Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-31 / 90. szám, vasárnap

MINDIG A BALSZÉLÉN "IVTegyvenhatban tért vissza EGON ERWIN KISCH, ö' világrész fáradt vándora szülővárosába. Prágába. Régi és új ismerősök vették körül. Mindenki kíváncsi volt élményeire, vidám tréfáira. Egy alkalommai egy fiatal orvosnő szinte áhítattal kérdezte a száguldó riportertől, mi a magyarázata annak, hogy életében oly sok kalandban volt része Kisch egy pillanatig elmerengett, mosolyogva mérte végig a kérdezőt, s már-már felelni akart, amikor megszólalt a felesége: — Tudja, kedvegem, ahol Egon megjelent, ott mindig történt valami: Mexikóban például — folytatta Gisl asszony — a Popocatepetl tűzhányót már mindenki kihűltnek tartotta, ám alighogy megérkeztünk Egonnal a környékére — a vulkán kitört! Nem hinném, hogy valaha bárki ts találóbban jellemezte volna a prágai Melantrich utcai posztókereskedő fiának az életét, aki a prágai Öváros egyik legrégibb és legbűbájosabb, a „Két arany medvéhez" nevű házában nőtt fel, ahol a középkori királyváros polgármesterei laktak és ahonnan föld alatti folyosók vezettek az óvárosi Mária-oszlophoz, meg a Týni székesegyházba, Tiho de Brahe sírjához. Itt ebben a házban hallotta gyerekkorában a vak Metodéj koldus balladáit, amelyekben a prágai Öváros igrice a város és a nagyvilág szenzációiról számolt be. Lehet, hogy éppen a vak Metodéj rímekbe foglalt híradásai, no meg az antiszemitizmusnak egyik felcsapó hulláma határozták meg a kis Egon életpályaját. Hiszen Kisch, Rainer Marié Rillke, Franz Kaffka és Werfel Prágájában élte át fiatalságát és egyetlen verseskötete, majd későbbi regénye alapján a német Balzacot és Zolát látták benne. De Egon Erwin Kisch. a Prager Tagblatt, aztán a Bohémia helyi tudósítója és bűnügyi rovatának a szerkesztője, ahogyan ezt Theodor Balk írta egy tanulmányában, „a riporter kiugrott a poézis vágtató hintájából és a világ egy nagy Írót vesztett el benne, de viszont elnyerte Egon Erwin Kischt, aki riportjaival nemcsak a világ bemutatására törekedett, de ennek megváltoztatására is! Kisch megteremtette a XX század légkörének legmegfelelőbb irodalmi zsánert, a társadalmat bíráló riportot. Századunk legnagyobb riportere lett, az, aki diákkorától kezdve, amikor még titokban a DBK Sturm csapatában balszélsőt játszott, a sportpályán túl — az életben is, mindig a balszélen állt és élete utolsó pillanatáig itt ki is tartott! Egon Erwin Kisch csakúgy, mint John Reed, Larise Reissner, Hja Ehrenburg és Szergej Tretyakov klaszszikusként vonult be a szocialista társadalomért küzdő irodalomba. Ú

tja törvényszerűen egyenes és töretlen volt! Mint a prágai provinciális német lapok bűnűgyi riportere nap nap után találkozott a bűnnel, az emberi elesettséggel. Eljutott a csavargók éjjeli menedékébe, a munkanélküliek napközi melegedőjébe, örömházakba és kártyabarlangokba. Nem tart soká és ráhibáz, hogy minden szennynek a birtokon belül levők amoralitása, a kapitalista társadalmi rend erkölcstelensége az oka! Ahol Kisch megjelent, valóban mindig történt valami. Nagy témáit az utcán találja meg. Az áruló Redl ezredes afférját például akkor leplezi le, amikor Wágner lakatos, a DBK Sturm hátvédje nem jelenik meg a mérkőzésen, -míg Vilmos császárnak Hohenlohe herceghez intézett táviratáról a prágai hipodromon, egy fecsegő podébrádyl postáskisasszonytól szerzett tudomást. Ám a bűnügyek és szenzációk hajhászása nem elégíti ki öt. Az újat, az igazabbat keresi. Az első világháború az a nagy élmény amely végleg meghatározza Egon Erwin Kisch helyét a balszélen. A háború végén már a bécsi Vörös Gárda parancsnoka, és mint ilyen kerül börtönbe. majd az osztrák kormány kitoloncoltat ja őt Ausztriából. Prágából Berlinbe távozik, ott mint dramaturg és a Berliner Tagblatt munkatársa dolgozik Huszonháromban megírja ,,A klasszikus zsurnalizmus" című könyvét, amelyben a kíschi újságírás elméletéi fejtegeti Könyvében többek közt ezeket írja: „A riporter csupán a tényeket állapithatja meg. Okokat nem keres, nincsen álláspontja, pártatlan tanúként keli, hogy beszéljen . ." Az élet, ezúttal konkréten Egon Erwin Kisch élete azonban ismét rácáfolt az elméletre! Hiszen Kisch már a múltban is állási foglalt, mindig az elnyomottak pártján, az elnyomókkal szemben állt A jövőben ez a magatartás pedig niég határozottabb lesz, és pártossága későbbi könyvei ben teljesen kikristályosodik. A húszas évek közepén jár először a Szovjetunióban. A hatás kimondhatatlan. Élményeiről a „Cárok, pópák és bolsevikok" című könyvében számol be. Ezután Afrikába, majd az Egyesült Államokba utazik. Módjában áll szembesíteni a születő, szebb, új, igazabb világot az afrikai gyarmatok nyomorával, az amerikai „paradicsom" embertelenségével. Majd ismét a Szovjetuniót keresi fel Elbűvöli őt a szovjet Közép-Ázsia átalakulása, ahol a szovjet kormány egy-két év alatt évszázadok elmaradását pótolja. A Szovjetunióból Kínába megy. A „Titkos Kína" cimet adja könyvének, amelyben leleplezi a Szun jat-szen politikáját eláruló Csang Kaj-seket, a többi jobboldali kuomintang vezetőt és gazdáikat, a nyugati imperialistákat, de ugyanakkor beszámol a klnal vörös hadsereg születéséről, győzelmeiről Harmincháromban a csehszlovák kormány közbelépése szabadítja ki Egon Eťwin Kischt a harmadik birodalom börtönéből Hazatér, hogy úira elinduljon a nagyvilágba Beutazza Franciaországot, Spanyolországot, Belgiumot, Hollandiát és Nagy-Britanniát. Megírja a tőkés világot vádoló riportjait, hírt ad a jabloneci üveggyöngyök készítőinek, a belgiumi Borinage szénés a spanyol Almadena higanybányászainak, valamint Sanghaj textilmunkásainak embertelen nyomoráról. Beszámol a londoni Whitechapeli éjjeli menedékhely sivárságáról és a katolikus egyház lourdes-i szélhámosságairól. 'Fzerkilennszázhannincnégyben Henri Barbusse Ausztráliába küldi Kischt, mint küldöttet a melbournei antifasiszta és háborúellenes kongresszusra. Az ausztráliai hivatalok megtiltják neki, hogy partra szálljon. A riporter azonban leugrik a hajóról, de ugrás közben a lábát töri. Kischt hordágyon vitték be a börtönbe. Az ausztráliai bírák hathónapi kényszermunkára ítélik az újságírót, aki azonban nem üli le büntetését. Pere ugyanis világbotránnyá vált és a közvélemény kiharcolja Kisch szabadon bocsátását. Az ausztrál kormány legalább úgy vesz magának elégtételt, hogy a riportert kiutasítja az ötödik kontinensről. Egon Erwin Kisch válasza azonban csattanós. Ausztráliai riportja a legmarőbb szatíra, s talán Hitleren kívül még nem volt államférfi úgy kifigurázva, nevetségessé téve. mint Ausztrália akkori miniszterelnöke. Két évvel későbben már a spanyol polgárháború frontjait járja. A müncheni árulás után Amerikába emigrál. Hat évig é! Mexikóban, ahol könyvet is ír erről az ősrégi földről, s mihelyt csak teheti, hazatér Prágába! Igen, Prágába, mert bármilyen nagy világjáró is volt Egon Erwin Kisch, mindvégig tősgyökeres prágainak érezte magát. Aztán bezárult a kör. A riporter, aki mindig a balszélen állt, hű maradt szülővárosához, hazájához és a szocializmus eszméjéhez Hazajött az új, a felszabadult köztársaságija Fá radtan téri meg, sok Illúziója foszlott szét az óceán túlsó oldalán és bizony itthon sem fogadták őt ideális viszonyok. A háború utáni nacionalista hullám erős németellenessége meghökkentette az öreg internacionalistát Éleslátásával azonban gyorsan felismerte a helyzetet és minden ere jével Igyekezett részt venni az ú; népi demokratikus ország felépítésé ben Vrsovicei villájának ablakából ismét vidáman kiabálta az érkező Iá togalók felé „Kisch nincs itthon!" De ismert humora bágyadtabb lett és a hatvanon felüli riporter egészsége sem volt már a régi Tanulmányt írt még ugyan Marx Károly Karlovy Va ry-t tartózkodásáról, könyvet akart kiadni az új Csehszlovákiáról, amely nek első fejezetéi K. H Frank utolsó perceiről írta volna meg Frank ki végzését ugyan megírta és megírta a trebišovi halszüretet is, belekezdett egy nagy gottwaldovi riportba, az alattomos kór azonban megtámadta szervezetét. Negyvenhét novemberében ágynak dől, negyvennyolc feb ruárjában még örül a munkásosztály győzelmének, de március huszonnegyedikén újabb szívrohamot kap s március utolsó napján a mindig balszélen álló riporter harcos és em beri szíve megszűnt dobogni. Egon Erwin Kisch nagy tehetségű irodalmár volt, századunk legnagyobb jainak egyike Noha kiváló költő, híres regényíró lehetett volna belőle mindhalálig hű maradt a riporthoz És, hogy még az utolsó időkben is ízig-vérig riporter volt, azt H. V. szlo vák írónő esete bizonyítja a legjob ban. Az akkoriban szárnyait bontogató H. V. megkérte a már említett orvosnőt, vigye el őt Kischhez, szeret né, ha első írásáról ó mondana bí rálatot. Egon Erwin Kisch kedvesen fogadta őket, figyelmesen hallgatta az elbeszélést, vagy regényrészletet, legalábbis kezdetben ... Ám a Kunerady várkastély említésekor felkapta a fejét és kérdezett, kérdezett... Ki és mikor' alapította a várkastélyt, kik voltak a vár urai, milyenek voltak a várúrnők, nem történt-e ott gyilkosság ... Az írónő nem tudott a kérdé sekre válaszolni, csupán azt hajtogatta egyre-másra, hogy partizántörténetet írt és ehhez semmi köze sincs a várúrnőknek. Kisch erre felállt és ezt mondotta: „Ha villamoson utazom és mellettem valaki könyvet olvas nem bírom megállni, hogy bele ne nézzek a könyvébe és meg ne tudjam, mit olvas." A

vér tehát nem vált vízzé, a fáradt, öreg Kischben ezúttal, is felébredt a vérbeli riporter és megszólalt benne a krónikás is, aki írásaiban a múlt és jelen szembesítésekor nagyon sok esetben még drámaibbá, feszültebbé fokozta a konfliktusokat. BARSI IMRÍ. Az Angyalok földje • díjat nyert Véget ért a dél-amerikai Mar del Platában tartott nemzetközi filmfesztivál. A zsűri az első díjat az Angyalok földje című magyar filmnek ítélte. A zsűri különdíjjal jutalmazott egy angol filmet, a legjobb színészi munka díját egy angol színész és Wanda Luczycka lengyel színésznő a Hang a túlvilágról főszereplője kapta. A tábori Elektroiskola üzemben készülnek a generátorok, mozdonyok £s mas hazánkban gyártott villanykésziilékek számára a szigetelőhuzalnk. A képünkön láthat fi gépekből keriil ki a kiváló minőségű szigetelőanyag, amelyet elektro technikai iparunkban használnak fel. [CTK — Jerábek felv.) Ki kaparja ki számukra a gesztenyét? LAPUNK MÁRCIUS 9-1 SZÁMÁBAN VITAINDÍTÓT KÖZÖLTÜNK A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL. AZ ALÁBBIAKBAN SZEMELVÉNYESEN ISMERTETJÜK A BEÉRKEZETT HOZZÁSZÖLÁSOKAT. Hosszúra nyúlt a tél, de ha későbben is, a nap melengető sugarai Ismét mozgásba hozzák az életet. Ám a tavasz érkezésének örömével együtt gond Is kopogtatott azokba a házakba. ahol az alapfokú kilencéves, vagy a tizenkétéves Iskolai tanulmányalt most befejező gyermek van a családban A legfőbb kérdés mindenütt: mi lesz ezután, hogyan tovább? A munka vagy^ a tanulás legyen a további út, s egyáltalán hogyan készüljön napjaink fiatalja a jövőre, a hivatásra. A családokban rendszerint sokat töprengenek ezen, s valljuk be, valóban fogas kérdés, hisz a pályaválasztás egész életre kiható tény. Sokan úgy vélik, akkor éri el a gyermek igazán célját, ha az értelmiségi pályát választja. Az Indok gyakorta ez: több' legyen belőle, mint amennyire a szülei vitték. Az én gyermekem sohase érezze azt, amit én átéltem. A kedvező elhelyezkedési lehetőséget tehát nyíltan vagy burkoltan, főként az iparban vagy az értelmiségi pályán látják. Fel kell tennünk azonban a kérdést: Valóban az nálunk a helyzet, hogy csak az említett pályákon lehet érvényesülni? Hogy mi a jó pályaválasztás titka, erre még nincs receptünk, annyi azonban bizonyos, ma mindenki előtt nyitva ál! a lehetőség, s népgazdaságunk valamennyi ágazatában egyaránt lehet érvényesülni. Aki tehát jól ismeri gyermeke adottságait és ezeket veszi figyelembe, nem követhet el hibát. Természetesen, ha vakon, a lehetőségtől elszakadva döntenek a szülők, gyermeküket később a meghasonlás útjára terelhetik. Itt kell elmondanunk, hány családapa életét keserítette meg. hogy javaslatára gyermeke — adottságaihoz, érdeklődési köréhez mérten — ellentétes élethivatást választott. Nem helyes tehát, ha a családban figyelmen kívül hagyják a végzős növendék szándékát, ám ugyanilyen káros, ha a gyermek — rátermettsége felülbírálása nélkül — saját maga dönt a hivatás kérdéséről. Ne korülgessük a forró kását, nyílLegyél különb, mint az apád... Most, amikor az Iskolák padjaiból a fiatalok az életbe lépnek, sokszor felmei«ül a kérdés, hová helyezzem a fiam, vagy lányom, hogy különb legyen, mint az apja volt, — ne kelljen neki olyan munkát végezni, mint valamikor az apjának... A sok lehetőség közül szeretnénk kiragadni a mezőgazdasági iskolák jelentőségét. Nem érthetijnk egyet azzal, hogy a városi tanulód aki soha nem ismerte a mezőgazdasági termelést, erre a szakmára jelentkezzen, — bár lehet, hogy megszereti, de nem valószínű. Annál inkább meg kell nyernünk ennek a falusi fiatalságot, amely jól ismeri a mezőgazdasági termelés egész problematikáját. Mezőgazdasági termelésünk nagy változáson megy át, erről naponta meggyőződhetünk, és ez a változás szaktudást, szakmai felkészültséget követel. A 3(100 hektáros nagy gazdaságok vezetéséhez, irányításához kevés a különben aranyat érő tapasztalat. Igaz, vannak gépeink és egyre újabb, nagyobb teljesítményű gépek jelennek meg a földeken, de ha nem lesz hozzájuk elegendő szakképzett ember, akkor mit ér a gép. A szülőknek, pedagógusoknak és a társadalmi szervezeteknek látniuk kel! hogy a pályaválasztásnál Is a társadalmi érdek a legfontosabb Ügy kell irányítaniuk a fiatalokat, hogy élethivatást válasszanak, hogy a munka ne csupán kereseti forrást, hanem hivatást jelentsen számukra. Minden szakmában meg lehet találni a szépet és a jót, de napjaink legfontosabb problémája a • fent említett szakkáderek kérdése. Annál is inkább, mivel ezek döntő mértékben befolyásolják a termelékenység emelését, tgy van ez a mezőgazdaságba n is: A falu és a város közötti régi átkos különbség lassan eltűnik, — ennek tanúi vagyunk. Ma nincsenek már áthidalhatatlan távolságok, mint valamikor voltak. A falusi dolgozók szakmai továbbképzése és kulturális fejlődése is biztosítva van Sokat segíl ebben a televízió is. Az apa és fia közötti különbséget ott mérhetjük le, hogy ma a fiatal előtt jóval nagyobb lehetőségek állnak, legyen bár mezőgazdasági mérnök, technikus, bsromfifarm vezetője, vagy gépkezelő. PAKSI LÁSZLÓ, OkoC tan meg kell mondanunk, a szülők és a pályát választó növendékek általában lebecsülik a mezőgazdaságút, nem szívesen vállalkoznak a falusi, a parasztemberek között és a velük együtt végzendő munkára A múltban ez — meg lehet érteni — Indokult volt A tőkés világban a társadalom uralkodó körei semmibe vették, s a részesaratókkal, napszámosokkal egylitt a kis- és kiizépparasztokal ls kizsákmányolták Hiába volt földje a parasztnak, a proletárokkal együtt kockán rorgotl a léte. a végrehajtók bármikor dobra üthették vagyonát Innen Is ered az ifjúság földhöz, a faluhoz való helytelen viszonya, melynek keserfi emlékei — sajnos — még sok helyütt kísértenek. Az imént azért hangsúlyoztam, hogy „Is", mert ezenkívül mas körülmenyek is befolyásolják az Ifjúságot abban, hogy élethivatásul a mezőgazdaságot válasza. A mai feltételek között tanuló ifjúság, noha javarésze faluból kerül ki. inkább vágyódik a városi élet után. Hogy mi Jelenti számára a városi életet, nem nehéz kitalálni. A falu gazdasági, kulturális élete messze elmarad a zajos városi élet forgatagától. Nincsenek olyan szőrkozási lehetőségei, mint a kiépült városnak. Ám ki építse ki a fiatalság számára a falut, ki teremtse meg az igényeiket legjobban kielégítő gazdasági, kulturális élet feltételeit, ha nem maga az ifjúság? Az idősebb nemzedék harcos tagjai sokat küzdöllek, nélkülöztek, többen életükkel fizettek azért, hogy ma más körülmények között, szabadon lélegezhessen az ifjúság. A feltételek tehát adva vannak. A fiatalok nem várhatják el, hogy részükre továbbra is az „öregek" kaparják ki a tűzből a gesztenyét. Az ifjúságnak saját magának kell megharcolnia boldogabb jövőjéért, tgy sokkal (óbban becsüli majd azokat a vívmányokat, amikért elődei, szülei oly szívósan harcoltak. Novotný elvtárs, köztársasági elnökünk az ostravai kerületi pártaktíván nemrégen elmondutt beszédében ugyancsak hangsúlyozta azt a követelményt, hogy sorsa alakításához magának az ifjúságnak is hozzá kell járulnia. A faluban is megtalálhatja számításait, szabadon érvényesülhet, mert manapság hovatovább végképp eltűnnek a város és a falu közötti válaszfalak. Ezt a folyamatot az ifjúság tevékeny hozzájárulásával csak meggyorsíthatja. A mezőgazdasági termelés népgazdaságunk kulcskérdése, ahol a munkaszervezésben az Iparhoz hasonló elvek érvényesülnek. A k'omplexbrigádokról való gondoskodás, a talaj jobb kihasználása, az állattenyésztés fejlesztése, a falu kulturális életének előmozdítása — képzett embereket követel. Ki más legyen e módszerek úttörője, fejlesztője, mint az ifjak, lányok, akik népgazdaságunkban eddig ís bebizonyították, hogy e párt, az egész társadalom és szüleik bizton számíthatnak segítségükre. A falu, e mezőgazdaság hívja a végzett és a mezőgazdasági szakiskolákba jelentkező fiatalokat. Éppen ezért a szülők, akik kedvezően befolyásolhatják gyermeküket, akkor cselekszenek helyesen, ha nem rózsaszínű álmokba ringat Iák gyermekeiket, hanem valóságos érdekeiket tekintik a legfontosabbnak, hogy tehetségük, rátermettségük szerint formálhassák saját sorsukat, segítsenek az új társadalom felépítésében. SZOMBATH AMBRUS Problémák a mezőgazdaságban A pályaválasztás egyik legnagyobb problémája megnyerni a fiatalokat a mezőgazdasági szakiskolákba, a mezőgazdaságba. Ha erről besz&lün

1'. akkor elsősorban a régi falu képe jelenik meg képzeletükben. Sáros utcák, minimális szérakozáil lehetőség, rosszul dolgozó szövetkezet, rendezetlen szövetkezeti Istállók, ahol térdig (árnak a trágvatében és sarban. Természetesen, ahol ilyen kilátások kecsegtetik a fiatalokat, ott nagyon nehéz megszerettetni velük a mezőgazdasági munkát. Más a helyzet, ahol jó a szövetkezet, ahol gondoskodnak a fiatalok művelődési és szórakozási lehetőségéről. Ebben az esetben a fiatal látja, hogy tanulmányai befejezése után biztos jövő várja a szövetkezetben. Tehát falun ls kedvező feltéleleket kell teremteni a fiatalok számára. Sok esetben találkozunk olyan Jelenséggel is, hogy a szövetkezet vezetősége Idegenkedik a fiatal szakkáderektől. Pedig a mezőgazdasági termelés fellendülését csak úgy érhetjük el. ha megtelelő szakképzettséggel rendelkező dolgozókra bízzuk a vezetést. Nagy hiba az is. amikor a szülők így beszélik le gyermeküket a mezőgazdasági pályáról: „Paraszt tehetsz iskola nélkül is!" Helytelen, téves felfogás ez. Sok fiatal viszont azt képzeli, ha elvégzi a mezőgazdasági iskolát, akkor beül a szövetkezet irodájába és onnan fogja irányítani a termelést. Ferde ez az elképzelés, hiszen az iskolában szerzett szaktudás még nem elég a vezetéshez, ehhez gazdag gyakorlati tapasztalatokra is szükség van. CSEPREGI GIZELLA, Kamenín <963. március 31.