Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-17 / 76. szám, vasárnap

Az ország egyik legnagyobb építkezésén A Tušimicei Hőerőmű dolgozói között Három évvel ezelőtt ínég kietlen pusztaság! volt ezen a helyen, ahol ma a korszerű épít- J raények, sudár kémények büszkén hirdetik fej-! , lett technikánk egyik legnagyobb vívmányát. 1 ;i9B0 április elsején kezdték meg a Tušimicei < ; Hőerőmű építését, hogy a terv szerint 1984 vé- < . géig fokozatosan mind a hat blokkját iparunk! ; és népünk szolgálatába állítsák. Ennyi turbó- J ; generátora lesz tudniillik Európa legnagyobb < » hőerőművének, melynek küldetése szűk ke- ' ; resztmetszetünk, a Iliányos villanyáram szol­gáltatás és az ezzel járói károk végleges ki­! küszöbülése. , Tizenöt fő- és még ennél is sokkal több fi­| nális szállítóvállalat gondoskodik az óriási! , építkezésen a szerelőmunkák időbeni elvégzé­j séről. Hogy csak a legnagyobbakat említsem: >a technológiáról gondoskodó plzeňi V. I. Lenin í Művek, az acélkonstrukciókat szállító komár-! >nói Steiner Gábor Hajógyár, a vítkovicei vas­> mű és a többi vállalat pontos, lelkiismeretes • ! munkájával tartja kezében a villanyerőmű to­> vábbi sorsát. Minden lehetőt elkövetnek annak ' > érdekében, hogy a vállalatok a jóváhagyott < , harmonogramot betartsák és idejében elké-,' > szüljenek a munkálatokkal, úgy, ahogyan azt 1 ^ a XII. kongresszus határozata előírja. Ezért jártak Tušimieén a napokban ez illetékes miniszterek és a szállító­vállalatok vezetői. Ezért állapodta^ meg egymással, hogy az első 110 MW teljesítményű turbogenerátor próba­üzemeltetését március 31-ig megkez­dik. A második turbogenerátort 3 hó­nappal később, a harmadikat pedig szeptember 30-ig kell üzembe állíta­ni. Gondoskodnak az emberekről Tušimice az észak-csehországi Ka­daütől mintegy öt kilométerre, Cho­mutovtól kb. 15 kilométerre fekszik. Ezekben a kisvárosokban épültek a hőerőmű dolgozói számára a korszerű lakótelepek, összkomfortos lakásaikat bárki megirigyelhetné. A gyakori, rendszeres autóbuszközlekedés gon­doskodik róla, hogy idejében munka­helyükre röpítse a hőerőmű dolgo­zóit, pedig nincsenek kevesen. Miért neim építették a lakótelepeket ide, a 17 hektáron elterülő nagyüzem köz-. Sanzon az életem A címadás talá ló. Zsolnai Hédi Tatra-revűbeli fel lépése nagy él mény, közönségsl kerl Nem túlzás ha erről a köze egyhetes vendég szereplésről felfo kozott jelzőkkel szuperlatívuszok­ban szólnak. A mű sorszámok mind egyike mögött ki váló művészegyé­niség, az ember 1 érzések és érzel mek nagyszerű tol mácsolója áll. S ha a sanzon hódító útját járja, aligha találhatott méltóbb követet és közben járót, mint Zsol nai Hédi. Eurőpai viszonylatban a legjobbak közt emlegetik őt, és akik fellépését látták, aligha kételkednek e szavak hitelében. A kedves, szemtelen kis párizsi Pygtmallon szertelenségétől a mély drámaiságot kifejező de Luciáig és Louigni: Cirkuszáig a viharzó, mély emberi érzések gazdag színská­láját egyforma biztonsággal tolmá­csolja. Egyéniségének varázsa egy­ségbe ötvözi változatos műsorszámait. A magyar, olasz és francia sanzonok mellett a költészet gyöngyszemeiből, Brecht, József Attila, Villon, Hugó V^ttor, Puskin, Ady megzenésített verseiből ls kiváló ízelítőt nyújt. Gaz­dag hangorgánumát nagyszerűen egé­szíti kl mértéktartó kifejező játéka. A puritánság és a démoni végletek — művészetének legjavát képviselik, s szinte kézzelfoghatóan kidomborít­ják a szavak plaszticitását. Megnye­rően szerény és közvetlen, a szépség és gyönyörködtetés önfeledt tolmá­csolója. A közönség tetszésével találkozott Zsolnai zongorakísérője, Vécyey Ernő is. Két önálló műsorszáma rutinos szerzőre vall. A magyar balett két fiatal táncosa, Rónay Márta és Dóm­ján Tibor fellépése — modern kifeje­ző e'szközökre épített táncaikkal — ugyancsak művészi élményt jelentett. A magyar művészek bratislavai vendégszereplése a mai két előadás­sal — 15.00 és 20.00 órakor — le­zárul. Túlzás nélkül állíthatjuk azon­ban, hogy közel egyhetes ittlétük a látogatók mindegyike számára az él­mények gazdag forrása volt. Éppen ezért, őszinte elismerés illeti meg e feagy siker minden részesét. — főnöd—. vetlen közelébe? Az errejáró magától is könnyűszerrel kitalálja a feleletet. Egyszerűen azért, hogy a szomszédos szénbányák füstjétől terhes levegő ne ártson a lakóknak. « A nagy fagyokban sem szünetelt a munka Serényen folyik a munka a tušimi­cei építkezésen. Mindenütt feltűnő a rend, a tisztaság. — Ezt az előre­gyártóit épületelemeknek köszönhet­jük — jegyzi meg Miroslav Hák mér­nök. Minden, még a hat hűtőtorony is panelekből készült. Kísérleti pane­lekről van sző, amelyeknek hossza 6,5 m, szélessége 1,5, vastagsága 20 cm, súlya pedig az eddigi 2,5 tonna helyett mindössze 900 kg. Sokkal könnyebb, gyorsabb velük a munka. Az üveglaminátos burkolatokkal pe­dig nagy mennyiségű faanyagot taka­rítottak meg. Csak az épületalapza­tok készültek vasbetonból. A terjedelmes építkezésen itt-ott látni csak dolgozó csoportokat. Nem mintha kevesen volnának, szinte el­vesznek az emberek a hatalmas tér­ségen. Nem is csoda, hiszen egy-egy csarnok hossza 200 m, szélessége 34 m, magassága pedig meghaladja a 35 m-t. Az acélkonstrukciók, a kazá­nok, a turbinák és a többi berende­zés ámulatba ejti még a szakembere­ket is. A legnagyobb hatást azonban a 195 m magasságba büszkén emelkedő ké­mény gyakorolja az emberre. Lent 15 m a szélessége. Csak az alapzata 1700 köbméter betont emésztett föl. Felépítése 11 hónapig tartott. Hogy némi fogalmunk legyen a hő­erőmű rendkívüli nagyságáról, Klima mérnök elárulja, hogy az erőmű évi több millió MW áramot termel majd és ebből saját fogyasztása 500 ezer MW-t lesz. Hogy mennyi áramról van szó, azt talán a legjobban úgy értjük meg, ha tekintetbe vesszük, hogy 3Q0 MW áram bőségesen elegendő egy Prágánál kétszer több lélekszámmal rendelkező város lakossága számira, természetesen az ipari fogyasztáson kívül. KARDOS MARTA TÖBB FELELŐSSÉGET Mindig is fontos volt minden csille szén, amit bányászaink a felszínre küldtek, de ma különösen az. Ezért kell fokozottabb gonddal őrködnünk, hogy Idejében megtehessük az intézkedéseket, amelyek a zavartalan terv­teljesítést biztosítják. És hogy ez nincs meg mindenhol, bizonyltja az aláb­bi sajnálatos eset. Josef Štemberka elővájárt jól isme­rik Karvinán. Kombájnfalon dolgo­zik kollektívájával. Eredményeik, ha nem is kimagaslóak, de mindenesetre az átlagon felüliek. Egyik szombati napon Štemberka elővájár arra kérte Doležal mérnököt — a részleg gépe­sítőjét — vizsgálja meg a kombájnon a felső hajtóművet, mert a „rozettá­val" valami nincs rendben. ígéretet kapott, hogy a javítást elvégzik. El­képzelhetjük jogos felháborodását, amikor hétfőn — két napra rá — a „rozetta" valósággal szétmóllott, szét­röpült. Doležal mérnök égrc-földre esküdözött, hogy a hibát személyesen „javította" ki. Ha kijavította — ak­kor rosszul, hanyagul végezte — ha nem — és ez a legvalószínűbb — mindenképpen súlyos mulasztást kö­vetett el: 400 tonna kiesést „eredmé­nyezett" nemtörődömsége. Már régebben kérték Štemberka kombájnosai, hogy a motor alatt le­vő zúzónál cseréljék ki a vaslemezt, mert az még a felszínről történő szállításnál megrongálódott. Azzal .fizették" ki őket a részleg irodájá­ban, hogy ilyen lemez nincs a rak­Lakások a Vasmíí építői részére (CTK) — A košicei Magasépítő Vál­lalat e napokban — a Košice Nové Mesto-i lakótelep építésének megkez­dése után 10 hónappal — már 300 lakást adott át a panel lakótömbök­ben. Az ütemterv szerint a negyedév vé­géig még 1000 lakás építését fejezik be és csaknem 600 építését kezdik meg. A lakótelepen megkezdik egy iskola, egy áruház és egy bölcsőde építését is. A jövő tanév kezdetéig befejezik az óvoda és a két iskola­épület építését. A lakótelep építői becsülettel eleget tesznek azon vállalásuknak, hogy az összes lakást hibamentesen adják át, és az építők napjáig behozzák a ke­mény és hosszan tartó tél okozta le­maradást. tárban. A bányászok kérelmére — nem a vezetőség sürgetésére — az opavai Ostroj vállalat dolgozói a test­véri összefogás követendő példáját mutatták. Rövid időn belül elkészítet­ték és el is küldték a régen várt vaslemezt. Mindenki azt hihetné, hogy ezzel megoldódott Štemberkáék problémája. Nem így történt! A le­mez, — ahelyett, hogy azonnal rá­szerelték volna a kombájnra — a raktárba került! 1 A megrongált alkat­rész okozta üzemzavar újabb 400 ton­na hiányt okozott. Csak ebből a két elhárítható esetből 800 tonna — egy egész vasúti szerelvény — szenet ve­szített népgazdaságunk. £rthetlen okból nem tettek még eleget a kollektíva azon kérésének sem, hogy kombájnjukat cseréljék ki megfelelőbbre, CSV 80 vagy K 52 M­re. Pedig ezekkel a típusokkal bizto­sabban többet fejthetnének. Reméljük, Štemberkának a jövőben nem kell hasonló felelőtlenségekből származó zavarokkal megküzdenie, és hogy mind a részleg, mind az üzem vezetősége mindenkitől — mérnökeitől is — fokozottabb szemé­lyes felelőséget követel majd. Ez a legkevesebb, amit vezetőinktől elvár­hatunk. Munkánk gyümölcséből csak­is így részesülhet dolgozó népünk teljes egészében. Bár a Csehszlovák Hadsereg Nagy­bánya túlteljesíti feladatait (40 000 ionná szenet fejtett és 200 m folyosót nyitott terven felül 1963-ban) az ilyen „luxust", mint a fent említett eset, mégsem lenne szabad megenged­ni. TÖTH JÁNOS, bányász, Karviná A brodeki Üvegipari Gépgyőr dolgozói csiszoló készülékeket gyártanak Csehszlovákia vala­mennyi üvegkövet, féldrágaköve­ket, és drágaköveket csiszoló üze­me részére. Képünkön Jaromír Havelka művezető, mester a csi­szoló készülékek végső ellenőrz'é­ô sét végzi. Í (CTK — Nesvadba felv.) MÁRCIUS 9-IKJ SZÁMUNKBAN VITAINDlTÚT KÖZÖLTÜNK A PÁLYA­VÁLASZTÁSRÓL. AZ ALÁBBIAKBAN SZEMELVÉNYESEN ISMERTETJÜK A BEÉRKEZETT HOZZÁSZÓLÁSOKAT. Életbevágóan fontos lépés ISKOLÁINK elsőrendű faladata, hogy a pályaválasztásra felkészítse a gyermekeket. Szorosan összefügg ez a világnézeti neveléssel és szer­ves része a munkára, életre nevelés­nek. Ezen a téren is feltétlenül szük­séges az iskola és család munkájá­nak egybehangolása. Ogy kell fiataljainkat irányítani, hogy a választolt pályán megtalálják a jól végzett munka örömét. A jó vá­lasztáshoz számba kell vennünk a diák adottságalt, de a népgazdasá­gunk adta lehetőségeket is. Tapasztalataink alapján azonban meg kell állapítanunk, még sokat kell tennünk azért, hogy pályaválasz­tásnál a fiatalok ezeket a szempon­tokat is mérlegeljék. Itt van előttünk iskolánk végzett tanulólnak pálya-' választási áttekintése, három évre visszamenőleg. Vegyük előbb a lányokat, ök bi­zony még nem vették tudomásul egyenjogúságukat. A hagyományos női pályákra jelentkeznek. Varrónő, elárusítónő, fodrásznő szeretne lenni a legtöbb. A közismert szakmák kö­zül választanak, de mikor iskolánk megkapja az irányszámokat, ráállnak olyan szakmák vállalására ls, ame­lyeknek népgazdasági fontosságáról — a személyi adottságokkal össz­hangban — meg tudtuk győzni a fia­talokat és a szülőket. Így három év­vel ezelőtt már vasesztergályos pá­lyára indult egyik igen ügyes, a politechnikai munkában kiváló leány­tanulónk. Tavaly a fent említett szakmák mellett hárman cipőfelsőrész készí­tőnek, ketten a postai telefonszolgá­latra jelentkeztek. Egy kislány pedig péknek. Itt kell megemlítenünk, hogy egyes üzemek nem kezelik elég komolyan a munkahelyen megjelenő fiatalokat. Az idén leánytanulóink már az egészségügyi szakiskolába, fényké­pésznek, telefonkezelőnek jelentkez­tek, de ott van a mezőgazdaság felől érdeklődő, kertésznek jelentkező el­ső fecskénk is. A SZAKMUNKÁSKÉPZÉSRE jelent­kező fiúk figyelme a népszerű autó­szerelő, műszerész, televízió-szerelő, géplakatos szakma felé fordult. Itt is, a múlt évi tapasztalatokra tá­maszkodva, a lehetőségek számba­vétele után végül is azoknál a szak­máknál kötnek kl, amelyeket a mun­kaerőszükséglet szab meg Az idén, az előző évekhez hasonlóan, tanu­lóink 15—20 százaléka a szakisko­lákban, illetve az általános művelt­séget nyújtó középiskolában folytat­ja tanulmányalt. Nevelőmunkánk, az osztályfőnök komoly munkája ered­ményeként az idén már a kapott irányszámoknak megfelelően három tanulónk az építőiparban, egy pedig a mezőgazdaságban (erdészet) látja jövőjét. Iskolánk Igazgatósága érdeklődés­sel kísérli szakmát tanuló volt diák­jainak sorsát. Közülük többen rend­szeresen felkeresik Iskolánkat. így a két évvel ezelőtt a Povážská Byst­rica-! gépipari nagyüzembe került tanulónk, aki lelkesen mesélt a vál­lalat tanoncintézetéről,, tavaly két ki­tűnően tanuló társát nyerte meg az üzem részére. Igaz, hogy a nyáron Povážská Bystricán* verte fel tanyá­ját pionírtáborunk is, és a tanulók saját szemükkel győződtek meg ar­ról, hogy a fiatalok ebben a kiváló ipari tanulóintézetben milyen ked­vező feltételek mellett sajátítják el a szaktudást. A nevelőmunka, az Ifjúság életre nevelése keretében a tanítóknak tü­zetesen meg kell ismerni a tanuló­kat. Ennek a feladatának szerves része a szülőkkel való ismerkedés, azok irányítása és tájékoztatása. E téren bizony sokban még adósak va­gyunk. De e mellett a pedagógusok feladata az is, hogy részletesen meg­ismerkedjenek a pályaválasztásra vo» natkozó határozatokkal, rendeletek­kel. S E TÉREN kétségtelenül hiányzik a rendszeres, szervezett pályaválasz­tási felvilágosítás. Kívánatos volna, hogy az illetékes hatóságok az isko­lák és szülők részére pályaválasztási tanácsadó füzetet adnának ki. Ez­zel nagy segítséget nyújthatnánk a fiataloknak is, hogy olyan szakmák­ban helyezkedjenek el, melyekre te­hetségük és hitfátásérzésük egyaránt alkalmassá teszi őket. STERN VIOLA, a Petržalka-i 9-éves alapfokú „középiskola igazgatóhelyettese Ml LESZEK, HA FELNÖVÖK? Két asszony beszélgeté­sének voltam akaratlan tanúja a minap. Az egyik a jnástk leánya felöl ér­deklődött. — Irénkém már „kijár­ta" az iskolát, nagylány — hangzott a válasz. — Sok gondunk volt vele. A varrodába szerettem vol­na „behozni", de nem si­került, nem volt hely. Egész kálváriát járattak velem. — Es otthon hagyta? — Az EFSZ-ben? Isten örtzzt A kapálás nem ne­kt való. Nem arra nevel­tem a lányomat. Most már végre van jó he­lye, kiszolgáló egy üzlet­ben. Egyszerű: ha nem fe­hér, fekete, ha nem tűz, akkor vlz. A mamának mindegy: szabó, cukrász, fodrász, boltos vagy pa­tikus legyen, csak a szö­vetkezetbe ne menjen. A világért set S kit érde­kel az, hogy mit szól mindehhez Irénke? Kt a megmondhatója hány fiatalban ölték meg hasonló módon a vágyat, akaratot? Tény, hogy senki sem születik kész szakemberként a világra, de bizonyos hajlamok vannak, amiket felfedez­ni, továbbfejleszteni, irá­nyítani az iskola, a peda­gógus dolga. A pályavá­lasztás ugyanis nem lehet kampány, alkalomszerű, hanem hosszú évek meg­figyelésének eredménye a hajlamok, tehetség és fel­készültség szerint. Azonban gyakori eset, hogy az iskola megkapja az irányszámot: a végzet­tekből ennyi mehet főis­kolára, ennyi inasnak, ennyi a mezőgazdasági iskolába stb., s azután „verbuválnak". A cél mi­nél előbb teljesíteni a ter­vet. S ha kész a mun­ka, egy évig ismét nyu­galom van} S hogy szep­temberben, esetleg egy­két évvel később hányan változtatnak szakmát, az már nem az Iskola gond­ja. Minden gyerek már kis­korában elárulja: ml le­szek, ha nagy leszek. Az én fiam négyéves korá­ban katonatiszt, majd bulldózeros, baggeros, da­rus akart lenni. Három­éves kislányom tanító né­'ni. Ez még nem sokat je­lent. jancst még sok min­den lesz, különösebb haj­lamot még nem fedeztem fel nála, talán csak tem­peramentumát. Majd ezt figyelem. Még az ábécé­nél tart. De kislányom, ahogy -oktat, verset tanít, rendezi a többi gyereket, ez már hajlam, amit ér­demes fejleszteni. Minden szakmának megvan a maga varázsa, romantikája. Minden szakma bizonyos típuso­kat vonz. Ha az iskolá­ban már az első, vagy ötödik osztályban törőd­nének azzal, hogy a gyer­mek hajlamait' felfedjék és különféle szakkörök­ben lehetőséget biztosíta­nának e hajlamok fejlesz­tésére — helyes Irányí­tással —, akkor nem len­ne probléma a pályavá­lasztás. VÉGH GUSZTÁV, Nový Smokovec 1983. március 17. * Uj SZO 5 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom