Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-30 / 147. szám, csütörtök

Szilárd mára épül a biztos gazdag holnap A chrudimi járás keleti csücskében találjuk a hat falu határából egyesített 1430 hektáros szövetkezetet. A most már valóban mezőgazdasági nagyüzem központi irodájának falát 1960 óta új feliratú tábla díszíti: JZÖ 9. Kvéten (Május 9 EFSŽJ. Aki három évvel ezelőtt már átlépte, s ma újra átlépi a chroustovicei szövetkezeti iroda küszöbét, bizonyára meglepődve gondolja, hiszen itt alig történt valami változás, mióta egy helyett hat falu problémáit intézik a nem túl tágas helyiségekben. Az észrevehető változás jóformán csak anynyi, hogy két íróasztallal és két szekrénnyel bővült a bútorzat, a szekrények tetején töbh az iratköteg és természetesen az okmányokat, kimutatásokat őrző bútordarabok belseje is zsúfoltabb. K

INT A HATÁRBAN meg az egyesített EFSZ telepein is hiába keresné az ember a szembeötlő átalakulást. A hat szövetkezet gazdasági épületei egyelőre 'ott álldogálhiak (persze nem kihasználatlanul) régi helyükön, a határ arculata meg éppenséggel semmit nem áru! el az avatatlannak. Meg mi különlegesség ls lehetne az aránylag sik, répatermő körzet határában. Ha megállsz az eléggé közelfekvő falvak között, 1 itt haragoszöld búzát borzol a szél, amott cukorrépát egyelnek az asszonyok, távolabb két traktor kaszája után rendre dől a lucerna. Hogy a táblák némelyike jóval nagyobb, mint néhány évvel ezelőtt? Az országjáró ember szeme már a na-, gyobb, a végeláthatatlan táblákhoz is hozzászokott. Miért kellett ez a nagy „felfordulás", ha az egyesítés kézzelfogható változást nem eredményezett? — kérdezhetnénk. Megkérdezte ezt a 332 szövetkezetes közül is jónéhány, különösen az első évben. Mert ugyebár a

íhat faluban a munkaegység értéke más-más volt, kilenc és húsz korona között ingadozott. A Május 9-ben pedig nem igazodhattak a legnagyobb értékhez, sőt még a szilárd 15 korona is elég merészség volt, különösen az első évben. Persze a Ihotaiak 20 koronájához viszonyítva a 15 korona kevés, ők miért is lelkesednének különösképpen. Hogy a korábbi „9 koronások" (így nevezték, de sértés nélkül a mentouriakat) nem szabadkoztak a 15 korona ellen? Ez is természetes. Persze azért csak elindultak, s ami Igaz, az igaz, a munka ment csaknem kifogástalanul. Miért is ne, ha a vezetőket nem egy, hanem hat falu legrátermettebb szövetkezetesei közül választották ki a tagok. M

IELŐTT AZONBAN A SZÖVE^SAT gazdasági dolgairól elmondok BgyRt-mást, helyet szorítok egy párbeszédnek, még akkor is, ha az már több mint három hónapja folyt le a szövetkezet zárszámadását követő mu latságon, poharazás közben. Azt mondta akkor a lhotai csoportvezető: — No, elnök, akkor azt igértfitek, hogy gazdagabbak leszünk, ha össze házasodunk. Most meg itt van ni! Tu dod mennyi nekem a hozományom a harmadik évben? Hatszáznegyvenszer mínusz öt koronR. Kevés híján egy televízor, vagy egy százhúsz literes hűtőszekrény úszott el. Hangját persze nem düh hevítette, az itóka inkább szellemességét táplálta, tgy látszik Malik elnök sem haragos kihívásnak vette a dolgot. Odafordult az egyik mentouri fiatalemberhez. — Hallod Vlado, ez nekBd szól. Neked ls hatszásznegyven munkaegységed van. Egyezzetek meg valahogy ezzel a nagyhangú csoportvezetővel. Malik elnök szája szögletében hamiskás mosoly játszadozott s miközben beletúrt Itt ott már deresedő hajába, Így folytatta: — Csak azt nem tudom, hogy azon az egy korona különbözeten (9—15—20 koronás munkaegységérték, lásd fentebb) hogy fogtok megosztozni. Erre aztán mindenki kacagott. Legjobban talán éppn a csoportvezető. Mert az az igazság, hogy sem a televízor. sem a hűtőszekrény nem hiányzik a háromszobás lakásból, s hogy Vlado Is boldognl. T

ULAJDONKÉPPEN NEM IS ERRŐL VAN SZÚ. )ól tudja ezt az asztaltársaság valamennyi tagja. Hiszen néhány nappal a zárszámadás előtt, a vezetőségi gyűlésen zajlott le az alábbi szóváltás. — Nem, én ezt sehogyan sem értem, miért kardoskodunk a 15 korona mellett, amikor legalább 18—19 koronára lenne lehetőségünk. — Mi nrn érthető ebben? — Az, ho^y az a bizíos pánz, ami már a zsebemben van. — Én mást mondok. Nálunk a tagságnak több mint fele ötven éven felüli. Ha nem lesz kereset, a fiatalok soha nem horgonyoznak le a szövetkezetünkben, — De emberek . . . Elakadt az elnök hangja. Megköszörülte a torkát, csak azután folytatta. — ... Hát már ma meg akarjuk enni a holnapot? Nagyapáink megfordulnának a sírjukban. Csönd lett. Mert mit is lehet err« úgy hirtelenében mondani. Ä zootechnikus törte meg a hallgatás csendjét. — £n is ammondó vagyok, hogyha már megszerveztük az építőcsoportot, akkor munkát is adjunk annak a húsz embernek. — Az meg *an bőségesen, hiszen egymillió kétszázezer korona értékű munkát terveztünk. Élénkebbé vált a vita. — Akkor mi most vegyük ki a pénzt zsebünkből csak azért, mert itt egyeseknek jobban imponál az önsegélyei építkezés? — Tavaly se haltál éhen. sőt amint hallom beszereltetted a vízvezetéket a lakásodba. — Na és. ha a központi fűtést is bevezettetem? Kinek mi köze hozzá. Ne személyeskedjünk, emberek, így sose jutunk dűlőre.' — De hiszen a mi pénzünkről van szó . . . Nem dönthet egy-két ember úgy, ahogy nekik tetszik. — Egy-két ember nem. Még ez a vezetőségi gyűlés sem, hanem majd az évzáró taggyűlés. Ez természetes. De nekünk már itt tisztázni kellene, hogy mit. miért és hogyan akarunk megvalósítani. A higgadt hang az ügy komolyságához és fontosságához illő folytatást „parancsolt" a jelenlevőknek. — Hát akkor hogyan is gondoljátok? — kérdezte az egyik vezetőségi tag az elnököt. Sokáig folyt még a vita, az érvek még sok ellenérvet szültek, hosszúra nyúlna tehát a részletezés. A végkövetkeztetést mégsem Írhatom le egy rövid mondatban, mert igaz, ami igaz, nem egészen egyhangúlag álltak a határozati ^javaslat mellett, melynek hivatalos , kurtasággal megszövegezett sorai a mindennapi nyelvre felbontva körülbelül így hangzanának. Ha az idén a lehetőségeket „kimerítve" 18 koronát fizetnek egy munkaegységre, akkor az 1200-as automatikus hizlaldát, a 300 növendék részére tervezett korszerű istállót, a baromfifarmot stb. nem építhetik fel önsegélyes módon. Ha az 1200 000 korona értékű építkezést a mezőgazdasági építkezési vállalatra bízzák, beruházási hitelüket terhelik meg jelentős összeggel. A hitelt jövőre Tartsunk lépést a fejlődéssel! Közhelyként hat a régi közmondás: ..A jó pap holtig tanul." Am ami igaz, igaz. Aki nem tanul, visszamarad. Különösen napjainkban, amikor szinte percről-percre változik körülöttünk az élet. Nem kivétel a mezőgazdaság sem, sőt itt — .mivelhogy nagyon hosszú ideig alig állt be lényeges változás — még gyorsabb a fejlődés, mint egyebütt. Egvik napról a másikra új gépek jelennek meg, ezzel egyidejűleg változnak a munkamódszerek és majdnem ilyen gyorsan a munkaszervezés is. Az új gépekhez új kezelők kellenek, az új munkamódszerek új irányítókat követelnek. Ezért feltétlenül szükséges a .mezőgazdasági dolgozók szaktudásának állandó fokozása, kibővítése. A mezőgazdasági termelésben még mindig kevés a szakember, s a magyarlakta területeken az átlagnál ls rosszabb a helyzet. Pedig megoldás van elég. A mezőgazdasági iskolák kapui mindenki előtt nyitva állnak, r A KOMÁROMI MEZŐGAZDASÁGI MŰSZAKI KÖZÉPISKOLA IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE ALAPJÁN A NAPOKBAN LEHĽT JELENTKEZNI A HÁROMÉVES. ÉRETTSÉGIVEL ZÁRULÓ TÁVTANULÁSRA AZ 1963—64-ES ISKOLAÉVBEN INDULÓ ÉVFOLYAMBA. ITT TEHÁT AZ ALKALOM A TERMELÉS LEGÚJABB MÓDSZEREINEK, A , NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS ALAPELVEINEK ELSAJÁTÍTÁSÁRA. A tananyagban a következő tantárgyak szerepelnek: részletes és különleges növénytermesztés és állattenyésztés. földméréstan, talajjavítás, gépesítés, könyvvitel, közgazdaságtan, takarmányozás és növényvédelem. Felvételre jelentkezhet minden ötéves mezőgazdasági gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági dolgozó, aki állandó munkaviszonyban van és az üzemi szervek ajánlják az ilyen lormájú tannlásra. A tanulók anyagi ellátásáról az 1961. évi 107-es számú törvényrendelet alapján gondoskodnak. További bővebb felvilágosítást a tanulmányt illetően készséggel nyújt szóban és Írásban az Iskola igazgatósága. A mezőgazdasági termelés népgazdaságunk továbbfejlesztésének legfontosabb ágazata. Csak úgy érhetünk el eredményt, ha lépést tartunk a fejlődéssel a technikával, amely állandó szakmai továbbképzést követel valamennyi mezőgazdasági dolgozótól. (pl) már kamatostul törleszteni kell s a millióknak a kamata sem megvetni való összeg. Azt is saját tapasztalai tűkből tudják, hogy az önsegéjyes építkezés gyakran 40—50 százalékkal olcsóbb a vállalatinál. Továbbá: az építkezési vállalat a tervezett építkezési aligha fejezte volna be az idén. A helybeli épltöcsoport már a napokban átadja rendeltetésének a hizlaldát, s még a nyári hónapokban elkészül valamenynyí tervezett épület. Ez pedig újra csak pénz a szövetkezetek javára, mert így pár hónappal, talán egy évvel hamarább kezdhetik meg a gazdaságosabb termelést a korszerű ólakban, istállókban, hamarabb kezdhetik el az állatállomány növelését, fejlesztését. VagylS: Amit az idén kivettek az egyik zsebükből, azt a következő években búsás kamattal együtt rakhatják vissza a másikba. Ezt persze nem ilyen egyszerűen tálalja az ember elé a gyakorlat, de vitathatatlanul így van. Nem csupán erről volt sző. — De mit segít ez a fiatalokon? — Már az is késő, ha ma törődnénk többet a fiatalokkal. ' — Mi még csak megértjük, de őket nem ilyen könnyű beletörni, nekik kereset, kultúra, szórakozás kell. A gondokkal együtt azonban gondolatokat is teremt az agy, ez már így szokott lenni, — .Növeljük a kulturális alapot, ezzel talán kezdhetnénk valamit — vetette közbe az ökonómus. —- Talán csak nem akarod lefizetni a fiatalokat, hogy leszerződjenek a szövetkezethez? — Nem lefizetjük, hanem megfizetjük őket, taníttatjuk — kapcsolódott bele az elnök. Igen, a szövetkezet szűkebb körű vezetősége azt javasolta, hogy a kulturális alapot ls kamatoztassák, méghozzá gazdagon a szövetkezet jövőjének, tehát mindannyiuknak javára. Ugyanis a kulturális alap 5Í százalékát a fiatalok szakképzésére fordítják. Évenként több mint 50 000 koronával támogatják a különböző mezőgazdasági iskolákat látogató diákokat, s a kidolgozott terv szerint néhány éven belül nem kevesebb, mint 60 szakképzett fiatal dolgozója lesz a Május 9. EFSZ-nek. Éjszakába, jobban mondva másnapokra nyúlt a vézetöségi gyűlés, és ne túlozzunk, nem mindenben értettek egyet a vezetőségi tagok. Főképp ezt vetették fel többen is: — Mi még csak megértjük, hogy a most befektetett pénzt holnap kétszeresen kapjuk vissza. De hogyan magyarázzuk meg a tagságnak? « * « A taggyűlésen még jőnéhány hozzászólás érvelt és ellenérvelt, de visszavonhatatlanul a jövő érdekében előterjesztett javaslatok mellett szavaztak. Hadd fejezzem be azzal, amit a zárszámadás záróbeszédében Malik elnök mondott. — Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy szövetkezetünk tagsága a filléres múltért nem adja oda a gazdag, a biztos holnapot.' Örülök, hogy megértettük, csak a szilárd mára épült szövetkezet biztosíthatja a tagok gazdag és biztos holnapját. Haraszti Gyula A Bratislava-vidék járás viUuki szövetkezeteset az idén 80 hektáron termesztenek cukorrépát. Hektáronként 300 mázsás hozamot várnak. Mivel a növény egy részét megtámadták a kártevők, a szövetkezetesek a Veľké Canlkovee-i traktorállomáshoz fordultak segítségért, hogy a hozAm ne forogjon kockán. A képen Pavol Gloznek és Pavol Svrlinga traktorosok láthatók permetezés közben., A K. Cích — CTK felvétele Talajjavítás mellékzöngével A rakoncátlan folyókra a kárvallottak részéről nemegyszer hangzanak el panaszos szavak, vagy hogy igazságosabbak legyünk: „zsírosabb" morfondírozások is. Az Ipoly sem kerüli el a kacifántos megjegyzések 'sorozatát, mert bizony gyakran kilép medréből s olyankor nagy pusztítást végez. De amint mondani szokták, a kár haszonnal jár. Ha az Ipoly áradásaiban föl akarnánk ledni a hasznot, mégiscsak Írhatnánk valamint a folyó javára is, elvégre tőzeget „termel". Ha többet nem, legalább ennyit adjon a folyó, — gondolták annak idején a volt kékkői járás funkcionáriusai és a nagykürtösi traktorállomást megbízták a komposztkészítéssel. A legnagyobb lelőhely a szlovákgyarmati határban kínálkozott, - s a gépekkel felszerelt brigád itt ütött tanyát. Jól ment a komposztkészités, öröm volt nézni. Akadt olyan nap is, amikor 1400 köbméterrel szaporodott a rakás. Annak rendje és módja szerint istállótrágyát, trágyalevet, műtrágyát, meszet kevertek közé, de lett is belőle komposzt a javából. Harminchét és fél százalék tápanyagot tartalmazott; és ami a legfontosabb, sikerült sokat készíteni belőle. Kissimon PáJvríiz. akkori brigádvezető szerint 36 000 köbmétert. És ki ne örült volna neki, mikor a termelési költség csak 2,25 koronába került köbméterenkint. A kiadást a járás fedezte s hogy javítson a földek minőségén, felajánlotta a környékbeli szövetkezeteknek. Ekkor jött a meglepetés. A szövetkezetek még a viteldíjat is sokallották érte, és csak ímmel-ámmal hordták. — Nem lehet az jó komposzt — vélekedett Varga János, a szövetkezet elnöke —, nagyon ragacsos, alig lehet szétszaggatni. ' A gyarmatiak tavaly ősszel vittek belőle, amikor már három tél vize megmosta a buckák oldalait, ám az első esztendőkben ls ilyen masszaszerűvé vált a komposzt. Az illetékesek hiába bizonygatták, hogy sok tápanyagot tartalmaz, nem segített. A szövetkezetesek bizalma megingott s a szombatra és a vasárnapra szervezett brigádnapokon ls lassan fogyott a komposzt., A gazdaságok máskor meg azzal álltak elő, hogy az árterületre csak nyáron lehet menni, amikor a trágyahordásnál fontosabb munkák 'kötik le a gépeket. Egyrészt ezért nem hordták el mindmáig. Elég az hozzá, hogy még a záhorcei szövetkezet sem tniiiiüi "iHitiiniüininnti lüiiiiiiiiiiiiininiitiiiiui i!ii!ii:i! i i ;• nniiiai i i A múlt napokban a Nyitraivánkai Állami Gazdaságban az új technológia nap ja keretén belül a cukorrépa sarabolásával, egyelésével és fejtrágyázásával ismerkedtek meg a jelenlevők. A kép a P-320-as sarabolót ábrázolja. K. Cích — CTK felvétele élt az adott lehetőséggel, pedig egyes dűlőihez közelebb volt a komposzt, mint a saját telepe. Akaratlanul ls egymás után kínálkoznak a kérdések. Miért vált ragacsossá a komposzt? Miért tárolták árterületen? Jelenleg mennyi van belőle? A kérdésekre röviden ennyit: A komposzt kezelésre szorul. Kissimon Pál mondta, hogy egyszer megforgatták. Közben főtt a területi átszervezés, a losonci járás hatáskörébe ment át az irányítás, de a komposzt egy ideig mintha gazdátlan maradt volna, pedig 1961-ben a traktorállomásnak már forgatógépe is volt. Kár a mulasztásért, ami azután odavezetett, hogy a szövetkezetesek 'szemében csökkent a máskülönben jó trágya értéke. Az árterülettel kapcsolatban az a valóság, hogy a második forgatással egyidőben az út másik oldalára tervezték a komposzt áthordását. Célszerű terv, mert hisz „egy csapásra két legyet ütöttek volna". A szerves anyag elkerült volna az árterületről és hordás közben átkeverődött volna. A baj csak az, hogy az elképzelést nem követte tett. • Hogy még menpyl van belőle, nem lehet pontosan meghatározni. A prizmákat szétmosta a legutóbbi árvíz, s még most is víz veszi körül, megközelíteni is körülményes. Annyi azonban bizonyos, hogy több ezer köbméterre rúg az ottrekedt komposzt. Ennyit a Szlovákgyarmaton készített komposztról. Ilyen körülmények között minden bizonnyal — még ha használható is — sokat veszített értékéből. A hibát jóvátenni, sajnos, már nem lehet. Nem is azért említjük az ügyet, hogy most felelősségre vonjunk, hiszen az elképzelés jó volt, a funkcionáriusok javítani akartak a föld minőségén. Csak hát nem úgy jött ki a lépés, mint ahogyan elképzelték. Az ügyet mégse zárjuk le, mert tanulni lehet belőle. < A közép-szlsvákiai kerületben nagy komposztkészltési kampány indult. Ezzel kapcsolatban a losonci járás 200 000 köbméter szerves trágya készítését tűzte ki célul. Ha minden gazdaság becsületesen munkához lát, a terv teljesíthető, mert hiszen hulladék nemcsak a telepeken, a kazlak helyén akad, hanem a szövetkezetesek udvarában is, és sok kicsi sokra megy. A komposztkészítésben a járás ezután is segítő kezet nyújthatna, mert van rá lehetőség. Természetesen — a múlt hibáiból okulva —felelősebb szervező munkát ^kellene vállalnia. Ugyanis arról van szó, hogy innak idején a nagykürtös^ traktorállomás felülvizsgálta az Ipoly árterületét és a Szlovákgyarmatin kívül további két alkalmas helyet talált komposztkészítésre. Szécsénke határában a tőzeg 38 százalék nitrogént s 9. százalék humuszt tartalmaz. Megközelítőleg 10 000 köbméter jó minőségű szerves trágya készíthető belőle. Hasonló lehetőség kínálkozik Kér községben is. Cselekedni kellene, mert sem istállótrágyából, sem műtrágyából nincs még annyi, hogy ezt a lehetőséget kihasználatlanul hagyhatnánk. Gépek segítségével — amint azt az előző esetből tudjuk — nem nagy a termelési költség. Minden azon múlik, hogy legyen, aki kezébe vegye a szervezést és a szerves trágya értékesítéséig nyomon kövesse az eljárást. Így a szövetkezetesek is meggyőződnek a komposzt jő tulajdonságairól s az Ipoly áradása következtében elszenvedett kárt legalább némileg pótolják. BENYÜS JÖZSEF ÜJ SZÖ 4 * 1983. május 30. V