Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-19 / 167. szám, szerda

Pál Bense honvéd, élt 24 évet... (Dél-csehországi útinapló — 2.) BETON SZALAGKÉNT csavarodik a szerpentinút Krumlovtól Ceské Budélovtce felé. Körülpántltkázza a sötét fenyvesekkel fedett dombokat, megszelídül néhány pillanatra, majd merész ívben átszökell a Vltava Itt még óvatosan csetlő-botló hullámain. Balladtkus a táfl Az arany és a vér, a vér és az arany balladáját zúgják a hegyek. Aranyport rostáltak itt valaha a sekély vizek medréből, lázadó jobbágyok, M hazafiak vére öntözte a magas partok homokját. A királyt hatalomnak ellenszegülő Rozsmberkek birodalma volt ez a vidék, ahol csupán Ceské Budéjovice, a cseh clvltas fidelisslma, a Pfemyslek leghűbb városa állt ellen az ötlevelü rózsa urai önkény hatalmának, no meg Zlatá Koruna, a II. PFemysl Ottokár által alapított kolostor-erőd. Keskeny vashíd lassítja le az országút lendületét Rájov előtt. A község főterén irányt jelző tábla. Balra mutat — Zlatá Koruna felé. Az épségben fennmaradt Arany Korona annak ellenére, hogy a gótikus és reneszánsz stílus mellett magán viseli a barokk és a rokokó kézjegyeit is — építészeti remekmű. És pompás, mondhatnám világhírű könyvtárához hasonló mifelénk csupán Jászóváron létezett. Egy pirospozsgás arcú, barátságos tekintetű alacsony férfit szólítottunk meg a rájovi alvégen. Emberünk ránk pislantott, majd amikor meghallotta, hogy egymás közt magyarul beszélünk, ' jeljülelt. Szemében a rokonszenv lángja lobbant fel, s arca, ha lehet, még barátságosabbá vált. — Az elvtársak magyarok? Akkor bizonyára a Zlatá Koruna-i temetőbe igyekeznek, a tizenkét sírhozI Ml egymásra néztünk. Miféle tizenkét sírról beszél ez a főember? — Nem, feleltem kissé nyersen — a kolostort szeretnénk látnil Most viszont úf ismerősünk nézett ránk érthetetlen csodálkozással, és ez hangjából ki ts érződött. — Hát maguk valóban nem akarták megnézni a rájovi magyar partizánok sírját Zlatá Korunában? Dehogyis nem akartuk, Stanislav Trobl, a krumlovi kommunális rámázó üzem munkása máris benn ült kocsinkban és egy hősi históriával 4tszőtt tragédiát méSétt ei nekUnk. ELMONDTA STANISLAV TROBL — Kilencéves voltam akkor. De azokra a napokra vén ember koromban ls emlékezni fogok. Es nemcsak én, hajtja le fejét szomorkás mozdulattal Standa Trobl... — Apámmal már jónéhány napja az erdőkben bujkáltunk, nehogy a visszavonuló Frltzek bennünket is elhurcoljanak a Retchbe, mert jól láttuk mi megy végbe néhány hét óta az országúton. Aztán május negyedikén lejöttünk a faluba. Biztonságban éreztük magunkat. A faluban magyar katonák voltak elszállásolvaI Értesüléseink szerint ők már nem akartak tovább vonulni Nyugatra, és clvtlruháért fegyvert adtak a falubeli lakosoknak, akik aztán a környező erdős hegyekben partizáncsapatokat alakítottak. Am voltak köztük olyanok ts, akik nem akartak menekülni. Ez másnap derült kl, május ötödikén. Prága barikádosalnak segélyszózata eljutott hozzánk Rájovba és Zlatá Korunába is. Mi is meg akartuk segíteni a hős prágalakat és sok fegyveres magyar katona hozzánk csatlakozott. Prágába nem Jutottunk el. El sem indultunk. A partizánőrOk erős SS alakulat közeledését jelentették. A hitleristák Ceské Budéjovice felől közeledtek — lehettek vagy háromszázan. Községünk védelmét egy Balázs Lajos nevű honvédtiszt vette át. A cseh hazafiak és a honvédek kelepcét készítettek elő. Az ellenség visszavonulási útját pedig a magyarok két nehéz géppuskája zárta el. Az SS legények gyanútlanul sétáltak be a csapdába és megadták magukat. Hasonló sors érte az utánuk jövő német egységeket is. — Nagy volt az öröm a felszabadult két községben, ahol gyorsan kt is tűzték a csehszlovák trikolórt. A lakosok ünnepelték és vendégelték a magyarokat. Az öröm azonban korainak bizonyult. A magyarok jó harcosok voltak ugyan, de rossz taktikusok. A lefegyverzett nácikat útnak engedték, Český Krumlov felé, amelyet közben amerikai szövetségesünk csapatat szálltak meg. — Rájovban azt hittük, hogy számunkra már meghált a háború, emlékezik Trobl elvtárs. — Sajnos keservesen csalódtunk. Május hatodikán Krumlov felöl ágyúkkal és aknavetőkkel felfegyverzett SS hordák támadták meg a két községet. A magyarok géppuskái sokáig védték a hidat. A Vltava sekély vizén átkelő hitleristák két oldalról támadtak a hős védőkre, csehekre és magyarokra. Végül is győzött a túlerő. Elnémultak a magyarok géppuskái. Elesett Krlvjánek György honvéd, hősi halált halt Gergely Mihály tizedes, Berkes Mátyás és elpusztult Bense Pál is. A maroknyi védősereg parancsnokát, Balázs Lajos tartalékos zászlóst pedig először embertelen kínzásnak vetették alá. Majd amikor már bordáit, csontjait kezén-lábán darabokra zúzták, agyonlőtték. — A vérengző hitleristák azonban nem kímélték a polgári lakosságot sem. Hét helybeli lakost, köztiijc egy asszonyt is kivégeztek. Gyilkoltak, raboltak s azzal fenyegetődztek, hogy földig rombolják a két falutI „Még aztán ts lesz elég időnk, hogy eljussunk az amerikalakhoz", jelentették kt gőgösen. — Nem jutottak el, mosolyog Trobl, a rálövi igric. — Partizánjaink megtréfálták őket. Egy este tűzoltó ruhákba öltözve támadtak rá a részegen heverő SS banditákra, akik ijedtükben szovjet katonákat láttak támadóikban és egyetlen puskalövés nélkül adták meg magukat a tüzoltóruhás rájovi bosszúállóknak. Tizennyolc esztendő előtt történt mindez.. Ma már tudfuk, hogy Český Krumlovban hallgatag amerikai Jóváhagyással fegyverezték fel és küldték vissza Rájóvba a vérszomjas SS legényeket, hogy gyilkolják le az ellenállókat. Hiszen még negyvenöt májusának utolsó hetében is jegyveres hitlerista osztagok garázdálkodtak Krumlov környékén. Kitűnik ez a krumlovi JNB elnökének 1943 május 24-én Prágába, a belügyminiszterhez küldött táviratából ls, amelyben szó szerint a következőket írta: „Český Krumlov városa német náci egységek hatalmában van és fenn a Klet hegyen is német alakulatok táboroznak, 's még mindig katonát akciókkal jenyegetődznek. Az amerikai megszálló hadsereg itteni parancsnokai pedig megtagadták az ellenük való fellépést .. .1" Ogy mint Franciaországban és Olaszországban — Nápolyban ... Tizennyolc esztendő múlt el azóta. A rájovi vértanúkat is kiásták tömegsírjukból és Zlatá Koruna ősrégi temetőjének virágzó hársai alatt hantolták el őket. Álltunk a tizenkét márvány fejfa előtt. Alattuk öt magyar és hét cseh hős álmodja örök álmát. A szélső fejfán ez a felirat áll: Pál Bense honvéd, élt 24 évet! Mellette a többiek, hét egyszerű cseh ember és négy magyar katona. Nincs köztük se ezredes, se őrnagy, vagy százados, de még egyetlen hadnagy se... Hol lehettek ezekben a napokban? Népüket elárulva a horogkeresztes barna sátánnak vagy az arany karmú dollár istennek szolgáltak? Bense Pál és hős társat helyettük ts vezekeltek, megtettek minden megtehetőt, hogy a magyar becsületről lemossák a szégyenfoltot. Szeretik ts ezen a vidéken a magyarokat és becsülik Őket. Nemcsak Stanislav Trobl vagy a felvégi öreg néni, aki minden áron meg akart vendégelni bennünket is. Itt mindenki szereit a magyarokat. Hordják a tizenkét sírra a virágot. Az öt magyarnak talán több virág jut mint a hazaiaknak, az igazi, a szívből jakadó proletárnemzetköziség nevében. Es amikor a keleti égen feltűnik az első csillag, meghatottan búcsúzunk a tizenkét vértanútól. MÉG EGYSZER elolvasom a legszélső fejfa feliratát: Pál Bense honvéd, élt 24 évet. Valójában csak huszonnégy évet élt? Nem! Tudom, hogy amíg e tájon egy cseh hazafi hű szíve fog dobogni, Bense Pál honvéd és társai is élni fognák. Mégpedig örökké! Mert a hősök nem halnak meg. BARSI IMRE FINOM URIHAZ A Magyar Területi Színház felújított előadása A színház műsorfüzetében a harmincas évek elejének egyik idézett lengyel kritikusa „a jövö darabjának", Koreň Bronislav rendező interjújában „örök emberi problémákat fejtegető" műnek és az sj. jelzés „halhatatlan vígjátéknak" könyveli el Oulszka aszszony erkölcsét, amelyet a MATESZ Finom úrihfe címmel pénteken mutatott be. Nem tartom véletlennek ezt a túlbuzgó és őszintén szólva kissé gyanúsnak tűnő érvelést. Végeredményben valamivel csak indokolni kell, hogy miért került sor a színház történetében első ízben régi bemutató felújítására, és miért éppen erre a nyolc évvel ezelőtt előadott műre esett a választás. Ezért kerül ki a tarsolyból a további magyarázat ls, hogy azóta egy új nemzedék serdült a színházlátogató korba, amelynek át kell adni a klasszikus örökséget, meg aztán az együttes fiatal, tehetséges női tagjainak alkalmat kell nyújtani, hogy komolyabb szerepekben essenek át a tűzkeresztségen. Ez a magyarázat — bár az első pillanatban kielégítőnek tűnik — több oknál fogva nem győzött meg. A fiatal színésznők és néhány több esztendeje szereplő társnőjük foglalkoztatásának kérdése a MATESZ-ben tényleg mindmáig megoldatlan probléma. Egyedül célravezető eljárás az lenne, ha a színház vezetősége a legszigorúbb tárgyilagosság és elvszerűség szellemében egyénenként bírálná el az adottságokat, a fejlődés kilátásait, és bármennyire" fájó' vágás ez, reménytelen esetekben más, megfelelő hivatásról gondoskodna. A következő lépés az volna, hogy a szereposztás gyakorlatából végleg kiiktatná a különféle személyes érdekek érvényesülését. Természetesen nem sürgetünk valamilyen egyenlősdlt, viszont tarthatatlannak tartjuk az olyan állapotot, hogy egyes színésznők csak elvétve jutnak szóhoz. A jelenlegi helyzeten aligha változtat egy sok női szereplőt igénylő darab beiktatása. De ha már a határozott orvoslást ilyen „megoldás" helyettesíti, akkor is megválaszolatlanul marad a kérdés: az egyetemes drámairodalomban ez az egyetlen egy Zapolska-darab nyújt érvényesülés! lehetőséget nagyobb számú színésznőnek? Nem tanúskodik ez a felújítás Inkább szellem! restségről? Dte menjünk továbi}. Tényleg új színházlátogató nemzedék kopogtat és kér bebocsátást a klasszikus drámairodalom birodalmába. Általában tehát nem zárkózhatunk el egyes maBalról jobbra Ferenczy Anna, Szabó Ilona, Nagy Eszter és Palotás Gabi a darab egyik jelenetében. (Nagy László felvételej Jövendő lakóstulaj'donosok: FIGYELEM! A statisztikai kimutatások szerint hazánkban ez év április végéig több mint 131 ezer család lépett be a lakásépítő szövetkezetékbe.' Csak Szlovákia 2192 lakásszövetkezetében már több mint 35 ezer tagot tartanak nyilván. A lakásszövetkezeti tagok edűig már 41161 korszert! lakást kaptak az országban, néhány tízezren pedig í közeljövőben fognak beköltözni új otthonukba. A kormány az utóbbi Időben behatóan foglalkozott a lakásépítő szövetkezeteknek, azok tagságának és általában a lakásépítés meggyorsísásának problémáival. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy változások történtek a lakásszövetkezetek alapszabályaiban, melyeket most röviden ismertettlnk. 1. A vidéki lakásszövetkezetek fellendítése érdekében a jövőben a lakásszövetkezet alapításához az eddigi tizenkét tay helyett hat is elegendő, mart némely vidéki városban, vagy a községekben éppen ez a szempont akadályon* a szövetkezet megalakulását. 2. A lakásépítő siövetkezetek a jövőben nemciak a jelentkezés sorrendje, hanem főleg a tagok lakáshelyzete szerint utalják kl a lakásokat. A sorrendet a lakásszövetkezet taggyűlése hagyja Jövi. 3. Hogy a jövőben elkerülhessük a visszaéléseket a lakásszövetkezeti tagsággal. hogy ugyanazon személy spekulációból ne léphessen be több lakásépítő szövetkezetbe is, a belépési nyllatkoiat felmutatásával egy időben az Állami Takarékpénztár Igazolását is fel kell mutatni, mely szerint a leendő tag az Igényelt lakás nagysága szerint 2500 koronától 5800 koronáig terjedő összeggel rendelkezik. Ez az Intézkedés főleg a lakásépítkezés tervezésével kapcsolatban vált Indokolttá. Az Imént felsorolt változások a lakásépítő szövetkezetek tevékenységében ís jelentős javulást hoznak. Elsősorban azért, mert a lövőben szövetkezeti lakást elsősorban a legjobban rászorulók kapnak, Így tehát a lakásszövetkezetek tevékenysége összhangban lesz az ország általános lakáspolitikájával. radandó értékű művek felújítása elöl, annál is inkább, mivel ez minden színház elvitathatatlan joga. Viszont erre a kérdésre sem tekinthetünk csupán elméletileg, a körülményektől, az adott helyzettől elvonatkoztatva. Nem nehéz tényekkel bizonyítani, hogy színházúnk tízéves fennállása alatt csak egy töredékét mutatta be annak, ami világirodalmi viszonylatban örökbecsű érték. Elég, lia megemlítjük, hogy Shakespeare csak ebben az idényben kerül első ízben műsorra. Arról már nem is'beszélünk, hogy ezt az új nemzedéket nem kevésbé érdekelné a mai szocialista, vagy haladó nyugati drámaírás egy-egy kiemelkedő alkotása is. Ily körülmények kőzött megengedhetetlen fényűzésnek tartom a felújítást. Bár tudom, hogy kiteszem magamat «z eretnekség vádjának, mégis meg kell mondanom, bármennyire ls elismerem G. Zapolska alkotásának értékeit, elsősorban művészi erejű tiltakozását az embertelen kispolgári önzés és az undorító látszat-erkölcs ellen, mégsem tudom aláírni a műsorfüzet cikkem elején Idézett méltatását. Nem vonom kétségbe, hogy ez a darab korkép és kórkép, s ilyen értelemben tényleg halhatatlan. Azon sem vitázom, hogy a kispolgári életérzés még ma, egészen más társadalmi viszonyok között is tudatot és érzést törplt eléggé számottevő mértékben. Ezzel szemben a darab igen sokat veszít mondanivalója funkciójából azáltal, hogy az általa kipellengérezett földszintes életszemlélet ma már többnyire egészen más formákban jelentkezik. Ki vonhatná kétségbe, hogy a nyárspolgáriság tartalma és formája az anyagi lét alakulásának megfelelően jelentősen módosult. Vegyük tekintetbe azt is, hogy a törvényszerű társadalmi fejlődés életünk peremére szorítja, majd a jövőben teljesen felszámolja esjt a jellegzetesen korhoz kötött, a ml korunkba csak átnyúló mentalitást. Ezért Ily vonatkozásban nemigen beszélhetünk sem „a jövő darabjáról", sem „űrök emberi problémákat fejtegető" műről. Korefi Bronislav rendezését akarva-akaratlan befolyásolja a darab értelmezésének ez a tisztázatlan ellentmondásossága. Az „örök emberi probléma" nézetem szerint helytelen tételéből Indul ki, de az anyaggal érintkezve felismeri az Ilyen felfogás következetes színpadi megjelenítésének leküzdhetetlen buktatóit. Nem talál rá olyan látószögre, amely előtérbe állítaná a kispolgári életérzés mái formáit is gúnyos éllel bolygató elemeket. Nem .marad más. hátra: tanulsággal szolgáló, szórakoztató vígjátékká ' igyekszik csökkenteni a szatíra fajsúlyát. E szándék viszont pergőbb előadást, több, eredetibb, színesebb, finomabb rendezői ötletet Igényelt volna. Az előadás ennek szűkiben olyan képet nyújt, mintha a rendezés valahol a félúton megtorpant volna a két lehetőség között. Hiányzik az a boltozat, amely összefogná a színészi teljesítményeket. Ezen még az sem változtat, hogy Koreft, főleg az együttes tapasztalatlan tagjait többnyire jól vezeti. Az előadásnak fénypontja Ferenczy Anna játéka. Tadrachné mosónő egykét oldalas szerepe alig haladja meg az epizódszerep kereteit. De Ferenczy ezt a robotban törődött öregaszszonyt, akit a mostoha élet, az úri kizsákmányolás önvédelemből jussot követelő ravaszságra tanított, úgy formálja meg, hogy egy fejjel magasodik társai fölé, amint megjelenik a színpadon, szóra nyitja száját, amint arcjátékát csodáljuk.* Tanulmányt érdemlő alakításának vannak szépséghibái, nem tudja végig tartani figurájának egységét, és halványan kísért az a veszély ís, hogy közönséghatásra helyenként túljátssza szerepét, de ez sem Ingatja meg meggyőződésünket: hivatástudattól fűtött, rangos művészet ez. Lengyel Ilona sorra mérve szintén nem nagy szerepében nemes mértéktartással viszi színre Dulszka asszony Főbérlőjének tiszteletet parancsoló tragikus alakját. Csak gondolkodó, érett színésznő tudja ilyen egyszerű eszközökkel, minden naturalizmustól mentesen éreztetni az elfojtott viharos szenvedélyt, a mérhetetlen megvetést,' a kiszolgáltatottságot és a legnehezebb próbát is átvészelő emberi helytállást. A család szennyesét a világ előtt gondosan takargató szemforgató álszentségnek, a könyörtelen tör fűtésnek ás a visszataszító pénzsóvárságnak megtestesítője Dulszka aszszony. Pontosan ilyen élősdinek formálja találó Játékfeifogással Palotás Gabi. A fullasztó áporodottságból kiutat kereső, a jó érzés nyomait megőrző és ezért a Dulszká-ház erkölcse ellen lázongó, de végül is elerőtlenedő fia szerepében Gyurkovics Mihály nem ábrázolja eléggé árnyaltan figurája összetettségét. Nagy Eszter ezúttal inkább rutinnal, többé kevésbé felszínesen Játssza meg a Dulszka-ház „békéjét" önös szándékkal végül is fondorlatosan megőrző Juliettet. A fiatalok közül Lelkes Júlia Jószívű, naiv és szerény Mélája átgondolt, pontosan kidolgozott, figyelemre méltó alakítás. Budiás Ida bemutatkozása — önhibáján kívül, minden törekvése ellenére — hiányérzetet ítélt. Egyrászt ilyen típusú színésznőnek nem éppen „testre szabott" Hezia szerepe, másrészt a rendező nem tompítja túlzott robbanékonyságán Pedig ez a Dulszka lány nemcsak és nem elsősorban elnéző mosolyt kiváltó sedre szeleburdi, hanem magén viseli anyja minden taszító jellemvonását ls. Hanka, az úrfi áldozatként vergődő, megtaposott és kihasznált, de végül is emberi méltósága tudatában az erkölcsi posvány fölé magasodó cselédlány alakját Szabó Ilona Itt-ott ugyan kissé színtelenül, de általában érzéssel, kiegyensúlyozottan és hitelesen viszi a színre. Korai Ferenc (Dulszki úr) az egyik legnehezebb színészi feladatot, a némajátékot, elismerésméltó sikerrel oldja meg. Mindent egybevetve, kissé elszürkülő, lendületet nélkülöző előadási láttunk, amely gondolataival ritkán talál célba, és legfeljebb egyes megnevettető jelenetei hatnak üdítően. Tovább kísért tehát a felújítás indokoltságának kérdése. Ogy hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha ezt a lépést csak kényszermegoldásnak tartom. Lehet, a színház vezetősége elsősorban időt akart nyerni, hogy gondosabban felkészülhessen az Idénytzáró előadásra, majd az új műsorterv kialakítására. Előlegezzünk teliét még egyszer bizalmat' a MATESZ vezetőségének abban a reményben, hogy a színház igazgatója dr. Krivosik István és új dramaturgja, Dávid Teréz, a jövőben rátalál a régi fájdalmak gyógyírjára. GÄLY IVÁN 1983. június 19. • (J] SZÖ 5