Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-26 / 204. szám, péntek

Gondterhes TISZA-PARTI ARATÁS A Bodrog, a Latorca, a Tisza mente szétszórt falvait járva az jár az eszemben, hogy valamikor nem is olyan régen, aratás idején a községek lakosságának apraja-nagyja a mezon tevékenykedett. A férfiak a rendet vágták, a nők a markot szedték, a gyerekek a köteleket terítették. Aztán jöttek az aratógépek. Nem kellett annyit verejtékezni és gyorsabban is ment az aratás. Lassan már ezeket is kiszorították a rendvágók, a kombájnok — magyarázza Nagy Barna, a kistárkányi szövetkezet mezei munkacsoportjának vezetője. Ogy vagyunk az idei aratással, alig kezdtük el és máris a végén tartunk. — Két rendvágó, két kombájn öblös torka nyeli a kalászokat a közel 300 hektárnyi gabonaterületen. Azért a falu szorgos népe kint van a határban. Akad ott bőven munka az embereknek is. Ápolják a kapásnövényeket. Kapálással segítik a cukorrépa, kukorica és más növények fejlődését. Gyors ütemben folyik a dohány törése is. Tehát a falu népe — ha nem is az aratást végzi, mert ezt már a gépek csinálják — serényen dolgozik a mezőn. A Tisza partján elénk tárul a korszerű, nagyüzemi aratás képe. Ugyanis az aratáshoz nemcsak a gabonaneműek gondos betakarítása, hanem a szalma gyors összegyűjtése, kazalozása és az azonnali tarlóhántás is szervesen hozzátartozik. Kistárkányban ezeket a munkafolyamatokat szinte egyidőben végzik. — Az aratás nálunk nemcsak a termés betakarítását jelenti — tájékoztat Fazekas László agronómus, — hanem a jövő évi gazdag termés előkészítését is. Ezért halad mindjárt a kombájn után az eke. Nagyon fontos ez ebben a csapadéknélküli, tikkasztó kánikulai hőségben. így elejét vesszük a föld kiszáradásának, megőrizzük a talaj nedvességét. Aztán kezdődik a következő munkafolyamat, a szarvasokba hordott istála Tisza partján, és amivel ez összefügg • ŰJ MtíUTAK ROMÁNIÁBAN Az egyre fejlődő autóközlekedés és turistaforgalom fokozott igényeket támaszt a Román Népköztársaságban az utak minőségével szemben. Mivel az országban elegendő mennyiségű aszfalt vap, a nagyvárosokat és ipari központokat összekötő utak nagyon jó állapotban vannak. A mellékutak azonban már kevésbé jók, ami lassítja a közlekedést és hozzájárul a motoros járművek gyors elhasználódásához. Ezért az utóbbi években különös gondot fordítanak az utak újjáépítésére. Az utak építésével a kerületi és helyi népi tanácsokat bízták meg. Az utakat helyi nyersanyagok felhasználásával építik. "lótrágya szétszórása, utána vetés előkészítése és az őszi mélyszántás. Motorkerékpáros áll meg előttünk. Arcáról sugárzik az öröm. — Van gyűrű a kombájnhoz, sikerült szereznem a nagykaposi Mototechnában. — Zsebéből papírba göngyölt három kis acélgyűrűt húz elő. — Mennyibs került? — kérdi az agronómus. — Darabja 80 fillér — hangzik a választ — De adni kellett még.. .1 Szót szó követ és megtudjuk, hogy ezért az olcsó alkatrészért Kapitány István gépesítő brigádvezető bejárta a fél járást, míg végre Nagykaposon a Mototechnában ezt mondták: — Jöjjön el holnap, addig meglesz, de hozzon egy kis „koccintanivalótl" Így a három acélgyűrű az egy liter kisüsti szilvóriummal együtt 122,40 koronába került. Pedig csak 2,40 koronát kellett volna fizetni érte. — Azt a hét, meg a nyolcát — fakad ki a mindig nyugodt, jó ember hírében álló Fazekas László. — Jár Ide tanácsadó a mezőgazdasági igazgatóságról, a járási nemzeti bizottságról. Ki tudja megszámlálni néha egy-egy nap... Ellenőrzik, menynyire vannak kihasználva, nem állnak-e tétlenül a gépek. Az aratás menete felől érdeklődnek, meg a felvásárlás teljesítését szorgalmazzák. Ezért hozzánk nem kell jönni... Mi kötelességtudó szövetkezetesek vagyunk... Segítséget várunk tőlük... Itt áll ez a DT-traktor, — mutat egy közeli lánctalpas felé. — Harmincnyolcezer koronát fizettünk a gépállomásnak a javításért. Amióta elhoztuk, tétlenül áll. Többször sürgettük a gépállomáson, jöjjenek megnézni, hozzák rendbe azt, amit drága pénzen rosszul végeztek el. ígérték a kiszállást, de az ígéret, csak ígéret maradt. Ogy látszik, arra várnak, hogy lejárjon a féléves jótállás, s utána majd azt mondják, hogy nincs helye a reklamálásnak. A tárkányiak szíves emberek. Hálásak minden jó szóért, segítségnyújtásért. Ezt ki is fejezik az aratás befejeztével, a hagyományos aratási ünnepségen, az évzáró gyűlésen és más nevezetes alkalmakkor. A gazdaságuknak nyújtott minden segítségért bőségesen megvendégelik jótevőjüket. A terméseredmény felől érdeklődünk. Az elnök gyors számításokat végez. Gondolatban összehasonlítja a már kicsépelt rozs-, búza-, árpaterületeket. — Hajtunk kívül álló okok miatt nem lehetünk elégedettek — mondja az elnök. — A kalászosok átlagon alul fizetnek. Ogy tűnik, búzából nem fogjuk tudni teljesíteni szerződéses eladásunkat. Árpával sem fogjuk tudni pótolni ezt a hiányt. Az őszi búzavetést csaknem egészében kiszántották. Ami' megmaradt,^ az is megsínylette a szélsőséges időjárást. A tavaszi vetések csapadék hiányában nem fejlődtek kellőképpen. (Ezen a vidéken két hónap alatt alig pár milliméteres eső hullott). A forró napon a kalászokba besült a szem. Nem csoda, hogy már most gondterhes arccal beszélnek az állatállomány takarmányozásának kérdéséről, a hús, tej, tojás termelésének biztosításáról. A szükséges takarmányalap biztosítása nagy feladat. Ezen a téren tettek is megfelelő intézkedésekét. A réti széna és a pillangósok pótlására is gondolnak. Megkezdték a bükköny, köles, muhar és más takarmányfélék vetését. Azt tartják, ne a raktárban várja a mag az esőt, hanem a magágyban, mert csak így lesz takarmány belőle. Nagy értéke van a szalmának is. Minden szálat összeszednek, lehetőleg fedél alá, csőrökbe, padlásokra hordják, hogy elkerüljék a beázással járó veszteségeket. A kukorica, a répa sokat ígérően fejlődik. Ha idejében megkapná a nagyőri szükséges csapadékot, az abraktakarmány kérdése is megoldást nyerne. A szövetkezet irodájában az elnök ízléses emlékalbumot húz elő asztala fiókjából. A terebesi járás emlékkönyve. Faluról falura, mezőgazdasági üzemtől mezőgazdasági üzemig jár az album. Szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói, — az ipari munkásokat követve — fogadalmaikat, vállalásaikat írják bele A kistárkányiak alapos megfontolás után szintén beírták felajánlásaikat. Lapozom a könyvet. Állami termékekből és sertéshúsból az év végéig terven felül eladunk 100 mázsa húst, 10 ezer tojást — olvasom, összesen 200 ezer koronát tesz ki a kistárkányiak öpkéntes felajánlása. Többet is beírhattak volna, a papír elbírja. De elhatározásukat ez vezérelte: azzal, hogy valaki sokat vállal és nem teljesíti, nem lesz több hús, tojás, tej és más termék az üzletekben. Megfontolt, kötelességtudó, szorgalmas emberek a kistárkányiak. Az aratás örömei s gondjai között egy pillanatra sem feledkeznek meg az egész országot érintő termelési problémákról. A mezőgazdasági termelés növelésével óhajtják kifejezésre juttatni csatlakozásukat a CSKP KB kezdeményezéséből fakadó milliárdos mozgalömhoz. MÖZES SÁNDOR AüííiéA fátuma Döntő tényező az ember Szerdán este a televízióban és a rádióban a párt és a kormány képviselői a mezőgazdaság időszerű problémáival kapcsolatos kérdesekre válaszoltak. A beszélgetésen részt vett J ifi Hendrych elvtárs, a CSKP KB titkára, j. Nágr elvtárs, a földművelésügyi miniszter helyettese, továbbá néhány egységes földművesszövetkezet és állami gazdaság képviselői. Hendrych elvtárs a beszélgetés folyamán kifejtette, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének alapvető feltétele a termőtalaj jobb kihasználása. Hazánkban 1936-hoz viszonyítva a termőtalaj félmillió hektárral szűkült és a munkaerők száma a mezőgazdaságban kétmillióval csökkent. Éppen ezért a termőtalajjal a leggazdaságosabban kell bánnunk. E téren már a közeljövőben történnek intézkedések. Az ipari üzemeket anyagilag is arra kényszerítjük, hogy kevésbé termékeny talajon építkezzenek. A talaj kihasználásával függ össze a vegyiipar gyorsahb Ütemű építése. 1970-ig el kell érnünk azt, hogy minden hektár földbe 200 kg tápanyagot adhassunk. Ez óriási erőfeszítést igényel, hisz a. idén 1 hektárra csak 83 kg tápanyag jut (1949-ben 18,5 kg. tavaly 76 6 kg jutott). 19B4-re az egy hektárra eső tápanyag átlagát 20 kg-al szeretnénk növelni. A mczőgazd ság ily nagy irányú kemizálása 1970-ig kb 3.5 milliárd korona befektetést követel. Egyes körzetekben, például Náchod környékén, érdekes kísérletek folynak. Az egy hektárra eső tápanyagok átlagát 150 kg-ra emelték. Három év alatt a növénytermesztést sikerült 65 százalékkal emelni! Tehát a mezőgazdaságban vannak tartalékok... Természetesen, az ilyen óriási fejlődés számos újonnan felmerülő probléma megoldását teszi szükségessé. Ide sorolható a közlekedés. Hisz közlekedésünk már most is nehezen birkózik meg a szállítás problémáival. A mezőgazdasági termelés fellendítése pedig az eddiginél jóval több termék, árú szállítását igényli. Éppen Természetesen látni kell azt is, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének egyik előfeltétele az anyaci és műszaki feltételek biztosítása Ám nem kevésbé fontos (sőt!) az emberek munkája a mezőgazdaságban. S Itt akadnak problémák .. Hendrych elvtárs elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt pártküldöttségünkkel a Szovjetunióban járt, ahol a mezőgazdasági termelés irányításának formáit tanulmányozták. Itt azt kellett tapasztalniok, hogy az állattenyésztés hasznosságát illetően hazánk a szocialista országok között talán az utolsó helyet foglalja el. Miért? Talán rosszabb körülmények között dolgozunk, mint szomszédaink? Korántsem Hisz gépesítés és a mezőgazdaságba befektetett eszközök tekintetéhen túlszárnyaljuk őket. Tehát nem csupán a feltételek hiányzanak... A lehetőségeket se használjuk ki kellőképpen! Hendrych elvtárs az alacsony tejhozamot mezőgazdaságunk legnagyobb szégyenének bélyegezte. A beszélgetésen részt vevő szakemberek alátámasztották, hogy 'tehénfajtáink jók, sőt kiválóak. Az a fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek kellő menynyiségben biztosítsanak jó minőségű takarmányt. (Itt első helyen a silót említették.) Ugyanakkor óriási jelentőséget tulajdonítanak az állatgondozók becsületes," odaadó munkájának. A munkaerők terén sok probléma vér megoldásra. A fiatalok vonakodnak a mezőgazdaságtól. A beszélgetés résztvevői egyöntetűen elismerték, hogy szövetkezeteink többségében ínég nem sikerült olyan környezetet kialakítani, ámely Igazán vonzaná a fiatalokat. Sokat kell a szállítás megkönnyítését jelenti javítani a mezőgazdasági tanoncok helymajd a Duna—Odera—

Labe csatorúa felépítése (így közvetlen víziút létesülne Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Magyarország között). A talaj jobb kihasználásának feltétele a jó ta'ajinűvelés. Itt a kemizálás mellett a legfontosabb ferep a gépeknek jut. Az idei aratásban már közel 11 000 kombájn vesz részt! Lényeges segítséget nyújtanak az SK—4 szovjet kombájnok. Ezekből március folyamán terven feliil kértünk a Szovjetunióból 500 darabot. Kérésünket teljesítették ás Július 23-ig (tehát négy hónap alatt) már 478-at le is szállítottak. Sok kérdés érkezett a hallgatóktól, vajon a jövőben lesz-e elegendő pótalkatrész. Mert ez a hiány óriási kiesést jelenthet az aratás időszakában. A felelős elvtársak ígéretet tettek, hogy a pótalkatrészek szállítását a vasút ls előnyben részesíti. zetén is (rövidesen hathatós intézkedésekre kerül sor e téren Is). Probléma az is, hogy a mezőgazdasági Üzemek sok helyen akadályozzák a fiatalok továbbtanulását. Nem néznek előre és nem látják, hogy néhány év múlva — a gépesítés és kemizálás magas fokán — csak a szakemberek érvényesülhetnek igazán. Ugyanakkor ez majd a fiatalokat is vonzza a mezőgazdaságba. Itt felmerült az a kérdés is, hogy a szebb, kedvezőbb környezet megteremtésébe magukat a fiatalokat is jobban be kellene vonni. A jövő szerdán 19 órakor Richard Dvofák elvtárs, a helyi gazdálkodás központi fejlesztési igazgatóságának vezetője válaszol a lakosságnak nyújtott szolgáltatások további fejlődésének kérdéseivel kapcsolatban. (-ük.) Az árpolitika tudományos alapjai MIRŐL A Pártunk elméleti és politikai folyóiratának júliusi számába - Old r ich K ý n írt gondolatokban gazdag közjazdasági tanulmányt a fenti címmel egy valamennyiünket közvetlenül érintő kérdésről, az árpolitikáról. A Nová Mysl szerkesztősége megjegyzi, bár ebben a témakörben már több cikket közölt, ez az írás új szempontokat A népgazdaság irányítási rendszerének egyik nagy fontosságú tényezője az árpolitika. Ez viszont semmiképpen sem jelenti azt, hogy jelenlegi gazdasági nehézségeinket elsősorban az árpolitika gyengéinek számlájára írhatjuk. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy az árak helytelen megállapítása elmélyítheti az aránytalanságokat és gátolhatja a gazdasági ellentmondások feloldását. O. Kýn elvtárs a kiskereskedelmi árak meghatározásának jelenlegi módját taglalva két — tételes formában kinyilvánított és érvényesített — követelményt bírál. Az egyik az, hogy a kiskereskedelmi árnak stabilnak, vagyis a változó körülményekre váló tekintet nélkül változtathatatlannak kell lennie, a másik pedig az, hogy az áralakulás egyedüli irányzata kizárólag az árak csökkentése lehet. Rámutatott arra, hogy ez a kőt tétel nélkülözte a tudományos megalapozottságot, nem épült a kiskereskedelmi árak gazdasági funkciójának elemzésére,. hanem inkább politikai-etikai jellegű meggondolásokra. Ennek következtében is a piacon megbomlott a kereslet és a kínálat összhangja, nehézségek mutatkoznak a lakosság ellátásában, időt rabol a sorbanállás és helyenként néha vásárlási pánik üti fel a fejét. De a gyakorlat mellett a szovjet és a lengyel ökonőmusok legutóbbi években érvényesít a vitában, amelyek gondos figyelmet és értékelést érdemelnek. Bizonnyal hasznunkra válik, ha legalább nagy vonalakban megismerkedünk ezzel az elemzéssel, amely magyarázatot adhat az olvasóinkat foglalkoztató nem egy kérdésre. í R let alakulása figyelmét. vizsgálatának szenteli KOVA MYSL nalc is. A matematika fejlődése minőségi fordulatot váltott ki nemcsak a tervezésben, h«nem a politikai gazdaságtan elméletében is. A tanulmányíró a továbbiakban kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy a központilag irányított, de módosuló árak sokkal jobban betölthetik szabályozó szerepüket, mint a stabil árak. Mielőtt azonban rátér az érvelésre, Ijangsúlyozza, hogy ez semmiképpen sem jelenti az utóbbi időben végrehajtott egyes árrendezések utólagos konjunkturalista „elméleti indoklását". Ez a múlt módszere volt, amely a gazdaságban fő feladataként határozta meg az e téren gyakorolt pártpolitika utólagos elméleti magyarázgatását. Márpedig a lenini alapelvek ennek ellenkezőjét kívánják meg, azt, hogy a tudományos kutatás legyen a gazdaságpolitika kiindulópontja és alapja. A régi felfogástól eltérő elméleti kifejtett elméleti munkássága is ar- munkásság főleg három szakaszra ról tanúskodik, hogy a merev árpoli- irányul, amelyek a legfontosabbak a tika kárunkra van. Ez az elméleti felismerés nemcsak a gyakorlat figyelmesebb követésének köszönhető, hanem egyben az elvont matematikai módszerek gazdaságtani alkalmazásálielyes árpolitika kialakítása szempontjából. Az általunk ismertetett cikk szerzője is főleg az áru értéke kiszámításának ,a leginkább megfelelő árrendszer kiválasztásának és a keresAz áru értékének kiszámítása Elvitathatatlan, hogy a tervszerű szocialista árpolitikában is jelentős szerepe van az áru értékének, vagyis a benne megtestesült és tárgyi alakot öltött társadalmi munkának. Ezt gyakran hangsúlyoztuk, de ezzel ellentmondásban azt a nézetet is, hogy az áru értékét nem igen tudjuk megállapítani. A cikk szerzője leszögezi, hogy ez az álláspont helytelen. Bebizonyítja, hogy nemcsak az élő munka költségeit tudjuk kiszámítani, hanem a termelési eszközökben megtestesült holt munka költségeit is, vagyis a két tételt egybevetve: az áru teljes értékét. Ezt a jelenlegi tökéletes számoló technik^ teszi lehetővé. A Szovjetunióban már három éve folytatnak ezzel kapcsolatban eredményes gyakorlati kísérleteket, míg nálunk egyáltalán nem élünk a teljes munkaköltség kiszámításának lehetőségével. A leginkább megfelelő árrendszer Az áru értéke kiszámításának lehetősége távolról sem jelenti azt, hogy a népgazdaság szempontjából az olyan árrendszer a legmegfelelőbb, amely fedi az árucikkek értékét. Míg a tőkés rendszerben az árrendszer lényegében a kereslet és a kínálat kölcsőnviszonyának függvénye, addig a szocializmusban, az irányított tervgazdálkodás körülményei között — természetesen nem önkényesen, hanem a gazdasági törvényekkel összhangban — megválaszthatjuk a legcélravezetőbb árrendszert. Az ezzel kapcsolatos vitában eddig az árrendszer négy eltérő tudományos koncepciója kristályosodott ki, ami természetesen nem zárja ki az esetleges továbbiakat. Az első változat szerint az árak megfelelnének az áru értékének. A második javaslat szerint az árak a termelési árak szintjén mozognának. A harmadik elmélet hívei azt az árbázist pártolják, amely azonos - lenne a termelési költség és a jövedelmezőség szintjével.' Végül pedig Kantorovics szovjet ökonómus, kidolgozta a lineáris programozásra épülő sajátos elméletet. Kýn elvtárs nagyon erélyesen képviseli azt a nézetet, hogy eleve ne vessünk el egyet sem az említett változatok közül, hanem az adott .féltételek tudományos megalapozottságú elemzése és a gyakorlati kísérletek alapján válasszuk ki közülük a legmegfelelőbbet. A kereslet alakulása vizsgálatának jelentősége A legcélszerűbb árrendszer elfogadása után is többféleképpen állapíthatjuk meg a kiskereskedelmi árakat. Három ilyen lehetőség adódik: 1. Az árakat szigorúan az árrendszerhez igazítjuk és hosszabb ideig nem módosítjuk azokat. 2. Az árakat nagy vonalakban az árrendszerhez igazítjuk, de egyes esetekben — tekintettel a keresletre vagy más körülményekre — tartós módosítást eszközlünk bennük. 3. Az árrendszerben csupán tengelyt látunk és az árakat a' keresletnek, a termelési lehetőségeknek megfelelően operatív módon és rendszeresen változtatjuk. Mindhárom esetben érvényesül a központilag és tudatosan irányított tervszerű árpolitika. Nem állja meg helyét tehát az a nézet, hogy az árak rendszeres módosítása egyet jelent az ösztönös konkurrenciaharc érvényesülésével, míg a tervezett árak azonosak a stabil árakkal. Különben az elmúlt évek gyakorlata minden kétséget kizáróan bebizonyította — állapítja meg a cikkíró —, hogy a változatlan árak (amelyek alakulásába legfeljebb az árcsökkentések szóltak bele) nem jelentik sem a népgazdaság, sem a fogyasztó szempontjából a legjobb megoldást. Kýn elvtárs tanulmányában annak igazolására törekszik, hogy a mi viszonyaink között a mozgó árak rendszere töltheti be az igényelt gazdasági szabályozó funkciót. Természetesen ehhez elsősorban az szükséges, hogy állandóan figyelemmel kövessük a kereslet alakulását. A kapitalista világban erre nagy gondot fordítanak. Az utóbi években t$ibb elméleti munka jelent meg erről a kérdésről a Szovjetunióban, LengyelOrszágban és más szocialista államokban is, amelyek az erre vonatkozó új módszereket világítják meg. E módszerek alkalmazásának jelentősége abban rejlik, hogy az eddiginél hatékonyabban állapíthatnánk meg nemcsak a fogyasztási árucikkek tervszerű mennyiségét és összetételét, hanem ennek segítségével rugalmasabb árpolitikát is folytathatnánk. Az ilyen árpolitika alapvető feltétele annak, hogy kiküszöböljük egyfelől a növekvő -kereslet, másfelől a , ki nem elégítő termelés közti aránytalanságot. Döntő a termelés A rugalmas árpolitika szükség esetén növelheti, illetve csökkentheti a keresletet bizonyos árucikkek iránt, vagyis — amint említettük — szabályozó szerepet tölt be. A problémákat azonban véglegesen nem oldja meg, legfeljebb ideiglenesen helyreállítja a piaci egyensúlyt. Végső soron a termeléstől függ a termelés és a fogyasztás-közti összhang biztosítása. Az árrendezés csak akkor jár kielégítő sikerrel, ha ezt a termelésben követik a szükséges változások. E tekintetben is lényeges a tőkés és a szocialista piaci viszonyok közti eltérés. A kapitalista piacon a2 árak ÖJ SZÖ 4 * 1963 július 20.