Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-27 / 86. szám, szerda

FUSERMIJNKA KIBÚVÓK HELYETT MINŐSÉGI MUNKÁT • 900 ISKOLÁS BIZTONSÁGA ÉRDEKÉBEN ® A REJTETT HIBÁK NEM HIBÁK? „Ejnye, de szép iskola" — mondja mindenki, aki először jár Trsttcén és megpillantja a szép, kétemeletes, nagy ablakos iskolaépületet. Valóban, akármelyik világvárosnak is díszére válna. Az apró itt-ott még nádjedeles házak között úgy emelkedik ki a tudomány temploma, mint régebben a bogárhátú zsellérházak közül a kastély. Csakhogy most ebben a „kastélyban" kilencszáz gyermek ismerkedik a betűk, számok, könyvek birodalmával. — Ilyen még nem volt ebben a faluban — dicsekedett valami két éve egy trsticei szövetkezetes.. Négy és fél milliót adott az állam iskolára. Ennyit, amióta a falu fennáll, összesen sem költöttünk itt tudományokra. Négy és fél milliót...! Igen, szép a trsticei iskola. A tanítók mégis elégedetlenek Okkal elégedetlenek. Hledík Pál, az igazgató, mindjárt a bejáratnál rámutat a fal melletti betonlapra. — Akármelyik másodikosom tudja, hogy a víz a lejtőn lefolyik. Úgy tűnik, mintha az építésvezető, vagy a kőművesek nem ismernék ezt a természeti jelenséget. Mert a betonlap ahelyett, hogy a lefolyó csapadéktól a fal tövét és a pincét védené, éppen az ellenkezőjét teszi. A környék vizét a fal alá vezeti. Az ls talány, milyen anyagból készítették a betonjárdákat, mondják a tanítók. Mert azok egy évet sem bírtak ki, máris toldozni-foldozni kellett a betonréteget. Ogy tűnik néha, mintha az iskolát nem tavalyelőtt, hanem valamikor a századforduló táján építették volna. Csodálkoznak az iskolások Bizony csodálkoznak, mégpedig naponta legalább kétszer. Iskolába jövet ls, meg hazamenetel előtt is. Mert a galantai Magasépítő Vállalat az alagsorban ugyan elkészítette a ruhatárakat, az ajtókat is felszerelte, de bizony ember legyen a talpán, aki ezeket kinyissa. Különösen az első időben volt ez így, amíg az ajtók a ki- és becsukáskor le nem nyesték a fölöttük húzódó forróvízvezeték szigetelő rétegét. „Szerencsére" már lenyesték, végig vagy 80 méteren, így a, ruhatárak kinyitásának problémája már „megoldódott". A tanítók most már csak attól rettegnek, hogy a forrővízcső mikor szakad a gyerekek fejére. Mert a néhány mázsányi csövet a Magasépítő Vállalat szerelői éppen a legkritikusabb helyen mindössze egy szál dróttal erősítették a mennyezethez. Nem kell hozzá fantázia, hogy az ember elképzelje, mi történne, ha a csövek leszakadnának. A kazánházból a szivattyú 80—90 fokos vizet nyom a csövekbe. Azon csodálkoznak a gyerekek, mennyit kibír egy szál drót. Letelik a jótállási idő, aztán ... « A fűtőházban az egyik kazánt éppen csak hogy beállították, s máris kiderült róla, hogy üzemképtelen. Azt nem mondhatjuk, hogy az építővállalat szerelői semmit sem tettek volna a kazán üzembe helyezéséért. Tettek. Megjelölték a hiba helyét, kijavításához a szükséges anyagot ls elhozták ég... azóta mintha a föld nyelte volna el őket. Egyet se látni közülük. Az iskola fűtője ls panaszkodik, mert a salak és a hamu elszállítására szolgáló felvonót minden kellékével együtt lerakták a pincébe, de felszerelésről, üzembe • helyezéséről megfeledkeztek. Igaz, a felvonó már működik, de csak úgy, hogy. az egyik tanító — természetesen nem kellő szakértelemmel — már üzembe helyezte a berendezést. — Mit szól mindehhez a Magasépítő Vállalat? — Ami például a kazánházat Illeti — mondja az iskolaigazgató — érdekes módon érvelnek: A kazánokra, mondják, 6 hónap a jótállási idő. Az iskolát pedig még 1961. október 9-én adták át rendeltetésének. Azóta tehát már régen letelt a szavatolási idő. Igaz a kazánba csak egyszer fűtöttek be, mégpedig az átadásnál, s megállapították, hogy a berendezés üzemképtelen! Hihetetlen! Ilyen cinizmus mégsem lehetséges... — Győződjenek meg, tanácsolta Hledík Pál, menjenek el az építővállalat illetékeseihez. Galántán meglátogattuk Lipovský építésztechnikust, aki a múlt év őszén Trstlcén felvette a hibákról szóló jegyzőkönyvet. — A négyes kazán Trsticén? Kérem itt vannak az előírások, rendeletek, melyek szerint a kazánokra 6 hónapos jótállási idő érvényes. Az pedig már rég letelt. Lipovský technikus becsapta orrunk előtt az előírások, rendeletek gyűjteményét. Mi pedig meglepve vettük tudomásul, hogy ami a cinizmust illeti, az igazgatónak volt igaza. Tucatjával lehetne tovább sorolni az alig másfél éve elkészült iskolában található hibákat. A vállalat felszerelte például a gázvezetéket, a laboratóriumban is ott vannak a gázcsapok, de a gyerekek még mindig nem végezhetik a fizikai, vagy kémiai gyakorlatokat, mert a gáztartályokat elfelejtették felszerelni. Így aztán a fizikai szertár nagy része is parlagon hever. Egy másik „apróság": Az egész iskolában mindenütt műanyaggal fedték le az ablakpárkányokat, ami jó elgondolás volt, de már kevásbé jól végezték el a munkát. A műanyag alig két héttel a tanítás megkezdése után mindenütt levált. Az egyik tanítói lakás fürdőszobájában például a kőművesek elfelejtettek lefolyót építeni. Ugyanilyen szakszerűtlenül, vagy talán jobban illik rá a kifejezés: hanyagul szerelték be a kút csőhálózatát is. A csapból sok helyen fogyasztásra teljesen alkalmatlan sárga lé folyik. Lipovský technikus nyomán most már tudom, a trsticei tanítók miért várják olyan szorongva a március végét. Megtudtam, ekkor jár le az egész épületre szóló jótállási idő — a másfél év. Az állam négy és fél milliót áldozott a trsticei iskolára. A tanítók azt állítják, hogy az iskolán annyi a hl» ba, hogy azok kijavítására legalább még további félmillió kellene. Lehet, hogy kevesebb, lehet, hogy több. A dolog úgy fest, mintha a galantai építőket ez egyáltalában nem érintené. Űk most már csak a megfelelő paragrafust keresik. A tények azonban a trsticeiek mellett és az építők „érvei" ellen tanúskodnak. Aki egyszer végig megy az iskolán, az nem adhat felmentő ítéletet a Magasépítő Vállalatnak. A rosszul elvégzett munkánál a mellébeszélésnek nincs helye. Itt nemcsak a trsticeiek, vagy a Magasépítő Vállalat szenved kárt, hanem a népvagyon. Mert a kőművesek, a tervezők, a betonozók, az építésvezetők, al^k a rosszul elvégzett munkáért is jó bért kaptak, valamennyien úgy vették fel a fizetésüket, mintha jó munkát végeztek volna. Elmarasztaló a cím? A trsticeiek csak így értékelik az építővállalat munkáját: „fusermunka". S igazuk van! TÖTH MIHÁLY A Spišská Nová Ves-i új lakótelep építésén már két éve végez jó munkát František Fabian munkacsoportja. Képünkön: munkában a kőművesek. (R. Berenhaut felvétele] Ä termelési kalkuláció és a munkaszervezés A közelmúltban minden munkahelyen felülvizsgálták, bírálták és értékelték múlt évi tevékenységük eredményeit. Mindez lényegesen befolyásolhatja az idei terv teljesítését és a hétéves népgazdaságfejlesztési terv sikeres teljesítéséhez szükséges kedvező feltételek megteremtését. Amint tudjuk, az építkezéseken megfelelő termelési kalkulációk alapján elsősorban a mesterek s äz építésvezetők szervezik meg a munkát. A termelési kalkulációk adatait azonban senkinek sem szabad túlbecsülnie, de lebecsülnie s-em. Mégis gyakori, hogy a munkahelyeién a termelési kalkulációtól eltéri utasítások szerint dolgoznak a munkások. Így például a Banská Bystrlca-i emeletes lakások építésére vonatkozó kalkuláció szerint felvonón kellett volna a betonkeveréket továbbítani az épületek egyes ejneieteire. Mivel nem volt elegendő felvonó, toronydarut állítottak munkába. Az anyagszállítás e módosítása természetesen bizonyos szervezési problémákkal járt, mert a betonkeveréknek tartályokba s onnét taiicskákba öntése aránylag nagy munkatöbbletet igényelt. Ez viszont megbontotta a termelési kalkuláció s a munkateljesítmény összhangját. Miért? Azért, mert az ilyen munkaszervezés esetében több munkaidő, tehát több dolgozó ls szükséges. Az építkezés rendszerint elhúzódik, a szervezés inkább rendetlenségnek nevezhető, s a munkások keresete is csökken. Nem ritka eset azonban az sem, liogy a termelési kalkuláció, s a tényleg elért eredmények közOtti különbség ellenkező hatású, vagyis „hoz valamit a dolgozók II Nehéz és önfeláldozó munkát végeznek bányászaink. Talán éppen ezért beszélünk róluk, dicsérjük őket annyit. Mit érne azonban mindez, ha csak ennyiből állna társadalmunk Irántuk tanúsított figyelme, és ezen túl mitsem törődne a bányásszal. Ellátogattunk hazánk legnagyobb szénipari körzetébe: Ostravára, hogy megtudjunk egyetmást arról a gondoskodásról, amelyet társadalmunk fordít a minden idők legnehezebb foglalkozású emberére. II EGY IDŐSZERŰTEMAROL Elsődleges feladat: a bányászok biztonsága • Rohamos fejlődés a portalanítás terén • Háromszorosára nőtt a szénfej tógépek teljesítménye • Gondolkodó szállítószalagok ® A jövő bányásza — gépész lesz Mit mondanak a műszakiak Jaroinlr Sladčik mérnök; az igazgatóság munkabiztonsági osztályának vezetője meglepődött, amikor megtudta, milyen ügyben zaklatjuk. — Tény, hogy semmiféle munkakör, semmilyen tevékenység se oly kimerítő az emberi szervezetre, mint a bányászat. Ez részben azért van, mert nem a napsütésben és friss levegőn,-hanem mindentől távol, néha több száz méter mélységben dolgozik a bányász, másrészt viszont azért, mert az erőfeszítés ellenére se sikerült olyannyira gépesíteni a szénfejtést, mint tegyük fel a cipő- vagy gyufagyártást... Ez azonban egyáltalán nem azt Jelenti, hogy nem lépett előbbre, passzív maradt a bányatechnika. Ellenkezőleg! Elég megemlíteni,. hogy az utóbbi tiz évben háromszorosára nőtt a szénfejtőgépek teljesítménye, s ebből következik, hogy legalább ugyanennyivel kellett csökkennie a fizikai munkának is... — Egyetértek Sládčik mérnökkel — szólt nozzá a problémához Alojz Pudich bányamérnök, a műszaki fejlesztési osztály dolgozója. — A bányász munkája mindenkor nehéz volt és nem is válik könnyűvé egyhamar, mivel emberi kézre a szénjövesztésnél — kivéve a külszíni bányászatot — a bányagépesítés legfelsőbb fokán is szükség lesz. A bányász fizikai munkája nem küszöbölhető ki teljesen. A jövő szénbányászatában döntő azonban mégsem az emberi munka, hanem a gépek munkája lesz. Gépeké —, mert egyedül a gépek könnyíthetik meg a bányász munkáját. Munkánkról szólva elmondhatom, hogy programunk is ezt a követelményt állítja elénk... Legfontosabb: az emberek épsége A bányatechnika fejlesztői előtt két egyenrangú, de egymástól elválaszthatatlan probléma, feladat áll. Egyik — ez a legfontosabb! — meg kell teremteniük a bányászok biztonságát, éspedig olyannyira, hogy a bányaszerencsétlenség minimális veszélye se álljon fenn; a másik feladat pedig az, hogy szüntelenül fokozzák a fejtés gépesítését, amitől nemcsak a bányász fizikai munkájának csökkentése, hanem a munkatermelékenység növelése ls függ. Kemény dió e két párhuzamos feladat. Olyan akadályok játszanak közre, mint a tektonikus erők, a szénrétegek sokrétű fekvése és különböző vastagságuk, a szénfedő kőzetek strukturális összetétele — puhaság, keménység, vízáteresztőképesség stb. —, amelyek külön-külön biztonsági, illetve gépesítési technikát igényelnek. — Számunkra, a bányatechnika művelői számára — mondotta Sládčik mérnök — irányadó a bányászok munkabiztonságának a megteremtése... A biztonsági-bányatechnika elsőszámú feladata a por- és a metángáz elleni védekezés. Az utóbbi időben, főleg tavaly — folytatja a mérnök —, figyelemre méltó eredményeket értünk el a por és a metán elleni védekezésben. Míg 1957-ben a szénkörzet folyosóvágatainak csak 20,5 százaléka volt pormentesítve, addig tavaly már 99,5 százaléka. A termelőhelyek — szénfalak — pormentesítésében gyengébbek az eredmények, ám 1962-ben mintegy kétharmadukon sikerült lényeges porcsök

: kentést elérnünk. Az Idevágó bányatechnika erőfeszítéseit mi sem dokumentálja jobban, mint az a tény, hogy míg 1962 januárjában 76,6 milligramm port mértünk négyzetméterenkint, addig az év végén 37,2 milligrammot mutattak mérőműszereink. — Hogy állnak a metán-védelem terén? — Itt nehezebb a dolgunk, az eredmények azonban fejlődésről tanúskodnak. Egyes bányákban teljesen átépítettük a szellőztető berendezéseket. Sok helyütt viszont új légvájatok tűntek fel, az eddig használt metánészlelő benzinlámpákat hazai és szovjet gyártmányú lángnélküli indikátorok helyettesítik, amelyek sokkal jobb szolgálatokat tesznek. A metán elleni védelemben a fő súlyt továbbra is a szellőztető berendezésekre fektetjük, mivel ez a legjobb módszere a metán mentesítésének. Karöltve a Radvanicei Szénipari Kísérleti Tudományos Kutatóintézet dolgozóival munkánk túlnyomó részét — a porcsökkentést tartva szem előtt — a szénfalak átnedvesítésére, a ferde szénrétegek jövesztési és ugyancsak falátnedvesítési technológiájának tökéletesítésére stb. fordítjuk. Persze, ném maradt kl programból a metánvédelem további fokozása se. Korparancs: gépesítés és szakképzettség A mai bányagépek megkövetelik, hogy műszaki tudással Jól felvértezett emberek irányítsák őket. Szakmai tudás nélkül bizony — hangsúlyozzák a műszakiak — már ma sem megy sokra a bányász. Az alábbi példa is ezt bizonyítja. Megtörtént, hogy egy szakképzettnek minősített kombájnos képtelennek bizonyult a gép hidraulikus berendezésének megjavítására. Negyvenhat ember három és félórai késéssel láthatott csak hozzá a munkához. Az ok: hiányos szakismeret, felelőtlenség a felettesek részéről — s arról már nem is beszélve, hogy az eset több, mint 300 tonna szén kiesését jelentette ... — Sajnos, előfordulnak ilyen esetek — jegyezte meg Sladčik mérnök. — Ezért a szénbányászat teljes gépesítése csak úgy és akkor valósulhat meg, ha szakmailag magasképzettségü bányászok lesznek a gépek mellett. Hiába, a szakképzettség ebben az iparágban is korparancs, mint ahogyan a gépesítés is az ... — A kívülálló talán el sem hiszi — szögezte le Pudich mérnök —, mennyire bonyolultak a mai bányagépek, hisz működésük hidraulikán, villamosságon és — főleg az utóbbi években megszerkesztett szénfejtögépeknél — félautomata berendezéseken alapszik. Az ilyen gépek kezelése szakképzettséget követel az emberektől... — Milyen gépesítési problémák foglalkoztatják jelenleg a bányatechnika fejlesztőit? — Sok probléma áll előttünk. Legégetőbb közülük az alacsonyszénfalú termelőhelyek maximális gépesítésének a megteremtése, mivel e téren lemaradt a bányatechnika. Az itt használatos kaparógépek konstrukciója több ésszerűsítést kíván. Így például keményebb és ellenállóbb késekkel kell ellátnunk őket, hogy szilárdabb szénrétegbe is belemarhassanak. Az új kések kifejlesztése magával vonja a kaparógépek tökéletesítését is... Sok a tenni valónk még a szállítókonyhájára". így például a žilinai Hliny lakótelepen, ahol szintén többemeletes házak épülnek, a termelési kalkulációk szerint 30 méternyi távolságra kellett volna hordani, illetve talicskában továbbítani az építőanyagot. Az építkezés toronydarui azonban az említett kézi „továbbszállítást" teljesen fölöslegessé tette. A munka Ilyen gépesítése magától értetődően helyes. Teljesen helytelen azonban, hogy a munkások az említett „továbbszállításért" — éspedig a termelési kalkulációban feltüntetett adatok alapján — rendes bért kaptak! Ezek a tapasztalatok arra figyelmeztetnek bennünket, hogyha az építkezéseken megismétlődő hibák kiküszöbölésére törekszünk, akkor mindenekelőtt okaikat és következményeiket kell ismernünk. Nagy segítséget nyújthatnak e téren a termelési kalkulációk, mert tárgyilagosan megalapozzák az építkezési munkák Irányításának, bérezésének legkedvezőbb lehetőségeit. A termelési kalkulációk pontosságától és érvényrejuttatásuk helyességétől függ ugyanis nemcsak az építkezési idő hossza s a költségkeret betartása, hanem az ls, bogy pozitív, vagy negatív issz-e a dolgozókra gyakorolt nevelőhatása. Az építésvezetőségeken, illetve az építkezéseken ténykedő párt- és szakszervezeteknek mindezt tudatosítva az eddiginél SGkkal nagyobb figyelmet kell szentel* niük a termelési kalkulációknak, s nagyobb mértékben kell Igénybe venniük az építkezéseken a bérezési-termelést albizottságok segítségét, hogy a XII. pártkongresszus határozatalt ne csak idézzék, hanem életba léptessék a gyakorlatban Is. r MICHAL GEC szalagok körül is, bár az opavai Ostroj (bányaipari gépeket gyártó üzem) a bányabiztonságot sokban elősegítő több szállítóberendezés gyártását kezdte meg... Előnyük az eddigiekkel szemben az, hogy a hengereken futó gumiszalag szélessége 800—1000 milliméter között mozog. Ennélfogva nemcsak a szénszállító képességük nagyobb, hanem kevesebb róla a lehullás is, ami viszont további két előnyt jelent: kevesebb ember kell a lehullott szén fellapátolására és a szénpor se „béníthatja" meg oly könnyen a hengereket, mivel a széles és mélyebb-aljú gumiszalag, mint már mondtuk, kevesebb szenet és szénport hullat le magáról. De ha mégis!? — A berendezés automatikus — mondta Pudich elvtárs. — Ha a megengedettnél több por rakódik le a gumi alatt, működésbe lép a jelzőés a biztosítószerkezet, mely — a hajtómű azonnali leállításával — elejét veszi a múltban épp az ilyen okok következtében előforduló tűznek, esetleg robbanásnak. Mint érdekességről említést tett Pudich mérnök a „lépegető" acéltámokról is, amelyek hidraulikára működnek és széles körű alkalmazásuk jelentős fizikai munkától szabadítaná meg a falakon dolgozó bányászt. A bányák dolgozóinak biztonságáért és munkájuk megkönnyítéséért sokirányú harc folyik. Az elmondottakból is látható, hogy nem eredménytelenül. A pillanatnyilag fennálló akadályok, nehézségek nem legyőzhetetlenek. Idő kérdése csak, hogy teljesen biztos, veszélytelen és a nehéz fizikai munkától m e nt e s legyen a bányászok munkahelye. A jövő bányásza gépész lesz! A bányatechnika nem áll' meg — valamennyi bányászati munkát gépesítenie kell. ' KEZES JÚZSEF 0] SZÖ 4 * 1983- március 21.