rosenberg házaspárt és Sobellt is. A bíró fellélegzett és kijelentette, hogy az esküdtek határozata nagyon fontos a kormánynak. Az esküdtek csak a bűnösség kérdésében döntenek, az ítéletet a bíró hirdeti kl. 1951. április 5-én az Igazság talárjába bújtatott barbár bíró kárörömmel, gyűli. Szégyenteljes, embertelen ítélet lölködve jelentette be a halálos ítéletet. Greenglass tizenöt évet kapott. A Sing Sing fegyház vagy harminc mérföldnyire fekszik New Yorktól. Régi vastag fala rejti azt a szobácskát, ahol a villamosszék áll. Mellette kis kamrák, a halálraítéltek cellái. Előbb Ethelt, majd Juliust szállították Ide. Hosszas huzavona után Itt láthatták viszont gyermekeiket, levelet válthattak egymással. „Hogy merészeltek ezek a nyomorult, aljas gazemberek szennyes kezüket szent családunkra emelni! — sikolt fel egyik levelében Ethel. — Mondjátok meg nekem, amerikai asszonyok, meddig érezhetik biztonságban magukat férjetek és gyermekeltek, ha hallgatástokkal lehetővé teszitek, hogy az amit ellenünk tettek, megtorlatlan maradjon!" Lassan megtört a félelemből fakadó hallgatás, az emberek beszélni kezdtek. Pedig nagy adag bátorság kellett ahhoz, hogy valaki nyilvánosan az ártatlanok mellett foglaljon állást, hiszen ez hadüzenet volt az Igazságügyi hatóságok és a sajtó nagy része ellen. Mégis Amerika negyven városában alakult bizottság azzal a céllal, hogy kiharcolja az igazság győzelmét a Rosenberg perben. Harminc községben aktív csoportok működtek és Izzó hangulatú tömeggyűlésekre került sor szerte Amerikában, amelyeken szégyenpadra került az amerikai igazságszolgáltatás. A fellebvlteli bíróságon ls a kirakatper rendezőinek barátai voltak és elutasították a fellebezéseket. A legfelsőbb bíróság is embertelenül megtagadta a vádlottak kérelmét és elutasította fellebbezésüket. Bloch ügyvéd újabb és újabb lépéseket kísérelt meg. Ojabb tárgyalások következtek, újabb bírák, új beadványok és újabb csapások: elutasítva, elutasíva, elutasítva. És aztán az utolsó lehetőség: kegyelmi kérvény az elnökhöz. A kivégzést az 1953. Január 12-ével kezdődő hétre tűzték ki. A kegyelmi kérvény az elnök asztalán feküdt. Karácsony óta egy „kegyelmi őrség" járt fel és alá a Fehér Ház előtt. Ez az őrség a Rosenberg-blzottság felhívására alakult meg. Kétóránként váltották egymást. Eleinte alig néhányan voltak, aztán mind többen jöttek az Egyesült Államok különböző részeiből. Az egész ország olyan volt, mint egy felbolygatott méhkas. A leghíresebb tudósok ls csatasorba léptek. A világhírű „Nobel-díjas fizikus, Einstein is a Fehér Házhoz fordult, Harold C Urey, Nobel-díjas atomtudós pedig a New York Timesnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Rosenbergék vallomása hihetőbb, mint Greenglassé. Az elnök el sem olvasta a kegyelmi kérvényt,- félórai tanácskozás után elutasította. Bloch ügyvéd újra a legfelsőbb bírósághoz fordult, de újra és újra elutasították. 1953. június 3-án ügyvédjük útján Rosenbergék a következő nyilatkozatot tették: „Tegnap az Egyesült Államok igazságügyminisztere alkut ajánlott fel nekünk. Azt mondotta, hogy megkíj mélik életünket, hogyha együttműködünk a kormánynyal." Julius és Ethel ünnepélyesen kijelentették: a villamosszék árnyékában sem kényszeríthetik őket arra, hogy hamis vallomást tegyenek, hogy meghajoljanak az önkény előtt. „Ha kivégeznek bennünket, ártatlan embereket fognak meggyilkolni, és ennek gyalázata az USA kormányára hull vissza." Az Igazságügyminlsztert nyugtalanította a huzavona, mivel egyre többen tiltakoztak a per ellen. Gyorsan pontot akart tenni az egész ügy után. Nyolcszáz napon, nyolcszáz éjszakán éltek egymástól elválasztva, olyan távolságban, hogy hallhatták volna egymás hangját. Lélekben mindig együtt voltak. Szerették egymást az élet szép napjaiban és mélységes tragédiájuk közepette is. Az utolsó órákban mindkét cellában ott volt a telefonkészülék. A vonal túlsó végén FBI nyomozó őrködött, aki közvetlenül összeköttetésben állt az igazságügyminisztériummal. Csak fel kellett volna emelni a hallgatót. Azt mondták nekik, hogy csak egyetlen szót kívánnak tőlük. A hamis vallomással a népek közötti gyűlöletet akarták felkorbácsolni. Rosenbergék az igazság mellett döntöttek. 1953. Június 19-én kivégezték őket. • • • Tíz év telt el azóta, hogy Rosenbergéket ártatlanul víllamosszékbe juttatták. Greenglass, aki a kirakatperben a hatóságok kezére játszott, az elmúlt évben szabadult a börtönből. Sobell még ül. Az elmúlt évtizedben nem sok változott az Egyesült Államokban. A kommunisták és a demokratikus erők ellen még mindig folytatják a hajszát. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a kommunista párt tagjáit felszólították, Jelentkezzenek a hatóságoknál, mint egy idegen állam ügynökei. Még mindig tevékenykedik a hírhedt Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság. Igaz azonban az is, hogy egyre határozottabban követeli a közvélemény a közélet demokratizálását és a kommunizmus elleni hisztéria felszámolását. Csakis ez akadályozhatja meg a Rosenbergékéhez hasonló politikai gyilkosság megismétlődését. ÜJ SZÓ 4 * 196

3- i

űlius 3

0-