Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-16 / 75. szám, szombat

r RIPORT ALGÉRIÁBÓL ANGLIAI TUDÓSÍTÁSUNK: O sz hajú öreg házaspár lépett kt a boltból a fa­gyos utcára. Egy kis zsák szenet vittek. „Sokáig ezzel bizony nem füthetnek" — jegyezte meg sajnálkozva a segéd. Angliában az idén az idős házaspárok százezrei nélkü­lözték a zord. téli időben a tüzelőanyagot és a táplálékot. Nyugdíjat megaláztatás helyeit Nem ls lehetett ez más­ként, nyomorúságos heti 2 íont 17 shilling 6 penny nyugdíjnál. A nép erős nyo­mására ugyan a kormány kénytelen volt még külön he­ti 10 shillinget engedélyezni, de a rendelet csak májusban lép érvénybe! A csaknem nincstelen öregeknek tehát a telet még enélkül kell át­vészelniük. Egy öreg házaspár eddi­gi 4 font 12 shilling 6 pen­ny heti jövedelmét 5 font 9 shillingre emelik. Ebből kell táplálkozniuk, ruházkod­niuk és lakbérüket fizetniük, pedig a munkásmozgalom minimum heti 4 fontot köve­tel egy személy számára. A kegyelemkenyérre szoru­ló nyugdíjasok, ha nem akar­nak éhenhalni, kénytelenek az országos segélytanácshoz fordulni támogatásért. Ez mielőtt egy kis külön segély­ben részesítené őket először tüzetesen megvizsgálja élet­körülményeiket. Vagy egy­millió nyugdíjas tette már meg ezt a lépést, félő azon­ban, hogy még egy további milliónak szüksége lenne pénzbeli kisegítésre, de nem jelentkeznek, mert nem haj­landók ennyire megalázkod­ni. Didergő és éhező öregek Ismert orvosok nyilatkoz­tak oly értelemben, hogy az 11" embereknél ezen a télen «»ok esetben a hideg okozta túl alacsony testhőmérséklet Idézte elö a halált. „Alacsony nyugdijakból nem telt már tüzelőanyagra, vagy ha volt ls rá pénz, kép­telenek voltak egyedül haza­Nélkülözés az élet alkonyán (Londoni munkatársunktól) Nyugdíjasak tüntetnek a londoni utcán. (A szerző felvétele) cipelni a szenet a raktár­ból. így inkább Jéghideg la­kásukban gubbasztottak". — Írják dr. Stuart Carne, dr. Jozef és Božena Kearns a Brit Orvosi Közlönyben. Egy londoni munkásnegyed helyi lapjában, a South Lon­don Pressben ez év január 11-én többek között szó esik egy öreg nyugdíjasról, aki — mivel soha nem volt mi­vel fűtenie — általában egy kis gázlángon felhevített tégla mellett melengette ma­gát és végül ls gázmérgezés­ben halt meg. „Nem is any­nyira a szegény öregember tragikus halála rendített meg" — Jegyezte meg a tár­caíró, — „hanem az, hogy ily nyomorúságos körülmények­ben ennyi ideig maradt élet­ben." Ennivalót mégsem adhatnak receptre A twickenhami városi ke­rület egészségügyi főnöke nemrég kísérleti klinikát nyi­tott gyengélkedő öregembe­rek számára. A klinikát kö­rülbelül háromszázan keres­ték fel, s kiderült, hogy ezek­nek a fele csak táplálék­hiányban szenved. Amint töb­bet kaptak enni, egészségi ál­lapotuk és közérzeíük lénye­gesen megjavult. „Hiába írunk elő nekik alkalmas erősítő gyógyszereket, ha egyszer nincs pénzük ele­gendő élelmiszerre" — pa­naszkodott a klinika orvosa. Ernest Melling, Anglia agg nyugdíjasai vezérének szavai szerint így fest az öreg em­berek étrendje, akik napon­ta csak 4 shilling 9 pennyt költhetnek élelmiszerre: Az ebéd az egyetlen félig­meddig rendes étkezés. Reg­gelire csak egy csésze teát isznak, a vacsora pedig tea, vajas kenyér hébe-hóba egy kis gyümölcsízzel, vagy egy darab sajttal. Hogy ezt az étrendet a nyugdíjas megengedhesse ma­gának, le kell mondania min­dennemű szórakozásról, a do­hányzásról, kedvenc háziál­latkájáról, autóbuszról, újsá­gokról, édességekről, rádió vagy televízióról és új ruhá­ról. Igaz-e, hogy a tőkések adóiból fizetik a nyugdíjat? A szégyenletes bánásmód, melyben Anglia öregei része­sülnek, megcáfolja azt az ál­lítást, hogy a kapitalista rendszer megváltoztatta lé­nyegét. A konzervatív pártiak gyak­ran sajnálkoznak a gazdago­kon, akik — úgymond — nihéz adókkal kénytelenek hozzájárulni a nyugdljkölt­ségekhez. Valóban ők viselik a terhet? Az elmúlt pénz­ügyi évben a kormánynak minden, a nyugdijakra for­dított fontjából csak 3 shil­liing származott az állami kincstárból. A többit a mun­kások heti betegbiztosítási hozzájárulásaiból fedezte. A küzdelem öregkorban sem ér véget A közelmúltban indított közvéleménykutatás alapján megállapítást nyert, hogy a legnagyobb az elégedetlen­ség az aggkori nyugdijak kö­rül. A megkérdezettek 74,5 százaléka a kormány nyug­díjpolitikáját bírálta. Az öregekkel való ember­telen bánásmód is tehát egyike azoknak az okoknak, amiért a konzervatív kor­mány népszerűsége fagypont­ra jutott és amiért a töme­gek egyre sürgősebben köve­telik az általános választáso­kat. „Ha a nyugdijakat legalább heti egy fonttal emelnék, az öregek vásárlóképessége évi 286 millió fonttal emelked­nék. Ezt a különpénzt tüzelő­anyagra, élelmiszerre és ru­haneműre költenék, ami pe­dig végeredményben 150 ezer munkalehetőséget biztosítana Anglia 800 000 munkanélkülije számára" — jelentette kl Nell Vyse, a londoni szak­szervezetek és az aggkori nyugdíjasok közös bizottsá­gának szóvivője. öregjeinket bámulatba ej­tik a szocialista országok szociális szolgáltatásai. A ha­ladó erők támogatásával har­colnak az áldatlan állapotok ellen, hasonlóan, mint egykor amikor még dolgoztak, s em­berséges bérekért és munka­feltételekért küzdöttek. MONTY METH Nem forgathatják visszafelé az óramutatókat B ab el-Oued a főváros egyik legnagyobb ke­rülete. Nem valamilyen régi, de nem is új negyed. Utcái sem szélesek és a házakra sem foghatjuk rá, hogy ra­gyognak a tisztaságtól. A múlt év nyaráig főként európaiak laktak. Az „Afrikai Notre Da­me" alatt elterülő negyed százezer főnyi lakosságának alig harmadrésze volt algé­riai. Bab el-Oued európai lako­sai kiskereskedők, kávéház­és vendéglőtulajdonosok, ház­tulajdonosok, alkalmazottak, szóval, itt összpontosult a kispolgárság. Algéria törté­nelmének fordulópontján a vagyonát féltő kispolgár el­vesztette eszét. Ebben persze része volt egy másik negyed lakóinak, akik a tenger fölött emelt fényűző villákban lak­tak, ott, ahol a nyári hőség nem olyan tikkasztó, a téli hideg pedig nem olyan ve­lőkig ható, mint Bab el-Oued negyedben. Az itteni villatu­lajdonosok közvetlen közre­működésével Bab el-Oued az OAS fellegvára lett. Bab el-Oued központjában, a Három Óra téren három számlapú órával körülvett lámpa áll. Az órák üvege el­törött, mutatói megálltak. Sok borzalom színhelye volt ez a kis tér. A lgéria nehéz gazdasági helyzetben van. A gyarmati rendszer garázdál­kodásának 132 éve után az egyoldalú gazdaság nehézsé­geit a háborús károk még jobban fokozták. A függet­lenség első hónapjaiban több százezer Ipari és mezőgazda­sági munkás került utcára és esett el megélhetési lehető­ségektől. Az európai vállalat­tulajdonosok menekülésével párhuzamosan növekedett a munkanélküliség. Jött a tél. Gyors intézkedésekre volt szükség. A kormány elrendel­te, hogy azokat a mezőgaz­dasági farmokat és városi vállalatokat, amelyeknek tu­lajdonosai október 10-ig nem térnek vissza Algériába és nem indítják el újra a mun­kát, „gazdátlan vagyonnak" fogják tekinteni. A „gazdátlan vagyon" alap­ján új, Algéria történelmében eddig ismeretlen munkás­mozgalom bontakozott ki. A dolgozók közgyűléseken „irá­nyító bizottságot" választanak és közös erővel helyreállít­ják a termelést. A falvakon és a városokban már sok ilyen „irányító bizottság" mű­ködik. F elkerestem a limoná­dégyárat, ahol az el­sők között alakult Ilyen „irányító bizottság". Az Iro­dahelyiségben nemcsak a bi­zottság öt tagja, hanem a munkaidejüket letöltött mun­kások is összegyűltek. Lenlik­si, a bizottság elnöke magya­ráz: — Azelőtt az OAS egyik vezetője volt a tulajdonos. Most Franciaországban van, azt mondják Bordeauxban él. Amikor elment, összejöttünk, hogy megbeszéljük a további teendőket. Küldöttséget me­nesztettünk a városi prefek­túrára. Ott támogattak min­ket és mi megalakítottuk az „Irányító bizottságot"... A beszélgetésbe mások ls bekapcsolódnak. — Amikor a munkások ki­nyitották a gyár kapuit, tört gépeket találtak. Egy szem cukor, egy üveg esszencia sem volt raktáron. Csak e vízvezeték' működött, semmi más. s ">»'• — Szövetkezetről álmodunk — szólal meg egy másik mun­kás, — hogy a gyár hivata­losan is azoké legyen, akik benne dolgoznak. A régi tu­lajdonos fényűzően élt, szép villát építtetett, mindegyik fia saját autóján járt. Ez pedig Itt, — ujjával egy éltesebb munkásra mutat — 25 évet dolgozott nála, kisfiúként ke­rült ide, de még egy kerék­párra sem tudott megtakarí­tani pénzt. Egy másik munkás kér szót: — A kormány valahogy nem siet az „Irányító bizott­ságok" hivatalos szabályza­tának kidolgozáséval. Meg­értjük, hogy sok más dolga van, de úgy gondoljuk, ha nem bontakozik ki a mi mun­káskezdeményezésünk, akkor az „üzletemberek" ravaszko­dással mindent visszakapa­rin tanak. Talán megint a bur­zsoázia legyen uralmon? Elég volt a kapitalizmusból. Azt hiszem, a Három öra terén soha senki sem for­gathatja vissza az óramutató­kat. N. PROZSOGIN RIPORT AZ NDK-BÓL Egy óriásmu múltja és jövője Farkasordító hideg volt, olyan, amilyet fiatalabb éveinkben nemegyszer átéltünk, de az utóbbi enyhe telek miatt elszök­tünk tőle. Reggel a húszfokos hidegben csikorgott a hó az ember talpa alatt, napközben verőfény áradt szét, bizonyára azért, hogy az ember jól lássa a téli képet. Egy ilyen téli napon, pontosan Január 19-én, Csehszlovákia Kommunista Pártjának killdüttiége, mely részt vett az NSZEP VI. kongresszusán, a román pártküldöttséggel együtt Haileba utazott,' hogy megtekintse a Német Demokratikus Köztársaság legnagyobb vegyipari üzemét, a Leunát. Örömmel vettem részt ezen a kiszálláson, mert már 195B-ban alkalmam volt látni a vegyimüveket és érdekelt, milyen eredmé­nyeket értek el azóta a dolgozók, hogyan folyik az élet a vegy­ipari óriásmtibeii. mert a vegyipar az NDK népgazdaságának egyik kulcsfontosságú ágazata. A fagy sok mindenre képes .., A Leun* gyár mintegy 6 négyzetkilométeren terül el, 28 ezer dolgozót foglalkoztat ás 500 termékfajtát gyárt, köztük különfé­le vegyi nyersanyagokat, műtrágyát, üzemanyagot, gyógyszert. Ezek a számok sokat és keveset is jelenthetnek. Az évi 1 mil­liárd 200 millió márka értékű termelés azt bizonyítja, hogy ebben az esetben az alapszámok sokat mutattak, mert az NDK ipari termelésének mintegy másfél százalékát a Leuna egyedül állítja «lő. Amikor az üzem vezetői ezeket az adatokat a két pártküldött­séggel közölték, a nagy tanácsteremben bundában vagy téli­kabátban iiltiink. Ugyanis erre kértek a vendéglátók, mert a ter­melőhelyeken kívül minden inás épületben korlátozták a fűtést, hogy a termelésben ne nélkülözzék a szükséges energiát. A téli viszontagságok sok nehézséget okoztak az NDK gazdaságának és dolgozóinak. Ezek a nehézségek is hozzátartoztak azokhoz az ér­dekei problémákhoz, amelyekről az Üzem vezetói vendégeiknek beszéltek. Azt vártam, hogy a legnagyobb problémát a szén okoz­za, melyből a Leuna gyár naponta 19 ezer tonnát, sőt a nagy fagyok napjaiban 21 ezer tonnát dolgoz fel. Am a szén nem oko­zott problémát, mert azt az Üzem a közeli külszíni bányából kapja. A (fi problémát a vízellátás jelentette. Az üzem naponta 35 ssar köbmétert fogyaszt, természetesen ezt nem teljesen hasz­nálja fel, hanem ennyire van szüksége az Üzemmenethez, a víz­mennyiség nagyobb része visszajut a Saale folyóba. Megjegyzem, • Leunából sokkal tisztább víz kerül vissza a folyóba, sőt né­hány fokkal melegebb is, ami viszont egy másik Üzemnek, a Bu­nának kedvez, melynek ezekben a válságos napokban nem volt problémája a víz befagyásával. A Leuna szivattyútelepénél ugyan­is a katonák rendszeresen rnbbantották a jégpáncélt. ... de az emberekkel szemben erőtlen Míg az igazgatósági épületekben a hőmérséklet a „létminimum" körül mozgott, a gyár minden részlegében zavartalanul folyt a termelőmunka, bár egyes helyeken az emberektől nagy erőfe­szítést és leleményességet ingényelt. A munkások és a mérnö­kök méltók akartak lenni üzemük hírnevéhez. Nem akartak elmaradni a tavalyi sikerek mögött: akkor száz és fél száza­lékra teljesítették a tervet és az elfizfi 1961-hez képest 8,5 szá­zalékkal növelték a termelést. A Leuna-művekben az alkalmazottak kedvezfitlen korösszeté­tele is hat a munka termelékenységére. Jelentfis számban vannak az idfis dolgozók. Ezért rendszeresen keresik a termelés komp­plex ésszerűsítésének módját. A központi ésszerűsítést bizottság minden részleget bejár. A munkásokkal és a vezetőkkel karöltve eddig már több mint 1100 munkaerűt sikerült megtakarítania. Nagy segítséget nyújtanak az újítási javaslatok. Az egyik példá­ul évente egymillió márka megtakarítását eredményezi azzal, hogy felfogják a gázokkal együtt távozó hidrogént. Nagy ered­ményt jelent az emberek képzése és természetesen a munka­verseny is. A sötét múlt utón ... Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Leuna-művek múltja kétszere­sen sötét volt. Egyrészt nyersanyaga, a szén miatt, másrészt az­ért, mert a német imperializmus háborús célokra használta fel az Uzemat. A gyár megalakulásakor, 191B-ban mesterséges am­móniákot termelt, ez a robbanóanyagok gyártásához volt szükséges. II. Vilmos Németországa fegyvereivel a maga Javára akarta felosztani a világot. A második világháborúban a gyár a hírhedt IG Farben konszern tulajdona volt és elsfisorban a ná­ci tankoknak és repülőgépeknek gyártott üzemanyagot. Ez volt a soha vissza nem térő múlt. Az üzem szoeialista Je­lenének ls van története. A huszat években, amikor Közép-Né­metországban follángolt a munkásosztály fegyveres harca, né­hány napig a Leuna gyár ls a munkáshatalom kezébe került. Ám csak rövid idfire, mert a Jobboldali szociáldemokraták össze­esküdtek a militaristákkal. A második világháború után a munkásosztály csak a gyár maradványait vette át. A gyár 80 százalékát lebombázták. Az 1930— 1953-as években újjáépítették és a termelés gyorsan növekedni kezdett. ... a ragyogó jövő felé Mücheln külszíni bánya, ahonnan a Leuna gyár nyersanyagát kapja, néhány év múlva kimerül, s a környéken nincsenek más lelőhelyek. f Ez természetesen nem Jelenti azt, hogy most már befellegzett a Leuna-műveknek. .. Ellenkezőleg, most kezdenek igazán fel­virágozni. A Leuna gyár ugyanis áttér a szov|et kfiola| feldolgo­zására. Már az idén mintegy millió tonna szállítmányt kap. 1970­ben már 7 millió tonna kőolajat fog feldolgozni, ezt a Barátság­olajvezeték északi ágán keresztül kapja. 1970-ben már a mai vállalat leányága, a Leuna II. is állni fog. Körvonalai már ma befolyásolják a vidék Jellegét. A Leuna II. Az egyre bővülő Leuna-Werka-ben készült felvételünk újabh részleg berendezésének szerelését ábrázolja. 200 hektár területén épül, és különféle műanyagokat fog gyár­tani a szovjet kőolajból. Mindenekelőtt évente sok ezer tonna polietilént fog előállítani, amiből majd háztartási és iparcikkeket gyártanak. Sok ezer tonna nyersanyagot nyernek a Dederon múrost gyártására. Egy tonna Dederonból 25 ezer pár női harisnya gyártható. A Leuna II. építését 1959-ben kezdték meg. Összesen 800 millió márkába fog kerülni. Már elkészült az erőmű, Igaz, a kazánok és a turbinák szerelését még nem kezdték meg. Az építők kollek­tívája igyekszik idejében és terv szerint teljesíteni feladatait. Az NDK zászlaja fekete, vörös és aranysárga színű A német kommunisták azt mondják, hogy e három szín a német sorsot fejezi kl: a sutét múltat, a vörös jel«nt és az aranyszínben tün­döklfi jövőt. A Leuna és a Leuna II. is ezt a jövőt testesíti meg. Az Oj Sző számára írta: KAREL ClSAft tl| SZÔ 4 * 19fl 3- március 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom