Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-02 / 33. szám, szombat

Az NDK kormánya figyelmedet a Bonn-Párizs paktum következményeire Berlin (CTK) — A Német Demok­ratikus Köztársaság kormánya január 31-i nyilatkozatában óva int a Fran­ciaország és Nyugat-Németország közötti paktumtól és annak veszedel­mes következményeitől. A nyilatkozat megállapítja, hogy most, amikor a népek egyre aktí­vabban küzdenek a békéért és egye­sítik erőiket a békés együttéléséri folyó harcban, a Párizsban szőtt bé keellenes összeesküvésnek nincs jö­vője. A történelem ezt az összees­küvést elsöpri. Az NDK. kormánya minden jóakaratú németet felszólít, fokozza a béke megvédéséért folyó harcot és hárítsa el a nyugatnémet és a francia reakció támadását, amely Európa biztonsága és a német neifi­zet érdekei ellen irányul. Az NDK kormánya megállapítja, hogy a nyugatnémet—francia szerző­dés célja az, hogy nyomást gyakorol­jon a NATO. tagállamainak azokra a köreire, amelyek józanabbul ítélik meg a nemzetközi erőviszonyt és ezért hajlandók tárgyalások útján rendezni a vitás kérdéseket. Fedorenko és Sz. K. Carapkin fogadták a „Nők harcoljatok a békéért" szervezet tagjait New York (CTK) — N. T. Fedoren­ko, a Szovjetunió állandó ENSZ-kép­viselője és Sz. K. Carapkin, a Szov­jetunió képviselője a 18 hatalmi le­szerelési bizottságban január 31-én fogadták a „Nők harcoljatok a béké­ért" nevű mozgalom tagjait. N. T. Fe­dorenko és Sz. K. Carapnin, a baráti beszélgetés során tájékoztatták az amerikai nőket a leszerelési tárgya­lás folyamatáról és biztosították őket, hogy e tárgyalások további során a szovjet fél mindent megtesz a tár­gyalások sikerének biztosítására. A leszerelési tárgyalások alapja N. Sz. Hruscsov és J. Kennedy levél­váltása. Svédország nem korlátozza az acélcsövek szállítását a Szovjetunióba Stockholm (CTK) — A svéd külügy­minisztérium a napokban nyilatkoza­tot adott ki, amelyben a többi kö­zött hangsúlyozza, hogy a svéd kor­mánynak nincs szándékában korlá­tozni az acélcsövek szállítását a Szovjetunióba. A nyilatkozat rámutat arra, hogy az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság stockholmi nagykövetségei tájékoz­tatták a két kormányt a NATO tag­államainak arra vonatkozó döntésé­ről, hogy korlátozzák e gyártmányok kivitelét a Szovjetunióba A svéd külügyminisztérium ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozza, hogy Svédország a Szovjetunióval kötött kereskedelmi szerződés keretében ez idén is rend­szeresen szállít acélcsöveket a Szov­jetuniónak. VOLGOGRÁDBAN, a namáji sírdombon, ahol a volgai csatában elesett 7600 ka­tona nyugszik, nagy emlékművet emel­nek. (CTK) Kekkonen: Finnország semlegességi politikája megértésre talált Helsinki (CTK) — január 31-én vé­get ért a finn parlament ülésszaka. Kekkonen finn elnök záróbeszédében megállapította, hogy Finnországban a parlamenti választások után enyhült a belpolitikai válság. A nemzetközi helyzetről szólva az elnök hangsúlyozta, hogy a múlt év őszén bekövetkezett válság után in­dokolt volt az a remény, hogy a vi­tás nemzetközi kérdések rendezésé­nél ki lehet 'küszöbölni a 'háborút és az ellentéteket 'békés úton meg lehet oldani. Finnország kapcsolatai más orszá­gokkal a múlt évben továbbra is ked­vezően alakultak, — mondotta a finn államfő — és Finnország semlegessé­gi politikája száihos esetben más ál­lamok megértésére talált. Macmyian a Nyugat-Berlinben állomásozó nyugati katonai egységekről London (CTK) — Az angol alsóház január 31-i ülésén Frank Allaun, munkáspárti képviselő, beszédében utalt a szovjet kormány javaslatára, hogy Nyugat-Berlint helyezzék az ENSZ szerveinek ellenőrzése alá és hogy a nyugati megszálló egységek az ENSZ lobogója alatt 'teljesítsenek szolgálatot. Megkérdezte a jelenlevő Macmillan miniszterelnököt, mit szán­dékozik erre a javaslatra válaszolni A miniszterelnök kijelentette, hogy az ENSZ szerveinek Nyugat-Berlinben való elhelyezésére vonatkozó javasla­tot nem utasítja vissza, természete­sen azzal a feltétellel, hogy a nyuga­ti katonai egységek berlini tartózko­dásának és Nyugat-Berlinbe való sza­bad belépésének jogát továbbra is biztosítják. A brüsszeli h ajótörés után élénk diplomáciai tevékenység várható a nyugati világban Párizs (ÖTK) — A Nagy-Britannia közös piaci tagságáról folytatott tár gyalások kudarca felborította a nyu­gati szövetség egyensúlyát. A várat ian meglepetés .okozta zűr-zavarból bizonyos mértékig feleszmélve a nyu , gati politikusok fontolgatni kezdik, hogyan lehetne kilábalni a második világháború utáni legnagyobb válság­ból. Az AFP francia hírügynökség beisme­ri, hogy a brüsszeli csőd után nehéz napok várnak Franciaországra. A hi­vatalos körök mindamellett bizakod nak s remélik, hogy „a vihar hamar elül s rövidesen bebizonyosodik De Gaulle igaza". Azzal vigasztalódnak hogy a „hatok" gazdasági -szövetsé ge annyira erős, hogy bármilyen fran­ciaellenes intézkedés éreztetné hatá­sát a többi tagországban ls. A meg­torlásokat ezért nem veszik vajmi ko­molyan. Haag, holland külügyminiszter rá­diónyilatkozatában kijelentette, hogy a következő hetekben élénk diplomá­ciai tevékenység várható Bonn, Róma és a Benelux államok fővárosai kö­zött, egy olyan közös irányvonal ki­dolgozása érdekében, amely lehetővé tenné a tárgyalások folytatását Angliával. A Közös Piacról borúlátóan nyilatkozott, mivel a „hatok" között komolyan megrendült a kölcsönös bi­zalom, s emiatt sok problémát csak nehezen lehet majd megoldani. Az ángol sajtó a csalódás és felhá­borodás hulláma után felméri a hely­zetet és a Brit Nemzetközösség tagál­lamaival való kapcsolatok szarosabb­ra fűzősében látja a kiutat. Az angol lapok egy része elutasítja Franciaor­szág ellent megtorlások gondolatát, mert „a történelem és a földrajzi helyzet" Nagy-Britannia javára dol­gozik. A Daily Worker a brüsszeli kudar cot kommentálva megjegyzi, hogy Macmillan nem lesz képes • olyan tervet kidolgozni, amely kiutat mutatna e mély politikai válságból. A lap szerint az egyetlen megoldás: „a jelenlegi politikai irány­vonal gyökeres megváltoztatása — vagyis a hidegháború megszüntetése, amely kimeríti forrásainkat". A japán kormánykörökön a brüsz­szeli kudarc után pánik lett úrrá. A kormányra, amely a brüsszeli tár­gyalások eredményes kimenetelére építette politikáját, — jól értesült hírforrások szerint — ökölcsapásként hatott az a hír, hogy De Gaulle el utasította Anglia csatlakozási kérel mét. Ennek következtében japán kénytelen lesz módosítani politikáját s arra fog törekedni, hogy megerő­dítse kapcsolatait Nagy-Britanniával — mindenekelőtt a japán—angol ke reskedelmi és tengerhajózási egyez­mény aláírásával. A tokiói lapok lerántják a leplet a kormánynak arról a szándékáról is, mely szerint Nagy-Britanniának a Közös Piachoz való csatlakozása után japán a Brit Nemzetközösség orszá gaiban új piacokhoz jutna, s bizonyos mértékben átvenné Anglia helyét Ezek a tervek most mind füstbe men ; tek. Mindamellett a japán külügyminisz­térium képviselője kifejezte azt a re­ményét, hogy. a brüsszeli tárgyalások kudarca nem okoz meghasonlást a szabad világban. Herter az angol kormánnyal tárgyal London (CTK) — Csütörtökön dél­után Londonba érkezett Christian Herter, Kennedy elnök személyes megbízottja. Valószínű, hogy Herter látogátását- Edvard Heath szervezte meg Brüsszelben a Nagy-Britannia közös piaci tagságáról folyó tárgya­lások végleges kudarca után. Lon­donban Herter Home brit külügymi­niszterrel, Maudling pénzügyminisz­terrel és Edvard Heath-tel folytat tárgyalásokat Vélemények szerint Herter gyors tárgyalásának célja: megbeszélni Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közös franciaelle­nes intézkedéseit a tirüsszeli tárgya­lásokon elfoglalt hajthatatlan állás­pont miatt. A megbeszéléseken min­denekelőtt az USÁ-ba, Kanadába, Angliába és a Brit Nemzetközösség országaiba' szállított francia áruk to­vábbi megvámoltatását érintik. Az angol alsóház megerősítette a bahamai egyezményt London (CTK) — Az angol alsóház jóváhagyta azt a katonai-politikai megegyezést, amelyet Macmillan mi­niszterelnök és Kennedy amerikai el­nök kötött. A munkáspárti képviselők élesen bírálták a kormány politikáját. A mi­niszterelnök és a miniszterek kitérő válaszokat adtak kérdéseikre, s csu­pán az egyes munkáspárti képvise­lők elleni személyes támadásokra szorítkoztak. A vita gyakran viha­rossá vált, amit az is bizonyít, hogy az alsóház elnöke többször figyel­meztette a képviselőket, viselkedie­nek nyugodtan mert különben kites­sékelik őket a teremből. Woodrow Wyatt munkáspárti kép­viselő kijelentette, hogy a nasszui egyezmény nagyban hozzájárul az országban jelenleg létező bizonyta­lanság és zűrzavar előidézéséhez. Gordon Walker, munkáspárt hadügyi megbízottja hangsúlyozta, hogy az egyezmény főleg nagy anyagi meg­terhelést jelent. Az angol miniszterelnök Olaszországban Róma (CTK)- — Macmillan angol miniszterelnök háromnapos hivatalos látogatásra Rómába repült. Tárgyalt Fanfani miniszterelnökkel, Piccioni külügyminiszterrel, Segni köztársasági elnök­kel és más államférfiakkal a jelenlegi nemzetközi hely­zetről s főleg az Atlanti Szövetségben és a Közös Piacban felmerülő nézetel­térésekről. A látogatásban már ak­kor megállapodtak, amikor még nem ismerték De Gaulle álláspontját Anglia közös piaci tagságával kap­csolatban. Ezért valószínű­leg a megbeszélések köz­ponti problémája a brüssze­li tárgyalások sikertelen­sége lesz. jj Diétára fogtaíc a brit oroszlánt Parancsoljon francia mádra kandírozott brüsszeli fügét. (Fomicsev rajza a Trud-ban) F héten Antonín Novotný köztár­^ sasági elnökünk befejezte há­romhetes délkelet-ázsiai látogatását. Ütja komoly esemény volt, ezt a szo­cialista országok, valamint az ázsiai el nem kötelezett országok sajtója is megfelelően méltatta. Novotnjj elvtárs indonéziai, kambodzsai, vietnami és burmai látogatásáról kiadott közle­mények szellemét a békés egymás mellett élés és az önzetlen baráti együttműködés gondolata hatja át. A csehszlovák—vietnami közös nyilatko­zat fontos része megerősítette a két Várt és a két szocialista ország hű­ségét a marxizmus-leninizmus tanai­hoz, a békés egymás mellett élés le­nini politikájához és a nemzetközt munkásmozgalom sziklaszilárd elvi egységéhez. Novotný elvtársat útja során min­denütt a szabadságszerető népek barátjaként üdvözölték. Ez nemcsak személyének, hanem szocialista ha­zánknak is szólt, amely erejétől tel­hetően anyagi, technikai és erkölcsi segítség'et nyújt az új, független élet útján elindult országoknak. Kapcsola­taink fényesen bizonyítják, hogy az őszintén gondolt barátság, szolidari­tás és együttműködés eszméje dia dalmaskodhat a különböző társadalmi rendszerű országok viszonyában és jelentősen hozzájárulhat a világbé­kéért folytatott egyetemes küzdelem hez. „Elsőosztályú európai temetés volt" — így kommentálta Erhard bonni gazdaságügyi miniszter az Anglia, kö­zös piaci csatlakozásáról folytatott brüsszeli tárgyalások gyászos végét A hétfőn felújított tárgyalások már kedden délután drámaian megszakad tak, mert a francia küldöttség kate gorikusan nemet mondott Anglia kö zös piaci tagságára A fők ok: De Gaulle az Egyesült Államok „trójai falovát" látja Angliában, mely aka dályozná a napnlenni hajlamú tábor nok-elnök Kis* Európa tervét. Anglia közös piaci tagsága ugyanis kihatna i nagyvilágban a nyugati szövetség politikai koncep­ciójára is. A nassaui tárgyalásokon „meggyőződött" Anglia a többoldalú atomerő tervét szorgalmazná, Fran­ciaország viszont nagyhatalmi ábrán­dot kergetve Bonnal szövetségben ön­álló, független atomerőt akar. A Kö­zös Piachoz tartozó Anglia zavarná a Párizs—Bonn tengely terveit. A tárgyalások a francia küldöttség konokságán megfeneklettek. Döntés nélkül szakadtak meg, bár a küldött­ségek igyekeznek azt a látszatot kel­teni, mintha nem csapták volna be az ajtót a bizonytalan idő múlva felújí­tandó tárgyalások előtt. Nagyon va­lószínű, hogy a Nyugat folytatja In­tegrációs kísérleteit, ám a politikai körök egyöntetű véleménye szerint Anglia közös piaci tagságának örök­re- beharangoztak. A „fekete kedd" nem érte meglepetésként a küldöttségekét és a közvéleményt. Már régóta világos volt a brüsszeli tárgyalások kudarca, mely a nyugati hatalmak között mélyülő ellentétek közvetlen következménye. A tárgy alá sok kudarca -azt bizonyítja, hogv 6 az Egyesült Államok nem akar ja kiengedni kezéből a qyeplőt, vagy ls nem nézné jó szemmel a Párizs— Bonn tengely uralta Nyugat Európát; • az erők az imperialista táboron belül is megváltoztak, és a Boánál oaktáló tábornok elnök. fricskázni meri Washingtont azzal, hogy meg­akadályozza brit szövetségese felvé tplét az Európai Gazdasági Közösség be; • Macmillan konzervatív kormánya képtelen bármilyen pozícióhoz is- fut­tatni Angliát a nyugati közösségben. Igazuk volt a kommunistáknak és azoknak, akik idejében felemelték szavukat Macmillan megalázkodó kö­zös piaci házalása ellen. > A tárgyalások kudarcának következményei Angliára és Franciaországra egyaránt kihatnak. A New York Times szerint a közös piaci tagság megtagadása miatt rosszabbodni fog Anglia fizetési mérlege, aminek következtében csök­kentik a rajnai hadsereg létszámát. A lap szerint „veszélyben forog a NATO európai védelmi stratégiája", megbomlik az egységes védelem kon­cepciója. ^ A következményeket természetesen Franciaország sem kerüli el. Máris ki­tört a kereskedelmi háború a britek és franciák között, de az „új Napó­leonnak" nevezett tábornok-elnök po­litikája elszigetelte az országot a Kö­zös Piac többi öt tagállamától. Az el­lentábor megtorló intézkedései máris észlelhetők: elmaradt'többek között a Közös Piac pénzügyminisztereinek ter­vezett értekezlete, a 18 afrikai állam közös p'aci tagságának ratifikálása, nehezebb lesz Franciaország mezőgaz­dasági termékeinek értékesítése, mely a legérzékenyebb pontok egyike. Ugyanakkor a szocialisták kezdemé­nyezésére éles támadás érte De Gaul­le hetvenkedő politikáját és csak a klerikális-független párt elenyésző szótöbbsége akadályozta meo a kül­politikai vita napirendre tűzéséi a francia parlamentben De Gaulle az „ötök" várható ellentámadásával szemben Franco Spanyolországgal akarta erősíteni a Párizs—Bonn ten­gelyt, ez azonban — a tömegek han­gulata miatt, is — kockázatos lépés. Végül ismernünk kell az óceánon túli érdekelt hatalom reagálását. Wa­shingtont felbőszítették a történtek. A Daily Telegraph tudósítója szerint „a Fehér Ház azzal a 'gondolattal ka* cérkodik, hogy komolyan megfenye­geti az érdekelteket Európában állo­másozó csapatainak visszavonásával". Az Egyesült Államok minden áron be akarja futtatni Angliát a Közös Piac­ba. Washington máris útnak indította, Angliába küldöttségét, hogy tanács­kozásokat folytasson a Párizs—Bonn tengely befolyásának ellensúlyozásá­ról. Az amerikai kormánykörök éle­sebben akarnak fellépni a bonni ál­lam ellen. Adenauer sarokba szorult. Színt kell vallania! Nemcsak az amerikai kormánykörökkel áll szem­ben, hanem saját ellenzékével is, melyet Erhard és Schröder miniszte­rek képviselnek, akik az amerikai po­litikai irányzatot támogatják. Bonn a „nyugati egység" érdekében való­színűen kénytelen lesz megtenn> azt, amit eddig elmulasztott: engedé­kenységre bírni De Gaulle-t, a hír­hedtté vált „Monsieur Non"-1. Bonn nem dacolhat Washingtonnal, ez a Populaire című francia szocialista lap megállapításából is kitűnik: „De Gaulle politikája olyan tökéletesen elszigetelte országunkat, hogy még a Német Szövetségi Köztársaság sem követi." Az imperialista táborban tovább tartanak az ellentétek• Pers~e az antikommunizmus to• ^bra is egye sitt őket. Ezért hibát követnénk el, ha azt hinnők, hogy a régi viláy erői már képtelenek az összefogásra. Min­denesetre ellentéteik kiéleződése a másik oldalon alkalmat ad a nép­tömegek haladó küzaeimének foko­zására. Kibújt a szög a zsákból ' — Katangában. Az ENSZ főtitkára bejelentette a hadműveletek befeje­zését, 6 iteo, a kongói központi kor­mány miniszteri rangú katangai fő­biztosa átvette hivatalát. Ám Csőmbe, a katangai botcsinálta kiskirály to­vábbra is mentelmi jogot élvez, nem tart attól, hogy felelősségre vonhat­ják Lumumba és társai meggyilkolá­sáért. „Unalmában" azt is megteszi, hogy végighajtat Elisabethviile Csom­be-barát negyedeiben és uszító szó­noklatokat tart. A hajaszála sem gör­bült meg. A katangai állampénztár átvételénél kiderült, hogy a 163 mil­lió katangai franknak, azaz 2 millió 70 ezer dollárnak befellegzett, mert mindössze 116 dollárt és 28 centet találtak. A többit Csőmbe előre „biz­tonságba" helyezte svájci bankokban. Miért sétál akkor még most is sza­badlábon ez a kalandor? Nem tudunk rá választ adni, de erősödik az a feltevésünk hogy az Egyesült Államok kezdeményezőre indított ENSZ-akciónak nem is Csőm­be kibuktatása volt fontos. A lényeg: egész Kongó természeti kincseinek megszerzése. Az amerikai kormány­körök szándékait az a tóny is el­árulja, hogy az ENSZ • tudtával és „kivételes beleegyezésével" amerikai küldöttség, az ún. clevelandi bizott­ság utazott Kongóba, hogy egyoldalú segélynvújtási'61 tárgyaljon. Az ame­rikaiak katonai pozícióik megszilár­dítása után most már gazdasági té­ren is meg akarják vetni lábukat Kon­góban. Ha az ENSZ ezt tűri — már­pedig U Thant főtitkár így nyilatko­zott — rossz szolgálatot tesz a fel­szabadult népek függetlenségi moz­galmának és cégérével csupán az amerikai neoko.lo r>in'><'-'«- térhódítá­sát leplezi. L. L. I 1983. február 2. • (JJ SZÖ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom