Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-06 / 37. szám, szerda

2ÚJ SZÓ - Az újítók helytálltak A munkatermelékenység állandó fokozása érdekében minden üzemben nagy súlyt helyeznek a technika fejlesztésére. A komárnói hajógyárban is napirenden van ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalása. Az újítók konferenciáján is tanácskoztak az új gyártási móidszerekról, a technika és technológia kérdéseiről, az új hajótípusok — pl. a 2700 tonnás motoros teherszállítóhajó — gyártási problémáiról. Nagy súlyt helyeznek az újítómozgalom fejlesztésére. Tavaly 404 újítási javaslatot vezettek be a termelésbe. Menyit jelent ez koronában? — A feltételezett megtakarítás 3122 416 korona, de úgy látszik, hogy a végső eredmény jóval felül múlja majd a feltételezett megtakarítás összegét. Szénássy János, Komárno Tevékeny fiatalok Kilencvenöt résztvevő jelenlétében tartotta meg évzáró gyűlését a žarnovl CSISZ-szervezet. A megnyitót Sánta Mihály tartotta, majd Csík Lenke ismertette a szervezet múlt évi eredményeit. A žarnov! fiatalok 800 munkaórát dolgoztak a községfejlesztési akcióban s az elmúlt évben a szervezet tagjainak létszámát 24-re emelték. Az évzáró gyűlés után a fiatalok bemutatták Egri Viktor „Mikor a hárs kivirágzik" c. színművét. Kádár László, Žarnov A Nové Zámky-i magyar nyelvű tizenkétéves középiskola növendékei szorgalmasan látogatják a CSISZ és a tanári testület által szervezett „ifjúsági egyetemet". Az előadások októberben kezdődtek, s azóta minden hét szerdal napján meghallgatnak egy-egy érdekes előadást. Dubay igazgatóhelyettes a marxista ideológiáról, Dráfl elvtárs a vallásról és a kommunizmusról, Kürthy elvtárs a jövő ifjúságának erkölcséről és jelleméről, Gereta elvtárs szovjetunióbeli utazásáról tartott előadást. Az előadásokat rendszerint élénk vita követte. "A fiatalok azt állítják, hogy az előadások nagy segítséget nyújtanak a politikai ismeretek kiegészítésében. Kucsera Marianna, Nové Zámky A munkásbecsület kötelez A luőeneci Drevona talán hazánk legkisebb üzeme: mindössze 12 alkalmazottja van. Eredményei azonban az egész járásban ismertek, noha az alkalmazottak kétharmada már túl jár az ötvenen. 1961 január tlsején nem azért kezdtek el versenyezni a szocialista munkabrigád címért, hogy ezzel különleges érdemieket szerezzenek maguknak, hanem a^ért, hogy még szorosabbá váljanak kapcsolataik s megjavuljon a munka. Megértés, akarat és lelkesedés uralkodott csoportúkban. így nem csoda, hogy a kerületi szakszervezeti tanács javaslatára elérték a két évvel ezelőtt kitűzött célt. Rafaelis elvtárs, a kollektíva vezetője, ezt mondta a cím átvétele után: — Minden vágyunk az, hogy továbbra is olyan sikerekkel járulhassunk hozzá társadalmunk építéséhez, mint amilyenekkel eddig. Azt hiszem, hogy ez sikerülni fog. Erre nemcsak a cím, hanem inunkásbecsületünk is kötelez. Alexandér Lipták, Opatová Az összefogás sikere Kravany nad Dunajom község közepén néhány évvel ezelőtt egy ingoványos tő terült el. A község lakói el-: határozták, hogy e tó helyén kultúr-, házat építenek s még 1957 novembe-: rében hozzá ls fogtak tervük megvalósításához. A kultúrházat a Z-akció keretében akarták felépíteni. A 692 000 koronára tervezett építkezés költségei a munka folyamán további 120 000 koronával emelkedtek. A község lakossága, az EFSZ és ez állami gazdaság dolgozói 420 000 korona értékű brigádmunkát végeztek. Ma már ott büszkélkedik az új kultúrház a falu közepén, könyvtár, társalgó, büfé, Irodahelyiség és 500 személyt befogadó előadóterem várja ä közönséget. Andriskin József, Komárno l - a - j Turnovban a cseh gránátcsiszolás csaknem 250 éves múltra tekint viszsza. Tíz év óta e munkát a turnovi Granat szövetkezetben végzik, amely kiváló munkájáért kitüntetésben részesült. Képünkön a szövetkezet egyik ügyes dolgozója JOBBAN MINT EDDIG A Vítkovice! Klement Gottwald Oj Kohó acélgyártó részlegén dolgozó „B" műszak CSISZ-szervezete a napokban tartotta évzáró gyűlését. Az elmúlt évben erről a szervezetről alig lehetett hallani. Sok mindennek nekifogtak, de keveset váltottak valóra. Hiányos volt a vezetőség Irányító munkája s valahogy nem volt elég összetartás a fiatalok között. A négyes kemencénél dolgozó fiatalok például el akarták nyerni a szocialista munkabrigSd címet. Lelkesen dolgoztak, de kötelezettségvállalásukat még sem tudták teljesíteni a sok műszaki hiba miatt és a szervezésben előforduló fogyatékosságok következtében. Tavaly novemberben új vezetőséget választottak, aktívabbat az előbbinél és a munka eredményei már most mutatkoznak. Az új vezetőség az évzáró gyűlésen komoly tervvel lépett a fiatalok elé. Tervbe vették, hogy újabb 50 fiatal nyernek meg a CSlSZ-szervozetnek, és fellendítik a szervezeti életet. Oktatásokat szerveznek a kohászati Ipar feladatairól. Több CSISZ-kört alakítanak, melyek keretében ismertetik a fiatalokkal a CSKP történetét, ezenkívül megszervezik a Világ térképe felett, a Fučík Irodalmi-, a sport- és a tánckört. Elhatározták, hogy az aratásnál 500 brigádórával segítik a környék szövetkezeteit, s ami a legfontosabb, kimondották: „Száz százalékon felül teljesítjük acéltermelés! tervünket és egy újabb Ifjúsági munkacsoportot szervezünk a legnagyobb acélkemencén, a tízesen." Papp Pál, Vítkovice A Gemerská Horka-i papírgyár dolgozóiról ma már elmondható, hogy jó munkát végeznek. A jelenlegi jó hírnevet annak köszönhetik, hogy felismerték e műszaki fejlesztésben és a munkaszervezésben rejlő tartalékokat. A helyzet megváltoztatásáért az üzem kommunistáit és valamennyi dolgozót dicséret illeti. Az üzem jelenlegi jó híréhez nagyban járultak hozzá Klaist és Zachar elvtársak, akik fáradságot nem ismerve keresték a jobb minőségű főzősav előállítási módszerét. De ez a munkájuk azért is figyelemre méltó, hogy a főzősav gyártásához szükséges technológiát is ők dolgozták ki. Dussza elvtárs, a savfőző osztály mestere nagyon jő tudja, hogy mit jelent, ha kiváló minőségű főzősavat adagolhatnak a nyersanyaghoz. A gemerská horkaiak kiváló sikereinek titka azonban nem pusztán az említetteknek köszönhető. Sokat köszönhetnek ugyanis a szocialista munkaversenynek, melybe az alkalmazottak 82 százalékú kapcsolódott be. A versenyt rendszeresen értékelik. A versenyben sikerült leküzdeniük a formaiasságot, ameíy bizony jelentős károkat okozott a múltban. Ennek tudható be, hogy a pártkongreszszus tiszteletére tett felajánlásaikat határidő előtt teljesítették és 1 millió 155 ezer korona értékű árut állítottak elő terven felUl. Az üzem dolgozói most azon fáradoznak, hogy minél jobb feltételeket teremthessenek az idei feladatok teljesítésére. Prihradský Lajos A most folyó évzáró taggyűlések nagyon hatásos fórumok arra, hogy még jobban elmélyítsük a kommunisták eszmei és szervezeti egységét a XII. kongresszus határozatainak maradéktalan teljesítése érdekében. Az eszmei egység megszilárdítására káros hatású az Ideológiai munka bárminemű lebecsülése és elhanyagolása. Számtís üzemet és EFSZ-t felsorolhatnánk, ahol különválasztják az ideológiai és szervező munkát. Sok elvtárs — ez főleg a gazdasági vezetőkre vonatkozik — nem tudatosítja, hogy a párt ideológiai és szervező munkája egymástól elválaszthatatlan, dialektikus egységet alkot. Nem tudatosítják, hogy a dolgozók öntudatának, eszmei színvonalának elmélyítése olyan erő, amely öntudatosabb munkára serkent, s így jó hatással van a gazdasági eredményekre. E hiányosság felismerése és leküzdése a pártszervezetek egyik nagyon fontos feladata. Célkitűzéseink megkövetelik, hogy a kommunisták ne csak egyetértsenek a párt programjával, hanem következetes harcot folytassanak megvalósításáért. A párt szervező tevékenységétől, a kommunisták odaadó és aktív munkájától függ, hogy az eszmei egység hogyan ölt konkrét formát, mi lyen mértékben nyilvánul meg a gyakorlati életben. A szervező munka alatt mindenekelőtt az emberekkel való munkát értjük. A párt szervező munkájának legfontosabb módszerel: a párthatá rozatoknak a helyi viszonyokra való alkotó alkalmazása, ^ kommunisták helyes elosztása, konkrét, és célravezető döntések és határozatok előkészítése és jóváhagyása, valamint a következetes ellenőrzés. Döntő jelentőségű a helyes formák és módszerek megválasztása. Társadalmunk fejlődése bonyolult folyamat. A konkrét helyzet változása, a minőségileg új feladatok törvényszerűen új formák és módszerek érvényesítését követelik meg. A dogmatikusan gondolkodó emberek, akik megszokták és nem tudnak elszakadni a régi formáktól és módszerektől, nem képesek a marxizmus—leninizmust alkotó módon továbbfejleszteni és érvényesíteni az adott konkrét helyzetben és időszakban. A pártszervezeteknek az ilyen jelenségeket le kell küzdeniük és utat kell törniük minden újnak és haladónak. Pártunk egysége a demokratikus centralizmus elvével, a párton belüli demokrácia fejlődésével teljes összhangban alakul ki. Az, hogy a felsőbb pártszervek határozatai kötelezőek az alsóbb fokú pártszervek, Illetve szervezetek számára, hogy minden párttag joga, hogy válasszon és megválaszthassák a vezető 'pártszervekbe, az önkéntes, öntudatos fegyelem és a széles körű demokrácia — mindezek egy és ugyanannak a dolognak különféle oldalai. Csak özeknek az elveknek következetes megvalósításával szilárdíthatjuk meg a párt eszmei, szervezési és akcióegységét. E tényezők közül egyik sem mellőzhető,' mert- különben nem volna teljes a párt egysége. A párton belüli demokrácia feltételezi a bírálat és önbírálat széles körű érvényesítését. Pártunk támogatja a bírálatot, arra neveli tagjait, hogy bíráló szemmel nézzék a dolgok állását. A pártnak azonban nem akármilyen bírálatra és önbírálatra van szüksége. Csak olyenra, amely nem bontja meg a' párt, állami és munkafegyelmet, ha nem azt megszilárdítja és öntudatosabbá teszi, amely emelj a kommunisták eszmei színvonalát, megacélozza a szocializmus győzelmébe vetett hitüket. Az olyan bírálatra, amely megbontja a párt egységét, fékezi a szocializmus építését, nincs szükségünk és határozottan elutasítjuk. „Mindenki a legcsekélyebb korlátozás nélkül azt írhatja és azt beszélheti, amit akar, de minden szabad közösségnek (a pártot is beleértve) jogában áll elűzni azon tagjait, akik pártellenes nézetek hirdetésére használják fel a párt pajzsát" — hangoztattä V. I. Lenin. A párton belüli szabad vélemény nyilvánítás és a bírálat joga nem ad lehetőséget arra, hogy bárhogyan és bárki ellen ok nélkül támadást lehessen intézni. A pártszervezeteknek ügyelniük kell olýan egyének tevékenységére, akik pápábbak akarnak lenni a pápánál, de bírálatuk nem őszinte, nem jószándékú. Az ilyen személyek akkor lépnek fel, amikor nehézségekkel küzdünk, s látszólagos bírálatukkal saját önző céljaikat követik, nagyhangú kirohanásaikkal és összeszedett pletykákkal rágalmazni igyekeznek a becsületes funkcionáriusokat. Az Ilyen vádaskodókat határozottan pellengérre kell állítani. A bírálatot szigorúan meg kell különböztetni a rágalmazástól. Csak az olyan bírálatot tekintjük pártosnak, amely a párt programjából, politikai irányvonalából és a párt határozataiból Indul kl. Mindezek a tények bizonyítják, hogy a párt leghatalmasabb fegyvere — szilárd egysége. Minden kommunista elsőrendű kötelessége, hogy ezt az egységet őrizze és még jobban elmélyítse. Ezt a feladatot az. alapszabályzat minden kommunista közvetlen kötelességévé teszi: „őrködjék a párt. eszmei és szervezeti egységén, mely erejének és nagyságának fő feltétele, ügyeljen arra, hogy szaval és tettei ne legyenek ellentétben egymással, óvja a pártot attól, hogy ellenségek és karrieristák furakodjanak soraiba, olyan emberek, akik maga tartásukkal aláássák a párt tekinté lyét", NÉMETH BÉLA / Qisszhang...| Célhoz vezető űt Visszhang... VíMzhang... Az elmúlt két hétben számos napilap és kulturális folyóirat ismertette kivonatosan a LITYERATURNAIA GAZETA nyomán L. F. ILJICSOVNAK, az SZKP Központi Bizottsága titkárának beszédét, amelyet a szovjet írók és művészek bevonásával tartott Ideológiai értekezleten mondott. Iljicsov elvtárs beszédének gerince a szovjet irodalom és művészet eszmei tisztaságának kérdése és megállapításai — zömében — általános érvényűek a szocialista országok eszmei-esztétikai életére. Az elsfi fontos következtetés az, hogy az alkotó jellegű művészi kísérletezés semmiképpen sem idegen a szocialista realizmustól. Ennek alapvető feltétele az. hogy a kísérletezés ne váljon öncélúvá, minden tartalmat nélkUlözfi divatma jmolássá, formalizmussá. Egyes kritikusok ahelyett, hogy fellépnének a formalista irányzatok ellen, a fiatal írókat és művészeket arra biztatják, hogy a végsókig tartsanak kl téves felfogásuk védelmében. Pedig a helyes bírálat elutasítása éppen úgy árt a fiatal tehetségeknek, mint a túlzott dicsőítés. Iljicsov elvtárs példaként felemlíti az Iván gyermekkora című kitűnő szovjet film rendezőjének, Tarkovszkijnak esetét, akit a mértéktelen elismerés elkábított és azt kezdte ünmagäról állítani, hogy fi a poétikus film sziilfiatyja. Világos, hogy a művészi fogyatékosságok és vadhajtások elvi bírálata nem jelenti a személyi kultusz módszereinek feltámasztását, amitfii egyes esztéták tartanak. Iljicsov ezzel kapcsolatban határozottan leszögezi, hogy „A párt semmiféle „ledorongolást", semmiféle „megbélyegzést" nem enged meg. De azt sem szabad hinni, hogy egyáltalában nem bíráljuk a formalistákat és az absztraktakat." Kifogásolja továbbá, hogy számos műb6I kiveszett a közéleti pátosz, a mai ember, az irodalom fő hősének tisztelete. Véleménye Jevtusenko költészetéről az, hogy általában igen találóan és érzékenyen reagál a kor igényeire, versei hazafiságtól' áthatottak, de egyes művei kispolgári hangulatoknak kedveztek. A hibák és fogyatékosságok ábrázolásának mikéntjével foglalkozva rámutat, hogy ez az író és a művész kötelessége, viszont ügyelni kell arra, hogy „ne csámcsogjon rajtuk, vagy pánikba essen tőlük", hanem segítsen kiküszöbölésükben. A személyi kultusz lágeréletének megírása például igen kényes kérdés, és ha rossz az író alapállása, árthat is ügyünknek. Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című novellája viszont akármilyen keserű dolgokról is szól, a dolgozó ember tiszteletére neve] és a pfirt az ilyen műveket támogatja". Iljicsov elvtárs igen határozottan aláhúzza, hogy a személyi kultusz maradványainak felszámolásáért vívott harcnak mindig olyan módját kell megválasztani, amely nem árt, hanem használ életünknek, amely növeli erfinket. Ezért alapvetfi fontosságú az is, hogy az író és a művész „minden eszközzel erősítse azokat az új, növekvő, kommunista vonásokat, amelyek életünk, előrehaladásunk lényegét tükrözik." Az egyén válsága a tőkés világban Grigorij Csuhraj, a világhírű fiatal szovjet filmrendező Az egyén problémája a művészetben cím alatt Irt cikket a BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS idei első számába. írásának alapgondolata az, hogy a tőkés világban az egyént a társadalmi körülmények szüntelen harcra késztetik mindenki ellen, ez a küzdelem kimeríti erejét és végül ís szembekerül a társadalommal, a közösséggel, nyomasztó magányba kényszerül. Néha ugyan a társadalommal való kapcsolat elvesztésében, aZ embereket egyesítő nagy eszme hiányában függetlenséget, szabadságot lát, de' azok, akik tiszta fejjel gondolkodnak, már rég meghúzták a vészharangot. Tudják ugyanis, hogy ez a kapitalizmusban törvényszerű fejlődés -magában hordja az egyén elsekélyesedésének, ,-elzüIlésének és szellemi pusztulásának minden veszélyét. Csuhraj a nyugati haladó filmművészet nagyjainak alkotásait elemzi, hogy alátámassza ezt a megállapítását. Fellini Édes élet című filmjéről a többi között azt mondja, hogy művészi erővel vetftl elénk a mai olaszországi ember szörnyű magára hagyatottságát, életének zsákutcába torkollását. Erről a társadalmi jelenségről árulkodnak az olasz Antonlpni és Pasolini, a francia Chabrol és Resnais, az amerikai Wyler kimagasló alkotásai Is. Ezzel szemben az egyén és a társadalom viszonya egészen más a szocialista világban, mert itt érvényesül a közös érdek, a közös cél. Csuhraj egyben ráínutat arra is, hogy ez az összhang ideiglenesen megbomlott a személyi kultusz éveiben, de: „Az egyén úgynevezett szabadságának a tragédiája a burzsoá társadalom olyan betegsége, melynek oka a burzsoá társadalmi rendben gyökerezik, a személyi kultusz tragédiája viszpnt csupán egy epizód hazánk történelmi fejlődésében. A személyi kultusz ellensége a szocializmusnak." Természetesen a szocialista világban is előfordulnak tragédiák és ezek ls művészi feldolgozást igényelnek. A XX. kongresszus után ennek nem is lehet komoly akadálya. Csuhraj egyes Jóindulatú nyugati művészek bírálatára válaszol, amikor cikke befejező részében kijelenti, a szovjet művészetet nem lehet „tragikumnélküliséggel" vádolni. Példaképpen felemlíti a Negyvenegyedik, a Ballada a katonáról és a Tiszta égbolt című filmjeit, amelyek lényegében az egyén tragédiájáról szólnak. Csakhogy: „Noha mindezek a filmek tragédiák, életszemléletem, világnézetem lényegében mégsem tragikus. Ez neveltetésemből, politikai tapasztalatomból és élettapasztalatomból következik." A „Valóság és illúzió" külföldi visszhangja A jugoszláviai MAGYAR SZÖ minapi számában oldalas cikk jelent meg Juhász Géza tollából, amelyben részletesen elemzi Csanda Sándor Valóság és illúzió című könyvét és egyben Ismerteti a szerző eddigi munkásságát. A cikkíró érdekesnek találja az irodalomtörténeti tanulmányok anyagát, kedvezően nyilatkozik Csanda tárgyalási módjáról és kutatásainak eredményeirőL Hangsúlyozza, hogy ez a könyv kétségtelenül hozzájárul a magyar—szlovák kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez és rámutat arra, hogy Jugoszláviában hasonló jellegű művek hiányát érzik. Juhász elismerően méltatja azt, hogy ez a könyv foglalkozik Az út című lappal, Fábry Zoltán irodalomszervező, kritikai és szerkesztői munkásságával, Balog Edgárral és általában a sarlósok mozgalmával: „E tanulmányok nyomán igen érdekesen bontakozik ki az olvasó előtt egy baloldali mozgalommal szoros kapcsolatot tartó irodalmi tevékenységnek a képe, a két világháború közötti egyetlen olyan népcsoport irodalma, amely a polgári demokrácia viszonylag liberálisabb, lazább szervezetű államában, legális kommunista párt tevékenysége és nagyrészt irányítása mellett fejlődött." A meleghangú, szakavatott ismertetés azzal az óhajjal zárul, hogy az Irodalmi gyökértelenség, hagyománytalanság állandó Ismételgetése helyett hozzá kell látni az Irodalmi kapcsolatok feltárásához és rendszerezéséhez. G. I. KULTURÁLIS HÍREK • A varsói csehszlovák kulturális központban csehszlovák filmbemutatót rendeztek. A bemutatón az 1898 és 1962 között készült legsikeresebb alkotásokat mutatják be. Az ünnepélyes megnyitón Zeman Münchauseti báró című filmjét mutatták be. • A washingtoni Nemzeti Képtárban kiállították Leonardo da Vinci híres festményét, a Mona Llsát. A képet különleges klimatikus és hőszabályozó berendezéssel ellátott ládában szállították az Egyesült Államokba. A szállítmányt 500 millió új frankra biztosították. • Vincent van Gogh és több kiváló festő képelt testvére gyűjtötte öszsze. A gyűjteményt évekkel ezelőtt az amszterdami múzeumnak kölcsönözték. Ez évben valóra válik a művészetkedvelők régi óhaja: a holland kormány van Gogh múzeumot épít Amszterdamban. A SZLOVÁK IRÖK KÖNYVKIADÓJÁBAN ez évben 60 verskötet, regény, irodalomtörténeti és kritikai mű jelenik meg. Az új eredeti munkák közé tartozik Rcftnan Kaliský riportsorozata, Jaroslava Blažková regénve a mai fianlok életéről, Peter Jaroš első regénye. Jozef Tallo kalandos regényt ad ki a jelen korról, Peter SevCovlö a Kelet-Szlovákiai Vasműről ír regényében Számos ismert szerző gazdagítja művével a szlovák Irodalmat. Katarína Lazarová a Hernád szabályozásán dolgozó fiatalokról Ír. Vladimír Mináč a mai kor emberei erkölcsi problémáival foglalkozik. Miloš Krno a múltat, elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkelest ábrázolja új regényében. DUNAJEVSZKIJ SZOVJET 1R0 HaSek nyomában címmel ír egy ismertetést Hašek szovjetunióbeli tartózkodásáról. Dunajevszklj felkeresi Hašek fronttársait, személyesen ellátogat azokra a keleti területekre, ahol harcolt és mindenütt, ahol Hašek járt, emlékeket keres Eddig már több értékes anyagot talált, mint HaSek felhívását a cseh katonákhoz, cikkeit a szamarai újságokban és párttevékenységével összefüggő anyagokat. 1963. február 6. * (Jj SZÖ 5