Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-02 / 02. szám, szerda

Antonín Novotný elvtársnak, a CSÉP KB első titkárának köztársaságunk elnökének újévi beszéde (Folytatás az t oldalról.) szusi határozatok végrehajtásáért. Méltán érte bírálat a központi szerveket a sok fogyatékosságért, méltán érte bírólat az állami és- gazdasági szervek számos dolgozóját azért, hogy nem eléggé felelősségteljesek és előrelátóak, közömbösek az emberekhez és tevékenységük zavarta a gazdaság helyes menetét, munkáját, keserűséget és bizalmatlanságot idézett elő. Ez a tapasztalat sok mindenre megtanított bennünket, arra ls, hogy krltlkusabbak legyünk magunkhoz és másokhoz, s ne tűrjünk olyasmit, ami zavarja a társadalom harmonikus fejlődését. Az ilyen bírálat állandóan szükséges, mint egy falat kenyér, mert életünk egyik kiegyenlítő tényezője és az egészséges fejlődés alapja. Persze ekadnak egyesek — ez mindig előfordul —, akik másként néznek a kongresszusra. Ezek rendszerint olyan emberek, akik eltemetkeztek irodájukban, az ablakból nézik az életet, vagy csak önző szűk érdekeiket látják, amelyek sokszor magas életszínvonalukból következnek. Mi mindent vártak ezek az emberek a XII. kongresszustól. Azt hitték, hogy szűk, egyéni vagy csoportérdekeiket fogja megoldani, aztán jöhet akár az özönvíz. Aztán vannak olyan egyének ls, akik osztályszempontokból nem értenek egyet a XII. kongreszszus tanácskozásával és határozataival, inert tudják, hogy a kongreszszus tárgyalásai végleg meghiúsították azt a reményüket, hogy valaha ls megváltozhatna a rendszer a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. E két csoport lényegében azonos platformon állott, mivel szűk önző, egyéni érdekek fűzik őket egymáshoz. Lényegében nincs köztük különbség. Ma ezek az emberek meglepődve látják népünk és a kommunista párt nagy egységét, a nép teljes bizalmának megnyilatkozását a párt és Központi Bizottsága iránt. Nem értették meg, hogy a helyzet nyílt elemzésének, valamint a párt Központi Bizottsága részéről a kongresszusi dokumentumban és a kongresszuson kifejtett bírálatnak értelme a problémák helyes megoldásának megtalálása volt, mert csak így haladhatunk előre. Bizonyára elnézik, hogy Újévkor is ezekről a dolgokról beszélek, de úgy vélem, nem árt. Ma minden dolgos kézre szükség van, ma minden pozitív erőt össze kell tömöríteni, hogy szilárd kapcsolatban és egységben végrehajtsuk a XII. kongreszszus határozatait. Aki továbbra is kivonja magát az egységből, az élet peremére kerül és így fog rá nézni népünk. Elvtársak! Nagy távlatok állnak előttünk, melyeknek megvalósításával eljutunk a kommunista társadalomig. Lépésről lépésre tovább fognak egyesülni és formálódni a szocializmus világeröi, főként a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista országok erői. Az a feladatunk, hogy keressük és erősítsük azt, ami pozitív, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz és küszöböljük kl azt, ami bennünket elválaszt. Ez az út vezet a szocializmus lehetőségeinek és erőinek megsokszorozására. Ez másként- nem is lehetséges. Ha marxisták, kommunisták vagyunk, látnuak kell, hogy — főként a gazdaságban — egyszer át kell lépnünk nemzeti határainkat, hogy lehetővé tegyük a tudomány és a technika teljes kibontakozását az egész szocialista tábor keretében. Ez kaput nyit a szocializmus előtt az egész világba és megmutatja a szocialista társadalom nagy távlatait és lehetőségeit a tőkés világgal szemben. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mi mindnyájan mindent megteszünk, hogy lépésről lépésre következetesen megvalósítsuk ezeket a nagy gondolatokat, amelyek döntően befolyásolják majd az emberiség sorsát, és az emberi társadalom fejlődését az egész világon. Nemcsak mi gondolkozunk és cselekszünk így Csehszlovákiában. Velünk együtt így gondolkoznak és cselekednek a szovjet, a lengyel, a román, a bolgár, a német, a magyar és a mongol elvtársak. űk is e nagy eszmék és szándékok megvalósításának szentelik minden erejüket. Az ő céljuk is a nagy politikai és gazdasági egység és a nagy társadalmi gazdaság megteremtése. Elvtársak és polgártársak! Ezért dolgozzunk mindnyájunk megelégedésére, teljesítsük következetesen a XII. kongresszuson jóváhagyott feladatokat, hogy fejlődjék az ország, a szocialista társadalom. A marxizmus-leninizmus, az elvtársiasság szellemében igyekezzünk magas fokú politikai öntudatot vinni egész életünkbe és minden cselekvésünkbe és így elősegíteni társadalmunk további szilárdulását. Ezzel járulunk hozzá legjobban a szocialista országok egysége nagy eszméjének érvényesüléséhez. Drága polgártársak és elvtársaki Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának, a köztársaság kormányának nevében és személyesen minden jót kívánjak Önöknek az új évben, hogy életünk elégedettebb és gazdagabb legyen, hogy jövőre ls békében éljünk. Békét és szabadságot kívánunk a világon minden embernek! A legjobb pionírok találkozása a párt és a kormány képviselőivel Űjévi ünnepség a prágai Várban A prágai Vár termeit újévkor már hatodízben töltötték meg a köztársaság valamennyi kerületéből érkezett legjobb pionírok, akik a hagyományos újévi ünnepség alkalmával a párt és a kormány képviselőivel találkoztak. Röviddel 14 óra után a Spanyol teremben, amelyet a fehéringes és piros nyakkendős fiatal látogatók töltöttek meg felhangzottak a pionírok harsonái. A jelenlevők viharos tapssal fogadják Jaromír Dolanský, Zdenek Fierlinger, Ji?i Hendrych, Drahomír Kolder, Antonín Novotný, Otakar Simünek, Viliam Široký, Alexander Dubček, Ľudmila (ankovcová, Bruno Köhler és Václav Slávik elvtársakat. Alois Neumant, Josef Plojhart, és Josef Kyselýt, a Nemzeti Front pártjainak képviselőit, dr. František Kahudát, iskola és kulturális ügyi minisztert s közéletünk további képviselőit. Ezután a feldíszített emelvényen tarka műsor kezdődik, amelyet a pionírok — az ifjúsági alkotóversenyek legsikeresebb résztvevői „A jövő idők partjai felé" címen készítettek elő. A prágai, bratislavai, České Budgjovlce-i, kladnói, gottwaldovi, Karlovy Vary-i és Slatinské Lazy-i együttesek versekkel, dallal, tánccal és " gyermekjátékokkal váltották egymást. Szerepükben mindannyian kifejezték a világ minden gyermeke közötti béke és őszinte barátság utáni forró vágyat és egyúttal a kommunizmus győzelmébe vetett szilárd hitet és meggyőződést, amelyhez mindannyian teljes erejükkel akarnak hozzájárulni. A Spanyol-teremben bemutatott műsor befejezése után Antonín Novotný elvtárs fiatal vendégeit uzsonnára hívta meg. Azután a pionírok csoportosan áthaladtak a Vár kivilágított helyiségein. Vendéglátóikkal együtt tekintették meg a Ji?i Wolker prágai színház színészelnek és az ifjúsági szervezet nejdeki csoportjának fellépését, Csehszlovákia sportolóinak, valamint a Nemzeti Színház opera- és balettegyüttesének szereplését. Nagy érdeklődéssel nézték végig a Hadsereggel Együttműködő Szövetség kiállítását a rádióelektronlkának a népgazdaságban, valamint az ország védelmében való felhasználásáról, elbeszélgettek a szakemberekkel az új technika alkalmazásáról a mezőgazdaságban, az űrhajózásról és számos már érdekes kérdésről. JINDŔICHOV HRADEC a múlt év decemberében ünnepelte távíró-összeköttetése fennállásának 100. évfordulóját. 1862-ben kapcsolták be Jlndfíchúv Hradecet a Ceské Budéjovice— Tfebon—Strál—j. Hradec—Brno távíróvonalba. Jlndflchüv Hradecben már 1871-ben csaknem 7000 táviratot adtak fel. A BRATISLAVAI ELEKTROTECHNIKAI MŰVEK dolgozM jelentősen hozzájárulnak a CSKP XII. kongresszusa egyik igen fontos határozatának teljesítéséhez. A határozat értelmében az energetikai üzemeknek biztosítaniuk kell a népgazdaságunk további fejlesztéséhez szükséges energiaforrásokat. Képünkön: Ján Varecka (jobboldalt) és Jozef Kršteník generátorokat szerelnek. (V. Pŕibyl — ČTK — felv.) A brotisiQvoi pionírok újévi ünnepsége (CTK) — A bratislavai pionírok az új esztendő első napját a Kultúra és Pihenés Parkjában Szlovákia politikai és közéletének képviselőivel együtt ünnepelték. * Január 1-én kora délután a pionírok és a szikrák csoportjai a Kultúra és Pihenés Parkja felé tartottak. Az újévi ünnepségre azokat hívták meg, akik a tanulásban jó eredményt mutattak fel és példásan teljesítették kötelességeiket a pionírszervezet csoportjaiban. A pionírok és a szikrák az öröm őszinte kifejezésével és lelkes tapssal üdvözölték körükben kedves vendégeiket: Karol Bacílck elvtársat, a CSKP KB Elnökségének tagját, az SZLKP KB első titkárát, Ľudovít Bénádét, Vasil Bifakot és Michal SabolCíkot, az SZLKP KB Elnökségének tagjait, a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottait, Daniel Futejt, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnökét, politikai és közéletünk további képviselőit. Az ünnepségen részt vett Ivan Alekszandrovics Sulgin, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, valamint a konzuláris képviseleti hivatalok Bratislavában akkreditált további vezetői és tagjai. OldHch Prokop, az SZLKP városi bizottságénak vezető titkára megnyitó beszédében értékelte a bratislavai pionírok sikereit a tanulásban, valamint a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére rendezett nagy akcióban,, „A bátrak rakétájában", amelyben nagy mennyiségű ócskavasat gyűjtöttek össze, több ezer facsemetét ültettek el és 800 000 brigádórát dolgoztak le. O. Prokop elvtárs kifejezte jókívánatait a pioníroknak eddigi sikereikhez, arra kérte őket, hogy főképpen „A légy résen" pionír-játék* ban fokozzák törekvésüket a tanulásban és a hasznos közéleti tevékenységükben. Hangsúlyozta a pártés a kormány gondoskodását legfiatalabb nenfzedékünkről és rámutatott arra, hogy a bratislavai diákok csupán a múlt évben 104 új tantermet és ú9 gyermekjátszóteret kaptak. A Kultúra és Pihenés Parkjában az esztrádcsarnokban „A pionlrvonat" című zenés, dalos ós táncműsorral kezdődött az örömteljes délután. Több mint egyórás tarka műsor keretében táncosok, énekesek, sportolók és szavalók léptek fel. A bratislavai pionírok politikai ős közéletünk képviselőivel felejthetetlen pillanatokat éltek át, örömteljesen és vidáman köszöntötték az 1963as esztendőt, amelyben ők is segítségükre lesznek hazánk dolgozóinak a CSKP XII, kongresszusán kitűzött feladataink teljesítésében, a boldogabb jövő felé vezető úton. M. M. Glider Szlovákiában (CTK) — Mihail Mojszejevics Glider, a II. csehszlovák partizándandár volt politikai biztosa december 31-én Szlováklába érkezett. Ez a dandár az 1944 és 1945-ös években részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban, valamint a német fasiszta megszállók elleni partlzánháborúban. Mihail M. Glider Január 1-én találkozott Ivan Alekszandrovics Sulginnal, a Szovjetunió bratislavai főkonzuljával. M. Glider, aki a szlovákiai partizánháborúnak kimagasló személyisége, négy napi bratislavai látogatás után a közép-szlovákiai kerületbe utazik. Kubáról /» rcán még ott volt a szl/! get napsugarainak nyo{ J/ m

ü— Kubáról beszéljek? *—'/<5Z van... Jaroslav ValáSek a könyvszekrényhez lépett, majd nyalábnyt régi és újabb kiadású könyvvel tért vissza. — Ugye meghökkent? Vallja be, attól tart, hogy én most itt a könyvekből, — sőt mi több — régi kiadású könyvekből jogok magának Kubáról beszélni. Nem, ettől nem kell félnie... A múlt év őszén, amikor Kubába készültem, Prágában végigjártam az antikváriumokat, megvettem valamennyi Kubáról írt könyvet. Ügy gondoltam, jó lesz egyet-mást megtudni e szigetről. A böngészés meglepő eredménnyel pégződött: taxival kellett hazavinnem ezt a kisebb könyvtárnak is beillő gyűjteményt. Jaroslav Valášek csak úgy találomra kihúzott egyet a könyvek közül és rátekintett' az első díszítő reklámhír det é sr e. „Ha jól akarja magát érezni —, olvasta az 1929-es kiadású prospektus-szerű könyvből, — nyaraljon a kubai tengerparton." Es a könyvkiadó állításának alátámasztására felvételeket mellékelt a szöveghez. Valóban napfényes volt a tengerpart, bársonyos a homok, mosolygós emberek sütkéreztek az azúr kék'karibi ég alatt. És mesés szépsé gü hölgyek mosolyogtak a képek rOl... — Ezt a könyvet is, éppúgy mini közülük a legtöbbet, magammal vittem ... Havannában kiszállva a repübeszéljek? J lőgépből, első utam a tengerpartra vezetett — mondta Jaroslav ValáSek. — Az ég most is olyan kék volt, mint a könyv tábláján... A tengerparton ugyanolyan luxusszállók sorakoztak, mint itt a képen. Csak az emberek voltak mások. Fürdőruhára vetkőzött katonák és egyetemista lányok magyaráztak valamit a köréjük sereglett rengeteg gyereknek. Közelebb léptem én is. A kisfiú és a milicista — Megtanulok én úgy úszni, mint Fidel tudott akkor, amikor a hajója süllyedt és a cápák közül is kiúszott? — Ha sokat gyakorolod, még jobban ts megtanulhatsz, — bólintott a katona és — aznap talán már századszor — újra megmutatta a helyes karmozdulatokat. A gyerekek pedig — most még csak a parton — valamennyien utánozták mozdulatalt. — A sziget belsejéből hozták ide a gyerekeket? — kérdeztem az egyik katonától. Kérdésemre az egyik tizenkét éves fiú válaszolt. — Ah, dehogy! Ott lakom én abban a házban, gyerekkorom óta élek ott. így mondta: „Gyerekkorom Óta". Es úgy látszik, komolyan vette az 'rniet, mert nem ts mosolygott. A katona meg a két lány köze ebb jött hozzám, de a fiú sem ma-adt el tőlünk. — Oszótaniol-,cmot rendezünk a part menti lakosság számára — — magyarázta az egyetemista lány, ól van... — mert a tenger mentén száz mérföldet is gyalogolhat az ember és alig talál az itteniek között olyat, aki tudna úszni... — A víztől féltetek, vagy a cápáktól? — fordultam a fiúhoz. — Az amerikaiaktól féltünk. Ha belemerészkedtünk a tengerbe, ahol az övék volt a part, meg is puskáztak bennünket. így Inkább nem fürödtünk ... — Az apád tud úszni? — Nem, ő is most akar megtanulni. — Es nem félsz a víztől? — Nerji — felelt a fiú, — amióta Fidel visszajött, nincs mitől félni. Aztán a ttzenkétéves „felnőtt" a többi gyerek felé tekintett és látva, hogy az egyetemista lányok versenyre készítették őket elő, faképnél hagyott bennünket és a hullámzó vízben a többiekhez rohant... Csehszlovákia — Julius Fučík Vége volt már az úszóversenynek és mi még mindig ott beszélgettünk a katonával, meg a két egyetemista lánnyal. Egy kicsit már meg ts feledkeztem a fiúról, amikor váratlanul újra megszólított bennünket. — Sajnos, csak a kilencedik lettem — mondta a katonának, és szomorúan a homlokát ráncolta. — De — csillant meg a szeme — holnap már legalább az ötödik leszek

t — No majd meglátjuk — szólt a lány. — Hát te, — fordult felém a fiú —, Kubában a cukornád mellett a dohány a legfontosabb gazdasági növény. Képünkön: szárítják a dohányt. (CTK felvétele) te miért beszélsz olyan furcsán spanyolul. Honnan jöttél? — Csehszlovákiából. A fiú tekintete komollyá változott. — Onnan, ahol Fučík élt? — Onnan. — Prágából? — Nem, PTefovből. Az csak kisváros. A cementgyárat építjük. Hallottál már felőle? — Hallottam, — felelte a fiú. — Az apám is az építésnél dolgozik. Hanem mondd* a Fučík ts olyan volt ugye, mint Fidel? — Olyan. — Nem hagyta magát! — Hát Fučíkot honnan ismered? — Olvastam a könyvét. Apám ts olvasta. En tanítottam meg őt írni és olvasni ts tőlem tanult... — Tőled? Es már tud? — Annyira megtanult, hogy most már az öregapámat, meg az anyámat ts taníthatja, ök ts el akarják olvasni Fučík könyvét. TÓTH MIHÁLY H § m** müAh