Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-02 / 33. szám, szombat

Londoniak Bratislavában Ä Royal Philharmonic Orchestra vendégszereplése JANUÁR 28-AN ÉS 29-ÉN a bratis- Változatos programjuk alkalmat lavai hangversenyközönségnek kü- nyújtott, hogy kibontakoztassák sok­Ionleges zenei élményben volt ré- oldalú tudásukat. A műsor minden sze. Az élményt nemcsak azért ne- egyes számát salaktalanul, a kompo­vezzük különlegesnek, mert a Ion- zlcló sajátos jellegének mély meg­doni filharmonikusok bratislavai értésével tolmácsolták, vendégszereplése, élükön karmeste- Műsornyitö számukban: Brahms rükkei Sir Malcolm Sargenttal, ze- Akadémiai ünnepi nyitányában tel­ne! életünkben valóban esemény- csilantották az életvidám humort, számba megy, hanem elsősorban és a mű „enfant térrible" jellegét, ami főleg azért, mert egy rendkívül ér- Brahms súlyos egyéniségének alig tékes tulajdonságokkal rendelkező, ismert vonása. kiváló zenei testület muzsikálása- Debussy „a maga világában költő, ban gyönyörködhettünk. és enné! több senki sem lehet..." Miben állnak a Royal Philharmo­nic Orchestra leg­értékesebb tulaj­donságai? Min­denekelőtt a hang­zást kell említe­nünk, dús, telt, mégis tökéletesen zenekari hangzá­sukat, amelyről a legmasszlvabb tut­tlkban sem rikol­tanak ki éles vagy érdes színek. Tisz­ta örömmel követ­tük az együttes széles emocionális Ivét, amely a leg­gyöngédebb lírá­tól magával ra­gadó szenvedé­lyig terjed. A zenei szellemmel telített zenekar állápította meg róla Kodály Zoltán, amellett látható és hallható fegye- Vendégeink Debussy „Egy faun dél­lemmel, erős, de okosan tartott tem- utánja" című művének felejthetetle­peramentummal játszik. Vérbeli mu- nül szép előadásával tökéletesen el­zsikusok ültek a pódiumon, akik találták a hangot: az anyagtalanul nagyszerű hangszerművészetüket tovasuhanó zenében megelevenítet­szlvvel-lélekkel az előadott művek ték a költő világát. Különösen a szolgálatába állították. hangverseny második felének el­SIR MALCOLM SARGENT, aki hangzása után éreztük, hogy Beeth­egyôbként 1958-ban már vendégsze- ove n VIII. szimfóniájának előadá­repeit nálunk, nagystílű dirigens. s a minden szépsége mellett sem je­Karmesteri működésében nyomát lentette az est nagy élményét, sem találjuk a közmondásos angol A HANGVERSENY MÁSODIK RÉ­hidegvérnek. Ellenkezőleg, nagy tűz- SZÉBEN két angol zeneszerző kom­zel vezényel, a hatvannyolc eszten- pozíciójának kivételesen szép elő­dős karmester muzsikálásában fia- adása valóságos tapsorkánra ra­talos temperamentum az érett In- gadtatta a hallgatóságot. Az élmény tellektus tisztánlátásával párosul, melege kiült az arcokra és áthevi­Feltárja a művek lényegét, mindent tette a hangversenytermet, helyesen értelmez és mindent meg- A Royal Philharmonic Orchestra felelő világításba helyez. Vezénylési második hangversenye után azon­technikája roppant alkalmas árnya- nal továbbutazott Lengyelországba és lások és fokozások érzékeltetésére, onnan a Szovjetunióba visz az útja. akaratát szuggesztív erővel viszi át Mi pedig maradandó emlékként a zenekarra. Mozdulatai kifejezőek, őrizzük minden vonásában nagysze­de amellett csiszoltak, a zene leg- rű produkciójukat. Nagy a zene-ere-— nagyobb forgatagában sem válnak je: a zene nyelvén mindenki meg­szertelenné. érti egymást. HAVAS MÄRTA — A kosicei Műszaki Múzeum tizenötéves évfordulója Január 24-én volt tizenöt éve annak, hogy a kosicei Műszaki Múzeum megnyitotta kapuit a lá­togatók előtt. A múzeum dolgo­zóinak ez idő alatti tevékenysá­gét, leginkább az évről évre nö­vekedő látogatottság mutatja. Míg az első évben alig 5000, 1980-ban már 150 000 látogató nézte meg a múzeumot. A tizenöt év alatt összesen 960 000 nézője volt. E múzeum hazánk területén elsőnek vezette be a politechni­kai nevelést, megnyitotta jól fel­szerelt fizikai és vegytani labora­tóriumát, az energetikai osztályt. A kohászati osztály felállításával jól propagálja a Kelet-Szlovákiai Vasmű fontosságát. A múzeum előadástermében a különböző tu­dományos társulatokkal és intéz­ményekkel karöltve sok száz elő­adást, filmvetítést és hangver­senyt rendezett. Mint Szlovákia egyetlen műszaki múzenma jól teljesíti feladatát: a műszaki tu­dományok szeretetét és a tudo­mány terjesztését dolgozóink kö­zött. WAGENHUBER ADÉL. JESENSKÝ OTTHONÁBAN A londoni zenekar dirigense: Sir Malcolm Sa rgent (CTK jelvétele) Csehszlovák könyvek sikere AZ ARTIA — idegen nyelvű cseh­szlovák könyvkiadó a múlt évben 200 könyvet adott ki 15 nyelven, több mint másfélmillió példány­számban. Ezenkívül 20 gyermek­könyvet is kiadott 1 millió példány­számban. A könyvek többségét ka­pitalista országokba szállítják. AZ orosz, angol, francia és német nyel­vű kiadásokon kívül a múlt évben jelentősen megnövekedett a kereslet az északi államok nyelvén, továbbá az olaszul, spanyolul írott művek iránt. Gyermekkönyveket Indiába ls szállítottak. Ezek bengáli, hindu és tamili nyelven jelentek meg. Afrika országaiba is szállítanak gyermek­könyveket. A legnagyobb sikert „A világ festészete az Ermitázsban" kiadvány érte el, melyet a moszkvai idegen nyelvű könyvkiadóval együtt­működve adott kl az Artia. A könyvben a flamand és holland fes­tészetet ismertették?. 1983-ban az Ar­tia 220 új könyvet ad ki 15 nyelven és az előre tervezett példányszám valószínűleg meghaladja a 3 milliót. A bratislavai Smolenlckého 4. sz. magasan fekvő bérvlllájának egyik bejáratánál dombormű vonja magá­ra figyelmünket. Határozott, kutató tekintetű férfit ábrázol, Janko Je­senskýt, aki 1930-tól 45-ig írt eb­ben a házban. A lakószoba — ebédlőjében, ahol Jesenský oly sokat üldögélt, a dí­vány karfáján ott van a hamutartó, egy karmozdulatnyira a rádió, a másik sarokhoz közel, ahol az asz­szony helye volt, a testes, ezüst, eredeti orosz szamovár, — és sok­sok kép meg szőnyeg. A puritán hálószobában is magas könyvespol­cok támaszkodnak a falhoz. A sza­lonba franciásan gazdag kecses bű­torok és virágok. Változatlanul ma­radt meg a dolgozószoba a nagy író­asztallal és tartozékaival, az Under­wood írógép térképek, és könyv hátán könyv. Ez a kerete a közel­jövő Jesensky irodalmi múzeumnak, amelynek tervszerű rendezése az 1963-as év folyamán várható. Aa anyag tudományos feldolgozása fo­lyamatban van. Jesenský könyvtárát 5000 kötet képezi. Túlsúlyban vannak a szlo­vák és cseh szépirodalmi és politi­kai munkák. A magyar irodalom ls gazdagon képviselt. (Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, Mikszáth, Á Ma­gyar Remekírok díszes kötetei, a Klasszikus Regénytár stb.) Sok a né­met nyelvű mű. Tekintélyes helyett foglalnak el az oroszok. Ritkaság számba megy Puskin első gyűjtemé­nyes orosz nyelvű kiadása 1838-ból. — Páncélszekrény őrzi Jesenský ver­seinek kéziratát. Az egyik vitrin­ben családi fényképek sorakoznak, köztük az egyik Ős a nagy természet­tudós dr. Jesenius, aki a 300 évvel ezelőtti Habsburg ellenes cseh mozgalomban vett részt, és vértanű halált halt, majd az elszegényedett nemes szolgabíró apa, a 48-as harcok részese. Janko Jesenský, tizennégy éves korában veszítette el atyját, kl nem igen hagyott rá vagyont, annál inkább nemzeti öntudatot és művelt­séget. Már a késmárki gimnázium­ban írja első verseit, jogász korá­ban és Bánovce i nad Bebravou-1 ügyvédkedése alatt folytatja Irodalmi tevékenységét. Levelek jelzik Hviez­doslavhoz és Tajovskýhoz fűződő ba­rátságát. — Egy másik üvegszek­rényben háborús emlékek helyezked­nek el. A Krásna literatúra slovenská ki­adásában vonulnak fel Jesenský csi­szolt, szerelmes és hazafias versel, szúrós, könyörtelen epigrammál, gunyoros-humoros elbeszélései, s • kétkötetes, több nyelvre lefordított kritikai realista látású regény: a De­mokraták. Az államfordulat előtt a kispolgári erkölcsöket támadja. A várva várt csehszlovák polgárt köztársaság nem felelt meg elgon­dolásának, s regényében ennek új rendjét hevesen ostromolta. Az ún. szlovák állam alatt írt munkái a leghaladóbb szemléletűek. Tisžta em­berséggel tiltakozik a nácizmus kegyetlenségei ellen. A polgári világ­nézetű Jesenský fasisztaellenes írá­sai nemcsak a hitleri „rend és kul­.túra" dokumentumai, hanem bizonyí­tékok amellett, hogy az első szlovák nemzeti művész élete végén ráta­lált a történeti fejlődés irányában haladó helyes útra. A rendezés alatt álló múzeum a szlovák nemzet hálájának és Je­senský alkotása értékelésének méltó és szép megnyilvánulása. BÄRKANY JENÖNE MEREMLET mégis fiatal vagy. Orökiffú vagy, szép, mint maga a gyermekkor. Kit rejt voltaképpen megfényesedett or­cád? Szeretettel, szomorúan rámtekint: — Prédáló, egyszeri szegényle­gényt. Ott voltam a trencséni csatá­ban Rákóczi talpasat között. Jobbágy ivadék létemre megtanultam a fegy­verfogást. Urak vérét ontottam. Hát monid, megnyugodhattam-e valaha? Hogy császári mundérba kényszerí­tettek? Hogy tűrtem? Tűrtem, mert ez volt a kegyelem ára, de hamarost meguntam. Csak belévetettem magam a rengetegbe. Trencséntől Gömörig engem rettegett aztán minden uraság és pereputtya .., (Az ablak alatt, a vén csupasz fa ágán elkárogja magát egy szürke varjú.../ Csemnitzky uram, a szentmiklňsl di­csőséges magisztrátus vészbírója, a Jánošík-per pi Mrátora szólal meg valahonnan, talán a krónika súlyos kötete alól, vagy valami láthatatlan, sötét süllyesztőből. Rekedt, dühödt a hangja: — Rebellis paraszt, nagy hegyi rabló, útonálló, zsiványok kapitánya, vérét ontottad a domanizsai páter úrnak, megraboltad Schardon nemes tiszt úr ő feleségét, Zmeškal Vencel, Srposs János jóravaló polgárokat és kereskedőket, a trencsénmegyei Skal­ka uramat, még ki tudja hányat, bitó­ra veled! Jánošík nagyot dobbant, mintha rá akarna támadni láthatatlan ellenfe­lére. (Nem tudom valóságos dobban­tás volt-e, vagy csak a krónika vas­kos kötete verte a zajt, mely ebben a pillanatban egy óvatlan mozdula­tomra a deszkapadlóra hullt. j Messziről, nagyon messziről mintha Juríček anyó hangját hallanám: — Ne higgy neki fiam, Jánošík ke­zéhez ártatlan vér nem tapad. JÁNOSlK (mosolyog): Hallod? Hal­lottad? Juríček anyó ... Alakja a szoba homályába vész, vagy a falba tapadt. Talán egy-két perce elszundítottam a krónika felett? Kissé bosszúsan le­hajtok és felemelem a díszes kötésű vaskos füzetet, s mielőtt helyére te­szem, megtapogatom, nem esett-e kár benne? S tanislav Hanuliak kezében a Szabad Földműves egy régi példányával derűsen rám­nyitja az ajtót: r- Találtam valamit, ez talán ma­gát is érdekli. Az asztalon kiteregeti a régi újságot és egy kurzívval szedett rövid híradás­ra bök mutatóujjával. A terchovai és a gelléri EFSZ együttműködéséről szól a hír. A gellériek meglátogatták Terchovôt, a terchovaiak meg arató­ünnepségre készülnek le, Gellére. Te­hát még jóval a tavalyi aratás előtt íródott a cikk. — És megvalósult a látogatás? — De meg ám! Jóféle borral, ba­rackpálinkával kínálgattak... — A szeme elréved: — Micsoda föld, mennyi búza, kukoricái És a mi szö­vetkezetünk? össze se lehet hasonlí­tani vele. — Tetszett? — Tetszett. De nem ez a lényeg. Az együttműködésnek kézzelfogható eredményei is vannak. Az elmúlt esz­tendőben négy hónapon át itt legelt nálunk a gellériek százhetven növen­dékmarhája. Cserébe kapunk vagy kétszáznyolcvan mázsa kukoricát. — Kifizetődött? — Még mindig Ök Járnak jobban. A négy hónapi súlygyarapodás pénz­értéke Jóval felülmúlja a nekünk Jut­tatott kukorica árát. Am úgyse tudunk mit csinálni a rengeteg legelővel. Képzelje el: négyszáz hektár legelő. Kaszálni se tudjuk, legeltetni sincs mit. — Ne csodálkozzék. A meredek lej­tőkre legfeljebb kaszával, vagy az osztrák gyártmányú, kézzel vontatott kis géppel lehet feljutni. Ha le ls kaszáljuk, akkor ls kicsi a hozama: hektáronként tizenöt mázsa a legtöbb. Van egy százkilencven szarvasmar­hánk és háromszázőtven birkánk. Any­nyi legelőre kevés is, meg sok is. — Nehéz ezt megérteni. — Pedig egyszerű. Sok az elron­tott, elhanyagolt legelő. Az pedig té­lire szénát nem ad. Igaz, ki lehet hajtani rá a barmot, birkát, de kevés lévén, még az a fű ls kárbamegy, ami megterem. A kaszálókról begyűjtött széna meg kevés, szemestakarmány a mi éghajlatunk alatt alig terem. Hát ezért jó együttműködni az alföldi szö­vetkezetekkel. t — Más kiút nincs? — Ez az egyik módja. A másikJ a legelőjavítás ... hígtrágyás gazdál­kodás. Elérhetjük vele a húsz—negy­ven mázsás termést ts. Akkor körül­belül hét literre, esetleg többre lehet emelni a napi tejhozamot. így már kifizetődne az állattenyésztés. — Hát a juhtenyésztés? — Ahhoz ls csak takarmány, főképp széna kell. Mindenesetre kifizetődőbb lesz, mint a múltban. A múltévi no­vemberi kormányrendelet értelmében beadás fejében elfogadják a juhtejet és a tejtermékeket is. — Hát a szakosítás? — Az első lépés a legelőjavítás. Eb­ben az évben megépítjük a szükséges berendezéseket Hatvannégyben, hat­vanötben elvégezzük magát a legelő­feljavítást. Aztán jöhet a szakosítás. A járási nemzeti bizottsággal együtt elfogadható, szép tervet dolgoztunk ki. A mi falunk Horná Tužina, Lutiše, Belá és Lysica képezne egy szakosí­tott gazdasági egységet. Nálunk egy modern felszerelésű tenyésztelep lé­tesülne. Nyolcszáz—ezer darab nö­vendékmarhát nevelnénk itt a város­környéki szövetkezetek számára. Tárgyilagos, hűvös minden monda­ta. Hangja mélyén egy kis fáradtság bujkál, hűvösségében titkos melegség. Ez az ember úgy látszik így szokott álmodozni, pontos számadatokban és megvalósítható konkrét tervekben. Kissé restelkedve visszakanyarítom a szót a Jánošík-legendára: — A lapok szerint a Vrátna-völgy­ben gigantikus JánoSík-szobrot akar­nak emelni. — Semmi kifogásunk ellene. Talán díszére is válna a völgynek. Ml ter­chovaiak megelégednénk egy új kul­túrházzal, benne egy szerény népraj­zi múzeummal, mely Jánošíkról se fe­ledkezne meg. De még nagyobb szük­ségünk lenne jó utakra, vízvezetékre, üzleti hálózatra, s főképp vízszabá­lyozásra. Hiába, ha egyszer turista­központ lettünk, mindezt nem nélkü­lözhetjük. Örülök, hogy így fogja fel a dol­got. Burjánzó,-népi romantika helyett, józan, reális szemlélettel méri fel a jelenségeket, a Jelent is, a múltat is. Pedig bizonyosra vehetjük, hogy sn­hanckorában szeretett 6 ls rablőt-pan­dúrt Játszani. Talán nem is akart so­ha más lenni, csak Jánošík. BÁBI TIBOR Eszem ágában stnes eltúlozni a dolgot, értek már engem nagyobb s kellemetlenebb meglepetések' is vendéglői étkezéseim során. (Leg­utóbb például Handlován öntötték le a nadrágom forró fekete kávéval s bocsánatkérés helyett a pincér meg akarta velem fizettetni a kávét — mert állítólag az én lábamban botlott meg.) Mondom: nem aka­rok túlózni, mindössze arról van szó, hogy az imént felrobbant az asztalomra tett . tea. Elképesztő va­lami! Epp a koc­kacukrot akartam beletenni, amikor valóságos detoná­ció kíséretében, ezernyi darabra hül­lőt szét a pohár. A vendégek tágra­nyílt szemmel merednek rám, én meg rájuk bámulok csodálkozó, tjedt ábrázattal. — Kész merénylet — jegy­zi meg valakt a szomszédos asztal­nál. Körültapogatom magam, nincs-e valami bafom, érzem, hogy a vendé­gek ts azt lesik, nem vérzek-e vala­hol. — Semmi — állapítom meg félhangosan — egyáltalán nem se­besültem meg. A pincér, akt a rob­banó teát felszolgálta, futva érkezik az asztalomhoz — Mi az, mi történt? — Merénylet — vágom rá az imént hallott szót — úgy látszik, tea helyett plasztik-bombát szolgált fel. A pincér — tizenhat év körüli fiú — félszeg mosollyal az ajkán, mint­ha tényleg ő lenne a hibás: bocsá­natot kér; ügyesen összesepri az üvegszilánkokat és kicseréli az abroszt. Két perc sem telik el s előttem — a biztonság kedvéért most már csészében — úfra itt pá­rolog a tea. De ezzel még nem ért véget a do­log ... Jön a főpincér, meghajol és aziránt ér 'eklődik, hogy nem sebe­sültem-e meg. Egy karcolás sincs rajtam, mondom neki. Nem htszi el, csak ha megmutatom mind a két tenyerem. A főpincér iftán a nappalt mű­szak vezetője érdeklődik hogylétem iránt Kezd untatni q dolog, a végén még talán orvost ts küldenek a nya­kamra. Felhörpintem a teát A következő pillanatban megjelenik az előbbi pin­cér-fiú. — Parancsol még valamit? — érdeklődik udvariasan. — Feketét kérek. S már itt is a fekete... íme, — gondolom — egy kis baleset s at ember kivételes bánásmódban része­sül. De mit szól ehhez a többi ven­dég? Körülnézek... Rövid szemlélő­dés után megálla­pítom, hogy ma délelőtt a losonci Orava-vendéglőben mindenki „kivéte­les bánásmódban" részesül. A ki­szolgálás gyors, a pincérek udvaria­sak és előzékenyek. Szinte vadász­nak a megrendelésekre. Minden asz­talon tiszta abrosz. Valóságos pedan­téria. Hőfer Ferdinánd főpincér, mint egy mérnök áll az ablak mel­lett s félszemét behányva az aszta­lok s az asztalokra helyezett virá­gok „takarását" ellenőrzi. Néhány perc múlva kezdődik az ebéd ... Ebéd közben aztán megszáll az ör­dög, csak arra figyelek, mibe köthet­nék bele. Átnézem az étlapot és ki­választom a „magyar gulyástVárok és figyelem a kiszolgálást Egy ne­gyedóra múlva megkérdem a pin­cért, ml lesz az ebédemmel. A fiú csodálkozva néz rám. — Hiszen még ... A fefe nhez kapok, mert hirtelen ráfövök, hogy elfelejtettem megren­delni az ebédet A fiú mosolyog, az­tán fordul egyet és már hozza is a gulyást. Ebéd után megtudom, hogy a dél­előtti műszakban Hőfer főpincér ve­zetésével tizenegy pincér tanuló dol­zott és ügyelt a rendre és tisztaság­ra. Meggyőződésem, hogy a délelőtti vendégek közül egyedül én távozom elégedetlenül a vendéglőből. Egy kissé szégyeltem magam; a teámnak kellett felrobhani ahhoz, hogy a pincérek becsületes munká­ját észrevegyem. ZSELYl NAGY LAJOS igyfc 15 í HEmS^jmm Jp ||f j§ & Mm i «• 'ŕ' ^H.IlsC^ Éilll 31 BHraL * f ' ;8|§ * " J| UISMIbiyiljBHs^MI fanáCek „A ravasz rókácska" cím ú operája külföldön is nagyon nép­szerű Néhány hónappal ezelőtt a koppenhágai Kirélyi Opera tűzte mű­sorra Képünkön: Ellen Winther, a koppenhágai Királyi Opera művész­nője, „A ravasz rókácska" főszerepében. (CTK (felvétele) 1983. február 2. * ftj SZÖ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom