Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)
1963-07-20 / 198. szám, szombat
A CSKP KB nyilatkozata I jj (Folytatás az 1. oldalról) tok életében és a nemzetközi kommunista mozgalom a XX. kongresszus utáni tisztulási folyamata volt éppen a szocializmus további fellendülésének, a világ történésére gyakorolt hatásának, az elmúlt években a békéért és a v lág haladásáért folytatott harcban elért nagy győzelmének alapvető feltétele. A XX. kongresszus történelmi jelentősége megmutatkozott egész népünk életében. Ez a kongresszus áldásos hatással volt szocialista társadalmunk továbbfejlődésére. így volt ez má> szocialista országokban is. A kínai elvtársak a marxizmus—leninizmus tisztasága védelmezőinek szerepében tetszelegnek, ám a tények könyörtelenek. Védelmükbe veszik a személyi kultuszt, ami arról tanúskodik, hogy régi álláspontjuktól nern jútottak tovább és elszakadtak az élettől. Határozottan „ visszautasítjuk azt a dogmatikus, szakadár irányvonalat, amelyet a Kínai KP Központi Bizottsága a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban igyekszik érvényre juttatni. Ez az irányvonal nem az imperialistaellenes front megszilárdításához, hanem annak meggyengítéséhez vezet. A nemzetközi kommunista mozgalom a jelen korszak jellegébőr kiindulva szabta meg stratégiai éš taktikai irányvonalát. A jelenkori forradalmi folyamat belső tartalmát a szocializmust és a kommunizmust építő népek, valamint a tőkés országok munkásosztályának forradalmi mozgalma, a leigázott nemzetek nemzeti felszabadító harca és a népek békéért, demokráciáért folyó küzdelme szabja meg. E' jelenkori mozgatóeroknek szerves egységben kell hatniuk, de a döntő szerep a nemzetközi munkásosztályé és a szocialista világrendszeré. A Kínai Kommunista Párt vezetőségének jelenlegi állásfoglalását és tevékenységét nemzetközi vonatkozásban a háború és béke, a békés egvmás mellett élés és békés versengés, valamint a szocialista világrendszer feladatainak éš fejlődésének kérdéseiben, továbbá a munkásosztály világmozgalmának és a nemzeti felszabadító harc stratégiájának és taktikájának kérdéseiben a kínai kommunisták hagyományainak tiszteletben tartása mellett sem értékelhetjük másként, mint az egységes' imperialistaellenes front bomlasztásaként és ve-, szélyes avanturizmusként. Ezt bizonyltja a kínai képviselők egységbontó tevékenysége a nemzetközi demokratikus szervezetekben, továbbá olyan irányú törekvések, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei zártkörű szeparatisztikus szervezeteket alakítsanak, melyekből Igyekeznek kizárni a Szovjetunió képviselőit. Ezeket a szervezeteket így akarják elszigetelni az európai szocialista országoktól és a tőkés országok dolgozóinak forradalmi mozgalmától. A Kínai Népköztársaság képviselői ellenezték, hogy az európai szocialista országok, köztük Csehszlovákia Afro-ázsiai Szolidaritási Bizottságának képviselői legalább megfigyelőként részt vegyenek a III. Afroázsiai Szolidaritási Konferencián, amely ez év februárjában Moshtban tanácskozott. Azzal fenyegetőztek, hogy elhagyják a konferenciát, ha képviselőink cšupán megfigyelőként is részt vesznek rajta. Pártunk Központi Bizottsága az előző években ^rendszeresen figyelemmel követte ezeket a nyugtalanító jelenségekét. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához 1962. január 20-án Intézett levelében részletesen elemezte a nemzetközi demokratikus szervezetek kínai képviselőinek szerfölött ártalmas magatartását és a Kínai Kommunista Párt vezetőségének a jelenlegi alapvető fontosságú politikai kérdésekkel kapcsolatos helytelen nézeteit. Bebizonyította, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége a nemzetközi kommunista mozgalom irányvonalával merőben ellentétes tézisek egész sorát védelmezi és továbbfejleszti. A nemzetközi kommunista mozgalom említett irányvonalát leszögezték a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957-ben és 1960-ban Moszkvában tartott tanácskozásán elfogadott dokumentumok, amelyeknek több alapvető következtetéseit a kínai pártvezetők revízió tárgyává tették. A Kínai Kommunista Párt vezetői az említett levélben tartalmazott adatokra és érvekre nem adtak közvetlen választ és elutasították, hogy foglalkozzanak velük. Pájtunk Központi Bizottsága erre a felfuvalkodott magatartásra egy további — 1962. július 9-én keltezett — levélben reagált, amelyben többek között leszögezte: „Sajnálkozásunkat és csodálkozásunkat vagyunk kénytelenek kifejezni az ilyen magatartás miatt, ' amely szokatlan a testvéri kommunista pártok nézetcseréjének gyakorlatában, és ellentétes kölcsönös kapcsolatáink egyenjogúságának elvével". A kínai fél e figyelmeztetés után is tudatosan rontotta a kölcsönös kapcsqlatokat, éspedig nemcsak pártvonalon, hanem minden más területen is. Az Üj Kína hírügynökség prágai fiókja és később a Kínai Népköztársaság prágai nagykövetsége ls a pártunk álláspontjaival össze nem egyeztethető propagandaanyagot terjesztett hazánk területén. A kínai képviselők nem vették figyelembe tiltakozásunkat. Kínai állampolgárok a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén nagy mennyiségben terjesztették a KKP KB ez év június 14-i levelét is. Ezt a levelet a prágai repülőtéren minden utasnak osztogatták. A nagy példányszám és az a gyors terjesztés, amelyre a Kínai Népköztársaság nagykövetsége volt képes — a levelet még >aznap terjesztette, amikor a Pekingben megjelenő Renmin Ribaóban közölték —,' azt bizonyítja, hogy a pártunk ellen irányuló előre előkészített akcióról volt szó. Ez a magatartás azonos hazánk szuverenitásának semmibevevésével s a testvén pártyk kapcsolatait szabályozó alapvető normák megsértésével. A Kínai Népköztársaság kormánya azonban nagyon furcsa logikával a csehszlovák—kínai kapcsolatok megzavarásának minősítette azokat a igazságos intézkedéseket, ame-' lyeket pártunk foganatosított a kínai képviselők e magatartása ellen. Szerfölött sajnálatra méltó, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága az államok közötti kapcsolatokban is érezteti azokat az ideológiai ellentéteket, amelyek egyfelől közte és másfelől az SZKP KB, valamint a többi testvéri pártok között keletkeztek. A Kínai Népköztársaság a gazdasági kapcsolatokban megnyilvánuló magatartásával jelentős károkat okozott a szocialista országok s közöttük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságának. A kínai fél helytelen magatartása következtében 1961-től gyökeresen romlottak kölcsönös kereskedelmi kapcsolataink. Bár minden módon törekedtünk, hogy megtartsuk, sőt fokozzuk is a kínai félnek különböző kedvező feltételek mellett nyújtott árucsere lehetőségét, 1963ban annyira csökkent ez a kereskedelmi forgálom, hogy az 1959. évinek csak alig 16 százalékát tette ki, és kiviteli terjedelme az előzőnek nem teljes 10 százalékára korlátozódott. A" kínai elvtársak különböző indoklásokkal a lehető legcsekélyebbre csökkentették kölcsönös politikai és kulturális kapcsolatainkat is. A kapcsolatainkban bekövetkezett hirtelen törés, amely a kínai elvtársak egyoldalú eljárásának a következménye, annál is inkább érthetetlen volt népünk részére, mivel mindig tisztelte a Kínai Kommunista Párt forradalmi hagyományalt, a kínai nép hősi igyekezetét az országa felszabadításáért és a szocialista társadalom felépítéséért vívott harcban. A CSKP XII. kongresszusa újra elismerte a kínai kommunisták forradalmi harcát, ugyanakkor nem hallgathatta el a Kínai KP küldöttségének elvtársiatlan viselkedését és helytelen nézeteit. Kongresszusunk ezzel a sürgető felhívással fordult a kínai kommunistákhoz: , "^ivel nagyon tiszteljük a KKP-t, újra kérjük önöket, vizsgálják felül a fontos nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontjukat, amely kérdések összefüggnek a nemzetközi kommunista mozgalom egységével. Ehhez a felülvizsgáláshoz a 81 kommunista és munkáspárt 1957. és 1960. évi nyilatkozatai elveinek szellemében nyúl- ( janak". A CSKP a szocialista társadalom további fejlődését érintő problémák megoldásakor mindig tudatosítja, hogy saját cóljainkat össze kell hangolni a világ munkásosztálya internacionalista harcával, valamint' a demokratikus és békeerők szándékaival. Pártunk az alkotó marxizmus— leninizmus offenzív Irányvonalát ér- i vényesítl, amely az SZKP XX. és XXII. kongresszusának határozatai-, ban és az SZKP programjában jutott kifejezésre. Ezeknek a határozatok- | nak felbecsülhetetlen jelentőségük | van a nemzetközi kommunista moz- > galom, a szocializmus és kommuniz- j mus építése, a békemozgalom és a I szocializmus szempontjából. Hasonló | következetességgel érvényesítjük a i Kiáltvány és a Nyilatkozat elveit, ; am lyeket a nemzetközi kommunista | mozgalom macáévá fogadott. Pár- : tunk ebben látja internacionalista [ hozzájárulását a szocialista világközösség összeforrottságának megszilárdításához, i kommunista pártok, a béke és demokratikus erők forradalmi egységének megerősítéséhez. Ezeknek a feladatoknak a teljesítésekor továbbra ls olyan erőfeszítéseket teszünk, amelyek méltók pártunk forradalmi hagyományaihoz és a csehszlovák kommunisták internacionalista érettségéhez. j A CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PÁRT ! KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 1 STOK és o szocloíisfa országok népei megingotholollonul következetesen védelmezik a békét (Folytatás az 1. oldalról) Pártjaink és kormányaink nézetei taljesen megegyeznek a politikai kérdésekben és annak a haténak a problémáival kapcsolatban, amelyet vállvetve folytatunk a szocialista világrendszer megszilárdításáért, a kommunista és munkás világmozgalom egységének megerősödéséért s abban a küzdelemben, amelyet közös ellenségünk, a nemzetközi imperializmus ellen vívunk. Együtt küzdünk a békéért és a kommunizmus eszméinek diadaláért. Mindez pártjaink és kormányaink akcióegységét eredményezi, megsokszorozza erőnket, befolyásunkat. Elvtársak! A magyar dolgozóknak a szocializmus építésében elért sikerei a Magyar Szocialista Munkáspárt cs annak Kádár jánas elvtárs vezette Központi Bizottsága eredményes marxi—lenini politikájának köszönhetők. Annak az eredményei, hogy Magyarországon következetesen és határozottan szüntetik meg a személyi kultusz káros következményeit, s a pártban és az egész országban ismét a lenini normák érvényesek. Magyarország egyike azoknak az országoknak, amelyek nagyon sokat szenvedtek a személyi kultusz miatt, s meg kell jegyeznem, hogy a személyi kultusz következményei fokozták az elégedetlenséget Magyarország lakosságának bizonyos rétegeiben. 1956 őszén ezt a kedvezőtlen helyzetet használhatták ki az ellenforradalmárak. A kommunista világmozgalom a magyar ellenforradalmi puccsból azt a következtetést vonhatta le, hogy a személyi kultusz mindig a néptömegektől való elszigetelődéshez, a szocialista törvényesség durva megszegéséhez, s végeredményben a népellenes erők tevékenységéhez szükséges feltételek megteremtéséhez vezet. Éppen ezért tudjuk, hogy nem szócséplés, ha a magyar elvtársak elmondják, mily sokat jelentett nekik a személyi kultusz következményeinek kiküszöbölése és a pártélet lenini normáinak felújítása. A magyar elvtársak nagyon helyesen hangsúlyozzák, hogy a személyi kultusz következményeinek kiküszöbölése után kialakult lehetőségek kezeskednek a magyar népi demokratikus rendszer megszilárdításáról, kezeskednek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép egységéről, kezeskednek arról is, hogy Magyarországon siker koronázza a szocializmus építését. Amikor pártunk XX. kongresszusán élesen bírálta a személyi kultusz ideológiáját és gyakorlatát, Központi Bizottságunk tudatosította, hogy a személyi kultusz kérdése az egész kommunista világmozgalom rendkívül fontos és égető problémája. Pártunk ezt a kérdést kizárólag a marxizmus-leninizmus helyes pozícióiból kiindulva oldotta meg és semmit sem titkolt el a kommunista világmozgalom előtt. A kommunista és munkáspártok képviselői 1957-ben és 1960-ban tartott tanácskozásaikon tett nyilatkozataikban, kijelentéseikben teljes egyetértéssel támogatták az SZKP XX. kongreszszusán hozott határozatokat. Pártunk XX. kongresszusa a leghatározottabban véget vetett a személyi kultusznak és visszatért a lenini elvekhez. A nemzetközi kommunista mozgalom világszerte örömmel fogadta az SZKP XX. kongreszszusán kitűzött lenini irányvonalat. Pártunk a világ erőviszonyainak mélyreható elemzése alapján jutott arra a rendkívül fontos következtetésre. hos?y 3 háborúk jelenleg nem elkerülhetetlenek. hanem elhárithatók és el kell őket hárítani. Az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok óriási hozzájárulást jelentettek abban a küzdelemben, amelyet a világ békeszerető népei folytatnak a békéért, a demokráciáért.' a függetlenségért és a szocializmusért. A kommunisták és a szocialista országok népei megingathatatlanul. következetesen védTfc a békét. A szocializmus és a kommunizmus építéséhez, s a világforradalom meggyorsításához nincs szükségünk világháborúra. A szocialista világrendszer a jelenlegi feltételek között döntő tényező az emberi társadalom fejlődésében. A szocializmus, a béke s a demokrácia erői mindjobban felülkerekednek az imperializmus, a reakció és az agresszió erői fölé. Létrejött a világháború elhárításának reális lehetősége. De nemcsak lehetőségről kell beszélnünk, hanem a világ valamennyi nemzetének létszükségletéről is. Nemcsak a kommunistáknak kell errB gondolniuk, hanem a tőkés országok józanul gondolkodó politikusainak sein szabad megfeledkezniük arról, mily borzalmas következményei lennének egy termonukleáris világháborúnak. Minél jobban tudatosítják az emberrk a termonukleáris háború veszélyét, annál aktívabban s határozottabban küzdenek majd az imperialisták háborús kalandjai ellen, s az imperializmus ellen, amely a háborúk forrása. Mi, kommunisták világszerte a kapitalizmus teljes megszüntetéséért és a szocialista forradalom győzelméért harcolunk. Meggyőződésünk, hogy a világ nemzetei előbb vagy utóbb véget is vetnek ennek a már haldokló rendszernek. A szocializmus diadalra juttatását minden országban azonban az adott ország népe forradalmi munkásosztálya és marxi—lenini pártja dönti el, nem pedig más nemzetek, vagy más pártok. Ezt a kérdést egy termonukleáris világháború kirobbantása még kevésbé döntheti el. Egyes emberek elgondolásai szerint egy adott szocialista országnak, vagy az ebben az országban müködfi kommunista pártnak állítólag joga van arra, hogy háborút robbantson ki egyik vagy másik tőkés ország ellen, éspedig annak a jelszónak a jegyében, hogy ez a háború — amely múlhatatlanul termonukleáris világháborúvá változna — állítólag azért volt szükséges, mert megszabadítja az adott ország munkásosztályát a tőkés elnyomástól. Mi pedig azt kérdezzük, ki jogosította fel ezeket a „teoretikusokat", hogy saját elgondolásuk szerint döntsék el más országok népeinek sorsát? Ezeknek az országoknak a dolgozói s munkásosztálya így válaszol nekik: Mi a szocializmus győzelméért harcolunk ma s a jövőben Is, ér ezt a győzelmet az országaink osžtályharcában vívjuk ki, nem pedig egy termonukleáris világháború kirobbantásával. Ha az említett „teoretikusok" nézeteit kiindulópontunknak tekintjük, akkor e „jog" visszáját is látnunk kell. Az ilyen logika szerint az imperialista országoknak is „joguk" lenne a szocialista országok elleni háború kirobbantására, hogy felújíthassák a tőkés rendszert ezekben az országokban. Amikor nagy tanítónk — V. I. Lenin — megindokolta az e kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásunkat, kijelentette, hogy félreérthetetlenül ellenezzük a forradalom „kivitelét" más országokba. Mi természetesen a leghatározottabban ellenezzük az ellenforradalom kivitelét Is. Meggyőződésünk, hogy a szocialista rendszer mindjobban a tőkés rendszer fölé kerekedik. Hiszünk a nemzetközi munkásosztály legyőzhetetlen erejében. Hiszünk a nemzeti felszabadító mozgalom s mindazok erejében, akik az imperializmus és a kolonializmus ellen harcolnak. Aki nem hisz abban, hogy a munkásosztály forradalmi erői a békés egymás mellett élés adta feltételek között is győzelmet arathatnak az osztályharcban, az nem hisz a munkásosztály forradalmi erejében, eltökéltségében, az túlbecsüli az imperializmus erőit és fél tőlük. A marxisták—leninisták az imperializmus éllen küzdő minden erő — a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító harc, a békéért és az előrehaladasvrt síkraszálló népi tömegek széles körű demokratikus mozgalma — megszilárdítására s elmélyítésére törekszenek, jól tudjuk, hogy ezeknek az erőknek egysége kezeskedik az imperializmus elleni harc sikeréről, a béke, a szabadság, a demokrácia és a szocializmus eszméinek diadaláról. Azok pedig, akik korunk e vezető erőinek egységét megbontják — tegyék ezt bármilyen okokból ls —, aláássák az imperialistaellenes arcvonal erejét, tehát objektívan az imperializmus malmára hajtják a vizet. Mi, a szocialista országokban élő kommunisták abban látjuk kötelességünket, hogy minden módon támogassuk a függetlenségükért, szabadságukért és a jobb életért küzdő nemzeteket. Világszerte mindenki tudja, hogy a szovjet állam már megalakítása óta a legszélesebb körű politikai és egyéb támogatásban részesítette és részesíti ma is a gyarmati elnyomatás ellen harcoló ázsiai, afrikai és latin-amerikai nemzeteket. Ez a támogatás különösen ma nagy jelentőségű, amikor már több szocialista ország létezik, s óriási a szocialista világrendszer gazdasági, politikai és katonai erejeMi marxisták—leninisták tudjuk, hogy amíg létezik imperializmus, addig a háborúk veszélye is fennáll. A Szovjetunió s a testvéri szocialista országok állandóan szilárdítják védelmi képességüket s mindent megtesznek annak érdekében, hogy fegyveres erőink elsöprő csapással védhessék ki a támadást. Állandóan harci készenlétben tartjuk leghatásosabb termonukleáris rakétáinkat. A Szovjetunió azonban sohasem lesz az az első ország, amely bevetné ezeket a fegyvereket és sohasem robbant ki világháborút. Mindaz, amivel rendelkezünk, a békét szolr m r I r gálja. Mi a szocialista és a tőkés országok békés együttélésének megszilárdítására törekszünk. Nem koldulunk békét az imperialistáktól, hanem harcolunk a békéért. Ebben a harcban a izocialista országok gazdasági és katonai ereje, a nemzetközi munkásosztály felzárkózottsága, a nemzeti felszabadító mozgalom és a békéért világszerte síkraszálló emberek ereje a támaszunk. Ragaszkodtunk és a jövőben is ragaszkodni fogunk ahhoz a lenini elvhez, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békésen élhetnek egymás mellett, mert ez a politikai irányelv nemzeteink létérdekeit juttatja kifejezésre. Elvtársak! Néhány szóval említést kell tennem arról a véleménycseréről, amelyet Moszkvában jelenleg folytatnak a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia képviselői a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek betiltásáról s egyéb kérdésekről. Ügy vélem, hogy most kedvező az alkalom a magaslégköri, a kozmikus térségi és a víz alatti atomkísérletek betiltására vonatkozó egyezmény megkötésére, természetesen csak akkor, ha az USA és Nagy-Britannia képviselői nem változtatják meg elvi állásfoglalásukat. A Szovjetunió kormánya óhajtja a megegyezést, a föld alatti atomkísérletek betiltásáról is. Az USA és Nagy-Britania kormánya azonban makacsul ragaszkodik bizonyos kikötésekhez, s főleg a nemzetközi felügyelet elvéhez. Eszerint nyilvánvaló, hogy jelenleg nem kerülhet sor megegyezésre a föld alatti nukleáris kísérletek betiltásáról. A szovjet kormány véleménye szerint azonban a magaslégköri, a kozmikus térségi és a víz alatti atomkísérletek betiltásáról esetleg megkötött egyezmény is rendkívül nagy jelentőségű és kedvező előrehaladást jelent. Az Ilyen egyezmény alapján megszűnhetne a levegő radioaktív szennyeződése s a mostani nemzedék, valamint a jövő nemzedékek egészségének megkárosítása. A szovjet kormány meggyőződése, hogy amennyiben a Szovjetunió, az -USA és Nagy-Britannia képviselői most nemcsak a nukleáris kísérletek betiltására kötnének egyezményt, hanem a NATO-országok s a Varsói Szerződésben részt VBVÖ államok megnemtámadási szerződését is aláírnák, úgy ez jelentősen hozzájárulna a nekzetközl helyzet javulásához. A békeszerető emberek örömmel fogadnák ezt. Remélni szeretnénk, hogy a moszkvai tárgyalások résztvevői a megnemtámadási szerződés kérdésében is meggyeznek egymással. Mi bármikor hajlandók vagyunk tárgyalni a nyugati hatalmakkal egy további megegyezés elérése érdekében. A nyugati hatalmaknak képviselőik lehetnének a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó szovjet katonai alakulatokban, s nekünk viszont képviselőink lehetnének a nyugati hatalmak Nyugat-Németország területén állomásozó katonai egységeiben. Hajlandók vagyunk továbbá arról is tárgyalni, hogy csökkenteni kell a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság területén állomásozó idegen katonaság létszámát. Ha mindezekről a kérdésekről megegyezhetnénk, ezzel jelentős lépést tennénk a nemzetközi feszültség enyhítése, a „hidegháború" megszüntetése felé, s ezzel egyidejűleg megteremthetnénk a feltételeket az általános é« teljes leszerelésről való megegyezéshez is. Végül pedig meg kell oldanunk azt a fontos kérdést is, amelynek megoldásától a világon uralkodó feszültség megszüntetése ^függ. Ez a probléma a német kérdés, amely csak akkor oldható meg, ha békeszerződést kötünk Németországgal, s mindegyik fél elismeri a hitleri birodalom leverése után kialakult helyzetet. Kádár János elvtárs beszéde Elvtársak, kedves szovjet barátaim! Küldöttségünk a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány meghívására baráti látogatást tett országukban. Látogatásunk célja az volt, hogy eszmecserét folytassunk a bennünket kölcsönösen érdeklő problémákról, és személyesen, még közelebbről megismerkedjünk a kommunizmust építő szovjet nép legutóbbi hatalmas munkasikereivel. Leglontosabb célunk azonban az volt, hogy még jobban megszilárdítsuk internacionalista szövetségünket és elmélyítsük a megbonthatatlan magyar—szovjet barátságot. Kádár János elvtárs azután szovjetunióbeli útjának benyomásairól és tapasztalatairól beszélt. Elmondta, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség tagjaival együtt elbeszélgetett a szovjet vezetőkkel és a dolgozókkal s azt tapasztalta, hogy a szovjet emberek nagy szeretettel és mély tisztelettel viseltetnek a magyar nép iránt. A küldöttség nevében köszönetet mondott a szovjet embereknek ezért az őszinte szívélyességükért. Azután arról beszélt, hogy a magyar kommunisták a Szovjetunió Kommunista Pártját mindig példaképüknek tekintik. A magyar kormányfő kijelentette, hogy az üzemekben, a szovhozokban, a tudományos intézetekben a saját szemükkel látták a hétéves terv és a kommunizmus építésének programjában kitűzött feladatok megvalósítását. Hangsúlyozta a szovjet nép példátlan sikereit, s azt, hogy a Szovjetunió sok területen határozott fölényt ért el az Egyesült Államokkal szemben. Külön kiemelte a világűrkutatásban elért sikereket és újra gratulált a szovjet mérnököknek Bikovszkij és Tyereskova eredményes űrrepüléséhez. Kádár János elmondta, hegy a szovjet dolgozók sziklaszilárdan tömörülnek kommunista pártjuk és annak Központi Bizottsága köré. Mély benyomást tett ránk a szovjet emberrel, a -párt neveltjével, a kommunizmus építőjével, az új erkölcs hordozójával való találkozásunk — mondotta Kádár János. Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelével kapcsolatban Kádár János kijelentette, hogy a magyar kommunisták egyetértenek a szovjet elvtársak álláspontjával és elítélik a Kínai Kommunista" Párt Központi Bizottsága rágalmazásait. Kádár János a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió barátságának rendkívüli jelentőséget tulajdonít. A szovjet emberek hathatós segítséget nyújtottak népünknek az ellenforradalom elleni harcban — emelte ki a magyar kormányfő. A magyar—szovjet gazdasági egyBttmfiködésről szólva megjegyezte, hagy a Magyarországra behozott nyersanyag 40 százalékát a Szovjetunió szállítja. Elmondotta, hogy a gazdasági és más irányú kapcsolatok állandóan szélesednek. A leglényegesebb az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint e két párt Központi Bizottsága minden alapvető kérdésben egyazon állásponton van. A nemzetközi munkásmozgalom érdekei szempontjából rendkívüli nagy jelentőséget tulajdonítunk az SZKP Központi Bizottsága tevékenységének — hangsúlyozta Kádár János. Beszéde további részében hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a szocialista országoknak egységesen kell fellépniük a világkapitalizmus és imperializmus ellen. Megjegyezte, hogy a kínai elvtársak, akik meg akarják bontani a nemzetközi munkásmozgalom egységét, helytelen útra tértek, s elfeledkeztek saját népük, a béke és az emberiség iránti kötelességeikről. 0] SZÓ 2 * 1963. július 20.