Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-17 / 76. szám, vasárnap

Kamatoztassuk a zárszámadásoki Hasznosítsuk a parlagon heverő tanulságait A gépesítést már korkövetelménynek tekintik ® Sok szó esett a díjazásról • Sok tartalékot feltártak • Az ellenőrző bizottságok nem állnak feladatuk magaslatán • Még mindig kevés a nő a v ezetőségben • A jövőben több hozzászólást o Az elfogadott terv ne porosodjon a fiókban Az egységes földművesszövetkezetek zárszámadásait már megtartották, de talán nem lesz felesleges föleleveníteni a mezőgazdasági üzemek e nagy jelentőségű eseményének néhány tanulságát. Hiszen olya n esztendőt zártunk, amikor bőven akadt tanulság. Egyrészt azért, meit a CSKP XII kongresszusát megelőző vita és a kongresszus alaposan elemezte a mezőgazdaság helyzetét és további leiadatait, másrészt a szokatlanul száraz eszten dd veteti fel sok-sok problémát. * Ünneppé avatták a zárszámadást Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti zárszámadás már a falu parasztünnepévé vált. Olyanná, melyet idős és fiatal, nő és férfi egyaránt ünnepel. Már nem megy ritkaság számba, hogy a szülő ölében ott kuporog a kis óvodás, mert ügyebár, ha már együtt a nagy család, miért tíe legyen ott a kicsi is. A gyűlést követő esti mulatság pedig — nem túlzok — ma sokkal jelentőségteljese bb és népesebb, mint valamikor a búcsúi bál volt. Hogy miért említem az idei zárszámadások tanulságainak sorában, illetve mindenekelőtt ezt a nem éppen idevágó dolgot? Azért, mert a zárszámadás ünneppé avatása egyik legbeszédesebb bizonyítéka annak, hogy parasztságunk végleg és viszszavonhatatlanul magáévá tette pártunk mezőgazdasági politikáját, hogy boldogabb, emberibb életét a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban találta meg. Az idei zárszámadásoknak ez a közös vonása tehát nagyon is sokatmondó. Erőszak és követelés Az eléggé közeli rokonságban álló két szó itt erösellentéieket fejez ki. A gépekről, illetve a gépesítésről, automatizálásról van szó. Hogy konkrét legyek: még úgy hat évvel ezelőtt is támadási célpont volt a Streda nad Bodrogom-i szövetkezet évzáró taggyűlésén a vezetőség, hogy minek az e sok gép. azok tesznek tönkre bennünket. Most meg: miért nem vásároltak elég gépet? Csak nem gondoljátok, hogy kapával meg sarlóval fogjuk levágni a kukorícasaácat?! Vagy egy másik eset. Mindössze kétéves az egyik része. A többihez hasonlóan a Nové Zámky-í járás is megkapta a géppark bővítéséhez szükséges mezőgazdasági gépeket. És mi történt? Egyik-másik szövetkezet sem volt hajlandó átvenni az egyébként nagyon hiányzó gépeket. S mikor a felsőbb nyomásnak engedve mégis kötélnek álltak, mindjárt felvették az összeköttetést a Dunajská Streda-i járás szövetkezeteivel és „átpasszolták" a siló- vagy gabonakombájnt. Most pedig — Tvrdošovcén és másutt is — követelték, igen, követelték a gépeket, az automatikus berendezéseket, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés számára. Mert a gép tökéletesebb munkát, nagyobb termést és természetesen gazdaságosabb termelést és nagyobb jövedelmet is jelent. És ki lenne a saját maga ellensége? Ez tehát az idei zárszámaadások egyik jellemzője: a gépesítést, az automatizálást mezőgazdasági dolgozóink mór korkövetelménynek tekintik. Amiről sokat beszéltek A díjazás, az elvégzett munka igazságos értékelése mindig a legtöbbet vitatott problémája volt a zárszámadá soknak. Az idén sem volt ez másként. A korábbi, veszekedésig fajuló személyi ellentéteket és érdekekeket feszegető felszólalások helyét sok szövetkezetben a díjazás módjainak, az igazságos jutalmazást leginkább megközelítő lehetőségeknek taglalása foglalta el. Ennek eredménye az, lett, hogy a r-üvetkezetek százai tértek át a premizálással egybekötött szilárd díjazásra. A munkának ilyetén értékelése minden eddigi dijazási módnál jobban megközelíti a növénytermesztésben és az állattenyésztésben dolgozók munkájának igazságos értékelését, s ezzel a munkaerkülcs javulásához is jelentősen hozzájárul, arról nem is beszélve, hogy a havi fizetésnek számító kereset a fiatalokat is jobban vonzza a mezőgazdaságba. A talajjavítás és az öntözés a legnagyobb tartalék A vitafelszólalásokban ugyan kevés szó esett a termelés növelésének lehetőségeiről, azonban elég sok zárszámadási fő beszámoló foglalkozott ezzel a kérdéssel. Különösen a saját takarmányalap megteremtésének lehetőségei okoztak problémát és erre kerestek megoldást. Keresték a le hetőségeket a kukoricatermesztés bővítésében, a másodvetések termesztésének kihasználatlan lehetőségeiben stb. Mindezek azonban szoros öszezefüggésben állnak egy alapvető követelménnyel, azzal, hogy a talajerő 'fokozására minden lehetőséget ki kell haszná'lni és a lehető legnagyobb területet kell öntözni. Emellett törtek pálcát Michal na Ostroven, Gabčíkovon és mondhatnám, hogy a szövetkezetek nagyobb részében. S ha ez elhatározás meg is valósul, akkor a mezőgazdasági termelés növelésében jelentős lépési teszünk előre. Több megértést A szövetkezetesek talán kivétel nélkül tudják, hogy az ellenőrző biznttságra, mint választó szervre, komoly feladat hárul Egyrészt az igazságtételben, másrészt a szövetkezet gazdálkudásának ellenőrzésében Hangsúlyozzuk, mint választó szerv szigorúan felelős a taggyűlésnek. Meg kell mondani, az idei zárszámadásokon a legtöbb helyen nem jogtalanul érte az a bírálat az ellenőrző bizottságokat, hogj nem állnak feladatuk magaslatán Személyeskedés vádjával gyakran a vezetőség tette lehetetlenné a bizottság munkáját, de gyakran maga a bizottság „pepecselt" apró- csepro személyi ügyekkel ahelyett, hogy n évi termelési és pénzügyi tervben, illetve a taggyűlések határozatában és a házirendben foglaltak rendszeres és következetes ellenőrzésével segítette volna a vezetőség tevékenységét s egyúttal a szövetkezeti gazdálkodás fejlődését. Egy másik fontos probléma ugyan nem mindeu szövetkezetben vetődött fel, de néhány helyen alaposan élére állították a dolgot. Az asszonyokról van szó. janikyban például az asszonyok végzik cl a munkák nagyobb részét, ugyanakkor a vezetőségben senki sincs közülük. Ugyebár ebben — és talán sok hasonló esetben — jogos volt az. aszszunyok bírálata, elégedetlensége. Nem indokolt a hallgatás Szövetkezeteseink a kedvezőtlen időjárás ellenére sem zárták rosszul a műit évet. Főképpen ennek tulajdonítható, hogy a zárszámadásokon a szokottnál aránylag kevesebb volt a vitázó. Persze, közrejátszott az is, hogy a kongresszusi vitában és a határozat megtárgyalásakor sok mindenről beszéltek már a szövetkezetesek. Ez azonban semmiképpen sem igazolhatja, hogy néhány szövetkezetben a megelégedésre hivatkozva jóformán vita nélkül tartották meg a zárószót. Nem, mert a mezőgazdaságunk előtt álló feladatok olyan nagyok, hogy azok teljesítéséhez valamennyi mezőgazdasági dolgozó tu dására és tettrekészségére szükség van. A gazdasági megelégedés tehát nem lehet indokolt, mert a mezőgazdasági termelés rtpvelésével kapcso latban itt nem csupán és nem elsősorban egyéni érdekekről, hanem társadalmi ügyről van szó. A feladatok követelik Sok mindent lehetne még megemlíteni a zárszámadásokról Azt is, hogy a szocialista munkaverseny tormális voltát több helyen bírálták. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a vezetés színvonalát jó néhány szövetkezetben nem tartották kielégítőnek. A ' szakkáderképzés fontosságáról és az ifjúság megnyeréséről ugyan keveset beszéltek, a probléma azonban egyáltalán nem olyan jellegű, hogy szemet hunyhatnánk. Hiszen ahhoz, hogy 1970-ig a mezőgazdasági termelés elérje az ipar színvonalát, valamennyi rejtett- tartalékot fel kell tárnunk és ki kell használnunk. A feladatok követelik azt is, hogy lényegesen megjavítsuk a vezetés és az irányítás színvonalát. Az okoči szövetkezet zárszámadásán például ez képezte a vita középpontját, s amint -az intézkedésedből kiderül, a vezetés problémáinak alapos megtárgyalása nem volt hiábavaló. Gazdag tapasztalatokkal zárultak le az idei zárszámadások. A megjegyzések, a mezőgazdasági termelés fejlesztését sürgető vitafelszólalások azonban csak akkor érnek valamit, ha a szövetkezetek vezetői és az illetékes funkcionáriusok nem engedik majd a fiókban porosodni az értékes tanulságokat, hanem a kongreszszus szellemében a lehető legcélszerűbben kamatoztatják azokat szocialista nagyüzepii mezőgazdaságunk további fejlesztésére. HARASZTI GYULA értékekei Az üzemekben és vállalatokban mostanában ,gen sok szó esik a normán felüli készletekről, kihasználatlanul heverő és az üzem termelése számára hasznavehetetlen anyagokról. A pártszervezetek évzáró gyűlései és konferenciái Is nagy figyelmet szenteltek ennek a kérdésnek. Ez természetes, hiszen nagyon fontos problémáról van szó, amely napjainkban — a népgazdaságunkban felmerült átmeneti nehézségek leküzdése .folyamán — különösen előtérbe került. Népgazdaságunkban az elmúlt időszakban az anyagkészletek rendkívül gyorsan növekedtek és lényegesen megelőzték a termelés növekedésének ütemét. Az anyagkészletek értéke tavaly meghaladta a 100 milliárd koronát, és számítások szerint mintegy 4 milliárd korona értéket képviselnek az üzemek raktáraiban azok a parlagon heverő készletek, amelyeket tulajdonosaik a termelésben nem tudnak felhasználni. Négy milliárd korona tekintélyes összeg és semmi esetre ; sem,engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy hasznavehetetlenül hevertessünk ilyen nagy mennyiségű anyagot. Mert ezek az értékek egyáltalán nem hasznavehetetlen dolgokból állanak, hanem döntő részben olyan termékekből, amelyeket más üzemekben vagy iparágakban nagyon, is hasznosítani tudnának. Köztársaságunk kormánya a közelmúltban számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy ezek a befagyasztott értékek a lehető leggyorsabban visszakerüljenek a népgazdaság vérkeringésébe és azt a célt szolgálják, amelyre a dolgozók szorgos keze megalkotta őket. Ezen az úton az első lépés t az anyagkészletek gondos számba vételével leltározásával tettük meg, amelyet ez év kezdetéig végeztünk el az üzemekben. A leltározással pontos áttekintést nyertünk arról, hol, milyen és mennyi anyag található. A siker azonban a további munkától függ, melynek folyamán osztályozzák az anyagot, megítélik, hogy az üzemben a közeljövőben fel tudják-e használni, és a számukra felesleges anyagot más üzemeknek ajánlják fel. • Aligha kell bővebben magyarázni, miért követel nagy felelősségtudatot és gondosságot e feladat teljesítése. Az iízemek illetékes dolgozói öntudatot magatartásukkal nagyban elősegíthetik népgazdaságunkban az anyagmérleg megjavítását. a hatékonyság fokozását, s a terv folyamatos teljnsílését. Az elfekvő készletek mielőbbi hasznosítását még sürgetőbben megkövetelik az idei keineny léi által okozutt nehézségek, amelyek kiváltképpen a kohászatot, az üzemek egyik legfőbb anyagszállitójál érintetlek érzékenyen. A kedvezőtlen időjárás miatt keletkezett terméskiesés pótlásában teljes mértékben számítunk az elfekvő anyagkészletek értékesítésével. Fentiekből következik, liogy az üzemek Anyagkészletei osztályozásának rendkívül nagy a jelentősége Ezen a téren azonban eddig uent tehetünk elégedetlek annak ellenére, hogy az anyag nagyubh részét már osztályozták Mintegy 15 milliárd korona értékű áru vár még osztályozásra. s ez düntő részben feltételezhetően nem kész- és félkészgyártmányokbúi áll. hanem a termelésben felhasználható anyagokból. Márpedig elsősorban éppen ezek kihasználásáról van szó. Amennyiben például ez a IS milliárd koruna kohászati termékeket képviselne és ennek csupán egyötöde kerülne a forgalomba. ez teljesen fedezné a kohászatnak a téli hónapukban keletkezett lemaradását. A felhalmozódott anyagkészletek csökkentik az iizeraek gazdasági hatékonyságát. A košicei Kelet-Szlovákiai Gépgyárban például az utóbbi két évben két és félszeresére növekedtek a termelési készletek, s körforgásuk 170 napról 478 napra emelkedett. Az üzemben 12 millió korona értékű olyan anyagot tárfak fel. amelyre a termelésben nincs szükségük. Hasonló a helyzet sok más üzemben is. Országos mérellien ezek hatása abban nyilvánul meg. hogy míg 1961ben egy koruna értékű anyagra 4.03 korona értékű árutermelés jutott, tavaly ez az összeg 3,72 korunái-a csökkent. Az érvényes rendelkezések a legnagyobb előnyöket biztosítják az üzemeknek a felesleges anyaguk eladá-; sának megkönnyítésére. Társadalmunk elsőrendű érdeke a parlagon heverő értékek hasznosítása. Nap-, jaink egyik fontos követelménye ez, amelyet valamennyi üzemben követ-, kezetesen érvényre kell juttatni. Két-: ségtelen. hogy e feladat teljesítése nem megy minden akadály nélkül, s a lokálpatriotizmus számos megnyilvánulását kell majd leküzdeni. A normán felüli készletek keletkezését és növekedését nagyban elősegítette az a gondolkodásmód, amely abban nyilvánult meg, hogy minden eshetőségre biztosítsák magukat, „hátha valamikor még szükség lesz erre az anyagra is". Nyilvánvaló, hogy az ilyen szűk látókörű gondolkodásmód nem szűnik meg egyik napról a másikra. A társadalmi érdekek védelme megköveteli, hogy szívósan harcoljunk ellene. A lokálpatriota megnyilvánulások 'leküzdésével biztosítsuk, hogy minden atlyag elfusson oda, ahol • közösség javára éj'tékesíthetővé válik. Ennek megvalósítását a pártszervezetek is következetesen szorgalmazzák. (g-l.) Egy évzáró gyűlés margójára II Le kell váltani a tagságot u A nesvadyi szövetkezet február 21én tartotta évzáró gyűlését. A vezetőség beszámolójából kiderült, hogy az • idén sincs mivel dicsekedniük. Termelési feladatukat csak részben teljesítették, ami a szövetkezet pénzügyi helyzetének alakulását is kedvezőtlenül befolyásolta. A terv teljesítésén ejtett csorbát — mint ahogyan az a gyengén gazdálkodó szövetkezetekben szokássá vált — a kedvezőtlen időjárással próbálják Igazolni. A magyarázatot azzal egészítették kl, hogy a szövetkezet tagsága sem tett meg minden tőle telhetőt. Ezt is elismerjük, csupán azt kifogásoljuk, hogy,a vezetőség iparkodott mindent a tagok és az időjárás nyakába „varrni". Nem ártott volna, ha saját munkájukat, tevékenységüket is egy kicsit kritikusabban ítélik meg. Csak a tagok bűne az, hogy kukoricájuk egy része a határban ment tönkre? Ki felelős a munka szervezéséért? Mindenekelőtt a vezetőség! Mivel a bírálat csupán a tagok fejére zúdult, akarva nem akarva, két táborra osztották a szövetkezetet. Egyik oldalra a „bűnös" tagokat, másikra a vezetőség tagjait állították, akik ártatlanabbak a „ma született báránynál". Ezért került sor arra, hogy már az első felszólaló ironikusan megjegyezte: „Ha ez_ mind így igaz. nincs más hátra, le kell váltani a tagságot". KIFIZESSÉK, NE FIZESSÉK? A beszámolóban szó sem esett arról, hogy a szövetkezet vezetősége a tagoknak ki akarja fizetni a közösbe hozott gazdasági felszerelés értékének bizonyos részét, mégis e kérdés körül alakult ki a legparázsabb vita. Akadtak, akik így tették fel a kérdést: „Hát fizettünk valamit a volt gyártulajdonosoknak a kisajátított üzemekért?" így felállítani a kérdést politikai tudatlanságra vall. Miből lettek a gyárosok milliói? Talán maguk a tőkések hozták létre? Nem! A gyát'osdk va gyonát a dolgozók kizsákmányolása szülte. Maga a tulajdonos egy szög ára értéket sem termelt. Amikor pedig a munkásosztály kisajátította a gyárakat, nem történt egyéb, mint hogy a dolgozók visszaszerezték jogos tulajdonukat, azokat a javakat, amelyeket ók hoztak létre s a gyáros minden ellenszolgáltatás nélkül elrabolta tőlük. Egészen más szemszögből kell néznünk a kis- és középparasztokra, akik vagyonkájukhoz elődeik, maguk és családjuk verejtékes munkája árán jutottak. A kis- és középparasztok szabadon rendelkeztek vagyonukkal, önként szövetkeztek. Mi történjék hát? Az, amit a szövetkezeti alapszabályzat ís lefektet. Vagyonuk húsz százaléka a szövetkezet oszthatatlan alapját képezi, a további részt pedig megfelelő értékelés után — ahogyan azt a szövetkezet gazdasági helyzete megengedi — ki kell fizetni. Az alapgondolat tehát, amelyből a szövetkezet vezetősége kiindult, helyes volt. Hibás azonban a módszer, ahogyan és amikor ezt végre akarták hajtani. Ha a szövetkezet vezetősége az előbbi években — amikor esztendő végén is jutott valami a munkaegységekre — próbálja rendezni ezt a kérdést, a tagok is más szemszögből ítélik meg. Most azonban^ amikor elmaradt az esztendő végi részesedés, a vezetőségnek ezt a határozatát különösen azok vették zokon, akik föld nélküi léptek a szövetkezetbe. Itt kell megjegyeznünk, hogy a múltban a falut egyrészt jómódú gazdák, másrészt mezőgazdasági proletárok lakták. Az előbbiek földet, felszerelést, az utóbbiak munkaerejüket vitték a szövetkezetbe. A volt mezőgazdasági munkások most így ágáltak: Jóformán ma is mi dolgozzuk meg a földet és mégis üres zsebbel kell hazatérnünk. Ellenben a „gazdák", sőt még azok is, akik szinte egy szalmaszálat sem tettek keresztbe a szövetkezetben, szép összegeket kapnának. A vezetőséget is megvádolták, hogy azért szorgalmazza most annyira ezt a kérdést, mert érdekelt az ügyben. A felszólalók többsége azonban — nagyon helyesen — ragaszkodott az alapszabályzat idevonatkozó cikkelyéhez, csupán azzal nem értett egyet, hogy ezt a vezetőség éppen a legkritikusabb esztendőben akarja megvalósítani. HALLGASSUK MEG A VEZETŐSÉGET IS! Szerintük erre a döntésre azért került sor, mert az esztendő végi gazdasági mérleg elkészítésekor „fölösleges" 170 ezer korona mutatkozott. Szétosztani nem akarták, mivel egyegy munkaegységre mindössze 40 vagy 50 fillér jutott volna. Gondolták hát, hogy törlesztik a szövetkezeti tagokkal szembeni „tartozást". Majd arra hivatkoztak, hogy ezt a határozatukat december huszadiki gyűlésükön a tagok már egyszer jóváhagyták. Igaz, az említett gyűlésen a tagok elfogadták, mivel elvben nincs is ellene kifogásuk. Ám tudni kell azt is, hogy a vezetőség akkor munkaegységenként 3 korona részesedést emlegetett. Most azonban, amikor elmaradt a megígért három korona, nem futotta az üzembiztosítási alapra, az előbbi döntést az évzáró taggyűlés szavazati többséggel elvetette, egyben utasította a vezetőséget, hogy a 170 ezer koronát helyezze el az üzembiztosítási alapra, mivel — szerintük — mindennél elsőbb a szövetkezet megszilárdítása. Ehhez pedig a szorgalmon kívül pénz is kell. És ha sikerül szövetkezetüket réndbehozni, jut a munkaegységekre, s ľutja majd a „tartozás" törlesztésére is. GYÖRE MÁRIA IGAZA Ez a hajlott korú, sápadt asszonyka arra kért magyarázatot, hogy a vezetőség miért vonta meg tőle a múlt esztendő második felében ledolgozott munkaegységei után járó természetbenieket. Kérdésére Paluska Jónás, a szövetkezet alelnöke válaszolt. Hivatkozott szövetkezetük házirendjére, amelyben „lefektették", hogy az egyedülálló vagy csökkent munkaképességű személyeknek csak 30 ár háztájit mérnek. Szerinte Györe Máriának tíz árral- több volt a megengedettnél. Ezért vonták meg tőle a természetbeni jutalmazást. Hogy őszinték legyünk, ez nem egyéb, mint fából vaskarika. Fogadjuk el, hogy 30 ár helyett 40 ár földet használt. De mjért használt ennyit? A földet nem ö mérte ki, hanem a csoportvezető. Ö annyit ültetett be, amennyit kapott és ha ezt mindenáron hibának akarták felróni, elsősorban is a csoportvezetőt kellett volna felelősségre vonni. Györe Mária — korához képest — egyike a szövetkezet legdolgosabb tagjainak. Ha betegség vagy egyéb ok miatt távol marad a munkából, lányát küldi maga helyett. Szerintünk ez az asszony inkább rászolgált a megbecsülésre, mint a „büntetésre". Kár volt megvonni tőle munkája jogos gyümölcsét, elvenni kedvét a munkától. E néhány példából az a tanulság, hogy a szóban forgó szövetkezeiben még sok a megoldásra, tisztázásra szoruló kérdés. Ajánlatos lenne, ha a vezetőség nem csupán a tagokban keresné a hibát, hanem saját botlásait is elismerné.. Ez tekintélyét sem csökkentené, mint ahogyan azt egyesek helytelenül elképzelik. Sőt, nagyobb elismerésre, megbecsülésre tennének szert, közelebb kerülnének a tagokhoz. Ha valamennyi komolyabb kérdést alaposan megtárgyalnának, kikérnék az „egyszerű" tagok véleményét, sok kellemetlen pillanattól szabadulnának meg. SZARKA ISTVÁN Üj SZÖ 4 * 1963 március 17.