Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-09 / 157. szám, vasárnap

Megkezdődött a turista-szezon. Ä bűbájos „fehér Telő" városában jártunk szerdán ml ls. £s ha már megcsodáltuk műemlékeinknek gyöngyét, a régi főteret, nem feledkezhettünk meg a reneszánsz várkastélyról sem. A múzeumnak berendezett várkastély termeiben kiállított tárgyakról a malackai származású Anna Valentová — aki különben jól beszél magyarul ls — adott szakszerű magyarázatot. Az egyik teremben, ahol ritkaságszámba menő gyémántmennyezetet láttunk, Anna asszony igen érdekes epizódot mondott el. Telő gipszmakétájával együtt kivitték a brüsszeli világkiállításra a szomszédos Slavonice díszének, egy pompás gyémántmennyezetnek a gipszmását ls. Egy élelmes belga cég lefényképeztette a glpmszmásolatot, majd textllmlntának felhasználva, nyári terilénszoknyákat díszített vele. Természetesen nagy sikert aratott a „brüsszeli mintával". Néhány ilyen „brüsszeli mintás" belga és francia hölgy TelCre ls eljutott, ahol eldicsekedtek a szép „belga" mintával. Anna Valentová mosolyogva jegyezte meg az álmélkodó hölgyeknek, hogy bocsássák meg, de ez a minta slavonlcel és nem brüsszeli. Majd elmesélte a külföldi turistáknak ennek a „brüsszeli mintának" az eredetét. Egy másik teremben, ahol a barokk freskók élénk színeit bámultuk, Anna Valentová a következő epizódot mesélte el. — Nemrégiben amerikai turisták jártak itt. Az ő figyelmüket is felkeltették a több mint kétszázéves freskók élénk színei. Meg is kérdezték, vajon hol vették az akkori festők e szép és tartós ^festékeket. Én erre egyből azt feleltem: „Nem tudom, de egy biztos, akkor még maguknál nem vehették.. .1" —si— Zsuzsika, meg a cukorrépa Az egyik észak-szlovákiai városkában élő magyar család tizenkétéves kislánya jól beszéli anyanyelvét annak ellenére, hogy kezdettől fogva szlovák iskolába fár, s a családi körön kívül a tiszta szlovák környezetben kevés lehetősége nyílik a magyar szó gyakorlására. Az egyes fogalmak lefordításánál apróbb kllerigések természetesen előfordulnak nála. Legutóbb például a gyakorlott órán cukorrépát egyelt az osztály. (Szegény cukorrépa!/ Erről a munkáról így számolt be Zsuzsika az édesanyjának. — Anyuka, tudod mit csináltunk ma — cukorrépát egyesítettünk

i (g. 1.) A tŕeboňi ponty Tfeboii a dél-csehországi halastavak egyik központja. A tŕeboňi pontynak híre van az egész országban, de külföldön ls. A városka egyetlen vendéglőjébe betérve természetesen kirántott pontyot rendeltünk anélkül, hogy az étlapba pillantottunk volna. — Ponty nálunk? — tárja szét kezét a pincér. — Hisz itt tenyésztik... — Igen, de el is szállítják. Próbálják meg talán Prágában. Megköszöntük a Jó tanácsot és rendeltünk egy sertéssültet... (zs. 1.) ALKONY Barsl I. felvétele Gazdátlan alkatrészek A kormányrendelet értelmében üzemünkben, a komáromi hajógyárban is behatóan foglalkoztunk a felesleges anyagtartalékok kérdésével. Be kell vallani nagyon sok olyan kihasználatlanul heverő anyagra bukkantunk, ami a helytelen tervezés és megrendelés következtében került az úgynevezett „anyagtemetők" legmélyére. Mondanunk sem kell, hogy ez hiba. Hiszen ha ezt az anyagot üzemünkben nem használhatjuk fel, más üzemben szívesen vennék, értékesíteni tudnák. Sok esetben azonban maguk a dolgozók sem tudnak egyes „elfekvő" anyagokról, berendezési tárgyakról, gépekről. Ilyen kirívó eset már nem egy (zben előfordult gyárunkban is. Más üzemeknek el nem adott anyagkészletfelesleg jegyzékét központi anyagraktárunk a napokban szétküldte hajógyárunk egyes részlegeibe azzal a céllal, hogy a dolgozók vizsgálják meg: nem hasznosítható-e ez a felesleges anyag, akár az újítómozgalom keretében. Kádek János jól ismert kiváló újítónk és munkatársa Angyal József is szemlét tartott az anyagraktárban. Már távozni készültek, amikor az egyik folyosón porosodó polcokat pillantottak meg. Csak a kíváncsiság vitte oda őket. Különböző átmérőjű csőkarikákat vettek észre. Ezt felhasználjuk — mondták rövid vizsgálódás után. A szót tett követte: a karikákat rögtön osztályozták, megszámozták és nyilvántartásba vették. Némi módosítás után a hajók csőrendszerének építésénél fogják őket felhasználni. Meg kell jegyeznünk, hogy állítólag 5—10 éve hevert ott ez az 1200 darab két és fél tonna „karikarengeteg". A „felfedezés" 23 ezer koronát meghaladó összeget takarított meg az üzemnek. Es feltehetjük a kérdést: vajon nincs mód több ilyen „felfedezésre?". SZÉNÁSSY JÁNOS A pályaválasztási ankét vitazárőja NYITOTT SZEMMEL Tudással, hittel címmel három hónapja közöltük a szerkesztőségi kerekasztal-értekezlet néhány megállapítását a pályaválasztással kapcsolatban. Azóta több levelet, észrevételt és hozzászólást jelenttettünk meg lapunkban, melyek megerősítették a felismerést: a pályaválasztás sorsdöntőén komoly fordulópont a fiatalok életében, s ezért illik, és kell ls, hogy komolyan vegyük. Nem lehet célunk, hogy az elmúlt három hónap alatt beérkezett minden levélre, vagy magánbeszélgetések közepette felvetett problémára válaszoljunk. Csupán néhány kérdést szeretnénk érinteni. Távolról sincs szó a következtetések csalhatatlanságáról. Receptet adni e téren — éppúgy, mint az élet más területén is — enyhén szólva badarság volna. A felvetődő problémák sikeres megoldása számtalan összetevőtől, együtthatótól függ, s ezek bármelyikének mellőzése káros volna. Elöljáróban talán mindjárt szögezzük le a tényt, bár a kerekasztalértekezlet éppúgy, mint néhány elevenbe vágó hozzászólás nagy visszhangot váltott kl, tömegalapja — éppen a problémák felvetését Illetően — a vita során meglehetősen leszűkült. S egyáltalán a vitaszellemmel valahogy, mintha hadilábon állnánk. Számtalan kérdés, probléma vetődik fel, a legtöbbször azonban elmarad a köznyilvánosság kollektív bölcsessége megnyilvánulásának lehetősége. Márpedig a felvetődő kérdések helyes megoldása szempontjából is felmérhetetlenül nagy szerepe volna ennek. Minden szakmának megvan a maga varázsa és romantikája... Végh Gusztáv hozzászólásában olvashattuk ezeket a szavakat. A hangsúly Itt talán nem is * vagy y szakma dicséretén van, hanem a hozzáállás tényén. Bűnös és vétkes az a magatartás, mely a pályaválasztás kérdését csupán az Irányszámok szempontjából nézi. Bár egy pillanatig sem titkoljuk, hogy a népgazdasági feladatok szabják meg lehetőségeinket, az érvényesülés, a tudás, felkészültség és hajlam kiaknázásának lehetőségét ez még nem okvetlen korlátozza. Száz és száz a választható szakmák száma, a kérdés lényege csupán az, szülő és pedagógus vajon helyes nézőpontból Ítéli-e meg a pályaválasztó legsajátabb érdekét, s ezáltal a lehetőség és a valóság viszonyát. Az általános tapasztalat e téren azt mutatja, hogy a gyermekek szakmaismerete meglehetősen hézagos, elképzeléseik Inkább a családtagok, a közvetlen környezet szakmaválasztására, s nem utolsósorban a szülői becsvágy elképzelte foglalkozásokra szorítkozik. A bányásztanoncintézetek gyakorlatához hasonlóan üdvös volna e téren, ha az egyes szakmák képviselői meglátogatnák a növendékeket, s elbeszélgetnének velük munkájukról, a testi-lelki követelményekről, kereseti lehetőségekről stb. Ezáltal jobban célt érhetnénk, mint a tanév befejezését megelőző hajrával. Érettebb 1 ÚĽZ Minap a villamosban megütötte a fülem két idősebb néni beszélgetése. — Hallotad a pezinoki esetet? Jó ismerősök lehettek, bizalmasan szorongatták egymás kezét, mintegy hangsúlyt adva egy-egy szónak. — Pezinoki? — Hát... Egy családos férfi megerőszakolt egy fifttal lányt... — Nem egy, hanem két férfi! — Igazán? No, de ilyet! További részleteket nem tudhattam meg, le kellett szállnom. A hallottaknak nem Is tulajdonítottam nagyobb jelentőséget. Két fiú, egy leány ... Az Itjžlet kimondásához ismerni kellene, ha nem is a részleteket, de legal-8'bb a leányt, meg a fiúkat. Az ördög mit nem akar, másnap a szomszédaszszony állított be. — Magának igazán tudnia kell... Hallott a pezinoki esetről? Szájról szájra Bólintottam. -j- Tényleg nős volt a férfi? — Kettőről hallottam... — Ugye mondtam, hogy maga tudja! — Ném tudom, csak hallottam ... — Akkor Így Is van! Nem zörög a haraszt... Az esetről meg is feledkeztem volna, ha napok múlva egyik ismerősöm nem szegezi nekem a kérdést: — Hallottál a pezinoki esetről? — Hallottam. — Tehát Igaz? — Nem tudom. — Ha már a szerkesztőségbe is eljutott a híre ...! — Nem „hivatalos". — Tudom, ti ilyen dolgokról nem írtok. Pedig gyalázat! Érted? Gyalázat! Egy védtelen leányt három katona megrohan! Ellenvetés nélkül hallgattam kirohanását. Szapulta az újságokat, hogy csak csupa szép és csupa jó példákról írnak, bezzeg a pezinoki esetről nagyokat hallgatnak. A hír terjedt, különféle változatban bejárta a várost és környékét. Utolsó értesüléseim szerint az áldozatot, az ártatlan leánykát kórházban kezelik. S ekkor elhatároztam: az eset végére járok. A rendőrség közrendészeti osztályán készségesen előszedik a jelentéseket. — Pezinok? Mikor történt az eset? Nem tudom. — Szóval nem ma? — Nem kérem, régebben ...' — Megnyugtathatom — szól a százados. — Mindennap olvasom a jelentéseket, de Pezinokon semmi hasonló eset nem történt. Különben tudnám, ez a foglalkozásom... Kételyeimnek adtam kifejezést, hogy hátha csak a rendőrség nem értesült a dologról. Felnevetett. Ha a leány a kórházban lenne, tudnánk róla. Meg elképzelhető, hogy a szülők ne jelentenék az esetet? Ha meg nagyon titkolni akarnák, akkor senkinek nem szólnak. Megnyugodva értem be a szerkesztőségbe, ahol névtelen levél várt. Ismeretlen írója felháborodottan számol be három esetről. Mind a három Pezinokon történt. A szenvedő fél mind a három esetben fiatal leány. A tettes az első esetben egy nős férfi. A másodikban két férfi, a harmadikban három katona. A levél Írója a szülők nevében kér, hogy ne hallgassunk az esetről, mert fiatal leányok biztonságáról van sző... Az egész közvéleményt az Ilyen „aljas" alakok ellen kell fordítani. Egyet értettem vele. És az aljas alakok közé sorolnám azokat is, akik holmi hamis híreket terjesztenek felelőtlenül. ZSILKA LÁSZLÖ. ésszel, nyitott szemmel Indulnának a tanulók az életnek, s ez nemcsak az egyén, hanem a társadalom számára ls nyereség lenne. Pályaválasztás és tervezés A vitában többen felvetették az előzetes tervezés Indokoltságét. E kérdéssel más — cseh és szlovák — nyelvű lapok is foglalkoztak, s a megoldás: biztató. Kétségtelenül nagy segítséget jelent majd ez szülő ás Iskola számára egyaránt, hisz az előkészítés három éve alatt mellőzhetők lesznek a sokszor találom jellegű helytelen megnyilvánulások. Megkerülnénk, vagy kendőznénk az igazságot, ha elhallgatnánk, hogy az érvényesülést, az elhelyezkedést Illetően még ma ls nem lebecsülendő szerep Jut az ún. „szocialista összeköttetéseknek", magyarán protekciónak. Egyes szakmák, üzemek későn vagy egyáltalán be sem jelentették tanonclgényüket a járási nemzeti bizottságoknak. Ani a jó összeköttetés — ahogy mondani szokás —, gyakran megtalálja a „nagy kapu mellett a kis kaput". A távlati tervezés minden bizonnyal e téren is meghozza az egyedül elfogadható, járható — nyílt utat. S elérhetőbbé teszi a célt, hogy az iskola — hivatásra ls neveljen. Napirenden: a mezőgazdaság A vita során sok észrevétel hangzott el a mezőgazdasági tanoncképzést illetően. Ha figyelembe vesszük, hogy május elejéig — Szlovákiában — 54,1 százalékra teljesítettük a mezőgazdasági tanulótoborzás tervét, magában ez az arány ls komoly figyelmeztetés. Bár a munkaerő kérdését — a mezőgazdaságban — nem lehet csak a fiatalokra korlátozni, az ő megnyerésük mégis rendkívül fontos. Ha az idegenkedés okait vizsgáljuk, az egyes mezőgazdasági üzemek gyenge gazdasági eredményei Itt éppúgy közrejátszanak, mint a tanoncviszony megkötését halogató egyes megnyilvánulások, továbbá a helytelen toborzási módszerek, vagy a szülők elfogult magatartása. Tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a mezőgazdasági munkaerő ellátása csak nálunk probléma. Mondhatni: világprobléma. A nyugati fejlett kapitalista államok ugyancsak küszködnek ezzel a gonddal. Az Egyesült Államokban például 1920—1960 között 11 millióval apadt a mezőgazdasági lakosság száma. De nem is kell olyan messze menni. Az NDK-ban, ahol megközelítően hasonló a helyzet, mint nálunk — 1960-ban — 1950hez viszonyítva — közel 700 ezerrel csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. Már pedig a szocialista társadalmi -rendszer éppen a falu szocializálásával a munkatermelékenység növelésének tágabb lehetőségét teremtette meg, s egyben megszüntette a paraszti sors létbizonytalanságát is. Az anyagi érdekeltség kérdéséről E vltazárónak nem feladata, hogy a mezőgazdaságban az anyagi érdekeltség kérdését taglalja. Néhány problémát azonban, amelyek szorosan összefüggnek a munkaerőellátással, mégis érintenünk kell. Ha a szövetkezeti parasztság átlagos jövedelmét nézzük, nagyjából ez megegyezik a népgazdaság más ágazataiban dolgozók átlagkeresetével. Az eltérés csak ott van, hogy keresete egy részét a szövetkezeti tag a háztájin keresztül kapja, vagyis többletmunkával, esetleg a szövetkezeti munka rovására. A fiatalok pályaválasztását Illetően pedig nemcsak a szakma, hanem a kereseti lehetőség is erősen közrejátszik. Ha a háztájit leszámítjuk, bizony aligha kapunk kedvező képet, i Nem akarjuk túlbecsülni az anyagi érdekeltség kérdését, a megoldás kulcsa azonban itt is keresendő. Ez egyébként vonatkozhat a tanoncviszonyra is. Ahhoz, hogy megkedveltessük a mezőgazdasági szakmát, kétségtelenül arra is szükség van, — mégha átmenetileg ís —, hogy a szakképesítéssel rendelkezők — az iparhoz hasonlóan — megfelelő ellenszolgáltatásban részesüljenek. Ezzel amellett, hogy a több tudást pártfogoljuk, egyben ösztönzést is adunk. , Kulturált életmódot Gyakori a panasz a falvak kulturálls lehetőségeire. Anélkül, hogy bárki tagadná az elmúlt években elért eredményeket, kétségtelenül sok még a behoznivaló. A lakáskultúra emeléséről itt éppúgy szó van, mint a kulturális élet, szórakozási lehetőségek biztosításáról. Márpedig az emberről való gondoskodást illetően — melyet a XII. kongresszus ls nyomatékkal kiemelt — feladat a munkaés életkörnyezet közti összhang, a kulturális életmód megteremtése Is. Nem arról van szó, hogy a fiatalokat sültgalamb- vagy manna-várásra szoktassuk. A fiatalok mezőgazdaságba toborzásával aligha várhatunk addig, míg az összes kedvező lehetőség létrejön. A nagyobb megértés azonban erősen Indokolt. Fel kell karolni a fiatalok kezdeményezését — éppen a szövetkezetek vezetőségének, — s minden lehető eszközzel segíteni kell a kulturális, művelődési és szórakozási lehetőségek kedvezőbb feltételeinek kialakulását. A kulturált környezet Igénye a tanoncintézetekre ls vonatkozik. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy sokszor dohos, nedves, régi kastélyok, zárdák stb. a tanoncintézetek fedéladói. Tehát a vonzás helyett már az első találkozásnál az ellenhatás érvényesül. Ha már a tanoncintézetekről beszélünk, hadd érintsük az ankétban többször felmerült kérdést: ne a leggyengébb, hanem a legjobb tanulók vállalják és válasszák a mezőgazdasági szakmát. S egyáltalán szűnjön meg a hatodik-hetedik osztályból klmaradtaknál alkalmazott „parasztnak Így is jó leszel" elv alkalmazása. A mezőgazdaság várt fellendülése nagymértékben éppen a szakértelemtől függ. Ez pedig aligha választható el a tudástól, felkészültségtől. Nyelvtudás és érvényesülés Többen érintették a nyelvtudás kérdését. Az észrevételek többsége arról tanúskodik, hogy a szülők — és általábán a közvélemény — hovatovább elveti azt a helytelen s nemegyszer a kispolgári egzisztencializmusból táplálkozó nézetet, hogy a magyar iskolák gátjai az érvényesülésnek, a továbbtanulásnak. A szocialista államunk adta lehetőségek ma már teljes mértékben biztosítják, hogy a nemzetiségi iskolákból kikerülő fiatalok tudásban, felkészültségben egyszinten legyenek a cseh és szlovák iskolák végzett növendékeivel. A színvonal — és ez a nyelvtudásra is vonatkozik — éppen ezért ma már az iskolák, a pedagógusok munkájának fokmérője is. Ez persze távolról sem jelenti azť, hogy a szakkifejezések, s egyáltalán a folyamatos beszédkészség kialakítása szempontjából — azoknál, akik szlovák nyelvű középiskolában folytatják tanulmányaikat — nem kell néhány hónapos átmenettel számolni. Az érvényes rendelkezések ma már ezzel ls számolnak. És pedagógiai szempontból ez Sfrthető ls. Az átmeneti nehézségekről szólva mondjuk meg nyíltan azt is, hogy a részben felmerülő nyelvi hiányosságok még a kisebb rossz, mint az alapos tárgyi tudás hiánya. Az iskola oktató-nevelő funkcióját nem lehet csak a nyelvtanulásra korlátozni. Bár kétségtelenül ez is fontos. Nem árt ehelyütt emlékeztetni Edison gyakran emlegetett szólására: „a zseni egy százalék ihlet és 99 százalék verejték", vagyis szorgalom. Az érvényesülésről szólva — az élet bármely területén — éppen ez utóbbit kell hangsúlyozni. Társadalmilag ma már aligha van szerepe a ,„jó helyre születésnek". S bár az érvényesüléshez a szocializmusban sem vezet aszfaltozott út, a tudásnÄ, te-, hetségnek és a munkának rangja van! S ez lehet az egyedüli értékmérő. Az új ember, akiben harmonikusan egyesül a lelki gazdagság és az erkölcsi tisztaság az egészséges fizikummal, ez fiataljaink számára az egyedüli és igazi életideál. Ezt kell a jövőben még fokozottabban tudatosítani s elmélyíteni a felismerést: az embert emberré csak a közösségért — és hivatástudattal! — végzett munka teszi. Ha e téren az 0] Szó hasábjain folyó ankét figyelemre számíthatott, ezzel tulajdonképpeni célját ls elérte. FÚNOD ZOLTÁN 1963. június a^Oj SZÖ 5. a /