Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)
1963-03-16 / 75. szám, szombat
Múlt és jővö nagy tenger egy kebelnek, megfórhe+etlen oly kicsiny tanyán ... (Vörösmarty Mihály) l ne emlékezne Naszvadon Lakatos Sándorra, ymy a a vén sátoros cigányra? Még a századforduló előtt jS búcsút mondott a vándoréletnek és pereputtyával . f^r sátrat ütött a falu határában. Nem a faluban. A világért se! Kt adott volna erre engedélyt? Ki vállalt volna szomszédságot egy cigánnyal? Ezt U még a kóbor koldus is megalázónak tartotta... A megtűrtek sorsa szánalmas! A félévezredes vándorlás minden megpróbáltatását könnyebben viselték a megaláztatásnál. A falvak, városok lakossága kirekesztette őket. Maradt a néptelen országút. Szennyben, nélkülözésben élték a maguk nyomorúságos, de szabad életét. Ösztönösen Irtóztak a letelepedéstől, nem tudtak megválni ősi hagyományaiktól, sajátos törvényeiktől. Lakatos Sándor is a faluhoz közel, de rajta kívül, a megvető tekintetek elől rejtőzve építette kts világát — a p ér ót. Itt szaporodott egyre-főre a Lakatos-nemzetség. Ma több mint százán — gyermekek, unokák, dédunokák — viselik ezt a nevet. Sándor bácsi, az alapító még a harmincas években — kilencvenkilenc éves korában elköltözött az élők sorából, de az utódok nem felejtették el. Nagyobb ünnepek alkalmával sírját éjjelre elhalmozták élelemmel. A falu kutyái Ilyenkor seregestől árasztották el a temetőt. Reggelre az élelemből morzsányi sem maradt. Lakatosék pedig büszkén vallották, lám a Sándor bácsi még halálában sem veti meg őket, mert eljött az ajándékért... P ér ó — ősidők itt felejtett áldatlan hagyatéka. Apró ablakú, füstös, ptszkos kunyhók omladozó vakolattal. Az udvarok rendetlenek, tele szeméttel. Évtizedek szennye, keserve halmozódott ttt fel. Sötét bőrű, szilaj nép lakja. Javarésze már a faluba költözött, beolvadt a nagy közösségbe. Némelyek azonban dacolnak az Idővel, bizalmatlanul pislognak a feléjük nyúló kéz felé. Nem tudják, símogatásra vagy ütésre készül-e a felemelt kar. / Gál Eerencné — született Lakatos Juliska szökevény. Lakatos Sándor dédunokája. A bizalmatlanság kemény, áthatolhatatlan burka csak lassan lazul. A fiatalasszony szégyenlősen süti le szemét. Szemek ... Valaki a lélek tükrének nevezte. Csodálatos, bogárfekete tükör. Rejtett érzelmek, izzó szenvedélyek csillannak benne, a lélek rejtelmes mélységét sejtetve. Arcát rózsaszín pír önti el. A múlt ólomsúlya nehezíti az emlékezést. De jó lenne elfeledni, felperzselni az emlékhidakat és kezdeni az életet ott, azon a novemberi estén, amikor elhagyta a pérót. Lehetetlen. A múlt visszahúz, ezernyi szállal kuszálja össze a mát és messze előre veti árnyékát. A pirosló dús ajak mégis szólásra nyílik. Kedvesen csengenek a szokatlan hangsúllyal ejtett szavak és két embert sors szövődik érdekfeszítő történetté. Ködös novemberi alkonyat gazdája lesz és olyan lovai lesznek, mint a nagygazdáknak. Hej, két deres gyeplőjét szorítani... Nem, nem lett belőle semmi. Lovai nem lettek. Jött a szövetkezet, oda a tervnek. Vasparipák száguldoznak a határban. Megüli ő azt is, ha külön nem ls tanulta, de a 16 mégiscsak más. EJ, nem sikerül neki az életben már semmi. Még ez a gyerek is. Cigány asszonyt hoz a házhoz 1 Nagyot sóhajt. — Szereted a lányt, fiam? — Szeretem, édesapáml — Hm. A te dógod... a ü dögötök ... De mit szól a falu? Az öreg Gált kinevetik, gunyoros mosollyal újságolják majd egymásnak, hogy a fia jól beházasodott. Gál mama félénken tekintget férjére. Aztán fia felé fordul. — Pont cigányt kell elvenned? Más nem akad? Hirtelen a szájához kap. Szentisten, miket mondok Ferinek, a fiamnak? Nemi Nemi A feltörő emlékeket nem tudja elhessegetni. A háború utáni elnyes ruháit. És rohannak Feriék felé. — És az Igazolványod? — kérdezi a fiú. A zsebekben kotnrásznak. Ai igazolvány sehol. — Nélküle nem mehetünk. Hová tetted? Juliska újra elpityeredik. — Ott.. . Otthon ... — Majd én elhozom — ajánlkozik Csomag, akit az első siker elragadott. Szedra asszony még mindig nem fogyott ki a dicséretből. Csomag meg a szomszédos helyiségben sütétben tapogatva kutatott át minden zngot. Hiába Juliska igazolvány nélkül szökött Ferivel Érsekújvár felé ... Nyirkos, hideg novemberi reggel A szabin nők elrablása aligha váltott ki nagyobb vihart, mint Juliska szökése Naszvadon. Szedra asszony korán reggel megdöngette Gálék kapuját. — Adjátok ki a lányom! Szemében gyűlölet izzik. Kelepcsébe esett vad kétségbeesésével veri öklével a vasajtót. Tombolt, toporzékol haragjában. Felrúghatok koronát és vigyétek a lányom ... — Hol vegyek annyi pénzt? — Hát kódúshoz adjam a lányom? Keze sincs, meg nem is fizet. — Ne kísértsd az istent, Szedra! — Pfí! Csúfság! Ezzel a cigányasszony összekapta magát és elszelelt. Gál néni egy darabig némán, mozdulatlanul nézett utána. Gádzsó és cigány, pénz meg házasság. Micsoda törvények! Régi, régi keletűek. Alig emberö Hőnyinél régibb emlékek elevenednek meg hirtelen, ö is fiatal volt és menyasszony. Majdnem felborult a frigy. Bár az egyház szolgái kinyilatkoztatták, hogy az égben köttetett, mint minden házasság. Pedig csak egy darabka szántón múlott ... Apró földec'skén, amit a szülők nem akartak ráíratni. A menyasszony, a vőlegény akkortáj csak annyit jelentett, amennyi a telekkönyvben a nevére szólt. Fiatalok? KI kérdezte őket? A szülők egyezkedtek. Hány esetben! Hozomány, származás, pénz ... ZSILKA LÁSZLÓ SZOKTETES Ä P É RÓB O L A község közel hétezer lakója behúzódott a hideg elől. Csak a szép növésű Juliska reszket" vékonyka ruhájában a péró egyik viskója tövében. Keservesen sírdogál és könnyeit szoknyájába törölgeti. Bentről hangfoszlányok szűrődnek ki. — Ilyen szép lényért? Heh? A környéken nem találod párját... He), hiú leányoki Hányan nem adnátok a világ minden kincséért, ha rólatok mondaná ezt valaki! Ja], de Juliska még jobban elszomorodik. Szaporábban peregnek a könnycseppek vörösre sírt szeméből. A házban Szedra asszony, Juliska édesanyja alkuszik a kérővel. Az idegen cigányfiúhoz is eljutott a szép Juliska híre. Most itt van. — Szép, szép ... Éfe a négyezer korona nem szép? Kettőt adok előlegbe, kettőt meg azután ... A didergő leány felzokog, üt hem is kérdezik! Az ő beleegyezése nem fontos. A cigányok ősi szokása szerint a kérővel a leány anyja egyezkedik. Csak a vételáron múlik. Ha most édesanyja elfogadja a fiú ajánlatát... Négyezer korona... Ennyi az egész. Ennyit ér ő ... így Járt unokatestvére, Ilona is. Sírt, kapálózott, ellenkezett. Mit sem ért, szülei eladták. Jól emlékezik az esküvői szertartásra. Ilonka még akkor is hadakozott. Lefogták a kezét, homlokát erőszakkal kérője homlokához szorították, a család legidősebb tagja pedig összeöntötte őket borral. Ezzel a péró törvényei szerint szentesítetett a házasság. Máig Is együtt élnek. Beletörődtek sorsukba, mint a múltban annyian és annyiszor. Vele ls így lesz? Az idegen kérő kételyeinek" ad hangot. — Dahát a lány nem akar ... Nem! Eltalálta. Nem akarja őt, az ismeretlent. Mást szeret. Tizenkilenc éves és szeret! Ezt SB a pérő, se a legősibb törvények nem tiltják. Nem és nemi Négy éve jár Gál Ferivel. Persze titokban. De miért is kell titkolódzóink? Azért, hogy ö cigány. Feri meg nem. Ezért bújkálnak négy év óta a szfllők és a falu elől. jaj, Feri! Ha most Itt lenne? Mennyivel könnyebb mellette! Bentről anyja nevetése cseng. Hidegen, mint az érc. — Nem akar? Én tán akarfam? Mégis űgv lett, ahogy Bnyám — nyugodjon békében ŕ-, elrendezte. Ne félj semmit ... Ma éjjelre összecsukunk a szobába ... Hajaj! Meglátod, azután már Juliska is akarja... Csak légy legény a talpadon! A leány agyába, szívébe hasítanak a szavak. Eladják, összecsukják... Nem! Lehetetlen! Szíve alatt új élet fogamzik... Ez a kettejfk titka. Ferié meg az övé. Anyja erre is alkuszik. De téved. Nem vállalhatja a beletörődést, a gyermeki engedelmességet. Hisz mér ő is anya..-. Szökni! — fogamzik meg agyában a gondolat. Futni, rohanni! Feriékhez nem mehet. Mit szólnának a szülei? Elfogadják-e a cigányt menyüknek? Ferit eddig is lebeszélték, 6 maga. mondta el. Még a barátai se nézték jó szemmel, más lányt Javasolgattak neki. Nem, oda nem mehet, der£tt se maradhat. Mit tegyen? Čsak el inneni Akárhová, de el, minél messzebbre! Hirtelen összerezzen. Léptek közelednek. Jé, hisz ez Csomag! Mintha csak hívásra jött volna. — Hát te mit pityeregsz? — Csomag, nagyon szépen kérlek... Menj el Gál Feriékhez! Mondd meg, hogy az anyám eladott... Menj, amilyen gyorsan csak tuasz! Gyorsan hadart, szinte belefáradt. Lihegve kapkodta a lélegzetet. A cigányfiú szó nélkül megfordul és futott. Tudta a Járást, nem először közvetített üzenetet. Ajtóstul rontott be Gálékhoz. — Feri, gyere gyorsan! Gél Feri a hírnök láttán elsápadt. — Beszélj! Mi történt? Csomag fújt vagy kettőt. — Juliskát eladták! — Miiit? Megbolondultál? — Nem én! Eladták, ha mondom ... — Kl adta el? — Az anyja. — Kinek? — A kérőnek, aki megvette. — És Juliska? Hol van? — Ha sietsz, még ott találod... Ha siet, ott találja — zúgott Fsri fejében. S ha nem? Elviszik! Ügy sa megy! — próbálta magát nyugtatni. De valamit tennie kell. — Édesanyám ... Megnősülök ... Elveszem Juliskát. A kis konyhácskában néma csend Az anyja a tűzhely körül foglalotoskodik, apja az asztal mellett ül Keserű íz gyülemlik a szájába. Cigány menyecske Jön a házhoz. Ezért küszködött ő egész életében? Tíz hektárt bérelt és mindig remélte, hogy egyszer a maga ső tavaszon történt. Feri akkor hétéves volt. A falu határában gránát robbant... Fiát vérben hozták haza. Balkarja leszakadt, Jobb kezén csak két ujj maradt. Egyik kis társa meghalt, a másik súlyosan megsebesült... Mennyi későbbi álom, vágy hamvadt el az egyetlen ottfelejtett gránát robbanásában I S ő most azt kérdi: Pont cigányt kell elvenned? Más nem akad? Jól tudja, hogy akadt volna. De Feri Idegenkedett az emberektől, nehogy terhükre legyen. Nem akart megtűrt lenni. Határtalan szívóssággal igyekezett szakmát szerezni. Két ujjal, szereli, javítja a rádiót... Bánatosan néz édesanyjára. — A cigány nem ember? Szeretem őt... nem hagyhatom cserben... Gól mama már nem tiltakozik — Neked keli tudnod... MI nem ellenezzük. De pénzt nem tudunk adni. Anélkül meg nem adják a lányt. — Pénzt? Nem vásárra megyek. — De tudod, hogy náluk anélkül nem megy! Nos, mit csinálsz? Nos. mit Is csinálhatnék? Gondolkodásra nincs sok idő. — Elhozom őt ide ... — Feri, az ég szerelmére! Hin mind egy szálig lemészárolnak bennünket! — Ugyan márl — Vadak, kegyetlenek tudnak lenni. . . — Akkor sem gyilkosok ... Csomag, aki eddig hallgatott, most megszélalt. — Feri, megölhetik. Isten bizony ... — Akkor is elhozom! — Elhozhatod, de három napra el kell tűnnöd a szemük elől. Feri már hallott erről. Három napra el kell szökni s akkor esik a „vételár". Ogy tartják, az a lány, aki megszökött a fiúval, elveszti értékét. Az anya már nem tarthat igényt semminemű ellenértékre. De jaj a fiataloknak! — Csomag, megyünk Juliskáért! — Feri öccse, Sanyi is velük tertott. Gá! mama hozzálátott a csomagoláshoz. Három napra ketteiiiknek mégis csak kell velaml. A novemberi est leple alatt hármasban közelednek a péró felé. Csomag a falu szélén megállítja őket. — Ide hívom Juliskát — suttogja, ma|d eltűnik. Csomag a ház előtt gubbasztó [ullskához lép. V- Gyerünk gyorsan! Nem moszsze várnak — tgy ruha nélkül? — Ugorj be és nyalábold fel, ami a kezedbe kerül! — Nemi Fülében felcsendül anyja szava: ,,Ma éjjelre összecsukunk a szobába . . . Hajaj! Meglátod, azután már Juliska Is akarja .. Nem mehet abba a szobába ... a küszöbét át nem lépi. — Ha te nem akarsz, megyek én! Csomag Avetosan lenyomja a kilincset. Slitét kis helyiségbe jut Balról hangok hallatszanak Szedra asszony ,,főzl" a vAlegényt. Égig magasztalja leányát. aki szorgalmas, hisz a szövetkezetbe lér dolgozni, mellette nem lesz nehéz élete En*erlelmns egv szót vissza nem szAlna az anyjának . Csomag kilopja Juliska szegéJULISKA ES FERI egyetlen éjszaka alatt évszázadok törvényei? Az anya ősi jogát sárba tiporhatja-e holmi hóbortos szerelem? De miért pont az ő jogát? Miért az ő pénzét? Mert a kérő könyörtelen. Nem vár, nem alkuszik tovább. Ha nincs lány, nincs pénz. Vissza a kétezer előlegetl — Nyissátok kl! — Ne kiabálj, Szedra! — A lányom adjátok kii — Nincs itt a lányod — próbálja csendesíteni Gál néni. — Hol van? Másutt nem leheti — Mondom, hogy nincs itt. A fiam sincs itt, együtt megettek el... — Nem igaz! Elbújtattad őket! — Ha mondom ... — Nem hiszem! Itt kell lennie! — Ha nem hiszed, győződj meg magad. Nyitva előtted minden ... Az öreg cigányasszony orkánként szágult szobáról szobára, udvarról padlásra. Benéz az , ágy alá, beletúr a szekrénybe, minden zug gyanús. Gál néni szótlanul kíséri. — Nincsenek — állapltja meg csalódottan. — Hová lehettek? — Én mag honnan tudnám? Lehet, hogy ' a Dunának mentek ... — Ajájájl — Mi mást tehetnek, ha nem egyezel a házasságba ... — Házasság? Ismerlek én titeket! Nem kell nektek cigány menyecske A gyereknek lány kellett. Megcsúfítja, oszt ott hagyja ... — Hogy mondhatsz Ilyet!? — A gádzsó nem házasodik cigánnyal! — Ne beszélj, hisz szeretik egymást... — Ah... Fizesd ki a hatezer A ház előtt összecsődültek a szomszédok. Furcsa látványosság: cigány oászasszony Gáláknál. De még Ilyet! Mi lett azzal a Gál-fiúval? Hisz tanítónő Is került volna neki. Nem vakok ők, látták, hogy. járt utána. Ű meg cigánylánnyal szökik meg. Ilyet még nem éltek meg. — Miért nem dobta ki a cigányasszonyt? Miért áll vele szóba? Gál néni a kíváncsi tekintetekből olvas. Azokból csodálkozás, sajnálat és lenézés tükröződik. Legalábbis ő érzi így. Mindegy. Kurtán válaszol. — Szedra a fiam menyasszonyának az anyja ... A kíváncsiskodók szétszélednek. Többet, érdekfeszítőbbet sejtettek. De Gál néni nem veszekedett, nem seprűzte ki a cigányasszonyt. Nászasszonyának fogadta ... Ennyi az egész. Másnap és harmadnap újra összejönnek, mihelyt Szedra asszony megjelenik lányát meg a pénzt követelni. És valóban egy csoda sem tart három napnál tovább. Negyedik reggelen Szedra asszony elmarad és helyette Ágnes testvére érkezik. A fiatalok is otthon vannak már. Ágnes asszony belép a szobába. Az ágyban Juliska és Feri ... — Julis, hisz te má' asszony vagy! Szülői beleegyezés és vételár nélkül! Hagyományszegésl Ezt az ősi törvények értelmében vérrel bosszulják, faj neked, Julis! JaJ neked, Feri! Az állapotos cigányleánynak halál a sorsa! — Gyalázat! Hogy nem sül kl a szemed! Pattog, hadonászik. Juliska csak néz maga olé révetegen. Egy szó nnm sok, annyit se szól. Már döntött. Nincs több mondanivalója. — Tudod, mi lesz a sorsod? Juliska most se szól. Gál néni csittítja a haragos asszonyt. — Ne fenyegetőzz! Mi értelme? — Tudd meg, hogy Így leszel felszeletelve... Nyitott tenyérrel utánozza a mozdulatot, mintha levestésztát metélne. Éktelen haragja kaján vigyorba merevedik. Szinte látja az eleven hússzeleteket, csöpög belőlük a vér A pénz, a lányért járó pénz! A pénzért ebben a pillanatban életet Is áldozna. — Adjátok meg az árát! Hatezer korona. — Nincs pénzünk, nem érted, Ágnes? A fiatalod meg szeretik egymást^ hát legyenek egymásé. — De miből élnek majd a szülei? Vénségükre menjenek koldulni? Azért neveltek lányt? A pénz, a zsákmány váratlan elvesztésébe Lakatos Mátyás, Juliska édesapja se tud beletörődni. A sikertelen követjárás után tehetetlen dühében baltát ragad. Recseg, ropog a szegényes bútor a fejszecsapások alatt. — Mátyás, mit csinálsz? — szól rá egy éppen arra haladó falubeli. — Miiit? Amit akarok! — Legyen eszed! — Mit akarsz? A te lányod? Tán te nevelted? Az atyafi a fejét csóválja és tovább ballag. Megzavarodott volna? A lányról beszél és a bútort aprítja. Hogy is érthetné meg, mit jelent egy öt-hatezer koronás leány szökése.. i Soha még ilyen lakodalom nem volt Naszvadon. Nem Juliska — a szemtanúk beszélik. A fiatalaszszony fényképet mutat. Fátyol, virágcsokor. Mosolygó, boldog fiatal pár, zsúfolt terem. — Micsoda kálvária volt! — emlékszik Gál néni. — Mennyire féltünk, hogy az esküvő napján kitör a botrány ... Nem volt mitől félniük. Ekkor már az egész falu nekik „szurkolt". Féltő tekintetek kísérték minden lépésüket. Es valakinek ritka ötlete támadt. Elhíresztelte, hogy az esküvő napján a faluban összeírják a lovakat. . Egymásnak adták a hírt titokzatos ábrázattal. Magukban mosolyogtak. ' — Elviszik a lovakat? — érdeklődtek a megszeppent cigányok. A vállukat vonogatták sejtelmesen. — Elvisztk-e, nem-e, kt tudja? De összeírás készül... A cigányoknak se kellett több. Az esküvő napján a péró férfi lakói eltűritek lovaikkal együtt. Azzal a jóleső tudattal távoztak, hogy ism£t túljárnak a hatóság eszén ... A községháza körül pedig a falu apraja-nagyja gyülekezett. Az asszonynép lábujjhegyre ágaskodva nyújtogatta nyakát, amikor a csinos menyasszony kosztümben, 1fátyolban kilépett a szövetkezet mérnökének kocsijából. A teremben jelcsendültek a nászinduló akkordjai. Megkezdődött a szertartás. — Kérdem Önt, Gál Ferenc, házasságra akar-e lépni az itt jelenlevő Lakatos Júliával? — Igen. — kérdem Önt, Lakatos fúlta, házasságra akar-e lépni az itt jelenlévő Gál Ferenccel? — Igen. — A csehszlovák jogrend értelmében a házasságkötés minden feltételének eleget tettek, házasságukat megkötöttnek nyilvánítom ... A teremben néma csend. Csak egyetlen szék csikordul Szedra asszony alatt. S boldog lánya mögött ő is. elvonul az összesereglett kíváncsiskodók között. Mennyi jókívánság, kézszorítás! Az egész falu nászserege kíséri a fiatal párt új otthona felé ... fme, így történt. A mozgalmas napokat Jelváltották a szürke hétköznapok A csendes otthonban új ember-' ke érkezését várják. Fiú lesz? , Juliska restellkedve hajtja le fejét. A leendő nagyapa, Gál bácst najkosan kacsint. — Ügy szeretnénk ... Gál néni megkönnyebbülten sóhajt. — Mlndegt/. csak egészséges legyen. A névadással mór nem lesz annyi bajunk, mint az esküvővel volt... 1963. március 20. * UJ SZO 5