Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-02 / 02. szám, szerda

Antonín Novotný elvtársnak, a CSÉP KB első titkárának köztársaságunk elnökének újévi beszéde (Folytatás az t oldalról.) szusi határozatok végrehajtásáért. Méltán érte bírálat a központi szer­veket a sok fogyatékosságért, méltán érte bírólat az állami és- gaz­dasági szervek számos dolgozóját azért, hogy nem eléggé felelősség­teljesek és előrelátóak, közömbösek az emberekhez és tevékenységük za­varta a gazdaság helyes menetét, munkáját, keserűséget és bizalmat­lanságot idézett elő. Ez a tapaszta­lat sok mindenre megtanított ben­nünket, arra ls, hogy krltlkusabbak legyünk magunkhoz és másokhoz, s ne tűrjünk olyasmit, ami zavarja a társadalom harmonikus fejlődését. Az ilyen bírálat állandóan szükséges, mint egy falat kenyér, mert életünk egyik kiegyenlítő tényezője és az egészséges fejlődés alapja. Persze ekadnak egyesek — ez mindig elő­fordul —, akik másként néznek a kongresszusra. Ezek rendszerint olyan emberek, akik eltemetkeztek irodájukban, az ablakból nézik az életet, vagy csak önző szűk érdekei­ket látják, amelyek sokszor magas életszínvonalukból következnek. Mi mindent vártak ezek az emberek a XII. kongresszustól. Azt hitték, hogy szűk, egyéni vagy csoportérdekeiket fogja megoldani, aztán jöhet akár az özönvíz. Aztán vannak olyan egyé­nek ls, akik osztályszempontokból nem értenek egyet a XII. kongresz­szus tanácskozásával és határozatai­val, inert tudják, hogy a kongresz­szus tárgyalásai végleg meghiúsítot­ták azt a reményüket, hogy valaha ls megváltozhatna a rendszer a Csehszlovák Szocialista Köztársaság­ban. E két csoport lényegében azo­nos platformon állott, mivel szűk önző, egyéni érdekek fűzik őket egy­máshoz. Lényegében nincs köztük különbség. Ma ezek az emberek meg­lepődve látják népünk és a kommu­nista párt nagy egységét, a nép tel­jes bizalmának megnyilatkozását a párt és Központi Bizottsága iránt. Nem értették meg, hogy a helyzet nyílt elemzésének, valamint a párt Központi Bizottsága részéről a kong­resszusi dokumentumban és a kong­resszuson kifejtett bírálatnak értel­me a problémák helyes megoldásá­nak megtalálása volt, mert csak így haladhatunk előre. Bizonyára elnézik, hogy Újévkor is ezekről a dolgokról beszélek, de úgy vélem, nem árt. Ma minden dol­gos kézre szükség van, ma minden pozitív erőt össze kell tömöríteni, hogy szilárd kapcsolatban és egy­ségben végrehajtsuk a XII. kongresz­szus határozatait. Aki továbbra is kivonja magát az egységből, az élet peremére kerül és így fog rá nézni népünk. Elvtársak! Nagy távlatok állnak előttünk, melyeknek megvalósításá­val eljutunk a kommunista társada­lomig. Lépésről lépésre tovább fog­nak egyesülni és formálódni a szo­cializmus világeröi, főként a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsába tö­mörült szocialista országok erői. Az a feladatunk, hogy keressük és erő­sítsük azt, ami pozitív, ami köze­lebb hoz bennünket egymáshoz és küszöböljük kl azt, ami bennünket elválaszt. Ez az út vezet a szocializ­mus lehetőségeinek és erőinek meg­sokszorozására. Ez másként- nem is lehetséges. Ha marxisták, kom­munisták vagyunk, látnuak kell, hogy — főként a gazdaságban — egyszer át kell lépnünk nemzeti ha­tárainkat, hogy lehetővé tegyük a tudomány és a technika teljes ki­bontakozását az egész szocialista tá­bor keretében. Ez kaput nyit a szo­cializmus előtt az egész világba és megmutatja a szocialista társadalom nagy távlatait és lehetőségeit a tő­kés világgal szemben. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság, mi mindnyájan mindent megte­szünk, hogy lépésről lépésre követ­kezetesen megvalósítsuk ezeket a nagy gondolatokat, amelyek döntően befolyásolják majd az emberiség sorsát, és az emberi társadalom fej­lődését az egész világon. Nemcsak mi gondolkozunk és cselekszünk így Csehszlovákiában. Velünk együtt így gondolkoznak és cselekednek a szov­jet, a lengyel, a román, a bolgár, a német, a magyar és a mongol elv­társak. űk is e nagy eszmék és szán­dékok megvalósításának szentelik minden erejüket. Az ő céljuk is a nagy politikai és gazdasági egység és a nagy társadalmi gazdaság megte­remtése. Elvtársak és polgártársak! Ezért dolgozzunk mindnyájunk meg­elégedésére, teljesítsük következete­sen a XII. kongresszuson jóváha­gyott feladatokat, hogy fejlődjék az ország, a szocialista társadalom. A marxizmus-leninizmus, az elv­társiasság szellemében igyekezzünk magas fokú politikai öntudatot vinni egész életünkbe és minden cselekvé­sünkbe és így elősegíteni társadal­munk további szilárdulását. Ezzel já­rulunk hozzá legjobban a szocialista országok egysége nagy eszméjének érvényesüléséhez. Drága polgártársak és elvtársaki Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának, a köztársaság kormá­nyának nevében és személyesen min­den jót kívánjak Önöknek az új év­ben, hogy életünk elégedettebb és gazdagabb legyen, hogy jövőre ls békében éljünk. Békét és szabadságot kívánunk a világon minden embernek! A legjobb pionírok találkozása a párt és a kormány képviselőivel Űjévi ünnepség a prágai Várban A prágai Vár termeit újévkor már hatodízben töltötték meg a köztár­saság valamennyi kerületéből érke­zett legjobb pionírok, akik a hagyo­mányos újévi ünnepség alkalmával a párt és a kormány képviselőivel találkoztak. Röviddel 14 óra után a Spanyol teremben, amelyet a fe­héringes és piros nyakkendős fiatal látogatók töltöttek meg felhangzot­tak a pionírok harsonái. A jelenle­vők viharos tapssal fogadják Jaro­mír Dolanský, Zdenek Fierlinger, Ji­?i Hendrych, Drahomír Kolder, An­tonín Novotný, Otakar Simünek, Vi­liam Široký, Alexander Dubček, Ľud­mila (ankovcová, Bruno Köhler és Václav Slávik elvtársakat. Alois Neu­mant, Josef Plojhart, és Josef Kyselýt, a Nemzeti Front pártjainak képvi­selőit, dr. František Kahudát, is­kola és kulturális ügyi minisztert s közéletünk további képviselőit. Ezután a feldíszített emelvényen tarka műsor kezdődik, amelyet a pionírok — az ifjúsági alkotóverse­nyek legsikeresebb résztvevői „A jö­vő idők partjai felé" címen készí­tettek elő. A prágai, bratislavai, Čes­ké Budgjovlce-i, kladnói, gottwaldovi, Karlovy Vary-i és Slatinské Lazy-i együttesek versekkel, dallal, tánccal és " gyermekjátékokkal váltották egymást. Szerepükben mindannyian kifejezték a világ minden gyermeke közötti béke és őszinte barátság utá­ni forró vágyat és egyúttal a kom­munizmus győzelmébe vetett szilárd hitet és meggyőződést, amelyhez mindannyian teljes erejükkel akar­nak hozzájárulni. A Spanyol-teremben bemutatott műsor befejezése után Antonín Novot­ný elvtárs fiatal vendégeit uzson­nára hívta meg. Azután a pionírok csoportosan áthaladtak a Vár kivi­lágított helyiségein. Vendéglátóikkal együtt tekintették meg a Ji?i Wolker prágai színház színészelnek és az ifjúsági szervezet nejdeki csoportjá­nak fellépését, Csehszlovákia sporto­lóinak, valamint a Nemzeti Szín­ház opera- és balettegyüttesének szereplését. Nagy érdeklődéssel néz­ték végig a Hadsereggel Együttmű­ködő Szövetség kiállítását a rádió­elektronlkának a népgazdaságban, valamint az ország védelmében va­ló felhasználásáról, elbeszélgettek a szakemberekkel az új technika al­kalmazásáról a mezőgazdaságban, az űrhajózásról és számos már érdekes kérdésről. JINDŔICHOV HRADEC a múlt év decemberében ünnepelte távíró-össze­köttetése fennállásának 100. évfordu­lóját. 1862-ben kapcsolták be Jlnd­fíchúv Hradecet a Ceské Budéjovice— Tfebon—Strál—j. Hradec—Brno táv­íróvonalba. Jlndflchüv Hradecben már 1871-ben csaknem 7000 táviratot ad­tak fel. A BRATISLAVAI ELEKTROTECHNIKAI MŰVEK dolgozM jelentősen hozzá­járulnak a CSKP XII. kongresszusa egyik igen fontos határozatának tel­jesítéséhez. A határozat értelmében az energetikai üzemeknek biztosíta­niuk kell a népgazdaságunk további fejlesztéséhez szükséges energia­forrásokat. Képünkön: Ján Varecka (jobboldalt) és Jozef Kršteník gene­rátorokat szerelnek. (V. Pŕibyl — ČTK — felv.) A brotisiQvoi pionírok újévi ünnepsége (CTK) — A bratislavai pionírok az új esztendő első napját a Kultúra és Pihenés Parkjában Szlovákia politikai és közéletének képviselőivel együtt ünnepelték. * Január 1-én kora délután a pionírok és a szikrák csoportjai a Kultúra és Pihenés Parkja felé tartottak. Az új­évi ünnepségre azokat hívták meg, akik a tanulásban jó eredményt mu­tattak fel és példásan teljesítették kötelességeiket a pionírszervezet cso­portjaiban. A pionírok és a szikrák az öröm őszinte kifejezésével és lelkes taps­sal üdvözölték körükben kedves ven­dégeiket: Karol Bacílck elvtársat, a CSKP KB Elnökségének tagját, az SZLKP KB első titkárát, Ľudovít Bé­nádét, Vasil Bifakot és Michal Sabol­Cíkot, az SZLKP KB Elnökségének tagjait, a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottait, Daniel Futejt, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának el­nökét, politikai és közéletünk továb­bi képviselőit. Az ünnepségen részt vett Ivan Alekszandrovics Sulgin, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, va­lamint a konzuláris képviseleti hiva­talok Bratislavában akkreditált továb­bi vezetői és tagjai. OldHch Prokop, az SZLKP városi bizottságénak vezető titkára megnyi­tó beszédében értékelte a bratislavai pionírok sikereit a tanulásban, vala­mint a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére rendezett nagy akcióban,, „A bátrak rakétájában", amelyben nagy mennyiségű ócskavasat gyűjtöt­tek össze, több ezer facsemetét ül­tettek el és 800 000 brigádórát dol­goztak le. O. Prokop elvtárs kifejez­te jókívánatait a pioníroknak eddigi sikereikhez, arra kérte őket, hogy főképpen „A légy résen" pionír-játék* ban fokozzák törekvésüket a tanu­lásban és a hasznos közéleti tevé­kenységükben. Hangsúlyozta a párt­és a kormány gondoskodását legfiata­labb nenfzedékünkről és rámutatott ar­ra, hogy a bratislavai diákok csupán a múlt évben 104 új tantermet és ú9 gyermekjátszóteret kaptak. A Kultúra és Pihenés Parkjában az esztrádcsarnokban „A pionlrvonat" című zenés, dalos ós táncműsorral kezdődött az örömteljes délután. Több mint egyórás tarka műsor keretében táncosok, énekesek, sportolók és sza­valók léptek fel. A bratislavai pionírok politikai ős közéletünk képviselőivel felejthetet­len pillanatokat éltek át, örömtelje­sen és vidáman köszöntötték az 1963­as esztendőt, amelyben ők is segít­ségükre lesznek hazánk dolgozóinak a CSKP XII, kongresszusán kitűzött feladataink teljesítésében, a boldo­gabb jövő felé vezető úton. M. M. Glider Szlovákiában (CTK) — Mihail Mojszejevics Gli­der, a II. csehszlovák partizándandár volt politikai biztosa december 31-én Szlováklába érkezett. Ez a dandár az 1944 és 1945-ös években részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelés harcai­ban, valamint a német fasiszta meg­szállók elleni partlzánháborúban. Mihail M. Glider Január 1-én talál­kozott Ivan Alekszandrovics Sulgin­nal, a Szovjetunió bratislavai főkon­zuljával. M. Glider, aki a szlovákiai partizán­háborúnak kimagasló személyisége, négy napi bratislavai látogatás után a közép-szlovákiai kerületbe utazik. Kubáról /» rcán még ott volt a szl­/! get napsugarainak nyo­{ J/ m ü— Kubáról beszéljek? *—'/<5Z van... Jaroslav ValáSek a könyvszekrényhez lépett, majd nya­lábnyt régi és újabb kiadású könyvvel tért vissza. — Ugye meghökkent? Vallja be, at­tól tart, hogy én most itt a köny­vekből, — sőt mi több — régi ki­adású könyvekből jogok magának Ku­báról beszélni. Nem, ettől nem kell félnie... A múlt év őszén, amikor Kubába készültem, Prágában végigjár­tam az antikváriumokat, megvettem valamennyi Kubáról írt könyvet. Ügy gondoltam, jó lesz egyet-mást megtudni e szigetről. A böngészés meglepő eredménnyel pégződött: taxi­val kellett hazavinnem ezt a kisebb könyvtárnak is beillő gyűjteményt. Jaroslav Valášek csak úgy találom­ra kihúzott egyet a könyvek közül és rátekintett' az első díszítő rek­lámhír det é sr e. „Ha jól akarja magát érezni —, olvasta az 1929-es kiadású prospek­tus-szerű könyvből, — nyaraljon a kubai tengerparton." Es a könyvkiadó állításának alá­támasztására felvételeket mellékelt a szöveghez. Valóban napfényes volt a tengerpart, bársonyos a homok, mo­solygós emberek sütkéreztek az azúr kék'karibi ég alatt. És mesés szépsé gü hölgyek mosolyogtak a képek rOl... — Ezt a könyvet is, éppúgy mini közülük a legtöbbet, magammal vit­tem ... Havannában kiszállva a repü­beszéljek? J lőgépből, első utam a tengerpartra vezetett — mondta Jaroslav ValáSek. — Az ég most is olyan kék volt, mint a könyv tábláján... A ten­gerparton ugyanolyan luxusszállók sorakoztak, mint itt a képen. Csak az emberek voltak mások. Fürdőru­hára vetkőzött katonák és egyetemis­ta lányok magyaráztak valamit a kö­réjük sereglett rengeteg gyereknek. Közelebb léptem én is. A kisfiú és a milicista — Megtanulok én úgy úszni, mint Fidel tudott akkor, amikor a hajója süllyedt és a cápák közül is kiúszott? — Ha sokat gyakorolod, még job­ban ts megtanulhatsz, — bólintott a katona és — aznap talán már szá­zadszor — újra megmutatta a he­lyes karmozdulatokat. A gyerekek pedig — most még csak a parton — valamennyien utánozták mozdu­latalt. — A sziget belsejéből hozták ide a gyerekeket? — kérdeztem az egyik katonától. Kérdésemre az egyik tizenkét éves fiú válaszolt. — Ah, dehogy! Ott lakom én ab­ban a házban, gyerekkorom óta élek ott. így mondta: „Gyerekkorom Óta". Es úgy látszik, komolyan vette az 'rniet, mert nem ts mosolygott. A katona meg a két lány köze ebb jött hozzám, de a fiú sem ma­-adt el tőlünk. — Oszótaniol-,cmot rendezünk a part menti lakosság számára — — magyarázta az egyetemista lány, ól van... — mert a tenger mentén száz mér­földet is gyalogolhat az ember és alig talál az itteniek között olyat, aki tudna úszni... — A víztől féltetek, vagy a cá­páktól? — fordultam a fiúhoz. — Az amerikaiaktól féltünk. Ha belemerészkedtünk a tengerbe, ahol az övék volt a part, meg is puskáz­tak bennünket. így Inkább nem fü­rödtünk ... — Az apád tud úszni? — Nem, ő is most akar megta­nulni. — Es nem félsz a víztől? — Nerji — felelt a fiú, — amióta Fidel visszajött, nincs mitől félni. Aztán a ttzenkétéves „felnőtt" a többi gyerek felé tekintett és látva, hogy az egyetemista lányok verseny­re készítették őket elő, faképnél hagyott bennünket és a hullámzó vízben a többiekhez rohant... Csehszlovákia — Julius Fučík Vége volt már az úszóversenynek és mi még mindig ott beszélgettünk a katonával, meg a két egyetemista lánnyal. Egy kicsit már meg ts fe­ledkeztem a fiúról, amikor váratla­nul újra megszólított bennünket. — Sajnos, csak a kilencedik let­tem — mondta a katonának, és szo­morúan a homlokát ráncolta. — De — csillant meg a szeme — holnap már legalább az ötödik leszek t — No majd meglátjuk — szólt a lány. — Hát te, — fordult felém a fiú —, Kubában a cukornád mellett a dohány a legfontosabb gazdasági nö­vény. Képünkön: szárítják a dohányt. (CTK felvétele) te miért beszélsz olyan furcsán spanyolul. Honnan jöttél? — Csehszlovákiából. A fiú tekintete komollyá változott. — Onnan, ahol Fučík élt? — Onnan. — Prágából? — Nem, PTefovből. Az csak kisvá­ros. A cementgyárat építjük. Hal­lottál már felőle? — Hallottam, — felelte a fiú. — Az apám is az építésnél dolgozik. Hanem mondd* a Fučík ts olyan volt ugye, mint Fidel? — Olyan. — Nem hagyta magát! — Hát Fučíkot honnan ismered? — Olvastam a könyvét. Apám ts olvasta. En tanítottam meg őt írni és olvasni ts tőlem tanult... — Tőled? Es már tud? — Annyira megtanult, hogy most már az öregapámat, meg az anyá­mat ts taníthatja, ök ts el akarják olvasni Fučík könyvét. TÓTH MIHÁLY H § m** müAh

Next

/
Oldalképek
Tartalom