Új Szó, 1963. június (16. évfolyam, 149-178.szám)

1963-06-19 / 167. szám, szerda

Széniparunk tegnap, ma és holnap (II.) Az olvasó kérdezi: mi lesz a szénnel? „A napokban az Oj Szóban megjelent egy cikk, amely szénipa­runk hatalmas fejlődésével foglalkozik. A cikkíró a lehető legjobb színekkel ecsetelte a helyzetet. Azt írja, szinte napirenden tárnak fel az országban úf bányákat, a geológusok pedig úf szénlelőhelyeket fe­deznek fel. Ennek ellenére az újságok állandóan a szénnel váló ta­karékosságra intik a lakosságot. Hová lesz tehát akkor az a ren­geteg szén; a- fogyasztók tüzelőanyag-ellátásánál miért ' bánunk annyira csínyján a szénnel?" Ezr kérdezte az olvasó, aki válaszként a közelmúltban megjelent cikkre levelet küldött a szerkesztőségbe. „A szénnel tüzelni is lehet" A tankönyvek még nem is olyan, régen a szén felhasználásával kap­csolatban igy írtak: A „fekete gyé­mántot" — a szenet — háztartások­ban tüzelésre, a vasutaknál a mozdo­nyok fűtésére, a kohókban vasolvasz­tásra — egyszóval hőfejlesztésre hasz­nálják. A ma 70—75 éves emberek valami­kor régen, kisiskolás korukban még ezt tanulták a szénről. ötven esztendővel ezelőtt pedig az emberek sokat nevettek dr. Bergius hannoveri professzor „bogarain", mert a tudós a találmányi hivatalban azt állította, hogy kidolgozott egy el­járást, melynek alkalmazásával a kő­szénből benzint lehet előállítani. A tudósok mosolyogtak a „fából vas­karikát" gyártó kollegán, az újságírók pedig egyenesen bolodnak tartották és rengeteg adomát írtak a „meghib­ban" profeszorról, aki pl. xtem átal­lotta kijelenteni, hogy: „Eljön az az idő, mikor az iskolákban majd azt ta­nítják: a szénnel tüzelni is lehet." A gyakorlat követelményei azonban még a gúnynál és a hitetlenkedésnél is erősebbeknek bizonyultak. A szá­zadforduló utáni első években mind gyakrabban tűnt fel az országutakon az új közlekedési eszköz — az autó. Később, hogy a repülőgépet ls fel­találták és megkezdték annak töme­ges gyártását, a német I. G. Farben vállalat érdeklődni kezdett a hóbor­tosnak tartott professzor találmánya iránt. Igaz, tíz évig tartott, amíg Bergius professzor elmélete nyomán az egyik vegyiüzem bonyolult csőhá­lózatából kijsurrant az első szinteti­kus benzin, de ez egyúttal már a vegyipar egy új korszakának a kez­detét is jelentette. Ettől kezdve egy­re ismertebbé vált a jelszó: A vegyipar a szén körül forog A szén, mint ipari nyersanyag vol­taképpen már a múlt században meg­kezdte hódító útját. A századfordu­lóig azonban csak kokszot és világí­tógázt készítettek belőle. Attól kezd­ve azonban, mikor beigazolódott, hogy a széntől annyira „távoli anyagot is lehet belőle készíteni, mint a ben­zint, a vegyészek-tekintete mindjob­ban az új nyersanyag felé fordult. Az autó- és repülőipar fejlődésével egy másik fontos cikknek, — a kau­csuknak gyártása is problémát kezd okozni egyes országokban. A húszas évek elején a vegyészek ezt a kér­dést is megoldották. A mű-kaucsuk alapanyaga szintén a szén. A XX. század azonban nemcsak ez­zel a két szénből készült újdonság­gal lepte meg a világot. A világpia­con megjelent a plasztikus anyag, melynek különböző válfajait ma már 100 ezernyire becsülik. Pontos szá­mot, hány féle műanyagot Ismer ma a világ, senki sem adhat, egyik nap­ról a másikra új és még újabb talál­mányokkal gyarapszik e téren a vegy­ipar. Az egyik nemzetközi vegyész­kongresszuson pl. nemrég kijelentet­te egy tudós: „Nem nyugszik le a nap egyszer sem anélkül, hogy a vegyé­szek ne lepnék meg legalább egy mű­anyaggal a világot." Az újdonságokat többféle nyersanyagból — pl. föld­gázból, levegőből, stb. állítják elő, de azért a leggyakoribb alapanyag itt továbbra is csak a szén marad. Régebben hulladék — ma értékes nyersanyag „A szén száraz lepárlásánál, — ta­nították az iskolákban még nem is olyan régen, — koksz és világitógáz keletkezik. Melléktermékként még fennmarad a kátrány, melynek a kokszolóból való eltávolítása az üze­meknek sok gondot okoz. Kellemetlen hulladék, mondták a kátrányra sokáig. Később azonban, amikor a vegyé­szek közelebbről is szemügyre vet­ték a szén e kellemetlennek hitt mel­léktermékét, érdekes dolgok derültek ki. Napjainkig a kémia mintegy tíz­ezer különféle vegyületet fedezett fel a kátrányban, melyekből egészen meglepő dolgokat lehet készíteni. Ké­szítettek már ebből a hulladékból va­jat, ruhaanyagot, fogaskereket, szige­telő anyagot és még sok ezer más tárgyat. Hruscsov elvtárs pl. kijelen­tette, hogy a szén vegyi átalakítása nélkül elképzelhetetlen lett volna a mesterséges bolygók és a kozmikus rakéták felbocsátása. Hruscsov elv­társ itt bizonyára hajtóanyagokra és bizonyos alkatrészekre gondolt. A világ sok országában, többek kö­zött nálunk is, ma már egész lakóhá­zakat állítanak elő műanyagból. A TU-104-es óriás repülőgépben pl. 120 000 alkatrész készült műanyag­ból. A népszerű Volga-kocsikban pe­dig több 1 száz műanyag alkatrészt és más kelléket számlálhat meg az em­ber. Mindezek előállítása szinte el­képzelhetetlen lenne alapanyaguk — a szén nélkül. Ne járjunk azonban csak a túl ma­gas régiógban, szálljunk le a kozmi­kus rakétákról és a TU-104-esről. A Földön, a mindennapi életben is jócskán találkozunk szénből készült termékekkel. Mesésen szép női bun­dákat árulnak ma már, melyeknek őshazája a szénbányák mélyén volt. A ruházati cikkek árának csökkené­sét, főleg a szén — vegyiparnak kö­szönhetjük. Mert pl. amíg 1 tonna gyapjú előállításához világviszony­latban 630 munkanap szükséges és 1 tonna gyapot termelésére 232 munka­napot fordítanak, ugyanolyan súlyú viszkóza fonál gyártásához csak 60— 70 munkanapra van szükség. Vegyiüzemek százai épülnek Ha nem néznénk körül hazánk. Ipa­rában, el se hinné az ember, hogy a vegyipar már ma is a legnagyobb szénfogyasztók közé tartozik. Pedig ami a vegyipar fejlettségét illeti, ha­zánkban e téren a mai napig még nem mondtuk ki az utolsó szót. Sőt, azt lehet mondani, hogy ez még csak a kezdet. És ennek ellenére, ha meg­nézzük például az észak-csehországi vegyiművet — pl. a mosti szintetikus benzingyár vasúti forgalmát, óriási méretű szénfogyasztásnak lehetünk tanúi. Az üzembe naponta tucatjá­val érkeznek a szénnel megrakott vasúti szerelvények, hogy később a „fekete gyémánt" a gyárban benzinné és más fontos vegyianyaggá változzék. Füstbe ment kalóriák Valamikor a XVII. század végén Angliában szigorú büntetés terhe alatt megtiltották a szegényeknek a szénnel valő fűtést. Az indoklás: a szénkorom károsan hat az úri höl­gyek arcbőrére. A vegyipar szakembereinek nagy többsége ma ls szívesen betiltaná a szénnel valő fűtést. Az indok azon­ban ma egészen más, mint az ango­lok esetében. Ha rátekintünk a szén­nek kályhában, vagy akár a gőz­mozdonyokban történő elégetésénél elért energetikai hatásfoka tábláza­tára, a bicska szinte kinyílik a zse­bünkben. A táblázat ugýanis azt mu­tatja, hogy legkorszerűbb kályháink­kal is legfeljebb csak 18 százalékos energetikai hatásfokot lehet elérni. A többi 82 százalék a szó legszoro­sabb értelmében füstbe megy. A gőz­mozdonyoknál sem sokkal jobb a helyzet. A szén hagyományos módon történő felhasználása — az elégetés — mondják a vegyészek, közönséges pazarlás. Valamennyivel nagyobb energetikai hatásfok érhető el a szén energiájá­nak villanyárammá való átalakítása­kor, de a fűtésnél keletkező energia­pazarlást ez a módszer sem tudja gyökeresen kiküszöbölni. A jövőben ezért a lakóházak tömeges fűtésénél más megoldásokat keresnek. Földgáz — a szén édestestvére Az imént említettük, hogy a szén­ből már jó 80—90 éve gyártanak vi­lágítógázt, amely fűtésre ls kiválóan alkalmas. Ha közelebbről is szem­ügyre vesszük, látjuk, hogy a szenet közvetlen elégetésénél alig húsz szá­zalékra használjuk ki, de elgázosítás segítségével a hatásfok 85 százalékra emelhető. A gáz tehát kitűnő fűtő­anyag. A jövő lakóházainak fűtésénél azonban döntő többségben nem a mesterséges úton nyert gáz felhasz­nálásával számolunk. Hiszen minde­nütt, ahol csak szén van a föld mé­lyén, a földgáz is előfordul. Sőt, ott is fedeztek fel földgázt, ahol szén egyáltalán nincs. Jó példa erre a ke­let-szlovákiai szénlelőhely. A gáz te­hát szinte mindenütt előfordul, csak fel kell fogni, el kell vezetni a ház­tartásokba, vagy a vegyiüzemekbe. A szénellátás megoldása tehát, an­nak ellenére, hogy a szénlelőhelyek száma egyre gyarapszik, nem is olyan egyszerű probléma. A szén felhasz­nálásába döntő mértékben beleszólt a vegyipar. A vegyészek a jövőben bizo­nyára az új fűtési módszerek kidolgo­zásába is beleszólnak, hogy tudomá­nyos munkájuk nyomán a szénből egyetlen kalória se vesszen kárba. TÖTH MIHÄLY Akik még nem látták Ostravát, el se tudják képzelni a bányászok szíve miért nő hozzá annyira ehhez a városhoz. A szak­mában járatlanok azt gondolják, hogy a bányamun­ka ma is a régi módon' folyik, s a bányászok ma is a régi, sokszor bi­zony nyomorúsá­gos házikókban laknak. Ha azon­ban ma valaki vé­gignéz egy-egy bá­nyaüzem géppark­ján, ha végigmegy a korszerű bá­nyászlakótelepek utcáin, bővebb ma­gyarázat nélkül is megérti, miért vá­lasztják mind töb­ben élethivatásu­kul a bányászmes­terséget. Fenti ké­pünk az Ostravai Hrabüvka-lakóte­lep egyik épülő is­koláját ábrázolja. Lent: az új, lakó­házak. (Papp Pál felv.) V.V.V.V.V.V.V.Y.VV.V.V.V.V, IV.V.V.V.V.W.W.V.V.V.V.V Beruházások nélkiť - öt évvel elúbb A sampinyon-gomba világszerte közkedvelt ínyencfalat. A hazánkban A termesztett mennyiség azonban még a belföldi kereslet kielégítésére sem elegendő, arról nem is beszélve, hogy a sampinyon-gomba legértéke­sebb kiviteli cikkeink egyike. A külföldi megrendelők egy tonna szárított sampinyon-gombáért annyit fizetnek, amennyiért hat tonna kávét, vagy 44 tonna narancsot, citromot, illetve csitrancsot vehetünk. A Földmüvelésügyi Minisztérium távlati terveiben ezért azt javasolja, hogy 1970-ig évente ezer tonnára növeljük e gomba termesztését, ami azon­ban jelentős beruházási építkezéseket igényelne. A gottwaldovi Svit dolgo­zói kellő megértést tanúsítottak e probléma gyors megoldása Iránt. Kezde­ményezésükre néhány évvel ezelőtt Zlínben, a második világháború idejéből visszamaradt légoltalmi óvóhelyeken megkezdték a sampinyon-gomba kí­sérleti termesztését. Az elsőbb átütőbb sikerek után az észak-morvaországi határvidéken megmaradt erődítményekben s a mosti mélybányák kitermelt aknáiban is megkezdték termesztését. A bfežánkýi Békebánya dolgozói nagy érdeklődést tanúsítottak a Jó keresetet ígérő új foglalkozási ág iránt. Sajnos, a megátalkodott tárcasoviniszták indokolatlanul akadékoskodtak s nem egyszer hallatták „érveiket": „Minek is avatkoznak bányászok me­zőgazdasági ügyekbe? Inkább fejtsenek több szenet..." Szerencse, hogy a bányászok nem tárcasoviniszták és újabb szakmájukban ls oly kiváló eredményeket érnek el, hogy most már nemcsak az észak-csehországi bá­nyakörzetben, hanem az ostravai, sokolovi, a dél-morvaországi és a szlo­vákiai bányákban is sikeresen termesztenek sampinyon-gombát. A bányá­szok ennek oly kiváló lehetőségeit tárták fel, hogy vállalhatták a Földművelésügyi Minisztérium által előirányzott feladatok teljesítését. Elhatározták, hogy még ez idén 10 000 kg sampinyon-gombát termesztenek a mélybányák elhagyott aknáiban, és ezt a mennyiséget állandóan növelve 1965-ig az egymillió darabot is elérik. így már nemcsak bányászcsaládok igényeit elégíthetik ki, hanem a belföldi piacot is elláthatják a megrendelt mennyiséggel. A termesztésnek ez a módja különösen azért előnyös, gaz­daságos, mert nem igényel beruházási építkezéseket. A kezdeményező bányászok ennek tudatában nem kívánnak egyebet a Földművelésügyi Mi­nisztérium hatáskörébe tartozó vállalatoktól, minthogy idejében szállítsák a sampinyon-gomba termesztéséhez múlhatatlanul szükséges mennyiségű lótrágyát. Ez a követésre méltó példa meggyőzően bizonyítja, hogyan tárhatunk fel rejtett termelési tartalékokat. Hála a bányászok kezdeményezésének, teljes öt évvel előbb vált lehetővé a sampinyon-gomba nagybani termesztésére előirányzott távlati terv teljesítése. Nagy előnyt Jelent azoknak a tetemes összegeknek a megtakarítása is, amelyeket a, távlatilag tervezett, de most már szükségtelen építkezések emésztettek volna fel. Az eredeti elgondolás megvalósítása nagyon megkárosította volna mezőgazdaságunkat, mert ha sor került volna a már előirányzott termelőüzemek létesítésére, ez aránylag nagy parcellák beépítését tette volna szükségessé. Kezdeményező bányá­szaink tehát a helyes földalap-gazdálkodás terén is követésre méltó példát mutattak. M eg kell még jegyeznünk, hogy az elhagyott mélybányákban nem bá­nyaüzemeink dolgozói, hanem elsősorban a nyugdíjas bányászok és csökkent munka képességű emberek termesztik a sampinyon-gombát. Ez a példa is minden kételyt kizárva bizonyltja, hogy az ésszerű együttmű­ködés jelentősen megkönnyíti népgazdaságunk időszerű problémáinak meg­'oldását. (raj Veselý technológus birodal­mában a konzolos marógéppel ismer­kedem meg. Ez is a kurími szerszám­gépgyárban látott napvilágot. Lyu­kasztó szalagon (lyukkártyán) kidol­gozott programvezérlése a sorozat­gyártás további fokozását teszi lehe­tővé. A szlovákiai Nové Mesto nad Váhom jó hírnevének emeléséhez sokban hozzájárul a gépesítést és automatizációt szolgáló kutatóintézet kiváló gyártmányaival. Ezeknek egyi­ke a PA 30 jelzésű Kemény és szívós anyagok — mint például ötvözött szerszámanyagok, zsugorított karbi­dok, magnetikus ötvözetek vágására használt anodomechanikus fűrész, mely a hulladékanyag megtakarítá­sán kívül az eddig külföldről devi­zákért vásárolt költséges gyémánt­korongok munkáját helyettesíti. A VU 3 jelzésű ultrahangú fúrógép hazája is a Nové Mesto-i kutatóinté­zet. A fúrógép az üzem leleményes dolgozóinak kitűnő munkáját dicséri. A legtörékenyebb anyagokba — üveg, porcelán, kerámia, germánium stb. — a legfinomabb 0.2—25 mm-es nyíláso­kat fúrja. Egyszerre több művelet el­végzése sem okoz nehézségeket e gé­pen. Az elektroeróziós szerszámgépjei az ötvözött acélba, a zsugorított kar­bidba 0.04—0.8 mm-es nyílások váj­hatók. A szilonfonalat előállító fú­vócsövek, valamint a finom húzóüre­gek is ezen a gépen készülnek. Novotný technológus buzgó magyarázatát a laikus nem könnyen érti meg. De annál természetesebb és érthetőbb a szakemberek számáré, akik, ha üzemük új gépeket vásárol, ugyan hová fordulnának bizalommal, ha nem Ide a Gép- és Szerszámérté­kesítő Vállalat dolgozóihoz, akik szemléltetően bemutatják nekik, meg­tanítják őket az egyes gépek helves kezelésére. Az általuk rendezett tan­folyamokon és vitadélutánokon a vál­lalat technológusai már eddig is 4500-nál több munkással és techni­kussal osztották meg ismereteiket. Szemináriumaikra idén több mint 300-an jelentkeztek a köztársaság minden részének gépipari üzemeiből, hogy a szaktudást elsajátítva, az itt szerzett tapasztalatokat továbbadják munkatársaiknak. De a külföldi ér­deklődők ls sűrűn keresik fel a gép­csarnokot, hogy a szerszámgépekkel megismerkedve, kiválasszák belőlük azokat, amelyeket a legalkalmasab­baknak tartanak a megrendelésre. A világ minden részébe nagy mennyiségben exportáljuk ezeket az értékes devizákat Jelentő, állandóan tökéletesbített gépeket, melyeknek tí­pusai és létszáma Is az újítók, felta­lálók, a szocialista munkabrígádok jóvoltából egyre bővül, állandóan emelkedik. KARDOS MÁRTA A HALADÓ MUNKAMÓDSZEREK ISKOLÁJA ŰJ SZÖ 4 * 1963. június 13. t Az egykori prágai árumintavásá­rok színhelye, Holešovice egyik jól ismert hatemeletes palotája ma sem hever parlagon. Több külkereskedel­mi vállalatunk székhelyeként tovább­ra is sűrűn keresik fel a hazai és a külföldi érdeklődők. A Gép- és Szer­számértékesítő Vállalat két évvel ez­előtti kitűnő ötlete nyomán a palota egyik óriás csarnokát szerszámgépek és gépberendezések állandó kiállítá­sává varázsolta. Az itt elhelyezett 65—70 korszerű gépnek a két év során mintegy 50 ezer látogatója akadt. — Nem panaszkodhatunk. Nem ha­nyagolnak el bennünket az érdeklő­dők. Nincs talán a napnak olyan szaka, amikor ne volnának látoga­tóink — vélik az egyes géptípusokat kezelő, állandóan rendelkezésre álló technológusok. Kikből tevődnek a ta­nulni akarók? Üzemek dolgozói, szak­emberek, a szocialista munkabrigá­dok tagjai, de a műszaki és gazdasá­gi főiskolák, a gépipari iskolák ta­nulói, tanoncok is, mintha csak haza járnának, rendszeresen itt gyakorol­nak a gépeken. Néhány kísérleti és kutatóintézet szintén szoros kapcso­latokat tart fenn a több újítási ja­vaslat kidolgozásában résztvevő itteni szakemberek kollektíváival. A hatalmas csarnokban né hány gépet most is többen állnak kö­rül. Búgnak, zakatolnak a gépőriá­sok, szorgos munka folyik rajtuk, akárcsak egy igazi műhelyben. — A tengely alakú idomok sorozat­és tömeggyártására szolgáló SP 12 jelzésű, félautomata, kopírozó eszter­gapad, a kuŕimi szerszámgépgyár gyártmánya, a legkorszerűbb köve telményeknek ls megfelel, — mutat Handlýŕ elvtárs az egyik mutatós gép­berendezésre, majd tovább vezet egy másikhoz: — Ez itt a Gottwaldovi Finomgépipari Üzemek műve. Az ANK 6/160 jelzést hiár magam olva­som le a titokzatos berendezésről. A hatsoros automatikus esztergapad a keményfémszerszámokkal történő alkatrészek leggazdaságosabb meg­munkálására szolgál. A különböző tí­pusú darabok elkészítéséhez a gép átállítása emelőberendezés segítségé­vel mindössze percek kérdése. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom