Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-11 / 11. szám, péntek

filmek 4 A mozikban a hazai ERŐD A RAINÁN clmü filmen kívül, mellyel külön foglalkozunk, két különböző értékű úf ftlm kerül műsorra. Az egyik, Ta­mara Rogyionova rendezése: ÖNTUDATOSODÁS nagy téma után nyúló, de keveset mondó művészek alkotása. A film már annak Idején a szovjet kritika pergőtüzébe került, mert néhány te­hetséges színész szerepeltetése elle­nére is csak vérszegény, a való élet mögött kullogó alkotás születhetett a téves koncepció alapján. Ezért nemcsak a rendező, hanem a forga­tókönyvíró Golburt és Krakovszklj is felelős, mert a film sematikus, na­gyon paplrlzű alakjait éppen a rossz dramaturgiai elképzelés szülte. Első­sorban a főszereplő két Migunov alakja torz. Az élet útján elinduló, de helyét nem lelő, tévelygő Kosztya magára találása, beilleszkedése az új társadalom építőinek nagy sere­gébe bonyolult folyamat, melyet a film alkotói nagyon leegyszerűsítet­tek és erőltetetten oldottak meg. Ilyen megoldásokat az élet nem Is­mer. Az Idősebb Migunov, leningrádi Kl­rov-gyári munkás jellemábrázolása is kifogásolható. Szigorú feddő szavai frázisként hatnak, mert a másik ol­dalon az derül ki, hogy valójában nem ismeri a fia benső énjét, elzár­kózott rideg erkölcsprédikáló, pedig bizonyára nem így akarták őt beállí­tani a film alkotói. Hagyományos témához, az antifa­siszta ellenállási harc történetéhez térnek vissza A HÁBORÚ TÖRVÉNYE című olasz film alkotói. A film tör­ténete hasonlít a már régebben be­mutatott Oroszlánok napja című olasz film történetéhez, azzal a különbség­gel, hogy itt jobban kidomborodik a cselekmények lélektani része. A tör­ténet központjában egy olasz kisvá­rosban operáló partizáncsoport áll, mely levegőbe röpíti a vasúti síne­ket. A nácik harminc túszt akarnak agyonlőni a robbanásnál meghalt három német katonáért. A letartóz­tatottak családtagjai egy nagyszájú órást gyanúsítanak, hogy megment­sék övéiket. A gördülékeny filmcse­lekményeket eddig jelenetről jele­netre fokozódó feszültség hatja át, mely akkor oldódik meg, amikor jelentkezik Maroo, az egyik partizán, e merénylet Igazi elkövetője, hogy megmentse az ártatlanul elítélt órást. Bruno Paollnelli, a film rendezője ügyesen állította be azokat a jelene­teket, amelyek az önmagával vívódó Marco tusáját és elszánását tükrö­zik. Az olasz filmesek munkájára jel­lemző, hogy az utóbbi időben szán­dékosan viszik filmjeikbe a kimon­dottan lélektani konfliktusokat, mert a szigorú cenzúra miatt nem mernek mélyebb, szélesebb, átfogóbb társa­dalmi problémákat feszegetni, hisz kiderülne, hogy Olaszország mai urai hűtlenek lettek az antifasiszta nem­zeti ellenállási mozgalom szellemé­hez és cimborálnak a feltörő .neo­fasisztákkal. A film sikerét híres külföldi szí­nészek, elsősorban az amerikai Mel Ferrer (a Háború és béke Bolkon­szklj hercege) és az ugyancsak Is­mert Peter van ' Eyck alakítása is emeli. I. L. KALEN SZAKASZVEZETŐ A lengyel filmgyártásban már ha­gyománya van a háborús, harci te­matikájú filmeknek. Ewa és Czeslaw Petelski rendezésében készült film az 1946-os évben játszódik le, feleleve­nítve a lengyel katonai egységek har­cát a benderlsták ellen. A film azo­kat a nehéz küzdelmeket mutatja be, melyet a felszabadult ország vívott a Kárpátokban rejtőző banditák el­len. A film Ján Gerhardt tiszt, a har­cok résztvevőjének, „Tűz a Kárpá­tokban" című könyve alapján ké­szült. A rendkívül szövevényes ese­mények, történeti tények mellett a film a kalandfilmek izgalmát is árasztja. A történelmi hűség mellett a fordulatosság és a humorral fű­szerezettség ls jellemzi a tragikus események bemutatását. Zavarólag hatnak azonban a harcok ábrázolá­sát átszövő kissé „középkorias" meg­oldások, s a filmbe befolyó epizódok és kitérők. Ezek ugyan érzékeltetik a rendezés egyéni vonásait, azonban a mozaikszerű ábrázolással bontják a történés egységét. Bár ez bizonyos fokig zavarja a nézőt, általában azon­ban kellemes, izgalmas másfél órá­ban van része. (dz) Rádioizotópok a gépiparban Köztudomású, hogy a korszerű gyógyászatban megle­pően eredményes a különböző betegségeknek gyógyítása rádlolzotópokkal. A második világháború után azonban fokozatosan sor került a rádioizotópok egyéb, rendkí­vül sokoldalú felhasználására Is — elsősorban az ipari, de különösen a gépipari termelésben. Az új módszer vi­tathatatlan előnyösségét bizonyítja például, hogy a Szovjetunióban 1980-ban (új pénzegységben) mintegy 200 millió rubelre becsülték a rádioizotópok ipari célú fel­használásával elért megtakarításokat. A lehetőségek azonban ennek tízszeresét, sőt helyenként még többszö­rösét helyezik kilátásba. Ezt indokoltan állíthatjuk, mert a rádioaktív izotópok ma már szinte nélkülözhetetlenek a műszaki fejlődés távlati céljainak elérésében. Az eddi­gi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a rádioizotópok felhasználásának figyelembe vételével szerkesztett gé­pek s egyéb készülékek, valamint az ún. rádioizotopos munkamódszerek sok esetben rendkívül hatásosan nö­velik a munkatermelékenységet és a termelést, s hozzá­járulnak a gyártmányok minőségének igen nagy fokú tökéletesítéséhez s az önköltség jelentős csökkentéséhez is. Miloš Makovec, jónevű cseh rendező Két világ emberei című filmjét a múlt héten tűzték műsorra filmszín­házaink. Képünkön a film egyik je­lenete látható. Tífttimkimmim Napjainkban egyre gyakrabban hangsúlyozzuk annak szükségességét, hogy a dolgozók széles rétegei részt vegyenek a termelés szervezésé­ben és irányításában. Pártunk XII. kongresszusa ezzel kapcsolatban feladatul tűzte elénk, hogy állandóan mélyítsük szakismereteinket, gyarapítsuk politikai és közgazdasági tudásunkat. Az üzemekben és más munkahelyeken ezt a célt követik a különféle esti iskolák és tan­folyamok. Ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni új rovatunkkal, mely azt a célt akarja szolgálni, hogy a gyakorlati életben előforduló köz­gazdasági fogalmakat röviden ismertesse s hozzájáruljon az egyes fo­galmak esetleges helytelen értelmezésének tisztázásához. Munkatermelékenység A társadalmi munka termelé­kenysége, hatékonysága — a munkaidő egysége alatt termelt termékek mennyiségében fejeződik ki. A szocializmusban a munka termelékenysége szakadatlanul növekszik, s ez a gazdasági tör­vény a társadalmi fejlődés leg­fontosabb feltétele. A szocializmus gazdasági alaptörvénye megköve­teli a dolgozók állandóan növekvő szükségleteinek kielégítését. Ez fő­ként a társadalmi munka termelé­kenységének szakadatlan növelé­se útján érhető el. A munkater­melékenység növekedése élő- és holtmunka megtakarítását, más szóval az áru értékének csökken­tését jelenti, mivel az érték nagy­ságát a társadalmilag szükséges munKaidő-ráfordítás tömege hatá­rozza meg. A munkatermelékenység színvo­nalában bekövetkező nagyarányú, gyökeres változások alapja a m ű­szaki fejlődés! A szocialis­ta társadalomban a munkatermelé­kenység növelésének jelentősebb tényezői: a termelési technika szín­vonalának emelése, nagy teljesít ményü gépek és berendezések al­kalmazása, a népgazdaság villa mositása, a termelési folyamatok komplex gépesítése és automatizá­lása, a dolgozók műszaki képzé­sének, szakképzettségének, kultu­ráltságának és általános képzett­ségének növelése. Nagy jelentősé­ge van azonban a helyes gazdálko­dási formák alkalmazásának, a he­lyes munkaszervezésnek, a munka­idő jobb kihasználásának, a zavar­mentes termelési folyamatnak és a munkafegyelem megszilárdításá­nak ls. A munkatermelékenység növelése szempontjából ezenkívül igen fontos a dolgozók anyagi ér­dekeltsége elvének következetes érvényesítése, a dolgozók alkotó kezdeményezése, a szocialista mun­kaverseny kibontakoztatása, vala­mint az új munkamódszerek és egyéb tapasztalatok széles körű hasznosítása. PÉLDA: Több helyen találkozunk azzal, hogy a munkatermelékenység nö­velését a normák átírásaként, vagýis nagyobb fizikai erőkifejtés­ként értelmezik. Ez pedig helyte­len. A munkatermelékenység nö­velésének helyes értelmezése: Ha például egy megmunkálandó mun­kadarabon (vastag lemezen) száz egyforma lyuk fúrását húszorsós fúrógéppel végezzük, tízszeresen nagyobb munkatermelékenységet érünk el, mintha ezt a műveletet kétorsós fúrógéppel végeznénk. Hazánkban már 1950-ben meghono­sodott a mesterségesen előállított rá­dioizotópok használata, de csak a legutóbbi öt évben terjedt el valóban széles körűen. A radioizotópok gya­korlati alkalmazása most már évről évre egyre nagyobb méreteket ölt. Századunk egyik legkorszerűbb mód­szereként rendkívül fontos szerepet tölt be az iparban, de különösen a gép- és kohóiparban. Ma már alapjá­ban véve nem is az a legfontosabb, hogy a szakemberek — radioizotópok segítségével — különböző technoló­giai feladatok megoldását eredménye­ző új módszerekre, vagy a már gya­korlatilag alkalmazott módszerek tö­kéletesítésére összpontosítsák figyel­müket. Sokkal fontosabb, hogy a rá­dioizotópok használatán alapuló gya­korlatilag érvényesíthető módszerek minél előbb s minél szélesebb körű­en honosodjanak meg a termelésben. Ha pedig erre törekszünk, akkor múl­hatatlanul szükséges, hogy a gazda­sági s a műszaki dolgozók kellőkép­pen Ismerjék a rádioizotópok felhasz­nálásán alapuló módszerek elveit és alkalmazásuk lehetőségeit. A korszerű fizika * csaknem 1300 különféle izotópot tart nyilván, melyeknek túlnyomó részét tudományos dolgozók mesterségesen állítottak elő magfizikai „katlanok­ban", vagyis nukleáris reaktorokban és részecskegyorsítókban. Ma már több mint százféle izotópot használ­nak gyakorlatilag mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben. Mint már előbb említettük, különö­sen a gépiparban fontos a mestersé­1 ges rádioizotópok szerepe. Ebben az ipari ágazatban főleg háromfélekép­• pen használják ki a rádioizotópok í adta igen előnyős lehetőségeköt. A legelterjedtebb módszer a gép­ipari anyagok belső szerkezetét meg nem bolygató anyagellenőrzés, az ún. defektoszkopia. E módszer alapja a következő: az adott anyagot átsugároztatják rádio­aktív — leggyakrabban gamma-suga­rakkal — úgyhogy a sugárforrástól ellenkező oldalon elhelyezett filmen látható a vizsgált anyag árnyképe. A filmen előhívás után észlelhető sö­tétebb foltokat több sugár érte. Ezt a vizsgált anyagban rejlő hibák — például belső apró üregek, repedé­sek, a forrasztás tökéletlensége stb. — okozhatják. Az Ilyen rejtett hibá­kat csakis az említett átsugárzással lehet pontosan megállapítani. Ha a vizsgált anyagot több oldalról sugá­rozzuk át, akkor nemcsak a hiba he­lyét állapíthatjuk meg, hanem nagy­ságát ls. A rádioizotópok használatán alapu­ló defektoszkópia különösen vízierő­művek berendezéseinek, elsősorban a turbináknak s a lefolyócsatornák cső­vezetékei hegesztővarratainak ellen­őrzését teszi lehetővé. Hazánkban ezzel a módszerrel ellenőrizték például az orllkl vízierőmű berende­zéseit, és nagyrészt ennek köszönhe­tő teljesen zavarmentes működésük. Az Irídium 192 és a clzium 137 jelzé­sű rádioizotópok például a Barátság­kőolajvezeték építőinek tettek kiváló szolgálatokat. A csővezeték hegesztő­varratait gamma-defektoszkópiával ellenőrizték és ezzel elejét vették a rejtett hibák következtében előfordul­ható üzemeltetési zavaroknak. Rádioizotópok segítségével Igen eredményesen ellenőrizhetők az acél­hidak s egyéb acélszerkezetek, ame­lyek hegesztővarratainak rendkívül nagy megterhelést, vagyis erős nyo­mást kell elbírniuk. A hegesztővarra­tokon rádioizotópos ellenőrzéssel megállapított rejtett hibák következ­tében nem egy esetben kellett üze­men kívül helyezni az öntődékben az olvasztott vas továbbítására használt nagy híddarukat. Indokoltan állíthat­juk tehát, hogy a rádioizotópos ellen­őrzés hozzájárul a súlyos balesetek elhárításához, amelyek nemcsak fel­becsülhetetlen gazdasági károkat okozhattak volna, hanem baleseteket, sőt sok esetben életerős emberek ha­lálát is. A defektoszkopiás ellenőrzés azonban nemcsak kész gyártmányok s üzemi berendezések sikeres felül­vizsgálását teszi lehetővé. Ahol ezzel, a módszerrel már a félkész termé­kekben állapítják meg a rejtett hibá­kat, ott idejekorán kiselejtezhetik a tökéletlen gyártmányokat, és ezzel megtakaríthatják a további megmun­kálás költségeit. Nyilvánvaló tehát, hogy a defektoszkópiás ellenőrzés nagymértékben járul hozzá a" gyárt­mányok minőségének tökéletesítésé­hez és megbízhatóságuk növeléséhez. A rádioizotópok gépipari felhasz­nálásának következő, ugyancsak Igen Jelentős módszere a technológiai, de különösen az ellenőrzési műveletek automatizálása. Ami ezt a módszert illeti, elsősor­ban a fémlemezek vastagságának érintkezésmentes, vagyis rádioizotó­pok segítségével történő ellenőrzésé­ről teszünk említést. A műszaki el­lenőr a fémlemez egyik oldalára he­lyezi a megfelelő ólomtokba burkolt rádioaktív izotópot és másik oldalára a Gelger—Müller-féle számlálócsövet. Az e műszerrel jelzett részecskék száma annál nagyobb, minél véko­nyabb az átsugárzott réteg. Lehetsé­ges azonban olyan berendezések szer­kesztése is, amelyek a számlálócsőbe jutó sugármennylség arányában auto­matikusan állíthatják be például a hengerek fesztávját, sőt ha hibát „észlelnek" — kikapcsolhatják a gé­pet. Jelenleg a Szovjetunióban végez­nek ilyen kísérleteket. Hasonlókép­pen ellenőrizhető a papírlapok, mű­anyagok, celluloid stb. vastagsága ls. A vastagság mérését, illetve ellen­őrzését már csak rövidke lépés vá­lasztja el az anyagok sűrűségének érintkezésmentes megállapításától. A sugarak egyaránt hatnak a többé vagy kevésbé sűrű s a többé vagy kevésbé vastag anyagokra. Ahol egy csővezetéken változatlan sűrűsé­gű folyadéknak kell keresztülhalad­nia, ott az ellenőrzés helyén egymás­sal szemközt teszik a csőre a sugár­forrást és a számlálócsövet. A csőve­zetékben levő folyadék sűrűségének legcsekélyebb változása Is észlelhető­en módosltja a számlálócsőbe jutó sugarak hatóerejét, ami viszont a fo­lyadék összetételét szabályozó beren­dezést hozza működésbe. Említésre méltó a rádioizotőpokkal kísérletező prágai tudományos Inté­zet dolgozóinak rendkívül sikeres módszere. A kripton 85 jelzésű rádio­izotóp segítségével sikerült pontosan megállapítaniuk, hol tömltetlenek, te­hát hibásak a sziliclumdlődák (két­bevezetéses elektroncsövek) és a tranzisztorok. Bebizonyosodott, hogy ez a módszer sokkal megbízhatóbb, mint az Iparban általában használt ún. buborékos módszer, amely abból áll, hogy a tranzisztorokat forró olaj­ba merítik s felszínre szálló légbu­borékok megfigyelésével állapítják meg a tömltetlenség arányát. A rádioizotópos gépipari ellenőrzés harmadik ismert módszere a vágószerszámok és a dörzsalkatré­szek kopásának megfigyelését teszi lehetővé. Ezzel a módszerrel sikerült a technológiai szempontból rendkívül fontos problémák egész sorának meg­oldása: a dörzsfelületek pontos mére­teinek, továbbá annak a megállapítá­sa, hogyan befolyásolja az olajréteg vastagsága a súrlódást, milyenek az olaj s az egymáshoz dörzsölődő al­katrészek felületének fizikai, Illetve vegyi hatásai stb. Rádioizotópok segít­ségével vált lehetővé annak megfigye­lése ls, milyen az adott gép Indítása közben a kopás foka, miként módosul — bár alig észlelhető mértékben is — a kopás, ha megváltoznak a mo­tor különböző üzemeltetési feltételei stb. A tudományos dolgozók e kísér­leti eredmények figyelembe vételével tettek javaslatokat a legmegfelelőbb felületmegmunkálási módszerekre, a motorok legcélszerűbb üzemeltetési rendszerére stb. Az említett néhány példa szemlél­tetően bizonyltja, hogy a rádioizotó­pok alkalmazása a gépiparban s a fémmegmunkálás terén egyaránt igen nagy segítséget nyújthat számos bo­nyolult feladat sikeres megoldásában. Pavel Sulek Jelenleg naponta százezer fővel szaporodik földünk lakossága. S az UNESCO jelentései szerint milliók élnek anélkül, hogy leg­alább egyszer jóllakhattak volna. Hatalmas feladat vár ránk, ha a 2000 körül már hatmilliárdra szaporodó em­beriséget el akarjuk látni élelmiszerrel. Újabb terüle­tek termelésbe vonása, ön­tözés, műtrágyázás segíthet ugyan, de az így elért ered­mény nem elegendő. Oj élelmiszerfajtákat kell ke­resni és főleg — új ta­karmányfajtát, hogy ezáltal nagy terület szabadulhasson fel közvetlen emberi fo­gyasztásra alkalmas gabo­naneműek, főzelék- és gyü­mölcstermelés számára. Szá­mos olyan anyagot Isme­rünk, melyek segíthetnek a fenyegető élelmiszerprobié­ma megoldásában. Közöttük első helyen a tenger növé­nyei, az algák állanak. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban máris aratják az algát, de főleg vegyipari hasznosításra. Ja­Aratás a tenger alatt pánban, Kínában azonban a szárított algából kenyeret sütnek. Franciaországban, Angliában főzelékként hasz­nosítják, Dél-Amerikában Is fontos népélelmezési cikk, a Fehér tenger part­ján az állatok takarmányá­nak 80 százaléka alga. Az eszkimóknál az alga szol­gáltat C-vitamint. Az alga úgyszólván telje­sen megemészthető, 50 szá­zaléka protein, hét száza­léka zsiradék, termeléséhez szinte határtalan „mezők" terülnek el a föld kéthar­madát beborító óceánok partvidékein. Azonos terü­leten hússzor annyi alga terem, mint a legdúsabban termő szárazföldi növény. Már készülnek az alga­kombájnok tervei. Ezek a pontonokon úszó szerkezetek szabályozható, Irányítható szívótorkaikba beszippant­ják az algát, elválasztják a tengerfenéktől, majd elevá­toraikban a kombájnra emelik. Az onnan partra szállított algát először le­vegőn, majd mesterségeseri szárítják, aztán lisztté őr­lik. Az már a vegyészek dolga, hogy ebből elsősor­ban jó takarmány, de ezen­kívül közvetlen emberi fo­gyasztásra alkalmas élelmi­szer Is készüljön. S a mel­léktermékek — sók, színe­zőanyagok — sem mennek kárba, jó hasznukat veszi a vegyipar. Az alga egy-két évtized múlva már nem vicctéma, hanem a mindennapi élet nagy segítője lesz és köz­vetve vagy közvetlenül száz milliók jobb táplálkozását szolgálja majd. 1963. janufit U. t Cj SZÚ S

Next

/
Oldalképek
Tartalom