Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-06 / 37. szám, szerda

Vasat hajlít a női kéz 4 Ján Vranie, a Lubenikyi Szlovák Magnezitiizem Munkaérdemrenddel kitüntetett bányásza, aki mint vendég reszt vett a CSKP XII. kongresszusán, a napokban a lubenikyi alapfokú kilencéves iskola pionírjai és a CSISZtagjai közé látogatott. Képünkön Ján Vranie a tanulókkal az üzem és brigádjuk életéről beszélget. (M. Tuleja — ČTK felvétele) KELL A SZÉN, MINT A KENYÉR A novákyi Ifjúsági Bánya kommunistáinak tanácskozásáról Többségük az imént még lent volt a bányában. Százötven—négyszáz méter mélyen, és nem is tudták, hogy reggeltől majdnem tíz centiméternyi hó hullott. Most, műszak után, év?áró taggyűlésre gyűltek egybe. Bányászok, valamennyien kommunista bányái-ok ... A délu ni váltáskor csak a legnélkülözhetetlenebbek mentek le a bányába. A fejtés nem szünetelhet, mert éppen hogy csak teljesítik a tervet. Ilyenkor minden perc drága. Nem akarnak megint lemaradni. Elég volt három évig. Egyszer a munkafeltételeket javították (átépítették a bányát), máskor gépek és alkatrészek hiányoztak, vagy éppen kevés volt a dolgozó. Tavaly azután megtört a jég! A tervet 2452 tonnával túlteljesítetté: s ez nagy szó az Ifjúsági Bányában. Komoly eredménynek számít, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az 1961-es esztendő teljesítményével szemben tavaly majdnem 50 000 tonnával volt nagyobb a terv. Igaz, a múlt évi sikerben a vágatok nem egyformán osz-' toztak. Az 1109-es például 7800 tonnával, az 1201-es 12 092 tonnával maradt adós. Ez a lemaradás már azért is Indokolatlan, mert a munkafeltételek az egész bányában majdnem egyformák, összefogás és egyéni igyekezet kérdése volt csak, kinek hogyan sikerül a terv teljesítése. Az •mlített két vágatnak nem sikerült. A tanulság levonása volt tulajdonképpen- az Ifjúsági Bánya évzáró párttaggyűlésének legjellegzetesebb vonása. Mi sem hasznosabb ennél! Mert a terv teljesítése m.'g nem jelenti azt, hogy a bányában minden kifogástalan. Ezt ők májuk, a gyűlés résztvevői tudják a legjobban. Szavuk érdes, kemény és őszinte. A komor és nehéz munka szoktatta őket arra, hogy szókimondók, bátrak legyenek. Gyors egymásutánban hangzanak el az ötletekben,' javaslatokban gazdag felszólalások. A tettvágy nagyszerű bizonyítéka ez. Idős és fiatal bányászok egyszerű szavakkal mondják el, hogyan lehetne még több szenet felszínre hozni. Szavukból érezni, hogy az egész népgazdaság gondja az ő gondjuk is. Tudják, mit jelent a szén, milyen az értéke —, különösen ha kevés van belőle. És ők azt akarják, hogy a szénnek sohasem lássuk hiányát. Ezért beszéltek olyan nagy aggodalommal, például a múlt évben előfordult balesetekről. Háromszázkilencvenkilenc bányász sérült meg, kisebb vagy nagyobb mértékben. Ezek a bányászok 6060 műszakkal kevesebbet dolgoztak le, mint azok, akik -elővigyázatosan betartották a biztonsági előírásokat. Jó érzés volt tapasztalni: az itt összegyűlt kommunista bányászok magukat is hibáztatják, amiért engedték, hogy társaik Jcönnyelműsködjenek. Munkánkba ma már beletartozik a társainkért érzett felelősség. S ha az Ifjúsági Bánya valamennyi kommunistája ezt már a múlt esztendő elején tudatosítja, nem következhetett volna be többek között, hogy az igazolatlanul mulasztott műszakok száma is ezrekre rúgjon, hogy egyesek elfecséreljék a robbanóanyagot, a fát, hogy az omlasztáskqr betemetni hagyják a fejszéket, szersžímokat, alkatrészeket, hogy egyegy munkahelyen másfél órás késéssel kezdjenek munkához és ugyanannyival korábban abbahagyják, hogy a rossz munkaszervezés miatt némelyik 1400 tonna kapacitású vágatban 50 ember 24 óra alatt csak 400 tonna szenet fejtsen. Tudják, látják, ml volt a rossz, de tudják azt is,, mit kell tenni, hogy ez a rossz már meg ne ismétlődjék. Az első, amit egyértelműen leszögeztek, az volt, hogy a munka- és pártfegyelem ilyen „Jaza állapota" tovább már nem tűrhető. A pártcsoportok keveset törődtek a biztonsági előírások betartásával, nem továbbították a bányászok javaslatait, nem tárgyaltak meg minden termelési problémát. Megengedhetetlen, hogy a jövőben a balesetek kivizsgálásakor hamis tanúvallomással ismét a vétkesek mellé álljanak, ahelyett, hogy megmondanák az igazságot: igenis, az illető megszegte a biztonsági szabályokat. Megengedhetetlen, hogy a csoportvezetők robbantás előtt ne szedessék össze a szétszórt szerszámokat, alkatrészeket és hagyják kárbaveszni. Megengedhetetlen, hogy hatalmas fejtési szakaszokon egy-két ember dolgozzék és a fallal csak centimétereket haladjanak előre, amikor a nyomás három-négy nap alatt félméternyi magasságúra szűkíti a vágatot, s csak hasmánt, vagy térdelve lehet kikotorni a még ottmaradt szenet. Az Ifjúsági Bánya kommunistái bátran egymás szemébe mondták: ezt csináltad rosszul, és holnap már ne tedd! Vigyázz, a terv nagyobb, az igények nőnek, s ha nem javítod a munkát, szégyenben maradsz! Nevükön szólították a vétkeseket: Lehocký mérnök, keveset törődtél a műszaki fejlesztéssel; Fábián csoportvezető, kollektívádban nincs összhang; első és második szakasz bányászai, az elmúlt 5 hónapban több mint 2500 fejszét kaptatok és alig vagytok ezren, hol vannak a fejszék?; vezetőség, miért hagytátok, hogy a helyi védrjökségi szövetkezet tavaly eladja az állatok takarmányát és az árából fizessen részesedést? Kemény a bírálat, de elszánt a felelet: Holnaptól másképp lesz! Hiszen kell a szén, mint a kenyér SZABÓ GÉZA r

alaha. ifjú korunkban az volt a vágyunk, hogy egykor, ha felnövünk, olyan erősek legyünk, mini Hermina nagysám. Ezt a hölgyet annak idején néhány hatosért mutogatták egy sátorban — csupasz kézzel vasrudakat hajlított. Ez persze szenzáció számba ment, hisz annak a társadalomnak a képzeletében a nő magasra feszült hajzattal a lakás meghitt sarkában, hintaszékben élt, vagy a külvárosi nyomor lúgos mosóteknője mellett ' sínylődött. Hermína nagysám e két világ válaszfalaként működött sátrában és nő létére — vasgyúró volt... Es lám, itt a női vasgyúrók egy egész brigádjával beszélgetünk. Ezek, természetesen, szenzációm entesen dolgoznak, vattázott kabátokba öltözötten, fejükön tarka kendő — és mégis vasgyúrók. Ügyes szerkezetek segítségével hajlítják a vasrudakat. Egész halmazokban hevernek itt a vasrudak és mindegyiknek megvan a maga jurcsa neve. Például ezt a háromujjnyi vastagságút — könnycseppnek hívják. (Köszönjük szépen ilyen „könnycseppecskékkel" bíbelődni!-) Az oldalsó rakásnak ,roxor" a neve, az a távolabbi bibircsókos fajta a „fésűs", aztán az az összenyomott keresztmetszetű, az a „torosz". Így mutatják be napi munkájuk minden jajtáját a Csengery-brigád nőt tagjai a Kelet-Szlovákiai Vasmű központi vashajlító üzemrészlegében. A rudak most még egyenes, hosszú formájukban láthatók, de nemsokára munkába veszik e vashalmazt s a rudak mindegyike a tervek szerint a legkülönbözőbb formákba görbül, és előregyártott betonelemek vasvázává válik. ' Bizony nem régen még ezek. a munkásnők sem ismerték a rudakat így név szerint. Ügy négy évvel ezelőtt, mikor eljöttek' építeni hazánk legnagyob kohókombinátját, még nem ls csodálkozhattak semmin, mert ezen a területen csak legelő volt. Néhány kotrógép, meg földgyalu zúgott-zakatolt a síkságon és egyetlen betonsiló bástyaszerű' tornya emelkedett csupán a magasba. — Ma, ennyi idő elmúltával, már nem csodálkoznak mindazon, ami itt kinőtt a földből, hiszen tulajdon kezük munkájával növekedtek az épületek, műhelyek, kémények. Négy évvel ezelőtt e nők egyike sem tudta pontosan, milyen fontos életszükséglete minden ipari építkezésnek a vas. Csak jóval később Igrinyi mester fedte fel előttük ezt a titkot, mely a Kohóépítő Vállalat 7. számú részlegének vállalatai tanfolyamán vált előttük érthetővé. A tanfolyam elvégzése után tömörültek eggyé és Csengery üzemvezető elvtárs vasmegmunkáló brigádjává váltak. Kezdettől fogva jó brigád volt ez, mert Csengery elvtárs kemény természetű ember. Amit a kezébe fog, abból Igyekszik kiformálni valami jót, hiszen 6 maga ls vasmunkás. A szocialista munkabrigád címért vívott vetélkedés közepette először kezdtek komolyan, mélyebben gondolkodni a munka s az általa formált új élet lényegén. Es aki komolyan gondolkodik, az rendszerint kl is gondol valamit. A Csengery-brigád női tagjai ugyan nem találtak ki semmiféle világrengető dolgot, de valami hasznosra mégis rájöttek. Ugyanis, minél könnyebben hajlott a vasrúd kezük alatt, annál inkább sajnálni kezdték. Nem magukat a meghajlított vasrudakat, hiszen azoknak megvolt a rendeltetése részben az új gyárépületek beton tartópilléreiben, részben az épülő csatornahálózat állványozásában, a daruhordó vaspályák szakszerű kiképzésében, meg száz más fontos helyen. A Csenger.y-brigád tagjai azokat a darabkákat sajnálták, amiket hajlítás közben le kellett nyisszantaniuk a vasrudakból. Tízhúsz centiméteres, néha félméteres darabokról volt szó, általában selejtnek hívták ezt a hulladékot, mely a műhely zúgaiban rakáson hevert. Es mikor Irena Šrámková, egyébként három apró gyermek anyja, elnézte ezeket a rakásokat, felsóhajtott és odaszólt Margita Tomkovának, brigádjuk legkorosabb tagjának: „Ml volna, ha otthon így elhajigálnánk a kalácstészta darabjait...?" Tomková megértően hümmögött. Plichta Mari, ez az örökké vidám leány, először csak jót kacagott a megjegyzésen, de később ő is összesúgott Matua Bözsivel, Helenka Onderovával, meg Zita Marival: „Valamit tényleg tenni kell. Hiszen ez nem szemét, ez vas...! — Ugyanezen a véleményen volt a Csengery-brlgád három ifjú férfitagja is, Emil Tomaškovt&, Barcs Miska és Kondás Laci. Azután magához Csengery elvtárshoz fordultak. Amint y.-v,— A:: - v: : —- mondják, az „öreg" fülébe tették ä taplót. Csengery leült és számolt. A szétszórt rakásokat időnként össze kell gyűjteni, elszállítani, újra összeönteni. Milyen hosszadalmas, sok munkát igénylő művelet ez! De fő»; képpen milyen költséges! Nem lehet-. ne mindezt házilag meggyorsítani, ol-. csóbbá tenni? Próbáljuk meg! A hulladékanyagot megpróbálták házilag összehegeszteni és az első kísérletek sikeresnek bizonyultak. Az összehegesztett hulladék szilárdsága tartóképessége ugyanolyan volt, mint a sértetlen rudaké. Es a hányódó hulladékból ' idővel nehéz ezreket takarítottak meg. jVTagyon érdekes minden munka, ' amit az ember komolyan vesz. De különösen érdekes az élet, amit komolyan vett, jól átgondolt, becsii. letesen végzett munka formál. A kellemes étkező- és öltözőhelyen beszélgetünk ezekről a mély problémákról a. C sengery-brigád tagjaival, kiknek minden szavából érezhető, hogy itt, e hatalmas építkezésen megtalálták végleges helyüket. Erről tanúskodik a falon függő, berámázott okirat is, mely azt hirdeti, hogy ez a kollektíva megkapta a XII. pártkongresszus brigádja címet. De komoly, meghitt beszédükből valamiféle kíváncsiság iš érezhető: arra kíváncsiak, hogy a pártkongresszus határozatainak megfelelően, mely brigádok sajátítják el majd a Csengery-kollektíva takarékossági törekvését? Vajon az ácsok leszňek-e az elsők, vagy a többi vas*: megmunkáló csoport? E hatalmas építkezés területén minden elővigyázatosság mellett ts rengeteg a hulladékanyag, amelyből Cj és új tartalékr. alapok születhetnének. VLADIMÍR KALVTCÜK; ••HB f Tanácskoznak a Csengery-brigád tagjai. (R. Berenhaut felv.]' PARTUNK MEGRENDITHETETLEN ALAPJA az eszmei és szervezeti egység A tejlett szocialista társadalom építésével, ú kommunizmusba való átmenet előkészítésével összefüggő egyre nagyobb és bonyolultabb feladatok követelik a párt vezető szerepének további szilárdítását társadalmi életünk minden szakaszán. A párt szilárd egysége, összeforrottsága döntő és elengedhetetlen feltétele célkitűzéseink elérésének. A közös eszmei és szervezési alapelveken, az öntudatos pártfegyelmen alapuló egység nélkül a párt nem tudná megvalósítani élcsapat küldetését, nem tudná érvényre juttatni vezető szerepét. E következtetés helyességét igarzolják a nemzetközi pártunk gazdag tapasztalatai. kommunista mozgalom, valamint A pártunk XII. kongresszusán Jóváhagyott új alapszabályzat is hangsúlyozza: „A párt életének, felépítésének és egész tevékenységének megrendítlietetlen alapja az eszmei és szervezeti egység, sorainak összeforrottsága. A párt munkája a pártélet lenini normáinak következetes betartására, a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés, a bírálat és önbírálat elveire s a párton belüli demokrácia minden irányú fejlesztésére épül. A frakcióaás és a csoporttevékenység semmilyen megnyilvánulása nem egyeztethető össze a párttagsággal". Az elmúlt időszakban Jelentős eredményeket értünk el a pártegység további elmélyítésében. Igazolja ezt a pártszervezetek és a kommunisták állásfoglalása a belés külpolitikai helyzet valamennyi alapvető kérdésében. Bizonyítja ezt a Xil. kongresszust megelőző nagyarányú politikai kampány lefolyása is, amikor a kommunisták és a pártonkívüli tömegek nagy politikai és nuinkaaktivitást fejtettek ki a szocialista társadalmunk további fejlődésével összefüggő problémák megtárgyalásánál. Pártunk fejlettségének és szilárd* egységének fényes bizonyítéka volt a XII. kongresszus, amely félreérthetetlenül tanúbizonyságot tett pártunknak a marxizmus—leninizmushoz való hűségéről. A párt eszmei,, szervezeti egységének további szilárdítása a jövőben is fontos feladat marad, amelyért napról napra harcolni kell. Ezt több tényező követeli meg. Mindenekelőtt számolnunk kell az Imperializmus hatalmas kommunistaellenes propagandahadjáratával, amelynek célja aláásni és megbontani a kommunista pártok eszmei és szervezeti egységét. Pártunkban is lehetnek ingadozó egyének, akikre hatást gyakorolhat az ellenséges Ideológia. Figyelembe kell venni azt a tényt is,' hogy pártunk évente több ezer új tagjelöltet, a szocializmus ügyéhez ragaszkodó, de a politikában sokszor még járatlan elvtársakat vesz fel, akik csak ekkor kezdenek megismerkedni a marxizmus—leninizmussal. Tudatosítanunk kell azt is, hogy az emberek — beleértve néhány párttagot is — tudatából még teljesen nem sikerült eltávolítani a kapitalizmus eszmei örökségét, az egoizrnust, a kispolgári gondolkodást, erkölcsöt. Mindezek teljes mértékben bizonyítják, hogy a pártegység szilárdítása állandó és alapvető feladat, amelyről egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk. A kommunisták Öntudatos, Összehangolt, egy fő célra összpontosított munkájának legfontosabb feltétele az eszmei egység. Tudatosítanunk kell azt az alapigazságot, hogy ahol nincs egység a. nézetekben, ott nincs egység a tettekben sem. Pártunk nem véletlenül fordít oly nagy gondot az ideológiai nevelésre, arra, hogy a kommunistákat felvértezze a marxizmus—leninizmus elméletével, egységes nézetet alakítson ki a párt alapvető kérdéseiben, az egyes gyakorlati feladatok megvalósításának szükségességére, formáira és módszereire. A feladatok megvalósításához nem elégségesek a legjobban kidolgozott szervezési intézkedések sem, ha a kommunisták azok helyességéről nem győződtek meg. Az Ilyen feladatok a legtöbb esetben papíron' maradnak, esetleg felületesen, felelősségtudat nélkül végzik el Sket. A tapasztalatok bizonyítják, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol a pártszervezet nagy figyelmet szentel az új technikának, technológiának, a haladó munkaszervezés előnyeinek és pozitív hatásuk magyarázásának, ott előbbutóbb gyakorlati megvalósításukra ls sor kerül. A párt eszmei egységének megszilárdítása állandó, sokoldalú folyamat. Magában foglalja nemcsak a gyakorlati feladatok megvalósításával összefüggő nézetegységet, hanem az ellenséges ideológiák, a marxizmus-leninizmus kiforgatására irányuló revizionista és dogmatikus irányzatok elleni következetes és kíméletlen harcot is, Pártunk több évtizedes harcos tevékenységében mindig hü maradt a marxizmus—leninizihuslioz és szilárdan helytállt mind a jobb-, mind a baloldali opportunista veszéllyel szemben. Pártunk ma is következetes elvi harcot folytat a nemzetközi kommunista mozgalomban a revizionizmus és dogmatizmus veszélyes megnyilvánulása ellen. Pártszervezeteink fontos feladata, hogy ezeket a problémákat világosan és helyesen magyarázzák, hogy a kommunisták megértsék e nézetek káros és veszélyes voltát pártunk és az egész nemzetközi kommunista mozgalom egységére nézve. Az eszmei egység kialakítására a különböző formákban megnyilvánuló ideológiai tevékenység mellett nagyon fontos tényezőként hatnak a tagsági gyűlések. Helyesen és eredményesen Járnak el azok a • pártszervezetek, amelyek széles körű aktívával készítik elő a taggyűléseket, amelyek a társadalom elsődleges érdekelnek szempontjából oldják meg a helyi problémákat. A taggyűléseken a kommunisták kicserélik nézeteiket, véleményt mondanak és egységesen állást foglalnak. A vitában különböző nézetek ütköznek meg és tisztázódnak. A nézetegység kialakulására nézve fontos, hogy az egyes elvtársak szubjektív, esetleg helytelen nézeteit a vita folyamán tárgyilagosan és céltudatosan, az ellenérvek meggyőző felsorakoztatásával vezessük helyes mederbe. Természetesen nem akármilyen véleménycseréről van szó. A párt nem 'vitaklub, hanem harcos szervezet, amely az álláspontok és nézetek egységével a gyakorlati tevékenység sikere, eredményessége érdekében harcol. Éppen ezért az álláspontok és nézetek egységének a konkrét határozatokban kell kifejezésre ütni. 01 4 * 19B

3 fejji-us*^