Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-02 / 33. szám, szombat

BRAZÍLIAI RIPORTUNK IGY ELNEK A MATO GROSSO-I INDIÁNOK K inn a mezőkön megérett az ananász és a kuko­rica. Az időjárásjelzők Jelen­tették, hogy a hőmérő hi­ganyszála várhatóan átugor­ja a harmincas fokot. A nap­tár október utolsó napjait mutatta. Országszerte a nyár közeledtéről beszéltek. A turistákkal egy időben különös expedíció készülő­dött messzi útra. Röntgenfel­szerelést, fogorvosi berende­zést tartalmazó ládákkal, vérhas és himlő elleni oltó­anyaggal, függőággyal, ha­lászfelszereléssel Indultak el a Sao Paulo-i repülőtérről... Már régen megígérték, hogy egyszer részt vehetek ilyen expedícióban, Így hát örömmel ragadtam meg az alkalmat. Persze előre ismer­nem kellett valamit a brazl­lilai indinánok életét, ugyan­is hozzájuk Indultunk. A sok­sok útleírás után a kérdés­ben . Jártas emberekhez for­dultam. Itt van például NoSl Nutels Rio de Janeiro 1! orvos, akinek lakása valóságos nép­rajzi múzeum. NoSl feleségé­vel együtt évekig az Indiá­nok között élt. Később visz­szatért Rióba, de azért nem feledte el régi barátalt. O kezdeményezte a kormánynál az indiánok egészségvédel­mét szolgáló légi expedíciók szervezését. IRÁNY: BELO HORiZONTO Hajnalban Indultunk, re­• pülőgépünk Irányt vett Ml­nas Gerals állam fővárosa, Belo Horizonte felé. Élénkzöld gyepszőnyeg te­rült el alattunk. Kétsszáz mé­ter magasból semmilyen élet­jelt nem tudtunk felfedezni. Talán eltévedtünk? Noéi mo­solyogva nyugtat meg. Vala­milyen jelről beszélt, amelyet én észre sem vettem. Végre földet értünk. Az aj­tó nehezen nyílik, de enyed az akaratnak.. Felébredt fotorlporterl szenvedélyem, már a fényképezőgép után nyúltam, amikor meghökken­ve önkéntelen hátrálni kezd­tem ... Nagy csapat Ijas­nyilas Indián futott a repülő­géphez. ISMERKEDÉS Mire leszálltunk, az indiá­nok is odaértek. „Noéll Noéll" — üdvrivalgással fo­gadták a doktort. Látszott, itt mindenki tiszteli és szereti az orvost. Az első éjszaka nyugtala­nul • telt a függőágyban. A félelmetes csendet gyakran zavarták az állathangok. Kü­lönös kopácsolás is hallat­szott. Reggel aztán sok min­i jilHlM i mm m ; fgjf f ™ ' .í x >* JKjSÍ X'í äSwÄÄŕ ^sxflHMI^^I f X L ^^SvSsSäfci JELLEGZETES INDIÄN ARC den kiderült. Az ls, hogy a kopácsolás Idegen törzsek sá­torverésének zaja volt. Előre értesítették őket érkezésünk­ről és pontosan megjöttek. A zaj másik oka az volt, hogy érik a pekl, ez a nagyra becsült zőldszlnű jókora narancshoz hasonló gyümölcs, mely fon­tos szerepet játszik az Indiá­nok étrendjében. Soha sem tépik le, amikor beérik, ma­gától pottyan le a hatalmas fáról. Ilyer^tor a falu apraja nagyja felkel és keresi. Így Ismétlődik az éjszakánként Többször is. A Jolaplti férfiak fürdéssel kezdték a reggelt. Tíz perc után reszketve jöttek kl a „hideg" fürdőből. (Ml fel sem frissültünk a 25 fokos mele^ vízben). Utána a reggeli toa­lett következett: az asszo­nyok agyagcsészéből tetőtől talpig bemázolták férjeiket valamilyen barnás festék­anyaggal, amelyet az uruku növényből nyernek, halzsír­ral vagy növényi zsiradékkal kevernek. Közben az egészségügyi személyzet is felkészült a rendelésre. Ott sereglett a sok törzs: a kamajorák, a mejnakuk, a szuják és a ka­lapaluk. Portugálul nem tud­tak, a „tolmácsok" közvetí­tettek a páciensek ős az or­vosok között. Kanata, a jola­plti törzsfőnök fivére is ilyen alkalmi tolmács volt. Ismerte az összes törzs nyelvét és portugálul is tudott beszélni. — NoSlj ltutu karaiba (ki ez az idegen)? — kérdezte rám mutatva az orvost. Noöl megmagyarázta, hogy én egy egészen más „tribu"­hoz (törzshöz) taVtozom, mint ő és az orvosok, és nagyon messziről Jöttem, az én hazán az Amazonon ls Jóval messzebb van, s három­szor kell aludni, míg repülő­gében odaér az ember. ö nagy orvos? — kérdezte Kanata és nagy tisztelettel nézett rám. — Nem, ö újság­író. — Itt már csődött mon­dott a botcsinálta nyelvészek tudománya, sehogy sem tud­ták lefordítani azt a szót, hogy tud'ósltó. — Aha, értem, — szólalt meg sugárzó ábrá­zattal Kanata — te ollegi vagy a tudósító törzsből. Kár volt tovább magyaráz­hl, de még nagyobb kár lett volna nem kihasználni az Indián Jókedvét, hogy be­lülről ls megismerhessük kunyhólkat. KANATA KUNYHÓMBAN Délre járt, amikor belép­tünk' Kanata hajlékába. Meg­lepett a sok függőágy, né­melyek emeletesen voltak ki­kötve a tartóoszlopokra. A felső a családfőé, a többi az asszonyé meg a gyerekeké. Az indiánoknál nem tiltják a többnejűséget. Ezt a szükség hozza magával; ha valaki ügyes vadász, nagy darab földet müvei meg, szükség­szerűen . még egy vagy két feleséget vesz magának, hogy legyen, kl feldolgozza, fel­füstö'je a z elejtett vadat, el­lássa a háztartást. íratlan törvényük azt mondja: Nem szabad túlterheld! egy asz­szonytl Az egyik sarkot lepel zárta el, szavazóhelyiségként fes­tett _ itt áll a fiam — mutatott oda Kanata. — Nagy törzsfőnök lesz belőle, ad­dig azonban senkinek sincs joga őt látni. Többet nem volt hajland(ó elárulni, de más úton meg­tudtuk, hogy fia már egy éve áll a függöny mögött s még vagy három évig kell ott állnia. Apján anyján kívül senkivel nem beszélgethet, étel ls külön főznek neki. Csak holdtalan éjszakákon mehet kl. Négy év múlva az­után nagy ünnepségen törzs­főnökké avatják. Ezt megelő­zően ki kell állnia még egy utolsó próbát: meg kell vív­nia az uka-uka párviadalt a férfiakkal és természetesen, győznie kell. * Amikor kiléptünk a Runy-. hóból az egyik asszony a bo­rotválatlan Miranda doktorra mutatva valamit súgott Kana­tának. Azt mondta, hogy a doktor a makaku majomra hasonlít. Harsány hahotára fakad­tunk. -Az Indiánok ugyanis minden szőrt gondosan el­távolítanak testükről, hajvi­seletükön kívül semmit sem tartanak esztétikusnak. Sok érdekeset láttunk még, Írhatnék a kalapaluk ünnepi táncáról s egyebekről. Am eljött a búcsúzás pillanata. O. IGNATYEV CEYLONI TUDÓSÍTÁS 1 A színek országa BETAKARlT]AK A CEYLONI LAKOSSÁG Fö ÉLELMÉT, ' A RIZST A ceyloniak Lankának nevezik országukat. A lanka magyarul nagyszerűt, pompásat jelent. Nem túloznak a hazaszerető ceyloniak, mert a természet valóban nagyon bőkezű volt hozzájuk. A tró­pusi növényzet színpompéja, a tündöklő ég kékje, az Indlái­oceán messzességének lenyűgö­ző ereje hatalmába keríti a lá­togatót. Különösen szép a sziget február és április kö­zött, ilyenkor piros, fehér, or­gonaszínű, sárga és barna vi­rágok borít|£k a fik koronált. Lehullott szirmaik színpompás szőnyeget varázsolnak a föld­re. A életadó pálma A ceyloni nép sokáig nem volt ura országának. Először a portugálok, majd a hollandok és. az angolok igázták le a szi­get népét. Az angoloknak kedvező egy­oldalú gazdálkodás hatása ma Is érezhető Ceylon monokultn­rális jellegén. Az ország gaz­dasági élete a tea, a "kaucsuk és a kókuszpálma kivitelétől függ. A tea- és kaucsnkterme­Iésben nagy szerepet játszik az angol tőke. az ültetvények elég lassan kerülnek ceyloni kézre. A paraszti Kisgazdasá­gok főként rizs- és kókpszter­mesztéssel foglalkoznak. A kó­kuszpálma sok parasztnak nyfijt megélhetést. Teljesen kihasználják: a dió olajat, szi­rupot ad, a karrl nevű nem­zeti eledel lzésítőie. a pálma­levelekből kerítéseket . és tető­fedőket készítenek. Ezért a pálmát az egész országban megbecsülik. Jelenleg sok millió olyan parasztcsalád van az ország­ban, amelynek 1 accrenál (0.4 ha) kisebb ffildje van, vagy egyáltalán semmije sincs. Már pedig a kormány kimutatásai szerint a létfenntartáshoz leg­alább 5 accre föld szükséges. A pnrasztcsalédok BR százalé­kának azonban nincs ennyi füldje és ezért kénytelen a fa­lusi uzsorásokhoz fordulni, akik 50—10U százalékos kamat­lábra adnak kölcsönt. A kor­mány most Népbankkal próbál könnyíteni a parasztok helyze­tén. Ilangertne kereskedelem­ügyi miniszter szerint a bank célja „lehetetlenné tenni a ki­zsákmányoló földbirtokosokat, uzsorásokat és üzéreket.' Múlt a jelenben Nemcsdk a mezőgazdaságban, hanem az élet más területein is érezhető a gyarmati múlt átkos öröksége. Anglia csak nyerészkedni akar az országon, de nem járul bozzá gazdasági segítséggel a hazai ipar fej­lesztéséhez. A függetlenség ki­vívása óta (ennek már 15 éve) egyetlen Ipari nagyvállalatot sem építettek a kapitalista or­szágok, viszont évente százmil­lió rupla haszonra tesznek szert tőkeberuházásaikkal. A Ceylonnak nyújtott nyugati segítség — egy csepp a tenger­ben. Inkább a gazdasági térhó­dítás eszköze, mint segítség. Anglia, az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és más Imperialista államok uralkodó körei biztosítékot szeretnének kicsikarni a oeyloni kormány­tel, hogy váUalataikat nem fogja államosítani. Az ország azonban nem olyan irányban fejlődik, ahogyan ők szeretnék. Ézt bizonyltja például a nemze­Á kőolajiparról szóló törvény Slfogadáw ls. Vége szakadt a Shell a Caltez a Standard Va­cuum egyeduralmának. Ceylon csak nemrőgen tudott hozzálátni a hazai Ipar megte­remtéséhez, mintán felvette a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat a szocialista tá­bor országaival, Csehszlovákia, a Szovjetunió, Kína ós más szocialista országok baráti se­gítő kezet nyújtanak Ceylon­nak. Kohómű, pnenmatikum­gyár, cukor- és tcxtllgyár stb. épül segítségükkel a hazai nyersanyagbázis alapián. B. T. RJABOV lONDONI TUDÓSÍTÁSUNK: A világon talán egyetlen országban sem fizet a lakosság annyi adót, mint Angliában; a kormány horri­bilis összegeket költ fegyver­kezésre. Az évi 1780 millió font sterling fegyvergyártási költségekhez (nem egyszer elavult fegyverekre) egy négytagú család átlágban he­tente 2 font 10 shillinggel Já­rul hozzá. A kormány adót ró az em­berek Jövedelmére és ismét adot szed tőlük, amikor be­vásárolnak. Egy heti tíz-tizenkét font ster' ig keresettel rendelkező kisgyermekes család évente 45 font stefiing jövedelmi adót fizet. További adóval tartozik a helyi szerveknek, az iskolák ős könyvtárak fenntartásáért, az utcák vilá­gításáért és tisztántartásáért, valamint más szolgáltatáso­kért. Közvetett adót fizet alakos­ság forgalmiadó, vám- és be­hozatali illetékek formájában. Hogy a kormány a folyó költségvetési év 5 612 millió font sterling kiadására a pénzt előteremtse, a dohány árára 75 százalék, a szeszes ltalo» kéra 50 százalék, a bútor-és más háztartási cikkekre 10 százalék, a rádiókészülékek, gramafónok és gramolemezek árára 30 százalék, a ruhane­mű- és lábbelire 5 százalék adót rótt ki. A magas adózás ugyan mindenkire egyformán vonat­kozik, de a szegényebb réte­gek : mégis jobban sújtja, mert ugyanannyi forgalmi adót fizetnek a szükségleti cikkekőrt, mint a módosab­bak. A dolgozók és a nyugdíja­sok is két shillinget kényte­lenek fizetni adó fejében egy orvosi recept minden egyes tételéért. A legutóbbi költségvetés az adóktól még a gyerekeket sem kímélte meg — ugyanis most került első ízben 15 százalé­ko' adókötelezettség alá a cukorka, a fagylalt és az al­koholmentes frissítő italok. A parlamentnek benyújtott legutóbbi részletes költségve­tésből kitűnik, hogy a ,ki­adások legnagyobb tétele (34,7 százalék) „a külpoli­tika támogatására", vagyis „honvédelemre" fordított ösz­szeg. Ezzel szemben például a kormány a művészeket ki­adásainak csupán 0,1 száza­lékával hajlandó támogatni. •A kiadások 11 százaléka a munkanélküli, betegségi, szo­ciális segély és a nyugdijak, 13,7 százaléka pedig az egészségügyi és szociális szolgáltatások. Míg az egyetemeknek nyújtott támogatást 4 millió font sterlinggel 78 és fél mil­lió font sterlingre csökken­tik, addig az angol börtö­nökre fordított összegeket ebben az évben 21 millió­ról 23 millióra emelik és további 6 millió font sterlin­get új börtönök építősére szánnak A pénzügyminiszter úr ábrándj ai... Macmillan angol miniszter­elnököt úgy látszik egy csöp­Adók, adók, adók... A LÁZAS FEGYVERKEZÉS NÖVELI AZ ADÓTERHE­KET 9 A LEGIFJABBAKTÓL AZ AGGOKIG MIN­DENKI ADÓT FIZET • A HÁBORÚ NEM TEREMT MUNKALEHETŐSÉGEKET • CSAKIS AZ ÁLTALÁ­NOS LESZERELÉS BIZTOSÍTJA A BÉKÉT ÉS A GAZ­DASÁGI FELLENDÜLÉST pet sem zavarja, hogy az adókból eredő pénz javaré­széből a nagy fegyverkezési kiadásokat kell fedezni. Pe­dig 1956-ban mint pénzügy­miniszter még arról „ábrán­dozott", hogv a fegyvergyár­tási költségeknek a felé­re csökkentésével „teljesen megváltoztatja a külpolitikai mé-leget". „Egész bizonyosAi alapo­san leszállíthatnánk az adó­kat. Az emberek így több pénzt takarítanának meg és ez serkentené a beruházást" — jelentette kl az az ember, aki ma Anglia miniszterel­nöke. Semmi sem változott Ang­liában Macmillanak e be­szédei óta, csupán az, hogy a fegyverkezést kiadások még nagyobbak: 1400 millió­ról 1789 millió font ster­'in^re emelkedtek. Ez a te­her pedig Anglia valamenyr nyl bérmunkásának vállára nehezedik, pedig a kormány már 1957-ben beismerte, hogy egy atomháború esetén lehetetlen Anglia, megvéde­ne. Hogy még többet költhes­sen fegyvergyáftásra, a kor­mány bérbefagyasztási po­litikához folyamodott. Ez viszont a nép vásárlóképes­ségének csökkenését idézte elő, amely gazdasági nehéz­ségeket eredményezett. A hidegháborús politika arra vezetett, hogy Angliá­ban csaknem kétmillió em­ber megélhetése a katonai kiadásoktól függ. (Ameriká­ban hét és fél millió ezek­nek száma). A munkanélkü­liség azonban nem szűnt meg. Amerikában 4 és 8 mil­lió között forog a munkanél küliek száma. Angijában pe dig jelenleg 800 ezren van­nak és csakhamar 750 ezren lesznek. A kapitalisták érve, misze­rint „a háború munkalehető­ségeket teremt" valótlanság nak bizor, ult. ... és mit eredményezhetne a fegyverkezési kiadások való leszállítása 200 millió font sterling. Szubvenció ház­építésre 15Ö millió font ster­ling. Jobb egészségügyi szol­gáltatások bevezetése és az orvosi receptekért Járó dij törlése 70 millió font streling. Jobb tanulási feltételek az Ifjúságnak, kevesebb diák egy tanteremre és korszerű lskplák építése 160 millió font sterling. Magasabb nyug­díjak 270 millió font sterling. összesen 850 millió font ster­ling. Sokkal jobb távlat ez, mint az Adenauernek igért 70 millió értékű fegyver, hi­szen ez ellenkezik a potsda­mi szerződéssel, mely örök időkre megtiltja Németország felfegyverzését. „A háborús vsszélyt csak­is ' sze.eléssel lehet elhárí­tani!" — mondták a küldöt­tek az Angliában lezajlott legutóbbi nagy békekongresz­szuson és ígéretet tettek erőfeszítéseik fokozására an­nak érdekében, hogy az an­gol nép többségét egyesítsék a háború megakadályozásá­ra és a tartós béke bizto­sítására Irányuló harcban. Ez Egyesült Államok Kuba­ellenes provokációt még frissen élnek az emberek emlékezetében. Köztudomású az ls, hogy Nyugat-Német­ország ujját mindenáron a nukleáris fegyverek rava­szán akarja tartani. Mindez megannyi ok, hogy a lesze­relésért folytatott harccal az Angliára és a világ min­den népére veszélyes poli­tikát meghiúsítsuk. MOÍJTY METH csökkentése? Anglia békeharcosat "emlé keztetik Macmillant — mit Jelentene, ha felőre csökken tenék a fegyverkezési kl adásokat. Ennek megvalósl tása a nép számára a követ­kezőket eredményezhetné: Az adóknak egy hetedére A LIVERPOOLI Mii' KAl-ÍACON HETENTE 41) EZER EMBER ÁLL SORT ÉS LES ALKALMI MUNKÁRA. A „SZERENCSÉ­SEKET" AZUTÁN ELSZÁLLÍTJÁK ÓCSKAVASAT BYÜJTENI, HOGY NÉHÁNY SHILLING KERESETRE TEHESSENEK SZERT Ü] SZÖ 4 * 1963. február & I

Next

/
Oldalképek
Tartalom