Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-09 / 157. szám, vasárnap

LATOGATÔBAN ' HODOS tipikus csallóközi falu. Kanyargós utcáin az idegen csak nehezen igazodik el. Az itt-dtt látható nádfedeles házak a múltat Idézik, míg a cseréptetős, muskátlis ablakos házak a máról, a falu fejlődéséről tesznek tanúbizonyságot. Az egykori Csiba-udvarban is a múlt és a jelen néz egymással farkasszemet. A bejáratnál a gémeskút ágaskodik, tőle alig száz méterre Házszám nélküli épület áll, amelyről még néhol hiányzik a vakolat, de belül már négy cigánycsalád talált igazi, boldog otthonra. Bajnóczi Jánossal, a HNB titkárával indultunk el látogatóba. Míg a községháztól a Csiba-udvarig megtettük az utat, Bajnóczi elvtárs készségesen beszéli az előzményekről. — Községünkben 13 cigánycsalád lakik. Többségben megfelelő lakásuk van. Egy-két család sorsa azonban gondot okozott. Szinte rájuk dőlt a ház. A plénum ülésén többször foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és a járási nemzeti bizottsággal is megvitattuk. Az idő gyors cselekvésre ösztönzött. Határoztunk: az egykori Csiba-udvar hatalmas, téglafalas gazdasági épületét saját szakembereink bevonásával átépítjük. Ma már csak a fáskamra befejezése van hátra. Két család decemberben, kettő pedig pár he;e költözött be. Az udvaron bozontos hajú, barna bőrű gyerekek játszadoznak, örülnek a tágas udvarnak, az ottfelejtett homokbuckának. Gondtalanul, vidáman csacsognak ... Sárközi Árpádéknál napközben csak a nagymamát és Sárközinét lehet otthon találni. Férje az Űszori Állami Gazdaságban dolgozik. Kislányuk, Jolánka pedig iskolában van. Decemberben költöztek az új lakásba. — Igen l}álásak vagyunk — mondja Sárköziné — hogy a HNB ránk is gondolt. Szava megakad. Egy lélegzetnyi szünetet tart, majd Így folytatja: — Minden este arra gondoltam, hogy a ház ránk dől. Hát még amikor a szél fújt... Most már ledön tötték. Rólunk pedig emberi módon gondoskodtak. Szoba-konyhás lakás. Falai kifestve. Az éjjeliszekrényen rádió. Az asztalon újság hever. — A férjem nem tud olvasni. Én és különösen a 11 éves kislányom forgatjuk az újságot. A szomszédban Bertókék laknak. Fiatalok. Két évvel ezelőtt kerültek össze. Most várják a második gyereket. A fiatalasszony egy kicsit szégyenkezve hív be. Nem vagyunk még berendezkedvé — mondja. A TITKÁR felé tekint, mintha tőle várná a biztató szót. — Régen elég volt egy asztal, meg egy ágy. Sok cigánylakásban azonban még ez sem volt. Most már más világ van. Az ember egyre többet akar. Remélem, néhány év múlva nekünk is lesz rádiónk, talán televíziónk is. Az épület másik végében népesebb család lakik. Danis Lajoséknál nyolc gyermek van. A legidősebb 16 éves, a legkisebb pedig 2 év körüli. Megjárták Csehországot, ahonnan egy évvel ezelőtt tértek vissza. Mondani sem kell, olyan lakásba költöztek be, ahol senki sem lakott volna szívesen. Csakhogy a nyolc gyermeknek fedélre volt szüksége. Nem válogathattak. — Sok bajom van a gyomrommal — mondja panaszosan Danis Lajos. Azelőtt 15 évet töltöttem a Magasépítő Vállalatnál. Unom a tétlenséget. Ha csak lehet, munkába állok, 1 ÚJ SZÓ Játszva tanulnak A négy család új otthona Danis Lajosné legkisebb fiával úgy hiszem a szódakészítő üzemben, Dunaszerdahelyen. — 'Tibornak is kell valamilyen munkát találni — szól közbe az asszony. — Tizenhat éves... Nem gyerek már. A pénzre meg szüksége van. — Találunk a fia számára is munkát, ne féljen — válaszol a titkár, majd a fiú felé fordulva folytatja: — Aztán megálld a helyed! Danis Jánosék családja a legnépesebb. Tizenkét gyermekük van. Hat idehaza, hat pedig Csehországban dolgozik. Ott találtak maguknak munkát. A szekrényben dobozban őrzi Danisné a fényképeket. Gyakran előszedi, különösen, ha látogatói vannak. — Ez itt a Veron — mutat az egyik fényképre. — Ostraván van férjnél. Emezen meg Julisék családja látható. Az ő férje is bányász. Jól mentek férjhez. Nincs lakásgondjuk ... Mosolyogva tekint szét a tágas konyhában. — Igaz, már nekünk sincs. Ki hitte volna valamikor, hogy ilyen lakást kapok. Úgy tűnik, mintha csak álmodnék. Pedig hát valóság. Pirospozsgás fekete hajú kislány nyit be. a konyhába. Az idegenek láttán megszeppen. Az ajtó mögé bújik. — A legkisebb lányom, a Vilma — mutatja be — ötéves. Nemsokára iskolaköteles. Neki már jobb sorsa lesz, mint szüleinek volt. Tanulhat... Még mérnök is lehet belőle. Jóleső érzéssel veszünk búcsút a Csiba-udvartól, s az ott lakó, új életet kezdő cigánycsaládoktól. Még egyszer visszanézek a kapuból s az a gondolat fordult meg a fejemben: mit szólnak ehhez a falusiak, hogyan fogadták a HNB emberséges döntését, cselekedetét. Mielőtt azonban feltennem a kérdést, Ba|nóczi elvtárs már megadja a választ: A KÖZSÉG nagyobb része helyesli intézkedésünket. Száztízezer korona befektetéssel négy családnak biztosítottunk megfelelő lakást, családi otthont. Ez kötelességünk volt s megérte a fáradságot. NÉMETH JÁNOS Az ifjúságot arra kell nevelni, hogy szeresse hazáját. Ehhez azonban íontos, hogy ismerjük is fzüiőlöldünket, szocialista hazánkat. A legtöbben ismerik hazánk természeti szépségeit, pl. a MagasTátrát. az Öriáshegységet, vagy a többi festői szépségű vidéket, de kevésbé ismerik hazánkat ipari szempontból. Minden nap fogyasztunk cukrot, vajat, sajtot, kekszet stb., anélkül, hogy tudnánk, hol gyártják ezeket, pedig minden csomagon rajta van a város neve, ahol előállítják. így aztán megtörténik az is, hogy sokszor azt sem tudjuk, mit gyártanak saját városunkban. Ezért az ipolysági általános középiskola tanulóival elhatároztuk. hogy ipari szempontból is megismerjük hazánkat. A nyolcadik osztályos tanulók tantervében hazánk földrajza szerepel, így ebben az osztályban „Ismerd meg hazádat" címen földrajzkört létesítettünk. A kör összejövetelein .elkészítettük hazánk térképét. A kör tagjainak feladata, hogy nyitott szemmel járjanak, s otthon a cukor, a sajtok stb. zacskójáról, a gyümölcsszörpös üvegről levegyék a címkét, amit az iskolában a földrajzkörön az illetékes város mellé beragasztunk. így e tanulók, ha ezeket a kis címkéket maguk gyűjtik össze, jobban emlékezetükbe vésik, melyik városnak milyen ipara van A gépipari jelzéseket a képeslapokból vagy újságokból szerzik meg. Ez a tarka térkép megkönnyíti a felelést is, mert a jelzések alapján a tanulók játszva felsorolják pl. a cukorgyárakat. Ma már a földrajzóra nálunk rendkívül közkedvelt. A tanulók nagy szorga1 lommal beloapcsoiódtak a gyűjtési akcióba és ez a játék hasznosnak mutatkozik. Szabó Sándor, taolyság Jobbak is lehetnénk...! A fejlődés előjelei,' mint annyi sok helyen másutt, Bátorkeszi községben is megmutatkoznak. Ezt a tényt számadatok is bizonyítják. Kimutatták, hogy községünkben az elmúlt tizenhét év folyamán ötször több Iákóház épült, mint azelőtt huszonhét esztendő alatt. Ma Bátorkeszin már minden hatodik házon TV-antenna van, s minden negyedik családban megtalálható a motorkerékpár. Községünkből évente átlagosan tizenöt tanuló megy szakmát tanulni, sőt még a főiskolákra is . . . Marad még fiatal természetesen a községben is, s ezekről a lányokról és fiúkról nemcsak a helybeli EFSZ-ben kifejtett eredményes munkájuk alapján szerzünk tudomást, de élénken belekapcsolódnak a falu kulturális életébe is: színműveket mutajna'- be és egy állandó népi táncegyüttes is van. Az alapfokú iskola énekkara; amelyet Karátsonyi - Imre tanító vezet, szintén igen közkedvelt. Kívánatos lenne azonban, hogy az ifjúság állandóan alakulófélben levő zenekarát is felkarolná már végre valaki és a színházlátogató közönséget sem ártana felébreszteni közönyéből. Bátorkeszi idestova négy és fél ezer lakosú község, kultúrháza viszont alig ötszáz férőhelyes, sajnos egy-egy színielőadás alkalmával még ez az ötszáz hely sem telik meg. Még a komáromi Magyar Területi Színház vendégszereplésein is hiányos a látogatottság, s már a környező községek műkedvelői sem szívesen jönnek hozzánk vendégszereplésre. Ezek után azt hiszem minden bátorkeszi egyetért abban, hogy lehetnénk bizony valamicskét jobbak is ... i Sidó Szilvenzter, Bátorkeszi Nem maradt üres ígéret Szép eredményeket ért el a Csehszlovák Hadsereg Nagybánya az első negyedévben. A szénfejtés tervét 105,9 százalékra, a bányafolýosók tervét a nyitásban 108,6 százalékra teljesítette. A szénjövesztésben elért eredmény értékét az is növeli, hogy a szénmennyiség teljes kétharmadát — 66,6 százalékát — kombájnnal fejtették. Az elővájatok nyitásánál még jobban kihasználták a komplex gépesítést. Az előírt, a tervezett — kombájnnal történő — nyitással szemben 131 százalékot értek ei. Az egy főre eső munkatermelékenység mutatószáma — 104 százalék — is arról tanúskodik, hogy a Nagybánya dolgozói minden lehetőséget felhasználtak a gépesítésre. Vonatkozik ez különösen a dűlt szintű folyosókra — ereszkékre, feltörésekre —, ahol az újfajta rakodógépek, kombájnok jóformán teljesen kiszorították a használatból a lapátot. De a legörvendetesebb jelenség az, hagy a tervezett veszteséget nem merítették ki. Ellenkezőleg: 7 699 000 koronát megtakarítottak! Már a sajtó is közölte, milyen horribilis összeg — 7 100 000 korona — veszett a múlt évben is csupán a falfejtéseken, a vasdúcok beomlása következtében. Ebben az évben kemény, határozott kézzel próbáltok meg gátat vetni az egyre nagyobb méreteket ültő veszteségnek. Szigorúan levonják a kollektíva prémiumából, ha a megengedettnél több vasdúc elveszik. Elég szigorú limitet írtak ki a valószínű veszteség megáliapításár : a tartóoszlopoknál 3 százalékot, az acélfejgerendáknál 4,5 százalékot. Van azonban ennek a szigorú intézkedésnek másik oldala is: ahol <j tervezett mennyiséget sem hagyják elveszni, ott a vasdúcok értékének 20 százalékát különprémiumként kifizetik a kollektívának. Szép sikert könyvelhet el a Nagybánya az anyag újból való felhasználásával is. Több elővájat — ebben az évben — még nem kért síneket, az öreg folyosókról "fedezik szükségletüket. Csakis így vált lehetségessé az említett összeg megtakarítása. Tóth János, Karviná Szálkái helyzetkép A szövetkezet 50 hektáron termel cukorrépát. F.bbril 34 hektáron ipari célokra, 16 hektáron pedig takarmánynak. Az egyelést 1—2 napon belül befejezik. A kukorica tervezett vetésterülete 245 hektár. Az első sarabolást már befejezték. 40 hektáron pedig a második sarabulást is elvégezték. 9 hektáron burgonyát termelnek. Kbbfil 4 hektár korai, amelynek hektárhozamát rendszeres öntözéssel akarják növelni. Az öntözést már meg is kezdték. Vércse Miklós, CVX^^r Felébredt az angol légvédelem Hasonló eset játszódott le egy Dániába tévedt Braun-rakétával, sőt Svédország is tiltakozott a náci kormánynál. Hitler nem sokat törődött a semleges állam felháborodásával! Mindkét „elkószált:" rakétának az angolok örültek a legjobban: megkaparintották a fel nem robbant lövedékeket és behatóan tanulmányozták szerkezetüket. Az elhárítás a La Manche-csatorna éš Anglia fölött egyre eredményesebb lett, jóllehet 1944. szeptember 7-én már a Braun gyártotta V-2 rakétával JV = a Vervaltung, vagyis „megtorlás" rövidítése) bombáztatta a náci vezérkar Angliát. Hatvanezer angol katonai és polgári személy foglalta el kijelölt helyét a légvédelemben, amikor a partvédelem a rakéták közeledését jelentette a megszállt franciaországi, belgiumi és hollandiai kilövő támaszpontokról. London térségében kétezer rögzített léggömb lebegett, amelyeket acélsodrony-hálóval kötöttek öszsze a szárnyas lövedékek felfogáséra. Ezernyolcszáz légelhárító ágyú ontotta tüzét a pilóta nélküli rakétákra. Mindenre elszánt vadászrepülők gépük szárnyával tönkretették a lövedékek kormányszerkezetét, hogy irányuktól eltérítsék őket. De a kilőtt 11 300 lövedék közül 3200 mégis elérte Angliát, ebből 2400 a főváros területén robbant. Hitler a „nyugati kultúra és kereszténység védelmezője" 1944 karácsonyán, a béke szent ünnepén Braunt lovagkereszttel tüntette ki, aki találmányával 12 000 angol polgári személy és gyermek halálát okozta, több tízezret pedig élete végéig nyomorékká tett. Ezzel azonban még nem merült ki Wernher von Braun borzalmas bűnlajstroma. Mert az angliai áldozatok szenvedései szinte^ eltörpülnek azon gyötrelmek mellett, amelyeket a koncentrációs táborok több százezer foglyainak kellett kiállniuk, amíg az ezerszer óhajtott halál megváltotta őket. Akiket a rakétaalagutakba hurcoltak a barna ördögök munkaerőknek, azok nem maradhattak életben, hogy ne tanúskodhassanak soha ellenük. Amikor Madernek a könyvét olvassuk, önkéntelenül ajkunkra tolul a kérdés: Ha már félművelt, emberi mivoltukból kivetkezett gonosztevők képesek voltak ennyire lealacsonyodni, vajon Wernher von Braun, a báró, a világfi, a tüdős, a feltaláló tudott-e minderről? Rabszolgák a föld alatt A választ megadja Adam Cabala 1962. február 10-én kelt levelének fotokópiája, amelyet az itt kivonatosan ismertetett mű Írója, Julius Mader, kérésünkre elküldött. — Cabala, a 31573 számú egykori politikai fogoly ezeket írja többek között Madernek: ... A „lovag" Wernher von Braun nemcsak hallásból ismerte a „Mittelwerk-Dora" hitleri rakétaüzemben uralkodó viszonyokat, hanem 1944 márciusában barna díszegyenruhában meg is jelent ott, hogy szemlét tartson a kényszermunkások légiói fölött. Azóta többször is láttam polgári öltözetben, de egyetlen egyszer sem tiltakozott kínzatásunk ellen, jóllehet szemtanúja volt ütlegelésünknek. A 36-os földalatti csarnokban nemcsak a fekvőhelyül szolgáló csupasz priccseket látta, hanem az „A"-folyosó végén a hulladombot is. Azoknak a társainknak a felismerhetetlenségig megcsonkított tetemeit, akiket a felügyelők válogatott kínzások után lapáttal vagy csákánnyal agyonvertek. Még bennünket foglyokat is rosszullét környékezett, ha arra jártunk. A szemlét tartó náci tisztek legtöbbje elfordult, de a báró úrnak arcizma se rezdült az emberi hullahegyek láttán. Pedig látnia kellett. A bombabiztos rakétaalagút nak volt azonban egy másik elágazása, ahová nem hallatszott el a megkínzott rabszolgák halálhörgése. A karbidlámpákat itt tompított fényű villanyégők, a csillék csikorgását halk zene, a haldoklók jaját vidám kacagás helyettesítették. Itt gyűltek össze a náci hatalmasságok, Wernher von Braun és egyívású cimborái. Amíg a német nép éhezett, didergett és óvóhelyeken reszketett . életéért, addig „vezetői" éjszakánként itt dőzsöltek rabolt francia pezsgő mellett. Amerika bombázásának terve Wernher von Braun nagyravágyása és képzeletcsapongása odáig terjedt, hogy bebeszélte félkegyelmű vezérének, miszerint új, kétlépcsős rakétájával New York legmagasabb felhőkarcolóját, á z Empire State Euilding-et is holtbiztosán eltalálja. — Szenzációs! — lelkendezett Himmler is, a náci SD (a Sicherheitsdienst, vagyis biztonsági szolgálat rövidítése) főistene. — Ha történetesen világgá kürtölnénk, hogy ekkor és ekkor lebombázzuk a felhőkarcolót, minden eddiginél nagyobb pánikot keltenénk Amerikában! Himmler hivatalának hírhedt VI. ügyosztályát szintén bevonták a tanácskozásba és megállapodtak abban, hogy annak vezetője, a hírhedt Ottó Skorzeny két angolul beszélő gonosztevőt „szállít" tengeralattjárón az amerikai partokra. Braun elképzelése szerint az Amerikának szánt lövedéket nem annak kilövési helyéről, hanem a célpont közeléből akarták távirányítani. A rakétát tehát az Amerikában partra tett két haramiának kellett volna rádióhullámok segítségével New Yorkra vezérelnie. Colepough, a két náci kém egyike, whiskygőzös állapotban kifecsegte , küldetését New York-i barátjának, Tom S. Warrens-nek, akiről nem 'tudta, hogy meggyőződéses antifasiszta. Warrens, akit a nácik nyomorékká lötek, azon melegében lefülelte fasiszta kémmé alacsonyodott honfitársát. De ahogyan Winston Churchill az utolső pillanatig nem hitt a „peenemündei agyrémekben", úgy az amerikai titkosszolgálat Wernht!.' von Braunt (jobb szélen X-el megjelölve) peenemündei halál gyárában a hírhedt OönrtT, vezetésével meglátogatták a fasiszta tábornokok. emberei is halálra nevették magukat Warrens „szilveszteri adomáján". Az amerikaiak csak akkor „ébredtek fel", amikor Colepough beismerő vallomást tett a „rakétamágnesre" vonatkozólag és saját irhájának mentésére „beköpte" Gimpel nevű cimboráját. Gimpel akkor már negyedik hete dorbézolt a német koncentrációs táborokban agyonvert zsidók pénzén. New York szívében, a Pennsylvania-szállodában lakott és titkos leadóján háboríthatatlanul sugározta kémjelentéseit Himmternek. Mint a legtöbb kém, ő is csak egy „banánhéjon" csúszott el: Szilveszter napján újságot vásárolt a Times Square-en és a dollárból visszajáró centeket — amerikai szokással ellentétben — kabát-, nem pedig nadrágzsebébe gyömöszölte.' Ez szemét szúrt egy fürgébb észjárású rendőrnek, aki minden teketória nélkül „lefülelte" és előállította a megszeppent kémet. Himmler nemcsak egy vagyont pocsékolt erre a vállalkozásra, hanem nagy reményeket fűzött Green, azaz Gimpel képességeihez. Miután Amerika bombázása ily módon kudarcot vallott, Wernher von Braun olyan rakéta előállításán fáradozott, amelyet egy öngyilkos jelöltnek kellett volna New York szivébe irányítania. Közben azonban futótűzként terjedt a hír a peenemündei földalatti kísérleti telepen: „Szovjet harckocsik behatoltak Szczeczin peremvárosába! Mindent kiüríteni! New York bombázásának további lehetőségeit meghiúsította a vörös hadsereg feltartóztathatatlan előretörése. (Folytatása következik) 0] SZÓ 4 * 1963. június 9.