Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-17 / 76. szám, vasárnap

Az ország egyik legnagyobb építkezésén A Tušimicei Hőerőmű dolgozói között Három évvel ezelőtt ínég kietlen pusztaság! volt ezen a helyen, ahol ma a korszerű épít- J raények, sudár kémények büszkén hirdetik fej-! , lett technikánk egyik legnagyobb vívmányát. 1 ;i9B0 április elsején kezdték meg a Tušimicei < ; Hőerőmű építését, hogy a terv szerint 1984 vé- < . géig fokozatosan mind a hat blokkját iparunk! ; és népünk szolgálatába állítsák. Ennyi turbó- J ; generátora lesz tudniillik Európa legnagyobb < » hőerőművének, melynek küldetése szűk ke- ' ; resztmetszetünk, a Iliányos villanyáram szolgáltatás és az ezzel járói károk végleges ki! küszöbülése. , Tizenöt fő- és még ennél is sokkal több fi| nális szállítóvállalat gondoskodik az óriási! , építkezésen a szerelőmunkák időbeni elvégzéj séről. Hogy csak a legnagyobbakat említsem: >a technológiáról gondoskodó plzeňi V. I. Lenin í Művek, az acélkonstrukciókat szállító komár-! >nói Steiner Gábor Hajógyár, a vítkovicei vas> mű és a többi vállalat pontos, lelkiismeretes • ! munkájával tartja kezében a villanyerőmű to> vábbi sorsát. Minden lehetőt elkövetnek annak ' > érdekében, hogy a vállalatok a jóváhagyott < , harmonogramot betartsák és idejében elké-,' > szüljenek a munkálatokkal, úgy, ahogyan azt

1 ^ a XII. kongresszus határozata előírja. Ezért jártak Tušimieén a napokban ez illetékes miniszterek és a szállítóvállalatok vezetői. Ezért állapodta^ meg egymással, hogy az első 110 MW teljesítményű turbogenerátor próbaüzemeltetését március 31-ig megkezdik. A második turbogenerátort 3 hónappal később, a harmadikat pedig szeptember 30-ig kell üzembe állítani. Gondoskodnak az emberekről Tušimice az észak-csehországi Kadaütől mintegy öt kilométerre, Chomutovtól kb. 15 kilométerre fekszik. Ezekben a kisvárosokban épültek a hőerőmű dolgozói számára a korszerű lakótelepek, összkomfortos lakásaikat bárki megirigyelhetné. A gyakori, rendszeres autóbuszközlekedés gondoskodik róla, hogy idejében munkahelyükre röpítse a hőerőmű dolgozóit, pedig nincsenek kevesen. Miért neim építették a lakótelepeket ide, a 17 hektáron elterülő nagyüzem köz-. Sanzon az életem A címadás talá ló. Zsolnai Hédi Tatra-revűbeli fel lépése nagy él mény, közönségsl kerl Nem túlzás ha erről a köze egyhetes vendég szereplésről felfo kozott jelzőkkel szuperlatívuszokban szólnak. A mű sorszámok mind egyike mögött ki váló művészegyéniség, az ember

1 érzések és érzel mek nagyszerű tol mácsolója áll. S ha a sanzon hódító útját járja, aligha találhatott méltóbb követet és közben járót, mint Zsol nai Hédi. Eurőpai viszonylatban a legjobbak közt emlegetik őt, és akik fellépését látták, aligha kételkednek e szavak hitelében. A kedves, szemtelen kis párizsi Pygtmallon szertelenségétől a mély drámaiságot kifejező de Luciáig és Louigni: Cirkuszáig a viharzó, mély emberi érzések gazdag színskáláját egyforma biztonsággal tolmácsolja. Egyéniségének varázsa egységbe ötvözi változatos műsorszámait. A magyar, olasz és francia sanzonok mellett a költészet gyöngyszemeiből, Brecht, József Attila, Villon, Hugó V^ttor, Puskin, Ady megzenésített verseiből ls kiváló ízelítőt nyújt. Gazdag hangorgánumát nagyszerűen egészíti kl mértéktartó kifejező játéka. A puritánság és a démoni végletek — művészetének legjavát képviselik, s szinte kézzelfoghatóan kidomborítják a szavak plaszticitását. Megnyerően szerény és közvetlen, a szépség és gyönyörködtetés önfeledt tolmácsolója. A közönség tetszésével találkozott Zsolnai zongorakísérője, Vécyey Ernő is. Két önálló műsorszáma rutinos szerzőre vall. A magyar balett két fiatal táncosa, Rónay Márta és Dómján Tibor fellépése — modern kifejező e'szközökre épített táncaikkal — ugyancsak művészi élményt jelentett. A magyar művészek bratislavai vendégszereplése a mai két előadással — 15.00 és 20.00 órakor — lezárul. Túlzás nélkül állíthatjuk azonban, hogy közel egyhetes ittlétük a látogatók mindegyike számára az élmények gazdag forrása volt. Éppen ezért, őszinte elismerés illeti meg e feagy siker minden részesét. — főnöd—. vetlen közelébe? Az errejáró magától is könnyűszerrel kitalálja a feleletet. Egyszerűen azért, hogy a szomszédos szénbányák füstjétől terhes levegő ne ártson a lakóknak. « A nagy fagyokban sem szünetelt a munka Serényen folyik a munka a tušimicei építkezésen. Mindenütt feltűnő a rend, a tisztaság. — Ezt az előregyártóit épületelemeknek köszönhetjük — jegyzi meg Miroslav Hák mérnök. Minden, még a hat hűtőtorony is panelekből készült. Kísérleti panelekről van sző, amelyeknek hossza 6,5 m, szélessége 1,5, vastagsága 20 cm, súlya pedig az eddigi 2,5 tonna helyett mindössze 900 kg. Sokkal könnyebb, gyorsabb velük a munka. Az üveglaminátos burkolatokkal pedig nagy mennyiségű faanyagot takarítottak meg. Csak az épületalapzatok készültek vasbetonból. A terjedelmes építkezésen itt-ott látni csak dolgozó csoportokat. Nem mintha kevesen volnának, szinte elvesznek az emberek a hatalmas térségen. Nem is csoda, hiszen egy-egy csarnok hossza 200 m, szélessége 34 m, magassága pedig meghaladja a 35 m-t. Az acélkonstrukciók, a kazánok, a turbinák és a többi berendezés ámulatba ejti még a szakembereket is. A legnagyobb hatást azonban a 195 m magasságba büszkén emelkedő kémény gyakorolja az emberre. Lent 15 m a szélessége. Csak az alapzata 1700 köbméter betont emésztett föl. Felépítése 11 hónapig tartott. Hogy némi fogalmunk legyen a hőerőmű rendkívüli nagyságáról, Klima mérnök elárulja, hogy az erőmű évi több millió MW áramot termel majd és ebből saját fogyasztása 500 ezer MW-t lesz. Hogy mennyi áramról van szó, azt talán a legjobban úgy értjük meg, ha tekintetbe vesszük, hogy 3Q0 MW áram bőségesen elegendő egy Prágánál kétszer több lélekszámmal rendelkező város lakossága számira, természetesen az ipari fogyasztáson kívül. KARDOS MARTA TÖBB FELELŐSSÉGET Mindig is fontos volt minden csille szén, amit bányászaink a felszínre küldtek, de ma különösen az. Ezért kell fokozottabb gonddal őrködnünk, hogy Idejében megtehessük az intézkedéseket, amelyek a zavartalan tervteljesítést biztosítják. És hogy ez nincs meg mindenhol, bizonyltja az alábbi sajnálatos eset. Josef Štemberka elővájárt jól ismerik Karvinán. Kombájnfalon dolgozik kollektívájával. Eredményeik, ha nem is kimagaslóak, de mindenesetre az átlagon felüliek. Egyik szombati napon Štemberka elővájár arra kérte Doležal mérnököt — a részleg gépesítőjét — vizsgálja meg a kombájnon a felső hajtóművet, mert a „rozettával" valami nincs rendben. ígéretet kapott, hogy a javítást elvégzik. Elképzelhetjük jogos felháborodását, amikor hétfőn — két napra rá — a „rozetta" valósággal szétmóllott, szétröpült. Doležal mérnök égrc-földre esküdözött, hogy a hibát személyesen „javította" ki. Ha kijavította — akkor rosszul, hanyagul végezte — ha nem — és ez a legvalószínűbb — mindenképpen súlyos mulasztást követett el: 400 tonna kiesést „eredményezett" nemtörődömsége. Már régebben kérték Štemberka kombájnosai, hogy a motor alatt levő zúzónál cseréljék ki a vaslemezt, mert az még a felszínről történő szállításnál megrongálódott. Azzal .fizették" ki őket a részleg irodájában, hogy ilyen lemez nincs a rakLakások a Vasmíí építői részére (CTK) — A košicei Magasépítő Vállalat e napokban — a Košice Nové Mesto-i lakótelep építésének megkezdése után 10 hónappal — már 300 lakást adott át a panel lakótömbökben. Az ütemterv szerint a negyedév végéig még 1000 lakás építését fejezik be és csaknem 600 építését kezdik meg. A lakótelepen megkezdik egy iskola, egy áruház és egy bölcsőde építését is. A jövő tanév kezdetéig befejezik az óvoda és a két iskolaépület építését. A lakótelep építői becsülettel eleget tesznek azon vállalásuknak, hogy az összes lakást hibamentesen adják át, és az építők napjáig behozzák a kemény és hosszan tartó tél okozta lemaradást. tárban. A bányászok kérelmére — nem a vezetőség sürgetésére — az opavai Ostroj vállalat dolgozói a testvéri összefogás követendő példáját mutatták. Rövid időn belül elkészítették és el is küldték a régen várt vaslemezt. Mindenki azt hihetné, hogy ezzel megoldódott Štemberkáék problémája. Nem így történt! A lemez, — ahelyett, hogy azonnal rászerelték volna a kombájnra — a raktárba került!

1 A megrongált alkatrész okozta üzemzavar újabb 400 tonna hiányt okozott. Csak ebből a két elhárítható esetből 800 tonna — egy egész vasúti szerelvény — szenet veszített népgazdaságunk. £rthetlen okból nem tettek még eleget a kollektíva azon kérésének sem, hogy kombájnjukat cseréljék ki megfelelőbbre, CSV 80 vagy K 52 Mre. Pedig ezekkel a típusokkal biztosabban többet fejthetnének. Reméljük, Štemberkának a jövőben nem kell hasonló felelőtlenségekből származó zavarokkal megküzdenie, és hogy mind a részleg, mind az üzem vezetősége mindenkitől — mérnökeitől is — fokozottabb személyes felelőséget követel majd. Ez a legkevesebb, amit vezetőinktől elvárhatunk. Munkánk gyümölcséből csakis így részesülhet dolgozó népünk teljes egészében. Bár a Csehszlovák Hadsereg Nagybánya túlteljesíti feladatait (40 000 ionná szenet fejtett és 200 m folyosót nyitott terven felül 1963-ban) az ilyen „luxust", mint a fent említett eset, mégsem lenne szabad megengedni. TÖTH JÁNOS, bányász, Karviná A brodeki Üvegipari Gépgyőr dolgozói csiszoló készülékeket gyártanak Csehszlovákia valamennyi üvegkövet, féldrágaköveket, és drágaköveket csiszoló üzeme részére. Képünkön Jaromír Havelka művezető, mester a csiszoló készülékek végső ellenőrz'éô sét végzi. Í (CTK — Nesvadba felv.) MÁRCIUS 9-IKJ SZÁMUNKBAN VITAINDlTÚT KÖZÖLTÜNK A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL. AZ ALÁBBIAKBAN SZEMELVÉNYESEN ISMERTETJÜK A BEÉRKEZETT HOZZÁSZÓLÁSOKAT. Életbevágóan fontos lépés ISKOLÁINK elsőrendű faladata, hogy a pályaválasztásra felkészítse a gyermekeket. Szorosan összefügg ez a világnézeti neveléssel és szerves része a munkára, életre nevelésnek. Ezen a téren is feltétlenül szükséges az iskola és család munkájának egybehangolása. Ogy kell fiataljainkat irányítani, hogy a választolt pályán megtalálják a jól végzett munka örömét. A jó választáshoz számba kell vennünk a diák adottságalt, de a népgazdaságunk adta lehetőségeket is. Tapasztalataink alapján azonban meg kell állapítanunk, még sokat kell tennünk azért, hogy pályaválasztásnál a fiatalok ezeket a szempontokat is mérlegeljék. Itt van előttünk iskolánk végzett tanulólnak pálya-' választási áttekintése, három évre visszamenőleg. Vegyük előbb a lányokat, ök bizony még nem vették tudomásul egyenjogúságukat. A hagyományos női pályákra jelentkeznek. Varrónő, elárusítónő, fodrásznő szeretne lenni a legtöbb. A közismert szakmák közül választanak, de mikor iskolánk megkapja az irányszámokat, ráállnak olyan szakmák vállalására ls, amelyeknek népgazdasági fontosságáról — a személyi adottságokkal összhangban — meg tudtuk győzni a fiatalokat és a szülőket. Így három évvel ezelőtt már vasesztergályos pályára indult egyik igen ügyes, a politechnikai munkában kiváló leánytanulónk. Tavaly a fent említett szakmák mellett hárman cipőfelsőrész készítőnek, ketten a postai telefonszolgálatra jelentkeztek. Egy kislány pedig péknek. Itt kell megemlítenünk, hogy egyes üzemek nem kezelik elég komolyan a munkahelyen megjelenő fiatalokat. Az idén leánytanulóink már az egészségügyi szakiskolába, fényképésznek, telefonkezelőnek jelentkeztek, de ott van a mezőgazdaság felől érdeklődő, kertésznek jelentkező első fecskénk is. A SZAKMUNKÁSKÉPZÉSRE jelentkező fiúk figyelme a népszerű autószerelő, műszerész, televízió-szerelő, géplakatos szakma felé fordult. Itt is, a múlt évi tapasztalatokra támaszkodva, a lehetőségek számbavétele után végül is azoknál a szakmáknál kötnek kl, amelyeket a munkaerőszükséglet szab meg Az idén, az előző évekhez hasonlóan, tanulóink 15—20 százaléka a szakiskolákban, illetve az általános műveltséget nyújtó középiskolában folytatja tanulmányalt. Nevelőmunkánk, az osztályfőnök komoly munkája eredményeként az idén már a kapott irányszámoknak megfelelően három tanulónk az építőiparban, egy pedig a mezőgazdaságban (erdészet) látja jövőjét. Iskolánk Igazgatósága érdeklődéssel kísérli szakmát tanuló volt diákjainak sorsát. Közülük többen rendszeresen felkeresik Iskolánkat. így a két évvel ezelőtt a Povážská Bystrica-! gépipari nagyüzembe került tanulónk, aki lelkesen mesélt a vállalat tanoncintézetéről,, tavaly két kitűnően tanuló társát nyerte meg az üzem részére. Igaz, hogy a nyáron Povážská Bystricán* verte fel tanyáját pionírtáborunk is, és a tanulók saját szemükkel győződtek meg arról, hogy a fiatalok ebben a kiváló ipari tanulóintézetben milyen kedvező feltételek mellett sajátítják el a szaktudást. A nevelőmunka, az Ifjúság életre nevelése keretében a tanítóknak tüzetesen meg kell ismerni a tanulókat. Ennek a feladatának szerves része a szülőkkel való ismerkedés, azok irányítása és tájékoztatása. E téren bizony sokban még adósak vagyunk. De e mellett a pedagógusok feladata az is, hogy részletesen megismerkedjenek a pályaválasztásra vo» natkozó határozatokkal, rendeletekkel. S E TÉREN kétségtelenül hiányzik a rendszeres, szervezett pályaválasztási felvilágosítás. Kívánatos volna, hogy az illetékes hatóságok az iskolák és szülők részére pályaválasztási tanácsadó füzetet adnának ki. Ezzel nagy segítséget nyújthatnánk a fiataloknak is, hogy olyan szakmákban helyezkedjenek el, melyekre tehetségük és hitfátásérzésük egyaránt alkalmassá teszi őket. STERN VIOLA, a Petržalka-i 9-éves alapfokú „középiskola igazgatóhelyettese Ml LESZEK, HA FELNÖVÖK? Két asszony beszélgetésének voltam akaratlan tanúja a minap. Az egyik a jnástk leánya felöl érdeklődött. — Irénkém már „kijárta" az iskolát, nagylány — hangzott a válasz. — Sok gondunk volt vele. A varrodába szerettem volna „behozni", de nem sikerült, nem volt hely. Egész kálváriát járattak velem. — Es otthon hagyta? — Az EFSZ-ben? Isten örtzzt A kapálás nem nekt való. Nem arra neveltem a lányomat. Most már végre van jó helye, kiszolgáló egy üzletben. Egyszerű: ha nem fehér, fekete, ha nem tűz, akkor vlz. A mamának mindegy: szabó, cukrász, fodrász, boltos vagy patikus legyen, csak a szövetkezetbe ne menjen. A világért set S kit érdekel az, hogy mit szól mindehhez Irénke? Kt a megmondhatója hány fiatalban ölték meg hasonló módon a vágyat, akaratot? Tény, hogy senki sem születik kész szakemberként a világra, de bizonyos hajlamok vannak, amiket felfedezni, továbbfejleszteni, irányítani az iskola, a pedagógus dolga. A pályaválasztás ugyanis nem lehet kampány, alkalomszerű, hanem hosszú évek megfigyelésének eredménye a hajlamok, tehetség és felkészültség szerint. Azonban gyakori eset, hogy az iskola megkapja az irányszámot: a végzettekből ennyi mehet főiskolára, ennyi inasnak, ennyi a mezőgazdasági iskolába stb., s azután „verbuválnak". A cél minél előbb teljesíteni a tervet. S ha kész a munka, egy évig ismét nyugalom van} S hogy szeptemberben, esetleg egykét évvel később hányan változtatnak szakmát, az már nem az Iskola gondja. Minden gyerek már kiskorában elárulja: ml leszek, ha nagy leszek. Az én fiam négyéves korában katonatiszt, majd bulldózeros, baggeros, darus akart lenni. Hároméves kislányom tanító né'ni. Ez még nem sokat jelent. jancst még sok minden lesz, különösebb hajlamot még nem fedeztem fel nála, talán csak temperamentumát. Majd ezt figyelem. Még az ábécénél tart. De kislányom, ahogy -oktat, verset tanít, rendezi a többi gyereket, ez már hajlam, amit érdemes fejleszteni. Minden szakmának megvan a maga varázsa, romantikája. Minden szakma bizonyos típusokat vonz. Ha az iskolában már az első, vagy ötödik osztályban törődnének azzal, hogy a gyermek hajlamait' felfedjék és különféle szakkörökben lehetőséget biztosítanának e hajlamok fejlesztésére — helyes Irányítással —, akkor nem lenne probléma a pályaválasztás. VÉGH GUSZTÁV, Nový Smokovec 1983. március 17. * Uj SZO 5 t