Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-02 / 02. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁG ANAK NAP II APJA Bratislava, 1963. január 2. szerda * 30 fillér * XVI. évfolyam, 2. szám $ A marxizmus-leninizmus, az elvtársiasság szellemében igyekezzünk magas fokú politikai öntudatot vinni egész éle­tünkbe és minden cselekvésünkbe és így elősegíteni társadal­munk további szilárdulását. Antonín Novotný elvtárs újévi beszédéből Dolgozzunk mindnyájunk megelégedésére ­teljesítsük következetesen a XII. kongresszus határozatait Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB első titkárának, köztársaságunk elnökének újévi beszéde Kedves polgártársak, elvtársak! Az 1963-as évbe lépünk, amely számunkra azért is jelentős, mert az idén előkészítjük az 1964—1970. évi hétéves népgazdaságfejlesztési tervet. Mielőtt az előttünk álló felada­tokról beszélnénk, azt hiszem, helyes, ha visszatekintünk az elmúlt évre. Három héttel ezelőtt fejezte be ta­nácskozását Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának XII. kongresszusa, amelynek eredményei és határozatai több évre alapot adnak kommunis­ta pártunk, a Nemzeti Front, a kor­mány, az összes szervek, és az egész nép munkájának. E munka célja olyan anyagi-technikai bázis építése, olyan gazdasági, kulturális és politikai feltételek megteremtése, amelyek később lehetővé teszik az átmenetet a kommunista társadalom­ba, amint azt a XII. kongresszus egy­értelműen megállapította. Népgazdaságunk tavaly tovább fejlődött, növekedett közös nemzeti vagyonunk. Az elmúlt évben felme­rült komoly fogyatékosságok ellené­re — előzetes számítások szerint — — a teljes termelés tervét az ipar­ban 99 százalékra, ebből a kohóipar­ban 97,5 százalékra, a vegyiparban 101 százalékra, a nehézgépiparban 97,5 százalékra, az általános gépipar­ban 99.5 százalékra, a közszükségleti cikkeket gyártó iparban 101 száza­lékra teljesítettük. Mint a kongresz­szus is megállapította, a részleges eredmények ellenére a mezőgazda­ságban nem érjük el a tervezett szin­tet. A mezőgazdaságban a teljes ter­melés tervét tavaly kb. 88 százalék­ra teljesítettük, ebből a szemes ter­mények betakarítását 95,3, a cukor­répáét 81,6, a burgonyáét 73,2, a tej­termelési tervet 83,6, a húsfelvásár­lási tervet pedig 99,5 százalékra. Annak ellenére, hogy az 1962. évi tervet nem teljesítettük, az ipari termelés a tavalyelőtti évhez képest mintegy 6,2 százalékkal növekedett. A mezőgazdaság természetesen ki­sebb arányú fejlődést ért el. A kongresszus tanácskozásain már sok szó esett arról, miért nem fej­lődik a mezőgazdasági termelés úgy, ahogyan az kívánatos volna. Tavaly egy további ok is közreját­szott: a múlt évben kedvezőtlen volt az időjárás, a nagy aszály a kapás­növények csekély hozamában is éreztette kedvezőtlen hatását, s ez nagyon megnehezítette a takarmány­ellátást. Azt hiszem, a mezőgazdaság­ban a múlt év a legrosszabbak egyi­ke volt. A vízhiány a vízierőmű­vek teljesítményére is kihatott, mert teljesítőképességüket csak 92 száza­lékban használtuk kl. Ezért nagyon ésszerűen £ ;zdál­kodjunk a betakarított termények­kel, főként a takarmánnyal, hogy kitartson az új zöldtakarmányig. Annak ellenére, hogy mindenki tisztában volt a növénytermesztés helyzetével, a cukorrépa és a ku­korica betakarításának lefolyása nem azt bizonyította, hogy a já­rási és a helyi nemzeti bizottságok számos dolgozója, sok szövetkezeti elnök és állami gazdasági vezető fe­lelősségteljesen kezelte volna a fel­adatokat és igyekezett volna a ter­més mielőbbi betakarítására. A cu­korrépa esetében arra számítottak, hogy talán még jobban megnő. A kukorica betakarítását viszont va­lószínűen azért halogatták, hogyha majd még december elején megérik kinn a földeken, sok lesz az „ön­kéntes" betakarító, akik így látják el saját szükségletüket. Az egész társadalom érdeke, hogy minden termést betakarítsunk. A tár­sadalom azért hozta létre a nem­zeti bizottságokat, a szövetkezeti ve­zetőségeket, a mezőgazdasági üzem­igazgatóságokat, hogy törődjenek a mezőgazdasági termeléssel. Űk köte­lesek vele törődni, felelősségüket sen­ki sem vállalja ma­gára. Elvtársak! Ha majd a mezőgaz­daságban megszer­vezzük az új, egy­séges irányítást, nem a régi úton fogunk haladni, hanem a munka­eredmények, a rá­termettség, a fele­lősségérzet szerint kell kialakítanunk az irányító szerve­ket. A névleges bérek emelkedése, vala­mint a járadék- és betegbiztosítás, el­sősorban a föld­művesszövetkezeti tagok járadékbizto­sítása terén élet­beléptetett külön­féle szociális intéz­kedések alapján ta­valy tovább emel­kedett az átlag életszínvonal. A múlt évet ér­tékelve tehát lát­nunk kell, hogy nagymértékben az idei évtől függ, hogyan fog fejlőd­ni gazdaságunk és vele együtt szocia­lista társadalmunk a következő évek­ben. Ezért kommunista pártunk mun kájában a legfőbb és alapvető fel­adat a gazdasági fejlődés elősegítés" Jelentős nemzetközi események tör­téntek az elmúlt évben. A békéért, a nukleáris katasztrófá­tól fenyegetett emberiség megmenté­séért vívott nagy békeharc idősza­kát éltük át. Az amerikai imperia­listák betörni készültek Kubába, hogy erőszakosan megállítsák a kubai szo­cialista forradalom fejlődését, ismét érdekeiknek rendeljék alá Kubát. Önök bizonyára figyelemmel kö­vették a békéért, a kubai nép sza­badságáért vívott küzdelmet. A Szov­jetunióval, a szocialista országok né­pével, a • békeszerető emberekkel egyetemben a kubai nép mellett ál­lottunk. A Szovjetunió következetes békepolitikájának, a kubai nép, a bé­ke erői szilárd elszántságának kö­szönhető a háború elhárítása. Tudjuk, hogy egyes nyugati pollti­kusob a karib-tengeri válság idején képviselt szovjet álláspontból olyan következtetést vonnak le, mintha az erőpolitika meghátrálásra kényszerí­tene volna a Szovjetuniót, tehát ezért folytatniuk, illetve fokozniuk kell az erőpolitikát. E veszélyes politikai irányzat hir­detői között ismét Adenauer nyugat­német kancellár a hangadó. Mint lát­juk, Adenauer egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy szítsa a revansista, háborús uszítást. így csak az gondol­kozhat, aki revans­ra, háborúra gon­dol. Mi a béke kö­vetkezetes hívei vagyunk, s ezért lelkünk mélyéről beszélt Hruscsov elvtárs, amikor né­hány nap előtt ki­jelentette: „.. .győ­zött az ész, győ­zött a béke és a népek biztonsága". Az egész embe­riség, tehát Kuba népe is a Szovjet­unió bölcs és meg­fontolt lépésének köszönheti, hogy békében élhette át az elmúlt évet. A Szovjetunió bölcs és megfon­tolt lépése meg­állította az esemé­nyek veszélyes alakulását, s Kuba népének lehetővé tette, hogy folytas­sa szabad, szocia­lista hazája építé­sét. Az imperialis­ta agresszió nem érte el célját — a kubai forrada­lom leverését. A világimperia­lizmus agresszív körei meggyőződ­tek róla, hogy a szocialista álla­mok —• köztük a ml hazánk is — a béke megőrzése ér­dekében jól gondoskodtak védelmi ké­pességük megerősítéséről. A világ ismét meggyőződött arról, hogy a béke biztosításáról hangoztatott szavaink összhangban vannak tetteinkkel. A Szovjetunió oldalán továbbra is ezen az úton fogunk haladni, segíteni fo­gunk mindenkit, aki a szocializmus és a béke elveire akarja építeni éle­tét. A XII. kongresszus világosan be­szélt ezekről a kérdésekről, s bizo­nyára mindnyájan gondosan tanulmá­nyozták a kongresszus megállapítá­sait. Ma már elmondhatjuk, hogy a XII. kongresszusnak nagyon pozitív Az új év váljék közös művünk nagy sikereinek esztendejévé A szovjet államférfiak újévi üdvöziő távirata ANTONÍN NOVOTNÝ elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, VILIAM ŠIROKÝ elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökének Prága A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és az egész szov­jet nép nevében Önöknek és Önök útján Csehszlo­vákia testvéri népének az újév alkalmából a legfor­róbb üdvözleteinket és jókívánatainkat küldjük. Az elmúlt évben nemzeteink és a többi szocialista ország népei újabb nagy sikereket arattak a szocializmus és a kommunizmus építésében, valamint a békés együttélés lenini külpolitikájának érvényesítésében. Országaink népeit a szövetség és a testvéri barát­ság megbonthatatlan kötelékei fűzik egymáshoz és bátran haladnak óhajtott céljuk, a kommunizmus felé. Csehszlovákia dolgozói a CSKP XII. kongresz­szusa határozatainak teljesítésére törekednek. A kong­resszus kidolgozta a fejlett szocialista társadalom építésének, valamint a kommunizmus építésére való folyamatos átmenet feltételei előkészítésének prog­ramját. A szovjet nép, amely Csehszlovákia népének hű és megbízható barátja, teljes szívből még nagyobb si­kereket kíván a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóinak gazdasága fejlesztésében, a békéért, a szocialista társadalom országainak és az egész világ békeszerető erőinek barátságáért és sziklaszilárd egységéért folytatott harcban. A nemzetek közötti béke és barátság nevében vál­jék az új év közös művünk nagy sikereinek eszten­dejévé. Napról napra virágozzon és szilárduljon orszá­gaink népeinek nagy testvéri barátsága. N, HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke L. BREZSNYEV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke visszhangja volt a dolgozók körében, akik magukévá tették a kongresszus határozatait. Nagyon fontos, hogy a dolgozók egyrészt helyesen fogják fél a szocialista haza további fejlő­désének biztosítására tett intézkedé­sek jelentőségét, és munkájukkal részt vegyenek az intézkedések vég­rehajtásában, másrészt közvetlenül vegyenek részt a szocialista társada­lom fejlesztésének szervezésében és irányításában. Ez a XII. kongresszus határozatai-i nak fontos vonása. Számítunk arra, hogy a szocializmus iránt odaadó emberek magukévá teszik és teljesí­teni fogják a kitűzött feladatokat, s ugyanakkor törődni fognak azzal is, hogy ezeket mindenütt következete­sen végrehajtsák. Ezért újra vissza-; térek a XII. kongresszuson elhang-: zott zárszóhoz, és újra ismétlem: Most tapasztalatainkból kiindulva ki kell igazítanunk mindent, ami nem felelt meg, ki kell küszöbölnünk azt, ami rossz volt, hogy szilárdan előre­haladjunk, (munkánkkal biztosítsuk a köztársaság fejlődését, a dolgozók gazdag életét. Most minden attól függ, hogyan hajtja végre a gyakor-. latban a XII. kongresszus határoza-: tait a kommunista párt — a Közpon-s ti Bizottságtól valamennyi alapszer-; vezetig —, a kormány, valamennyi állami és gazdasági szerv. Igen, elvtársak, most az a fontos, hogy a kongresszus következtetései az egész népgazdaságban, az irányító munkában és mindenütt érvényesül­jenek. A szép szavak még nem ad­nak több acélt, sem több gabonát, és egyebet. A nap feladata: a tárgyis-. meretre támaszkodó szilárd, rendsze­res szervező és irányító munka, a következetes felelősségérzet alulról felfelé és felülről lefelé. Megköve­teljük, hogy azok, akikre döntés van bízva, tárgyismerettel döntsenek. A pártszervek dolgozóitól az állami és társadalmi szervek dolgozóiig min­denkinek hasznára lesz, ha a mun­kahelyen szerzett tapasztalataira fog támaszkodni munkájában, ha a fon­tos ügyekben hozott döntés előtt kö­telességének fogja tartani a határo­zatot és a döntést végrehajtó elvtár­sak véleményének kikérését egyik­másik kérdésben. Az irányító munka nem jelent és nem jelenthet csak üldögélést a hivatali szobában és parancsolgatást. A prob­lémák helyes megoldása az elinté-. zendő ügy ismeretét jelenti. Azt hf-: szem, ezért bizonyára nagyon szí­vesen látják maguk között a minisz­ter élvtársakat, a miniszter-helyette­seket és minisztériumi, nemzeti bi­zottsági vezető elvtársakat, a párt­szervek vezetőit, és tapasztalataik­kal, szakismereteikkel szívesen segí­tenek nekik sok mindent megoldani. Ez is egy formája annak, hogyan teljesítsük a XII. kongresszus hatá­rozatának azt a pontját, mely meg­állapította, hogy társadalmunk a pro­letárdiktatúrából egyetemes népi állammá fog fejlődni. * Egyre többet és többet fogunk követelni és ra­gaszkodni fogunk ahhoz, hogy a dol­gozók felelősségérzettel döntsenek munkaterveinkről, a gazdasági fel­adatokról stb. A felelősségérzetről szólva nem csupán a vezetők egyoldalú felelős­ségére gondolunk. Ez minden egyes dolgozó esetében a munkateljesítmé­nyért, a termékek minőségéért, a munkafegyelem betartásáért érzett felelősséget is jelenti. A felelősség­érzetet mindenki magában nevelje ki, hogy így részt vegyen a munka­tervről, az üzem, a részleg a szövet­kezet stb. gazdálkodásáról való dön­tésben. Ojra kiemelem, hogy nagyon sok ember így értelmezte a XII. kong­resszust. Meggyőződésünk, hogy min­den erejüket latba vetik a kongresz­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom