Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-02 / 33. szám, szombat

A z üzemi bízottság irodájában ** ketten várakoznak. Az egyik feyürődött arcú, kicsit már hajlott hátú jó. hatvanas férfi. A másik vára­kcső fekete szvettert, széles gallérú kmajtos inget visel, lábán, meg he­gyes orrú simicipő. Várakozás közben a fiú valami divatos táncdalt fütyö­részett, lábával verte hozzá a tak­tust, felsőtestével meg előre-hátra liimbálta magát. Az öreg csak nézegette a fiút, szá­ját több ízben már beszédre ls for­málta, de mikorra kiejtette volna az első hangot, mindig mintha vissza­riadt volna a szőlástől. Végül aztán az öreg zsebre vágta a kezét, majd mint aki kellemetlenül érzi magát, újra kivette zsebéből, az öklét és to­vább forgatta a sapkát. Két füttyszólam között aztán az öregnek mégis sikerült megszólítania fi fiút. — Ide szegődtél a gyárba? — Nem, — bökte ki egykedvűen b legény. És tovább folytatta a fütty-, koncertet, most már a lábát Is hány­ta-vetette jobbra-balra. Az öregember az ablak felé for­dult. Csodálkozásában mintha a fejét ls csóválgatta volna. Szólni azonban nem szólt vagy öt percig. A fiúnak, úgy látszik, eszébe jutott valami, vagy már megunta a fütyö­részést, mert hirtelen mozdulattal majdnem könyökig • zsebébe lökte kezét, aztán az öreg elé lépett. — Rosszul mutat a szalag, fater­kám, olajra akarok lépni. A múlt hó­napban kilencszázat, most meg alig hétszázat tettek a borítékba. Hát élet ez Így? Majd valami alkalmasabb hely után nézek. Az öreg szeme előtt meglobogtatta a fizetési szalagot. Az öregember tágra nyitotta a sze­mét és mintha valami, számára telje­sen érthetetlent mondott volna a fiú, csak bámult maga elé. — ...jobb helyet keresel? Hét van ennél a gyárnál jobb hely? Ennél a gyárnál jobb helyet keresni... mo­tyogta maga elé. — No, mi van, kisöreg, mi nem tet­ézik? — kérdezte szenvtelen arccal tt fiú. — Ugye, csak. tréfálsz, fiam. Mert Jó gyár ám ez, csak ... Többet nem szóltak egymáshoz, jnert nyílt az ajtó, belépett rajta az üzemi bizottság elnöke. Mögötte még valami négy funkcionárius jött a szo­bába. s s « — Novák bácsi — szólt az ÜB el­Böke az öreghez —, a vállalat ve­zetősége nagyra értékeli az ön negy­yenötéves munkáját. Kérjük, emlékül W" "" "•- 1 ­1" 1-' '•-"w—— fogadja el tőlünk ezt az oklevelet és ezt az Összeget... Az öreg csak hallgatta, de talán egy szavát sem értette a háromperces beszédnek. Azt sem vette észre, hogy az ÜB-elnök már a végéhez ért a szövegnek és a papírt, letette maga mellé az asztalra. Az ÜB-elnök elpirult, mert ügy tűnt neki, hogy az öreg tekintete éppen azon a gyűrött papírlapon állt meg, amit inár öt éve minden nyugdíjba távozó munkás búcsúztatására hasz­nált. Kicsit elszégyellte magát, de az­tán visszanyerte lélekjelenlétét, mert neki ls úgy tűnt, hogy az öreg Novák csak nézi a papírszeletet, de nem látja. A funkcionáriusok közül valame­lyik üveget vett kí a szekrényből, meg poharakat rakott az asztalra s töltött. — A Novák bácsi egészségére ... Az öreg Novák azonban mlritba nem is hallotta volna a szavakat. Ogy, ahogy az előbb a kezébe adták az okleve­let, meg a borítékot, megfordult és lassan ki­ballagott a szobából. Az Bt funkcionárius k'övé merevedett és jó időbe telt, amíg az egyik közülük szóhoz Jutott: — Hiába, az öreg felett eljárt az idő. Jobb ez neki Így. Pihenjen. Hat­vannyolc éves már. — Hatvannyolc — szólt egy másik. — De a szerszámgépműtfelyben eddig még senki se múlta felül Novákot. Érti a szakmát. s * * Sz ÜB-elnök egyedül maradt az irodában. Leült az íróasztal mögé, tett-vett még rajta valamit, aztán fel­tekintett. Meglátta a fiút. Csak most vette észre, hogy a mély fotelben, a sarok felé fordulva ott ül és egyked­vűen bámul valami folyóiratra. — Hát te...? —• Éri.. i — Megint baj vari veled? A fiú "a zsebébe nyúlt. Kihúzta be­lőle a fizetési szalagot, közelebb lé-: pett, aztán az íróasztalra tette. Kevés. Hétszáz. Nem élet ez Így. írja alá a kilépőmet. Itt van, a mű­helyvezető már aláírta. Ö szívesen elenged. — örül, hogy megszabadul tőled. Aztán aláírta a kilépőt. Le is bé-: lyegezte. " I K « Novák Péter a kávéházbari találko­zott újra a fiúval. Az öregember ak-' kor már-már azt hitte, bele is szokotf az üj életmódba* Két hete, a szom­széd tanácsára, aki már valami négy esztendeje nyugdíjbari vari, naponta délelőtt tíztől mindig a kávéházban ül. A törzsasztalnál. A társaság így nevezi azt a sarokasztalt, melyet a pincér mindig fenntart az öregeknek. A kivénhedt házmester például ren­delés nélkül ls élvárja már, hogy mikorra letelepszik a helyére, már ott legyen az asztalon az édeskevert. Az a másik nyugdíjas pedig, akit No­vák — persze csak úgy magában — kákabelűnek titulál, minden délelőtt megissza a maga tejeskávéját, amit ä kapncínernek nevez. De úgy Issza a kávét, hogy az embernek a gyomra fordul fel tőle. A cingár ember olyan csúnyán, gusztustalanul mártogatja kiflijét a tejeskávéba! És még gnsz­tustalanabbul veszi szájába az elázott kiflldarabokat. De Novák Péter már megszokta a társaságot. Vagy az is lehet, csak gondolja, hogy megszokta. És mikor már elhitette magéval — hogy milyen szép élet a nyugdíjas Aftífttfdífas | immiiimmimmmmiiiiimiimimiimiimiiimmimiiiiiii~ élet, egy délelőtt megjelent a kávé­házban a fiú. Az öreg mlndjőrt megismerte, de nem az a jelenet, ott az ÜB-elnök irodájában jutott az eszébe, hanem a műhely, ahol egyfolytában negy­venöt évig dolgozott. A fiú a szomszéd asztalhoz telepe­dett. A pincér odalejtett hozzá. — Egy pohár szódát és egy doboz gyufát — szólt a fiú. A pincér gúnyosan meghajolt. — Egy pohár szóda gyufával — tette le a tálcát a fiú elé. Az Öregek a szomszéd asztaltól fel­figyeltek a gúnyos hangra. Novák Péter intett a pincérnek. — Vigyen a fiúnak egy feketét, meg valami ennivalót. A fiún látszott, hogy éhes. Szinte nem is rágta, csak nyelte a virslit. Ažtán a kiflis kosarat dézsmálta meg derekasan. — Ogy rémlik, mi már találkoztunk valahol — szólította meg Novák Pé­tert. — A gyárban... az irodában. — Aha, most már emlékszem. —' Színpadias mozdulattal a homlokára ütött. — Nem Ismertél meg? — Alig. — Értem. És... mondd csak, ugye, visszamentél a gyárba? — Ugyan, ugyan, hova gondol? Havi hétszázért? Majd .eljön az Sri időm ls. Megtalálom .én a helyem. Egyelőre várok. — Mire vársz? A fiú nem felelt. Másnap újra találkoztak a kávé­házban. — Parancsol? — kérdezte a pin-. cér. A fiú nemet intett. — Várok valakire. Együtt akarunk reggelizni. A pincér, éppúgy, mint tegnap, meghajolt és távozott. A fiú a pincér háta mögött zsebre csúsztatott két kiflit. t • • Az öregek már hazafelé készülőd­tek, sorban fizettek a pincérnek. — Két deci borom volt, meg két kifli, diktálta be a fogyasztást Novák Péter. — Két kifli? — cso­dálkozott az egyik öreg. Hiszen maga nem is evett kiflit! ­— Azt fizetek, amit akarok. Az öregek nem értet­ték. Csak a fejüket csó­válták. A fiú pedig, ahogy észrevette, hogy az öreg a pincérnek az ő „fogyasztá­sát" Is bemondta, mintha ml sem történt volna, félrehúzta a függönyt és közönyös tekintettel kibámult az utcára. Kan Kettesben volt az öreg Novák a fiúval. Most ls a kávéházban ültek. A fiú fejéhez kapott és közben a zsebeit tapogatta. — Ejnye, milyen feledékeny va-; gyok: Otthon felejtettem a bugyellá-: rlsomat. — Megint otthon felejtetted. Érde­kes, mostanában elég gyakraÄ ott-: hon felejted. A fiú úgy tett, mintha észre se vet­te volna a megjegyzést. — Holnapig, vrsgy talán holnaputá­nig nem tudna egy kisebb összeget kölcsönözni? — Nem! Novák Péter úgy mondta kl ezt az egy szavas mondatot, hogy a negye-, dik asztaltól is felfigyeltek. A fiú percekig nem felelt. Aztári, persze, egy árnyalattal kevésbé pök­hendien, mint eddig szokta, mégis megszólalt. — Ha agyori csapnak sem értem. — f#t nem értesz? — A múltkor, anélkül hogy.kéTtem volna, reggelit fizetett. A rfikövet-: kező napon pedig, mikor ... — ...mikor- ellopföl két kiflftf vágott szavába az öreg. — Nevezzük így a dolgot — bólin­tott megadóan a fiú. — Loptam két kiflit. Csinálhatott volna belőle hű-: hót, de nem csinált, hanem kifizette. Most mér csak azt nem értem, miérť sajnálja tőlem azt a rongyos húsaj koronát. Hiszen megadom. — Nem adod meg. Ha nem dolgo-í zol, nem adod meg. — Nem dolgozol, nem dolgozoH} Hát csak munkával lehet pénzt szeí rezni? — Csak! Minden másfajta pénzn szerzést lopásnak tartok. — Azt ls, hogy én most...? — Azt ls. Nem mondom, ha meg­ígérnéd, hogy még egyszer megpró­bálod a gyárban... — A munkát? — Hát ml mást? Hiszen nem vagy te püspök! — Azt hiszi, felvennének? Ross2 hírem van az tizemben, örültek, hogy megszabadultak tőlem. Senki se bán-: k ód i k utánam. — Pedig kevés ember vari a gyár-: ,ban. Az én gépem is elárvult, hogy nyugdíjba mentem. Ä műhelyvezető panaszkodott, hogy máig se találtak rá embert. Kért, hogy szerezzek va-' lakit. Talán el se hiszed, de én rád gondoltam. — Ugyan, ugyan! Miért pont rám? Több selejtet csináltam, mint hasz­nálható alkatrészt. Már inaskorombari Is imlndig kétbalkezesnek szólítottak az oktatók. Kitalálták ezt a csúfnevet,­aztán többet nem ls nagyon, foglaft koztak velem. — Rosszul tették. Ha nemi így tet­tek volna, talán az én gépem se állna most olyan elhagyatottan. Pedig m-: dod milyen gépem volt nekem? — Nem tudom. Az öreg előrehajolt, mlnť ä létff-' kos, aki az ütőkártyát teszi la a má­sik elé. — Ha akarod', megmutathatom. Tu­dod, milyen esztergályost faragnék belőled? Most már, hogy nyugdíjas vagyok, ráérek. No, mit szólsz hož-: zá? Még ma beszélhetek az igazgat tóval. — Hát... ha úgý gondolja, meg* próbálhatjuk. k • a A z öreg előhúzta a bugyelláris^ egy ötvenest nyálazott k4 asztalra. — Hogy' addig Is legyen mihez nyúlnod. A fiú csak ennyit mondott Novák' Péternek: — Viszontlátásra, holnapi. — A gyárkapuban, — felelt az Q reg. TÖTH MIHÄLY CSONTOS VILMOS: CSIKORGÓ csizmában járok, Kalapomnál jégvirágok. Szürke felhőim alatt Bújócskát játszik a nap. REGEN, amerre elmentem, Subába bújt az ember, Farsangolt, tétlenkedett, S lefeküdt, ha este lett. . • ESTE ma, ha érkezik, A könyvet sokan felveszik. Tudják, úgy boldogulnak, la olvasnak, tanulnak. JA], magamról mindez kevés: Fényt lobbant az emlékezés: Egy szép napon énvelem Érkezett a győzelem! HIDEG VAGYOK? — el sem hiszed, Hisz azóta lángol szíved, Amióta szabad vagy, S a fényembe takarlak! , EZ IS SEGÍTSÉG ? A tanítónéni az első osztály­ban megkérdezi a gyerekaktfii: — Mondjátok csak, ki mivel Segít otthon az édesanyjának? Palkőnak semmi sem jut az eszébe, végill is kinyögi: — Az öltöztetésben. — Hogy érted ezt? — Ogy, hogy mikor anyuka Öltöztet engem, segítek nekil A szemtelenség netovábbja j — Mondd csak hugocskám, hogy '•udod elnézni, hogy szegény nagy­mama görnyed, miért nem segítsz Tiekil T alán éppen a tl falutokban és éppen a tl házatok­ban él két kisfiú. Testvérekés csupán egy esztendővel idő­sebb egyik a másiknál, visel­kedésük mégis megfoghatatlan rejtély volt szüleik és ismerő­seik előtt. Hogy miért? Pisti és Palkó játszótársaival, kis barátaival olyan kedves, en­gedékeny, jószívű volt, hogy jobb már nem Is lehetett volna. Soha senki nem kérhetett tő­lük olyat, amit meg nem tettek volna. Oda­adták labdájukat, játé­kaikat, könyveiket, gu­mlpuskájukat, egyszóval mindent a világon. Bezzeg vé­get ért mindkettejük szivé­ben ez a nagy jóság, enge­dékenység, mihelyt együtt voltak. Akár hiszitek, akár nem. bár mindig egyforma já­tékokat kaptak, mégis megis­merte ki-ki a magáét és olyan zenebona keletkezett pillana­tok alatt, ha csať egyetlen öjjal is érintette egyik a má­sikét, hogy zengett bele a ház. Ütötték, cibálták egymást és képesek voltak Összetörni, széttépni a vitatott játékszert, vagy könyvet, csakhogy a má­s'inak ne legyen. Nem enge­dett volna egyik a másiknak a világ minden kincséért sem. Nem használt sem szép szó, sem büntetés, a két gyermek egymással szembeni viselkedé­se változatlan maradt. Egy szép napon Pistit kézen fogta édesanyja és elvitte a kórházba mandulaműtétre. a hangja, amikor nagynehezen kinyögte: — Szervusz, Pisti, aztán vi­gyázz magadra, nehogy valami bajod legyen. — Anyuka, többé nem fogok neked segíteni. >- Miért, Szísenka? — Zsorka azt mondta, hogy én a rabszolgád vagyok. Ü &eminlt nem csinál otthon. ~ — Rendben van, Szása, egyezzünk meg. Te nem fogsz nekem segíteni, én sem neked. Áll az alku? Ha hazajössz az iskolából, készíts magadnak ennivalót, és vasald ki az Ingeidet. Reggelire pedig szerezz pénzt. — Apuka majd ad pénzt. — Miért adna? Hitzen te nem akarsz neki segíteni. Kis ideig hallgattak. — Hát akkor, hogyan egyezünk meg, Szása? Mindenki csak magának fog dolgozni, vagy segítünk egymásnak? — Oe miért mondja nekem Zsorka, hugy rabszolga vagyok? — Kérdezd csak meg tőle, miért lustálkodik, henyél úgy, mint valami nagyúr? Talán beteg? — Dehogy beteg, makkegészséges. — Akkor meg bizony szégyelheti magát, hogy nem segít az édesanyjának, meg az apjának. A szüleivel végeztet el mindent. Talán a szülei a rabszolgák? Ezt kérdezd csak meg tőle? — Holnap reggel biztosan megkérdem! A Druzsba című folyőlratből fordította* Rényei Edit, Galánta. I" napig nem lesz kivel marakod- — Neked hoztam, — legyen) nod, te rosszcsont. mivel játszanod, amíg haza J Palkőnak furcsán reszketett nem jössz. Pisti kibontotta a dobozt és majdnem elpityeredett, ahogy J belenézett: a dobozkában ott j lapultak Palkó legféltettebb' játék-kincsei. Egymásra nézett j Anyu és Pisti elment, Pal- a két gyerek és megértették, i kót pedig mintha kicserélték ho?»» alncs jobb dolog a vllá-j gon, mintha valakinek testvére ( van. % EZT KÖVETELI volna. Örökké csapongó, vidám § ^Y ÄZS,AI ANG0 L .... ^., . ... w A VILÁG BEKESZERETÖ KÖZVEI,EMÉNYE GYARMAT NAK: 2. Így lehet sal lerajzolni a egyetlen vonás­közölt ábrát: Az nyíl (Zárt — Na, Palkó fiam, búcsúzz el a bátyádtól, most néhány takaróra: kedve alábbszállt, szinte telje-^ vízszintes: sen eltűnt. Nem vágyódott S idézet első része a pajtásai, játékai után sem, ^^T^O, 'N.1%. .... csak üldögélt a jó meleg szo-^ j aínkb aá a'szén mellett a bábán. ^legfontosabb energiát szol­- 0 csak ne legyen se &mi |^ató ásv^ Majdnem baja, csak minél előbb haza- ^ szlovak ui. (vissza). 10. jöjjön szegény Pisti — gon­S Nem vak (ékezetfelesleg), dolta egyre Palkó. Még Anyu S12- Azonos mássalhangzók, vissza sem érkezett a kórház- £ ból, amikor a gvermek összes ie. Fiűnév. 18. Tér rejtett és féltve őrzött kincsei ^ szélei. 19. Kertés2szerszám. sorra átvonultak 'Pisti polcá-|22. Hamu magánhangzói. r § 23. Tova. 25. Kopasz — r a- i vissza. 26. KloUűk — ma­Végre megérkezett Annyu az gyárul. 28. Nem fel. 29. örömhírrel: S Ludolf-féle slzám. 30. Ária - Pisti túl van a műtéten, | g","™, a s: t. Ál­nagyszerűen sikerült. Néhány ^ latkert szlovák rövidítése, nap múlva hazajöhet. K-f-^Ä-"' ^ Palkó majdnem táncra per- S széj része. 6. Csük közepe. dülf örömébpn é<? addie kfl- * s- A2 idéz e' f°<y< a,Ss a USrt be­* oromeoen es addig MJ tík E N) n FéríIné v. 1 2. M a. a-'örgOtt míg Anyu meg nem s gyaro r' sM g J, bánya véros. 14. Kedd leérte, hogy az elsä látoga- n i :i3zep a. 17 Az eg yik szülő. 20. tásra fit is magával viszi. § Menyasszony. 21. Keresztül (éke­Aztán, amikor belépett a^zet nélkül). 24. Ebből áll a könyv. kórterembe és szégyenlős mo- ^ ? 7: Kínai hosszmérték. 28. Ská­sollyal odasietett bátyja ágyá- ^ laha nS­hoz, egy paplrdobozt tett (Beküldte: Kazán József, -f* l } f f 6 ' \ lü ? E=E é 9 10 11 —— 2SE u 1} 14 = 1P 16 -T —ľ n U 19 20 al 23 2* 2S y 16 ľ f 2Í " 1 -""" ti — 30 MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Többek között így lehet meg­oldani:' 3 8 7 6 2 6 6 7 8 3 2 1 3 2 1 6 7 8 5 2 1 0 2 6 4 7 8 9 7 3 2 3 8 7 6 2 4 3. Egy lehetséges megoldás: 13 O 9 © 8 © © o 5 o 10 o 15 O O o 12 © 11 O 7 4. Sok kicsi sokra megy. KIK NYERTEK: Műit heti fejtörőnk megfejtők közül könyvjutalomban részesül­nek: 1. "Csudai Mária, Pohronský Ruskov, 2. Halasi Béla, Nýrovce, 3. Parajos Magdolna, Piešťany, 4. Vargaestók Elemér, Zemp. Hrasište. 5. Szabó Mária, Rož­ňava. Leveleiteket és megfejtéseite­ket alábbi címre küldjétek: Üj Szó. Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. ÜJ SZÖ 8 * 1963 február 2. S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom