Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-03 / 151. szám, hétfő

A LIPCSEI „Theater der Jungen Welt" Ifjúsági színházban e napok­ban bemutatták Arnold Zweig egyik darabját az író 76. születésnapja al­kalmából. A fiatal nézők az előadás után lelkesen ünnepelték a jelenle­vő szerzőt. A PARADICSOMOT valószínűleg a tpanyolok hozták be Európába a pe­rui Andesekből 1500 körUl. Európá­ban tűként a XX. század elején kezdték meg termelésüket, s 8 pa­radicsomfogyasztás az első világhá­ború Idején növekedett lényegesen. AZ IRAKI KATONAI BlROSAG két évi kényszermunkára ítélt egy kö­zépiskolai tanulót, • mert állítólag „kommunista tevékenységet tolyta­tott és kommunista irodalmat olva­•ott.' 4 VILÁGSZERTE egyre többen tanul­nak oroszul. Franciaország 17 egye­temén, és Anglia 15 egyetém és sok francia, valamint angol középiskolá­ban vezették be az orosz nyelv ok­tatását. Orosz nyelvtanfolyamot szer­vezett a francia televízió és a BBC angol rádió is. 30 ZENEI FESZTIVÁLT rendeznek Európa különböző országaiban június és október között. Ebben a hónap­ban Amszterdamban, Dobrovnikban és Stóckholmban kerül sor zenei fesztiválra. A PRÁGAI KAROLINUMBÄN fel­avatták a Népgazdaság Tervezési In­tézet mellett működő új főiskolai­gazdasági tanszék első 17 végzett nö­vendékét. A CSISZ-TAGOK segítséget nyújta­nak Cheb régi történelmi műemlé keinek felkutatásában. A chebi mú­zeum keretében működő honismere­ti kör ifjú tagjai védnökséget vál­laltak a chebi vár eredeti alapjai­nak pontos felkutatása telett. A KELET-PAKISZTÁNI partvidéken pusztító ciklon a legújabb jelentősek szerint 5000 embert ölt meg. A CANNESI filmfesztiválon létre­jött megállapodás értelmében új csehszlovák—francia koprodukciós film készül. A filmet Charles Ex­brayat „Aludj békésen Katalin" cí­mű tavaly megjelent regénye alap­ján forgatják. ÜJSAGARüSÍTÖ automatát helyez­tek üzembe Brüsszelben. A készülék két és fél belga frank bedobása után kiadja a kívánt lapot. MEGTALÁLTÁK a Thresher atom­meghajtású tengeralattjáró roncsait az Atlanti-óceánban Boston környé­kén 2500 méter mélységben. A hajó­törés -színhelyén lemerül majd a Trieste, Piccard profeszor mélyten­geri kutató gömbje, hogy fénykép­felvételeket készítsen az elpusztult atomtengeralattjáróról. Miért bántjátok Éviket? i Kínt tavasz van, virágillat bódít, napfény aranyozza be a várost, de Itt, bent a tárgyalóteremben hűvös és szürke hangulat uralkodik. A tár­gyalás nyilvános lenne, de ez érdek­lődés csekély. Pontosabban: egyálta­lán nincs érdeklődő, egyedül ülök 8 tágas teremben, szorongva és érthe­tetlen Izgalommal. Egy Idő múlva már szinte vádlottnak érzem magam. Pedig ezen a tárgyaláson nincs la vádlott. Csak „felperes" és „alperes" van. És még valaki: Éviké, „akiért" mindez történik. Éviké a „tárgy", az „ügy", melyről ma itt döntés születik. Akták mélyé­ről felbukkanó lénye pontosan a tár­gyaknak kijáró hangsúlyt kapja. „A gyermek", mondja a szenátus el­nöke. A hangja komoly, szenvedély­mentes, tárgyilagos. Egyelőre nem le­het tudni, melyik félnek van igaza. „A gyermek", mondja a felperes. A „kiskorú gyermek' nyomja meg a szót az alperes. „A telek", „a ház", az „örökség", dünnyögöm bánatosan magam elé. II. A szenátus elnöke két órán át ol­vassa az előző tárgyalások jegyző­könyveit. Peres felek 1958-ban [kilencéves házasság után) elváltak. Két gyer­mektik volt. Közös megegyezés alap­ján (s ezt a házasságot felbontó bí­róság ls figyelembe vette), az idő­sebb Klárika az anyjával, Éviké — aki akkor öt éves volt — az apjával maradt. Két év múlva az asszony, aki a válás után nyomban férjhez ment, azzal a kéréssel fordult a kassai nép­birósághoz, hogy hatálytalanítsa a f yermekekre vonatkozó döntését és vlkét ts bízza az ő gondjaira. In­dokok: annak idején kényszerítenek őt a megegyezésre, holott ő mind a két gyermeket akarta, az apa nem képes helyesen nevelni a gyermeket, idegenekkel nevelteti stb., stb. Itt nincs hely arra, hogy felsoroljam aí asszony valamennyi érvét, kétségbe­esett vádját. Nem is ez a lényeg. Kérelmét a járási, majd később a ke­rületi népbírőság elutasította. Felleb­bezett. Ojabb kudarc érte őt az I, fokú felsőbb bíróságon. S ő: újra fellebbezett íj III. " A legfelsB bíróság a Banská Byst­rica-i Kerületi Népbiróságot delegál­ta az ügy kivizsgálására s megtár­gyalására, mivel az anya már nem bízott a kassai bíróságokban, mond­ván, hogy volt férjének rendkívül jók a kapcsolatai s a bíróságot be­folyásolhatja ... Tízéves szőke kislány áll a bíró­ság előtt. Kissé sápadt arccal áll, s nyílt, tiszta tekintetével várja a kérdéseket. Apját kiküldték, „nehogy befolyásolhassa" őt. — Szereted anyukádat, kislányom? — kérdi a szenátus elnöke. Éviké kezét kurta szoknyájához szorítja, mintha szavaláshoz készü­lődne. A kérdésre kls keze megrán­dul, ajka reszketni kezd. — Szeretem — suttogja halkan 9 szőke feje előrebukik. — Nagyon? — hallom az elnök hangját. Micsoda kérdések ezek, elnök elv­társ? Hát szabad feltételezni egy tíz­éves gyermekről, hogy nem szereti az anyját? Mert ha kérdezzük, ak­kor kétségeink vannak, akkor a ne­gatív válaszra is számltunk. — Nagyon — feleli Éviké most már emelt fővel. Ez már a negyedik tárgyalás. Ne­gyedszer hurcolták elé a tízéves gyermeket, mint valami bűnöst. Mi­ért? Hogy már most tízéves fejjel megismerje a felnőttek önzését? Azt a szikrázó gyűlöletet, jéggé fagyott szerelmet apja s anyja között? Mit vétett a kis eminens tanuló, hogy most szomorúan kell dicsekednie tiszta egyes bizonyítványával. Mit vé­tett? Miért kell immár negyedszer bizonygatnia félelmetes, fekete talá­ros felnőtteknek, hogy Igen, Igen sze­reti az apját is és az anyját is. — Szeretnél anyukáddal élni Évi­ké? — folytatja a kihallgatást az el­nök. — Igen, fta hasé jBnrre. Valaki tiltakozik. Az anfa Jogi képviselője, a fogadoTt ügyvéd. A gyermek válaszai nem lrfiietnek mérvadók, mondja, b gyermeket be­tanították. a gyermeket orvosszakér­tők Jelenlétében kell kihallgatni Prágában, Brnóban, Bratislavában ki­váló pszlchopatológusok vannak, azok Jelenlétében. -r ... flfe haza Jftnne! — ismétli elcsukló hangon a gyermek. A híróság eltekint a szakértők meghallgatásától. Pedig úgy vélem, az ügyvédnek van némi igaza: Évi­ké válaszai nem lehetnek teljesen mérvadók. Éviké még rosszul ismeri a felnőttek világát. Tízéves, még nem tudja, hogy a felnőttek között áthidalhatatlan szakadékok keletkez­hetnek: a gyűlölet szakadékai. Évi­ke nem tudja, hogy az édesanyla már soha többé nem mehet vissza hozzá Éviire azt sem sejtheti még, hogy őt nem a szeretet, hanem az önzés citálta négyszer a bíróság elé, mint valami bűnöst. A bíróság lsmé* elutasította az anya kérelmét. Évlke az apjával marad. Az asszony sírva fogadta a bíróság döntését. A négy tárgyalás huszonötezer koronájába került, pa­naszolta. Salnálom őt. Igen, sajnál­tam, de közben helyeselnem kellett a bíróság döntését: a gyermeknek elég volt a herge-hurca, a gyermek­nek nyugalomra van szüksége. A bí­róság tárgyilagos volt. Vagy mégse? Nem, nem vólt elég tárgyilagos. A szenátus rokonszenve érezhetően Évlke felé fordult s ejf a döntést ls erősen befolyásolta. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a szenátus el­nöke megkérdezte: „Dehát, miért bántjátok Évikét?" XSÉLYI NÄBY LAJOS niiii «i iiBiii« ir irif«wi«it»nm»«»i»iitMBi»imi»tiiiif^ Pffíi A Stará Turá-i Népi Szövetkezet tagjai különféle konyhabútort, nyugágya­kat, dagasztóteknőket és többféle vegyszert is készítenek. Képünkön lld­ka Magálová (jobboldalt) és Szabados Mária fényképészeti vegyszereket csomagolnak. (A. Prakeš felv. —. CTK) A bratislavai Kohászati Kerámiai Km tatólntézet a kohászat céljait szolgát ló hőálló anyagok kutatásával foglal, kőzik. Képünkön Inge Kaufmannová és Kamii Cervenka megállapítják a magnezit dolomit tartalmát. (V. Píibyl felv. — CTKf • ••••••••• Figyelmeztetés Az ez év május 28-tól érvényba lépett új menetrendbe újból beve« zették a távolsági vonalakon a he­lyijegyes vonatokat. Jelenleg növek­szik az utasok érdeklődése a Prága főpályaudvarról 15,54 perckor Induló 38-as számú gyorsvonat iránt, s va­lamennyi érdeklődő számára nem le­het helyjegyet biztosítani. A 38-as számú gyorsvonat elsősorban a Szov« jetunióba utazó utasok számára szol­gál. A Koíicéig csatolt vasúti ka­csík vannak fenntartva a belföldi forgalom számára. Ezért a Prága— Košice—Čierna nad Ťisou-i erős utasforgalom megkönnyítése céljából beállították a 44-es számú gyorsvo­natot, amely a prágai főpályaudvar­ról 13,00 órakor indul s a szerel­vényben két helyjegyes kocsi ls van. Szóhoz jutottak a gépek Az Ostrava—Karvina-í széameden­ce Doubrava bányájában a szén 80—90 százalékát kombájnok segít­ségével /Övesztik. Ez az adat azt bi­zonyítja, hogy tfbDen a bányaüzem­ben a dolgozöfc szívesen hívják se­gítségül a gépeket és hogy a bánya­kombájnok az utóbbi Időben a bá­nyászok állandó segítőtársaivá vál­tak. Az eredmény nem ls maradt el. Június elsejére ugyanis a bányászok teljesítették az 1963-as évre tett Ígé­retüket — 80 ezer tonna szénnel termeltek ki többet a tervben elő­írt mennyiségnél. Ezenfelül a Doubra­va bánya vájárjai már a tél okozta lemaradást ls teljes egészében be­hozták A háztáji gazdaságok és a közellátás H a az ember arra vállalkozik és azt tűzi ki célul, hogy a háztá­ji gazdaságoknak a közellátásban és a népgazdaságban betöltött szerepé­vel foglalkozzék, akkor szükségsze­rűen az életadta tapasztalatokból és tényekből kell kiindulnia. Mik ezek az életadta tapasztalatok, mit bizo­nyítanak a tények? Mindenki által közismert, szinte elemi igazság az, hogy az életszínvo­nal alakulása döntő mértékben függ a mezőgazdasági termelés növelésé­től. Nem szorul különösebb bizonyí­tásra, hogy az emberek elégedettsé­gét lényegében az a körülmény hatá­rozza meg, hogy az asztalon, a tá­nyérban ml van, és hogy az mennyi­be kerül. Köztudott dolog az is, hogy Csehszlovákia mezőgazdasági termé­kekből nem önellátó, és a főbb élel­mezési cikkekből — gabonafélék, hűs, vaj stb. — behozatalra szoru­lunk. Természetes viszont, hogy a külföldről behozott élelmiszerekért fizetnünk kell. Fizetni kell vagy va­lutával, vagy valami ipari cikkel, mindenesetre olyasmivel, amire ne­künk ls szükségünk volna, vagy pe­dig amit a világpiacon értékesíteni tudnánk s más egyéb dolgokat sze­rezhetnénk be rajta. Ám ki ne tudná: az első és legfontosabb az ennivaló, a közellátás biztosítása. No már most, ha közismert dolog, és tény az a körülmény, hogy me­zőgazdasági termelésünk nem fedezi a szükségleteket, s éppen ezért mező­gazdasági termékekből behozatalra szorulunk, akkor a szükségszerűség és a Józan ész azt diktálja, hogy a mezőgazdasági termelés erőteljes fej­lesztése mellett arra törekedjünk, hogy az állami, a központi készletek­ből minél kevesebb embert etessünk, hogy minél kevesebb legyen azon emberek száma, akik ennivalójukat az üzletekben vásárolják. P ersze, részletesebb nwgyarfhart­ť& szorul, mit ís értek az rflaft, hogy „minél kevesebb legyen azon emberek száma, akik ennivalójukat az üzletekben vásárolják". Bratislavá­ban és a nagyobb vidéki városokban is szintén általánossá vált jelenség, hogy a hentesüzletekben a vásárlók igen jelentós része a nem városi la­kosság soraiból kerül RÍ. Db hfft R& nem városi lakosok, akkor nyilván falusiak. Városba Járó és ott dolgozó munkások? Azok is, de csak „is", mert igen tekintélyes részük föld­műves, szövetkezeti tag. Természete­sen most már azt a kérdést kell fel­tenni és válaszolni rá, hogy a föld­műves, a szövetkezeti tag, akt az élelmiszert termeli, miért kényszerül arra, hogy hús- éi — jelentós mér­tékben — zsírsztíkségletét a város­ban, az üzletben szerezze Ve. Akad­nak emberek, akik erre a kérdésre sietve azt válaszolják, hogy azok a faluslak, akik a húst és zsírt a városi üzletekben vásárolják, spekulánsok és feketézők, akik a közellátásban mu­tatkozó nehézségeket nyerészkedésre használják Ifi. Megveszik a húst, meg a zsírt s aztán nyereséggel továbbad­ják. Lehet, sót valószínű, hogy a vá­rosban vásárló falusiak között ilye­nek is akadnak, hiszen régi dolog, hogy minden bajnak és nehézségnek megvannak a maga vámszedői, ám ennek ellenére általánosítani és min­den, városban húst vásárló falusit feketézéssel vádolni, enyhén szólta is túlzás és igazságtalanság. Így csak azok beszélnek, akik vagy nem isme­rik aj életet, vagy pedig, mert kép­telenek a kérdés megoldására, félnek az igazsággal szembenézni. Már pe­dig az igazság a«, ho® a falasiak nem JB kedvŰkb'ÓL nim flasszióből járnak a városba húst és zsírt venni, hanem annál az egyszerű oknál fog­va, mert otthon, a falujukban nem, vagy aílft RapwBfe öwf!UftJis«f(í u pe­dttj most rftm elm s&k helyen MTres nfeg a lehetőségük, ňa pedig feltesz­szük a kérdést, hogy rniAt nincs meg ez a lehetőségük, aiíkcrr elérkez­tünk a mondanivaló tulajdonképpeni lényegéhez: a höalBjl gazdaságodhoz. Nemesek a szövetkezeti tagok, ha­nem minden újságolvasó tudfa: a fíáztájl gazdaságúk rendeltetése az, hogy fe&ezze a. szövetkezeti tag és családfa élelmiszerszükségletét, más­részt, hogy a háztájiból származó bevételeivel kiegészítse a sžôvetke­zetben szerzett Jövedelmet. Minden­esetre mind a szövetkezeti tag, mind a népgazdaság szempontjából a leg­fontosabb az, hogy a szövetkezeti tag a háztáji gazdasdgban megtermelje mindazt az alapvető élelmiszert, ami­re önellátásához szüksége van. A fél hektár háztáji földjén termelje kl a télire való toramplit és babot, ter­méljfen kukoricát a ftlelakrt való dfsz­nónrfk lássa el magát egélsz évre ZBldségfllévdl. Tarthat még tehenet, nevelhet egy-két disznót, baromfifé­lét pedig annyit tarthat, amennyit akar, illétve amennyinek ac eleséget Biztosítani tudjh. Sokáig fgy ís vql't ez a gyakorlatban, a sróvetkezeti ta­gok éltek a háztáji gazdaság adta le­hetőségekkel s nemcsak azt és any­nyit termeltek a háztájin, amire és amennyire saját ellátásukra szükség volt, hanem maradt még eladni való a piacra is. Abban st itWben is JJh-Wk fwKwfaft, szövetkezeti tagok élelmlszérúgyben Bratislavában, meg a vidéki városok­ban, ám akkor rtem vitték, hanem hozták az ennivalót. Ez pedig nagy különbség! H l történt hsít, lto^ most. a s?jö­ve\kezeti tag nem hozza, ha­nem viszi a városból az ennivalót? Hiszen az EFSZ-ek alapszabályzatának a MzfSfl gazdaságokra vonatkoztí pontfa nem változott, nlnrs olyan párt- vagy kormányhatározat, ďmély a Mztáfl gazdaságokat megszűntem volna.. vaíB igae, elvileg A papíron a háztáji gazdaságra a lehetőséi; to­vábbra fs fennáll. IlvMeg ôs papíron, — de rnt a gyakorlat? Gyakorlatban ped% az van, hogy a ttáztáji gazdastt­gok szdma ébről évre esökken, egyre kevesebb szbtetkezeü tag termeli kt SlelmtszersTükségletét, s ermél fogva egyre tötíb szövetkezén tag kénysze­rül és szőrül arra. hogy ennivalóját, legeképpen a HfŰt meg a zsírt, de még a zöldségfélét és a krumplit ts, az üzletben vagyis áz állami készle­tekből szerezze be. Az a kšrdôs most már, ml az oka a háztáji gazdaságok csökkenésének és ennek folytán annak, hogy a ter­melők igen jelentős része vásárlóvá vált? Mi af oka annak, hogy a ház­táji gaťáas'ágok hovatovább csak elv­ben és papíroson vannak, de a való­ságban annál jobban összezsugorodik a számuk? Rom oly Rönnyű és egy­szerű ezekre a kérdésekre választ ati­ití, nritöl az rftraft eléggé bonyolultak, a s0Slak szerteágazók. Mégis, az okoRat éfc azoH; gyökereit keresve, a ifáztSjlv® fthpcstílatos a*on hely­telen, tft. ^ret fltrfi nt&t arlaposan ťí­ťáíolt rfSzeteknól Rötüttk ki, amelyek a mezőgazdasági termelés növelésé­nek, a szövetkezeti gazdaságok fej­lesztésének egyik legfőbb akadályát a háztáji gardaságokban látják. Ljol ős miben rugaszkodik el ez n a nézet az élettől? Elsősorban Is aibbem, hogy a közős gazdaságot — szembeállítja a háztáji gazdasággal, a közOs érdeseit a szövetkezeti tag érdekeitől. Holott az igazság as, hogy a srtvotkeietl Qatdálkod&t és a tiigok háztáji gazdasága szerves egységet képeinek, egymástól el nem tálasztbatőft, tn6x takáto egy­míSsal szerfljje trffln állTthat'ffk. Épp^i ezért riejn lehelt a háztáji gazdaságo­kat rövid átjpeneti, holmi „szoktató" állapotnak sem tekinteni. Nemcsak azért nem Iéhet, mert hosszú folya­mat, amíg a szövetkezeti tag menta­litásában é"s dgész életfelfogásában eljut odáig, hogy a közös gazdálko­(í&s mindeti tTsyÖt-tmjfit mint a saját­)4t ffikftitsfc, nánem rrem lehet egy­raerűon gazdasági dkoknál fogva sem amaft tekinteni. Mezőgazdasági termelésűnk színvonalé mdssze jár még aflftl, hogy a szövetkezetek vál­lalni fudJSR a háztáji gazdaságok megszüntetésével okozott termeléski­esés pótlását. ÉS hogy a háztáji gaz­daságok fenntartása nem rövid átme­neti állapot, ennek igazolására elég, ha felemlítjük a Szovjetuniót, ahol több mint 30 évvel a kollektivizálás befejezése után a mezőgazdasági ter­melésnek majdnem 20 százalékát még mindig a háztáji gazdaságok ad­ják. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának programja pedig megállapítja: „A kolhozok közös gazdaságai elér­keznek majd egy olyan szakaszhoz, amelyben a fejlettségi színvonaluk már lehetővé teszi, hogy saját erő­forrásaikból teljesen kielégítsék a kolhozparasztok szükségleteit. Ezen az alapon gazdaságilag fokozatosan elavulttá válik az egyéni háztáji gazdaság. Amikor a kolhozok közös gazdasága teljes mértékben pótolni fUdja a kolhozparasztok egyéni ház­táji gazdaságét, akikor a kolhozpa­rasztok saját maguk meggyőződnek, hogy nem előnyös a háztáji gazdaság fenntartása, akkor önként lemonda­nak róla." A háztáji gazdaságok felszámolá­séhoz vezetett sok helyen a szilárd pénzbeli díjazás nevezetése is. Az ČTZ egyébként hélyes elv, amely a szö­vetkezett tagok általános helyeslésé­tel ls találkozott, hogy munkájukért rendszeres havi fizetést kapjanak, a gyakorlatban oda tezeteft, hogy az esetek döntő többségében, ahol beve­zették ezt e dljcuáel formát, meg­szüntettek a hOztáji aazdaságokat és a termelőt szintih Vásárlóvá tették. Velük is tovább nőtt azok száma, akik a hústól kezdve a krumplin keresztül Ü] SZÖ 2 * 1383 június 3,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom