Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-12 / 102. szám, péntek

FEHÉR BOTRA TÁMASZKODNAK A prágai Krakovská utcában léptennyomon találkozol velük. Elmaradhatatlan, hűséges kísérőjük, állandó támaszuk a fehér bot. A szabályosan ismétlődő koppanások ütemére felfigyelnek, fegyelmezetten kitérnek a járókelők. A világtalanok műhelyükbe, nyomdájukba igyekeznek. • • • Szemüket a kezük, az ujjaik helyettesítik. Kifinomult tapintásuk csalhatatlanul működik. Így olvassák a Braillt féle nemzetközi pontírást. — A pontok különféle csoportosításával állítjuk össze a betűket — mutat munkájára az egyik szedőgépnél dolgozó Mária Némeöková, aki a háború előtt 19 évig élt Košlcén. Baljával az előtte levő vakírásos szöveget simogatja, így Ismerkedik, érzékeli tartalmát Jobb keze, akárcsak az írógépen, Játszva varázsolja a szedőgépbe készített fémlapokra a számomra olvashatatlan betűket. Ujjainak a gombokra gyakorolt nyomása következtében a fémlapokon kidudorodik a pontbetűkből álló szöveg. — Nem nagy művészet, csak meg kell szokni — vélekedik Marié Né meöková elvtársnő. A felszabadulás óta végzi ezt a munkát. Különben nagy rajongója az irodalomnak, a verseknek. Esténként, amikor már fáradt, az édesanyja, vagy a nővére olvas fel neki. Szívesen és gyakran Jár színházba, moziba. A beszédet hallgatja, a látnivalókat pedig — miután valamikor egészséges volt a szeme — fantáziája segítségével jól hozzáképzeli. Az őt ért súlyos csapásról kiegyensúlyozottan beszél: — Recehártya-leválás. A harmincas évek elején történt. Fiatalos hévvel, meggondolat lanul sportoltam. Egyszerűen nem tudtam mértéket tartani. Egy alka lommal fejest ugrottam az uszodá ban ... rosszul estem ... megcsúsz . Tizenhárom műtétet végeztek Jarotla* Dulejš «l»társ a szetlögéprtel Kevesebb balesetet rajtam. Minden hiábavaló volt ...De azért nem hagytam el magam. Ha nehezen is, beletörődtem a megváltoz tathatatlanba. Beiratkoztam a vakok iskolájába.megtanultam írni, olvasni ... • • • A negyvenhárom éves Jaroslav Do lejšnek a zene a szenvedélye. Születése óta világtalan. Sohasem látta a napfényt, a csillagos égboltot. Mégis szereti az életet. Csak úgy f o lyik keze alatt a kottaszedő-gépnél a munka. Szülei már hároméves korában beadták az óvodába. A vak gyermekek közé. „Kijárta" a világtalanok iskoláját. Mindig a legjobb tanulók közé tartozott. Ennek köszönheti műveltségét. Rendkívüli emlékezőtehetséggel rendelkezik. Talán így^ezzel akarta pótolni a sors másik fogyatékosságát. — A történelmi események, számok, dátumok, adatok iránt rendkívül fogékony. Még a legrégibb sportesemények mof.nnntrji. nr prpdménuPk i

s a rtross tam .. Figyelmeztető intelmet Jelentenek a szlovákiai EFSZ-ek 1962 évi munkabaleseteiről szóló statisztikai számadatok. Míg 1961-ben az EFSZ-ekben 3214 munkabaleset fordult elö, melyek közül több mint 60 halálos volt, 1962-ben a balesetek száma 7352-re a halálos kimenetelű baleseteké pedig csaknem 100-ra emelkedett. E komoly helyzet arra késztet, hogy fontolóra vegyük, milyen okokból származnak leginkább a balesetek és mit tehetünk mielőbbi és hatékony megakadályozásukra. Az EFSZ-ekben elforduló balesetek komplex elemzése azt mutatja, hogy sok baleset fordul elS ott ls, ahol a fizikai — kézi — munkát nem helyettesítették még gépekkel, vagy különféle berendezésekkel, de számos munkabaleset fordul elő, ahol a munkahely aránylag nagymértékben gépesített a komplexbrigádokban. Természetesen csak azokban, ahol a nem szakképzett és kellőképpen be nem tanított dolgozók nem ismerik jól a gépeket, berendezéseket és különféle szerszámokat, s megszegik a biztonsági előírásokat. Sokan közülük nem ls jogosultak e gépek kezelésére. nincs gépkocsivezetői Jogosítványuk, hogy a traktor nyergébe üljenek, vagy cséplőgépet, villanymotort és más mezőgazdasági gépeket vezessenek, illetve kezeljenek. Gyakran szemet hunynak afelett, amikor a traktort 15—16 éves fiú vezeti. Vajon nem büntetendő az ilyen eljárás? Az állattenyésztésben a legtöbb balesetet a rendetlenség s az istállókban a gazdasági állatok okozzák. A szlovákiai EFSZ-ekben több mtnt 20 halálos baleset fordult eiö a múlt évben az állatok gondozásánál. Pedig ennek meggátolására elég volna a szigorú allen5rzés s a biztonsági előírások következetes betartásai A balesetek megelőzésében és elhárításában nagy segítséget nyújthatnak a védnökség! üzemek is, de elsősorban a szövetkezet vezetőségének kell e kérdést megoldania. Vladimír Doležal kisujjában vannak — mondják munkatársai. • • • A hazánkban élő világtalanok kapcsolatát a körülöttük zajló pezsgő élettel, melwjek ők maguk is aktív részesei, a kéthetenként 64 oldalon mintegy 1500 példányszámban megjelenő ZORA című folyóirat biztosítja. Ebből a lapból merítik általános tájékozottságukat. A politikai könyvek, brosúrák is látókörük kiszélesítését célozzák. Persze vakírással nyomnak mindent. Az általános iskolák világtalan tanulói számára tankönyvekről gondoskodnak. Politikai műveket és szépirodalmi alkotásokat is forgalomba hoznak. De a háziasszonyok, a zenészek, sőt még a sakkozók érdeklődési körét kielégítő folyóiratok is napvilágot látnak a Krakovská utcai nyomdában. • • • A gazdagon berendezett könyvtáron meglátszik, hogy a nyomda 30 dolgozója nem hiába fáradozik. A hazai és a világirodalmat mintegy 150,0 mű. több mint 9000 kötetben képviseli. Itt a könyvtárban ismerkedtem meg FrantiSek Richterával. A CSKP történetéért Jött. A pártoktatásánál van rá szüksége. Jókedvű, kellemes társalgó. Szintén világtalannak született. Eayetemi vizsaát tett az angol nyelvből. Kifogástalanul beszél oroszul és németül is. v — Nem akartam semittevéssel elfecsérelni az életemet csak azért, mert nem látok. Tanultam és tanulok ma is — mondja meggyőződéssel hangiában. A nyomdában mint korrektor keresi kenyerét Pavel Les elvtárs birodalma pedig a hangos stúdió. Magnoszalaaon rögzíti a felolvasott volittkai és szépirodalmi szövegeket, vagy zenét... • • • Szocialista társadalmunk minden eszközzel arra törekszik, hogv ledűljön a választól. hogy a viláatalanok ne érezzék olacsonyahbrendüséqükPt, hogy elérték az pqészséaesek szellemi színvonalát, hogy velilk egyenértékűek legyenek. Nem ii lehet ez másképp! KARDOS MÄRTA A HANDLOVAI BÁNYÁSZOK tfi!iesítik a tervet (ČTK1 — A Handlovai Nagybánya dolaozői a iannári sikertelenség következményeit leküzdve februárban inár telies lendülettel fogtak hozzá feladataik teljesítéséhez. A bánvészkolloktívák április eleiétől példásan teljesítik a napi tervfeladatokat, jőt terven felül több mint 21100 tonna szenet fejtettek. A szocialista munkaversenyben azt tűzték ki céljukul, hiiay még ez év második negyedében pótolják mindazt, amit a jövesztésben ez idén elmulasztottak. Elhatározták azt Is, hogy ez év végéig terven felül 10 000 tonna szenet adnak népgazdaságunknak. ^ Šafárikovo környékén teljes ütemben folyik a Sajó szabályozása. Felvételünkön a komárnói Hídépítővállalat Adorján Lajos vezette munkacsoportja a safárikovói hidat építi. (Okos József, SafárikovoJ SEGlT A TECHNIKA Gépiparunk ismét egy újdonsággal Já rult hozzá bányászaink munkájának meg könnyítéséhez: megkezdte a lépegető, magánjáró vasdúcolások sorozatgyártását. Nagy Jelentőségű technikai vívmány ez. Már az is jelentős megtakarítást eredményezett, amikor a faácsolatok he lyett közönséges vasdúcokat kaptunk, hiszen erdőink egy része a bányákba vándorolt. Ezeknek a vasdúcoknak több előnyük van a fával szemben: ellenállóbbak, — így biztonságosabbak, normális körülmények között hosszú ideig használhatók, mindig kéznél vannak, nem kell rájuk várni. De — sajnos — van sebezhető Achilles-sarkuk is. Még pedig az, hogy sok kárba vesz belőlük, nem lehet őket kivenni. Ez olyan helyen történik meg rendszerint, ahol nem elég gyors az előrehaladás. Ennek következtében jelentős veszteségre kerül sor, különösen* nálunk, Karvinán. Handlován ál talában 4 százalék volt a megengedett veszteség éš ezt' csak ritkán lépték túl. De még ez ls sok, ha összehasonlítjuk a Saar-vidék, vagy a belgiumi szénbányák adataival, ahol 0—0,5 százalékkal, tehát csaknem veszteségmentes eredménnyel dicsekedhetnek. Lehet, hogy Jobbak a feltételek is, mint nálunk, de VENDÉGLÄTÓIPARI KOMBINÁT KOŠICÉN Nemrég nyílt meg a Lenin utcában a „Jalta" büffé, amelynek igen megörültek a košicelek. A „szomszédban" serényen dolgoznak az építők az új alkoholmentes kávéház befejezésén. Az udvar emeleti részén ötszázszemélyes elsőosztályú étterem nyílik majd téli- és nyárlkerttel. A földszinten önkiszolgáló éttermet rendeznek be, ami a maga nemében egyedülálló lesz Koäicén. Lóosz Dezső, Košice Mi a helyzet az üzemi konyhák körül? szerű lenne, ha így lenne Egys: Ezerkilencszázhatvanegy január elsejétől az üzemi konyhák hetven százaléka — a múlt évben a többi is — az állami és szövetkezeti kereskedelem kezéből ismét az Üzemek kezelésébe került. Az azóta eltelt idő elég ahhoz, hogy megállapítsuk, hasznos volt-e az intézkedés, vagy sem. A válasz egyértelmű. Az üzemi konyhák munkája lényegesen megjavult. Az intézkedés legjelentősebb eredménye mégis az, hogy az üzemek vezetői tisztában vannak vele, kizárólag tőlük függ, elégedettek-e a dolgozók az üzemi konyhával. Érzik a felelősséget, és nem sajnálják az anyagi áldozatokat sem az étkezde fejlesztése érdekében Ahol nem elég a teljesítőképesség, bővítik a helyiségeket, korszerűsítik a felszerelést és a legújabb technikát is igénybe veszik. Ennek a fokozott gondoskodásnak tudható be, hogy amióta újból az üzemek kezelésébe kerültek a konyhák, az étkezők száma ötvenszerrel emelkedett. Tavaly Szlovákia 874 üzemi konyhájában 230 ezer dolgozó étkezett. Lehetséges-e, hogy mind a 230 ezer a megelégedettség, az elismerés hangján nyilatkozzék az üzemi konyháról? Kizárt dolog. Hiszen még otthon az anyja, vagy felesége főztjével sincs mindenki mindig megelégedve. Van, aki mindennap megenné a rántott hűs!, de látni sem bírja a mákos tész tát. A másik nem válogatós, de keves 11 a húsadagot, ö úgy szereti a szé kelygulyást — hangoztatja —, ha több benne a hús mint a káposzta. S így sorolhatnánk tovább, mert ahány ember, annyi Ízlés. Az üzemi konyha pedig nem igazodhat mindenben az étkezők kívánságához, különösen hetit az adagok terén, mert azt normák szabják-meg, mennyi hús lehet a káposztában. Hogyan lehetne mégis emelni az üzemi konyhák színvonalát? Az egyik út a ' segédgazdaságok létesítése. AZ innen eredő hús, zöldség, baromfi változatosabbá, tartalmasabbá teheti az étlapot, sőt azt is lehetővé teszi, hogy az előírtnál nagyobb adag hús kerüljön a tányérra. Már vannak jó tapasztalataink. Így például az üzemi konyha munkájában minőségi változást hozott a segédgazdaság létesítése a myjavai Armaturkában. a bratislavai Dimitrov tizemben, a sviti Chemosvitben és Tatrasvitben, a piesok! Gépgyárban štb. Ezek között van olyan segédgazdaság is, ahol egy kg sertéshús termelése mindössze tíz koronába kerül. Ott azután valóban „lelóghat" a bécsiszelet a tányérról. Ezek szerint nincs probléma, a dolgozók étkeztetését megoldottuk, mindenütt van már üzemi konyha, és ha ilyen üdvös dolog, akkor mindenütt létesíteni kell segédgazdaságot is, — és kész... Egyszerű lenne, ha Így lenne. Az űzetni konyha kérdését sok üzem vezetősége még ma is mellékesnek tartj'a és terhesnek, feleslegesnek a vele járó gondokat. Zilinán például felépítették az új tejipari üzemet, hozzá egy szép, korszerű tágas étkezdét ls, számolva azzal, hogy az ételt más üzemi konyhából szállítják majd oda, ott melegítik és tálalják. A dolgozók ott jártak, keltek az étterem körül, be-benéztek az ablakán, és papírból ették a magukkal hozott száraz ebédet. Egy évig tartott,' amíg sikerült meggyőzni az igazgatót arról, hogy az üzemi konyhára fordított fáradság, gondosság nem hiábavaló, hanem százszorosan megtérül. A Kelet-Szlovákia Vasmű építésének kezdete óta nagy figyelmet szentelnek az üzemi konyhának. A šacai központi konyhából az építkezés tizennégy étkezdéjébe szállítják az ételt, naponta négy-ötezer adagot. Kevéssé kedvező a helyzet a kisebb vállalatok, szervezetek dolgozói számára, bát a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács 1960-ban kiadott rendelete értelmében közös üzemi konyhát létesíthetnek, melynek üzemeltetője a HNB ls lehet. Mivel azonban a rendelet azt mondja „lehet", a HNB-k legtöbbször elhárítják maguktól ezt a feladatot, holott ők lennének a legilletékesebbek. Ékes példa erre a komárnói eset. Komárnóban 400—500 dolgozó nélkülözi az üzemi konyhát A járási szakszerveze ti tanács több ízben foglalkozott ezzel a kérdéssel és tárgyalt róla a járási pártbizottsággal, valamint a JNB-vel. A legutóbbi 1962. november 29-én tartott értekezleten megtörtént a döntés: Tizennyolc vállalat és szervezet dolgozói részére a Centrál-szállóban január elsején megnyitják az üzemi konyhát,

(melynek a HNB lesz az Üzemeltetője*. A HNB tanácsa ezt a határozatot elvetette és nem vállalta az üzemi konyha kezelését.. A Szlovák Szakszervezeti Tanács előadójának asztalán élesen csörgött a telefon. Segítséget kértek. Ojabb határozat született: a Centrál-szállóban lesz az étterem, de az ételt a hajógyárból fogják szállítani. Ebben mindegyik fél megegyezett, de ma is meleg ebéd nélkül van több mint négyszáz dol gozó, mert a határozat megvalósítását különböző kifogásokkal egyre halogatják. A Központi Szakszervezeti Tanács múlt év decemberében jóváhagyta az üzemi konyhák közötti szocialista munkaverseny feltételeit. A szakszervezeti üzemi bi zottságok és az üzemi gazdaság vezetői azonban nem mutatnak érdeklődést a verseny iránt. Az üzemben különben szervezik a versenyt, csak a konyháról feledkeznek meg. Pedig sokat segíthetne az üzemi konyhák színvonalának emelésében. Van ennek azonban még egy más módja ls, amit eléggé elhanyagoltak. Az üzemi bizottságok étkeztetési szakbizottságának feladata, hogy rendszeres időközökben beszélgetéseket rendezzen az üzemi konyhán étkező dolgozókkal, meghallgassa véleményüket, válaszoljon kérdéseikre és figyelembe vegye javaslataikat. Csakhogy ezt nagyon kevés, helyen csinálják. Pedig az üzemi konyha kérdése az üzem csaknem minden dolgozóját a legközvetlenbbül érinti, közös érdek tehát, hogy az üzemi konyhák minden felmerülő problémáit a dolgozók megelégedésére oldják meg. —ska— bányászoknak mindenesetre vagyunlt olyan képzettek, mint ök. Maradt tehát az egyetlen kiút, hogy a vasdúcok konstrukcióján kell változtatni. A külföldi ta» pasztalatok figyelembevételével az opavai Ostroj n. vállalat elkészítette az első csehszlovák gyártmányú magánjáró vas; dúc típusát. , Ezekkel a hazai vasszerkezetekkel foly. nak a próbák a Július Fučík Bányában a C-263-as falfejtésen. Azért választották' ezt a munkahelyet, mert Itt v-alóban nehéz akadályokkal, természeti nehézséjj, gekkel kell megbirkózni bányászainknak — és a magánjáró vasdúcoknak is. Há Itt kiállják a próbát, akkor már báif hol nyugodtan lehet őket használni. Kezelésük nagyon egyszerű. A hidrauí likus nyomással ellátott szerkezeit en« gedelmesen mászik előre egy kis eme. lőkar elmozdításával. Az erőkifejtése olyan nagy, hogy a „páncélt" ls (kétláncú kaparószalag a kifejtett szén elszállítására) képes maga előtt tolni a megfelelő helyre. Bányászaink nagy érdeklődéssel kísérik az első csehszlovák gyártmányú lépegető vasdúcok próba-üzemeltetését és alig várják, hogy mielőbb meghonosodjon a bányákban. Tóth János, Karviná Nem eshet csorba a krónikán Ha belelapozunk a bratislavai Tatra Regena autójavítóvállalat krónikájába, azonnal szemünkbe tűnik, hogy az üzem munkásai sok szép eredményt értek el. Ezt annak köszönheti az üzem, hogy dolgozói sose féltek a nehézségektől, leküzdésükre mindig hathatós intézkedéseket foganatosítottak. Hogy ez a jövőben is így lesz, biztosítékot nyújtanak rá a szocialista munkabrigádok. Ezt az elmúlt napokban a Milan Gonos, Milan Jakubovič és Vladimír Miškovský elvtársak vezette kollektívák is bebizonyították — különben nem nyerhették volna el munkájuk jutalmát, a megtisztelő .'•ímet, Most, hogy birtokosai már a büszke címnek, a kollektívák tagjai elhatározták, hogy a jövőben se engednek munkalendületükből, sőt fokozni akarják, ne essen csorba az üzem krónikáján. hogy továbbra ls szép eredmé» nyékről adhasson számot. Ondrejkovií Aladár, Bratislava^ ÜGYES KEZEK A strekoví szövetkezetben már évek óta nagy sikerrel folytatják a szölöoltást. jelenleg 186 000 oltványt helyeztek ládákba a szövetkezetesek, akik eredményes munkát végeznek, mert rendszerint oltványaik, 80—82 százaléka megfogamzlk, ami aránylag nagyon szép eredménynek számít. A jó munkáért dicséretet érdemelnek - Sánta Béla és Simonka Jözsef, akik naponta 1200 oltványt készítenek. Nagy András, Zemné • •BDHVBBaaa Kíméljük a parkokat Télen, amikor hú lepte a parki sétányokat, bizony nemegyszer megesett, hogy az emberek figyelembe, se véve az utakat „útlerövlditö" ösvényt vágtak a parkokban. A tavasz is hiába érkezett el — a frissen tört utakból „megszokott" jó kitaposott ösvények lettek. Hasonló a helyzet Dunajská Stredán Is . . . Az utazó kózönség nagy megelégedésére a buszmegállóhelyeket az állomás melletti park kevésbé forgalmas oldalára tették. Ennek az Intézkedésnek sokan megörültek. Annak azonban már nem nagyon örvendezhetünk, amikor látjuk a megálló Jelé lélekszakadva rohanó embereket, amint a parkon átvágva igyekeznek elérni az autóbuszokat. Mindezt nem csupán azért tesszük szóvá, mert ez jelentős anyagi kárt ls okoz. Inkább csak a városra gondolva szólunk, amelynek büszkesége lehetne e park. Berek József, Dolný Bar. ŰJ SZÖ 4 * 1383. íííiU? }»