Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-09 / 68. szám, szombat

L Ô S K A LAJOS bal ál ka a gépműhelyben] Ä z asszony fölriadt. A másik ágy felől mintha üresség tá­tongana feléje. Feszülten fi­gyel ... Nem hallja férje lé­legzését... Fiatal testén a megdöb­benéstől vérhullám fut végig. — Hát mégis igaza lenne Gézának, hogy Miklós valakihez jár?... Nem aka­rom elhinni, csikorítja össze egész­séges fogsorát, amit férje a legér­tékesebb ékszernek nevez. — Így bó­kol, s közben más asszony jár az eszében ... Telkesné, a szép alakú özvegy ... Vagy talán Mari, a szö­vetkezeti irodán dolgozó égöszemű lány? Veríték gyöngyözik Szende Miklós­íié homlokán, amint erre gondol. A kiságyban egyenletesen szuszog Mikiké. Jóízűen alszik. Lélegzése a legédesebb zene az anyai szívnek. De ebben a percben könnyfacsaró. Kétéves házasok. Eddig semmit sem veti észre, legföljebb azt, hogy fér­je, a gépműhely kedélyes szerelője mindenkihez kedves. Legyen az férfi, nő, öreg, fiatal... Most kiderül, hogy ez a közvetlenség álarc, mely mögött Miklós csapodár játékot űz. Csinos, nyúlánk fekete hajú férfi. Szeme kék, kormos bajuszkája csábító. Tetszik a nőknek és ezt kihasználja. Jól mond­ja Géza, a könyvelő, lassú víz par­tot mos... Szendéné keze ólomsúlyú, amint a férje ágya felé nyúl... Karján zsib­badás vesz erőt. Hasztalan tapogat, keres. Ereiben meghűl a vér. Az ágy üres. A gondosan lesimított takaró alatt nincs senki. A párnán csak a fej helyének horpadását leli... A takaró alá nyúl. Alig érez mele­get. Kihűlt azóta. Régebben mehetett el. Ravaszul, nesztelenül mint a macska. Hogy föl ne ébressze család­ját. Az asszony szinte robbanásszerűen vetkezi le tompa erőtlenségét. Kiug­rik az ágyból. Felgyújtja a villanyt. A bútorok éles árnyat vetnek. Szen­déné káprázó szeme férje üres ágyá­ra mered. Nincs kétség. Elment vala­hová. íme, mér tizenegy óra. Ez bizonyára napok, hetek óta így tör­ténik. Milyen nap van ma? Kedd. Igen, úgy rémlik, mintha a múlt ked­den is olyan érzés fogta volna el, félálmában, hogy üres mellette az ágy. Akkor nem bizonyosodott meg, mint most... És most miért jutott eszébe férje ágya falé motozni? Géza említette, hogy Miklóst látta né­hányszor éjjel hazafelé surrani. Még­hozzá Telkesné házatája irányából. Amint összevont szemöldökkel erre gondolt, feimagaslott előtte Mitach Géza nyakigláb termete. Mintha mos­tanában a kelleténél jobban sündö­rögne körülötte, ha az irodába megy, vagy ha Géza kijön a baromfitelepre, ahol a feleség dolgozik. Sündörög? — Mert szánakozik afölött, hogy így bánik velem a férjem. Valahogy tu­domásomra akarta hozni... Azért ke­rülgette többször is a dolgot, míg végül kibökte ... Rendben van, Miklós, csikordult össze az asszony gyöngyfogsora Nem kiabálok, de ha úgy gondolod, hogy túljársz az eszemen, tévedsz, majd én járok túl... Eloltotta a villanyt. Visszafeküdt. Arcára húzta a takarót, úgy fülelt. Tizenkettő felé jött haza Miklós. Szendéné erőt vett magán. Színlelte az alvást. Férje lábujjhegyen járt. Nesztelenül vetkőzött, s bújt a takaró aiá. Az asszony másnap halványabb és hallgatagabb volt a szokottnál, de • • • • • nem árulta el, hogy tudomása van férje éjjeli útjáról. A következő napokon Szende Mik­lós úgy viselkedett, mint rendesen. Reggel elment a gépműhelybe. Dél­után öt órakor jött haza. Megmosa­kodott. Vacsorázott Azután követke­zeit legkedvesebb szórakozása, ját­szogatott a kicsinnyel. Ö fektette le, altatta el. Ezt a világért se bízta volna másra. Oly megnyugvás volt számára Mikivel játszogatni, lefektet­ni, elaltatni. Aztán átfutotta az új­ságot, böngészett a gépészeti szak­lapban, majd lefeküdt. — Sok a munka — mondogatta —, közeledik a tavasz. Úgy akarjuk, hogy a kitű­zött időre minden gép rendben le­gyen. Még azok a betyár vetögépek is. Felesége színlelte, hogy alszik. De éberen virrasztott. Olyan érzése volt, hogy hosszú idő telt így el. Semmi gyanús nesz. Azután mégis bekövet­kezett, amire szorongva várt. Miklós csendben fölkelt, öltözött. Kiment. Nem követte őt azonnal. Kis ideig várt. Dac, elkeseredés, sírás fojto­gatta, amint kinyújtott karjával is (meggyőződött arról, hogy férje ismét elment. — Tehát nemcsak kedden, hanem szerdán, csütörtökön is — sziszegte Szendéné. — Most mái­elég. Kilesem, hová jársz ... Magára kapta ruháját, keserves pillantást vetett a kiságy felé. — Inkább meg se tudnám, hova megy, suttogta. De aztán felkapta fejét. — Tudni akarom, hdgy Telkesné, Mari, vagy kicsoda ... Fájni fog? Hadd' fáj­jon, majd lesz valahogy... Telkesné lakása felé tartott. Az éji csend félelmetes szótlansággal kö­vette, amint könnyedén osont. Az öz­vegy húsos, fehér ikráját, erős tom­porát látta maga előtt, amint saját ügyes lába alá figyelt, hogy meg ne botoljon. Ilyenek a férfiak, kesergett. Minden idegen nő kedvesebb a fele­ségnél. Tudja meg azonban, hogy nem járt túl az eszemen, facsarodott el a szíve, amint- lesben állt a ház közelében... Elég sokáig várt. Szerencse, hogy kis bekecsét is magára kanyarította. Igy is didergett, bár a február végi éj hűvös leheletében már tavaszi il­latok terjengtek. — Ezt érzi Miklós Minden férfi utálatos, szejiegett ma­gában. Alig vette észre a házból ki­surranó alakot. — Megvagy, dobbant hevesen a szíve. Sírni szeretett volna kínjában. Ö az ... Mikiós ... Kissé ugyan későn vette észre, de ráismer. Magas, nyúlánk alak. Követi. Meghökken. Jobb lett volna megelőznie. Mit mond, ha ö érkezik később haza? Semmit! Hadd higy­ie, hogy én is voltam valahol, fogja el a bosszúállás. De 'jól látja-e? El kanyarodik. Cselez, vagy mégse ő vol­na? Tétován lép néhányat, azután ta­nácstalanul megáll. Hol van? Igen, már tudja, hogy hol lehet. Amott lát­szik a gépszín sötétnél sötét-ebb tö­mege. Kicsit jobbra a műhely fehér fala sápadozik. Az ablak világos'. Ta­lán ott találkázik? Szinte kifulladva ér a kissé ormót­lan épülethez. Rugalmas testével egy-kettőre átlendül az alacsony ke­rítésen. Lábujjhegyre áll. Izmai meg­feszülnek. De jól esik éreznie saját ifjú erejét, ruganyosságát. Kesernyés megbocsátás .féle támad benne, mert a kis Mikire gondol. Jaj, csak fel ne ébredjen, rebegi. De már kukucskál is be az ablakon. Tisztán lát min­dent. A gépeket. A beteg vasször­nyeket. Meg a férjét... Már ugrik is át a kerítésen. Rohan haza. Ledobálja ruháit. Szenvedélye­sen megcsókolja alvó gyermekét. Bú­jik a takaró alá. Zokog ... Éjfél felé hallja, hogy Miklós nesz­telenül vetkőzik, lefekszik. Ä z asszony férje keze után nyúl. Meleg szívére szorítja a ke­mény, acél- és olajszagú ke­zet. Fönn vagy, kérdi a férfi meglepődve? Kerestél? Nem akarta­lak benneteket háborgatni, de éjje­lente se volt nyugtom. Már megvan a hiba. Végül is rátaláltam. Holnap a vetőgépek is készen várják a tavaszi munka kezdetét... — Édes, szorgalmas emberem — csuklott el az asszony hangja és csó­kolta férjét, ahol csak érte... A Matica slovenská helytállása A Matica slovenská ez évben ünnepli megalakulásának 100. év­fordulóját © Az egész ország megemlékezik erről a jelentős kultu­rális eseményről Matica, ez a szó szülőanyát, oltal- Sok reménnyel tekintettek a szlo­mazó, gondoskodó anyát jelent... vákok az 1848-as forradalom felé is, S az elnevezés megválasztása nem de a forradalom szlovák vezérei véletlen. A Matica slovenská volt nem éppen helyesen választott tak­hivatott az elmúlt száz évben gon- tikája és a forradalom rendkívüli doskodni a szlovák kultúra, irodalom fejleményei következtében nem való­és tudomány fejlesztéséről, a születő sultak meg ezek. és meglevő kulturális értékek meg­védéséről, gyűjtéséről. 1863-ban alakult, de a szlovák kul turális értékek gyámolítását már ko­A Bach-korszak abszolutizmusa a a szlovák népre is súlyos teherként nehezedett. A Bach-államrendszer nemzetközi balsikerei azonban, fo­rábban is sürgették. Létrejöttét a kozatosan, nemi belső enyhu est társadalmi fejlődés, a szlovák nem- kényszerítenek ki. A szlovák kultu­zeti öntudat ébredése, a politikai >' áli s élet allando szorgalmazót igy erőviszonyok és törekvések viszony- újra napirendre tűzhettek kovete­lag kedvező alakulása és fejlődése leseiket eredményezték A szlávok első komolyabb politi­kai megnyilvánulása Közép-Európá­ban a Nagy-Morva Birodalom meg­alakulásában jutott kifejezésre. A nagymorva államszervezet azon­ban nemcsak hatalmi erőt képviselt 1863. augusztus 4-én szentesítet­ték a Matica slovenská megalakulá­sát. Székhelye Martin lett. Ötezer adakozó összeadott pénzéből indult és ettől az indulástól számítva nap­jainkig küldetése magaslatán van ... A Párizsi Kommün évében nemzeti kulturális és társadalmi jelentősége újságot indított (Narodnije noviny) is számottevő volt... A Nagy-Morva Birodalom felbomlása után az egyes szláv törzsek önálló életet kezdtek és 'később több lap is itt vetette meg a lábát. jó ideig vita tárgyát képezte a élni, kivéve a szlovákokat, akik Matica slovenská küldetése. Vezetői csaknem egy évezredre a magyar közül egyesek tudományfejlesztő, állam .fennhatósága alá kerültek, mások eredményhalrnozó szerepét Ez rányomta bélvegét kulturális és hangsúlyozták. A vitában egyik fél társadalmi fejlődésükre is. Azt von- feni győzedelmeskedhetett, mivel a , „„ Maticanak mind a ket szerepet val­ta maga utan, nogy a sz.ovaKo* Jalnla ke]le(t j és vállalta is. Támo­zép-Európa társadalmi-politikai es gatta az iskolá k fejlődését, könyv­kulturális életéből az őket megille- tárat > levéltárat és múzeumot létesí­tőnél kevesebbet vállalhattak. A tö- tett. rök időkben azonban a mai Szlová- A z i867-es kiegyezést követően a kia területe volt a magyar állam magyar burzsoázia — tizenkét éves kulturális bástyája: iskolák, egyete- fennállása után — megszüntette a mek, könyvnyomdák jelzik ezt az Maticát. időszakot. A nemzeti öntudatra ébredés kor­szaka kimondottan szlovák intézmé­nyeket is életre hívott. Az első fran­A szlovák nép kulturális fejlődését azonban ez, a tett nem akadályoz­hatta meg. A Matica a föld alá szo­rítva is a szlovák kultúra ápolója, gondozója maradt, s 1918-ban történt cia forradalommal egyidős Anton újraszervezése után tevékenysége Bernolák tudományos társasága a tovább mélyült. nyugat-szlovákiai nyelvjárást (átme­netileg) irodalmi nyelvvé nyilváni­Napjainkban (az 194fi-as februári győzelem óta) csak a könyvtárak és totta. Valamivel később alakult a levéltárak ápolása tartozik feladat­A nyelv és irodalom kedvelőinek körébe. A többi tudományágazatok­Andrássy Tibor: HAZAFELE ban már a Szlovák Tudományos Akadémia illetékes szakosztályai végzik a tudományos kutatást. A Matica slovenská szerepe azért intézete (üstav reči a literatúry), "ff J^T^J 5 J^u k'" , .^jj,, tnagasloak: szaz even át ápolta a társasága (Spolok milovníkov reči a literatúry), melynek tevékenykedé­se csaknem a máig ér. Ennek mun­káját folytatta A nyelv és irodalom V. NYECSITALJO: REGGEL ! GYURCSÖ ISTVÁN: Clni/ám, kedaeóem, Cánifam ! Mosóteknők, forró tűzhelyek, fazekak gőze, árnyék a falon, a plafon alatt pelenka szárad, áracl a sírás, gügyögés, csitító szó, gombvarró tű szúrja át a kabál szövetét: nincs nyugalom. Milyen hatalom varázsa váltja aprópénzre szivetek vagyonát, hogy alázatra hajolva lássa az egykori büszke csodát a férfi! Alázat! Konok, goromba indulatot, szelíd, őz szemű bizalom szégyenít. Mikor nem lesz már társad a bánat, az alázat? A kiszolgáltatottság hígítja lényeged, a világ minden dolgának lényégét. Lázadj sorsod ellen, értelemmel! A mai világ az első helyre tenne. Másod) enduség a sorsod. Lényeged valóban ennyi lenne, hogy végzed apró, csöpp al ja dolgod! Fazekak gőze maradjon sorsod? Vagy kávéházi unalom-intimitás? Cukrászdák torta-sarka, szelet öröm! Köszönöm! Kevés ez így: vagy sok talán ... Mi az oka, hogy behódolt szívednek lehetne bár végre joga, jussod van erre, lényeged jussa ez, mégis tétova olykor benned a képzelet. Igaz, van aki nem ostoba ... Pardont mondok, bocsáss meg Anyám, Kedvesem, Lányom, törvényeink felhatalmaznak, immáron lehetsz mérnök, pilótanő, oktató, nevelő, sebet kötszerrel gyógyító: —• a szív sebét mindig csókkal is —. Lehetsz villamos-vezető, kalauz, zörgő vonatok türelmes nője, elkötelezett szeretője az írógép táncoló billentyű-sorának — De elég egy csöppnyi szerelem és lefoszlik minden fegyelem, mit az értelem zománca rád rakott. Szolgálsz újra. A sok halott mozdulat újra él, életre kelnek konyhád küszöbén — — — És elölről kezdődik minden, Anyám, Kedvesem, Lányom, hogy sorsunknak ezen a világon, mindenkor értelme legyen. ! (Fametszet) amely köré Štúr és társai tömörül­tek, akik a mai szlovák irodalmi nyelvet törvényesítették. szlovák nép hagyományait és kultú­ráját. t-élj • Zlaté Moravcén a népművelést otthon mellett művészetbarátok klub­ját létesítettek. Egyelőre csak egy szakosztálya működik; a zenekör. Tagjai azt tűzték ki célul, hogy a város lakosaival és a környező fal­vak szövetkezeteseivel megismertetik a klasszikus zenét, éneket és balet­tet és a fiatalokkal megkedveltetik a komoly zenét. Hasonló kör mű­ködik a jégszekrény-gyár üzemi klubja mellett. Az új kör vezetője Július Podhorný tanító, aki már több éve sikeres munkát végez Zlaté Mo­ravce kulturális életének fellendí­tése terén. —cs. e.— • Vatjuk Rakovski bolgár költő be­fejezte Jiri Wolker válogatott versel fordítását. A kötet a Vendég a ház­hoz címmel jelenik meg. Ul

Next

/
Oldalképek
Tartalom