Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-02 / 150. szám, vasárnap

MELLÉ... Nagy izgalom előzte meg a szerdai csehszlovák—angol labdarúgó-mérkőzést. Bratislavában válogatottunk eddig nem kapott ki. Az utolsó hónapok kudarca után végre jól is jött volna egy győzelem ... Az edző, Rudolf Vytlačil, bízott a bratislavai környezetben, ezért jelenthette ki a mérkőzés előtt: „Ha nem hiányzik mafd a közönség biztatása, a chilei csapat nem okoz csalódást." Nos, a közönség nem kérette magát. Kisebb szünetekkel döbörgött a „Hajrá Csehszlovákia"! Mindhiába. A csapatnák nem ment... És bizony az edző jóslása ellenére bekövetkezett a csalódás. Válogatottunk 4:2-re elvesztette a mérkőzési (az első vereség Bratislavában!J és a bíró más tévedései mellett a szabályos ötödik gólt meg sem adta. A szurkolók lógó orral távoztak a Téglamezőről. Äm Vytlačil edző most sem a csapat játékában kereste a sikertelenség okát. „A pontatlan bíró és a szerencse hiánya döntötte el a mérkőzés sorsát ... Bár az eredmény az angolok fölényéről tanúskodik, ám egész kis szerencsével ugyanilyen arányban győzhettünk volna ..."/ Valóban, mennyi körülmény közre játszik egy mérkőzésen! Egy csapat ugyan játszhat rosszul, az edző tevékenysége is lehel elégtelen, csak biztasson a közönség, legyen a bíró és a szerencse a mi oldalunkon ... Tehát nemcsak csatáraink lövöldöztek az angol kapu mellé, de az edző is mellébeszél... (zs-1.) Sajnos, megtörtént Nagy volt a nyüzsgés a Komenský egyetem épületének folyosóin. Ä jövő orvosai, jogászai, irodalmi tudósai és gyermekeink eljövendő nevelői jöttek fel vidéki otthonukból felvételi beszélgetésre. Egy magyar középiskola diákjai közül néhányan a germanisztikát választanák. A tanársegéd az egyik filo^QpJetjelöltnek, egy tupírozott fejű — máskülönben csinios, bogárszemű kislánynak felteszi a kérdést. — Nos, hát mondja meg szépen, ki írta a Ruddenbrook ház című regényt. A tupírozás itt nem segít, a kislány néma mint a hal. A tanársegéd nó gátja. ' Hogy is hívják a „Varázshegy" szerzőjét? Ismét néma hallgatás a válasz. A kérdező azonban roppant türelmes, jószándékú ember és tetszik is neki a kislány. — Az Alattvaló és az Egy király ifjúsága című híres történelmi regény írójának a testvéréről van szó. Mindketten emigráltak a hitleri Harmadik Birodalomból. No most már talán megtudja mondani, hogy hívták a két írótestvért. A tupírozott fej szemében az öröm lángja villan meg és magabiztosan felel: — Kérem, a Grimm testvérek! —si— Rátarti a gyerek - Az ötéves Palika, meg a hároméves Dórika unokatestvérek. Együtt járnak óvodába. Indulás előtt a nagymama becsomagolja a tízóraijukat, majd odaállnak nagyapjuk elé a naponta „kijáró" koronáért. Útközben — az óvoda a falu végéir van — megveszik a nyalókát. A nyalöka-'iistóriát a minap mesélte el nagyapjuk. De mi van ezen különös? Nem újdonság ma, ha a gyerek mindennap kap egy nyalókára valót. Csakhogy óvodásaink még valami mást is kiharcoltak maguknak. Egynéhányszor a nagyapa előlegosztáskor három-négy nyalóká ra valót is adott a csöppségeknek Az utóbbi időben aztán ebből is rend szert csináltak. Az egyik reggelen is elindultak, a koronát kis markában szorongatta Palika, a r.iásikkal Dórika kezét. Félúton lehettek, amikor megszólalt a hangosbeszélő. Jelentette, hogy a szövetkezeti tagok menjenek az irodába, előlegosztás lesz. Dórika hirtelen megfordul, megszorítja Palika kezét és ujjongva mondja: — Gyeje vissza Pali. Fizetést kap nagyapa. Máma többet kapunk .... Pali nem is kérette magát... (m-f.) A mezőgazdaság irányítása és a gazdasági tényezők hatása a termelésben Az utóbbi években egyre többet és gyakrabban beszélünk a népgazdaságot érintő közgazdasági kérdésekről. Lényegbevágó ügye ez ma az egész társadalomnak. A közgazdászok objektív törvényszerűségek állandó kutatásával és azok gyakorlati alkalmazásával igyekeznek elősegíteni a népgazdaság fejlődését. Docens V. Pavlenda C. Sc. egyik tudományos értekezésében igen fontos tényeket sorakoztatott fel például a gabonatermesztés helyzetéről. Többek között azt vallja, hogy belföldi gabonatermesztésünk növelésével (ha megközelítenénk az NDK termelésének színvonalát) gabonabehozatalunkat legalább a felére csökkenthetnénk. Hasonlóképpen fontos megállapításra jutott

1 a cukorrépa termesztésében is, ahol a háború előtti 286 mázsás hozam helyett csak 275 mázsát termelünk. A belterjes gazdálkodás megszervezésével lényegesen fokozhatnánk a hektárhozamokat s így nagy kiterjedésű területeket nyerhetnénk más fontos növények számára. Ezek a tények ismételten alátámasztják, hogy amúgy is szűkös földalapunkkal nem gazdálkodunk helyesen, kevésbé használjuk ki a föld termőképességét. Nem véletlen tehát, ha a CSKP XII. kongresszusa a növénytermesztés és az állattenyésztés intenzifikálását legsürgősebb feladatunkká tette. Most az a kérdés, mi módon biztosítható, hogy a kongresszus határozatai tettekké érlelődjenek és csekély befektetéssel a társadalomnak maximális hasznot nyújtsanak. Ennél a ténynél nem kerülhetjük ki a termőföldek megjavítására, a gépek beszerzésére és a gazdasági épületekre fordított beruházások kérdését sem, melyek eddig nem jártak megfelelő haszonnal a termelés fejlesztésében. Akarva nem akarva, itt szembe kell néznünk a mezőgazdaság irányításának közgazdasági kérdéseivel. NE ÁLLJUNK MEG A FÉL ÜTŐN A mezőgazdasági termelés vállalati irányítása egyik fontos lépés azon az úton, amelyen haladva a mezőgazdasági termelés fejlesztését 1970-ig a pártkongresszus által javasolt szintre emeljük. Az a nézetünk azonban, hogy ahogy nem becsülhetjük le az intézkedések jelentőségét, túl sem értékelhetjük őket; és a mezőgazdaság új irányításának módszerét nem értelmezhetjük úgy, mint adminisztratív mentes és a régit, mint az irányítás adminisztratív módszerét. Arról ugyanis, hogy az irányítás gazdasági vagy adminisztratív jellegű, nem annyira a szervezési formák döntenek. Az .irányítás jellegét az objektív közgazdasági viszonyok racionális kihasználása és velük kapcsolatos ökonómiai tényezők határozzák meg. Éppen ezért a mezőgazdaság irányításának új rendszere még magában nem jelenti az átmenetet az adminisztrálásról a gazdasági irányításra, csupán kedvező feltételeit hozza létre. A szocializmus létrejöttével egyik legbonyolultabb és legnehezebb feladatunk az egyesitett szocialista nagytermelés és az elaprózott kistermelés közötti ellentmondás kérdésének megoldása volt. Nem véletlen, hogy a szövetkezeti közös tulajdon csak most jött, vagy még csak most jön létre nálunk, tehát keletkezésének, fejlődésének eddigi folyamatában „nem is volt alkalmunk" kihasználni objektív előnyeit. Ma tehát nem a szövetkezeti tulajdon jellegének formálódásában, abban, hogy ez mennyire közelítette meg az állami szocialista tulajdon jellegét, kell látnunk a döntő tényezőt, hanem abban, mennyire vagyunk képesek kihasználni e gazdasági normák létrejöttéből származó előnyöket. Nálunk jóformán még csak gyerekcipőben járt a szövetkezeti tulajdon, amikor már a különböző intézkedések a nöekvő emberpalántából — képletesen mondva — egystferre aggastyánt csináltak. És mi volt ennek a következménye? Az, hogy mint gyermek és mint felnőtt sem tudta megmutatni objektív előnyeit. Ebből következik, hogy a mezőgazdaság, nevezetesen a szövetkezeti szektor irányításának a szövetkezetek jelenlegi színvonalából kellett volna kiindulnia, mert az irányítás hatékonyságát még sokáig maguk alá rendelik olyan fontos tényezők, mint az árutermelés, mely szervesen összefügg a szövetkezeti tulajdonnal. ÁRUKAPCSOLATOK A TERMELÉS FEJLESZTÉSÉNEK OBJF.KTlV TÉNYEZŐI — Sem az elosztás, sem az adó, hanem az ipar- és a mezőgazdasági üzemek között létrejött árucsere — ez a szocializmus lényege, alapja, — hangsúlyozta Lenin. Ez a tétel elsősorban a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet időszakában érvényes, ahol az árucsere kapcsolatoknak döntő jelentőségük van a népgazdaság irányításában. Ha az a tétel érvényes a népgazdaságra, még inkább érvényes a mezőgazdaság irányítására, mely még a szocialista csoporttulajdon elvein alapszik. Bármilyen erősek is lennének szubjektív kívánságaink a szocializmus fejlődésének ezt a szakaszát átugorni nem tudjuk. A gyakorlat azt mutatja, hogy át kell térnünk az árucsere kapcsolatok fokozottabb kiterjesztésére, a szocialista mezőgazdaságban. Az értekezés írója az árukapcsolatok három formáját emnli ki, a terményfelvásárlást, a mezőgazdasági termékfeleslegük értékesítését, végül a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságából eredő árukapcsolatok szervezését. Az állami felvásárlás keretében létrejött árukapcsolat fejezi ki ma a város és a falu, valamint a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság legfőbb gazdasági kapcsolatait. Ezeket a kapcsolatokat 1959 óta a létrejött egységes felvásárlási rendszer segítségével tartjuk fenn a faluban. Ide sorolhatjuk továbbá az adókat stb. Négyéves időszak bizonyára elég idő arra, hogy az új felvásárlási rendszer eredményeit, közvetlen hatását felülvizsgáljuk. A szerző továbbá egész sor adatot említ meg az 1960-as esztendőből, amikor Szlovákia szövetkezetei az egy hektárra eső teljes termelés tervét 4000 koronán felül csekély százalékban teljesítették túl. Ebből következik, - hogy a munkaegységekre előirányzott összegeket sem fizették ki maradéktalanul szövetkezeteink. Nnha e fogyatékosság okát nem írjuk a kialakított árak terhére, nem jelenti azt, hogy nem kell jobban szemügyre venni a mezőgazdaság és az új felvásárlási árak közti összefüggéseket. Az egységes árak létrehozásával a munkaegységek értéke csökkent, ami a szövetkezet fejlesztését célzó anyagi érdekeltség fokozását egyáltalán nem segíti elő. 1958 óta, amikor a munkaegység értéke 14,70 korona volt, 1962-ben 11,8(1 koronára csökkent. Nem tekinthető normálisnak az a tény sem, hogy az állami gazdaságok 98 százaléka — ami szintén összefügg az árakkal — veszteséggel zárja az esztendőt. Az érvényben levő felvásárlási rendszer nem hatott kedvezően a termelés fejlesztésére. Nyolc élenjáró szövetkezet önköltségének elemzése megmutatta, hogy a tojás, tej, marhahús termelési költségének alakulása mínusz irányzatot követ. És nemcsak néhány szövetkezetről van s?ő. Nem ritka eset, amikor a vágómarha élősúlya egy kilogrammjának előállítási költsége 10,38 korona, felvásárlási ára 9,74 korona. Nem lehet figyelmen kívül hagyni tehát, hogy az adott esetben a marhahús termelése veszteséggel jár, sőt a tej és a tojás termelése sem gazdaságos. NEM CSUPÁN ÁRKÉRDÉS. Ladislav Klinko, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola Politikai Gazdaságtan Tanszékének asszisztense a minap megjelent tudományos értekezésében az árak alakulásával kapcsolatban igen fontos megállapításra jut. Szerinte az 1959 óta érvényben levő egységes árrendszer nem közvetlen okozója szövetkezeteinkben az önköltségek növekedésének. A baj az, hogy a feltételezett színvonaltól eltérően az önköltségek gyorsabban emelkedtek az árutermelésnél. Ennek azonban többféle oka ismeretes. Nagy hi<bát követtünk el a gépállomás gépeinek felvásárlásánál, mert a gépek számának növekedésével a valóságtól eltérően sokkal nagyobb megtakarításokkal számoltunk. Az egy hektárra eső költségek a gépesítés fokát beleszámítva lényegesen növekedtek. Több volt az üzemanyag fogyasztás, sokkal nagyobb kiadásokat igényeltek a javítások, emelkedtek a bérek és a szociális biztosításra kifizetett összegek, illetve a gépimunkával járó kiadások sokkal többet tettek ki, mint annak idején a traktorállomáson. Néhány kiszemelt szövetkezet példája mutatja, hogy 1959-ben egyegy hektár megműveléséért 338,4 koronát fizettek ki, s ez az összeg 1962ben, amikor a szövetkezetek saját gépparkkal rendelkeztek, már 547 koronára növekedett. Ebből a példából következik, hogy senki se akarja megvédeni a kiadások e nagyarányú emelkedését, arról azonban beszélni keli, hogy milyen feltételeket teremtettünk szövetkezetenként a kiadások alakulására. A felvásárlási árak hatásáról szóló következtetéseink a mezőgazdasági termeléssel szemben még nagyobb követelményeket támasztanak a termékek előállítási költségeinek csökkentését és gazdaságosságát illetőleg. Az árak alakulásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, liogy szövetkezeteink milyen szakmailag felkészült káderekkel rendelkeznek. Vegyünk csak egy példát: Ha olyan traktorosokkal rendelkezik a szövetkezet, akik csupán az erőgépek vezetésében jártasak, nem csodálkozhatunk, ha a javítás és üzemanyagfogyasztás költségei túllépik a megengedett keretet. Hasonlóképpen beszélhetünk a vegyszerekről, az új technológiáról, és mindazokról a vívmányokról, amelyeket a munkásosztály ad mezőgazdaságunknak, mert ezek a lehetőségek csak akkor gyümölcsözhetnek gazdagon, ha felhasználásukat a termelésben szakmai kérdésekben jártas és gyakorlott emberek irányítják. A SZABADPIACNAK MEGVAN A LÉTJOGOSULTSÁGA V. Pavlenda docens cikkünk elején közölt fejtegetéseiben a mezőgazdasági szabadpiacot, mint a szocializmus árucsere-kapcsolat objektív tényezőjét említi meg. A szövetkezeti termelés eredményeinek fokozására létrehozott anyagi Ösztönzés legalább is ezt húzza alá. Ha ez az árucserekapcsolat a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságára, a még egyénileg gazdálkodó parasztok gazdaságára is vonatkozik, felhasználását a közös termelés fokozása szempontjából igen fontosnak keli tartani. Járásonként nagyon jól tudják, mennyivel emelkedett a szövetkezet bevétele a szabadpiacon értékesített áruk realizálásával. Tavaly októberben azonban adminisztratív intézkedésekkel a szabadpiacot betiltottuk. A megtett intézkedések után, melyek a mezőgazdasági termékfölöslegek árucsere kapcsbíaM spekulatív piacnak bélyegezték, a szövetkezetek zömében a bevételek lényegesen csökkentek, a Banská Bystrica-i járásban a zöldségtermelésnél még az önköltségeket sem fedezi. Megfontolás tárgyává kell tehát tenni szabadpiaci kapcsolataink ez idei lehetőségeit, olyan intézkedéseket kell foganatosítani, melyek ezeket a kapcsolatokat, a szövetkezetesek anyagi érdekeltségét elősegítenék, a közös termelést is pozitívan támogatnák. TÁRSADALMI ÉRDEKEK ÉS A HÁZTÁJI GAZDÁLKODÁS Azokat a kapcsolatokat, melyek a szövetkezetesek háztáji gazdaságán alapulnak, a szó Igazi értelmében nem is nevezhetjük árucsere-kapcsolatoknak. Társadalmi szempontból azonban egyelőre igen fontos, szerepet töltenek be az áruellátás megjavításában. igaz az is, hogy ezek a kapcsolatok ellenkező hatást is kiválthatnak, de csak abban az esetben, ha lebecsüljük, vagy háttérbe szorítjuk őke;. Ilyen egészségtelen jelenségekre mutatnak rá az alábbi példák: a háztáji gazdaságok termelése 1960-ban (Szlovákiában) 430 millió korona volt. 1961-ben 421 millió koronára csökkent, 1962-ben pedig már a 365 millió koronát sem érte el. Kedvezőtlen jelenség továbbá, hogy a szövetkezeti parasztok éppen az előbb említett intézkedések hatására nemcsák nem veszik ki részüket a társadalmi szükségletek kielégítéséből, hanem saját szükségleteik fedezésére is egyre jobban az állami kereskedelemre szorulnak. Az tehát a helyzet, hogy a szövetkezetek tagjai a felvásárlási szerveken keresztül értékesített terményeiket a város elárusító helyein visszavásárolják. A társadalmi szükségletek kielégítésében a háztáji gazdaságoknak nagyobb szerepet kellene játszani. Szükségünk van a szövetkezeti tagok kezdeményezésére, a háztáji gazdaságokból a piacra kerülő különféle termékekre. A fejlődés mai szakaszában az anyagi érdekeltség helyes érvényesítése a mezőgazdaság hatékony irányításával bővítheti az árutermelést, mert a vállalati szintre emelt irányítás közvetlen kapcsolatban áll a termelőkkel. Most tehát az a fontos, hogy a közgazdaság törvényszerűségeit tudatosan és bátran alkalmazzuk s használjuk fel népgazdaságunk fejlesztése érdekében. Sz. A. Köztársaságunkban május 27.—június 1. között oltották be a gyermekeket gyermekbénulás ellen. Képünk a Prága B-vokovicei egészségügyi központban készült. A gyermekorvos beadja egy kisgyereknek a védőanyagot. (CTK — V. Lomoz felvétele] A SZAKSZERVEZETI V1LÄGSZO. VÉTSÉG az argentin szakszervezett központnak /CGT] levelet küldött, amelyben solidcrrilását fejezi ki az argentin dolgozóknak a polgári jogok védelméért, a munkanélküliség és az éhség ellen folytatott harcos mozgalmával. A NEMZETKÖZI ÚJSÁGlRÖ SZERVEZET június -4.-én táviratban tiltakozott a düsseldorfi nyugatnémet államiigyésznél a sajtószabadság újabb megsértése miatt. Május 30-án az NSZK-ban letartóztatták Taubner professzort, a Leipzlger Volkszeitung főszerkesztőjét és dr. Grasnicket, a Deutsehlandsender főszerkesztőjét. A KLCOVI NÖVÉNYNEMESITO ÁLLOMÁS, amely a kelet-szlovákiai kerület hegyvidéki körzetei számára foglalkozik gySmöicsnemesitéssei, kutatómunkája mellett példásan gondoskodik a Sp. Nová Ves-i járásban a gyümölcstermesztés fejlesztéséről. Az idén tavasszal a környező EFSZ-ekben több mint 20 000 gyümölcsfacsemetét ültettek ki. KROMERfZ fennállása 700. évfordulójának alkalmából június -1-én új kiállítás nyílt meg a művészettörténeti múzeumban. „A hétszáz éves város" című kiállítás szemléltető képet ad KroméríZ fejlődéséről a legrégibb időktől napjainkig. SZOMBATON,' június 1-én, megkezdődött a már hagyományos „június — a vizek tisztaságának hónapja" akció. E hónapban különféle rendezvényekkel felhívják az ipari üzemek, a gyógyintézetek stb. dolgozóit, mennyire fontos megvédeni folyóinkat a szennyeződéstől. AZ ÉPlTŰVÁLLALATOK igazgatóinak és műszaki vezetőinek, valamint a kutató és fejlesztési dolgozóknak részvételével országos értekezletet tartottak az építőiparban a mnczaki fejlesztésről. JŰNIUS 1-ÉN, a nemzetközi gyermeknapon, a stráínicei gyermekünnepségek a Rabló-réten gyújtott pionír tábortűzzel kezdődtek meg. Vasárnap, június 2-án a gyermek dalés táncünnepségek keretében Stráinicén 23 gyermekegyüttes lép fel köztársaságunk egész területéről. VAD MAJMOK SZÁZAI Nyugat-Jáva fővárosa, Bandung közelében megtámadtak egy 8 főnyi katonai őrséget. A megvadult majmokat csak egy teherautónyi ronamsisakos katonának sikerült visszaűzni a dzsungelbe. A BRATISLAVAI Kiállítási Vállalat dolgozói tegnap a martini Szlovák Nemzeti Múzenm épületében megkezdték egy reprezentációs jubileumi kiállítás berendezésének első szakaszát. E kiállítás „A Matica slovenská 100 éve" címmel nyílik majd meg és számos dokumentumot és irattári anyagot fog tartalmazni. JŰNIUS 3., 4. ÉS 5-ÉN a varsói Wagabund Színház együttese vendégszerepel a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkja nagytermének színpadán. Élvonalbeli művészek lépnek fel jelenetekkel, magánszámokkal és sanzonokkal. Többek között LÍDIA WISZOCKÁ táncdalénekes, Marika Koterbská sanzónénekes, valamint Kobiela ismert filmkomikus. —pos— A RJUKJU (Okinava) szigeteken tovább tart a nagy szárazság, amilyenre 70 éve nem volt példád A hivatalos jelentések szerint a lakosságnak egyhatoda teljesen víz nélkül maradt, s az anyagi kár 11 millió amerikai dollárt tesz ki. 0l SZÖ 4 * 1963 június 2. J