Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)
1963-05-24 / 141. szám, péntek
Hliesoda ^szegényház Csak annyit tudtam róluk, hogy a Járásban négy ilyen intézet van, meg azt, hogy a négy Intézet egyikének — a várkonylnak — a tavalyi költségvetése 3 020 000 korona volt. Gyors számolás után egy másik, szintén szűkszavú adat birtokába jutottam: Ha az egymillió koronát elosztjuk 120 (elé (ennyien vannak Várkonyon az üregek), 8300 korona jut egy-egy gondozottra. A statisztika szerint a járás többi három és az ország sok tucatnyi Ilyen intézetében is hasonló a helyzet. A statisztika azonban néha nem a leghűbben ábrázolja a valóságot, hát elmentem, megnéztem, hogyan élnek a várkonyl üregek. — Akkora úr volt a kormányfőtanácsos, akié ez a házikó volt, hogy azt mondják, az ezresbankőn is rajta volt, a neve. Magy József bicsi, az egyik gondozott szájából halljuk ezt a mondato-t. Amikor júzsi bácsi ezt a szót mondta, hogy „házikő", a kastélyra pillantott. Ki ez a lózsi bácsi? Egy a 120 gondozott kbziil. Az üregek mind hozzá küldenek, mikor a régi és mai életük közötti különbségről érdeklődöm. Mert fi gyerekkorától ezen a tájon él, a, kastély uránál dolgozott évtizedekig. Bolondozik a májusi időjárás, hideg szél fúj, hát a többi 119 öreg legnagyobb része a kastély halljában beszélget, olvasgat. Onnan mutogatnak kl a parkba, ahol aztán meg ls találom Józsi bácsit. Szájaszögletében kialudt szivarcsonk fityeg és nyugodt, tempós mozdulatokkal kaszálja a füvet. Nagyon sokat kaszálhatott már életében, igen megtanulta ezt a mesterséget. Mint a borbély borotválta arc, olyan sima marad utána a park gyepje. Beszélgetés közben még sokszor elmondta Józsi bácsi: akkora úr volt a kormánylőtanácsos, hogy azt mondják, az ezresbankón ls rajta volt n neve". Józsi bácsi pontosan fejezi kl magát. Mint később megtudtam, nem véletlenül mondta azt a félmondatot: „ ... azt mondják. . .", inert ő viszont annyira szegény volt, hogy fi maga egyszer sem látott ezresbankót. — Kisebb bankó 1* fehér holló volt a cselédembernél, — emlékezik vissza Józsi bácsi. — Minket többnyire csak aprópénzzel fizettek az urak. Amfg bírtuk a munkát, valahogy még csak megéltünk, de az öregségtől, attól igen téltünk. Százával ismertem cselédembereket, akik koldulás közben, valahol az árokparton, vagv valamelyik nagygazda istállójában fejezték be életöket. Ezért félt az öregségtől a magamfajta. A mai élet felől faggatom Józsi bácsit, de fi folyton csak a múlt felé fordítja a beszédet. Ügy látszik, csak ezzel tudja megmagyarázni azt a mérhetetlen nagy különbséget. Közben kisül a nap. a parkban itt is, ott is meg|elentk egy-két öreg. Nézze, — mutat lózsi bácsi, a két emberre. Azok ott Tóth Gyuláék. Az „ember" meg a felesége. Három éve volt az aranylakodalmuk. Van fiúk, szereti is az üregeket, számtalanszor hívta már fiket, de Gyuláék nem mennek. Szeretik a „szegényházat". — Szegényházat??? Józsi bácsi szemében pajzán mosoly villan. Talán, hogy minél jobban felcsigázza az érdeklődésemet, szív még egyetkettőt a szivarból, állát rátámasztja a kaszanyélre, aztán már harsányan nevet. — Azt, a szegényházat. £s az öreg a kastélyra mutat, amelynek egykori gazdája az ezresbankón olvashatta a nnvét. — Tudja, miért mondják közülünk sokan még most i«. hogy „szegényház"? Ha valamikor egy öreget nagyon meg akartak ijeszteni, azt mondták n^ki: „Ha megtalálnak az utcán összeesve, majd bevisznek a szegényházba". Csakhogy az a szegényház „egvben-másban" különbözött ettől a „házikótól". — Az tetszik nekem a legjobban es»ken a Tóthékon, hogy Gyula 53 évi házasság után Is azt mondja a feleségének: „Kedvesem". Közben Tótb Gyuláék lassan odaaraszolnak hozzám. Megtudják, mlrfil beszélgetünk mi ketten lózsi bácsival. — Te, kedvesem — mondja Gyula bácsi a feleségének —, te tudod jól. milyen élet volt a kastélyban, amikor még te is 20 éves voltál. Ide jártál napszámba. Itt szolgáltál. Tóth néni, mintha még az emlékek ellen is védekezni akarna, tiltakozóan maga elé tartja kezét. — Ugyan már. Gyula, miért emlegeted azt. Visszagondolni is rossz arra az idfire. De jó, hogy nem akkor voltank öregek. A két öregember — 83 évesek — tovább folytatja a reggeli sétát. Gyula bácsi közben meg-megáll. mintha még most ls udvarolna a feleségének, olyan kedvesen megsimogatja néha életpárja vállát. lózsi bácil utánuk néz, aztán újra megszólal: — Gyuláék a tegembertelencbb élotraódban ls emberek maradtak. A cselédember. sajnos, nem mind bírta egyformán az élet terhét. Van. akinek anynvit sem adott az ifjúság, hogy írni. olvasni megtanulhatott volna. Az intézet lakóinak csaknem a tele analfabéta. Eletük nagyabbik felét állatok között, istállókban lakva élték le. Megtörtént, hogy egvlk-másiknak. mikor idekerült, szerfölött megtetszett ez az életmód, csak arra panaszkodtak, hagy ..itt naponta kell mosakodni é« hetenként legalább egvszer kötelező a flirdés" — Azt mondlák. egyik-másik közülünk, öregek küziil. durván beszél. Tessék elhinni. — mondia Józsi bácsi. — azért van ez így. mert az élet mihozzánk is igen durva volt. Az egyik jobban bírta, a másik nem annvira Bent i kastélv hali|ában még mindig volt néhány "mg pedig közben a nap is előbújt R felhők mögül. Akinek már a sétálás is nehezére esik. az naphoszszat itt sütkérezik az üveg mögött. Közben surranő léptekkel Itt Is, ott is megpillantok ejty-egr febérkötényes lánvt. Ebédhez terítenek. Az egyik fehérbóbitás szakácsnő később bejelenti: Kész az ebéd! Ma négyfogásos ebéd várja az öregeket. A ..kész az ebéd" úgy hangzik, mintha egy grófi palotában kondult volna meg a gong. hogy „tálalva van". — A mi lányaink. — mutat az egyik öreg a fehérköténves fiatalok felá. Tizenheten vigyáznak ránk, takarítanak, mosnak, főznek. Ügy élünk itt. hogy talán a gróf sem élt különben. Itt. a ,,szegénvek" házában Micsoda „szegényház"! A történelem igazságot szolgáltatott. TÖTH MIHÄI.Y Két évtizeddel ezelőtt az öregkor fájdalmasan érintett valamennyi bolgár munkást és parasztot. Nyomor és mostoha sors volt az elaggottak osztályrésze. Sokan inkább a halált választották. Ezekről a szomorú évekről mesél Marjola anyó, az épülő legnagyobb balkáni kohókombinát vidékének egyik falujában. Nehezére esik a beszéd, a szomorú múlt lassan pereg le előttünk. Ma már inkább drámai elbeszélésként, mint megtörtént valóságként hat. Marjola baba (Így hívják Bugáriában » nagymamákat) elmereng: A harmincas években meghalt a férjem. Egész életünkben gürcöltünk, hogy aztán emberi életet élhessünk. Hulíadék zöldségen 'éltünk, amelyet már senki sem akart megvenni, hetente kétszer kukoricalepény volt a csemegénk. Sovány földtnk hozamát gával, mégsem tudott ellentállnfi maszlagos nadragulyával megmérgezte a menyét. Sok Ilyen esetről tud Marjola ajiyó. Nagyon nehéz körülmények között éltek az emberek. A szomorú emlékű múltban a garázda földbirtokosok ás a burzsoázia korlátlanul uralták a falu népét. A parasztok negyedrésze a megművelt földterületeknek alig egyötödén gazdálkodott, s a parasztság ötödrészének egyáltalán nem volt igásállata. A nyugdíjbiztosítás és az ingyenes orvosi kezelés a szegények elérhetetlen álma volt. Az aggkor lassú éhhalált jelentett. A kommunisták győzelme a falu képét ls megváltoztatta. A korszerű ipaV és mezőgazdaság kiépítése arra is feltételeket teremtett, hogy a bolgár dolgozők nyugodtan élhessék le öregkorukat. A statisztikai évkönyvNyugdíjasok háza Belo Szelő faluban eladtuk, hogy törleszthessünk, mert részletre vásároltuk. A férjem nem bírta kl, meghalt. Egyedül maradtam Iván fiammal. Iván később megrtősült s az élet megszokott medrében tovább folyt. Elképzelhetetlen nyomorban élt az egész falu. Az emberek roskadoztak az élet terhe alatt. Eszembe jut egy esemény, mely nagyon jellemző volt a falu életére. Égy legény szegény lányt vett feleségül. Nem volt egyebük egy darabka földnél. Reggeltől estig robotoltak a betevő falatért. Cukrot csak vasárnap láttak. Nemsokára tragédia érte a családot. A fiatal férj erdei munkát vállalt, hogy valamit mellékesen keressen. Hajnali sötétségben kezdték el a munkát és a kidöntött fa ráesett és agyonnyomta az Ifjú házast. A tragédiának azonban folytatása Is volt. A legény anyja meggyűlölte menyét, mert attól tartott, hogy újra férjhez 'megy, akkor pedig a törvény szerint meg kell osztani szerény vagyonukat, s az üregek nehéz életük után koldulhatnak. Sokáig viaskodott önmaBÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyugdíjasok helyzete Ausztriában A minap vendégem érkezett Csehszlovákiából, egy nyugdíjas rokonom, aki élénken érdeklődött az osztrák nyugdíjasok helyzete Iránt. Először is igyekeztem neki a bonyolult osztrák nyugdíjtörvényt megmagyarázni, melynek útvesztőiben csak igen kevesen tudnak eligazodni, amiért ls naponta rengetegen kérnek felvilágosítást a nyugdíjas-szervezetek tanácsadóitól. Majd meglátogattunk néhány nyugdíjast, akik azután elmondták, hogyan boldogulnak az államnyújtotta kis - összeggel. Először Dworák Anna 81 éves nénikénél kopogtattunk. 803 schilling nyugdijat kap havonta, s hozzá még 300 schilling tehetetlenségi járadékot. Ebből 110 schilling lakbért fizet másfél szoba-konyhás lakásért. Súlyos vérszegénységben 'szenved, képtelen a házimunkára és ezért kénytelen ezt 10 schilling órabérért és ebédért mással elvégeztetni. Túl gyenge ahhoz, hogy orvoshoz Járjon. Kéthetenként házhoz kell hívnia és minden alkalommal 20 schillinget fizetni a vizitért. Cipőt már évek óta nem vett magának, kabátot pedig s&k év után csak most ősszel. Táplálkozásra ezek ulán már nem sok pénze marad s Így többnyire csak a legsilányabb élelmiszereket vásárolja. Zöldség nélkül nem lehet meg, pedig az méregdrága Csak hébe-hóba engedhet meg magának vasárnap egy sertéskotlettet, s ha nem futja a pénzéből, csontot vesz a mészárosnál, lekaparja róla a húsma radékot és „bécsi szeletet" készít be •lőle. A fűtés külön probléma volt e kemény télen. Kért ls egyszeri segélyt tüzelőre. A legjobb esetben 200 schillinget adnak, de ml ez, ha egy mázsa kőszén ára 118, a barnaszénbriketté pedig 98 schilling. „Még szerencse, hogy van egy jó pehelydunyhám" — mondta. „Ha már nem futja tüzelőre, hát alája bújok." Rádiójától kénytelen volt megválni. Ezután Wasicek Mária 78 éves özvegyasszonyhoz látogattunk el. Pincér férje után 803 schilling nyugdíjat kap. Még Dworáknénál ls jobban kell takarékoskodnia, mert 250—280 schilling lakbért fizet, noha ő is csak öreg lakásban, valódi „proletár tanyán" lakik, mely egy szobából, egy sötét kis fülkéből és egy ablak nélküli konyhából áll. A vízvezetéket és a WC-t a folyosón több lakó közösen használja. Waslcekné is panaszkodik, hogy az idén kétszer annyi tüzelőre volt szüksége, mint tavaly, s még Így is csak dél körül fűthetett be egy kis időre. Húst csak igen ritkán vásárol és azt is több napra osztja be. Mozi, színház, vagy könyvek? Számításba sem jön! „Mit tesz tehát az állam az öregekért" — kérdezte látogatóm — „és mit tesznek maguk a nyugdíjasok, hogy javítsanak helyzetükön?" „Az állam a maga jószántából nem nyújt semmit a nyugdíjasoknak, vagy csak Igen keveset. Nyugdíjba a férfiak 65, a nők 60 éves korukban mehetnek, de csak akkor, ha 15 évig fizettek a nyugdíjalapra, és a legutóbbi három évben legalább egy teljes évet dolgoztak és biztosítva voltak. Ezenkívül az 1939 óta ledolgozott évek legalább felének biztosítottaknak kell lenniük. Ha mindez nem áll fenn, nem jár semmi nyugdíj és az öregek rá vannak utalva az igen alacsony szociális járadékra. A költségek fedezésére a hivaTüntetés a dinamikus nyugdijakért, meg nekik a megélhetési lehetőséget!" „Tiszteljétek az öregeket — adjátok — hirdeti az ogyik transzparens. talok általában rábírják a legközelebbi rokonokat" (gyermekeket, unokákat, testvéreket). Egy új rendelet ugyan lehetöv/é teszi már az idén, hogy 04, vagy 63 éves férfiak, 1965-lg pedig már a 60 évesek, illetve az 55 éves nők is megkaphatják az öregségi nyugdíjat, de csak akkor, ha a már említett feltételeken kívül 35 biztosított munkaévet tudnak kimutatni. Ez azonban Igen kevés nőnek és férfinak van meg, mivel a munkások nagy része — különösen a válság idején — gyakran olyan munkát volt kénytelen végezni, mely nem esett szociális biztosítás alá. Az állam csak kis mértékben járul hozzá a munkások, és semmivel sem a hivatalnokok és a bányászok biztosításúhoz. A munkásoknak átlag 12,5 százalékot, a hivatalnokoknak 11 százalékot vonnak le baleset-, beteg-, munkanélküli és üregkori nyugdíjbiztosítás címén. A nyugdíjasokat azonban nagyon nehezen sújtja a folytonos drágulás, mely tulajdonképpen elértékteleníti a nyugdija' A nyugdíjasok jelenleg az úgynevezett dinamikus járadékért harcolnak, melyet azonban egyelőre teljes határozottsággal csak a Szociális Járadékosok Szövetsége (melynek sok kommunista tagja van) szorgalmaz. A többi nyugdljasszervezet — főképpen a szocialista párt ellenőrizte •szervezetek — semmit sem tesznek e dolgok elodázása ellen, pedig a parlamenti választások előtt a kormánypártok szentül megígérték, hogy slkraszállnak a dinamikus nyugdijakért. A dinamikus járadékok (vagyis a nyugdijaknak a magasabb árakhoz alkalmazkodó emelése) annál ls sürgősebb, mert a nyugdíjasok az árdrágulás miatt már a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges élelmiszereket is csak nehezen tudják megvásárolni. Franz Kunért ben azt olvassuk, hogy az állami költségvetésben a bérek növelés® mellett jelentős összegeket irányoznak elő az évről évre növekvő nyugdíjak folyósítására. 1959-ben például 1 milliárd 909 millió levát, vagyis négyszer annyi nyugdíjat fizettek kl, mint 1948-ban. Ugyanakkor az átlagbérek egyharmaddal emelkedtek. , A bolgár falvakon minden harmadik ház új épület, a felszabadulás óta épült. A földművesek szövetkezetekben vagy állami gazdaságokban dolgoznak, nyugdíjbiztosítást élveznek és Ingyenes orvosi kezelésben részesülnek. Ugyanezt látjuk az ipari üzemekben is. Tizenhyolc évvel ezelőtt még nagy volt a munkanélküliség, ma viszont több munkaerőre lenne szüksége a hazai iparnak. Minden munkás biztosítást élvez és nyugodtan várhatja öreg napjait. Néhány évvel ezelőtt sok művelődési és pihenő otthon létesült, melyekben meghitt nyugalmat találnak az öreg munkások és találkozhatnak azokkal, akikkel évekig egy üzemben dolgoztak. A munkáskollektívák gazdag kulturális életet élnek, minden napra jut valamilyen szórakoztató műsor. Részt vettem egy kis ünnepségen a Szófia-Kelet hőerőműben, ahol csehszlovák gépberendezéssel dolgoznak. Alekszandr Bojkinszki 65 éves Öreg munkás búcsúzott társaitól. Kitartóan dolgozott, amíg erővel és lendülettel bírta. Már régen nyugalomba vonulhatott volna, de sajnálta otthagyni az üzemet, melyben szívesen kamatoztatta nagy tapasztalatait. Mint mondotta, most már nyugodtan tér a megérdemelt pihenőre, mert az üzem túl van a legnehezebb éveken. Most fejezik be a tervszerű üzembővítés keretében az építkezés első részét. Este hivatalos voltam Bojkinszki lakására. Szófiában egyszerű kényelmes szoba-konyhás lakásban él. Beszélgetésbe kezdtünk, de máris kopogtattak. Minden pillanatban kereste valaki, zajos beszélgetés szűrődött be az előszobából. Megtudtam, hogy a régi párttag, sokáig tevékenykedett az ifjúság körében, s ezért atyjuknak taitják és tanácsért járnak hozzá. Bojkinszki tud tanácsolni, vigasztalni. Ha elintézi ügyes-bajos dolgaikat, elindítja a lemezjátszót s a fiatalok mindjárt ropják kedvelt népi táncukat. így él egy nyugdíjas munkás, Alekszandr Bojkinszki elvtárs, így élnek a hozzá hasonlók százai* akik megöregedtek és nem tudnak többé dolgozni. Csak két évtized telt el s mennyi minden megváltozott. Ez is azt bizonyítja, hogy a Bolgár Kommunista Párt megvalósítja fő jelszavát: törődik a legértékesebbel, az emberrel. Soha sem térnek vissza a kegyetlen múlt évei. LUBOMlR HAJEK Bulgáriai riportunk Ahol nem félnek az aggkortól 1983. május 24. ÜJ SZÓ 5