Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-02 / 02. szám, szerda

Győzedelmeskedjék a békés egymás melleit élés politikája Moszkva (CTK) — A Daily Express cimü angol napilap szerkesztősége megkérte N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökét, hogy az újév küszöbén válaszoljon a nemzetközi helyzetet érintő kérdésekre. KÉRDÉS: AZ ön nézete szerint milyenek az atomfegyver-kísérle­tek betiltásának távlatai és mi­lyen szemmel nézi az atom- és az általános leszereléshez vezető to­vábbi lépéseket? VÁLASZ: A leszereléssel kezdem, amelynek jelentőségét kérdésükben joggal hangsúlyozzák. Úgyszólván senki sem tagadja már, hogy a tartós békét a világon nem lehet biztosítani az általános és teljes leszerelés nél­kül. A leszerelés a háború vezetésé­re szolgáló anyagi alap elpusztítását, másrészt pedig a békés gazdasági élet gyors fejlesztése és a lakosság életszínvonala emelése anyagi és mű­szaki feltételeinek megteremtését je­lentené a világ minden országában. Ezt elismeri az Egyesült Nemzetek Szervezetének számos jó határozata ls. A Szovjetunió előterjesztette az ál­talános és teljes leszerelésre vonat­kozó szerződés tervezetét. A szerző­dés megvalósítása lehetővé tenné az atomháború veszedelmének haladék­talan kiküszöbölését és a világ 4—5 éven belül megszabadulna a fegyve­rek és a militarizmus terhétől. A nyu­gati hatalmakkal szemben több ízben engedékenységet tanúsítottunk a tár­gyalások folyamán, hogy lehetővé te­gyük a gyors megegyezést. Ennek ellenére a genti tárgyalásokon uralkodó helyzet nem kedvező. Ter|edel­mes beszédek hangzanak ott el, azon­ban a gyakorlatban semmi sem történik. Eddig nem nyert megoldást az általános és a teljes leszerelés egyik (ontos kér­dése sem. Ogy tűnik, hogy a tizennyolc­hatalmi leszerelési bizottság vitázó klub­bá változik. A nyugati nagyhatalmak genfi képvi­selői csupán a leszerelésről hangozta­tott általános frázisokra szorítkoznak, mialatt a NATO tanácsában és a nyu­gati hatalmak vezérkaraiban ötéves, hét­éves és további terveket kovácsolnak, amelyek közös célt követnek. Ez a cél a lázas fegyverkezés fokozása. Mindez azt a benyomást kelti, mintha a Genf­ben elhangzott megnyugtató beszédek a háború előkészítését szolgálnák. A nyu­gati hatalmak politikája két ellenkező vágányra terelődik: a leszerelésről ta­nácskoznak és emellett katonai előké­születeket foganatosítanak. Reálisan kell nézni a dolgokat. Ha ezt a politi­kát egy mozdonyhoz hasonlítjuk, akkor annak szükségképp ki kell siklanla. A Szovjetunió 1983-ban még kitartób­ban harcol majd a leszerelés problé­máinak Igazi megoldásáért. Ez minden nemzet létérdeke, nemcsak a diploma­ták ügye. Ebben a közös és céltudatos harcban a béke megőrzését, az általá­nos és teljes leszerelést követelő min­den erőt egyesítenünk kell. A népeknek határozottan szót kell emelniük, minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy az általános és teljes leszerelésre vo­natkozó szerződés már a közeljövőben valóra váljon. Emlékezzenek Hirosimá­ra! Gondoljanak a karibi válságra, ami­kor az imperialista tábor legagresszívab­ban gondolkodó vezetőinek csoportja csaknem kirobbantotta a termonukleáris világháborűtl A legfontosabb és legsürgősebb fel­adat az, hogy a leszerelés útján a világot megvédjük az esztelen, sőt egyenesen őrült erőkkel szemben, amelyek atombombáikkal a háború peremére sodorják az emberiséget. És most mondjunk néhány szót az atomfegyver-kísérletek beszüntetésé­ről. Az ENSZ közgyűlése a közelmúlt­ban felszólította az atomnagyhatal­makat, hogy 1963. január 1-től szün­tessenek be mindenfajta atomfegyver­kísérletet. A szovjet kormány hajlan­dó erre ráállni és ha a nyugati atom­nagyhatalmak az ENSZ felszólításá­val kapcsolatban azonos álláspontot foglalnak el, akkor 1963. Január 1-től kezdve sohasem kerül sor atomfegy­ver-robbantásra. Hajlandók vagyunk haladéktalanul aláírni az atomfegyver-kísérletek be­tiltására vonatkozó nemzetközi egyez­ményt, mégpedig örök időkre. Ennek az egyezménynek elérését most Nagy­Britannia és az USA ellenvetései gá­tolják, amelyek a föld alatti atom­fegvver-kísérletekre vonatkoznak. Tárgyaló feleink előtt már kijelen­tettük, hogy hajlandók vagyunk ele­get tenni követelményeiknek és to­N. Sz. Hruscsov interjúja a Daily Expressnek vábbi intézkedésekkel bővíteni a nemzeti biztosító rendszereket, a töb­bi között megfelelő számú automati­kus szeizmikus állomás létesítésével. Ügy véljük, most már feleslegesek a nyugati hatalmak ellenvetései az egyezmény aláírása ellen, amely bi­zonyos lépést Jelentene a leszerelési megállapodás eléréséhez. KÉRDÉS: Most, az újév küszö­bén milyen reménnyel tekint a berlini válság megoldása és a ber­lini probléma rendezése elé és mit javasol? VÄLASZ: Tudom, hogy az önök na­pilapja és olvasói megértik azt az aggodalmat, amelyet a Nyugat-Ber­linben uralkodó jelenlegi természet­ellenes helyzet, valamint a Német Szövetségi Köztársaságban mutatkozó fejlemények idéznek elő. Minden bi­zonnyal elegendő ok van az aggoda­lomra. Hitler százezer főnyi hadse­reggel kezdte meg a támadás elő­készítését, azonban a német milita­risták kalandor politikája a nemze­tektől mintegy ötvenmillió emberál­dozatot követelt. A nyugatnémet Bun­deswerhnek most már 400 000 ka­tonája és tisztje van. A Bundes­wehr élén Heusinger, Speidel, Förtsch, Kammhuber náci tábornokok állanak, akik szovjet, lengyel, jugo­szláv és francia földön halált oszto­gattak, akik Londont bombázták, el­pusztították Coventryt és vérrel árasztották el az európai országo­kat. A nyugat-németországi milita­risták és revansisták ugyanúgy, mint annak idején a hitleristák, állandóan „a szabad világ védelméről" beszél­nek, az úgynevezett kommunista ve­szedelemmel szemben. A nyugatnémet haderő a kommunizmus elleni harc­ról szóló deklaráció köpönyege alatt az atomfegyverek felé nyúl. Bonn­ban azt kürtölik világgá, hogy céljuk Moszkva sakkbantartása, emellett azonban arra gondolnak, hogy sakk­ban tartsák az egész világot. Manapság Európában hol történnek robbantások, hol hangzik ismét fegy­verdörgés? Éppen Nyugat-Berlinben. Igen, a robbanások Nyugat-Berlinben történnek, azonban a gyújtózsinórt Bonn­ból vezetik. Miről tanúskodik ez a tény? Hiszen az angol kormány ugyanúgy, mint az USA és Franciaország kormá­nya elismeri, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak semmi joga sincs e vá­rosra. A négyoldali egyezmények alap­ján ott semmi Joga sem lehet. Mivel azonban Nyugat-Berlin a NATO támasz­pontjává vált, és a Német Szövetségi Köztársaság a NATO aktív tagja, a há­rom nagyhatalom és közöttük Nagy­Britannia megszálló hatóságai nemcsak hogy törik, hanem még leplezik is a nyugat-berlini veszedelmes nemzetközi kilengéseket és provokációkat. Az önök napilapjának megfigyelője helyesen Irta, hogy Nyugat-Berlin atom­töltetre emlékeztet, amely mindaddig veszélyezteti a világot, amíg nem teszik ártalmatlanná. A Nyugat-Berlinben és az egész Európában uralkodó helyzet nor­malizálásához vezető út — mert Itt a revansisták és militaristák megfékezésé­ről van szó — a német kérdés békés rendezésén át vezet. Ebben az Irányban tulajdonképpen már sokat elértünk, de további erőfeszltéare van szükség. Meg kell akadályozni, hogy Európa közepén az események veszedelmes Irányt ve­gyenek. Ez kötelessége minden keleti és nyugati államnak, ha ma, amikor kiju­tottak a veszedelmes karibi válságból; nem akarnak még súlyosabb és ször­nyűbb válságba kerülni. A szovjet kormány azt javasolja, hogy ezt a feladatot ésszerű alapon kell meg­oldani. A fő vitás kérdést, a Nyugat­Berlinben állomásozó haderők kérdését is megegyezés útján javasolja rendezni. ! Hiszen pontosabban kifejezve nem a haderők nyugat-berlini tartózkodásáról, hanem arról van szó. milyen létszám­mal kell rendelkezniük, miiven orszá­gok csapatainak, milyen zászló alatt és meddig kell ott tartózkodniuk. A szovjet kormány javasolja, hogy a Nyugat-Berlinben állomásozó haderők ne képviselték a NATO országait, ha­nem a NATO zászlaját Nyugat-Berlinben az Egyesült Nemzetek Szervezetének lo­bogója váltsa fel. és az ENSZ bizonyos nemzetközi kötelezettségeket és funk­ciókat vállaljon magéra. Ez Nyugat-Ber­lin lakosságának érdeke. Ezzel Nagy­Britannia. Franciaország é» az USA ér­dekei sem szenvednek csorbát. Ezenkí­vül ez az Intézkedés a világbéke javára válik. Szeretnénk azt hinni, hogy az új év­ben a nyugati nagyhatalmak észre tér­nek és végül ls megtalálják azoknak a BULGÁRIÁBAN nagyszabású amnesztiát hirdettek. A nemzetgyűlés elnökségé­nek intézkedése alapján 4000 személyt bocsájtanak szabadon és további 2000 személy részleges amnesztiában része­sül. (CTK) NÉMETORSZÁG Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága december 30-án Hamburgban ülést tartott, amelyen Max Relmann, a KB első titkára beszédet mondott. A Központi Bizottság határo­zatot hozott, hogy a párt kongresszu­sát 1963-ban tartják meg. jóváhagyták az új alapszabályzat tervezetét. (ČTK) A KlNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG honvé­delmi minisztériumának szóvivője ki­jelentette, hogy a kínai határőr-csapa­tok dacember 30-án folytatták Tibetben és Slng-Tyiangban a kiürítést. Ugyancsak ki­vonták a csapatokat a kínai-indiai határ keleti és nyugati szakaszán is. (CTK) OSVALDO DORTICOS, Kuba elnöke a Cuba Socialista c. lapban azt írja, hogy a kubai mezőgazdasági terület felén már megvalósultak a szocialista terme­lési viszonyok, az ipari termelés 90 száz lékát az állami, vagy a szocia­lista szektor adja. (CTK) kérdéseknek kölcsönösen elfogadható megoldását, amelyek a második világ­háború maradványai, beleértve a nyu­gat-berlini helyzet normalizálását is. Ehhez szükségei, hogy tárgyalófeleink megértést tanúsítsanak a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a többi szocialista állam létérdekei iránt, amely államok az európai tartós béke biztosítására törekszenek. KÉRDÉS: AZ ön nézete szerint a karibi válságnak milyen követ­kezményei vannak a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére? VÄLASZ: Meg vagyok győződve, hogy ez a válság mély nyomot hagy a nemzetközi kapcsolatok terén. Volt olyan pillanat, amikor a világ felett az atomháború vésztjósló fellege tor­nyosult. A népek teljesen újszerű módon kezdtek a háború és a béke kérdésére tekinteni. Az emberiség az újévet nyugodt, békés légkörben, nem pedig a radioaktív porral fedett romok között fogadja. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy a karibi vál­ságban az ész politikája győzött. Ez a válság az államokat sokkal éleseb­ben és sürgősebben, mint bármikor ezelőtt, döntő kérdés elé állította: Vagy a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttélésemel­lett dönt, vagy a világot a háború örvényébe taszítja azzal az esztelen kísérlettel, hogy a maroknyi mono­polista akaratát rákényszerítse egy szabadságszerető kis nemzetre, az adott esetben a hősi Kubára. A vesze­delem „engedményt az engedmé­nyért" elv alapján nyert megoldást, nem pedig fegyverrel, amint egyes nyugati vezetők ajánlották. A karibi válság napjaiban szó esett arról, hogy most bátran és határozot­tan kell hozzáfogni az eddig megoldat­lan nemzetközi problémák konstruktív rendezéséhez és kibogozni annak a ve­szedelmes feszültségnek csomóját, amely újabb válságot Idézhet elő. Ezzel egyet­értünk. A békés együttélésnek sokkal szilárdabb és megbízhatóbb alapját kell felépítenünk, amely minden bizonnyal tartós lesz. A két egymással szemben álló fél között természetesen ideológiai ellentétek állnak fenn, amelyeket nevet­séges lenne tagadni. Azt a kérdést, melyik társadalmi rendszer jobb, melyik rendszer életké­pesebb, békés gazdasági versenyben kell megoldani minden nemzet szuverenitá­sának tiszteletben tartása mellett. A má­sik módot — a termonukleáris háborút — ki keli küszöbölni. Sajnálattal kell azonban megállapí­tanunk, hogy a Nyugaton még vannak olyan személyiségek, akik alighogy fel­ocsúdtak a karibi válság okozta meg­rázkódtatásbői, ismét „hidegháborút és erőpolitikát" hirdetnek. Ezeknek az em­bereknek nehézfejűsége és esztelensége sok kárt okozhat az emberiségnek és elsősorban azoknak a nemzeteknek, amelyek megengedik nekik, hogy nevük­ben beszélhessenek. Most, amikor az újévbe lépünk, hisszük, hogy a világon a Józan ész győzelmet arat, hogy a békés együtt­élés elvei a nemzetközi kapcsolatok oszthatatlan részeivé válnak. Hő óha­junk, hogy a népek a béke és az alkotómunka légkörében köszöntsék az 1963-as évet, de minden további esztendőt is. Ogy vélem, hogy ebben a remé­nyemben minden jóakaratú ember osztozik Nagy-Britanniában is. KERDES: Valószínűnek vagy kí­vánatosnak tartja-e, hogy a nagy­hatalmak döntő szerepet töltsenek be az egész világon? VÄLASZ: Ezt nem tekintem se va­lószínűnek, se kívánatosnak. Sem a Szovjetuniónak, sem az USA-nak nem kellene uralkodnia a világon. Az egyes államok egyeduralmának kor­szaka visszavonhatatlanul lejárt. Ezt csupán azok vonhatják kétségbe, akik ne«i akarják látni más államok nem­zetközi súlyát és tekintélyét. Ez pe­dig nem helyes. Most fokozottabb mértékben fontosabb minden kis és nagy állam hozzájárulása a tartós béke biztosítására irányuló közös tö­rekvéshez. Egyúttal azonban helyesnek tartom, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egye­sült Államok ma több okból felelős­séget vállaljanak a világbéke sorsáért. E két ország a legfejlettebb gazdaság­gal, a legnagyobb katonai erővel ren­delkezik. E nagyhatalmak kölcsönös megértése, kölcsönös együttműködésük­re irányuló készségük a vitás nemzet­közi problémák megoldásában az ENSZ alapokmánya és a békés egymás mellett élés elvei alapján, ma bizonyos mér­tékben befolyásolják a nemzetközi kap­csolatok helyzetét. Ezért foglalunk állást a Szovjetunió és az Amerika! Egyesült Államok jó éí ha lehet, baráti kapcsolatainak fejlesz­tése mellett. Kívánatos lenne, ha ebben az együttműködésben olyan szellem uralkodna, amilyen Franklin Roosevelt elnök idejében hatotta át kapcsolatain­kat. Ebben az irányban kellene fejlőd­niük a szovjet-amerikai kapcsolatoknak. Ogy vélem, hogy ez nemcsak a Szov­jetunió és az USA, hanem Nagy-Bri­tannia és a világ többi országai érde­keinek Is megfelelne. KÉRDÉS: Hogyan fognak fejlőd­ni a szovjet—angol politikai és gazdasági kapcsolatok? VÄLASZ: Állást foglalunk a Nagy­Britannia iránti kapcsolatok baráti fejlesztése mellett is. A szovjet—angol kapcsolatoknak pozitív szerepet kell betölteniük a nemzetközi életben. Szeretnénk együttműködni Nagy-Britanniával, mint a világ egyik legnagyobb ha­talmával, közösen szeretnénk megfé­kezni azokat a legagresszívabb és re­akciós erőket, amelyek ki szeretnék robbantani az atomháborút. Ha Nagy­Britannia állami és politikai képvi­selői akarnák, hozzájárulhatnának a Nyugat és a Kelet kapcsolatainak megjavításához. A szovjet kormány megelégedéssel fo­gadta az angol állami, politikai és köz­életi személyiségek nyilatkozatát, amely szerint a karibi válság felszámolása újabb lehetőségeket teremt a gyümöl­csöző munkára a leszerelés terén és az atomfegyver-kísérletek kérdésének meg­oldásában. Nbgy-Britannlában számosan szemmel­láthatóan újszerű módon tekintenek az idegen területen létesített katonai tá­maszpontok problémájára, támogatják az atomfegyvermentes övezetek megte­remtésének gondolatát a világ különbö­ző tájain, a többi között Közóp-Európá­ban ls. Hajlandók vagyunk Nagy-Britanniával mindenben együttműködni, ami valóban hozzájárulhat a béke megszilárdításá­hoz. Országainknak lehetőségük van a gaz­dasági és kulturális együttműködés fej­lesztésére is. Bővülnek kölcsönösen előnyös kapcso­lataink a tudományos-műszaki és kultu­rális téren. Egészben véve kedvezően fejlődik a kereskedelem és ez különö­sen fontos. Mindenkor azt a nézetet val­lottuk, hogy az államok közötti keres­kedelem békés politikai kapcsolataink fejlesztésének alapját képezi. Ezt meg­erősíti az emberiség történelme Is. Az angolok, akiket nem kell arra taníta­ni, hogy kereskedjenek, ezt nagyon jől tudják, talán sokkal jobban, mint bárki más. Az országaink közötti kereskede­lem fejlesztésére mind a két fél érde­kében sokat lehetne tenni. 1963-ban Moszkvában angol mezőgazdasági kiál­lítás készül. Küldöttségek és diákok ki­cserélésére is kilátás van. Ez nagyon jó. E kapcsolatokat a jövőben is fej­leszteni kívánjuk. KÉRDÉS: Ön személyesen mit remél az 1963-as évtől? VÁLASZ: Azt hiszem, hogy remé­nyem az újév küszöbén azonos sok millió ember reményével és óhajtá­sával az egész világon. Remélem, hogy az 1963-as esztendő az embe­riség békés fejlődésének és az alap­vető változásoknak az éve lesz az időszerű nemzetközi problémák meg­oldásában és a nemzetközi feszült­ség enyhítésében. Szilárdan meg vagyok győződve ró­la, hogy az 1963-as év a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer fejlesztésének és megszilárdításának, valamint a további sikereknek esz-í tendeje lesz azoknak a független ál­lamoknak megerősítésében, amelyek a gyarmati birodalmak romjain épül-i tek fel. Remélem, hogy az újeszten-: dő sok sikert hoz a gyarmatosítás végleges felszámolásáért folytatott harcban. A világ minden becsületes és haladó embere minden bizonnyal azt kívánja a fiatal szuverén álla-: moknak és a gazdaságilag elmara-: dott nemzeteknek, hogy a lehető leg-: rövidebb időn belül számolják fel a gyarmati uralom idejéből származó elmaradottságot és lehetőséget nyer­jenek arra, hogy részt vegyenek az időszerű kultúra és civilizáció vív-: mányaiban. Befejezőül az újesztendő alkalmá­ból sok .szerencsét, sikert és Jó egész­séget kívánok a Daily Express olva-: sóinak és az egész angol népnek. Újévi fogadás a Kremlben Moszkva (ČTK) — A szovjet kor­mány a Kremlben újévi fogadást ren­dezett, amelyen 1500 vendég vett részt, köztük Moszkva közéletének képviselői. Moszkva egyébként az újév előestéjén ünnepelte annak a 40. évfordulóját, hogy a Szovjetunió fővárosa lett. A fogadáson részt vet­tek az SZKP és a szovjet kormány vezető képviselői, élükön N. Sz. Hruscsovval, továbbá a külföldi kép­viseletek vezetői, a szovjet és kül­földi újságírók és más vendégek. Nyikita Hruscsov a fogadáson po­hárköszöntőt mondott a Szovjetunió népei egészségére, akik elsőként emelték magasra a harc vörös zász­laját és győztek. Ma e zászló alatt egy milliárd ember menetel. Nyikita Hruscsov köszöntötte a Csőmbe ismét Katangában Mesterkedések a kongói nép háta mögött G> Kongó kincseinek újrafelosztásáról van szó • U Thant nyilatkozata London (CTK) — A Reuter hírügy­nökség Jelentése szerint Csőmbe katan­gai szakadár-vezér visszatért Katangába. December 31-én érkezett Kolwegibe, ahol — a new-yorki Katangai Tájékoztató Szolgálat vezetője szerint — összeült Csőmbe „kormánya" is. Az ülésről köz­leményt adtak kl, amelyben Csőmbe „hallatlan képmutatással" vádolja az ENSZ-t. Párizs (CTK) — A Francé Presse hír­ügynökség közli, hogy az ENSZ képvi­selőjének jelentése szerint Elisabetvil­lében bevezették a kijárási tilalmat este 8 órától reggel 6-ig. A város utcáin éjjel-nappal a katangai rendőrség és az ENSZ járőrei cirkálnak, öt személynél többen nem gyülekezhetnek. Akit lopá­son érnek, a helyszínen agyonlövik. London (CTK) — A Reuter Jelenti, hogy a katangai ENSZ-csapatok parancs­noka december 31-1 sajtóértekezletén megerősítette, miszerint az ENSZ csa­patok elfojtották a katangai csendőrség gyenge ellenállását, elfoglalták a sza­kadárok rádióadóját és megszállták a kamlni fontos légi támaszpontot. Az ENSZ-csapatok parancsnoka klje­lentette, hogy katonái ellenőrzik az összes Elisabethvilléből Rhodesiába veze­tő útvonalat, de mint mondotta, gon dosan őrködnek afelett, hogy ne köze­ledjenek túlságosan a rhodésiai határ­hoz. New York (CTK) — Az ENSZ titkár­sága intézkedéseket foganatosított, hogy biztosítsák a Katangába visszatérő Csőm­be személyi biztonságát. A TASZSZ megfigyelője ehhez hozzáfűzi: bizonyos amerikai körök bizonyára úgy vélik, hogy az eddigi akciók elegendőek vol­tak Csőmbe „megnevelésére", s Itt az Ideje a lényegre térni — újra felosz­tani Kongó gazdaságát. Úgy látszik, mintha Itt lenne az ideje végre telje­síteni a Biztonsági Tanács határozatát Kongó területi egységének helyreállítá­sáról. A legutóbbi hírek azonban arról tanúskodnak, hogy másról van szó — az USA mesterkedéséről a kongói nép háta mögött. U THANT, az ENSZ főtitkára Január elsején nyilatkozott a katangai esemé­nyekről, s hangsúlyozta, hogy továbbra is a nemzeti megbékélés politikáját fog­ja követni, s a konkrét eredményeket ezekben a napokban várja. Kijelentette, hogy az ENSZ egyetlen törvényes kon­gói kormánynak a központi kormányt ismeri el. U Thant azt javasolja, hogy az Union Miniére konszern képviselője menjen Leopoldvillébe, s egyezzen meg a központi kormánnyal, a katangai csendőrség pedig váljék a központi nem­zeti hadsereg részévé. a szovjet szakszervezeteket, a szovjet hadsereget, a kommunista pártot, a világ kommunista pártjainak és szo­cialista országainak egységét, a bé­kés egymás mellett élést, a népek barátságát. Hruscsov elvtárs megemlítette Udall amerikai belügyminiszterrel folytatott beszélgetését. Az ameri­kaiak — mondotta Hruscsov — első vízi villanyerőműveink építésében se­gédkeztek, ma azonban megelőztük az USÁ-t a vízi villanyerőművek épí-: tésében. N. Sz. Hruscsov megemlítette, hogy az emberiség egy harmada ma a marxizmus—leninizmus tanítása alap ján építi új életét. Kijelentette: Az idő a kommunizmusnak dolgozik. Az SZKP KB és a szovjet kormány újévi köszöntője Moszkva (CTK) — Az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács a szovjet néphez in­tézett újévi köszöntőjében hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió népe biz­tos léptekkel halad a lenini úton fé­nyes jövője, a kommunizmus felé. Az újévi üzenet felsorolja a múlt évben, a szovjet hétéves terv negyedik évé­ben elért építfisikereket, kihangsú­lyozza a lenini békepolitika nagy győzelmét az agresszió erői felett. Az újévi üzenetben a szovjet vezető szervek megerősítik, hogy 1963-ban még aktívabb harcot folytatnak a bé­kés egymás mellett élés politikájának érvényesítéséért, a szocialista orszá­gok és az egész nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységé­ért 1983. január 1. * (}j SZÖ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom