Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-03 / 121. szám, péntek

Ä GÉPEK EREJÉVEL A kelet-szlovákiai kerületben két évvel ezelőtt alakultak az első komplex-brigádok — szám szerint négy —, amelyek a kukoricatermesztés gépesítésével kezdték tevékenységüket. Jelenleg már 127 "ilyen brigád dolgozik a kerületben, csaknem 36 000 hektáron. Tavaly a brigádok több mint 68 000 hektáron, az összterület 46 százalékán takarították be a gabonatermést, ami azt jelenti, hogy az 1961-es évvel szemben 100 százalékkal fokozódott az aratás gépesítése. A takarmánybetakarítást és műszárítást 3200 hektáron végezték el » szóban forgó brigádok. Žarnovon Soltész József brigádja tavaly átlagosan 39,63 mázsás hozamot ért el kalászosokból. Húsz hektáron átlag 44,4 mázsás termést takarítottak be.. Búzából 36 mázsás átlaghozamot értek el, ami azt jelenti, hogy több mint 78 000 korona értékű terméket termeltek terven felül. A períni szövetkezetben Vinter Gyula brigádja kiváló eredményeket ér el a takarmánybetakarítás gépesítésében, Az évelő takarmányok 72 százalékát komplexbrigád takarította be. Ondrej Gáborik gépesített brigádja a Barcai Állami Gazdaság poloví részlegén tavaly 12—30 százalékkal csökkentette a termelési költségeket. A fejlődés törvényszerűen magával hozza a termelés további gépesítését a mezőgazdaságban. Ebben az évben a kelet-szlovákiai kerületben a gabonabetakarítást 100 ezer, a takarmányt 19 ezer, a cukorrépát 2340, a burgonyabetakarítást 4000 hektáron kell biztosítaniuk a komplexbrigádoknak. Bizonyára az idén is becsülettel helytállnak. — ik. Gazda szeme hizlalja a jószágot CSELLÖ IDE, HAJSZ OSA és megy a bürokrácia Az egyik nemzeti vállalat vezérigazgatója beszédet mondott. A tisztelt társaság figyelmesen hallgatóit, mert a vezérigazgató jelhívta jigyelmüket: — Elvtársak, új korszak kezdődik, az új szellem diadalmaskodik a régin. Azok a módszerek, amelyekkel vállalatunk eddig dolgozott..., igen, ezek a módszerek mór elavultak. Ezért úgy döntöttünk, hogy változtatunk módszereinken s helyesbítjük elképzeléseinket. Bn már határozott lépéseket tettem. „Korszellem" — ezt a jelzőt írjuk címerünkre! A jelenlevők viharos tapssal jogadták vezérigazgatójuk lelkesítő szavait. Teltek, múltak a napok. Az egyiken a vezérigazgató és helyettese Prágába repült. Hoszsiabb időre. Ekkor történt a következő eset. Az egyik osztályvezető beosztottjához fordult: — Holnap utaznod kell az X vállalatba. A beosztott így szólt: — Akkor írd ki az útielőleget! Az osztályvezető meghökkent. — Az lehetetlen. — Miért? — Mert aláírási joga csak a vezérigazgatónak és helyettesének van. — De akkor ... — Nézd, ne vitatkozz .. Valamikor én is aláírhattam, de ma már nem. A vezérigazgató elvtárs rendelte el, a korszellem jegyében. — Akkor ...? Az osztályvezető vállat vont. — Hm ... Van egy ötletem — mondta a beosztott. — ??? — Elmegyek a vezérigazgató elvtárs után. — Hogyan? — Az autójával. — Nagyszerű! — No lám... és a vezérigazgató elvtárs aláírja az útielőleget. Még örülni is jog. Hogy mennyire nélkülözhetetlen ... Az osztályvezető bólintott. A beosztott elutazott. A vezérigazgató megveregette a vállát: —- Derék ember vagy ... A beosztott ismét utazott — az X vállalatba. Itt így jogadták: — Elkésett az elvtárs ... Tegnapra vártuk. Merre járt? A beosztott sóhajtett egyet. — Utamba esett egy omladozó „korszellem". Amolyan csellö ide, hajsz oda ... Az ez érigazgat ó elvtárs ... KEREKES ISTVÁN — Amilyen az elnök, olyan a szövetkezet — hangoztatják sok helyütt. Igaz is, hogy az elnök szervezési munkájától sok függ. De azért mit érne az egyén a kollektíva igyekezete nélkül? Helytelen volna lebecsülni a „vezérkar", s a szövetkezet többi dolgozója támogatását, a vezetésben való részvételét. Erről természetesen szó sem lehet, különösen nem a kňe- ževesi Május 9. EFSZ, a GSKP XII. kongresszusának büszke címét viselő szövetkezet esetében. Miért kapták decemberben a megtisztelő kitüntetést? Amiért a szövetkezet irodahelyiségének falait sűrűn díszítő további elismerő okleveleket is kapták: rendkívüli kezdeményezésükért, áldozatkészségükért. Legfőképpen pedig a termelésben elért sikereikért. Csak úgy hamarjában tizenhárom oklevelet számolok meg a keskenykeretű, sötét rámákban. Az utolsót ez év februárjában kapták, — A többiek, a régebbiek már nem fértek fel a falra — mutat Stanislav Kettner, a járás legjobb szövetkezetének az elnöke a sarokba. Mindegyik különkülön, gondosan becsomagolva igazolja a közelmúlt dicsőségét. 1960. január 1-én kezdődött — Három év nem nagy idő egy szövetkezet életében. Akkor lépett frigyre hosszas fontolgatás, vita után a knéževesi EFSZ a dobrovizl és a stfedoklukyi szövetkezetekkel. Azóta gazdálkodunk közösen, azóta tartunk ki együtt jóban-rosszban. Ügyeskedünk, hogy áthidaljuk a nehézségeket. De hát nálunk ez nem is oly nagy kunszt — mondja Kettner elvtárs. Valamennyien hajlanak a szavára, mert tudják, hogy a köz és az egyén javát egyaránt akarja. Elismerik, bíznak benne, akárcsak önmagukban. — Minek lennék erélyes velük, hiszen nekik is megvannak már a tapasztalataik, ők is jó gazdák és ha kellene, bármelyikük ugyanolyan jól elvezetné a szövetkezetet, mint én — szerénykedik az elnök. Változnak az idők Valamikor, 13 esztendővel ezelőtt persze más volt a helyzet. Kettner elvtárs sohasem hitte volna, hogy a 7 hektáros középparasztból a szövetkezet feje, gyakorlott mezőgazdasági dolgozó lesz. És mégis ez történt. Kicsiben kezdték, összesen 176 hektárt adtak be á közösbe. Mindössze harminchatan voltak akkor még, és ebből is csak tizenhárom volt a paraszt. Az évek során jő munkájuk folytán mégis gyarapodtak, növekedtek. Eredményeik serkentették őket a további sikerek felé. Nem telt bele hosszú idő és egy munkaegységre a természetbeni juttatáson kívül 24—26 korona esett. Stanislav Kettner elvtárs 1961. január l-e óta háztáji nélkü} gazdálkodnak. Akkor tértek át a gazdálkodás magasabb fokára. Azóta a 70 hektárnyi cukorrépát az új technológia alkalmazásával — egycsírás magot vetnek — termesztik. Az állattenyésztésben is nagy lépést haladtak előre. A tyúkokat ketrecekben nevelik. Az automata fejőgép már nagyszerűen működik. Eredmények számokban A hektárhozam az elmúlt három év átlagát véve nem kevesebb, mint 46 mázsa öszi búza, 40 mázsa árpa, 333 mázsa cukorrépa volt. Az egy hektárra eső hústermelés 211 mázsa, 1263 liter tej, 307 darab tojás volt. Egy tehén évi hozama átlagosan 2852 liter tej, és egy tojó 149 tojást adott. Mi a helyzet ma? Az elnök elégedetten állapítja meg: — Az őszi vetésnek semmi baja, a szokatlan hidegnek jól ellenállt. Igaz, a repce egy része kifagyott, de megfelelő trágyázással majd csak helyrehozzuk. Amikor jól jövedelmező zöldségtermesztésükről beszél, láthatóan felragyog a szeme. Már április végén 180 000 fej korai salátával 2000—2000 fej melegágyi káposztával, kalarábéval és karfiollal látták el a városi lakosságot. Az uborkatermésért sem kell majd szégyenkezniük. A hosszú tél után az egészséges és helyes táplálkozás megkívánja a bőséges vitaminfogyasztást — gondolkodik hangosan Kettner elvtárs és tárgyilagosan megjegyzi, hogy a szövetkezeti tagság mindent megtett és megtesz a köz érdekében. Télen sem ültek ölhetett kézzel. Képezték magukat, tanultak. Szorgalmasan látogatták a szaktanfolyamokat. Igaz, a tanfolyamok nehezen tartanak lépést az élettel. Az élet üteme sokkal gyorsabb. De azért a tanulás, az elméleti tudás, a tapasztalatátadás mégis sokat segít. Saját tanonciskolájukban nevelik az új nemzedéket, a jövő szövetkezeti tagokat, akik majd egykor átveszik tőlük, öregektől mindazt, amiért ma fáradnak, dolgoznak, amit a saját és valamenynyiük szebb jövője érdekében célul tűztek ki. Mert nemcsak egy-két évre terveznek. Újdonságok és szakosítás Előre terveznek, előre látnak, megközelítik a jövőt. Hiszen idén például már 150 hektáron — emberi kéz érintése nélkül — termesztik a cukorrépát. A termelés szakosítása keretében főleg a cukorrépa, búza, árpa, takarnWinynövények és zöldségfélék termesztésével akarnak foglalkozni. Levél a Várba Eredményeiket nem rejtik véka alá. Még Novotný elvtársnak is elbüszkélkedtek legújabb vívmányaikkal. Évzáró gyűlésükön fel is olvasták a tagoknak a Várba menesztett levelét. „Sikereink titka a jól bevált kötelezettségvállalások és persze a gondosan megszervezett szocialista munkaverseny" írják a levélben. Mindig ebből indulnak ki. A szocialista munkabrigád megtisztelő címet szövetkezetük négy kollektívája még az idén el akarja nyerni. Természetesen a szocialista verseny feltételeit sem hallgatják el Novotný elvtárs előtt. „Vállaltuk, hogy a tervezett gabonahozamot ebben az évben 10 százalékkal, vagyis 1100 mázsa gabonatöbblettel emeljük. Az állattenyésztésben az állami terv feladatain felül 300 mázsával több húst és 10 000 darab tojással többet adunk el..." Eddig a Novotný elvtárshoz Intézett levélből. Így szól az Ígéret, melyek betartásáért mindnyájan felelősek, elsősorban azonban az elnök, Kettner elvtárs. — Nagy fába vágtuk a fejszénket, de ismerem munkatársaimat. Becsületes, derék dolgozók. Bízom benne, hogy a vállalt feladatokat teljesítjük — fejezi be őszintén. Kettner elvtársnak igaza van. Eddigi eredményeik biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy további fáradozásukat is siker koronázza. KARDOS MÁRTA Hogyan teljesítettük ? Tervszerűen a fejlődő, népgazdaságunktól elválaszthatatlan a legfontosabb ágazatokban szükséges dolgozók szervezett toborzása. Ennek elsősorban az a célja, hogy elegendő bányamunkást, kohászt, vegyipari és gépipari dolgozót nyerjenek meg az illetékei szervek, amelyek magától értetődően elsősorban a bányamunkások toborzására összpontosítják figyelmüket. Szlovákiában a bányászatba kell megnyerni a szervezett munkaerőtoborzás keretében jelentkezett dolgozók kétharmadát. Hogyan teljesítettük Szlovákiában ezeket a Feladatukat ez év első negyedében, s milyenek a második negyedévi feladatok? A szlovákiai nemzeti bizottságoknak mintegy 5,6 százalékkal sikerült túlteljesíteniük a folyó áv elsű negyedére kitűzött feladatokat, vagyis az előirányzott 4680 brigádmunkás helyett 4953-at toboroztak. A tüzelőanyag ipari ágazaton kíviil a tervezettnél több brigádmunkást küldtek gazdaságunk valamennyi ágazatába. Nagyon hátrányos, hogy nem sikerült az ostrava-karvinai szénkürzetben szükséges dolgozók magnyerése, illetve a nemzeti bizottságok az előirányzottnál 260-nál kevesebb brigádmunkást toboroztak. A feladatokat legjobban a nyugatszlovákiai kerület tel jesílette. ahol a tervezettnél 9,6 százalékkal tübb brigádmunkást nyertek ineg, utána a középszlovákiai kerület következik a toborzási feladatok 3,6 százalékos túlteljesítésével, végül a kelet-szlovákiai kerület, ahol a tervezett létszámon felül csak 15 brigádmunkás jelentkezett. A szervezett munkaerő toborzással azonban annak ellenére sem lehetünk elégedettek, hogy a szlovákiai szervek, 5,6 százalékkal túlteljesítették az erre vonatkozó első negyedévi tervfeladatokat. A terv értelmében ugyanis ipari üzemekben, illetve vállalatokban kellett volna megnyerniük a brigádmunkások 93 százalékát, ami kezeskedett volna arról, hogy valóban rátermett, megbízható dolgozókat juttathatnak oda. ahol leginkább lesz szükség rájuk. Az eredmények, sajnos, ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A nemzeti bizottságuk ugyanis a toborzási feladatok minél teljesebb s minél előbbi megoldására törekedve nemcsak üzemekben s vállalatokban nyertek meg brigádmunkásokat, hanem ott. ahol errf) éppen alkalmuk adódott. Ez viszont azt jelenti, hogy aránytalanul sok brigádmunkást toboroztak a munkahelyüket felelőtlenül s állandóan változó egyének sorában. Szlovákiában tehát még mindig nem sikerült a toborzási feladatok minőségi teljesítése. A nemzeti bizottságoknak ez év második negyedében csak 80-nal több brigádmunkást kell megnyerniük, mint az első negyedévben. Az első benyomásra ez valóban Csupán amolyan lényegteleg létszámnövelés látszatát kelti, de mégsem jeleni! azt, hogy a második negyedévben könnyebb lenne a toborzási feladatok teljesítése. Ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy az ostrava-karvinai szénkörzet számára a brigádmunkások toborzását legkésőbb május végéig be kell fejezni, hogy a bányászok minél előbb pótolhassák mindazt, amit ez év januárjában s februárjában elmulasztottak. IMRICH FARKAS Csak egy biztos út van: A SZOCIALIZMUS A felszabadult gy

armati országok legfőbb problémája: a ga

zdasági függetlenség O A nemzeti érdekeknek a fejlődés nem kapitalista útja felel meg O A nemzeti demokratikus állam előkészíti a szocializmus talaját < A munkásmozgalom kibontakozása, a kommunisták r

észvétele nélkül nem lehet szocializmus

t építeni. [VI emegyszer hallottuk: korunk egyik legjellemzőbb vonása a gyarmati rendszer felbomlása és az elnyomott ázsiai, afrikai és latinamerikai népek függetlenné válása. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével elkezdődött fejlődés gyümölcse most érik be: óriási földterületek szabadultak fel a három világrészben, új önálló országok születtek, melyeknek képviselői már elfoglalták helyüket az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez a fejlődés tovább tart, újabb népek szabadulnak fel, s az emberiség leghőbb vágya, hogy mielőbb eltemesse az átkos gyarmati rendszert. A politikai függetlenség, a nemzeti önállóság kivívása az első szakasz a nemzeti felszabadító harcot vívó népek életében. Ezt további küzdelemnek kell követnie, hogy a politikai függetlenség teljes szabadsággá, politikai és gazdasági önállósággá fejlődjék és ne szólhassanak bele idegenek a sorsukat maguk irányító független népek életébe. A függetlenség, a politikai önállóság kivívása nagy eredmény, de még nem teljes győzelem. A drága áron kivívott szabadság első mámoros órái feledtetik egy darabig a gyarmati rendszer súlyos örökét, ám a nehézségek csakhamar jelentkeznek a fiatal," fejletlen országod életében. A nemzeti ipar hiánya, a hazai cikkek, főként a mezőgazdasági termények piacának keresése, a további távlatok arra késztetik az új államokat, hogy a fejlett államoknál keressenek segítséget. Természetesnek tűnik, hogy elsősorban a szocialista országokra támaszkodnak, melyek a függetlenségük kivívása előtt is támogatták a gyarmati népek szabadságharcát. Ám látnunk kell azt is, hogy a legtöbb fiatal afrikai és ázsiai országban egykori uraik, az imperialista hatalmak megőrizték befolyásukat, s ezen az alapon minduntalan megkísérlik, hogy beleszólhassanak az ország életébe és tetszésüknek megfelelő irányba tereljék a fiatal állam fejlődését. Régi tervek — új módszerek A klasszikus gyarmatosításnak már beharangoztak. A kolonialisták eléggé kimutatták foguk fehérjét, régi módszereikkel nem érthetnek célt. A helyzet felismerése ravaszkodásra készteti őket. Erőszakkal semmire sem mennek, csak a saját bukásukat siettethetik, ezért álarcot öltenek s a barátság mezében „vendégként" kopogtatnak a fejletlen országok ajtaján.' „Timeo Danaos et dona ferentes" — félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is — mondta az ókori költő, s napjainkban ilyen „ajándékhozók" az amerikai, angol, francia, nyugatnémet, olasz és más monopóliumok megbízottai. A neokoloniallsták hadának fővezére természetesen az Egyesült Államok, mely a legravaszabb módszerekkel akar gyarmattartó elődeinek elhagyott pozícióiba beférkőzni. A neokolonialista módszerek többféleképpen nyilvánulnak meg, a legismertebbek: © a „segélyprogramok", mint amilyen áz amerikai „Szövetség a Haladásért"; az imperialisták szakembereinek jelenléte (lásd Katangát, "a volt Francia Nyugat-Afrika államait); ® újabban pedig az előbbihez hasonló mozgalom — az „erkölcsi megújhodás". Lássuk néhány példán, mit jelent ez a valóságban. Az amerikai segélyakcióról újabban az Egyesült Államok és Brazília viszálya is lerántotta a leplet: a segély, mely korántsem a népek érdekeit, hanem az imperializmus céljait szolgálja, arra hivatott, hogy az amerikai kormáný e maga szekerében tartsa a latin-amerikai kormányokat, hogy támogassák Kuba elleni cselszövő terveit. Ezt egyébként a Clay-bizottság jelentése is nyíltan beismeri. A felszabadult országokban jelenlevő nyugati szakemberek sem önzetlen célokat szolgálnak. A valóságban a monopóliumok megbízottal. Nem az illető ország gazdasági felemelkedésén, hanem kiszipolyozásán és függőségének meghoszabbításán munkálkodnak. A tízezer tagot számláló „békehadtestek" „ismeretterjesztő küldetéssel" utaztak a fejletlen országokba. Tagjaik közül sokan a tanítói pályán helyezkedtek el és nagy propagandát fejtenek ki. Igazi céljuk a felszabadító mozgalom forradalmi szellemének tompítása, szellemi lefegyverzés. Ceylonban, Nigériában, Ghanában, Indiában és másutt leleplezték „Kennedy gyermekeit" (így nevezik a béke-hadtesteket), s kiderült róluk, hogy a CIC amerikai hírszerző központ fizetett neokolonialista ügynökei. A „béke-hadtestek" után a neokolonialisták hasonló vállalkozásba kezdtek az ún. „erkölcsi tökéletesedés mozgalmával". Ennek az elméletnek hirdetői mindenekelőtt azt akarják elhitetni a felszabadult népekkel, hogy „sok rosszat ki kell vetniük emberi természetükből, míg méltók lesznek az igazi szabadságra". Vagyis: ne fordítsanak hátat a tőkés Nyugatnak, fogadják el „civilizátor!" küldetését és várják nyugodtan, míg erkölcsileg tökéletes emberekké válnak. Ez sem más, mint szellemi lefegyverzés, amihez a nyugati életformák terjesztése is hozzájárul. © az ún. béke-hadtestek kétes küldetése; Segítség és segítség között különbség van A szocialista tábor megalakulása óta önzetlen segítséget nyújt a fejletlen fiatal államoknak. Segítségének célja elsősorban a nemzeti Ipar megteremtése, mert csak ez lehet az ország jövőjének alapja. A szocialista tábor országai előnyös feltételek mellett hitelt folyósítanak, modern termelőberendezéseket szállítanak az elmaradott országoknak, részt vesznek nagy Ipari létesítmények építésében. Az ázsiai és afrikai országok nagyra becsülik azt, hogy a szocialista államok nem kötik segítségüket különféle politikai feltételekhez, mint a tőkés Nyugat. Az utóbbi években, különösen a Közös Pfac aktivizálódása folytán, erősen érezhető a nyugati állammonopolista tőke behatolása az afrikai • és ázsiai országokba. A neokolonialisták között az Egyesült Államok és a bonni állam a legszívósabb. Nem véletlenül. A nyugatnémet militaristák vissza akarják szerezni régi gazdasági befolyásukat, az Egyesült Államok pedig volt gyarmattartó szövetségeseinek helyét akarja elfoglalni. Látnunk kell az imperialista segítség hátterét is. A nyugati tőkés államok azért voltak kénytelenek megnyitni erszényüket, mert a szocialista országok példája mindinkább vonzza az első önálló lépéseiket tevő fejletlen országokat. Ugyanakkor a maguk számára előnyösen akarják „segíteni" az elmaradott népeket: a segítség leple alatt befolyásolni próbálják az önálló ország politikai és gazdasági életének irányítását, a gyarmati uralom új formáját akarják meghonosítani. Ezt úgy érik el, hogy a kölcsönöket és a műszaki segítséget lealázó feltételekhez kötik, melyek lényegében sértik az elfogadó ország szuverenitását. A nyugati 0] SZÓ 4 * 1983. május 3. V