Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-30 / 147. szám, csütörtök

A művészet célja: az életet boldoggá tenni MICHELANGELÓNAK ezzel az örök­érvényű, mély Igazságot kifejező gon­dolásával a kladnól Egyesült Acélmű képzőművészeti körének klubhelyisé­gében találkoztam. A falon, szembe­tűnő helyen kedves tájképek, arcké­pek társaságában függ. Mellette Max Švabinský, a nagy csehszlovák festő­művész rajzai; a képzőművészeti kör­nek rajzolta és ajánlotta jutalmul szorgalmukért, kitartásukért és mű­vészi értékű alkotásaikért. A műter­mében is fogadta a negyven tagú csoportot — fényképen örökítette meg a felejthetetlen találkozást a képzőművészeti kör ügyes fényképé­sze. Alois Všetečka az ebéd utáni elen­gedhetetlen kávéját issza. Nem mon­dana le róla semmi pénzért, mint ahogy munkájához is ragaszkodik, pedig nemrégen ünnepelte hetvene­dik születésnapját. VSeteCka festő­művész több nemzedéket avatott be a rajzolás, festés tudományéba. Ré­gebben fiatalokat, akik hivatásul vá­lasztották a rajzolást, kilenc eszten­deje — ahelyett, hogy unokáival ját­szana, sétálna, pihenne — kész, meg­lett emberekkel bajlódik. Azoknak szenteli idejét, akik munkájuk után örömüket lelik a színek keverésében, akik őszintén, önzetlenül szolgálják a művészetet. — Nem tudom, ki nyújt a másik­nak többet, én a tanítványaimnak vagy ők nekem. Látni, ahogy a ke­mény munkáskéz alkot, megtanulja a szépet felfedezni, a maga módján ki­fejezni, felismeri, átérzi a művészet nagyságát, tisztaságát, megrendítő, csodálatos érzés — jelenti kl egy­szerűen. / A SZOBA LASSAN MEGTELIK. Elő­kerülnek a festőállványok, rajztáb­lák. Az érkezők mind nagy tisztelet­tel köszöntik mesterüket. A tekinte­tük, hanghordozásuk elárulja, milyen szeretetet és hálát érzenek tanítójuk iránt, különben biztosan nem töltené­nek heti nyolc órát a festőállvány mellett. Mert nem elég a hajlam, te­hetség, akarat, ha nem kapnának kellő ellenértéket, tartalmat, ha nem hozna minden óra valami újat. Mint a mai is. Josef Klein, a Nősek bánya vájára, Alena Nová, tanoncintézeti nevelőnő, Rudolf Rozsypal, műszaki hivatalnok, a fiatal hivalkodó; szép­ségű Anča, valamennyien háziasz­szony, szerelő, kohász, egyszóval a legkülönbözőbb foglalkozású és korú diák összpontosított'figyelemmel hall­gatja a mestert, aki a fej anatómiá­ját, a profilrajz törvényszerűségét magyarázza. — Tudjuk, hogy ahány arc, annyiféle, mégis az alapméretek, arányok helyes meglátásától függ, slkerül-e a rajz. Minden vonalnak megvan a rendeltetése, semmit sem szabad a véletlenre bízni. — Väeteč- ka elmélyülten beszél, belefeledkezik az elqadásba. Forró' szavakkal ecse­teli a művészet nagyszerűségét, fel­tárhatatlan mélységeit, örömet fa­kasztó varázsos hatását. Nem csoda, hogy ezeknek az em­bereknek a műteremben eltöltött kö­zös órák, közös percek sokkal többet jelentenek, mint egyszerű kikapcso­lódást, kellemes időtöltést. Eljegyez­ték magukat a képzőművészettel, sze­relmesei lettek és alkotásaikban ezt kifejezésre is akarják juttatni. Az sem csoda, hogy ennek a képzőművé­szeti körnek híre van az egész kö­zép-csehországi kerületben. De igaz­ságtalanok lennénk a kladnói Egye­sült Acélmű üzemi klubjával szem­ben, ha nem szólnánk a más terüle­teken kifejtett érdemdús tevékenysé­géről is. VAJON MINEK KÖSZÖNHETI sike­rét a zenei, mozgásmüvészetl, drá­mai, ének és a többi csoport? Olyan emberek irányítják az üzemi klub munkáját, akik nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekintik a kultu­rális munkát, akik maguk is művész­emberek és szenvedélyük minden, aminek csak kis köze vvan a kultú­rához. Pedig nem könnyű Kladnón jó kultúrmunkát végezni. A „szén vá­rosából" óránként járnak az autóbu­szok Prágába, a lakosság kiveheti részét a főváros kulturális életéből is. De azért arra ls jut Idejük, hogy aktívan tevékenykedjenek valamelyik csoportban, vagy mint nézők részt vegyenek az üzemi klub rendezvé­nyein. egyes mozzanatait, digséretre méltó eredményeit, elítélendő fogyatékos­ságalt pergeti le a néző előtt. LÁTOGATÁSOM NAPJÁN az üzemi klub három csoportjának munkáját figyelhettem meg. A képzőművészeti kört már bemutattam. Hana Bokrová, a mozgásművészeti és esztétikai ne­velés vezetésével megbízott, állami konzervatóriumot végzett táncmű­vésznő birodalma Kladnó új negye­dének egyik épületében van. Itt gya­korol a három mozgásművészeti cso­port: A- tanítványok? A kladnói dnl­A tavaszi nap a szabadba csalogatja a festészet kedvelőit is (Foto: D. Peterka) Václav Bemard például, a Járási szakszervezeti tanács kulturális re­ferense, igen sokoldalú ember, ö a karvezetője a kladnói százéves múlt­ra Visszatekintő híres Dalibor ének­karnak. Bemard elvtárs, a JSZT kul­turális munkájával kapcsolatban el­mondotta, hogy mióta az üzemi klub betölti a város egységes kulturális intézményének funkcióját is, egysze­rűbb lett az Irányítás és javult a színvonal. A nemzeti bizottsággal kar­öltve egységes kulturális tervet dol­goztak ki, amelynek megvalósítását központilag biztosítják. Arra töreked­nek, hogy a jövőben valamennyi üze­mi FSZM szervezet részt vegyen az egységes kulturális intézmény mun­kájában és így a legjobb erők egye­sítésével tov$bb emelkedjen a műso­rok művészi színvonala. Míla Bokr, az üzemi klub titkára, azelőtt színész és rendező volt. Kora reggeltől késő estig megtalálható a klub kis irodahelyiségében. — 32 együttes és érdekkör műkö­dik klubunkban, női énekkarunk már harmadszor lett a népművészeti alko­tás országos versenyének győztese, szimionikus zenekarunk Igényes mű­sorai állandóan telt házat vonzanak, mozgásművészeti csoportjaink a leg­jobbak voltak a kerületi versenye­ken — mondja tájékoztatásul. Ké­sőbb azt is megtudom, Kladnón ez évben június 10—17 között ünnepe­lik a kohászok hetét. Az üzemi klub, mint az ünnepségek fő rendezője és szervezője, jelenleg az előkészületek jegyében él. Nagyszabású kiállítás nyílik Ember a világűrben címmel. Égy teljes napot az új technikának szentelnek, amelynek keretében a szakemberek nyílt fórumon válaszol­nak a technikai fejlesztéssel kapcso­latos kérdésekre, az újítók beszámol­nak munkájukról, bemutatják újítá­saik modelljeit. Egy nap a nyugdi­jasoké, az öreg kohászok elmesélik tapasztalataikat a fiataloknak, akik viszonzásul esztrád műsorral ked­veskednek elődjeiknek. Politikai ka­baré, pantomim, irodalmi est, klasz­szikus és dzsessz-zene hangverseny s más szórakoztató számok szerepel­nek még a programon. Nagy attrak­ciónak Ígérkezik a kladnói élő újság, amely tanítunk, tájékoztatunk, rekla­málunk, bírálunk, válaszolunk cím­mel az Egyesült Acélmű életének Táncolnak a legkisebbek gozók gyerekei. Csupa aranyos apró­ság, akik már kiskoruktól kezdve ta­nulnak ' szépen járni, a zene ritmu­sára mozogni. Öröm nézni harmoni­kus mozdulataikat, kitűnő tartásukat, kecses .lépteiket. Az üzemi klub büsz­keségei ezek a kicsinyek, nem hiá­nyoznak rendezvényeikről sem. A gondolatoknak nqhéz parancsol­ni. A szem a gyermekeket ftézl, a gondolatok a múltba szállnak vissza. Elképzelhető volt a háború előtti vö­rös Kladnón, a forradalmi megmoz­dulások ősi fészkében, hogy a mun­kás gyermeke táncolni tanuljon? Sztrájk, munkanélküliség, kenyérgon­dok, civilizált emberhez méltatlan lakásviszonyok — a puszta létfenn­tartásért folytatott szakadatlan küz­delemben őrlődtek az emberek s még legmerészebb álmaikban sem jutott eszükbe, ,hogy gyermekeiket mozgás­művészeti órákra járassák. HAGYJUK A MÜLTAT, gyönyörköd­jünk az egészségtől viruló csöppsé­gek bájos táncaiban. És bámuljuk inkább a tizenkét emeletes felhőkar­coló társalgóit, tetőteraszát, fényűző üzleteit, áruházát, a teljes komfort­tal felszerelt és minden kényelemmel berendezett lakásokat, ahol ma a múlt keserűségeit soha el nem felej­tő, a szocializmus építésén fáradozó dolgozók és azoknak csak a gond­talanságot, a jólétet Ismerő gyerekel laknak. Este ugyancsak táncolók között voltam. De ők foxtrottot, csa-csát, rumbát, twisztet roptak. A táncpar­ketten mindig ugyanaz a húsz házas­pár keringett. A' nagy teremben én voltam az egyetlen néző, még a pin­céreknek is tilos volt a bemenet, a frissítőket a szünetben hordták széj­jel. E titokzatosságnak igen egyszerű a magyarázata. Az üzemi klub fel­nőttek részére rendezett tánctanfo­lyama szigorúan zárt ajtók mögött zajlik le, hogy a tisztes Napák, anyák ne jöjjenek zavarba és Antonín Hu­šák táncmester utasítása szerint gát­lás nélkül keringhessenek, foroghas­sanak. A férfiak sötét öltönyökben, a nők kisestélyi ruhákban. Ha nem tudnám, lehetetlen volna felismerni, hogy az egyik hivatalnok, a másik bányász, a harmadik mérnök, a ne­gyedik rajzoló, az ötödik lakatos, tanító és így tovább. Kitűnő a han­gulat, Jól megy a tánc, az ajtókat bátran ki lehetne nyitni, a résztve­vők versenyre kel­hetnének a fiata­lokkal is. KÉSŐ ESTE BÜ­CSÜZOM Kladnó­tól, az elcsendese­dett utcáktól, a Munkás Háztól, ahol az üzemi klub is helyet kapott. Ismét a múlt Jár a fejemben. Milyen megnyugtató, hogy a dolgozók a Mun­kás Ház, a forra­dalmi megnyilat­kozások e régi bástyájának falai között festenek, művelődnek, tán­colnak, szórakoz­nak... KIS ÉVA PRÁGAI TAVASZ Kevés olyan művész van, akit a természet annyi gazdagsággal indí­tott volna művészi pályafutására, mint Leonid Kogant. Ezt a szerény művészt külföldön már évek óta má­sodik Ojsztrahként emlegetik és szó­ló-estje ezt a fámát teljes egészében Igazolta. Brahms A-dúr hegedűszoná­tájában megcsodáltuk gyönyörű ne­mes tónusát, a mű felépítését és a zenei kifejezést, amellyel sikerült fe­szültséggel telített légkört kialakíta­nia. Beethoven A-dúr hegedűszonátá­ja, — a Kreutzer szonáta — ritkán hangzott el olyan tökéletes előadás­ban, mint Kogánnál. Tiszta tónusát itt szenvedély telítette és a mű teljes szépségében ragyogott. Prokofjev 2. D-dúr szonátáját, e nehéz szerze­ményt bravúrosan játszotta, a virtuo­zitás és a zenei intelligencia nfellett szépen érvényesült a művész gazdag dinamikája, a gyengéd pianisszimótól a forró kantilánán keresztül egészen a viharos fortissimóig tez Allegro con brioban. A hegedülés kimondott tű­zijátékának voltunk tanúi, az ügyes­séget igénylő kettős fogások, kettős plageoletták sorát elbűvölő könnyed­séggel játszotta. Leonid Kogan nagy művész, s e hangverseny felejthetet­len volt. Naum Valter zongorista mél­tó parnere a művésznek. . Hasonló nagy érdeklődés előzte meg a Csehszlovák Rádió szimfonikus zenekarának hangversenyét, melynek műsorán Penderecki: Hirosima áldo­zatainak című szerzeménye szerepelt. Elmondhatjuk, hogy ezen a hangver­senyen Prága legjobb zenészei adtak egymásnak találkozót. Krysztof Pen­derecki 1933-ban született és azon zeneszerzők közé tartozik, akik a mai lengyel zenét új, kompozíciós mód­szerekkel gazdagítják. A zenekart Henryk Czyž, a fiatal lengyel művész­nemzedék kiváló karnagya vezényel­te. Debussy, A tenger c. műve rendkí­vül meggyőzően hatott előadásában/Az est szólistája Maurice Gendron fran­cia violóncselllsta volt, aki Bocche­rini B-dúr koncertjét mutatta be, ere­deti verzióban és Jean Francaix Fan­tázia violóncsellóra és zenekarra írt szerzeményét. G,endronnak kiváló hangszere, gyönyörű tónusa van, francia könnyedséggel játszik és a •legnehezebb részeket is szuverénen uralja. Kiérdemelt sikert aratott. A következő napon a prágai FOK­zenekar kiválóan előkészített hang­versenyének voltunk tanúi. A zene­kart -ezúttal dr. V. Smetáček művészi vezető vezényelte. Dvofák Scherzo capriciozo-ja (Op. 66) temperamentu* mosan, zenei lendülettel hangzott. Ezúttal mutatták be Prágában először Heitor Villa-Lobose Brazília felfede­zése című kantátájából a III. szvitet. E zeneszerző a latin-amerikai zene­kultúra egyik legkifejezőbb alakja, akinek élő kapcsolatai vannak a gaz­dag brazillal folklórral. Bőven merít kontinense ritmikus és melódikus né­pi zenéjéből, melyet sikerrel, egyéni­leg formál át. A prágai premier egy­ben a mű európai bemutatója ls volt. Az est további száma Paul Hindemith „Mathias a festő" szimfóniája volt. A mű a szerző azonos nevű operájá­ból indul ki. A nácizmus uralolnraju­tásának idején a szerző e művében de­mokratikus és humanista hitvallásá­nak adott hangot. A karmesternek a kiváló előadásban sikerült kiemelni a szerző jellegzetes vaslogikáját, va­lamint a zene melódikus elemeit. A zenekedvelő közönség különösen nagy érdeklődéssel várta Benjámin Britten Háborús Requiem-jének be­mutatását. A szerző 1913-ban szüle­tett, s mind az angol, mind a világ zenei életbsn Jelentős szerepet tölt be. Müve kifejezetten egyéni és sok­oldalú. Jellemző rá a szikrázó humor, a fiús báj, a gondolatok őszintesége és mélysége. A szerző e művét a má­sodik világháború áldozatainak emlé­kére alkotta. A mű egyrészt liturgia! latin szövegre, másrészt W. Owen költeményeire készült. A szereposztás népes és kissé szokatlan: három szó­lóhan (szoprán, tenor és bariton), vegyes gyermekkar, orgona, valamint egy nagy- és egy kamarazenekar. A művet először 1962. május 30-án mutatták be Coventryben, a Szent Mihály katedrálisban. A cseh bemu­tatót B. Liška vezényelte nagy hozzá­értéssel, Milada Šubrtová, Ivo Zídek és 'Antonín Švorc jól helytálltak a nehéz szólószámokban. Mint mindig ezúttal is kitűnt a tökéletes CSeh énekkar (Josef » Veselka vezényleté­ve"), amelyhez ugyancsak kiváló tel­jesítménnyel csatlakozott a Kühn gyermekkórus,, a prágai FOK-zenekar és a Cseh Filharmónia tagjainak ka­marazenekara. B. Britten: Háborús Requiem-je nagy hatással volt a hallgatóságra. E háborúellenes manlfesztáció, amely hat részben mutatja be a nyugtalan katonaéletet, kesereg a haldokló se­besültek felett, elmélkedik a halál és a háború értelmetlenségéről és borzalmairól. Felejthetetlen élmény voltl JOSEF BERNÁTH Két külföldi művész a Zenei Tavaszon Ezen az^stén két külföldi művész, Kurt Masur, a Német Demokratikus Köztársaság fiatal karmestere és Mi- chal Ponti, amerikai zongoraművész fogott össze közös muzsikálásra a bratislavai hangversenyterem dobo­góján. Az est szólistája, Michal Ponti Brahms d-moll (op. 15) zongoraver­senyét adta elő. Első találkozásunk a fiatal amerikai művésszel érdekes, sőt emlékezetes találkozás volt. Pon­ti nem tartozik a fölényes, könnyed virtuózok közé. Tépelődő művész, aki harcol az.anyaggal, az anyag termé­szetes ellenálláséval (persze nem a kivitelt illetőleg, mert ilyen termé­szetű problémái nem voltak), hanem magasabb szellemi értelemben. Szen­vedélyesen ostromolja a muzsika lel­két, mintha az egek kapuit döngetné. És ebben a küzdelemben nincs meg­állás, nincs pihenés a babérokon. Ponti számára a jelek szerint minden egyes hangverseny újabb kemény ösz­szecsapás, a tegnapi győzelem ma már csak távoli emlék, a harc min­den alkalommal újra kezdődik. Mint­ha egy különös, izgalmas dráma ját­szódott volna le előttünk. Az első hangoknál tájékozatlanul figyeltünk, talán idegesség uralja a művészt. De már néhány taktus után láttuk és éreztük: nem a lámpaláz idegessége, hanem a muzsika izgalma nyújt ben­ne nyugtalan és nyugtalanító, szinte lázas túlfűtöttséget. Ponti az a mű­vészfajta, aki kegyetlenül, véresen érez, aki számára a muzsika talán gyötrelem is, fájdalmas szükség és egyben kinyilatkoztatás. Megrendítő produkció volt, mintha a többért, job­bért vívott örök emberi küzdelmet jelképezte volna. Erről az estéről a fiatalon is érett Brahms mélységesen komoly, tragi­kummal áthatott hangját vittük ma­gunkkal. Ponti Brahms tolmácsolásénak fe­szültségét jólesően feloldotta a műsor hatalmas zárószáménak: Händel Cäci- lia-ódájának előadása. Az utóbbi években újjáéledt Hän- del-kultusznak köszönhetjük, hogy szívünk újra megnyílt e nagyszerű művek befogadására. A hallgatóság spontán lelkesedése is bizonyította, hogy Händel nagyszabású, korénak stílusát áttörő, mélyen emberi muzsi­kája a ma emberét is magával ragad­ja. A melódiák tisztasága, a gondola­tok természetessége, Händel zenei nyelvezetének szinte elementárisán ható egyenessége ma is léleknemesitő erőt sugároz. Szlovák Filharmóniánkat sikeres olaszországi vendégszereplése után jó formában láttuk viszont. Kurt Masur szeretettel és odaadással formálta a mély érzelmi intenzitású Händel-mu- zsikát. A fiatal karmester belsőleg érlelődött utolsó találkozásunk óta (1961-ben dirigált nálunk) és vezény­lési technikája is fejlődött. A vokális' duót Anna Peňašková, a Szlovák Nemzeti Színház szólistája és Jaroslav Kachel, a prágai Nemzeti Színház szólistája adták elő. Anna Peňašková ezüstfényü, friss, fiatal hangjával stílusosan, sok bájjal és kedvességgel énekelte szólamát. Mű-' vészeiének nagy hasznára válna, ha énektechnikailag még fejlesztené ma­gát. Jaroslav Kachel jó hanganyaggal rendelkezik, de előadása kissé szög­letes és erőltetett volt. A Szlovák Filharmónia énekkará­nak teljesítménye a tömör hangzású kórustuttíkkal, szép kartételekkel kedvezően befolyásolta az előadás ér­tékét. HAVAS MÁRTA 5* r JiúeJi I • Zuzanna Ružičková csehszlovák csemballóművész a közelmúltban Bu­dapesten vendégszerepelt. Bach, Fres­cobaldi, Rameau és Mozart müveit szólaltatta meg. (nov.J H Moszkvában a külföldi népek­hez fűződő Barátság Házában kiállí­tás nyílott, amelyen húsz svájci kép­zőművész 125 festményét és grafikai müvét mutatják be. • Hatszáz szovjet irodalmi dolgo­zó vesz részt az idén különböző nem­zetközi kongresszusokon, fesztiválo­kon és értekezleteken. A külföldi kapcsolatok jövőre még jobban ki­terebélyesednek, amikor is a szovjet irodalmárok 56 országba látogatnak el. 1983. májút 27. Oj SZÖ 3 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom