Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-02 / 61. szám, szombat

„HAZÁNK ELHAGYATOTT I ÉS SZÁMKIVETETT, KISZIPO- i LYOZOTT" — ma is fülemben I cseng a haitiak sokszor hal- i lott panasza. Pedig Haiti va­lóságos paradicsom; nagyon bőkezű volt hozzá a termé­szet. Amióta az első keresz­tények megvetették itt a lá­bukat, mártírok és hősök vé­re áztatta az ország földjét Az őslakosságot kiirtották, majd Afrikából telepítettek ide rabszolgákat. Füstbe ment tervek A forradalmi Kubától mint­egy nyolcvan mérföldnyire fekvő szigetország koldus és leigázott. Teljesen elszigete­lődött a világtörténéstől. A haitiak majdnem mind írás tudatlanok, éheznek, ron­gyokban és mezítláb járnak. A nyomorgó ország utolsó reménye, az idegenforgalom is befagyott, bár Haiti meg­őrizte festői szépségét és vonzóerejét. Igaz, pazar szál­lók várják az idegeneket, ám a környező nyomor és szinte a levegőben érezhető terror megdöbbenti a külföl­dieket. Bármelyik városban sötét tekintetű rendőrök tar­tóztatják fel és „ellenőrzik" az autókat. Ha az ember Port­au-Prlnceből Cap Haitieube akar repülni, akkor a 25 per­ces út mindkét végén meg­vizsgálják poggyászát. Ahol csak a rendőrök kövérek Cap Haitieu lakói a pisz­kos piactéren ténferegnek, hogy 5 centért valami enni­valóhoz jussanak (egy pap szerint állítólag ennyit for­dítanak a napi kosztra). Itt csak a rendőrök, a tisztvi­selők, a magasrangú katona­tisztek vagy a papok kövé rek. Duvalier elnök „milicls­tái" akik az egész országot terrorizálják, a döghússal táplálkozó vadakra hasonlí­tanak. Vizslaként szegődnek a turisták nyomába és fülel nek, hátha ellesnek valami­lyen „államellenes" kijelen­tést. A haitiek félnek külföl diekkel politizálni. Az 1960-as Port-au-Prince-1 diáksztrájk kegyetlen leverése óta na­gyon óvatosak. Duvalier ban­dái nemegyszer kegyetlen­kedtek elfogott külföldiekkel Is, akiket azután kénytelenek voltak szabadon bocsátani. Ezek sok mindent beszélnek, azt is elmondják, hogy az el­nöki palota pincéit kínzókam­rákká alakították'át. Két eu­rópait azért vertek véresre, mert a hivatalokon az álla­mi lobogó szokásos napi fel­és bevonáskor nem állították meg autójukat és nem me- i revedtek vigyázzállásba. Az illetékes nagykövetségek til­takoztak a felháborító eljá­rás ellen, panaszukra azon­ban ügyet sem vetettek a hi- . vatalok. A . nincstelen betegek, akik nem tudják megfizetni a • gyógyszert, ápolás és keze­Egy ország tragédiája és nélkül pusztulnak el az tteni visszataszító kórházak­ban. Még a falusi iskolások ís gyakran elesnek e regge­litől, mert nekik is „áldoz­niuk" kell Duvalier „létesít­ményére". így nevezik azt a munkástelepet, melyet az or­szágút mentén ilyen felira­tok tarkítanak: „Üdv és di­csőség kegyelmes elnökünk­nek!", „Hálásak vagyunk, doktor!" A hatalom uro Ki is ez a „doktor Duva­lier", a diktátorok legundo­kabbika, aki a haiti lapok szerint „megvesztegethetet­len jellemével igazságot, mél­tóságot és becsületet ad" éhező népének. Ha a laßok kevesebb hamis jelzővel il­letnék a diktátort, nemcsak a szabály ellen vétő lapot til­tanák be, hanem a nyomdá­ját is szétszednék. A diktátor fényképei mindenütt lógnak, jómaga azonban nem mutat­kozik a nép előtt. Talán csak egyszer egy évben tekint le a tömegre palotája keskeny ablakából. „Senki sem tudja, milyen politikát folytat, ha egyáltalán lehet nála politi­káról beszélni" — hallottam egy diplomatától. Ha az el­nök valahová kiutazik, az út mentén katonákat és „mili­cistákat állítanak, akik a nép „háláját" kifejező nevetséges plakátokat tartanak a kezük­ben. Duvalierről tudják, hogy mindig tervez vagy felfedez valamit. Valahányszor nagy fába vágja a fejszéjét, a nép pénzén vagy üj palotát vesz magának, vagy tízezer dollá­ros autót a lányainak, akik mindennap más-más párizsi ruhában tetszelegnek. Titkos összejövetelekről ki­szivárgott hírek szerint Wa­shington az utóbbi időben elégedetlen Duvalierrel. A haiti szélső jobboldali ele­mek is gyűlölik Duvalier rendszerét, mely a legjobb üzletet is elrontja. Washing­ton kijelentette, hogy „haj­landó támogatni az ellenzé­Washington egyik lépése a Szövetség a Haladásért se­gélyprogramjának Ideiglenes beszüntetése volt. A haitiak jól tudják, hogy az Egyesült Államok látja el fegyverrel és képezi ki Duvalier kato­náit és bármelyik pillanat­ban megdöntheti rendszerét. Ugyanakkor az amerikai mo­nopóliumok a végsőkig ki­szipolyozzák a halálgörcsök­ben fetrengő országot. Wa­shington megígérte, hogy or­szágutat épít déli irányban és még valamit juttat az em­lített segélyprogramból, de csak azzal a feltétéllel, hog^ az Egyesült Államok teljes mértékben ellenőrizni fogja az anyagi eszközök ráfordí­tását. Duvaliert eléri végzete. Haitiban Amerika-ellenes a hangulat. Még a helyi bér­tollnokok is „halva született gyermeknek" nevezik a Szö­vetség a Haladásért progra­mot. SADRICK BELFRADGE Ausztria és a Sóim-Párizs tengely A usztriában immár töbl mint nárom hónapj; eredménytelenül folynak a kormányalakítási tárgyalások. A fő ütközőpont még mindig a Néppárt ama követelése, hogy a szocialisták adják át a külügyminiszteri tárcát. Eh­hez azért ragaszkodik olyap csökönyösen, mert egyes nagytőkés körök szeretnék Ausztriát a Párizs—Bonn ten­gely oldalán látni. Az utóbbi hónapokban a Néppárt szélső jobbszárnya, az ún. reformátorok a neo­náci szabadságpárttal egyet­értésben azt szorgalmazták, hogy Ausztria a Közös Piaci társulás tárgyalásait ne a Szabadságkereskedelmi Tár­sulás semleges országaival (Svájc és Svédország) együtt­működve folytassa, hanem közvetlenül a Közös Piaccal tanácskozzék. Amióta De Gaul­le megtorpédózta Anglia csat­lakozását és léti^g jött a De Gaulle— Adenauer egyezmény, (vagyis a Párizs —Bonn ten­gely) a Néppárt hivatalos szóvivői is már a közvetlen tárgyalásokat sürgetik. Meg a szigorúan konzerva­tív Neue Zürcher Zeitung is feltűnést keltő cikkében ki­pellengérezte „Ausztria poli­titkájánák eme elfordulását a svájci példától". Ezzel szemben az osztrák burzsoá sajtó Pittermann sze­mére vetette, hogy „gazdasá­gi semlegességet" is akar, ahelyett, hogy. „csak katonai semlegességre" szorítkozna. Erre válaszolt Pittermann al­kancellár a Spiegel nyugatné­met lapnak adott interjújá­ban, amikor azt mondta: Egy országnak, amely háború ese tén semleges óhajt maradni, már békeidőben is eszerint kell irányítania politikáját, s meg kell óvnia gazdasági té­ren cselekvési szabadságának legalább a minimumát. A Pit­termann elleni támadások alapja az a vélemény, hogy „a gazdaságilag életképtelen Ausztriában a semlegesség értékét veszti" Eszerint a semlegességet alá kell ren : delni a gazdasagi~ érdekek­nek, s ezért a közös piaci társulás létfontosságú kérdés. Ezzel azonban eljutottak ah­hoz az áldatlan jelszóhoz, mely egyszer már az első köztársaság bukásához veze­tett. A kommunisták figyel­meztettek arra, hogy a többi semleges állam nélküli köz­vetlen társulási tárgyalások elve ugyanarra az útra tere­lik az országot, melyen egy­szer már eljutott Németor­szág karmaiba. L 1! a kalandorpolitika be­rántaná Ausztriát a NATO-n belül dúló hatalmi harcokba. Felvételért könyö­rögne az ellentmondást nem tűrő országok új tömbjébe, s ez merőben ellenkezne a semlegességi törvénnyel és az államszerződéssel. Nem fér kétség ahhoz, hogy Auszt­ria függetlensége veszélyben forog, ha bármi módon is társul a Közös Piachoz, mert Így függelékévé válna (a ta­lán még Madriddal is kibő­vülő) Párizs—Bonn tengely­nek. Ezért figyelmeztet oly nyomatékosan az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága: Ausztria semle­gességét nem szabad gyengí­teni, hanem okvetlenül meg kell erősíteni. Véget kell vetni a társulási tárgya­lásoknak. Ausztria keresked­jék minden országgal anél­kül, hogy valamely tömbhöz csatlakoznék. A köztársasági elnök, a kormány és a két kormánypárt vezető személyi­ségei foglaljanak félreérthe­tetlenül 'állást a Bonn—Párizs tengellyel szemben. A brüsszeli csőd után még elmélyültek az el­lentétek az osztrák burzsoá­zia és a Néppárt köreiben. A szocialista párt központi vezetősége ugyan még min­dig kitart Ausztriának az eu- : rópai integrációba lépése i mellett, de nem akarja elha­markodni a megállapodást a Közös Piaccal. A párt némel nacionalista szárnya hasonlő álláspontra helyezkedik, mint a Néppárt „reformátorai": harcot hirdetnek a semleges­ségi politika hívei ellen. Mindkét koalíciós pártnak a Közös Piachoz való társulá­sát támogató legradikálisabb híveinek központja Stájeror­szágban van. A stájerországi nagyipari és finánctőkés kö­röket ugyanis szoros kapcso­latok fűzik a nyugat-német­országi karteliekhez és a mo­nopóliumokhoz. De 'a legna­gyobb ellenállás a semleges­séget és a munkásosztály vív­mányait veszélyeztető csatla­kozási kalandorpolitika ellen szintén Stájerországban ész­lelhető, különösen szakszer­vezeti körökben. Minél eré­lyesebben lép majd fel or­szágszerte a munkásság a re­akciós megnyivánulások el­len a Közös Piaccal és a kormányalakítással kapcso­latban, annál könnyebb lesz majd Ausztria népét a súlyos 'eszélytől megóvni. FRANZ KUNÉRT A TUDÓSOK VÁROSA északi vidékein és a Jakut Au­tonóm Köztársaság területén oly nagy gyémántmezőkre bukkan­tunk, melyek felvehetik a ver­senyt a világ legnagyobb gyé­mántlelöhelyeivel is. A gyémánt­mezük feltárásban Vlagyimir Sztyepanovics Szobolevnek, vá­rosunk alapítójának van a leg­nagyobb érdeme. Ez a nagyeszű akadémikus most az itteni ma­tematikai kutatóintézet igazga­tója. Trofimuk akadémikustól azt is megtudtam, hogy az említett matematikai kutatóintézet dolgo­zói, kibernetikai gépek segítsé­gével, csak úgy mellékesen megfejtették az ókori dél-ameri­kai nép, a mayák eddig érthe­tetlen írását, amelyen évtizede­ken keresztül hiába törték fe­jüket a világ legnevesebb tudó­sai. Különben a matematikai in­tézet fö feladata az, hogy kiszá­mítsa és feltárja a mechanikai mozgás leggyorsabb folyamatai­nak törvényszerűségeit. A természettani kutatóintézet dolgozói az öröklődés folyamatát próbálják emberi beavatkozással irányítani. Mily óriási fordula­tot jelentene a mezőgazdaság­ban például, ha az állattenyész­tésnél és a növénytermelésnél irányítani tudnák azokat a jó természeti tulajdonságokat, me­lyek számunkra előnyösek és elnyomni a káros tulajdonságo­kat. Ezen a téren is vannak már eredmények. Az intézet dolgozói nagyhozamú szibériai kukoricát és cukorrépát termeltek ki, me lyek kibírják az itteni hideg idő szeszélyeit is. Nagy segítséget nyújt számunkra a matematikai kutatóintézet kibernetikai szá­mológépe. Akik az űrrepülők útját egyengetik A hidrodinamikai kutatóinté­zet dolgozói Lavrentyev akadé­mikus vezetésével a robbanások békés célokra való felhasználá­sával foglalkoznak. Tavaly egy olyan víziágyút szerkesztettek, mely a gyémántot tartalmazd legkeményebb réteget is köny­nyen szétzúzza. Ez a vlziágyú több ezer atmoszféra nyomással lövelli ki a vízsugarat, mely a vastag acéllemezt Is könnyen átüti. Sok basonlő sikerről be­szélt még Trofimuk akadémikus, melyek közül leginkább a kö­vetkező kötötte le figyelmemet: A ma világszerte ismert szov­jet tudós, Habakov akadémikus élete céljául a Hold geológiai felkutatását tűzte ki. A háború idején Taskentben dolgozott, ahol a kiválasztott témához számtalan művet tanulmányozott át. Akkor sokan azt mondták róla, hogy holdkóros, mert a ne­héz háború napjaiban szükség­telen dolgokról álmodozik. De ő szorgalmasan dolgozott, tudo­mányos munkája világszerte Is­mert és nagy jelentőségű felfe­dezései ámulatba ejtették a vi­lág tudósait. Az ő tlidományos kutatásait felhasználva száll majd el az első űrrepülő is a Holdra. Ez a tudós is itt folytat­ja most munkáját Szibériában. HORVÁTH SÁNDOR hoz hasonló kísérleti-kutatóinté­zetekben végeznek hasznos mun­kát. A városnak a hétéves terv végén már 45 ezer lakója lesz, túlnyomó részt tudományos dol­gozó. Beszélgetés Trofimuk akadémikussal A geológiai és geofizikai ku­tatóintézetben meglátogattam Ondrej Trofimuk akadémikust, a szocialista munka hősét, a Le­nin-díjas tudóst, aki ma Szibéria „Távol Moszkvától" cimfi regé- I nyének élő hőse, akit a könyv- s ben Beridze mérnöknek nevez- 1 nek. i A 25 ezer lakosú város hét mikrokörzetének felépítéséhez ; az elmúlt öt év alatt 20 millió köbméter földel kellett áthe­lyezni, 500 ezer köbméter betont beépíteni, több mint 70 kilomé­ter betonutat létesíteni. A vá­roska építésében hazánk ipara is I részt vesz, mivel csempéket, mű­anyagokat és berendezéseket í szállít ide. i kőolajforrásainak feltárásával foglalkozik. Még a második vi­lágháború előtt senki sem hitte volna, hogy Szibéria nagyon gazdag földgáz- és kőolajforrá­sokban. Trofimuk akadémikus legnagyobb érdeme, hogy a Baj kál tó mentén és a jakut Auto nóm Köztársaságban nem ls oly régen már megkezdhették a kő­olaj és a földgáz termelését. Be­szélgetésünk közben a szibériai tudós sok érdekeset mondott el a tudomány városkájának lakói­ról és munkájukról. — A háború előtt még nem tudtuk, hogy Szibéria nagyon gazdag vasércben, — mondotta Trofimuk akadémikus. — Nyu­gat-Szibéria és a Távol-Kelet nagy vasérc'előhelyeit geológu­saink csak a háború alatt tárták fel. Ma már gyors ütemben ha­lad a nyugat-szibériai kohóipar fejlesztése, nagyjából készek a kelet-szibériai kohóipar tervei is. tgy hamarosan hozzálátunk az építkezéshez. Matematikusok gyémántot találnak és megfejtik a mayák írását — Vegyük például a gyémánt­mezőket — folytatja Trofimuk elvtárs. — Mindnyájan tudjuk, hogy azelőtt Dél Afrika volt a világ legnagyobb gyémántlelőhe­lye. De csak volt. Mi a Szov jetunióban előbb az Urai-hegy­ségben kerestünk gyémántot, si­kertelenül. Később tudósaink el­méleti kutatásai és előzetes szá­mításai alapján Szibéria északi vidékein végeztünk geológiai kutatásokat. A számítások sze­rint itt nagy gyémántmezőknek kellett lenniük. Ez a feltevés később beigazolódott. Szibéria ÉPÜL A TUDÓSOK VÁROSA A tervezett 16 kutatóintézet bői eddig már tizenkettőt fel építettek. A lakóknak átadtal már 300 ezer négyzetméter la kóterületet, 2 kórházat, eg; ezer férőhelyes internátust, sza badtéri színpadot (ezer ülő hellyel) és egy mozit 800 nézi számára. Miért Szibériában? A Szovjetunió hétéves terve de későbbi távlatai is szoros összefüggésben vannak Szibéria gazdasági fejlődésével Szlbériá ban van az egész világ széntar talékának több mint a fele, mé hében mérhetetlen mennyiségi vasérc, kőolaj, nemesére, gyé mánt található. Végtelen erdei ben rengeteg a jő minőségű külföldön is annyira kereseti fa. Szibéria ma a Szovjetünk harmadik kohóipar] bázisa. Ter mészetes tehát, hogy e nag; kincseskamra közepén, közvetlen az ipar szomszédságában van a tudomány helye is. Nem csoda, ha Moszkva után itt Szibériában van a Szovjetunió második leg­nagyffbb tudományos központja hivatalos nevén: a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szi­bériai osztálya. Ebben a város­kában nyílt meg nemrég a Szov jetunió legfiatalabb egyeteme is A városka tulajdonképpen há rom akadémikus kezdeményező sére létesült. Hat évvel ezelőt 25 kilométer távolságra Novoszi birszktől, a csendes Obi-tenger partján telepedett le a három akadémikus: Mihail Lavrentyev, Szergej Hristianovics és Ondrej Trofimuk, ezt a helyet választva ki a tudomány szibériai központ jának. Eleinte _ az építőkkel együtt sátrakban, fabarakkok ban laktak, de ma már paloták A koppenhágai nemzetközi , építészet értekezletén az i angol és a svéd szakemberek ugyancsak csóválták a fejűket, amikor a szibérialak beszámol­tak arról, hogy ők télen, 40 fo- i kos hidegben is betonoznak, va- . kolnak vagy földmunkát végez- 1 nek. — Ugyan, ugyan — mon- 1 dották — 40 fokos hidegben a I csonttá fagyott földet még a I legnagyobb teljesítményű talaj- i gyalu sem tudja elmozdítani, i Erre a hitetlen tamásokat meg- f hívták Szibériába. Ott aztán a ! saját szemükkel láthatták a „szibériai csodát". Novoszi | birszki tartózkodásom Idején én | is ellátogattam egy Ilyen szibé­riai építkezésre. Kétszer is jár tam az akadémiai város építői között, fürödtem az ,,Obi tenger ben", bejártam a város gyönyő rü parkjait. I Réztábla a kapu alatt * A tudomány városát építő J .Szibakademszfrroj" vállalat dot J gozói a csonttá fagyott földet | íél méter magasan beszórják a könnyen gyúló kanszki szénnel, , amely két hétig ég A szénréteg £ teljes elégése után a felolvasz Í tolt és felszárított földet úgy ; lehet ásni, mint nyáron. A be- í. tont és a maltert is melegítik ­télen, és hogy be ne fagyjon, vegyianyagokat kevernek bele. A városka minden építkezésén vörös tábla jelzi, hány nap múl- t va fejezik be teljesen az épüle- é tet. A kész épületekhez jótálló " levelet is adnak, amelynek olyan & a szerepe, mint nálunk mond- e |uk az aranyvéd|egynek. A jót- b álló levélhez bizonyítványt csa- h tol az átvevő és kitűnő, |ó vagy s elégtelen |eggyel osztályozza a munkát. Ez a személyes felelős­séget növelő rendszer jő ered­ményeket hoz: a legtöbb kitű­nő osztályzatú épületet. Ot év d alatt még egyszer sem kaptak ö elégtelent az építők Ha az át- g adás után a lakók valamilyen b rejtett hibát fedeznek fel, az J építők azonnal becsületesen ki- n javítják. Épp ezért minden *pü- » léten réztábla jelzi azoknak a " nevét, akik a minőségért (elélő- » sek, akik a házat építették. k fi 38 nyelven beszélő város ' A városkában már körülbelül k vagy ötezer tudományos dolgo- a: zó £1, köztük tíz akadémikus és « az akadémia harmincöt levelező h tagja. A tudományos dolgozók v l rendszeresen eljárnak az építők jj munkahelyeire, s megmagyaráz- h zák, milyen problémák megoldá- * sán fognak fáradozni, melyik « helyiséget hogyan rendezik be k a kísérletekhez stb. Hálásak is 1' ezért az építők, mert ez segíti munkájukat, meg aztán sokan ri közülük az építkezés befejezése s után Itt maradnak továbbra is 2! a tudomány szolgálatában. Sok b épitő távhallgatóként tanul az p Itteni egyetemen és részt vesz al a kutatóintézetek gyakorlati S: munkájában. Több mint tízezren T lőttek el ide a Szovjetunió va- k lamennyl tájáról, s ezért ma az ji építkezés színhelye a bábeli e nyelvzavart juttatja az ember b eszébe. A Szovjetunió népeinek __ 38 nyelvén beszélnek itt. Az egész Szovjetunióban talán itt legnagyobb a népszaporulat. Nem is csoda. A városka lakólnak 70 százaléka 35 évnél fiatalabb, 80 százaléka pedig fiatal házas. Van köztük 25 éves nagytehetsé­gű akadémikus is, ami bizony másutt ritkaság. Őserdő az udvaron Az 1400 hektár területből, ame­lyen a városka fekszik, 1000 hektár a természeti park. Nem messze az Ob folyón létesült tengernyi víztároló partjától a lakónegyedek mint valami szi­getecskék bújnak meg a karcsú cédrusfenyők sűrűiében. Az épí­tők még a háztömbök udvarain is meghagyták érintetlenül az őserdő fáit. Az építővállalat igazgatója, Georgij Davidovics Cshejidze, a városka két mikro­körzetét összekötő út tervezése­kor, a terepszemle után olyan parancsot adott egy fiatal mér nőknek, Szása Kapcsenkónak, bogy az útépítésnél egyetlen fát sem szabad kivágni az erdőben. Bosszankodott is Szása sokat, mert szerinte azt a néhány fát igazán nem kellett volna sajnál­ni. De a parancs az parancs Felépült a betonút, mely most úgy kanyarog a hatalmas céd rnsfák tövében, mint valami őrlási vízisikló. Es az erős kezű igazgató, nem más mint Azsajev

Next

/
Oldalképek
Tartalom