Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-03 / 181. szám, szerda

SZEMTŐL SZEMBE...! Fél éve lépett életbe az alkoholizmus elleni harc új törvénye ... Vajon történt-e valami javulás e téren azóta...? Bratislavában az 1963-as év első öt hónapjában, az előző év öthavi átlagához viszonyítva csak háromtized százalékkal kevesebb ittas embert vettek kezelésbe az alkoholelvonóállomásokon... A múlt éven beszállított részegek nyolc százaléka nő és több mint három százaléka fiatalkorú volt. A helyzet e téren sem mutat lényeges javulást. Országszerte antialkoholista testületeket létesítettünk, amelyek ez idáig számottevő eredmény nélkül keresik, kutatják e kérdés megoldásának módját... A bratislavai városi antialkoholista testület az alkoholizmus elleni harc leghatásosabb eszközének a szeszes italok közvetítőinek, a vendéglátóipar alkalmazottjainak á mozgalomba való bevonását tekinti... Értekezletet hívott ezért össze a nyilvános étkezdék vezetőinek és a vendéglátóipari alkalmazottaknak részvételével. Ez az értekezlet sok érdekes problémát vetett fel. De kezdjük talán ott, annál a legsúlyosabb Indítóoknál, amely az orvosokat, a jogászokat, az egyszerű becsületes embereket és a város közéleti személyiségeit is a tárgyalóasztalhoz és azon túl cselekvésre szólítja ... I Bratislava lakosainak egy százaléka idült alkoholista. Ennek a fele nyilvántartott részeges. Elegendő okunk van tehát arra, hogy a túlzott szeszfogyasztás ellen ádáz küzdelmet indítsunk, hisz az alkohol nap mint nap nemcsak a népgazdaságnak okoz felmérhetetlen károkat, de bomlasztja a családot — a társadalom magvát és zülleszti a közerkölcsöt. Magyarországon például kiszámították, hogy az alkoholfogyasztás következtében átlagosan minden dolgozó fizikai és szellemi teljesítőképessége egy százalékkal alacsonyabb, ami az ország egynapi termelésében egyszázalékos veszteséget jelent. A jelenlegi helyzet megoldását sürgeti az is, hogy a szeszfogyasztás hazánkban évről évre emelkedik. 1958ban Bratislavában minden lakos átlagosan 2,34 liter pálinkát, 7 liter bort és 87 liter sört fogyasztott, ami öszszesen 96,34 litert tesz ki. 1960-ban Bratislavában az elfogyasztott alkohol átlagos mennyisége azonban már 104 liter volt, s ez a szám 1962-ben 120 literre növekedett. Az értekezlet résztvevői mindnyájan egyetértettek abban, hogy ezen az állapoton haladéktalanul változtatni kell. A probléma megoldásának hogyanját azonban már mindenki a A dolgozó nők számának növekedése komoly társadalmi probléma. Azzal, hogy az asszony munkába lép, még nem szabadul meg a családi és társadalmi helyzetéből reá háruló feladatoktól. A nők egyenjogúságának csupán az egyik oldalát oldjuk meg azzal, hogy munkalehetőséget biztosítunk részükre és így képességeiket ugyanúgy, mint a férfiak a társadalom különböző területein érvényesíthetik. Ha nem vesszük figyelembe a nők problémáit, nem teremthetjük meg a feltételeket ahhoz, hogy ne kelljen még háztartási és más munkákat is végezniük, még jobban fokozzuk a nők helyzetének egyenlőtlenségét. 4 A szocialista társadalomban, melyben a legfőbb érték az ember, nem elég, ha csak az alkotmány hirdeti a férfiak és a nők egyenjogúságát. Ezt az életben is valóra kell váltani, hogy ne csak formális jogi tény legyen. A szocialista társadalom a közszolgáltatásokkal akarja a házi munka nagy részének elvégzését mögköny*nyítenl. A közszolgáltatásoknak a dolgozó nők számának növekedésével, a társadalmi életbe való bekapcsolódásuk arányával összhangban kellene növekedniük, ha nem akarjuk azt, hogy a házi munkák terhe a család többi tagjára, a férjre, gyerekekre, nagyszülőkre háruljon. A társadalom nem biztosíthatja a család mindennapi életével kapcsolatos valamennyi munka elvégzését a közszolgáltatásokkal, de megkönnyítheti a dolgozó nök helyzetét azzal, hogy tehermentesíti őket a mosástól, tisztítástól, takarítástól, bevásárlástól, különböző kulturális és egyéb rendezvényekre való jegyek beszerzésétől, részben a főzéstől és a gyermekneveléstől. A közszolgáltatások az utóbbi években gyors ütemben fejlődnek, mégsem elégítik ki a megnőtt Igényeket. Ma még nem használja ki valamenynyi dolgozó nő a közszolgáitatásokat. Ez elsősorban a közszolgáltatásokat nyújtó vállalatok, az őket Irányító nemzeti bizottságok . és még egy egész sor tényező hibája. Megállapíthatjuk, hogy a dolgozó nők helymaga módján állította be. Arról mindenki meg volt győződve, hogy hiábavaló lenne mondjuk felhívással fordulni az alkohol rabjaihoz és felszólítani őket, hagyjanak fel káros szenvedélyükkel, de még a szesztilalom törvénybeiktatása sem hozná meg a kívánt eredményt. Már említettük, hogy a bratislavai antialkoholista testület a vendéglátóipari alkalmazottak munkájának megjavításában látja az alkoholizmus elleni harc egyik leghatásosabb módját. Igen, csakhogy a vendéglátóipar! vezetők rögtön azt is kimondták, hogy így ők voltaképpen két malomkő közé kerülnek. Mert a helyzet valahogy úgy fest, hogy a kecskét Is meg akarjuk őrizni, meg a káposztát is, azaz egy részről a fokozottabb tervteljesítésre kell törekedniük, ez kötelességük, más részről pedig a részegek számát is le kellene valahogyan szorítaniuk, mert ez emberi kötelességük. De hogyan járjanak el, mert ha a tervet nem teljesítik, azt zsebük is megérzi. Elvégre az objektív helyzet a szeszfogyasztás támogatására ösztönzi őket, hisz sokkal előnyösebb a kilenckoronás féldecfből teljesíteniük a tervet, mint az öt korona harminc fillér értékű ebédből...!? Ha tehát ez alkoholfogyasztás csökkentése nem kifizetődő, mert azt mindjárt megérzi az üzem bevételi terve is, de a részegek sorait azért „ritkítgatni kell", akkor lényegében még több embert kellene megnyerni az ivásnak, hogy a betervezett töményszeszfogyasztás arányosabban osztódjék fel. Semmi hajlandóságunk eltúlozni a dolgokat. A helyzet ellentmondása azonban olyannyira szembeszökő, hogy nem hallgathatjuk el. Egyben azt is meg kell jegyeznünk, hogy az alkoholizmus ellen nem harcolhatunk eredményesen akkor, ha nem áll rendelkezésünkre bő választékban alkoholmentes ital. A gyümölcsszörpök, amelyeket jelenleg koronáért árulunk, egyáltalán nem vehetik fel a versenyt a csak húsz fillérrel drágább üdítő „tizes" sörrel... 1 Ez az igazság. Az államhatalmi szervek címére ls elhangzott egy-két megjegyzés: rendőrségünk a részegekkel szemben túlzottan elnéző, pedig igazi humánus szempont lenne megakadályozni őket az Ivásban, hisz a nyilvántartott iszákosok tetemes részét már csak hatalmi eszközökkel lehet a korhelységben megakadályozni. Nem tértűnk ki az összes elhangzott javaslatra, megjegyzésre, megállapításra. Végezetül csupán az antialkoholista értekezlet végkicsengésére utalunk: Az alkoholizmus elleni harc komplex intézkedést követel társadalmi életünk minden egyes szakaszán és a közvéleménynek a legdöntőbb szerepet kell vállalnia ebben a küzdelemben. A közvéleményt pedig mi alakítjuk egyéni erkölcsi arculatunkkal. Kobák Kornél A bratislavai állatkert, amely 3 éves múltra tekint vissza — igen közkedvelt. Jelenleg 7 hektár területű, de évről évre terjeszkedni fog. 1975-ben már 90 hektáros állatkertje lesz Szlovákia fővárosának. Felvételűnkön: a „mackók", a kicsik és a felnőttek kedvencei. (Németh J. felvétele) Tudják kérem...? ... minap találkoztam egy kedves, aranykedélyű földlmmel, akit már két év óta nem láttam és még csak nem is tehettem neki szemrehányást, hogy felém sem dugja a ciferblattját, mert becsületszavára kijelentette, hogy két év óta nem volt szép •fővárosunkban. Azonban megnyugtatott, hogyha nem is találkozunk, akkor is meglátogatott volna, mert én is fel vagyok jegyezve az elintézendők közé, arra a cédulára, amit gondos felesége állított ö$sze. Nekem dolgom volt, neki apróbb bevásárolnivalója, tehát úgy váltunk el, hogy egy órával a vonatindulás előtt még felszalad hozzám. Ügy is lett. Jól felpakolva meg is érkezett és kicsit szégyenkezve hozakodott elő kérésével: — Ne haragudjon — mondta —, de kölcsönözzön nekem harminchat koronát vasútjegyre, minden pénzemet elköltöttem. Sokkal többet vásároltam, mint amit akartam, de ennek nem én vagyok az oka. Minden további nélkül adtam neki, mert mint mondottam kedves földim az illető. De ő mégis magyarázatba kezdett: — Tudja, az úgy volt, hogy a feleségem rám bízott két vékony harisnyát, olyant, amit nem is lehet látni ha lábon van, hogy adjam be kijavítani, mert itt Bratislavában szedik fel a szemeket a legszebben. El is mentem abba a szépen berendezett üzletbe ott a téren, tudja melyiket gondolom, de mit nem látok? A szemfelszedőnek fuccs és helyén egy cukrászda van, feketézővel, márvány padlóval, apró süteménnyel, magas árakkal. Ha már cukrászdát találtain, leültem és ettem valamit, ha már' én ettem, vettem a gyerekeknek is. A kasszánál felvilágosítottak hová költözött a szemfelszedő üzem és én mentem a megadott címre. De onnan már elhelyezték őket — mondta a drogériásnő — az ő volt drogériájukba és megadta a címet. No, de hogyha már itt vagyok egy drogériában — gondoltam — veszek a feleségemnek kis kölnit meg miegymást, hadd lássa az asszony milyen férje van. Aztán mentem a megadott címre és képzelje tényleg ott voltak, átvették tőlem a harisnyákat és felvilágosítottak, hogyha legközelebb jövök hol keressem őket, mert ezt a helyiséget csak Ideiglenesen alakították át számukra. Ide visszajön a drogéria. Feleségem azt is felírta, hogy egész fahéjat abba a nagy önkiszolgálóban lehet kapni, ami ott a sarkon van, annál a térnél, hiszen tudja hol? De ezt az üzletet már elköltöztették és helyette egy szenzációs automata büfét rendeztek be. Igaz hogy én csak vidéki ember vagyok, de ilyent még sose láttam. Gondolom ezt a „Mindent a gyermekért" akció keretén belül rendezték be, mert mindenre értelmesen ki van írva: Egyszer 1 K. kétszer egy K. öíször egy K. és így tovább. En voltam az egyedüli felnőtt, rajtam kívül ott volt még két kis srác, meg egy fehérköpenyes pedagógus néni, aki megmagyarázta a gyerekeknek, hogy melyik gép működik, melyik nem. Nem volt elég aprópénzem, hát elrohantam a bankba, ha már ott voltam vettem három sorsjegyet> talán megnyerem a főnyereményt, mit lehet tudni, nem igaz? Rohanok vissza és a szép pedagógusnő segítségével bedobtam öt egykoronást. A szekrényke kinyílt és a rizsa mellett egy kis rakás aprópénzt ls találtam. Ezt azonban nem a gép rakja oda, hanem valaki a háttérben. Annyi baj legyen! Aztán kerestem egy üzletet, ahol anyacsavart lehet kapni, de ezt átköltöztették, helyén férfikalapüzletet találtam. Ha már itt vagyok, gondoltam, veszek egy kalapot. Nézze milyen remek, valódi tiroli. Kolínban készítik, a legújabb divat. A többit sietve elmondom, mert félek, hogy lekésem a vonatot. Hallom, hogy az Obuvát átközltöztetik a várba, mert pedikür után jót tesz a séta, az amfiteátrumot viszont leköltöztetik a Dunán építendő mesterséges szigetre, a gyermekfordászatot átköltöztetik a közkönyvtárba, mert ott jobb a levegő, a Pompes Funébrest a La Palomába, mert ott nem járnak a villamosok, a Hviezda mozit átalakítják kerti mozivá, viszont az éjjelnappal nyitott patikát• átalakítják csak éjjel nyitottra, a szénelosztót lisztkereskedésnek rendezik be, a Zelovocot pedig antikváriummá alakítják át... Nagyot fújt. — De már sietek. Hiába maguknak városiaknak legalább nem kell unatkozniuk. Mindig fejlődnek, tökéletesednek. Ezzel fejébe csapta új kalapját és meleg kézrázások közepette kilépett a folyósóra. De az ajtóból huncutul vtsszakacslntott: — De azért valamit a helyükön találtam, azokat a jó kis talponállókat, vagy ahogy itt nevezik a viechákat. Tyűűűü! micsoda hangulat van ott már délelőtt, micsoda hangulat! Azokat megtaláltam ugyanott mint két évvel ezelőtt, azt mondta a csapos, hogy ezek műemlékekké vannak nyilvánítva, ezekre vigyáznak. Le is engedtem a torkomon egy lityit, dg el ne mondja a feleségemnek ... SIMKÖ MARGIT Többet tehetünk a dolgozó nőkért zete éppen a közszolgáltatások miatt nem javult olyan mértékben, mint ahogy kibővült szerepük a társadalomban. Hogy a közszolgáltatások milyen segítséget nyújtanak a dolgozó nőnek, azt a statisztikai adatok is mutatják. Egy személyre például évente 40 kiló fehérnemű kimosása esik. Ebből a mennyiségből 1961-ben csak 4 százalékot mostak ki a mosodák. Ha figyelembe vesszük a mosodák hálózatának egyenlőtlen elosztását, megállapíthatjuk, hogy országunkban még ma is több olyap terület létezik, ahol az egész fehérneműt otthon mossák kl. Évente körülbelül 12—14 kiló ruhanemű tisztítása esik egy személyre. Ebből 1961-ben csak 1,60 kg-t tisztítottak ki a vállalatok. Még kedvezőtlenebb a helyzet a takarító vállalatoknál. Ezek csak nagyobb városainkban: Prágában, Brnóban, Bratislavában, Llberecen stb. vannak. Hogy milyen csekély mértékben veszik ezeket igénybe, ezt az is bizonyítja, hogy 1962 második negyedévében csak 2 641 000 korona bevételük volt. Hasonló a helyzet a vásárolt áru házhoz szállítása terén ls, melyet a jelentéktelen érdeklődés miatt csak nagyobb áruházakban vezettek be és csak bizonyos árufajtáknál. Olyan szolgáltatások, mint az ágynemű, pelenka stb. kölcsönzése, csak városokban létezik. A gyermekekről való gondoskodás és a nevelésüket biztosító szolgáltatások arányai sem felelnek meg a dolgozó nők igényelnek. Annak ellenére, hogy 1957—61 között 8204 férőhellyel bővültek a bölcsődék, ami azt jelenti, hogy 1961-ben 45 089 gyereket helyezhettek ezekben el, még távolról sem elégíthetik ki az Igényeket. Ha összehasonlítjuk a gyermekek számát hároméves korig a bölcsődékben elhelyezett gyermeA NOK MÁSODIK MŰSZAKJA A HÁZTARTÁS H A SZOLGÁLTATASOK, BÖU CSŐDÉK, ÓVODÁK HIÁNYA OKOZZA A DOLGOZÓ ASSZONYOK TÜLTE

RHELTSÉGÉT • 5 MILLIÁRD ÓRA BEVÁSÁRLÁSRA, FŐZÉSRE, TAKARÍTÁSRA • MIT MOND A STATISZTIKA? kek számával, megállapíthatjuk, hogjr 1961-ben csak 6,5 százalékukat gondozták bölcsődékben. Ha a bölcsődei férőhelyek számát a dolgozó nők gyermekeinek számához arányltjuk, akkor sem növekedne a fent említett százalékszám kétszeresére. Valamivel kedvezőbb a 3—6 éves gyermekekről való gondoskodás. 1961—62-ben 6947 óvodába 304 328 gyermek járt. Ha teljesíteni akarjuk a CSKP XII. kongresszusának határozatát, miszerint 1970-ig a 3—6 éves gyermekek 70—75 százaléka járjon óvodába, több mint kétszeresére kell emelni az óvodák férőhelyeit. A gyakorlati egyenjogúsításért még sok a teendő. Ebben közrejátszanak' az asszonyokat, anyákat alkalmazó üzemek és intézmények is. Az egyes üzemeknek a szociális és kulturális gondoskodás keretén belül ki kell bővíteni az asszonyoknak, anyáknak nyújtott segítséget. Elsősorban bölcsődék és óvodák létesítéséről, családi üdülések szervezéséről, és a mindennapi életben szükséges áruk és félkészáruk eladásáról kellene gondoskodniuk. Az üzemek nagy része nagyon keveset tesz azért, hogy megkönnyítse női alkalmazottainak életét. A bölcsődék és óvodák építése terén sem használják ki az üzemek anyagi lehetőségeiket. így 1961-ben a 45 089 bölcsődei férőhelyből csak 8434 jutott üzemi bölcsődékre. A szolgáltatások elégtelen hálózata, az üzemek nemtörődömsége a női alkalmazottakkal szemben, a háztartás és nevelési munka terhe okozza, hogy a dolgozó nők még nem teljesen egyenjogúak társadalmunkban. Köztársaságunkban az utóbbi Időben statisztikai adatokat gyűjtöttek a dolr gozó nők napi munkabeosztásáról. Megállapították, hogy a dolgozó nők napi programjának túlzsúfoltságát az úgynevezett „második műszak, vagyis a háztartási munkák okozzák, melyeket-a nyolc órai munka után végeznek. Háztartásainkban évente 5 milliárd órát fordítanak bevásárlásra, főzésre, takarításra, ami nagyjából az országunk ipari termelésére szükséges munkaórával egyenlő. Hogy egy asszony hány órát fordít hetente az egyes háztartási munkákra, a kiskorú gyermekek számától függően, az alábbi táblázat érzékelteti: K I S K 0 R 0 GYE R E K E K S Z Ä M A : 0 1 2 3 4 5 és több A gyermek ápolása _ 7,07 9,29 9,21 11,08 8,40 Főzés 30,23 31,45 32,00 34,40 34,18 34,20 Ruházat és a cipők rendben tartása 12,22 12,02 14,26 14,58 14,22 1B,47 Szabad idő 26,39 24,12 21,03 20,48 18,13 20,34 Alvás 5B,41 56,47 54,20 53,58 52,50 52,16 Ha kiszámítjuk, mennyi időt vesz igénybe a főzés, bevásárlás, takarítás, mosás, vasalás, cipőtisztítás, megállapíthatjuk, hogy a dolgozó nő naponta több mint 4 órát fordít ezeknek elvégzésére. Ezzel szemben a férfiak átlag alig háromnegyed órát. A szolgáltatások terén felmerülő hiányosságok következtében a dolgozó nők, de elsősorban anyák, akik becsületesen akarják elvégezni kötelességüket munkahelyükön és családjukban is, idegileg és fizikailag is túlterheltek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy országinkban az utóbbi időben csökkent a népszaporulat. Tudni kell, hogy a dolgozó nők túlterheltségének problémáját nem oldhatjuk meg azzal, hogy a nők munkájának egy részét a család többi tagja vállalja. Ez átmeneti megoldás, mely csak részben javít a dolgozó nők kedvezőtlen helyzetén. Csak a szolgáltatások hálózatának gyors kiszélesítése oldja meg a problémát. Már ma is bebizonyosodott, hogy éppen a szolgáltatások hálózatának hiányosságai következtében maradnak otthon szakképzettségük ellenére is az asszonyok. Arra a kérdésre, mi akadályozza őket abban, hogy alkalmazásba ' lépjenek, a megkérdezett asszonyok 18,2 százaléka a sok gyermekre hivatkozott, 13,8 százaléka a bölcsődék és óvodák hiányára. Mindez azt mutatja, hogy a legközelebbi években fokozott erővel kell dolgoznunk a szolgáltatások hálózatának kibővítésén, hogy ezek lépést tarthassanak az igények növekedésével. MARTIN KONTRA ÜJ SZÖ 4 * 1983, július 3.