Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-22 / 170. szám, szombat

Joseí Veŕmiŕovskynak aznap kellemesen telt az Ideje. Valahonnan Franciaországból sikerült felhajtania az 1912-es évjáratú Tatra személykocsik egy példányának a karosszériáját. Azt kalapálgatta, tdomltgatta, mert az „antik" darab olyan állapotban volt, hogy a vasutasok szállítás közben a roncsot állítólag többször kl akarták dobni a teherkocsiból. Azt gondolták, hogy az elaggott karosszéria ócskavas-szállítás után véletlenül maradt a tehervagonban. A koprlvnicei Tatra Gyár szirénája a második műszak végét is elfújta, mikor az öreg Vefmiíovský letette a szerszámot. Ahogy kitekintett az üzemi múzeum ablakán, az I utcán mindössze egy elkésett szerelmespárt pillantott meg. Aztán leült a vitrin mellett álló fotelba. Az ülőalkalmatosság felnyögött az öregember súlya alatt, megbillent, reccsent egyet a lába, de később azután már vitézül bírta a megterhelést. — No, no, vén jószág, — dörmögte az öreg —, csak nem mondod fel idő előtt a szolgálatot. Addig legalább bírd ki, amig én bírom! Az öregember morfondirozására csak a régi karosszékben dolgozó szú felelt kitartó serC6§éSS6l. ^ — Megöregedtünk, tűnődött tovább az idős ember és tekintete átsuhant a vitrinre. Kinyitotta a csikorgó ajtajú szekrényt, kezébe vette az egyik aranyérmet. Kissé szomorú nosztalgiával a hangjában olvasta róla a francia szöveget: Josef Vefmifovskynak, a délfranciaországi autóverseny győztesének. — Tyű, de régen volt, tűnődött el a „múzeumigazgató". Ha ez az aranypénz nem lenne itt, azt gondolnám igaz sem volt. Akkor azt hittem, hogy sohasem öregszem meg. És itt van: múzeumigazgató lett a híres autóversenyzőből. Az öregember egy szarvasbőrdarabbal sorban megtörülgette a versenyzés évtizedei alatt szerzett érmeket, kupákat; fényesre csiszolta az okleveleket védő üvegeket. Egyik pillanatban a napos Itáliában, a másikban a bortermő Franciaországban, majd a Szovjetunióban és más országokban kalandozott a gondolata. Közben versenyautók nyergében érezte magát, gázt adott, keményen fogta a kormánykereket ... • Addig-addig tűnődött Vefmiŕovský bácsi a régi dicsőségen, mlg el nem nehezedtek a szempillái. Tekintete éppen az 193B-ban kapott oklevélen — az utolsó trófeán — állt meg, mikor elnyomta ez álom. Érdekes dolgokat álmodott az öreg. Furcsa ruhás alak jelent meg előtte. Pofaszakállt viselt .az illető, térden felül érő sima kabát volt rajta és cilinderkalap a fején. Mutatóujja körül görbebotot pörgetett. — No, végre egy ismerős. Ugye maga Veŕmiŕovský, a kocsimosó? Hát ami azt illeti, Vefmifovský a becsületes nevem, de foglalkozásomat nem találta el. Igaz, az apám kocsimosó volt, de talán mert az a szakma már kiment a divatból, ón más foglalkozást választottam. Autószerelő voltam vllágéletemben, közben versenyeztem a Tatrakocsikkal s nézze mennyi dijat nyertem. Most meg a réges-rég gyártott Tatra-autók egy-egy példányát szedem össze. A világ minden táján van belőlük, gért. Addig Sustala voltam, atEgyszóval: vénségemre mú- tói kezdve Schustala lettem, zeumlgazgató lettem. — Ugyan márl Ne törje ezen — Mindenesetre nagyon ha- a fejét, nem érdemes. Kllencsonllt az apjára. Emlékszem, venegyben a fia már részvényő volt a legszorgalmasabb ko- társaságot alapított, cstmosóm. Különben: még nem mutatkoztam be. Ignác Schustala, címzetes kamarás, császá tanluk. Mert tizenháromban már sorozatban gyártották a katonai teherautókat. Tizennégyben a háború kitörésekor az Igazgató — mint a gyár legjobb szerelőjét — engem külri és királyi szállító a nevem. — örvendek. És ... ha szabad kérdeznem, ml járatban ... — Már egy hete folyton, minden éjjel a hintóműhelyt — Nem értem, ml az, sok dJtt egy új, különleges katomin'ent nem értek, de azért nal teherkocsi bemutatójára, csak mondja, érdekel, mi lett a Przmyslben majdnem otthagygyáramből. — A részvénytársaságnak 1896-ban már hárommillió korona tőkéje volt. Ebben az évben már megtették az előkétam a fogam. Az első háborút ha nehezen ls — valahogy átvészeltem. Visszatértem a gyárba, ahol mint akkor már ismert versenyzőt fogadtak. Megkeresem. Itt, valahol ezen a.születeket az első autó gyártá- kezdték — most már tömegesen helyen alapítottam még 1850ben egy hinlógyárat. De sehol sem találom. Pedig itt kell valahol lennie, jól emlékszem, hogy 80—90 ölnyire volt a pataktól. Az öreg Vefmiŕovský a fejéhez kapott. — Ahá, most már értem. Apám sokat mesélt arról, hogy milyen szép hlntókat gyártott. — Tizenhétezer aranyomba került a gyár. De végül aztán csá.zári és királyi udvari szállító lettem. Kérem, vezessen sára. A kocsi egy év múlva el — a személykocsik gyártáis készült, a President nevet sát. A világpiacon fontos cikk kapta. A vezérigazgató akkor lett az autó, hát a konkurrenmár Liebig báró volt. Emlék- cia miatt 'a versenyzésnek nemszem, hogy féltek az emberek, csak sportszempontbői, hanem mikor a báró megjelent a^ ut- a tovább! megrendelések elnyecán és kocsival elindult Bécs rése szempontjából is nagy jeA TATRA B03-AS A LEGKORSZERŰBB SZEMÉLYKOCSIKKAL IS FELVESZI A VERSENYT Nehéz út volt, mert Moszkvától nagy kerülővel lementünk egé(Maxa felv.) talán — ha nem resteli — olvassa el Hanzelka és Žigmund felé. Az újságok másról sem lentősége volt. Talán nekem is ?°

n m

e"

tU

nr ""'^fu írtak, csak az autóról. A falu- van ebben egy kis részem, hogy 1™.,°'™ A

MJäS"J si emberek több helyen meg is az évek alatt a Tatra-kocsik az ®

z U

u

ta

t- A .

c*

lb

a,,

a

z

n ^K?"!? - . ... . ért be az elsőnek. A többi versenyzi csak a fejét csóválta mondván: „Micsoda kocsi, ki támadták a kocsit, ördögmasi- egész világon népszerűkké letnának nevezték. Az újságírók tek. Amíg versenyeztem, soha meg csak „16 nélküli hintónak" egyetlen második díjat sem titulálták a gépet. Egy évre rá, nyertem. Mindig első voltam a már az első versenykocsi is el- Tatra-kocsimmal, például...' szen a Fekete-tengerig, sivata- mérnökök útijegyzetelt. Azok a kocsik, melyekkel bejárták a világot, itt Kopfivnicén készültek. — Jó, Jó, de hintót már egyáltalán nem gyártanak? — Nem. Jelenleg legnagyobb részt a Tatra 138-as teherautók, meg a 603-as személykocsik gyártásával vagyunk elfoglalva. A múlt héten beszéltem az egyik gépkocsivezetőnkkel, aki akkor tért vissza egy szibériai,.prőbaútról. Az új 138gondolta volna ezt erről a „cipőskatulyáról"? — No, akkor azért mégis csak megvédték a gyáram Jó hírnevét. Ezt már szeretem! — Megvédtük. Derekasan megvédtük. És időközben rengeteg újdonsággal leptük meg ásókkal kapcsolatban . érdekes a világot. 1923-ban mi készi- dolgot mesélt. tettük el a világ első léghűtéses kocsiját. Ez is érdekes epizód volt az életemben. A léghűtéses, sorozatban gyártott — Szibériában? Mit keresett ott? — A kocsikat mindig a legnehezebb körülmények között A LEGNEHEZEBB TEREPEN IS A TATRA KOCSI GYŐZEDELMESKEDIK már végre oda a hintóműhely- készült, és a Párizs körüli verhezl senyen Liebig báró megnyerte — Az egészből mindössze vele az első dijat. Hihetetlen, egyetlen hintó maradt. Ott van de 112 kilométeres maximális nézze a másik teremben. Mint sebességet ért el vele. múzeumi tárgyat, ott állítottuk — Száztizenkét kilométer ki. A hintógyár helyén pedig óránként? — hiszen engem az kocsival az Alpokban álltam kl próbáljuk ki. A söfőr azt mondta, hogy egyszer egy befagyott folyó Jegén élelmet vittek a tajgában dolgozó munkásoknak. A jég egyszerre csak beszakadt a kocsi alatt. A szovjet emberek sajnálták az autót, azt mondták, legalább a roncsalt kivontatják. Ogy ls tettek, de belekerült az vagy négy napba. A négy napi „fürdő u.tán a koprlvnicei gépkocsivezető beleült a kocsiba, megindította a motort és — mintha mi sem történt volna — nyugodtan tovább ment vele. Elismeri, hogy a hintőgyárban készült kocsik ezt nem tudnák utána csinálni?! — Elismerem. De ... De a sok újdonság mintha egy kicsit elfárasztotta volna az agyamat. — Pedig de sokat tudnék még mesélni a Tatra-kocsikról. Nem dicsekvésből mondom, de én az elejétől kezdve itt versenyre. A túra végeztével, mikor a versenybírák átnézték naplómat, először diszkvalifikálni akartak, mert a hűtővíz feltöltésére sehol sem tüntettem fel időveszteséget. Nagy volt aztán a meglepetés, mikor kiderült, hogy a Tatra-kocsihoz egyáltalában nem kell hűtővíz. A léghűtés rendszerének kidolgozásában jó magam is részt vettem. Egészen 1938-ig, minden évben a Tatra-kocsik vitték el a legfontosabb autóversenyek nagydíját. Harmincnyolc őszén, sajnos, a hitleri Németországhoz csatoltak bennünket... — ... Hitler? Ki volt az a Hitler? — Ki? ... hét a világtörténelem legnagyobb gazembere. No, erről majd máskor. Azt akarom csak mondani, hogy szerszámgépműhely van. A Tat-ra 138-asok alkatrészeit készítik benne. Itt van a kocsi egy példánya a múzeum udvarán. — Átkozott helyzeti No de Iskolában arra tanítottak, hogy az emberi szervezet legfeljebb Tatra-gyári munkásra legalább -Uam, hogy — Verseny, verseny. Az én időmben nem Ilyen — izékkel — versenyeztek. Én a iófuttatást kedveltem szerfölött... — Például mindjárt néhány évvel az első háború után ... — ... Miért „első"? Talán az

okb

an az években minden már második is volt? — Sajnos. Mondom, mindjárt egy fegyveres német . o

n„ „„ . .„j„i, „i _„„ 30 kilométeres sebességet bír az első háború után hu

Szonöt- úgy készítették velünk a hadi- "tít hittrtr^t g

V" k

l- ben a Tatra ls benevezett az felszerelést. Elképzelheti, mi- Kel nlslona

l— Tévedtek. Nézzen körül Oroszországban rendezett „Meg- lyen „lelkesedéssel" 1 dolgoz- • • * ha már igy van, legalább arról Schustala úr a világban, majd bízhatósági versenybe". Az an- tunk. Vefmiľovský bácsi felébredt mondjon el egyet-mást miért meglátja mekkorát tévedtek ta- gol

j amerikai, meg a francia A háború után ebben a gyár- A régi múzeumi kakukkos óra csúfították így el a gyáramat, nítói. De most inkább arról be- versenyzők először kinevettek, ban készült el az a híres Tat- kismutatója már rég elhagyta mikor meglátták a kocsimat, raplán, meg a T-lll-es teherko- a tizenkettőt. A „múzeumigazAkkora volt az egész, mint egy esi, amiről ön még biztosan gató" még egy utolsó pillantást nagyobb forma cipőskatulya és nem hallott. De ha egyet mást vetet! a régi trófeákra, aztán ... mindössze 14 lóerős volt a ko- meg akar tudni a háború utáni csendben, kissé szégyenkezve, amit tudok. Amikor idekerül- ű

g

y játszik az igazgatóságon esi. A többi versenyzők hatal- Taíra-kocsiról, és arról, hogy hazaballagott tem a gyárba — 12 éves vol- megorrantották, mit kell gyér- mas, masinával álltak starthoz, mit „tudnak" ezek az autók, tam — akkor már az ön fia volt t főnök. Apám azt mondta, hogy nyolcvankettőben gyártották itt az első vasúti Hiszen kitűnő hintókat gyártót- széljünk, hogyan fejlődött a tunk itt. Ferenc József is tő- Tatra Gyárban az autógyártás, lünk vásárolt. a XX. század első évében Rendben van, elmondom, ma

r teherautót is készítettünk. TÖTH MIHÁLY — ... — — - ľ, jjini-.. teherkocsit. — Vasúti kocsit gyártott.. .1 Hm, értem. Mindig is hálátlan volt a gyerek, soha nem hallgatott rám. Pedig tudta jól, mennyire utáltam világéletemben azt a büdös vasutat. Hát Nagyvonalúság Koloman DurCok, ez a fiatal — alig huszonhétéves — rádiónincs igazam? Mennyivel egész- szer

eit}

i kétségtelenül nagyvo ségesebb hintőn utazni... Nem lépett a gyerek az ősök örökébe. Pedig én — az apja — nemességet nyertem a császártól. — Tudom. A nemesi levél itt van a múzeumban. Nem sokat nalú ember. Sőt, ha jellemé nek ezt a tulajdonságát alaposabban rak derék őre tiszteletteljes tá- Ez az odavetett mondat a kévolból, válláj vonogatva szem- sőbblek folyamán súlyos jelenlélte a mestert. tőséget kapott. Ftlip István, mi— Hát kérem — mondotta után végignézte a televízió kavégül Durőok egy orvosspecia- rácsonyi és szilveszteri műsorllsta merész hangsúlyával — számait, megkérte a közblzton, v*, , hát kérem, elég súlyos eset. ság szervett, nézzenek a kör,u ľ* , so

h?, Legjobb esetben is kt kell ese- mére a nagyvonalú mesternek. támlbalátó készmék " 9 rélnü

n

r

k a k

é,

perny

SJ- , ™oman Durőokot másnap De térjünk a tárgyra! „ľ".f

eÄ Vágt

a ^ ^ letartóztatták. Kiderült ugyanKnrňncnnu pi Mi Yhriánt Ff böl az erdők ura. is hogy a

z iQ62-es év folya,., „ Ka/Msony előtt tbrtfnt. Fi- _ Ámd

e • _ s a mester M ' »» harmincezer koszem-ugyre vesszük, lip István erdész készüléke ép- hn

r,

ni

ňv

ni e

m,mt n mutatňiillňt - . . < <narmincezerKO mmnnritnn ip n

o„ „, hangjavai e9Vutt a mutatounat rónával karosította meg „kltennyugodtan le- • Pf" a

z ünnepek t

s f

ei

em

ei

t

e _ ... egy úf kép- sel

t« CERUZAJEGYZET előtt mondja '

g ktlencszáz koro

na „ fel a szolgála- 1 Rendben m

n _ mintot

t J^hozzá milyen nagyvonalú "n dologl Az ismét az erdés

z_ _ mt csin

ái moaszerreu szögezhetjük: pályát tévesztett. Mennyivel Štefan Slyš például a javításért 1170 koronát fizetett. A mester ebből az összegből mindössze huszonhat koronát számolt el a vállalat részére. A többit természetesen zsebre — —* inkább érvé- tot. Kellemetlen ér az egész, de az érdekesség nye

slth

et

né ezt a tulajdonságát erdész családjával együtt jak? No és mikor lesz kész? kedvéért... mondjuk egy előkelő üzem, a leghűségesebb televízió- _ Három hét múlva jöhet — Nem-e? Hiszen a nevem vagy egy bank élén, mint a je- nézők táborába tartozik, a g

rte első betűjét adtam a nemessé- lentéktelen nagykürtöst rádió- szilveszteri vidám műsorra meg — Hogyan ..? javító műhelyben...! Az igazi (ahogy mondani szokás

f „kü- a jnester legnagyobb megletehetséget azonban nem lehet lönOsen fente a fogát". Ezzel petésére Ftlip sápadtan s tdesokáig elnyomni, előbb utóbb szemben a képernyőn csupán ges mozdulatokkal újra becso- vágta. Hasonlóképpen járt Maimegtalálja a számára legelő- kozmikus viharok és csillogó magolta a készüléket, majd fo- vlna Ivaniőová, azzal a különbnyösebb pályát, melyről (méltó nyári zivatarok jelentkeztek g

at közül apró érthetetlen szit- s^09

e

t> h°Qy ö koronát pátosszal szólva) a magasba meghökkentő természetellenes- kokat szórva elrohant. Duréok fizetett. A változatosság kedszárnyalhat. . séggel (hiszen odakint hava- a

rcán a sértődöttsége't a leg- véért ebből a pénzből ötvenhat A kapu, melyen át Koloman ™'t). Az erdész mérgesen be- mélyebb megvetés váltotta fel. korona került a vállalat kaszDuríok fent említett nagyvona- csomagolta a készüléket és _ Csak szaladj, szerencsét- szájába. Soroltam tovább? Sok lúsága a szabadba ívelhetett, meg sem állt a nagykürtösi fa- i

e

n _ dörmögte bosszúsan -, tenne, hiszen több mint százakkor nyílt meg, amikor a vítórhühelyig... ;

össz méq te a boltba...! ötve

n hasonló esetről van szó. nagykürtösi műhelyben televí- Koloman Durčok, a műhely A mester azonban ez alka- A mester fanuárban még auziós készülékeket is kezdtek vezetőíe és egyetlen szakembe- lommal tévedett. Filip István tót vásárolt, Octáviát — nytltavítaní. Erre a készülékre re — fontossága teljes tudatá- még aznap este barátja, Kna- ván azért, hogy gyorsabban, ugyanis, sok egyéb ragyogó ban, nem minden méltóság zovlcky Igor ajtaján kopogta- rugalmasabban szerezhesse be tulajdonsága mellett az a leg- nélkül közeledett a készülék- tott. Szerencséje volt: Igort a televíziós készülékek alkathez. otthon találta. A fiatal főisko- részeit, melyek után igen nagy — Mi bala? — tette jel a lás n

a9H

o

n készségesen mind- a kereslet. Különösen akkor teljesen fölösleges, tehát költői '

ár

t ™?

Vl!?T 1 uTlt'J IT' * ° „ s csekély fél óra alatt meg aví- ket. kérdést — hiszen válaszra nem ,.., .... , - - —, , , „ ., ,, , totta. Kérdés: Mikor ülhet újra a van kitéve a futball-szurkolók számíthatott —, majd néhány _ A képernyőnek nem volt u

olán mögé? elemi erejű, kollektív dühének, másodpercre szinte eltűnt a semmi baja — mondotta búTALÁLKOZÁS A PIRAMISOKKAL Így aztán nem csoda, ha a készülékben. A vadak és mada- csúzáskor. ZSÉLYI NAGY LAJOS jellemzőbb, hogy' műszaki felépítését csak a beavatottak ismerik. A tudománynak eme nagyszerű vívmánya, az állandó üzemeltetésen túl, gyakran Hintótól a Tatra 603-ig 1SB3. iúnius 22. * Oj SZÖ 5