Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-17 / 195. szám, szerda

(Folytatás a 3. oldalról) Hszlaóval, a Kínai Népköztársaság volt moszkvai nagykövetével. E beszélgetés folyamán a Központi Bízott ság elnökségének tagjai Ismét kezdeményező lépést tettek a kínai— szovjet barátság megerősítése érde kében. Hruscsov elvtárs megkérte Liu Hsziao elvtársat, adja át Mao Ce-tung elvtársnak javaslatunkat: „Tegyünk félre minden vitát és nézeteltérést, ne firtassuk, kinek van igaza, ki a bűnös, ne vájkáljunk a múltban, hanem kezdjünk tiszta lapot kapcsolatainkban." Erre az őszinte felhívásunkra még csak választ sem kaptunk. A KKP vezetői a testvérpáctokkal fennálló ideológiai nézeteltéréseiket elmélyítve, kezdték azokat az államközi kapcsolatok síkjára terelni. A kínai szervek elkezdték korlátozni a Kínai Népköztársaságnak a Szovjetunióval és más szocialista országokkal fennálló gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait. A Kínai Népköztársaság kormányának kezdeményezésére a kínai—szovjet kereskedelem volumene az elmúlt három évben majdnem egyharmadára, a komplex-berendezések szállítása pedig negyvened részére csökkent. Mindez a kínai vezetők kezdetné ftyezésére történt. Sajnáljuk, hogy a Kínai Népköztársaság vezetősége erre az útra tért. Ügy véltük, és ma is úgy véljük, hogy a jövőben is fejleszteni kell a szovjet—kínai kapcsolatokat, fejleszteni kell az együttműködést Ez hasznos lenne mindkét félnek, és elsősorban a népi Kínának, amely nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól A Szovjetunió korábban is kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn Kínával, s ma is e kapcsolatok bővítéséért, nem pedig csökkentéséért száll sikra. Ügy lűnik, a KKP vezetőségének kellene elsősorban a szocia lista országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről gondoskodnia A KKP vezetősége azonban ellenkező irányban kezdett tevékenykedni, figyelmen kívül hagyva azt a kárt, amelyet ez a tevékanység okoz a Kínát Népköztársaság gazdaságának. A kínai vezetők nem mondták meg népüknek az igazat, hogy kinek a hibájából csökkentek a kapcsolatok A kínai kommunisták között, sőt a lakosság körében is kiterjedt propagandát indítottak, amely arra irányult, hogy megrontsa az SZKP külés belpolitikájának hitelét, szovjetellenes hangulatot szítson. Az SZKP Központi Bizottsága felhívta a kínai elvtársak figyelmét e helytelen cselekedetekre. Megmondtuk a kínai elvtársaknak, hogy nem szabad a népet — a kialakuló vitáktól és nézeteltérésektől függően — arra buzdítani,' hogy egyszer dicsőítse, máskor pedig kiátkozza ezt vagy azt a pártot. Minden kommunista számára világos, hogy a testvérpártok közötti nézeteltérés csudán ideiglenes epizód; a szocialista országok népei között születő kapcsolatok viszont "örök időre szólnak. A kínai vezetők azonban minden alkalommal elmentek az SZKP elvtársi figyelmeztetései mellett, közben pedig tovább élezték a kínai—szovjet viszonyt. 1961 végétől kezdve, a nemzetközi demokratikus szervezetekben helyet foglaló kínai képviselők kezdték nyíltan rátukmálni a többiekre saját hibás nézeteiket. 1981 decemberében a Béke-világtanács stockholmi ülésszakán a kínai küldöttség fellépett a leszerelési és béke-világkongreszszus összehívása ellen 1962 folyamán a kínai képviselők szakadár, tevé kenységének következtében fenyege tett'helyzetbe került a Szakszervezeti Világszövetség, a Béke-világtanács, az afro-ázsiai szolidaritási mozgalom. a DÍVSZ, a Nemzetközi De mokratikus Nőszövetség és számos más szervezet tevékenysége A kínai képviselők síkra szálltak az ellen, hogy az európai szocialista országok afro-ázsiai szolidaritási bizottságainak képviselői részt vegyenek az ázsiai és afrikai országok Moshiban megrendezett harmadik szolidaritási értekezletén A kínai küldöttség ve zetőie a szovjet képviselőnek kijelentette, hogy „a fehéreknek nincs itt semmi keresnivalójuk". Az újságírók djakartai értekezletén a kínai képviselők úgy forgatták a dolgokat, hogy a szovjet újságírók ne teljes jogu részvevőként jelenhessenek meg — azon az alapon, hogy a Szovjetunió .. nem tartozik az ázsiai országokhoz. Különös és csodálkozásra késztető, hogy a kínai elvtársak szakadár tevékenységgel és hibás politikai vonal követésével vádolták a közelmúltban megtartott nemzetközi nőkctagresszus részvevőinek többségét akkor, amikor a kongresszuson képviselt 110 ország asszonyaihoz szóló felhívás megsza vazásánál csak két ország — Kína és Albánia — képviselői szavaztak nem-mel. Mintha a szabadságszerelő nők sokmilliós serege botorkálna s csupán ketten haladnának a helyes úton, lépést tartva. Ez a kínai vezetőség, valamint az SZKP és a többi testvérpárt nézeteltéréseinek rövid története amely arra vall, hogy a KKP vezetői szembeállítják sajátos irányzatukat a kommunista mozgalom általános irányvonalával. A KKP • vezetői pa rancsuralmuk alá akarják kényszeríteni a kommunista mozgalmat, rá akarják kényszeríteni korunk alapvető problémáiról alkotott mélységesen hibás nézeteiket. II. Mi a lényege azoknak a nézetelté réseknek, amelyek egyrészt a KKP. másrészt az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom között állna* fenn? Ez a kérdés kétségkívül mindenkiben felmerül, aki megismerkedik a KKP Központi Bizottságának június 14-i levelével. E levél számos tétele első pillán tásra is értetlenséget vált ki: ugyan kivel vitatkoznak a .kinai elvtársak? Van olyan kommunista, aki ellenzi például a szocialista forradalma' vagy nem tartja kötelességének, hogy harcoljon az imperializmus ellen, hogy támogassa a nemzeti felszaba dltó mozgalmat? A KKP vnzetösfioe miért hozakodik elő kötekedően effajta tételekkel? Felmerülhet a kérdés: miért nem lehet egyetérteni a kínai elvtársak azon álláspontjával, amelyet sok fon tos kérdéssel foglalkozó levelük részletez? Vegyük például a háború és béke alapvető problémáját Leve lében a KKP Központi Bizottsága békéről és békés együttélésről beszél A dolognak az a lényege, hogy a kínai elvtársak, miközben hadjáratot kezdenek a marxista—leninista pártoknak korunk alapvető kérdéseiben elfoglalt álláspontja ellen, először olyan nézeteket tulajdonítanak az SZKP-nak és a többi marxista—leni nista pártnak, amilyeneket azok sohasem vallottak, amelyek idegenek tőlük; másodszor, a kommunista mozgalom okmányaiból vett formulák és fordulatok szószerinti ismétlésével arra törekednek, hogy leplezzéK saját hibás nézeteiket és helytelen álláspontjukat. Ha nyíltan lépnének fel a népek békeharca ellen, a különféle társadalmi rendszerű államok békés együttélése ellen, a leszerelés, stb ellen, akkor lelepleznék álláspontjukat a világ kommunistái és a békeszerető népek előtt és eltaszítanák őket maguktól. Ezért minél tovább tart a vita, minél inkább megmutatkozik a KKP álláspontjának gyengesége, annál nagyobb buzga lommal folyamodik a KKP vezetősége az effajta álcázáshoz. Ha nem vennék figyelembe a kínai elvtársaknak ezt az ügyeskedését, akkor kívülről nézve még úgy is látszhatna, mintha a vita skolasztikus jelleget öltött volna, mintha csupán egyes, elkülönített, a való élet problémáitól távol álló megfogalmazásokról lenne sző. Valójában azonban a vita középpontjában olyan kérdések állnak, amelyek a népek létérdekeit érintik. Ezek: a béke és a háború kérdése, a szocialista világrendszer fej'lődésének és szerepének kérdése, a „személyi kultusz" ideológiája és gyakorlata elleni harc kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc stratégiájának és taktikájának kérdései. Ezeket a kérdéseket maga az élet vetette fel, azok a hatalmas változások, amelyek a szocialista országokban, az egész világon zajlottak le. Felvetette őket az a változás, amely az utóbbi években a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyaiban beállt, továbbá mozgalmunk új lehetőségei. A kommunista mozgalomnak válaszolnia kellett, s válaszolt is ezekre a kérdésekre, azáltal, hogy kidolgozta a világfejlődés jelenlegi feltételeinek és követelményeinek megfelelő általános irányvonalat. A kommunista pártok egyhangú véleménye szerint nagy szerepet játszott ezzel kapcsolatban az SZKP XX kongresszusa, amely megnyitotta az egész kommunista mozgalom fejlődésének új szakaszát Ezt az értékelést adja az 1957-es és az 1960-as nyilatkozat, a kommunista pártok közösen kidolgozott két okmánya, amely megfogalmazza a kommunista mozgalomnak a jelen korban követendő általános politikai irányvonalát. A KKP vezetői azonban most más irányvonalat akarnak ezzel szembe állítani, álláspontjuk egyre inkább eltér a kommunista mozgalomnak az alapkérdésekben követett általános vonalától. Ez elsősorban a háború és a béke kérdésére vonatkozik. A háború és béke problémájának értékelésénél, a probléma megoldásé nak megközelítésénél nincs helye semmiféle homálynak és kétértelműségnek — mivel ez a népek sorsát, az egész emberiség jövőjét érinti. Az SZKP Központi Bizottsága kötelességének tartja, hogy teljes nyíltsággal megmondja a pártnak és a népnek: a háború és béke kérdésében a KKP vezetőségének gyökeres, elvi nézeteltérései támadtak velünk, és a kommunista világmozgalommal. A nézeteltérések lényege: ellentétes megközelítése olyan fontos problémáknak, mint a termonukleáris világháború elkerülésének lehetősége, a különféle társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a, békeharc és a nemzetközi forradalmi mozgalom fejlődésének kölcsönös kapcsolata. Pártunk XX és XXII. kongresszusának határozataiban, a nemzetközi kommunista mozgalom pedig nyilatkozataiban a kommunisták elsőrendű feladatává tette a békéért, a termonukleáris világkatasztrófa elkerülésééri folytatott harcot. Mi reálisan ér tékeljük a világban kialakult erőviszonyokat, és ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy bár az impe rializmus természete nem változott meg és a háború kitörésének veszélye sem szűnt meg, a jelenlegi feltételek között a béke erői — amelyeknek legfőbb támasza a szocialista államok hatalmas közössége — egye sült erőfeszítéseikkel elháríthatják az új világháborút. Hasonlóképpen józanul értékeljük a hadviselési" eszközökben történ

1, gyökeres minőségi változást és így ennek lehetséges következményeit is. A századunk közepén létrehozott nukleáris rakétafegyver megváltoztatta a háborúról alkotott régebbi fogalma kat. E fegyver sohasem látott pusztító erővel bír Elég elmondani, hogy csupán egy nagyteljesítményű termonukleáris bomba robbanóereje felülmúlja mindazon harci eszközök robbanósrejét, amelyeket az összes eddigi háborúkban alkalmaztak, beleértve az első és második világháborút is. Márpedig sok ezer ilyen bombát halmoztak feli Van-e joguk a kommunistáknak, hogy semmibe vegyék ezt a veszélyt? Meg kell-e mondanunk a népnek a teljes igazságot egy termonukleáris háború következményeit illetően? Véleményünk szerint feltétlenül meg kell mondani. Ez nem gyakorolhat „bénító" hatást a tömegekre, mint a kínai elvtársak állítják. Éppen ellenkezőleg. A korszerű háborúról szóló igazság harcra mozgósítja a tömegek akaratát és energiáját a békéért, a háborús veszély forrása: az imperializmus ellen. A kommunisták történelmi feladata, hogy megszervezzék és vezessék a népeknek a termonukleáris világháború megakadálýozásáért folytatott harcát. Az új világháború megakadályozása teljesen reális és teljesíthető feladat. Pártunk XX. kongresszusa arra a rendkívül nagy jelentőségű következtetésre jutott, liogy korunkban már nem áll fenn az államok közötti háborúk végzetes elkerülhetetlensége. Ez a következtetés nem jóakaratú felbuzdulás alapján született meg, hanem a világ küzdőterén működő osztályerők viszonyának reális, szigorúan tudományos elemzése alapján; ez a következtetés a világot átfogó szocializmus hatalmas erején alapszik. E kérdésről vallott nézeteinket osztja az egész kommunista világmozgalom. „A világháborút meg lehet akadályozni még mielőtt a szocializmus teljes győzelmet arat a földön, vagyis a világ egy részében még megmarad a kapitalizmus, felmerül a reális lehetőség, hogy kiküszöböljük a háborút a társadalom életéből" — hangsúlyozza a Moszkvai Nyilatkozat. E nyilatkozat alatt szerepel a kínai elvtársak aláírása is. Milyen álláspontra helyezkedik a KKP vezetősége? Mit jelenthetnek az általa propagált alábbi' tételek: „A háborúkat nem lehet megszüntetni, amíg létezik az imperializmus; a békés együttélés: ábránd, nem alkotja a szocialista országok külpolitikájának fő elvét; a békeharc akadályozza a forradalmi harcot." Ezek a tételek azt jelentik, hogy a kínai elvtársak keresztezik a kommunista vllágmozgalomnak a háború és béke kérdéseiben követett közös irányvonalát. A kínai elvtársak nem hisznek az új világháború megakadályozásának lehetőségében, lebecsülik a béke és a szocializmus erőit és túlbecsülik az imperializmus erőit, vol taképpen figyelmen kívül hagyják a néptömegeknek a háborús veszély elleni harcra való mozgósítását. Ebből az jön ki, hogy a kínai elvtársak nem hisznek abban, hogy a szocialista országok népei, a nemzetközi munkásosztály, a demokratikus os békeszerető erők képesek meghiúsítani a háborús bujtogatók terveit és kiharcolni a békét a mi nemzedékünk és a jövő nemzedék számára. Mi rejlik a kínai elvtársak hangzatos forradalmi frázisai mögött? Az, hogy nem bíznak a munkásosztály ereié ben, a munkásosztály forradalmi ké pességeiben. a békés együttélés lehetőségében és a proletariátusnak az osztálvharchan elérendő győzelmében A háború megakadályozásáért folyó harcban minden békeszerető erő egyesül Ezek az erők osztályösszetételüket és osztályérdekeiket illetően különbözők. MSgis egyesítheti őket a békéért, a háború megakadályozásáért folyó harc, mert az atombomba nem tartja magát osztályelvhez, hanem megsemmisít mindenkit, aki pusztító hatásának körébe kerül. A kínai elvtársak által javasolt útra lépni annyi, mint elriasztani a néptömegeket a kommunista pártoktól, amelyek a békéért folytatott szí vós és bátor harcukkal kivívták a nénsk rokonszenvét A tömegek tudatában a szocializ mus és a béke ma már elválasztba tatlan! A kínai elvtársak szemlátomást le-' becsülik a termonukleáris háború veszélyét. „Az atombomba — papírtigris", ..egyáltalán nem rettenetes" — állítják. A fő dolog, úgymond, mielőbb végeztli az imperializmussal de az hogy miként, milyen veszteségek árán érik ezt el. úgy látszik, másod rangú kérdés. De engedjék meg a kérdést, kinek számára másodrangú? Az emberek százmilliói számára, akikre pusztulás vár a termonukleáris háború kirobbanása esetén? Azoknak az államoknak számára, amelyeket már egy ilyen háború első óráiban eltörölnének a föld színéről? Senkinek, még a nagy államoknak sincs joga já.tszani az emberek millióinak sorsával El kell ítélni azokat, akik nem akarnak erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy kiküszöböljék a világháborút a népek életéből, meggátolták az emberek tömeges megsemmisítését és az emberi civilizáció értékeinek elpusztítását. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-i levelében sok szó esik arról, hogy „elkerülhetetlen áldozatokra" van szükség a forradalom érdekében. Egves fn'eíős kínai vezetők annak lehetőségéről is beszéltek, hogy emberek százmillióit áldozzák fel egy háborúban. ,.A győztes népek — állítja a KKP Központi Bizottsága által jóváhagyott „Éljen a leninizmus!" című gyűjtemény — az elpusztult imperializmus romjain rendkívül gyors ütemben ezerszer magasabb civilizációt hoznak majd létre, mint a kapitalista rendszerben volt. felőpítik igazi ragyogó jövőjüket". Engedjék meg a kínai elvtársak, hogy megkérdezzük: tisztában vannak-e azzal, milyen „romok" maradnának egy nukleáris rakéta-világháború után? Az SZKP Központi Bizottsága — és meggyőződésünk, hogy ebben egyöntetűen támogat bennünket egész pártunk, az egész szovjet nép — nem oszthatja a kínai vezetőknek azt a nézetét, amely szerint az „ezerszer magasabb civilizációt" az emberekszázmillióinak holttestén építenék fel. Az Ilyen nézetek alapvetően ellenkeznek a marxizmus—leninizmus eszméivel. Engedjék meg a kínai elvtársak, hogy megkérdezzük: milyen eszközt ajánlanak az imperializmus megsemmisítésére? Mi teljes mértékben hívei vagyunk az imperializmus és a kapitalizmus megsemmisítésének. Mi nemcsak hiszünk abban, hogy a kapitalizmus pusztulása elkerülhetetlen, hanem mindent meg is teszünk, hogy ez osztályharc útján és mielőbb be ls következzék. Ki hivatott e történelmi kérdés eldöntésére? Elsősorban a munkásosztály, élcsapatának, a marxista—leninista pártnak vezetésével, minden egyes ország dolgozó népe. A kínai elvtársak mást javasolnak. Egyenesen megmondják: „Az elpusztult imperializmus romjain", más szavakkal, egy háború kirobbantásának eredményeként, „épül majd fel a ragyogó jövő". Ha ezt elfogadjuk, akkor valő'jan semmit sem ér a békés együttélés elve, a béke megszilárdításáért folytatott harc. Mi nem léphetünk ilyen kalandos útra: ez ellenkezik a marxizmus—leninizmus lényegével. Mindenki tudja, hogy a jelenlegi körülmények között egy világháború termonukleáris háború lenne. Az imperialisták sohasem akarnak majd önként lelépni a színtérről, önként koporsóba feküdni anélkül, hogy felhasználnák a rendelkezésükre álló legszélsőségesebb eszközöket ls. Ogy látszik, azok az emberek, akik a termonukleáris fegyvert „papírtigrisnek" nevezik, nincsenek teljesen tisztában e fegyver pusztító eredével. Mi józanul számításba vesszük e pusztító erőt. Mi magunk is készítünk termonukleáris fegyvereket és máris elegendő, mennyiségben állítottunk elő ilyeneket. Mi jól ismerjük e fegyverek pusztító erejét. Ha az imperializmus háborút indít ellenünk, nem fog remegni a kezünk, hogy használjuk e rettentő fegyvert az agresszorral szemben. De ha nem támadnak meg bennünket, elsőnek nem fogjuk használni ezt a fegyvert. A marxisták—leninisták nem úgy törekszenek a tartós béke biztosítására, hogy kikönyörgik azt az imperializmustól, hanem úgy, hogy tömörítik a forradalmi marxista—leninista pártokat, minden ország munkásosztályát, a szabadságukért és nemzeti függetlenségükért harcoló népeket, a szocialista államok gazdasági és védelmi erejére támaszkodnak. Meg szeretnénk kérdezni a kínai elvtársakat, akik azt ajánlják, hogy a ragyogó jövőt a termonukleáris háborúban elpusztult régi világ romjaira építsék: tanácskoztak-e ők erről a Kérdésről azoknak az országoknak a munkásosztályával, ahol az imperializmus van uralmon? A kapitalista országok munkásosztálya kétségleleuül így válaszolt volna nekik: Talán arra kérünk benneteket, hogy robbantsatok ki háborút és az imperialistákat felszámolva megsemmisítsétek országunkat? Hiszen a monopolisták, az imperialisták aránylag kis csoportot alkotnak, a tőkés országok lakosságának fő alkotórésze viszont a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a dolgozó értelmiség. Az atomháború nem.válogat, hol van egy imperialista és hol egy dolgozó, az atombomba területekre csap be és így egy monopolistával együtt sok millió munkás pusztulna el. A munkásosztály, a dolgozók ezzel a kérdéssel fordulnak az ilyen „forradalmárokhoz": Milyen jogon akarjátok -eldönteni helyettünk létünk és osztályharcunk kérdéseit; mi szintén szocializmust akarunk, de ezt osztályharcban, nem pedig egy világháború. klrobbantásával akarjuk kivívni. Az, ahogyan a kínai elvtársak vetik fel a kérdést;, jogos gyanút kelthet, hogy itt már nem a kapitalizmus megsemmisítéséért folyó harc osztályjellegű felfogásáról van szó. hanem valami teljesen más célról. Ha a régi. világ romjai eltemetik majd a kizsákmányolókat és a kizsákmönyoltakai egyaránt, játkor ugyan ki hozza majd létre „a ragyogó jövőt"? Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a kínai elvtársak az internacionalista osztályfeifogás helyett, amely a „Világ proletárjai egyesüljetek!" jelszóban jul kifejezésre, makacsul ezt az osztálytartalomtól megfosztott jelszót hirdetik: „A keleti szél úrrá lesz a nyugati szél fölött". A szocialista forradalom kérdéseiben pártunk szilárdan a marxista— leninista osztályálláspolitra helyezkedik, az a véleménye,* hogy minden országbán a munkásosztály, a dolgozó nép hajtja végre a forradalmat, külső hábörús beavatkozás nélkül. Természetesen nem vitás, hogy ha az. imperialista esztelenek mégis háborút robbantanak ki, a népek eisöprik és eltemetik a kapitalizmust. Ámde a kommunisták, a népek képviselői, a szocialista humanizmus őszinte bajnokai, kötelesek mindent megten-ni, hogy megakadályozzák az új világháborút, amelyben sok száz millió ember pusztulna el. Minden pártnak, amely valóban szívén viseli a nép érdekeit, tudatában kell lennie annak, hogy milyen felelősség hárul rá abban a harcban, amelynek célja az új világháború megakadályozása, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének biztosítása. Hruscsov elvtárs, pártunk irányvonalát jellemezve ezt mondta: „Lesznek felszabadító háborúk, amíg van imperializmus, amíg van gyarmati rendszer. Ezek forradalmi háborúk. Ilyen háborúk nsmesak megengedhe tők, hanem elkerüllretetlenek is, mert a gyarmatosítók önként üem adnak függetlenséget a népeknek. Ezért a népek harccal, s ezen belül fegyveres harccal tudják csak kivívni szabadságukat és függetlenségüket". A Szovjetunió a legszélesebbkörű támogatásban részesíti a nemzeti felszabadító mozgalmakat. Mindenki tudja, milyen reális segítségei nyújtott országunk Vietnam, Egyiptori), Irak, Algéria, Jemen népeinek, a kubai népnek és más népeknek. A Szovjetunió Kommunista Pártja a békés együttélés lenini elvét a szovjet külpolitika fő Irányvonalaként hirdette meg és tűrhetetlenül követi ezt. 1953 óta és különösen a XX. pártkongresszus után erősen fokozódott békepolitikánk aktivitása, növekedett befolyása a nemzetközi kapcsolatok e.ész menetére, a néptömegek érdekében. A kínai elvtársak olyasmit tulajdonítanak nekünk, híígy szerintünk „a (Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÔ 4 * 1933 július 17. ••••'. ..

. •» TT v