Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-09 / 68. szám, szombat

I

JJi ohamosan fejlődő társadalmi F& életünk parancsa ma már a növekvő szakértelem s az általános műveltség lényeges gyarapítása. Ifjúságunk előtt ma már a lehetőségek garmada áll. Abban azonban, hogy a fiatalok érdeklődésüknek s tudásuknak megfelelő pályát válaszszanak, nem a véletlennek, hanem a céltudatos nevelőmunkának kell segítenie. Ez annál Inkább Indokolt, mivel a tanulók többsége —

1 sok esetben — nem ismeri eléggé azokat a munkaterületeket, melyek között választhatna. Sokszor csupán a szülői elképzelés irányítja őket, vagy a „divatos" szakmák iránti érdeklődés köti le a figyelmüket. MIT MUTAT A GYAKORLAT? CSOMOR: Járásunkban nagy súlyt fektettünk a pályaválasztás irányítására. A legjobb tanítók vagy igazgatóhelyettesek bevonásával iparkodtunk figyelemmel kísérni a tanulók egyes szakok iránti érdeklődését. Ez a módszer alapjában helyesnek bizonyult. Már november folyamán megkezdtük a beszélgetést az egyes iskolák iránt megnyilvánuló érdeklődést illetően. Ez az előzetes tájékozódás aztán lényegesen megkönnyebbítette az érdeklődés kielégítését — az irányszámok alapján. RÄCZ: Talán a saját szakmám ellen beszélek, amikor azt mondom, iskoláinkon jelenleg az egyes szakmákba — főleg a mezőgazdasági szakmába — irányítás kérdése tái§ volról sem olyan, mint ahogyan azt elképzelnénk. Ma körülbelül úgy álI lünk a mezőgazdasági iskolákkal, mint évekkel ezelőtt a bányászatig ^ÉijjL t

a'> vagy a katoW-m^ nasággal. Ha — annak idején — a szülőknek az ember megpendítette ezeket a foglalkozásokat — melyekre a gyermeket adottságai, szellemi és testi képességei alkalmassá tették —, akkor a szülő szinte sértődötten utasította vissza. Ma már e téren — a bányászat és a katonaság javára egyaránt — megtört a jég. A mezőgazdaságba jelentkezés azonban még mindig nehezen megy. NÉMETH: Véleményem szerint a mezőgazdasági iskolákon mindenekelőtt meg kell oldani a szakosítás kérdését. Az a gyakorlat mindenesetre helytelen, amikor egyes iskolákban megcsinálják a kalkulációt, ki hova megy, s a leggyengébbeket — vagy akik a hatodik, hetedik, nyolcadik osztályból maradnak ):i — a mezőgazdaságba irányítják, áspedig a régi jó elv, alapján: parasztnak így is jó leszel. Rendkívül káros nézet ez! A TANULÁS CÉLJA NEM A BIZONYÍTVÁNY RÄCZ: A probléma fordulópontját abban látom, hogy — ismét magam ellen beszélek — az iskolaügy nem áll a helyzetnek azon a magaslatán, hogy a gyerekekkel és rajtuk keresztül a szülőkkel megértessék: a tanulás célja nem a bizonyítvány. Nem az a fontos, hogy majd egy papírlapot kap a tanuló a kezébe, mely feljogosítja őt arra, hogy ilyén vagy olyan helyekre menjen. Nekünk idők folyamán el kell érnünk, hogy a gyerekek elsősorban egyes-kettes osztályzattal menjenek a mezőgazdasági iskolákra s így magukkal vonják a többieket is. ' MÓZSI: Sokat tehetnek az alapműveltségíí és középiskolai pedagógusok a mulasztás behozásáért. A képesség, a rátermettség a nevelés és az új ismeretek hatására állandóan változik, fejlődik. A nevelőknek látniok kell, hogy kiben milyen irányú tehetség lakozik. A pályaválasztás nem külön tantárgy. Hogy a tanulók az életben hogyan állják meg a helyüket s a társadalmi követelményeknek mennyiben tesznek eleget, ez az egyik legjobb mércéje az oktatómunkának. S ebbő) a szempontból kell értékelni az iskolákat is. AZ ISKOLA HIVATÁSRA IS NEVELJEN NÉMETH: Sok szülő, ha már iskolába adta gyermekét, hajlamos arra, hogy csak fehér köpenyben képzelje őt el. „Or"-nak akarja nevelni. Éppen ezért, ennek ellensúlyozására, szükség volna arra is, hogy az iskola hivatásra neveljen. MÖZSI: Az érettségi nem jelenthet pusztán Íróasztalt. Az iskola nem nyúlthatja a könnyű életre nevelést, s ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy a művelt ember fogalma ma már aligha egyértelmű a régivel... RÁCZ: A tanítás céljához tartozik, hogy tanulási és műveltségi öntudatot öntsünk a gyermekbe. Ha ez meg lesz, akkor semmilyen pályán sem érzi magát kevesebbnek. A paraszti szakmát illetően a városi iskolák is sokat tehetnének. Ott kellene megkezdeni az áttörő harcot, a legjobb tanulók, politikai Tu ä S S ä 1, hittel Kerekasztal-értekezlet H

azánkban évente tízezrek végzik el az alapfokú kilencéves iskolát, hogy aztán tudásuknak, felkészültségüknek megfelelő pályát választva készüljenek fel az életre. Az idén csupán Szlovákiában 81 ezer a számuk. Közülük több mint 16 ezren képezik magukat a szakiskolákban s 12 500an tanulmányaikat az általános műveltséget nyújtó középiskolákban folytatják. A többiek az ipar, mezőgazdaság, közlekedés, stb. különböző szakaszain helyezkednek el, azaz tanoncviszonyba lépnek. Szerkesztőségünk — a pályaválasztást illetően — a közelmúltban több levelet kapott. A felvetődő problémák alapján, valamint attól a céltól vezérelve, hogy az egyes kérdések megítélésében és megoldásában segítsük a szülők és az iskola munkáját, az elmúlt hét folyamán szerkesztőségünkben beszélgetést rendeztünk erről p kérdésről. A beszélgetés értékes megállapításait — szemelvények formájában — ismertetjük, s várjuk olvasóink hozzászólásait, észrevételeit. A beszélgetésen részt vett: Csomor Lajos, a Dun. Streda-i JNB iskolaügyi és kulturális szakosztályának vezetője; G y u r i c s László, a Komenský Egyetem Bölcsé-i szettudományi Karának pszichológusa, a tudományok jelöltje; Janda Iván, a Bratislavai Általános Műveltséget Nyújtó Magyar Tannyelvű Középiskola igazgatója; M ó z s i Ferenc, az SZNT iskolaügyi osztályának központi tanfelügyelője; Nagy Ödön, a trsticei CSISZ-szervezet elnöke; Németh Jenő mérnök, az okoči EFSZ elnöke; Orosz István, a Dun. Streda-i JNB munkaerőügyi szakbizottságának dolgozója; R á c z Oliver író, a Košicei Általános Műveltséget Nyújtó Magyar Tannyelvű Középiskola igazgatója; S k a 11 n a Alexander mérnök, a Bratislavai Elektrotechnikai és Energetikai Középfokú Szak-: iskola tanára; S u i c György, a Košicei Gépipari. Középfokú Szakiskola igazgatója; T á n c z o s Tibor, a Čalovói Mezőgazdasági Technikum igazgatója. A beszélgetés lárgyát éppen úgy, mint a most induló vitáét, három kérdés képezte: Miben látják napjainkban a pályaválasztás problémáit? Miben várnak segítséget? Hogyan gondoskodnak az iskolákból kikerülő fiatalokról? és tanulmányi szempontból a legjobbak verbuválásával. TÄNCZOS: Nem akarok általánosítani, ezért hangsúlyozom, hogy a pályaválasztás kérdését a falusi iskolák szemüvegén keresztül nézem. Őszintén szólva meglepett, amikor az Iskolákat járva azt tapasztaltuk, hogy a lányok 90 százalékát az egészségügy vonzza, ugyanakkor a fiúk az ipariskolák felé kacsingatnak. Mindennek, még festőnek is elmennének, csak mezőgazdásznak nem. A kérdés elemzésekor rájöttünk, hogy az Iskolák egy részénél egyrészt a vélet- [ lenre bízták a pá- j lyaválasztást, másrészt a „fehérköpe- ' nyes" felfogás hódított. Szóba került itt — Rácz elvtárs említette — a mezőgazdasági iskolák feltöltésének kérdése. Szerintem a mezőgazdaság különleges szakma. Itt olyan dolgokkal találkozik a gyermek, amelyektől — ha nem szokott hozzá — valósággal megriad! Nagyon ügyes pedagógusnak kell lennie annak, aki ezt a pályát meg tudja szerettetni, s rávezeti a gyerekeket, hogy úgy nézzenek a problémákra, mint egy természetes Jelenségre. Ilyen jól felkészült és hozzáértő pedagógus viszonylag kevés van. Nemcsak a gépeket kell megszerettetni, hanem az állattenyésztést is. Ettől húzódoznak a legjobban. Nemcsak a Jelennel kell érvelnünk, hanem a Jövővel is, amikor például a mezőgazdaságban is két műszakban dolgoznak majd. A TERVEZÉS IS SEGÍTSE A PÁLYAVÁLASZTÁST GYURICS: A pályaválasztás, a nevelés kérdése — szerintem — sok esetben találom dolga. Szükséges volna például, ha a tervhivatal — a népgazdasági távlati terveknek megfelelően — a szakmaválasztás lehetőségeit két-három évvel az iskola befejezése előtt felvázolná. Mert ha előre tudjuk, hogy négy-öt év múlva milyen iparágaink lesznek, akkor azt is terveznünk kell, hogy kik fogják ezt az iparágat fejleszteni. így aztán a tantestületek, Ifjúsági szervezetek ennek megfelelően hasznosíthatnák a szakköröket, üzemlátogatásokat stb. Fogyatékosság az ls, hogy az érvényben levő minisztériumi rendelet ellenére nem mindenütt szervezték meg az iskolákban a pályaválasztási tanácsadókat- Az sem helyes, hogy például lassan csaknem' teljesen feminizáltuk a tanítói pályát. Nem a női tanerők lebecsüléséről van szó, de a fiútanulók különleges problémái szinte múlhatatlanul követelik a férfi pedagógusokat. S ez a pályaválasztásra nevelés szempontjából sem lebecsülendő. KÉRDÉS: A pályaválasztást mennyiben segítik az üzemlátogatások és népszerűsítő kisfilmek? RÁCZ: A nevelés befejező tényezőiként jő segítséget nyújthatnak a kirándulások, üzem- ős szakmaismertetéseket népszerűsítő kisfilmek. A pályaválasztást illetően azonban elsősorban mégis az ún. pedagógiai lapokra gondolok. A tanítók hatéves korától figyelik a gyermeket. így hát a VI. osztályban már tudniuk kellene, hogy kb. mire alkalmas a gyerek. Nem jegyei, osztályzatai szerint, hanem a gyermekről alkotott összkép, összhajlamok alapján. KÉRDÉS: Az iskola általános műveltséget nyújt. Ez annyit is jelent, hogy — az adottságok, lelki sajátosságok figyelembe vétele mellett — a tanulók egyszerre több szakma iránt is fogékonyak lehetnek. Hogyan élnek ezzel a lehetőséggel az iskolák? RÁCZ: Elképzelhető, hogy ugyanabban az osztályban például 15 gyerek egy, bizonyos szakmára hajlamos, de emellett másra is hajlamos lenne. Itt aztán kooperációra volna szükség, hogy az igényeket a lehetőségekkel házasíthassuk. NYELVTUDÁS ÉS ÉRVÉNYESÜLÉS SULC: A pályaválasztást és érvényesülést illetően kétségtelenül nagy szerepe van a szlovák nyelvtudásnak és a szlovák nyelv tökéletes tanításának. Nézetem szerint azonban a magyar tannyelvű szak- és általános iskolák legnagyobb problémája a színvonal. Ertem ezen a politikai nevelést, a szakmai nevelést és a kommunista ember nevelésének kérdését egyaránt. A nyelvtudást il letően az utóbbi években kétségtele nül jő jelekkel találkozhatunk. Ezt iskolánk gyakorlatára hivatkozva mondhatom. A nálunk végzett tanulókkal, azok munkahelyeivel például állandó kapcsolatot tartunk fenn. Ennek eredményeként megállapíthattuk, hogy tanulóink 95 százaléka becsülettel helyt áll szakmájában. Csupán öt százalékra tehető azok száma, akik szakmai vagy nyelvi szempontból gyengén szerepelnek. SKALINA: A nyelvtudás kérdése a szakiskolákban is probléma. Különösen a szakterminolőgia ismerete okoz gondot. Ugyanakkor, kissé érthetetlen, hogy az iskolánk iránt országszerte megnyilvánuló nagy érdeklődés ellenére déli járásaink — gondolok itt Galantára és Komárnóra — nem élnek az adott lehetőségekkel. Az emlí tett két járásból például az idén 16 tanulót vehettünk volna fel, azonban mindössze csak 2 jelentkezett felvételre. Ha a pályaválasztás terén előforduló bizonytalanságok okait kutatjuk, látnunk kell, hogy a mulasztás elsősorban a nevelésben van. Hiányos a szülők, iskolák és tömegszervezetek együttműködése, de kifogásolható az alsóbb osztályokban való előkészítés is. S ez utóbbi aztán a felsőbb évfolyamokban sok — nemegyszer felesleges — gondot okoz. A pályaválasztás bizonytalanságára ,ellemző pl. az is, hogy iskolánk növendékei között akadnak olyanok, akik tanulmányaik elvégzése után nem a műszaki pályát választják — amelyre képesítésük szól —, hanem a bölcsészetet, sőt még a színművészetet is. Ez anynyit jelsnt, hogy ezekkel a tanulókkal a pályaválasztás kérdésében nem beszéltek komolyan.. Kétségtelenül igaz ugyan, hogy a magyar anyanyelvű diákoknál találkozhatunk nyelvi nehézségekkel, azonban a náluk megnyilvánuló törekvés, igyekezet és kitartás is vitathatatlan. MÓZSI:. Véleményem szerint az abszolút kétnyelvűség követelménye olyan, mint például a filozófiában az abszolút igazság problémája. Pedagógus-szemszögből nekünk úgy kell nézni a dolgot: az a gyerek, aki a Mátyusföldön vagy Csallóközben nő fel, sohasem fog úgy beszélni szlovákul, mint aki például Martinban nevelkedett. Ezért hasznos az a most , készülő intézkedés, mely szerint a magyar tannyelvű iskolát végzett tanulókat, akik tanulmányaikat szlovák tannyelvű másodfokú középiskolán folytatják, az első két évben globálisan, elsősorban szakmai tudásuk szerint értékeljék. Kétségtelen, hogy a magyar iskolákon nemcsak a szlovák nyelv, hanem például a természettudományi tantárgyak terén is vannak problémák. Ha azonban a szinvonalat nézzük, vitathatatlan, hogy 1958-hoz viszonyítva is sokat fejlődtek. A legfontosabb feladat, hogy a rohamos és felfelé ívelő fejlődési tempót továbbra is biztosítsuk. Pártunk és szocialista köztársaságunk megadja ezeket a lehetőségeket, így csak iskoláinkon múlik, hogy éljenek is vele. KORSZERŰ MŰVELTSÉGET ÉS SZAKTUDÁST NÉMETH: A mezőgazdasági iskolákat illetően a pályaválasztás és a színvonal kérdése összefügg a korszerű tudományos ismeretekre neveléssel is. Gondolok itt az elmélet és a gyakorlat egységére. Márpedig ezeket az igényeket a tanonciskolák nem minden esetben tudják kielégíteni. Ez egyrészt az iskolák felszerelésének hiányosságaiból ered, másrészt abból, hogy lehetőségeik folytán a nagyüzemi termelésre nevelés csak amolyan skatulyában játszadozás. A járási pártbizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel s arra az elhatározásra jutott, hogy járásukban megszünteti a mezőgazdasági tanonciskolák szétforgácsolását, s — a szakok kiszélesítésével — a termelési gyakorlatra egyenest a szocialista nagyüzemekben kerül sor. TÁNCZOS: Különösen a kétéves tanoncoknál katasztrőfális a helyzet. Egyszerűen megszöknek a mezőgazdasápból. A járási pártbizottság döntése ebből a szempontból is jelentős, hisz a tanulók egyrészt felkészültségük, másrészt gyakorlati tudásuk alapján azon a szakaszon dolgozhatnak majd, amire tanulmányaik folyamán felkészültek. SULC: A felszerelés kérdése az Ipari szakiskolák esetében is kifogásolható. A diákoknak Levés lehetőségük van arra, hogy az új technikát és technológiát elsajátítsák, mivel a rendelkezésre álló gépek régiek, elavultak. GYURICS: A tanonciskolák esetében sokszor maga az elhelyezés, a környezet is kifogásolható. Nemegyszer régi épületekben nevelődnek a jövő munkáskáderei. Az iskolák e téren jobban állnak. Gyönyörű pavilonokat építünk számukra, ahol az oktatás és a nevelés minden feltételét biztosítjuk. KÉRDÉS: A politechnikai oktatás mennyiben segííi a pályaválasztást? CSOMOR: Kétféle módszerrel kísérleteztünk járásunkban. Egyrészt Iskolagazdaságok, másrészt a szövetkezet vetésforgója keretén belül biztosítottuk a politechnikai nevelést. Az utóbbi nemcsak hasznosnak, hanem gazdaságosabbnak is bizonyult. Ezt a módszert alkalmazzuk. NEM ELÉG MEGNYERNI A TANULÓKAT, GONDOSKODNI IS KELL RÓLUK OROSZ: A fiatalok megnyerését illetően jő segítséget nyújthatnának a szövetkezeti elnökök, elsősorban a tanulókról való gondoskodás, illetve a szülőkkel folytatott személyes beszélgetés révén. Ügy gondolom, e téren még nagyon sok szövetkezeti elnök adós marad. Ennek is tulajdonítható aztán, hogy járásunkban a tanulók nagy része — fiúkról van szó — inkább autószerelőnek, géplakatosnak stb. jelentkezik. RÁCZ: A mezőgazdasági tanoncto"borzásban sokat tanulhatunk a bányászoktól. Rendszeres kapcsolatot tartanak az iskolákkal. Megható volt például az a meleg hangú levél, melyet iskolánk diákjai kaptak a közelmúltban az egyik bányásztanoncintézet fiataljaitói. Ezek a módszerek is előnyösen segítik a pályaválasztást. NAGY: Szövetkezetünkben szép számmal találunk fiatalokat. Száznál többen vannak. Ez annak az eredménye is, hogy a szövetkezet vezetősége állandó és jó kapcsolatot tart fenn az iskolával s így a meggyőzés is könnyebben megy. Hátránynak mondhatjuk azonban, hogy kulturális téren korlátozottak a fiatalok lehetőségei. Kultúrház hiányában a szövetkezet vezetősége rendszeresen szervez ugyan kirándulásokat, szükséges azonban, hogy a szövetkezetek ezt a kérdést is megoldják s ezáltal biztosítsák a fiatalok művelődési és szórakozási igényeit is. TÁNCZOS: Bár kifogásolható a mezőgazdasági tanonciskolák épülete is, a tanulók mégis "közösségi életet élnek. S a falura visszakerülve éppen ennek a hiányát érzik. Sok esetben azonban oktalan vádaskodás éri őket. „Iskolán voltál és csak ez lett belőled!?" — hallhatják nemegyszer a gúnyolódást. Nem csoda aztán, ha a fiatalok megszöknek hazulról és sokszor alacsonyabb minősítésű munkát is vállalnak. NÉMETH: A mezőgazdaságba viszszatérő fiataloknál meg keli oldani az anyagi érdekeltség kérdését is. Ügy gondolom, ha átmenetileg is, de szükséges volna, hogy a képzettség az anyagiakban is meglátsződjék. Ez ösztönző lehet. Azért mondom, hogy átmenetileg, mivel a fő elv az, hogy az emberek a termelés nagysága szerint kapják díjazásukat. . A gondoskodást illetően pedig nagyobb körültekintésre van szükség. Egy tizenhatéves fiatal még nem önálló

x munkás s ahhoz, hogy megszerettessük vele a szakmát, sok türelemre "van szükség. » • • ^Jzinte a problémák rengetege kínálkozik a felvetett kérdések kapcsán. S bár a mi fiataljainknak ma már nem kell végigjárniok a munkanélküliség és a küszködés tövises ösvényeit, kétségtelen: a tudás megszerzésének nehéz, de felemelő útját vállalniok kell. Vállalni a saját és a társadalom érdekében egyaránt. A szülők, nevelők feladata, hogy fiataljaink előtt — frázisok nélkül — felvázolják a jövőt, amelyért érdemes dolgozni és küzdeni. Tudatosítani kell, hogy az embert emberré csak és kizárólag a közösségért végzett tevékenység, a tudás önzetlen szeretete, a hivatástudattal és szenvedéllyel végzett munka teszi. (AZ ANYAGOT FELDOLGOZTA: FÖNOD ZOLTÁN) 1363. március 9. * Uj SZO 5.