Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-26 / 204. szám, péntek

Ingrestől — Mare Chagallig A francia képzőművészeti kiállítá­sok mindig nagy ünnepet Jelentettek számomra. Nem kivétel a „Francia rajz" jelenlegi kiállítása sem, ame­lyet a prágai Nemzeti Galéria ren­dezett meg. Az Iparművészeti Mú­zeum termeiben háromszáznegyvenöt rajz, akvarell, guas, e francia rajz XIX. és XX. századbeli nagymesterei­nek intim belső vallomásait, a pihe­nés, a nekirugaszkodás, az alkotás vajúdásának olyan pillanatait mutat­ja be, amelyről a festmény, a szobor restellkedve hallgat Ez a kiállítás minden eddig! hazai francia képzőművészeti tárlatnál ér­tékesebb, mivel a rendelők e teljes anyagot hazánk köz- és magángyűj­teményéiből állították össze. Már maga az a tény, hogy ebben az annyiszor kirabolt kis országban ilyen sok' francia műalkotás maradt meg (Szlovákia, sajnos ezen a téren terra tncognlta), a lakosság kultu­ráltságának magas színvonaláról ta­núskodik 6 ugyanakkor azt bizonylt­ja, hogy a francia képzőművészet nem­csak a modern cseh festők, hanem a művészetkedvelő laikusok, valamint a hozzáértő műgyűjtők számára ls von­zó példákén volt. És ez a tárlat azt bizonyltja, hogy joggal. Éppen ,ezért meg' kell bocsátanunk bizonyos aránytalanságokat és az olyan kiváló művészek rajzainak hiá­'nyát is, mint Millet, Courbet, Manet, Plssarro, Seurat és Gaugin... A fran­cia rajzművészet 350 éves hullámvo­nalas fejlődését láthatjuk Itt Ingres­től, a raffaeli rajz mesterétől kezdve egészen Picassóig, vagy Marc Cha­gallig, a Vitebsk környékéről elszár­mazott, naturalizált francia mlszti­kus-szlmbólista — szűrrealistáig — minden drámaiságában. A sors iróniája, vagy a művészet fejlődésének fonala úgy hozta, hogy a kiállítás két egymást nemigen szívlelő művész rajzaival kezdődik. Ingres hűvös rajza mellett ott függ a falon Delacrolx szenvedélyes kéz­vonása, és a klasszicizmus meg a romantizmus képviselői mintha ösz­szecsapnának az ódon terem falán. Ott látjuk az Impresszionizmus előfutárának, Corotnak bűbájos tá­jait. Az ő tájképeivel csupán Cézan­ne, a modern francia rajz atyjának alkotásai vetélkedhetnek, habár lát­hatunk ott egy lehelet finomságú japán tájat Van Goghtól. De megka­póak a neoimpresszlonlsta Slgnac szines, vidám kikötői, amelyek lé­nyegében tájképek, mégpedig a leg­javából I Remekműnek számít Daumler egyetlen itt látható, a híres mosónő­höz készült skicce ls, csakúgy, mint Degas, | Renoir, Sisley, Toulouse — Lautrec és Matlsse rajzai. De vajon lehet-e itt sorrendet fel­állítani, ahol Bourdelle, Desplau, Ro­din és Malllol rajzai a szobrászok legnagyobbjainak rajzművészetét mu­tatják be, ahol Leger, Derain, Dufy, Braque, Rouault, Vlaminck és Villon mellett megtaláljuk Steinlent, Modig­lianit, Utrillót, de Segonzacot és Marc Chagallt, az École de Paris em­lőin felnőtt művészeket, valamint az emigráns spanyclokat Gonzalest, Lo­bot, meg a többleket és a francia Is­kola cseh követőit, Foltynt, Kubint, Kupkát, Simát...? Am nem hiányzik Itt Pablo Picasso sem, akinek huszonöt alkotása a mo­dern francia rajz súlypontját képezi. Éppen Picasso szerepel a kiállításon néhány jelentős művével, mint a „Csendélet pipával", a „Női akt", a „Harlequin feje", amelyek demonst­rálják Picasso különböző, többek közt analitikus és szintetikus kubista korszakát ls. Valóban nagy művészi tett volt ennek a kiállításnak a megrendezé­se. Kár, hogy az elmúlt évtized alatt képtáraink elzárkóztak az új euró­pai művészeti áramlatok elől és ezért sajnos, ebből a korszakból a kiállításon egy rajzot sem láthatunk, pedig ahogyan Ingrés mondta „a rajz a művészet becsületessége"! A rajzon keresztül mérhettük volna meg sú­lyát napjaink modern művészetének, ennek elidegenedését, vagy humaniz­musát. BARSI IMRE Az tdet nyári kánikulában a bra­tislavaiak tömegesen látogatják az Aranyhomok strandot. A szép meleg napokon siázával töltik itt szabad idejüket. M. Borodáčová felv. • A svédek nagyon dfihösek az MGM amerikai filmgyártó társaságra, amely Irving Wallace regénye nyo­mán filmet forgat. A történet Stock­holmban játszódik le, és a Nobel­díjak odaítélése körüli szertartások­ról szóí. A film kétes hőse egy ame­rikai, aki részegen jelenik meg a szertartáson;-" — ahol a svéd király is jelen van — ott botrányt csap, majd egy szabad erkölcsű nudista tár­saságba keveredik, és egyik megbot­ránkozást a másik után váltja ki. A svédek hiába tiltakoznak, az ame­rikaiak a filmet befejezik, sőt ígý még ingyen reklámban is részük van. alakulása bizonyos mértékben auto­matikusan szabályozza a termelés és a fogyasztás összhangját. A termelés itt tudatos központi irányítás nélkül igazodik a fogyasztáshoz. A mi fel­tételeink között viszont a kiskereske­delmi árak alakulását nem követheti gépiesen a termelés átállítása, módo­sítása, hiszen tervgazdaságban élünk. Ez azt jelenti, hogy a kiskereskedelmi árak változtatása esetén a piac egyen­súlyát csak úgy őrizhetjük meg, ha módosítjuk a termelési tervet, illetve 1 más intézkedéseket viszünk végbe az anyagi termelésben. Az ár, a bér és az életszínvonal E sorok olvasása közben bizonyára sokan elgondolkoznak afölött, vajon az árak rugalmas módosítása nem áll-e ellentmondásban az életszínvo­nal növelésének szocialista alapelvé­vel. A tanulmány írója ez ellen az­zal érvel, hogy két irányú áralakítás esetén is (vagyis egyes árak csök­kentése, mások emelése mellett) az firak általános szintje apadhat. • Az ilyen árpolitikát továbbá az indokol­ja, hogy közvetítésével nem csupán az életszínvonalat kívánjuk emelni, hanem ugyanakkor szabályozni a pia­ci kapcsolatokat is. Az életszínvonal emelésének külön­ben két módja van. Egyrészt csök­kenthetjük az árakat, másrészt nö­velhetjük a névleges béreket. A leg­helyesebb e két lehetőség párhuza­mos alkalmazása. Ennek az irányzat­nak következetes betartása mellett — az életszínvonal rendszeres emelésé­nek követelményét szem előtt tartva — csökkenthetjük azoknak az árucik­keknek árait, amelyek Iránt nem nagy a kereslet, illetve elegendő mennyi­ségben állnak rendelkezésünkre és viszont a jelentős kielégíthetetlen ke­resletet kiváltó áru árait emelhetjük. A szerző aláhúzza azt a gondolatot is, hogy a kereslet mellett az árak más, a népgazdaság irányítása szem­szögéből Indokolt körülményekhez is igazodhatnak. / Kýn elvtárs tanulmányának alap­vető gondolatait igyekszünk az aláb­biakban összefoglalni. A kiskereskedelmi árak nemcsak az életszínvonal emelésének, a nemzeti jövedelem szétosztásának, hanem egy­ben a piaci kapcsolatok egyensúlyá­nak is fontos eszközét képezik. A ter­melés és a fogyasztás szerkezeti vál­tozásai' következtében a piac stabili­zálását a szilárd áraknál jobban biz­tosítják az irányított mozgó árak. Az árpolitika alapját a tudományos elem­zés eredményei szerint kiválasztott olyan árrendszer alkossa, amely adott feltételeink között a legjobban betölt­heti küldetését. Ennek az árrend­szernek keretében a piaci egyensúly fenntartása érdekeihez igazodva mó­dosítsuk az árakat. Ebben ne lássunk minden nehézséget megoldó csoda­szert, hiszen az aránytalanságok ki­küszöbölésében a termelésé az utolsó szó. Természetesen számoljunk azzal, hogy egyes vállalatok, illetve gazda­sági szervek majd a kényelmesebb utat választják és a termelésben szükséges változások helyett csak az árak módosítására fognak törekedni. Ez viszont különféle módszerekkel megakadályozható, s éppen ezért ez nem lehet érv a mozgó árak ellen. Több mint tíz éve rendszeresen nép­szerűsítjük azt a gondolatot, hogy a szocializmus egyenlő a szilárd árak­kal, plusz az állandó árcsökkentéssel. Ennek negatív hatása az, hogy az utóbbi Időben végrehajtott árrendezé­sekben sokan szinte a szocializmus alapjainak megbolygatását látták. Az indokolt gazdasági intézkedésekből így lett — mind az árcsökkentés, mind az áremelés vonatkozásában — poli­tikai esemény. Pedig a tudományos kutatás eredményei arra mutatnak, hogy a központilag irányított mozgó árak sokkal jobban megfelelnek a szocialista termelési viszonyoknak, vagyis mindannyiunk érdekeinek, mint az objektív törvényszerűségnek ki­kiáltott szilárd árak — fejezi be ta­nulmányát Oldŕich Kýn. (Feldolgozta: G. I.) Így működik majd a „forró drót A Kreml és a Fehér Ház közvetlen összeköttetésének műszaki problémái Június 20-án hozták nyilvá­== nosságra azt a szovjet—ame­== rikai megállapodást, hogy ál­== landó jellegű kábelösszeköt­= tetést létesítenek Moszkva = és Washington között, a vé­= letten folytán kirobbanó há­= ború veszélyének elhárításá­= ra. A kétoldalú távgépíró­= összeköttetésen orosz, illet­= ve angol nyelven, rejtjeles = formában továbbítják az üze­= neteket. Ez az összeköttetés = szerepel a világsajtóban = forró drót néven. Hogyan működik a távgépíró? A nagy távolságú összeköttetés, mint amilyen a forró drót ls lesz, sokkal üzembiztosabb, megbízhatóbb, ha nem mint távbeszélő-, hanem mint távgépíró működik. A távgépírók nyomtatott szöveget továbbítanak, és a rejtjelzett szövegek használatánál ez elengedhetetlen követelmény. A távgépíró berendezés külsőre alig tér el az írógéptől. Billentyűzete ugyanazokat a betűket és feleket tar­talmazza, ugyanúgy nyomtatja a lebe­tűzött szöveget. Ennél azonban töb­bet ls tud. A leütés nyomán nem­csak papírra nyomtatja a betűket, ha­nem elektromos jeleket is létrehoz a. távgépíróhoz kapcsolódó vezetéke­ken. Amikor sötét szobába lépünk, be­kapcsoljuk a lámpát. A kapcsoló se­gítségével távolról vezéreljük az égőt, és az világít. Amikor eltávozunk, ki­kapcsoljuk (leoltjuk) a villanyt, a lámpa elalszik. Hasonlóan a lámpa vezérléséhez, amely igen nagy távol­ságból is történhet, a távgépíróhoz csatlakozó vezetéken is létrehozha­tunk bekapcsolt és kikapcsolt állapo­tot. Az ilyen be is ki állapotokat már a távírás őskorá­ban ls használtak, ezek a morze ábé­cében a pont és a vonás. Lényegében ezekben a rendsze­rekben mindig két, jól megkülönböz­tető állapot van, és ezek megkülön­böztetése teszi le­hetővé, hogy bizto­san felismerhető jelzést küldjünk nagyobb távolságra is. Az ilyen egye­düli jelzések sorozataiból összeállí­tott kombinációkkal ábécét tudunk felépíteni. Például a laikus számá­ra rendszertelennek tűnő vasúti vo­natfüttyök. a vasutasok számára értel­mes jelek. Ugyanígy, amikor a táv­gépíróhoz kapcsolódó vezetéken a"ki­be állapotok időben egymás után meghatározott sorozata jön létre, a gép az adott kombinációnak, megfe­lelő betűt a papírra nyomtatja. Ezek a ki-bé állapotok az elektromos jel­zések, amelyeket távgépíró keltett. Az üzenetváltáshoz, vagyis két gép egyUttmfllťbdéséhez az szükséges, hogy megfelelő vonalon összekössük (szaknyelven szólva: elektromosan -csatlakoztassuk) őket, és hogy az így összekötött gépek ugyanazon a Jelsorozaton ugyanazt a betűt „ért­sék". A Jelek és a betűk összetarto­zását nemzetközi előírások szabályoz­zák, hogy a világ bármely táján dol­gozó távgépírók megértsék egymást. Amikor két ember üzenetet vált vagy telefonon beszél, mindkét ér­dekelt fél közvetlen kapcsolatban van egymással. A távgépíró működtetésé­nél némifeg más a helyzet, mert az üzenetátadáshoz nem szükséges, hogy mindkét távgépíró mellett kezelő is legyen. Ha az egyik gépen a kezelő legépeli a szöveget/ a vezeték másik végén a távgépíró az elektromos je­lek hatására — kezelő nélkül is — automatikus működésbe lép, és ki­nyomtatja a szöveget. A jelek távol­ból vezérlik ezt az automata írógé­pet, és ezért nevezik az ilyen típusú gépekét távgépírónak. Az állandó kapcsolat A hosszú vonalak nagy költségei­nek csökkentésére, az egyes távgép­írók- és a kapcsolódó berendezések jobb kihasználására (hogy a gépek egymást ne csak páronként, hanem egy egész kiterjedt hálózatban eltud­ják érni) létrehozták a telexhálóza­tokat. A telexhálózatban — kapcso­lóberendezések segítségével — sok előfizetői távgépíró tud egymással közvetlenül összekapcsolódni. Éppen úgy, mint a telefon-előfizetők, a te­lexrendszerben is számtárcsa segít­ségével hívják egymást a távgépírók kezelői, de Itt nem közvetlenül be­szélgetnek, hanem írógépen kinyom­tatott szöveggel váltanak üzenetet. Felmerül a kérdés: honnan tudják, hogy az jelentkezett-e, akit hívtak? Onnan, hogy a hívás után az ellen­állomás, jelentkezésül, kinyomtatja saját állomásának nevét. Azt mondtuk, a távgépírón akkor is lehet üzenetet átadni, amikor nincs az ellenállomáson kezelő a távgép­író mellett. Ez a telexrendszerben is megvalósítható. Az azonosításhoz (hogy tudni lehessen, kivel sikerült a hivás során összekapcsolódni), meg­felelő billentyű lenyomásával a távoli távgépíró is vezérelhető, hogy állo­másának nevét automatikusan ki­nyomtassa. összeköttetés nagy távolságra Ha a távgépírókat nagy távolság­ra, földrészek közötti viszonylatban akarjuk működtetni, nem elegendő az az energia, amit a gép közvetle­nül a vonalra Juttat. A vonalra küldött energia hamar elfogy, és bizonyos távolságok után erősítőket kell a vonalba iktatni. Hosszú vonalak esetében természete­sen sok erősítő vesz részt az össze­köttetésben; hogy a két gép meg-.' felelően értse egymást. Az erősítőket a kábelhálózatok mentén helyezik el, így egyszerre sok összeköttetés részé­re szükséges erősítőt lehet kis helyre beépíteni. Ezt a szárazföldön már többnyire mindenütt kiépítették, a tenger alatti kábelekhez azonban csak a legutóbbi időkben. A tenger alá süllyesztett kábeleknél ugyanis az erősítők a kábellel együtt a tenger­fenékre kerülnek, szerelő csak úgy tud rajtuk javítást végezni, ha az egész kábelt kiemelik. Ez pedig Igen bnd 0n ú k0pp e ^t a ^ E Maszka költséges lenne. De a technika fej­lődése itt is segített: ma már olyan alkatrészekkel rendelkezünk, ame­lyek megbízhatósága és élettartama azonos a kábelével, körülbelül 20 év. (Így valószínűleg egyszerre mennek tönkre a kábellel). A kábelek még jobb kihasználására vezették be a nagy csatornaszámú berendezéseket, amelyek segítségével egyetlen vona­lon 120, 600 vagy akár 960 beszél­getést lehet egy időben folytatni. Ezt az úgynevezett vivőfrekvenciák alkal­mazásával érik el. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk képzelni, gondoljunk arra, hogy az emberi be­szédet, a zenét tisztán halljuk a rá­dióban, ha a keresőgombbal vala­melyik állomást beállítjuk. Más és más hullámhosszon, egy időben sok rádióadó sugároz műsort. Vevőkészü­lékünk az összes adók műsorát ve­szi, csak ki kell szűrni a megfelelő hullámhosszú frekvenciasávot, és már szól ls a kívánt állomás. Ugyanígy lehet vezetéken is egyszerre több adó­val „rádiózni", egymás zavarása ngl­kül, csak . megfelelő hullámhosszon kell működtetni őket. Sok vevőt (pon­tosan annyit, ahány adó van) lehet egy-egy vonalra kapcsolni. Ezek a ve­vők mind más és más adó hullám­hosszán dolgoznak, és csak a saját adójuk adását szűrik ki a vezetéken folyó hangzavarból. A kiszűrés olyan sikeres, hogy tökéletesen érthető át­vitelt lbhet elérni. * A tengeralatti kábelek nagyon drá­gák. Mikor az első kábeles távíró­összeköttetést Európa és Amerika kö­zött üzembe helyezték, legalább 100 dollárba került, egy távirat. Ez az összeköttetés lassan működött, per­cenként csak 2—3 szót tudtak rajta átvinni. A mai modern távgépírók percenként 400—600 betűt visznek át. A régi kábelt Ilyen módon nem is lehetne használni. Az 1955-ben lefek­tetett kábelen már beszélni is lehet. Ez a kábel a skóciai Óban és a ka­nadai Clarenville között mintegy 3500 kilométer hosszúságban fekszik a tengerben, sok helyütt 4000— 5000 mé­ter mélyen. A többszörös kihasználás elvén mű­ködnek azok a berendezések ls, ame­lyek lehetővé teszik, hogy olyan vo­nalon, amelyen csak egyetlen tele­fonbeszélgetést lehet folytatni, 24 (esetleg 40) távgépíró-összeköttetést lehet üzemeltetni. Az emberi beszéd hírátvitel! sebessége (amellyel mon­danivalónkat hang útján közöljük) lényegesen nagyobb, mint akár egy gépiró világbajnok teljesítménye. A többszörös kihasználás elméleti korláta! pedig — a vezeték- adott tu­lajdonságain kívül — éppen a hírát­vitel! sebességtől függenek. Így a távgépíró-összeköttetések, éppen a többszörös kihasználás miatt, bár las­sabbak, de nyilván olcsóbbak a táv­beszélő-összeköttetéseknél. A vonalat le lehet hallgatni A sok ezer kilométeres kábelen át létesített összeköttetés nagyon sok erősítőn és sokcsatornás berendezé­sen keresztül csatlakozik a távgép­írókra. A tengerbe süllyesztett és néhány földbe ásott erősítő kivételé­vel a berendezéseket Jól képzett fenn­tartó személyzet kezeli állandóan. A fenntartó személyzetnek kötelessé­ge, hogy időről időre ellenőrizze' a továbbítás megfelelő minőségét. Több ezer műszerész ^együttes Jó munkája biztosítja majd, hogy a forró drót is mindig készen álljon szükség eseté­re. Elvileg bárki lehallgathat egy vo­nalon folyó beszélgetést, ha a vonal­ra rácsatlakozik. Azonban minél több­szörös a kihasználás a vonalon (pél­dául egy sokcsatornás berendezés­nél), annál bonyolultabb és körülmé­nyesebb úgy kihallgatni az egyik csa­tornán folyó' üzenetváltást, hogy a kezelőszemélyzet arról ne vegyen tu­domást. A kábelen történő hírátvi­tel a lezárt berendezésekkel és erő­sítőkkel a földbe süllyesztett kábelek­kel ezért gyakorlatilag elég védett­nek tekinthető, különösen, ha a ve­zeték nélküli rádióösszeköttetésekkel hasonlítjuk össze. A rádió-összeköt­tetések ugyanis nagyon könnyen le­hallgathatók anélkül, hogy észre le­hetne venni, hogy hol és ki vette a nem neki szánt üzenetet. Maga a közvetlen összeköttetés te­hát nem védi meg a forró drótot az esetleges Illetéktelen lehallgatás el­len, erre a célra ŕejtjelzést kell al­kalfhaznl. Az üzenet titkosságának védelme A gépekkel folytatott üzenetváltás védettségét rejtjelzéssel lehet bizto­sítani. A rejtjelzés,a szöveg olyan alaki megváltoztatása, mély azt a kívülálló részére felismerhetetlenné teszi. A „forró drót" szavakat például átírhatjuk a i következő alakba: 123 324 325. Az ilyen egyszerű rejtjelzést, ahol például a kettes számnak az O betű, a hármas számnak az R betű felel meg, egyszerű megfejteni. Külö­nösen, ha tudjuk, hogy az egyes be­tűk és számok között milyen össze­függés van. A számítógépek ^korában a régi, egyszerű rejtjelzést módok megfejtése semmi nehézséget nem Je­lent, még iia ismeretlen is a rejtjel kulcsa, és azt sem tudjuk, hogy mi­lyen nyelven írták az üzenetet. Biz­tosak lehetünk abban, hogy e gépek olyan gyorsan fejtik meg az ilyen egyszerű rejtjelzést, hogy az üzenet még időszerű. A nagy teljesítményű elektronikus számítógépek azonban a rejtjeles üzenetváltás nagyobb bizton­ságát ls szolgálhatják: a rejtjelzéses üzenet további gépi összekeverése kí­vülálló számára megnehezíti, időben elhúzza a szöveg megfejtését. így nem lehet a szöveget olyan gyorsan megfejteni — ha egyáltalán megfej­tik —, hogy az még aktuális legyen. Védelem a zavarok ellen A beszéd vagy értelmes szöveg köz­vetítésénél a nagyon zajos vagy meg­lehetősen csonkult szöveget is leg­többször meg lehet érteni. Az emberi agy emlékező- és feldolgozóképessé­ge lehetővé teszi, hogy — nyelvi is­mereteink révén — a hiányzó részek­kel kiegészítsük az üzenetet. De ha csupa előre nem várható számsoro­zat, rejtjelzett szöveg érkezik, min­iden torzulás vagy betűkimaradás erő­sen értelemzavaró lehet. Tehát a za­varok elleni védekezés a forró dró­ton alkalmazott hírközlés esetén első­rendű fontosságú. Valószónűleg ezért valósítják meg a forró drótot a lé­nyegesen kevesebb zavarnak kitett kábeles összeköttetéssel, a Moszkva­Helsinki—Stockholm—Koppenhága­London—Washington útvonalon, a tenger alatti kábel felhasználásával, és ezért lesz csak tartalék összeköt­tetés a Moszkva—Tanger—Washing­ton rádiólánc. A forró drót Jtét vé­gén nagy megbízhatóságú modern távgépírók dolgoznak majd, amelyek a zavarok elleni védekezés megfelelő eszközeivel is elláthatók. (Népszabadság) 1963. július 26. • fjj SZŐ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom