Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-12 / 43. szám, kedd

A kommunista mozgalom marxista - leninista egységéért, a szocializmus országainak összefogásáért Az SZKP központi lapja, a moszkvai Pravda február 10-1 számában a fenti cím alatt szerkesztőségi cikket közölt, amelyet az alábbiakban közlünk. Korunkban, amikor a kommunista világmozgalom befolyásos politikai erővé vált, és amikor különösen kedvező lehetőségek kínálkoznak ahhoz, hogy a Jelen elvi problémáit a népek Javára oldják meg, Jobban mint bármikor azelőtt szükség van a kommunista pártoknak a marxizmus-leninizmuson alapuló egységőre, a szocialista vllágközösség országainak egységére. A nemzetközi proletariátus nagy ta nltól, Marx, Engels és Lenin nem egyszer hangsúlyozták, hogy a különbözS országok munkásosztályának gazdasági helyzete, közös ellenségük — a burzsoázia, valamennyi nemzet munkásosztályának közös célkitűzései — a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harc, mindez a munkásokat testvéri kötelékek kialakítására ösztönzi. Ahol a töke uralkodik, ahol a termelőeszközök a burzsoázia és a nagybirtokosok kezében vannak, ott a proletariátus kénytelen áruba bocsátani munkaerejét, és kíméletlen kizsákmányolás áldozatává válik. Ily értelemben a munkásosztály gazdasági és társadalmi helyzete valamennyi tőkés országban egyforma. Valamenynyl ország munkásai, nemzetiségi és faji különbség nélkül, tekintet nélkül nyelvükre és bőrük színére osztálytestvérekként — mind egységesek. A tőkés rendszerben az emberek elsősorban kizsákmányolókra és klzsákmányoltakra oszlanak. A tőke nemzetközi erő, ezért a munkásosztálynak, valamennyi dolgozónak, a világ minden elnyomott nemzetének felszabadulása is csakis egységük alapján, elsősorban a munkásosztály testvéri egységének alapján lehetséges. Az Imperializmus igyekszik a nacionalizmus és a sovinizmus mérgével megfertőzni a munkások, minden dolgozó ember tudatát, Igyekszik a nemzeteket egymás ellen uszítani és egymással szembe állítani. Az imperializmus történelme során háborúkba hurcolta a nemzeteket, hogy vérrel érje el a világ új felosztását. Ezekért a háborúkért a dolgozó embereknek kellett fizetniük, s e háborúk következtében csak fokozódott a munkásosztály és a parasztság elnyomása és kizsákmányolása. A kapitalizmus embergyűlölő politikájával az egész világ dolgozói osztályszolidaritásukat állítják szembe. E nemzetközi szolidaritás kifejezésre jutott a Marx és Engels megfogalmazta programszerű jelszóban: „Vilőg proletárjai, egyesfiijetek!" E jelszóval indultak rohamra a régi világ ellen a párizsi kommün hősei. E jelszó világította be Oroszország hős munkásosztályának ötjőt, amely 1917 októberében megvalósította a győztes Szocialista Forradalmat és új korszakot nyitott az emberiség történetében. E jelszó fogta össze a szocialista forradalom megvalósításának harcosait Kínában, Lengyelországban, Csehszlovákiőban és más európai és ázsiai országokban. Ma, midőn sok ország munkásosztálya már kiharcolta a hatalmat és megszabadult a kizsákmányolástól, midőn létrejött és egyre fejlődik a szocialista világrendszer, ma a proletár egység jelszava a szocialista államok kölcsönös kapcsolatainak gyakorlatában testesül meg. A proletár, szocialista Internacionalizmus kapcsolja ma össze a szocialista világrendszer valamennyi országát, az egész világ kommunistáit a békéért, demokráciáért, nemzeti szabadságért, szocializmusért és kommunizmusért vívott harcukban. A szocialista internacionalizmus elvei egyre szélesebbkörüen valósulnak meg a nemzetek közötti kapcsolatokban aszerint, ahogyan egyre több és több ország szabadul meg a tőkés rendszer bilincseitől és indul el a szocializmus útján. A kommunista mozgalomnak a múltban sohasem voltak oly nagy lehetőségei, hogy befolyásolja az egész világ fejlődését, mint ma. A múltban sohasem terhelte oly nagy történelmi felelősség valamennyi ország népei előtt, mint ma. A kommunizmus világszerte gyakorlati valósággá, az emberek százmillióinak eleven művévé lett. A szocialista államok nagy csoportjában, amelyekben a világ lakosságának több mint egyharmada él, a kommunisták kezében van az államhatalom. A nemzetek ma a kommunizmust nem csupán programjelszavai és eszméi szerint ítélik meg, hanem aszerint is, mily boldogságot, jólétet hoz a társadalomnak és az embernek. A szocialista országok gazdaső gi sikereiben, az ottani népek jólétének gyarapodásában szemléltető bizonyítékét látják a szocializmus fölényének a tőkés rendszer fölött. A szocialista országok barátságőban és együttműködésében a nemzetközi kapcsolatok áj típusának csirőját, kialakulását látják, amely összeegyeztethetetlen a kapitalizmus szülte gyűlölködéssel, nacionalizmussal és sovinizmussal. Az egész emberiség reménnyel tekint a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. Azt az erőt látja bennük, amely meg tudja menteni a mai és a következő nemzedéket a termonukleáris világháború katasztrófájától. A „szocializmus" és a „béke" milliók gondolatvilágában mindinkább egy fogalommá válik. A szocialista világközösség a népek hű szövetségese az imperializmus és a gyarmati rendszer, a társadalmi és a nemzeti elnyomás összes formái ellen. A szocialista világrendszer olyan fejlődési szakaszba ért, amelyben a szocialista országok gazdasági, politikai és kulturális együttműködése újabb, magasabb fokra hág. Ez minden egyes ország időszerű gazdasági problémáiból következik, ez ez egész szocialista államközösség érdekelnek megfelel. Azért ls fontos, hogy a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben a legrövidebb történelmi Időn belül világméretben győzzünk. Minél szilárdabb lesz e szocialista országok egysége, minél szorosabban összefognak a gazdaság fejlesztésére, e népjólét növelésére, minél szilárdabb lesz politikai együttműködésük, annál szemmellőthatóbban bizonyítja be a szocializmus fölényét a kapitalizmus fölött, annál nagyobb lesz a szocialista országok befolyása a világ fejlődésére, a munkásosztály forradalmi harcára, a nemzeti felszabadító mozgalomra. Mindez Ismét azt bizonyítja, hogy a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok, valamint vezetőik nagy felelősséget viselnek azért, hogy következetes Internacionalista politikát folytassanak, mely ez öszszes, haladó, antlimperlallsta erők tömörítésének és egységének politikája, hogy minden lépésükkel hozzájáruljanak az Igazi baráti viszony kialakulásához a népek között. E történelmi felelősség tudata legyen a döntő alap a kommunista mozgalomban felmerülő nézeteltérések megoldásában ls, hogy a kommunisták gyakorlati tevékenysége a mozgalom tömörségének és egységének szilárdítására Irányuljon. Minden egyes ország kommunistái számára a hűség a marxizmus—leninizmushoz és a proletár nemzetköziséghez azt jelenti, hogy tartsanak lépést az egész kommunista mozgalommal, soraival, s mindig gondoljanak arra, hogy nem a szétforgácsoltságban, hanem az egységben van a proletariátusnak és kommunista élcsapatának ereje. A jelenlegi nemzetközi helyzetben az teszi szükségessé a kommunista világmozgalom egyesítését, hogy az imperialista államok lázas erőfeszítéseket tesznek erőik egyesítésére a szocialista országok, a világ munkás- és nemzeti felszabadító mozgalma ellen. A kapitalizmus táborában jelenleg különösen szembetűnő az az Irányzat, amelyre már Lenin figyelmeztetett — az egyes elszigetelt államok finánctőkéje nemzetközi finánctőkévé egyesül, az imperialisták szövetséget hoznak létre a tőke védelmére. Ez az irányzat a gyakorlati életben a tőkés „integráció" folyamatainak aktivizálódásában, az Egyesült Államok vezetésével létrejött katonai tömbök rendszerének aktivizálására tett kísérletekben nyilvánul meg. Az Imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok és NyugatNémetország kalandvágyó körei nem mondtak le esztelen tervükről, hogy még háború árán Is „megállítják" e kommunizmust. Azzal a kísérletükkel sem hagytak fel, hogy az Imperialista erőpolltlkával megállítsák a népek felszabadulásának, a kizsákmányoló tőkés rendszer felszámolásának törvényszerű történelmi folyamatát. Az Imperializmus nemzetközi állammonopollsta szövetségek létrehozásával, az agresszív katonai tömbök aktivizálásával, a világszocializmus elleni közös harccal próbálja áthidalni, vagy legalábbis tompítani belső ellentételt. A béke és a szocializmus erői ellen folytatott harcban az Imperialista tábor különösen abban reménykedik, hogy kiéleződnek a nézeteltérések a nemzetközi kommunista mozgalomban, hogy meghasonlás áll be a szocialista világrendszer országai között. Az Imperialista reakció minden erejéből igyekszik növelni a kommunista pártok közti ellentéteket. A kommunistáknak ezt egy pillanatra sem szabad feledniük. A marxisták—leninisták, minden Igazi internacionalista szembeszegül az imperialista reakció szándékaival és fáradhatatlanul Igyekszik megszilárdítani soraik egységét, a békéért és a haladásért folyó harc egész frontját. „Olyan körülmények között, amikor az imperialista reakció egyesíti erőit a kommunizmus ellen, különösen szükséges a kommunista világmozgalom tömörítése minden erővel" — hangzik a kommunista ét munkáspártok moszkvai értekezletének Nyilatkozata. „Az egység és az összeforrottság megtízszerezi mozgalmunk erejét, és megbízható garanciőt nyújt arra, hogy a kommunizmus nagy ügye győzelmesen halad előre és sikeresen visszaveri az ellenség minden rohamőt". Az egység minden kommunista párt szent ügye. Az egység a kommunista pártok mint a munkásosztály érdekeit kifejező, erőik egyesítésében létfontosságúén érdekelt pártok lényegéből ered. Ez az egység feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a proletariátus minden egyes országban és világméretben Is győzzön. A szocializmust építő országok munkásainak harci szolidaritása sikeres előrehaladásuk elengedhetetlen feltétele és egyúttal jó példa a tőkésországok forradalmi harcot vívó munkásainak. „A Szovjetunió Kommunista Pártja, a nagy Lenin hagyatékát teljesítve becsülettel hordozza a proletár nemzetköziség zászlaját. A párt minden szovjet embert arra nevelt, hogy a legnagyobb felelősséget érezze a vilőg kommunista és munkásmozgalmával szemben. A Szovjetunió Kommunista Pőrtja ugyanúgy, mint valamennyi kommunista pőrt, internacionalista kötelességének tekinti, hogy szigorún betartsa a testvérpőrtok által közösen kidolgozott értékeléseket és következtetéseket, amelyek kitűzik az imperializmus ellen, a békéért, demokráciáért és szocializmusért folyó harc közös feladatait, és hogy szigorúan betartsa a kommunista pőrtok nemzetközi értekezletein elfogadott nyilatkozatokat", — szögezi le az SZKP XXII. kongreszszusőn jóváhagyót program. Az SZKP programjában és pártunk gyakorlati tevékenységében a proletár nemzetköziség, a nemzetközi munkásmozgalom érdekeiről való lenini gondoskodás testesül meg. A párt és a szovjet nép annak a harcnak szerves részét látja a Szovjetunió kommunista építésében, amelyet a világ dolgozói a szocializmus győzelméért vívnak. A Szovjetunió Kommunista Pártja különleges jelentőséget tulajdonít annak, hogy megszilárdítsuk a szocialista közösséget — a világ kommunista és munkásmozgalmának fő vívmányát. A Szovjetunió nem tér el a lenini elvektől, és következetesen ragaszkodik a szocialista országok egységének irőnyvonalőhoz. Ezek az elvek visszatükrözik a szocialista világrendszer fejlődésének tapasztalatait, és kifejezésre jutnak a kommunista mozgalom legfontosabb okmányaiban — a moszkvai értekezletek nyilatkozataiban: Valamennyi szocialista ország teljesen egyenjogú, kölcsönösen tiszteletben tartja egymás területi épségét, állami önállóságát és függetlenségét, kölcsönösen nem avatkozik be egymás belügyeibe; a szocialista nemzetköziség elvének alapján testvériesen együttműködnek és kölcsönösen támogatják egymást; a szocialista országok szüntelenül bővítik kölcsönös gazdasági, tudományos. technikai ás kulturőlis kapcsolataikat; teljes mértékben kihasznőljők a szocialista világrendszer és szocialista munkamegosztás biztosította előnyöket; országuk népeit a marxizmus—leninizmus, az egész világ dolgozóival való testvéri szolidaritős szellemében nevelik; nemzetközi téren a szocialista országok közös irányvonalat követnek az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a vilőg békéjéért folytatott harcban; meghiúsítanak minden olyan törekvést, amely alőőshatnő a szocialista országok egységét. A Szovjetunnló Kommunista Pártja következetesen valóra váltja ezeket az elveket. Aki elfogulatlanul értékeli a Szovjetunió politikáját, kénytelen elismerni, hogv pártunk munkásságában a kommunista és munkáspártok Nyilatkozatában és Kiáltványában foglalt vonalat követi. A szocialista országok testvéri kapcsolatainak fejlődését, a szocialista népek következetes közeledését és összefogását, az egész szocialista közösség erőinek egyre nagyobb szilárdságát csak az biztosíthatja, ha valamennyi szocialista ország betartja ezeket az elveket. A szocialista országoknak mélységes érdekük fűződik kölcsönös sokoldalú együttműködésük, egységük megszilárdításához. Ennek az egységnek az alapját objektív tényezők jelentik — azonos tőrsadalmi és gazdasági rendjük, a munkősosztály és valamennyi dolgozó azonos érdekei, azonos ideológiájuk, — a marxizmus—leninizmus, a szocializmus és a kommunizmus győzelméhez fűződő létfontosságú érdekük, s azonosak célkitűzéseik az imperializmus ellen folytatott harcban. Nem kétséges, hogy a szocializmus és a kommunizmus sikeres felépítése minden országban, gazdasőgi fejlettségük színvonalénak fokozatos kiegyenlítődése, a marxista—leninista eszmék még tüzetesebb beoltősa a népek tudatába tovőbb szilárdítják a szocialista országok egységének alapját. A kommunista és munkáspártoktól függ, hogy minél teljesebben érvényesítsék a szocialista világrendszert jellemző törvényszerűségeket, hogy ezáltal biztosítsák a szocialista országok szüntelen konszolidálódását. A marxizmus—leninizmus abból indul ki, hogy a szocialista forradalom megvalósítősóért és a szocializmus felépítéséért folytatott harc több közös törvényszerűségen alapul. Az 1957. évi Nyilatkozat leszögezi: „A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatai teljes egészében igazolták a marxista—leninista elmélet ama tételét, hogy a szocialista forradalom és a szocialista orszőgépités folyamata több fő törvényszerűségből ered, amelyek jellemzőek valamennyi, a szocializmus útjőra lépő orszőgra. E törvényszerűségek mindenfitt megnyilvőnulnak. Emellett számos történelmileg kialakult nemzeti sajátosság és hagyomány is létezik, amelyeket föltétlenül figyelembe kell venni." Tekintet nélkül a szocialista országok testvérpártjainak elvi kérdésekben fennálló egységére, az egyes pártok különféleképpen nyúlhatnak hozzá az egyes problémákhoz, ellentétek, sőt nézeteltérések nyilvánulhatnak meg ebben, vagy abban a kérdésben. Világosan látnunk kell e jelenségek okait. Ma már tizennégy ország halad a szocialista fejlődés útján. Mindegyiküknek megvannak a maga történelmi, nemzeti és földrajzi sajátosságai. Lenin arra tanított, hogy az egyes nemzetek és országok közti nemzeti és állami különbségek még nagyon, nagyon sokáig maradnak fenn, még azután is, hogy az egész világon megvalósul a proletariátus diktatúrája. Ezért, mint hangsúlyozta, valamennyi ország kommunista, munkásmozgalmának nemzetközi, taktikai egysége nem a különbözőségek megszüntetését a nemzetiségi különbségek elsimítását, hanem a kommunizmus fő alapelveinek olyan alkalmazását kívánja meg, „amely ezeket az elveket a részletekben helyesen módosltja, azokat a nemzeti és nemzeti-állami különbségekhez hozzáalakítja, hozzáalkalmazza". (Lenin Művei, 31. kötet, 83. oldal.) Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy országaink a gazdasági, politikai és kulturőlis fejlődés különböző fokain tértek rő a szocializmus útjára, s egyelőre a szocializmusért és a kommunizmusért folytatott harc különböző szakaszánői tartanak. Minden országnak megvannak a maga konkrét tapasztalatai a nemzetközi kapcsolatok terén, s az egyes nemzetközi problémők megoldásáért való felelősségük nem mindenben azonos. Nem kizőrt dolog, hagy ez az oka a szocialista építés konkrét kérdései különféle értelmezésének, annak, hogy nem értelmerik ugyanúgy a jelenkor egyes kérdéseit Ezenkívül előre kell néznünk, s ugyanakkor szem előtt ksll tartanunk, hogy ha majd Európában, Ázsiában, Afriká ban, Amerikában és Ausztráliában tucatszámra lépnek a további népek a szocializmusba való átmenet útjára, majd ők ls nyilván számos sajátos vonással gazdagítják a szocializmus épltésóvel kapcsolatos kérdések megoldását. jelenleg az a feladat, hogy az eddigi különbségek ellenére biztosítsuk a béke és a szocializmus győzelméért az egér,7. vilígon folytatott harc alapvető kérdéseinek egységes értelmezését. Az SZKP a testvérpártokhoz való viszonyában mindent megtett és megtesz, hogy a gyakorlatban megszilárdítsák a szocialista közösség, a kommunista világmozgalom egységét, tekintetbe veszi minden párt reális adottságait és helyzetét, igyekszik megtalálni a legjárhatóbb utat, amelyen haladva leküzdhetik a kialakuló nehézségeket, félreértéseket és nézeteltéréseket. Ismeretes, hogy az utóbbi időben a kommunista mozgalomban vita támadt a jelenlegi világhelyzet számos fontos elvi kérdésében. Nem váltana ki aggályokat és nyugtalanságot az a puszta tény, hogy különféleképpen nézzük közös harcunk egyik vagy másik konkrét kérdését. A marxistaleninista pártok gyakorlati munkőjőban az eszme- és tapasztalatcsere, elvtőrsi vita törvényszerű és természetes jelenségnek számit. Komoly aggályokat vált ki azonban az a tény, hogy ez egyes pőrtok képviselői elvtársi eszmecsere helyett kirohanásokat intéznek a kommunista világmozgalom vonala ellen, amelyet valamennyi marxista—leninista párt közösen dolgozott ki, s az ilyen kirohanások megengedhetetlenek a testvérpőrtok viszonyéban. Az adott helyzetben a nyílt vita folytatősa csak elmélyítené az eddigi nézeteltéréseket, ami komolyan őrtana a kommunista vilőgmozgaiom egységének. Tekintettel a Jelenlegi helyzetre, az SZKP Központi Bizottsága kezdeményező lépést tett annak értelmében, hogy kiegyenlítsék a kialakult ellentéteket, megszilárdítsák a kommunista mozgalom nemzetközi összefogását. Németország Szocialista Egységpártjának (SED) VI. kongresszusán N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP KB első titkára azt javasolta, szüntessék meg a kommunista pártok között folytatott vitát azzal a szándékkal, hogy minél kedvezőbb helyzetet teremtsenek a kommunista és munkáspártok értekezletének összehívására. A kommunista és munkáspártok képviselői támogatták az SZKP javaslatát, mivel megfelel az egész mozgalmunk egységéért folytatott harc érdekeinek. Kína Kommunista Pártjának központi lapjában, a Renmin Ribao című napilapban szerkesztőségi cikk jelent meg a SED VI. kongresszusőval kapcsolatban. A cikk ezeket mondja: „Készek vagyunk az összes többi testvérpárttal együtt megtenni mindent a kölcsönös kapcsolatok megjavítása és az egység megszilárdítása érdekében, hogy megjavuljon a köztünk kialakult légkör, létrejöjjenek a testvérpártok értekezletének összehfvősához múlhatatlanul szükséges feltételek." Ezt a nyilatkozatot csak örömmel fogadhatjuk. Sajnos, a kínai elvtőrsak idézett nyilatkozatukkal egyidejűleg indokolatlanul és élesen bírálják a kommunista és munkáspártok képviselőinek a SED VI. kongresszusán elmondott beszédeit, egyoldalún magyarázzák a moszkvai értekezletek nyilatkozatait, a szocialista országok és a kommunista pártok kölcsönös viszonyának elveit és gyakorlatát. A cikk indokolatlan kirohanásokat intéz a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége ellen. Talán úgy értsük ennek a cikknek a megjelentetését, mint arra Irányuló törekvését, hogy a valóságban tovább folytassák a többi testvérpárttal kialakult vitát? Szeretnénk hinni, hogy nem így van. Pártunk őszintén törekszik arra, hogy a kommunista mozgalmat né vonják be az egységének ártó vita újabb szakaszába. Ezért szeretnénk kifejezni álláspontunkat egyes elvi kérdésekkel kapcsolatban, s újabb felhívással fordulni a testvérpártokhoz, hogy a marxizmus-leninizmus, a proletár nemzetköziség alapján szilárdítsuk egységünket. Ncmetorszőg Szocialista Egysépártjőnak VI. kongresszusén, amely jóváhagyta a szocializmus építése véghezvitelének programjőt a Német Demokratikus Köztársaságban, magasra emelték a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének zászlaját, s a kongresszus hozzájárult az egész szocialista rendszer további megszilőrdítősőhoz. Ez a kongresszus nem csupőn a Német Demokratikus Köztársaság fejlődésének fontos állomása, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy eseménye is volt. Hogyan hallgathatják el a kongresszus e legfontosabb, döntő eredményét, s bezélhetnek arról, hogy a kongresszuson az érdeklődés középpontjában a (Folytatás a 4. oldalon I 1963. február 12. * (jj S3Ő 3