Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-14 / 131. szám, kedd

VIDÉKEN kulturális életünk örvendetes átalakulásának a Jelei láthatók. A hagyományos munkaformákat egyre több helyen a múltban méltatlanul elhanyagolt munkaformákkal egészítik ki, és újakkal frissítik fel. A tartalmi és formai gazdagításra irányuló törekvés mindenképpen helyes. Szerintünk a munkaterület szélesítése és a minőség állandó javítása a legjobb biztosítéka annak, hogy kulturális életünk felvirágozzék és az eddiginél is szebb eredmények szülessenek minden téren. A közelmúltban meghonosodott munkaformák közül mindenekelőtt az Irodalmi színpadok érdemelnek említést. E műkedvelői tevékenység új és nagyon számottevő színfolttal gazdagítja kulturális életünket. Kár, hogy a kibontakozás nem olyan, mint szeretnők. Nem tudni miért, de a mozgalom valahogy máig sem vált tömegjellegűvé. Pedig az irodalmi színpadok működéséhez nagyszerű adottságaink vannak. Két-három éve, mikor az első irodalmi színpad megalakult, azt hittük, e mozgalom forradalmosítja a kissé zsákutcába jutott műkedvelői tevékenységünket. A vérmes reményből sajnos semmi sem lett. Nemcsak a forradalmi átalakulás maradt el, de a nagy reménnyel indult kezdeményezők is megszűntek működni. Munkájuknak ma már csak az emléke él. Még az a jó, hogy helyettük újak alakultak. Igaz, eddig ezek sem találtak kellő visszhangra. Ha azonban az ú] munkaforma még nem is ölt valami különösen nagy méreteket, tény, hogy több jól működő irodalmi színpadunk van. És ez a fontos. Előbb vagy utóbb a jó példa majd csak követésre talál, és bekövetkezik, amire régóta várunk: tömegessé válik ez a mozgalom is. Jelenleg a CSEMADOK Rim. Sobota-i helyi szervezetében működő Fáklya nevű irodalmi színpad működik jól; aratja a legtöbb sikert. Ténykedésével egyedül a bodrogközi irodalmi színpad vetekszik. A többiek az indulás nehézségeivel küzdenek, megvan azonban a remény, hogy ha eloszlatják a míísorgondból eredő nehézségeiket, ők is felzárkóznak az élenjárókhoz. A FÁKLYA már több egész estét betöltő műsort rendezett. A napokban Nagyvilág címmel tartotta új bemutatóját. A közel kétórás műsor keretében öt világrész alkotóinak A békés szépségek festője A Majerník Galéria fiatal košicei művészt lát vendégül: Alexander Ekkerdt-et, aki tanulmányait a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán, mint Cemický, Matejka és Hložník mesterek tanítványa végezte. Azóta szülővárosában működik, könyvillusztrátor és a népi művészeti iskola oktatója. Ez év tavaszán Košicén rendezte első önálló tárlatát, melynek anyagával most nálunk mutatkozik be. Mintegy harminc művet állit ki, melyek technikai sokfélesége jelzi, hogy Eckerdt kíváncsi kereső és buzgó kísérletező. Alkotásafinak címe azt árulja el, hogy mondanivalóját a valóságból meríti. A természet, az ember, az évszakok örök körforgása vonzza. Színes látással, optimista hittel, sók-sok lírai érzéssel közeledik a világhoz. Az 1958-ból való Mezei úton s a Piacon és többi finom kis kcrajzai a litográfia sajátosságaiként megőrzik a rajz spontán vonalvezetését. Tollrajzai tiszta körvonalaikkal villantják fel hol a Bohóc tragikus, torz mosolyát, hol egy-egy gondosan felépített csendéletet. Fametszetén a sugárzó égitestet, de nem az atomnapot, hanem az Élet napját ragyogtatja egy fiatal leányra, virágokra, a galambra, az élet békés szépségeire. Kombinált technikával, temperával, pasztellel és akvarellel érzékenyen festi a Szerelmeseket s a tarka virágot, gyümölcsöt termő, stilizált Fákat. Olajképei poharazó, zenélő férfiakat mutatnak. Tájain nem a tomboló, drámai őserőknek, inkább a modern teclinicizmusnak tolmácsolója. Viszszatétó mptivuma a Kelet-Szlovákiai Vasmű építése. Vörös, kék, sárga háttérből daruk, sínek, gyárkémények, villanypóznák, épületelemek színesednek elő s mondják, hogy az ember új, aktív valóságok teremtője. A Műterem kékjében a művész sokrétű •örekvése és gondolata tükröződik. Város linómetszete kültelki han,.ilatot éreztet. S ha képei nem is tanúskodnak boncoló társadalomelemzésröl, de őszinte és meleg emberszeretet, fiatalos lelkesedést, a béke és szépség vágyát árasztják. BÁRKÁNY JENÖNÉ műveiből mutatott be egy-egy verset, zeneszámot, illetve regényrészletet. A gondosan, nagy hozzáértéssel szerkesztett, a technika modern eszközeinek felhasználásával előadott műsor, — az itt-ott megnyilvánult vontatottság ellenére is — szép és érdekes volt, sok tanulságul szolgált, lekötötte a nagyszámú közönség figyelmét. Az egyik és talán a legfontosabb tanulság, hogy az együttes újra bebizonyította: rendkívül széles, szinte kiaknázhatatlan az irodalmi színpa-' dok lehetősége. A Fáklya mostani bemutatóján ismét megfért egymás mellett a vers, a zene és énekszám, az elbeszélés és a regényrészlet. Ennek megfelelően a szereplők is rendkívül széles körben mozogtak, csillogtathatták tudásukat. Nem beszélve a technika (magnetofon, film) eszközeiről, amelyet szintén jól érvényesítettek. Íme: irodalmi színpad, amely tudja mit és hogyan kell csinálni. Miért nincs követője? Miért nincs a Fáklyához hasonló sokkal több irodalmi színpadunk? A Fáklyának kivételes a helyzete? Aligha. Hasonló adottságokkal más együttesek is rendelkeznek. ÉRTHETETLEN, miért panaszkodnak sok helyen mégis. Mert panaszkodnak, mondván: ,,Mi már szerveztünk volna irodalmi színpadot, dehát nincs műsorfüzet, nem tudjuk, mit mutassunk be". Nincs műsoranyag? Nincs mit bemutatni? Ilyesmit mondani sem szabadna. Akiknek mégis ez a legnagyobb problémájuk, azok — sértő szándék nélkül —, vagy az irodalmi • színpadok szerepkörét nem ismerik, vagy. az irodalomban tájékozatlanok. Az irodalmi színpadok műsoranyaga: a nagyvilág irodalma. Az anyag teliát bőséges. A tengernyi mennyiségből csupán kutatni, keresni kell a kifejezni szándékolt témának megfelelően. A Fáklya példája mutatja: akarattal, hozzáértéssel központilag összeállított szövegkönyv nélkül is lehet jó, kifejező műsort szerkeszteni. Sőt! Az együttes adottságának, a vezetőség egyéni elképzelésének és a lielyi viszonyoknak megfelelően sokkal jobb lehet az a műsor, melyet nem mások által elkészített szövegkönyv, lianem a maguk választotta témának megfelelően, a maguk összeállította művek alapján mutatnák be. A Nagyvilág iieniujatóján nem láttunk kimagasló szereplői teljesítményeket. Az ötlet, a szerkesztés azonban remekelt, s ezért bátran állítjuk követendő példaként a már működő és most alakuló irodalmi színpadok elé. A FÁKLYA munkamódszerének követésével az irodalmi színpadok azonkívül, hogy megszabadulnának mai műsorgondjaiktól, kulturális életünk további átalakulását és gazdagítását segítenék elő. BALÁZS BÉLA A Bratislavai Oj Színpad a közelmúltban mutatta be MARIO FO: Arkangyalok nem biliárdoznak című művét. Képünkön az egyik jelenetet ábrázolja. (Ivan Krivosudský és Marta Cernická) (Foto: Herec) • Az 1983-as évi Oskar-díjakat nemrég osztották ki Hollywoodban. A legjobb filmnek járó Oskar-díjat az' angol—amerikai Lawrence ezredes című film nyerte. A legjobb filmszínész diját Gregorij Peck, a legjobb filmszínésznö díját *Anne Bancroft kapta. A legjobb külföldi filmet illető Oskar-díjjal a Vasárnapok Szibillel francia filmet tüntették ki. A válás olasz módra című olasz film a legjobb filmtörténet és forgatókönyv Oskar-díját. nyerte el. A trnavai Kovosmaitban kilenc CS1SZalapszervezet számos kötelezettséget vállalt. Az új munkaformák beve-etésével, jobb munkaszervezéssel és az újítási javaslatok megvalósításával az első félévben 200 000 koronát takarítanak meg. Eddig 25 újítási javaslatot valósítottak meg, amelyek csaknem 70 000 korona megtakarítást jelentenek. A fiatalok 65 000 brigádórát dolgoznak le munkahelyük, az iizem környékének rendbehozásán, valamint ócskavas és papírhulladék gyűjtésével. Eddig már több mint 90 tonna ócskavasat gyűjtöttek. Bányáink segítségére nyolc CSISZ-tag egyéves brigádra jelentkezett az oslrava-karvinai körzetbe. A második negyedévben bővítik a CSISZ „szemfüles mozgalmát" is, amely az üzemben már több mint egymillió korona értékű kihasználatlan anyagot és gépet fedezett fel. Képünkön a Július Fucíkról elnevezett ifjúsági műhely, amelyben két kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. Vojtech Smetana mester Anton Babišík 12-tagú kollektívájával. (T. Andrejőák — CTK felvétele) OluUwia A FÁKLYA PÉLDÁJA Választáson Olaszországban delemből élnek. Az apa és a fiú a csónakban hálnak, ott is főznek. Nagyon szánalmasak... És sokan, igen sokan tengetik életüket hasonló vagy még rosszabb körülmények közt. A munkanélküliekről nem is beszélve .., Szülőfalumban, mint régen, ismerőseim, rokonaim most is féltermésért művelik a földet. A viszonyok csaknem semmit, de az emberek annál inkább megváltoztak. Egyre többet akarnak, követelnek, az emberségesebb életért harcolnak. A sógorom tizennyolc éves fia pl. kitanult kőműves, de a munkaadója ezt nem akarta figyelembe venni. Száznegyven lírát fizetett neki óránként, s a fiú csak a szakszervezet segítségével tudta elérni, hogy 180-at, majd kétszázat kapjon. A kőművesek Milánóban keresnek a legjobban, óránként hftiromszáz lírát kapnak. Rokonaim, ismerőseim egyébként érdekes kérdéseket tettek fel nekem. „Milyen szabpdság az, há nem lehet sztrájkolni?" — kérdezték többek közt. Megmagyaráztam nekik, hogy nálunk miért nincs szükség sztrájkra. Építhetek-e házat? — kíváncsiskodtak tovább. „Már építettem" — válaszoltam és mikor azt is elmondtam, hogy olasz állampolgár létemre üzemvezető* vágyok, és hogy gyermekeim főiskolára járnak, meg hogy gyomorfekélyem miatt ingyenes gyógykezelésre utaltak be Karlovy Varyba, nem győztek csodálkozni. Az az érzésem, hogy nagyon keveset tudnak a mi viszonyainkról, hogy a valóságot sokszor kiforgatják előttük. Ha tudnák a való igazat, a választások bizonyára még nagyobb kommunista-előretöréssel végződtek volna. Egyéni véleményem a választásokról az, hogy miután a munkásság és a szegényebb parasztság egyre inkább meggyőződik a kommunista párt — valóban a dolgozó tömegek 'érdekeit védő — programjának egyedülállóságáról, nem véletlen a pártra leadott szavazatok számának nagyarányú növekedése. A kereszténydemokrata párt, s a többi „szóhoz jutott" kisebb pártok balközép politikája 1958-ban zászlójára tűzte a kulcsvállalatok államosítását, a tartományi önkormányzatok megteremtését, a föld- és az iskolareformot, de az utóbbi három mindeddig egyáltalán nem, az első pedig csak elenyésző részben valósult meg. A kommunista párt aktív, áldozatkész tevékenységén kívül mindenekelőtt ezeknek az ígéreteknek a valóra nem váltása idézte elő a tömegek erős balratolódását. Szülőfalumban a lakosság harmincnégy százaléka szavazott a kommunistákra, s mint többen is mondták, a következő alkalomkor minden bizonnyal még többen lesznek, mert az ország politikai fejlődése feltartóztathatatlanul halad „ezen az úton"! (szó) A vrűtkyi vasúti mozdonyműhelyben naponta 13 nehéz tehervonatot, 10 szeméiyés 6 manipulációs vonatot látnak el mozdonyokkal és mozdonykezelő csapatokkal. A kemény télen megsérült mozdonyokat mind kijavították, s a műhely lakatosai most már a tervezett lolyamatos mozdonyjavításokat végzik. A lakatosműhelyben két műszakban dolgoznak, hogy a javítások határidejét az ütemtervnél rövidebb idő alatt végezzék el. Képükön Ivan levőik mozdonyvezető, aki a vrűtkyi mozdonyműhelybűi túlsúlyos tehervonatokat vezet Bohumín irányában. Mozdonya 2200 tonna teher vontatására képes. (F. Kocián — CTK felvétele) Panaszos hangú levéi nyomán Indultunk a Dunajská Streda-i Prefa Üzemben. Jónás Sándor levelezőnk arról értesített, hogy egy sajnálatos tévedés miatt az üzem nem teljesítette első negyedévi tervfeladatát és így dolgozói nem kaphattak prémiumot. Pedig március 31-én — vasárnap — még különműszakra is vállalkoztak, csakhogy lemaradás nélkül léphessenek a következő három hónapba. A különműszakra ugyan nem jött el mindenki, mert ez szükségtelen volt, azonban mint másnap kitudódott, valamennyiüknek dolgozniuk kellett volna ahhoz, hogy teljesítsék a tervet. A tévedésnek hibás számítás volt az alapja, s a vétkes az üzem valamennyi dolgozója előtt beismerte „bűnét". Arra is vállalkozott, hogy saját jövedelméből törleszti a tévedése miatt kifizetetlenül maradt prémiumot, ami közel 3000 koronának felelt meg. Az üzem dolgozói azonban — nagyon emberségesen — visszautasították a javaslatot. Miközben az ügyet tisztáztuk, Lindo Zanini elvtárs, az üzem igazgatója félhangosan — mintegy magának — ezt mondta: „Micsoda különbség! A sógoro'mnak Olaszországban a jogos bérért kell „eget-földet" megmozgatnia, itt petfig a gyárvezetőség akármi hibáért felelősséggel tartozik a munkásoknak!" Szó szót követett, s csakhamar megtudtuk, hogy Lindo Zanini — bár már húsz esztendeje' egyfolytában hazánkban tartózkodik — még most is olasz állampolgár és részt vett azokon a világszerte nagy feltűnést keltett választásokon, amelyek a közelmúlt napjaiban Olaszországban lezajlottak. Élményei felöl természetesen azonnal töviről hegyire kikérdeztük. Dolgozni jöttem Csehszlovákiába Lindo Zanini Észak-Olaszországban,~ Pocenie községben született. Apja a harmincas években vándorolt Csehszlovákiába, s munkát keresett. Miután Bratislavában álláshoz jutott, akkor 15 éves fia is csakhamar követte. Lindo Zanini bevonulásáig itt élt apjával, majd 1943-ban megszökött a fasiszta olasz hadseregből és ismét Szlovákia fővárosában talált menedéket. Azóta nem mozdult országunkból, családot alapított, s csak most, a Demokracia Populare szervezet prágai kirendeltségének felhívására látogatott szülőhazájába, a választásokra. Néhány élményét, tapasztalatát hadd tolmácsoljuk az ő szavaival. Nem is vagyok gazdag! Milánóig váltottam jegyet. Szabad délutánomat városszemlére használtam fel.

1 Mint építőipari dolgozót, természetesen az építkezés érdekelt elsősorban. Meglepődtem a város új negyedei láttán. Valóban nagyszerű, pompás, ötletes, korszerű architektúrának voltam tanúja, s ami a leginkább szemembe ötlött, az az épületek jó minősége volt. Azt hiszem, hogy e tekintetben valóban tanulhatnánk az olasz építőipartól. Remélem, tapasztalataimat hasznosíthatom. Igaz, hogy ott a munka jó minőségű elvégzésére nem az öntudat ösztökéli az embereket, hanem az elbocsátástól való félelem. Egyébként páratlan tisztaságot és rendet láttam az építkezéseken. Nem ártana, ha ezt megszívlelnénk ... Este egy „közepes", tehát nem valami előkelő vendéglőben vacsoráztam, s ugyancsak meglepődtem, amikor az átlagvacsoráért 1100 lírát kért a pipcér. Tizenkétezer lírával indultam útnak, s hamarosan rájöttem, hogy Milánóban nem vagyok gazdag! Bagger a „gondolán" Velencében is jártam. Őszintén szólva: csalódtam. A „folyóutcák" házai gondozatlanok, s a városból általában hiányzik az a meseromantika, ami egykor világhírűvé avatta. Kora reggel, öt óra tájt érkeztem. Séta közben egy többé-kevésbé jellegzetes epizódnak voltam tanúja. Motorzúgásra lettem figyelmes, s az egyik gondolán — bár inkább csónak volt, de velencei — amolyan miniatűr baggert vettem észre. A gondola személyzete egy férfi és egy 10—12 éves fiú. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem a férfi, hanem a gyerek ül a géphez, Csakhamar munkához láttak. Az „utca" medrét tisztították, s egyben kavicsot gyűjtöttek a gondolába. Szóba elegyedtem a férfival, s kissé ingerülten kérdeztem: „Miért dolgoztatja ezt a gyereket?" Azt válaszolta: Nagy a család, nem tehettem másképp". „Hány éves a fiú?" — kérdeztem. „Tizenkettő". „És mióta dolgozik a kotrógéppel?" „Két éve". A kavicsot eladják; e szerény jöveA minap üzembe helyezték a čičerovcei szivattyútelepet, amely a kelet-szlovákiai síkság 18 ezer hektáros területét mentesíti az eddig igen sok gondot okozó vízfeleslegtől. Mindez annak köszönhető, hogy a Sigma Lutln nemzeti vállalat szerelői betartották szavukat és április elsejére elvégeztek a gépi berendezések szerelését M-ilis folyamán eredményesen fo a szivattyútelep próbaüzemeltetése, s így megtörténhetett az átadás i". — ik. 1963. május 14.0j SZÖ 5 *