Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-21 / 52. szám, csütörtök

A vegyipar segíti a mezőgazdaságot Több műtrágya - magasabb terméshozam ÉPÜL A NITROGÉNGYÁR Tekintettel a legújabb, haladó technika gyártási szükség­leteire . . . szorgalmazni kell a jó minőségű és progresszív anyagok gyártását. Az egész népgazdaság fejlesztése ke­retében teljes mértékben biztosítani kell a vegyipar lehető legszélesebb bázisú fejlesztését. A vegyipar ne csak a többi iparág, hanem a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésének és az életszínvonal további emelésének is váljék anyagi bázisává. (A CSKP XII. kongreszusának határozatából.) Tudják, mit vár tőlük a társadalom Kérdéseinkre Michal Broska mérnök, a J. Dimitrov Vegyiüzemünk igazgató helyettese válaszol 9 Mit tett már eddig, é s mit tesz az önök vállalat a a kongresz­szuson kitűzött feladatok valóra váltásáért? Azzal kell kezdenem, hogy épp a XII. kongresszus időszakában készí­tettük 1963-as termelési tervünket. Természetesen vállalatunk minden dolgozója nagy figyelemmel követte a kongresszus munkáját, s miután valamennyien megértettük, hogy a vegyiparnak nagyon hathatós segít­séget kell nyújtania a mezőgazda­ságnak, már a terv összeállításakor meglevő kapacitásaink maximális igénybevételével számoltunk. Igyeke­zetünk szemléltető bizonyítéka: 1963­as termelési tervünk a műit évihez viszonyítva 18—19 °/o-kal nagyobb, • Mit jelent ez gyakorlatilag a mezőgazdaság számára? Lényegesen fokozódik a műtrágya és a gyomirtószerek gyártása. Pél­dául szuperfoszfátból kerek 2323 ton­nával, őrölt foszfátoKból 2693 ton­nával gyártunk többet, mint tavaly. Megkezdjük az új, zeazim nevű, ku­koricaföldeken használatos gyomir­tószer gyártását is, és az idén leg­alább 600 tonnát készítünk belőle. A többi, már közismert gyomirtószer gyártását is növeljük. • A šafai nitrogéngyár milyen szerepet tölt be a váll alat idei feladatainak t eljesíté séhen? A 18—19 százalékos gyértásnövelés főleg ennek a gyárnak eredményes munkájára épül. A kilátások bizta­tóak, s a jelen pillanatban megítélve e helyzetet, képességeinkhez mérten ' a tervet reálisnak tartjuk. 9 Ez csak a vezetőség vélemé­nye, vagy a vállalat többi dolg o­zójáé is? Mindannyiunké. Kötelezettséget vállaltunk a terv teljesítésére, sőt túlszárnyalására. Dolgozóink kezde­ményezése, munkafegyelme példamu: tató, hiszen tavalyi eredményeinkért elnyertük a CSKP XII. kongresszusá­nak vállalata címet. Ez kötelez. Tud­juk, mit vár tőlünk a társadalom. 0 Hétéves tervünk előkészítése szempontjából a vál lalat dolgozói miiyen jelentőséget tulajdonítanak az 1963-as esztendőnek , és ha le­het, mondjon néhány sz ót a vál­lalat távlati feladatairól? Vegyiparunk óriási fejlődés előtt áll. S hogy e gyors előrehaladás mi­lyen alapokra épül, az lényegében az idei év gazdasági és politikai eredményeitől függ. Ennek érdeké­ben feltárjuk, rejtett tartalékainkat, illetve kiküszöböljük a termelésben észlelhető fogyatékosságokat. Vállalatunk távlati feladatairól pil­lanatnyilag még nehéz beszélni. Egy azonban bizonyos: termelésünk növe­kedésének üteme tovább gyorsul, s minden eddigi arányszámot túlszár­nyalunk. Vállalatunk új részlegekkel, üzemekkel bővül s igen nagymér­tékben hozzájárul majd ahhoz, hogy 1970-ben egy hektárnyi termőföldre átlagosan 200 kg műtrágya jusson. (szó) Népgazdaságunk központi eszközei­ből bőkezűen adunk a vegyipar — s ennek keretében a mezőgazdasá­got fejlesztő vegyipar — fejlesztésé­re, mert enélkül elképzelhetetlen len­ne a mezőgazdasági termelés jelentős fellendítése. A szakemberek vélemé­nye szerint azonban a salai gyáróriás építésére fordított költségek bőséges kamatokat hoznak majd. Egy korona hármat gyümölcsözik Mit jelent ez a mondat a gyakor­latban? Azt, hogyha a földnek egy korona értékű, jó arányban adagolt nitrogén, foszfor és kálium műtrá­gyát adunk, akkor arabskor több mint három korona értékű termés­többletet várhatunk. Ez természete­sen csak az országos átlag. A külö­nösen kiemelkedő mezőgazdasági üzemek a talajnak adott műtrágya értékének 6—7-szeresét is ki tudják venni a földből Emeljük a műtrágyafogyasztást A mezőgazdasági termelés fellendí­tése korszerű, világszínvonalon álló vegyipar nélkül elképzelhetetlen — állapította meg pártunk XII. kong­resszusa. Ez természetesen nem úi­keletű megállapítás, hiszen pártunk a felszabadulás óta állandóan szem előtt tartotta ezt a problémát, hogy földműveseink minél több tápanyagot adjanak a talajnak. Beszéljenek itt is a számok: míg a felszabadulás előtt hazánkban egy-egy hektár szán­- tóterületre mindössze 13 kilogramm műtrágya jutott, 1960-ban a szövet­kezeti paraszt már 70 kilogramm műtrágyát szórhatott el hektáron­ként. Hatékonyabb miitrágyát gyártanak Arról már sokat írtak, sok előadás elhangzott, hányszorosára emeljük az elkövetkező években hazánk műtrá­gyagyártását. Arról azonban már ke­vesebb szó esett, milyen intézkedé­sekkel akarják a Salai üzem vegyé­szei elérni, hogy Szlovákia szövet­kezetesei a lehető legjobban ki tud­iák használni az itt termelt műtrá­gyát. Sok szövetkezetben — különösen ahol szakemberhiánnyal küzdenek — gondot okoz az egyes növénytápsze­rek helyes adagolása. Ez érthető, mert nem a legegyszerűbb dolog pontosan felmérni, hogy az adott időjárási viszonyoknak megfelelően', milyen tápanyag hiányzik legjobban a talajból. Hogy a szövetkezetekben ne okozzon már gondot a műtrágya helyes arányú keverése, maguk a gyári vegyészek állítják össze a ke­verési arányokat az egyes termények­re. Ennek az intézkedésnek a helyes­ségét csak azok tudják kellőképpen értékelni, akik keserű tapasztalato­kat szereztek különösen a szövetke­zetesítés első éveiben. Megtörtént bizony, hogy szakértelem hiányában olyan műtrágyafajtákat kevertek ösz­sze, melyek kölcsönösen semlegesí­tették egymás hatását. így aztán, természetesen, a várt eredmény is elmaradt. A gyár szakemberei azon­kívül, hogy a keverési arányokat megállapítják, közvetlen tanácsokkal is szolgálják a környező szövetkeze­teket. A tudomány segítségével A szövetkezetesek ma már nem­csak ösztönszerűleg alkalmaznak egy­egy új gazdálkodási módszert, hanem — legalább is a jobb közösségekben — ökonómiai elemzésnek vetik alá a befektetéseket. A műtrágyázással összefüggő kiadások jelentős részét eddig éppen az alkalmazási költsé­gek jelentették. Ezek a költségek a vetéssel, a műtrágya keverésével, a földre való szállításával, stb. függtek össze. Hogyan kívánják a műtrágya­gyár dolgozói csökkenteni a szövet­kezetek költségeit? Elsősorban úgy, hogy a jövőben jobb fizikai tulajdon­ságú műtrágyákat termelnek, me­lyeknek a felszívódási aránya na­gyobb, mint az eddig ismert tápanya­goké. A tervek szerint az üzem meg­kezdi a magas tápanyagtartalmú, úgynevezett kombinált műtrágyák gyártását, melyek mind a három fő tápanyagot tartalmazzák. Mindemel­lett azonban a legfontosabbra — a nitrogéuműtrágyákra is gondolnak. Megkezdik a 33 százalékos ammónia­salétrom gyártását, amely az olyan aszályos esztendőkben, mint a tavalyi volt, felbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Megduplázhatjuk a termést Ha beletekintünk a világstatiszti­kába, nem nehéz megállapítani, mily óriási tartalékaink vannak még a mezőgazdasági termelésben. Búzából csak feleannyit termelünk egy hek­táron, mint például Dánia. A Német Demokratikus Köztársaság is jóval több terményt nyer egy hektár föld­ről, mint a szlovákiai szövetkezetek. Mi ennek az oka? Legelsősorban ta­lán a felhasznált műtrágya mennyi­ségében kereshető a lemaradás oka. E lemaradás behozásához 1970-ig (az 1955—1959-es évek átlagához vi­szonyítva) 30 százalékos átlagos hek­tárhozam emelkedést kell elérnünk — nitrogénből minden évben legalább 55 kilogrammot, foszforból 48 kilo­grammot, káliumból pedig 66 kilo­grammot kell a talajba juttatni. Ma még számokat lát az ember, ha elolvas egy-egy tudósítást az épülő Salai nagyüzemről. Néhány év múlva azonban ezek a számok búzára és cukorrépára, kenyérre és húsra vál­toznak. Ogy, mint az utóbbi tizen : hét év alatt már annyi terv vált valósággá. TÖTH MIHÁLY A KŰZELJOVÓBEN TELJES ÜTEMBEN MEGKEZDI A TERMELEST DÉL-SZLOVÁKIA BÜSZKESÉGE, A SALAI NITROGÉNGYAR. (CTK felv.) Második anyagbázisunk — a vegyipar Szlovákia vegyipari termelésének 10,6%-kal kell növekednie, hogy a mezőgazdaság elérje az ipar színvonalát • A cél: 200 kiló mű­trágyát hektáronként • Hét-nyolcezer új mérnökre van szükség N épgazdaságunknak talán egy olyan ágazata sincs, ahol ne találkoznánk vegyipari termékkel. A vegyipar úgyszólván minden ága­zatnak szállít nyersanyagot, s ezért joggal tartjuk második anyagbázi­sunknak. Indokolt tehát az is, ha az utóbbi időben egyre többet beszélünk a vegyipar fejlesztéséről. Ha a táva­lyi eredményeket vesszük alapul, nyomban kitűnik, hogy a vegyipar azon ágazatok közé tartozik, ame lyekre az óriási előretörés jellemző. Vegyipari termelésünk tavaly is 10 százalékkal emelkedett s a növeke­dés üteme Szlovákiában még gyor­sabb. Ezt főleg az teszi lehetővé, hogy Szlovákiában hatalmas vegy­ipari kombinátok épülnek és számos termelőegységet korszerűsítünk. Ezek közé tartozik elsősorban a bratislavai Slovnaft, mely a hagyományos gyárt­mányokon kívül több új termékkel látja el népgazdaságunkat. (így pél­dául petrokémial termékekkel, a po­lietilén és polipropilén néven ismert plasztikus anyagokkal.) A többi iparágazat fejlődése szem­pontjából felmérhetetlen jelen­tőségűek a plasztikus anyagok. Is­meretes, hogy a plasztikus anyagok­nak nagy jövőjük van a gépiparban, imert a belőlük készült gyártmányok­nál a legkorszerűbb munkamódsze­reket alkalmazhatjuk, a megmunká­lások igénytelenebbek, ugyanakkor lényegesen magasabb munkatermelé­kenység-növekedés érhető el A plasztikus anyagok lehetővé teszik a gyártmányok, gépek súlyának csök­kentését, emellett a beruházási költ­ségek is kb. háromszorosan csökken­nek. Ugyancsak nagy feladatok áli-r nak a vegyipar előtt a műszál gyár" tása terén. Bár textiliparunk fejlett, még ma is rá vagyunk utalva a nyersanyag behozatalára. Éppen ezért előtérbe kell helyezni a szintetikus műszál gyártását, annál is inkább, mert lényegesen növeli a textilipari áruk használat! értékét. Megemlít­hetünk egy példát is: ha a harisnya­nadrágokat kreppszilonból gyárta­nánk, sokkal tartósabbak lennének, gyártásukat kb. 60 százalékkal csök­kenthetnénk s az idén megközelítőleg 1500 tonna gyapotot takaríthatnánk meg a népgazdaságnak. így sorolhatnánk a további ágaza­tokat, ahol a plasztikus anyagok ki­válóan alkalmazhatók. Az építészet­ben például — a plasztikus anya­gokból készült épületelemek felhasz­nálása — lényegesen leegyszerűsíti és meggyorsítja az építkezést. Az ilyen épületelemek gyártásánál ugyanis meg van a lehetőség a na­gyobb sorozatgyártásra, s az egy la ,kásegység építésére fordított munka­igényesség az eddigi 1300 óráról 300 órára csökkenthető. Említést érdemel a szintetikus kau­csuk gyártása is. Habár ennek gyár­tásával a kezdet kezdetén tartunk, világviszonylatban a kaucsukfo­gyasztás terén a harmadik helyet foglaljuk el. A jelenleg épülő ka­jiacitások új any agokat, új kaucsuk­fajtákat is jelentenek. Ezek például lehetővé teszik a gumiabroncsok mi­nőségének javítását — a tűzálló kau­csuk viszont jó szolgálatot tesz a bá­nyákban, stb. K ülön figyelmet érdemel a me­zőgazdaság. Az idei állami terv a vegyiparban — a múlt évhez viszonyítva — a termelés 5,4 százalé­kos növekedésre számít. Szlovákiá­ban a vegyiparnak 10,6 százalékos gyarapodást kell elérnie. (Ez a növe­kedés annyit tesz ki, mint 1948-ban Szlovákia egész vegyipari termelése.) A CSKP XII. kongresszusának irány­elveiből kitűnik, hogy e növekedést elsősorban a kőolajfeldolgozás és a műtrágyagyártás fokozásával érjük" el. Az idei tervek szerint a nitro­génműtrágya gyártása — országos viszonylatban — 15,4 százalékkal, a foszforos trágyáé 8,6 százalékkal, vagyis lényegesen gyorsabban növek­szik, mint az egész vegyipari terme­lés. Ez vonatkozik a mezőgazdasági vegyszerek gyártására is, melyek szintén gyorsabbán növekednek, mint a vegyipari termelés általában. Az említett növekedést 90 százalékban új Ipari létesítmények biztosítják. Mint ismeretes, pártunk XII. kong­resszusa célul tűzte ki, hogy a mező­gazdaságnak 1970-ig el kell érnie az ipar színvonalát. E célkitűzés el­érése természetesen nemcsak a me­zőgazdaságon múlik, hanem a többi iparágazatokon ls. A vegyiparra eb­ből nem kisebb feladat hárul, min: a mezőgazdaság kemizálása. A terv­vek szerint például egy hektár me­Ez is segítség zőgazdasági földterületre 1970-ben mintegy 200 kiló műtrágyát kell biz­tosítani. Ha ezt a célkitűzést valóra akarjuk váltani, akkor — a múlt év­hez viszonyítva — a műtrágyák szál­lítását két és félszeresére kell nö­velnünk. Annak ellenére, hogy új kapacitásokat helyezünk üzembe, az 1964—67 közötti időszakban a mű­trágyagyártás üteme még mindig nem elégíti ki a mezőgazdaság szükség­leteit. Mezőgazdasági üzemeinknek műtrágyával való ellátása lényege­sebben majd az 1968—1970-es évek­ben fokozódik. T ermészetesen a mennyiségi gyarapodás egyben a minő­ségi javulást is megköveteli. A világ­szinvonalhoz viszonyítva ugyanis szá­mos vegyipari termék minőségével nem lehetünk elégedettek. Ezért nagy súlyt kell helyeznünk a vegyipari lé­tesítmények építésére, az eddigiek korszerűsítésére, s nem utolsó sorban a dolgozók szakképzettségének növe­lésére. A termelés és a munkaterme­lékenység növelése, valamint a ter­mékek minőségének javítása szem­pontjából döntő jelentőségű a vegy­ipari dolgozók műszaki és szakmai színvonala. Igaz, az utóbbi évek so­rán több ezer dolgozó nyert maga­sabb fokú szakképzettséget, mindez azonban nem elégíti ki az igényeket, A vegyiparnak 1970-ig hét-nyolcezer új mérnökre van szüksége, tehát a mérnökképzés különböző formáit lé­nyegesen ki kell bővíteni. A z idén a vegyiparban is meg kell teremteni a kedvező fel­tételeket a hétéves terv sikeres meg­kezdésére. Az egyik, alapvető felté­tele ennek az, hogy vegyiparunk ma­radéktalanul teljesítse idei tervfel­adatait. (ks). A talajnak, főként a szántóföld­nek nitrogénre, foszforra, mészre, i ásványi anyagokra, mikroele-mek­| re, mikroszervezetekre stb. van : szüksége, hogy megfelelő táplálé­kot nyújtson a növényeknek. Az egyik ilyen hatásos trágya a természetes humusz — a „Vita­hum", amely az összes alapvető tápanyagot tartalmazza. Mezőgaz­dáink számára e fontos trágyát a bratislavai Tőzeggyártó Üzem dol­gozói termelik ki, dolgozzák fel és szállítják hazánk úgyszólván valamennyi részébe. 1962-ben ele­get tettek feladataiknak, összesen 312 784 tonna Vitahumot és 128 701 tonna tőzeget termeltek. Múlt évi J feladataikat elsősorban a sládko­i vičovói üzem dolgozói teljesítették ^sikeresen: évi tervüket már de­' oember 15-ig teljesítették. 50 000 \ tonna Vitahumot termeltek, s az (év végéig további 2791 tonnát [ gyártottak terven felül. A hrabu­šicei üzemben a tervezett 35 000 tonna helyett 36 500 tonnát ter­| meltek, a sviti üzemben pedig | 40 800 tonna Vitahumot állítottak elö. A sládkovičovói üzemben a terv túlszárnyalásához — a többi dolgo­zón kívül — nagymértékben hoz­\ zájárult Horváth László munka­kollektívája, amely a szocialista ; munkabrigád címért versenyez. A hrabušicei üzemben jó eredmé­nyeket ért el egy nyolctagú kol­lektíva — jozef Popadic, jozef To­máškovič, Ľudovít Hodák stb., akik igen nagy teljesítményű szovjet gépekkel dolgoznak. A tőzeggyártó üzemek 1962-ben 1 még sokkal több Vitahumot szál­1 líthattak volna a mezőgazdaság részére, ha a vasutasok biztosítot­ták volna számukra a vasúti ko­csik tervezett mennyiségét. így például a hrabušicei üzemben a tervezett 3164 vagon helyett csak 1590-et állítottak be. Szükséges, hogy a vasutasok jobb munkaszervezéssel az idén kiküszöböljék e komoly fogyaté­kosságokat. s a tőzeggyártó tize- ? inek mellékvágányaira beállítsák L a szükséges vagonokat. Ez annál $ is fontosabb, mert a tőzeggyártó f vállalat keretében az idén 320 000. tonna Vitahum és 140 000 tonna tőzeg gyártását és elszállítását tervezik. (mm) /) ÜJ SZÖ 4 * 198 3 február 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom