Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-01 / 119. szám, szerda

Május 1-én a dolgozók — nők és férfiak egyaránt — akár kezük munkájával, akár szellemi képességükkel járul­nak hozzá a javak előállítá­sához, világszerte szemlét tartanak harci erőik felett. Május elsejét első ízben Észak-Amerikában ünnepel­ték meg, a nyolövanas évek hősi munkásharcainak emié­atomháború peremére kerül­tünk és hogy egyedül a Szov­jetuniónak a józan ész dik­tálta békepolitikája mentett meg bennünket a pusztulás­tól. Éppen ezért Kanada né­pe nem hajlandó beugrani a Pentagon kalandorpolitikájá­nak. Kereskedni és békében akar élni mind a hős kubai néppel, mind a világ többi kus Jogokat. Kanada népei a politikai megkülönböztetés ellen folytatott harcukban példaként tekintenek Cseh­szlovákiára és más szocialis­ta országokra, amelyek helye­sen oldották meg a nemzeti­ségi kérdést. Kanada dolgozóinak nem­csak a békés együttélésért kell küzdeniük, hanem egy­Május elsejei üzenet Az Új Szó számára írta: NORMAN FREED kére. Később — egy London­ban tartott nemzetközi szak­szervezeti összejövetelen — elfogadták az Amerikai Mun­kásszövetség küldötteinek ja­vaslatát, hogy máujs elsejét nyilvánítsák a nemzetközi szolidaritás napjává. Noha Észak-Amerikában született meg május l-nek a gondolata, a hivatalos szak­szervezeti mozgalom Kanadá­ban és az Egyesült Államok­ban később készakarva mel­lőzte ezt a napot és szep­tember első hétfőjét — mely­nek nincsen nemzetközi je­lentősége — nevezte ki a Munka Ünnepének. A harcos forradalmi dolgozók Kanadá­ban és az USA-ban azonban továbbra is május elsejét ün­neplik a nemzetközi szolida­ritás napjaként. Ezen a nemzetközi ünne­pen Kanada munkásosztálya és valamennyi, a munkásság ügyéért harcoló ember visz­szatekint az elmúlt év ered­ményeire és tytűzl a további teendőket. Mind Kanada, mind az Egyesült Államok dolgozó népe az imperializmus fel­legvárában küzd és tevékeny­kedik. Kanada és az Egye­sült Államok kommunistái tudatában vannak annak, mi­vel tartoznak az egész világ munkásosztályának: fő fel­adatuk megakadályozni az amerikai imperialistákat egy termonukleáris világháború kirobbantásában. A kanadai munkásosztály keményen har­col a Pentagon atomőrültjei ellen, akik mindenáron a sa­ját ellenőrzésük alatt állő atomfegyvereket akarják el­helyezni Kanada területén. Valamennyi békét óhajtó em­bernek nagy tanulságul szol­gált a karibi válság. Jól tud­ják, hogy akkor valóban az népével. Kanada és az Egye­sült Államok kommunistái­nak eltökélt szándéka, hogy megakadályoznak bárminemű Kuba ellen irányuló fegyve­res támadást. Kuba, mely az amerikai kontinensen első­ként rázta le a tőkések igá­ját, számunkra a béke, de­mokrácia és szocializmus fe­lé vezető utat bevilágító fák­lya. v Kanada két nemzetű állam­— franciául és angolul be­szélő kanadaiak lakják. Ezen­kívül még sok nemzetiségi csoport él ebben az ország­ban. A lakosság eme mozaik­jában képviselve van a világ csaknem valamennyi népe. Sok bevándorló Jött Kanadá­ba a második világháború előtt és után. Ezrével van­nak itt csehek, szlovákok, ka­nadaiak és magyarok. Sokan közülük aktívan részt vesz­nek a haladó mozgalmak munkájában, mások viszont a reakciós, háborúra uszító erőkkel szövetkeztek és szé­gyenfoltjai mind szülőhazá­juknak, mind új hazájuknak, Kanadának is. A bevándorolt munkások — különösen azok, akik haladó mozgalmakhoz csatlakoztak — a rendőri ül­dözés, valamint a politikai megfélemlítés és megkülön­böztetés különböző formáinak vannak kitéve. Noha munká­jukkal hozzájárulnak Kanada jólétéhez, politikai meggyő­ződésük és tevékenykedésük miatt nem kapják meg a ka­nadai állampolgárságot. Ka­nada és az USA nagytőkései és kormányuk a „szabad vi­lág erényeiről" hangzatos szólamokat pufogtatnak, ugyanakkor a hatóságok poli­tikai megfélemlítést és meg­különböztetést alkalmaznak a munkásokkal szemben és így lábbal tiporják a demokrati­úttal harcolniuk kell az USA­től való gazdasági függőség megszüntetéséért. Az ország legfontosabb Iparágait, vala­mint a nyersanyagforrásokat az Egyesült Államok monopó­liumai uralják és ellenőrzik, s még a kanadai monopóliu­moknak is csak az alantas üzlettárs szerepe jut. Az ame­rikai és kanadai reakció be­folyásolja a kanadai gazda­sági, politikai, katonai és kulturális életet. A szó szo­ros értelmében Kanada élet­ben maradásáért kell harcol­nunk, azért, hogy mi legyünk az urak a saját portánkon és hogy saját magunk dönthes­sünk sorsunkról, hogy füg­getlen, békeszerető, demokra­tikus és gazdaságilag virágzó legyen Kanada. Minél többet nyomnak a latban világméretben a szo­cialista országok, annál jobb ez a mi harcunk szempont­jából is. A ti fényes tetteltek vonzók számunkra, segítik a demokráciáért és szocializ­musért vívott küzdelmünket. Egyre közelebb hozzák a ki­tűzött célt, a szocializmust. A ti sikereitek egyben a mi sikereink is. Üdvözlünk benneteket, ked­ves elvtársak és barátok ezen a május elsején, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napján. Kívánunk sok-sok si­kert szocialista munkátok­ban. Veletek vállvetve vív­juk a nemes harcot a béké­ért és a népek közötti barát­ságért. Fogadjátok baráti, testvéri és elvtársi kézfogá sunkat. Az elmúlt évre visz­szatekintve, a küzdelmekből okulva és a jövőbe nézve bí zunk abban, hogy már nincs messze a nap, amikor a „Vi­lág proletárjai, egyesülje­tek!" jelszó megvalósul az egész világon. Mit jelent o május 1. a hondurasi dolgozóknak 1 Az ÚJ Szó számára irta: R A M O N AMAYA-AMADOR H onduras dolgozói évtize­deken át nem szállhat­tak sikra jogaikért, nem vol­tak politikai és szakszerveze­teik, nem léteztek munkatör­vények és május elsejét sehol az országban nem lehetett megünnepelni. A diktátori rendszerek elnyomtak min­den munkás- és parasztmoz­galmat. Így a tőkések, a feu­dális nagybirtokosok és az észak-amerikai monopóliu­mok Hondurasban a lehető legembertelenebbűl zsákmá­nyolhatták ki a dolgozókat. De a hondurasi munkásosz­tály sohasem' mondott le a harcról. A Hitler-ellenes koa­líció győzelme óta titokban fokozott tevékenységet fejtett ki. Illegalitásban kezdték megünnepelni május 1-ét is. Az 50-es évek elején a már több harci bizottsággal és marxista tanulókörrel rendel­kező ipari és mezőgazdasági munkások a banánültetvénye­ken, a folyók partján vagy vidéki házakban titkos össze­jöveteleket tartottak. Ott ün­nepelték meg a munka nem­zetközi napját, felmérték Jo­gaikért kifejtett illegális har­cukat és örvendeztek a többi országban küzdő dolgozók győzelmeinek. A rendőrség többször rajtaütött e gyűlése­ken, számos munkást letar­tóztatott, börtönbe vetett, vagy száműzött a szomszédos országokba. 1954-ben azután Honduras északi partvidékének (első­sorban az észak-amerikai ba­nánültetvények) mezőgazda­sági munkásai általános sztrájkba léptek, amely nem­zeti mozgalom Jellegét öltöt­te, minthogy az összes de­mokratikus szervezetek támo­gatták. A sztrájk — az egész nép gazdasági és erkölcsi támogatásával — 75 napig tartott. A kikötők hajó- és ipari munkásaitól a belső vi­dékek kézműveseiig és bá­nyászaiig mindenki részt vett a sztrájkban. Az ápolónők csakúgy, mint a kereskedel­mi alkalmazottak meg a bankhivatalnokok stb. Ez az uralkodó körök számára oly váratlan mozgalom május el­sején kezdődött, amikor a hondurasi északi övezet kikö­tőinek és városainak munká­sai a szuronyokkal, terrorral Honduras dolgozói emberibb életet követelnek szembehelyezkedve először vették birtokukba az utcát és vívták ki a jogot, hogy nyil­vánosan ünnepelhessék meg harci napjukat. Nem volt vé­letlen, hogy a sztrájkmozga­lom azután robbant ki, hogy a munkásosztály megszervez­te a marxista-leninista pár­tot. 1954. május elseje a hondu­rasi proletariátus harcának és az ország politikai-társa­dalmi fejlődésének új szaka­szát jelzi. A sztrájk alatt a kommunisták és a haladó szellemű munkások a hatósá­gok nélkül megteremtették szakszervezeteiket. Azonban a sztrájkok az utolsó pilla­natban a proletariátushoz hűtlen elemek befolyása alá kerültek. E mozgalom nagy befolyást gyakorolt a nemzeti politika további fejlődésére. Az impe­rializmusnak módosítania kellett uralmi taktikáját, gaz­dasági engedményekre, szo­ciális szolgáltatásokra és az elemi polgári szabadságjogok megadására kényszerült; a munkásosztályt kénytelen volt jelentős társadalmi erő­ként számításba venni. Mun­katörvényeket hoztak, a nők ugyanolyan politikai jogokat kaptak, mint a férfiak. A' reakció arra törekedett, hogy kezében tartsa és ellen­őrizze a munkásmozgalmat és lehetetlenné tegye harcát. A Liberális Párt jelenlegi rendszere az ORIT ügynökei­nek, az észak-amerikai nagy­követség embereinek és a munkaügyi minisztérium se­gítségével és más imperialis­ta ügynökök révén ezt el ls érte. Az antikommunizmus Jelszavával az „osztályegyütt­működés" politikáját hirdetik a szakszervezetekben. Az életfeltételek egyre nyo­morúságosabbak és a munka­nélküliek száma minden ed­digit felülmúl Hondurasban. A munkások kenyerükért, fog­lalkoztatásukért harcra kény­szerülnek. A szocialista Kuba példája nagy befolyást gya­korol a tömegekre. Ma már a munkásosztály megosztásá­ra törekvők, az antikommu­nizmust és az osztályegyütt­működést hirdetők felett az egység szelleme győzedelmes­kedik. Így minden reakciós propaganda ellenére a dolgo­zók a múlt esztendőben már egységesen ünnepelték május 1-ét és ez évben az antikom­munizmus manőverei ellenére ugyanaz történik. A hondurasi dolgozók tud­ják, mit jelent.a nemzetközi proletariátus szolidaritása, a világ dolgozóinak nemzetközi harci napján testvérlen üd­vözlik valamennyi ország dol­gozóit és már megértik, hogy ma példaképeik és támaszaik azok az elvtársak, akik a szo­cialista országokban a kizsák­mányolőktől mentes új társa­dalmat építik. A hondurasi dolgozók e napon nagyobb optimizmussal látják jövőjü­ket, új harcokra készülnek. Mozgalmas a guatemalai nép történelme. Nehéz dolgo­zóinak az élete és nehezek azon körülmények, melyek közepette küzdenek. 1920-ban szétzúzták az egyik legvéresebb diktatúrát, amely 22 esztendeig tartott. Bekövetkezett a társadalom ébredése Abban a korszakban világszerte voltak megmozdu­lások. Latin-Amerikában foko­zódott az imperializmus elle­ni gyűlölet. Színre léptek az elsp szak­szervezetek. A kőművesek és Május 1 Guatemalában Az Új Szó számára irta: HERMÁN BARRERA asztalosok kiharcolták a napi 8 órai munkaidőt. Azután pe­dig — 1926 és 1929 közt — megalakult Guatemala terüle­ti munkásszövetsége. Az Í922 óta ünnepelt május 1-ét most a szövetség törvé­nyes lobogója alatt ünneplik meg. 1927. május l-e üdvözöl­A guatemalai rendőrség így bánik el mindazokkal, akik felemelik szavukat az önkény ellen te a szovjet munkásokat for­radalmuk 10. évében. Az ilyen tüntetések persze harccal Jártak. Mindenek­előtt az imperializmus szolgá­latába szegődött kormánnyal, azután pedig az anarcho-szln­dikalistákkal, akik támogatták a kormány azon igyekezetét, hogy politikamentessé tegye a munkásmozgalmat. Az észak-amerikai imperia­lizmus elhatározta, hogy vé­gez az erősödő demokratikus küzdelemmel s egy „vaskezű férfiút" erőszakolt a guatema­lai kormány élére. Jorge Ubico lett a feje a kegyetlen reakciós diktatúrának, amely 1931-től 1944-ig tartott. Ubico kormánya alatt ille­galitásba kényszerült a népi mozgalom. Üldözték a szindi­kallstákat és a kommunistá­kat. Az 1920 és 1930 közti évtizedben alakult kommunis­ta pártot felszámolták. Veze­tőit legyilkolták vagy bebörtö­nözték. Nem engedélyezték többé május 1 megünneplését sem. A rendelet eltiltotta a „munkás" vagy „dolgozó" fo­galom használatát. Csak „al­kalmazottról" lehetett beszél­ni. íme, ennyire rettegett a diktátor. A reakciós diktatúrát 1944 októberében leverték. Guate­malában helyreállt a szabad­ság. Kiadták az első Munka­törvénykönyvet, létrejött a társadalmi biztonság. Szabad­dá vált a szakszervezeti szer­vezkedés, s a szakszervezet­nek csakhamar több mint százezer tagja lett. Egységes központi vezetőséggel megala­pították a Guatemalai Dolgo­zók Általános Szövetségét. Szervezkedtek a parasztok ls, akik Nemzeti Parasztszövetsé­get alapítottak. Az 1954 júniu­sában megdöntött demokrati­kus rezsim utolsó éveiben a munkások és parasztok test­vérként meneteltek és har­coltak. Az első május elsejék a munkásosztály valódi ünnepei voltak. Jellegzetes vonásuk a proletár nemzetköziség ma­radt. Guatemala dolgozói együttműködtek a Szakszerve­zeti Világszövetség megalakí­tásában s annak aktív tagjai. Az 1954-ben megdöntött de­mokratikus rezsim után újra üldözik a szakszervezeti ta­gokat, gyilkolják, börtönbe vetik vagy száműzik a kom­munistákat meg a többi de­mokratát. A Guatemalai Mun­káspártot (a kommunista pár­tot), melyet 1949-ben alapítot­tak, törvényen kívül helyez­ték; illegalitásba kényszerítik az összes munkás- és paraszt­szervezeteket ls. De a nép Je­lentős tapasztalatokat szer­zett s már nem lehetett ugyan­úgy elbánni vele, mint az elő­ző diktatúrák idején. Ezért a rászedés módszeréhez fo­lyamodtak. A kormány a klé­russal együtt elhatározta, hogy kereszténydemokraták­kal az élen megszervezi az Autonóm Szakszervezeti Szö­vetséget. Ám a reakciő a szakszer­vezetek közvetlen ellenőrzé­sével Igyekszik megosztani a munkásosztályt. Az amerika­közi munkaszervezetet kihasz­nálva Guatemalában ennek központi szerveként Szakszer­vezeti Tanácsot létesít. A dolgozók üldözve és meg­osztottan újra rendezik sorai­kat. 1955. május l-e — rende­zői a kereszténydemokraták — nem úgy sikerült, ahogy remélték. A szőnokl emel­vényt ifjú szakszervezeti ak­tivisták és demokrata diákok rohamozták meg ős már hall­ható volt a proletár hang. Ugyanez történik 1956-ban. S így, szívós harcban, a hi-> vatott vezetők kiszorítják a reakció bérenceit és Guate­mala Autonóm Szakszervezeti Szövesége (FASGUAJ a dol­gozók szolgálatában függet­len központtá alakul át. Zász­laja alatt ünneplik meg a harcos május elsejéket, me­lyeken a munkások jogaikat követelik. 1962 márciusában és áprili­sában Guatemalában jelentős események zajlottak le a re­akciós diktatúra ellen. Ezért a kormány „ostromállapotot" rendelt el és betiltotta a mun­kásfelvonulásokat. Ennek el­lenére tüntetésekre került sor, melyek során gépfegyverek­kel tüzeltek a munkásokra, közülük sokat börtönbe vetet­tek, számos munkást pedig megvertek. Az idén durva katonai dik­tatúra vette kezébe a hatal­mat. A guatemalai dolgozók igen nehéz feltételek közt ünneplik meg május 1-ét. Ke­gyetlen elnyomás nehezedik reájuk. A FASGUA legjelentő­sebb vezérei és más munkás­vezetők börtönben vannak. Mennyire más az élet a szo­cialista országokban, ahol bé­késen és alkotőan fejtik ki munkájukat a dolgozók. Meny­nyire más május l-e, a virágok, a proletárbarátság, az élet és a béke iránti szeretet ünnepe Csehszlovákiában! 1983. május 1. Oj SZÓ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom