Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-26 / 26. szám, szombat

Bruno Bernitz: Téli táj (olaj) Csimpánzkéz és macskafarka ROCKWELL KENT AMERIKAI FESTŐMŰVÉSZ LEVELE AZ ABSZTRAKTOKRÓL A Moscow News című angol nyelvű szovjet hetilapban 1962 végéri cikk jelent meg Nyikoláj Abalkin művészettörténász tollából az absztrakt művészetekről. Rockwell Kent, a 80 esztendős kiváló amerikai festőmű­vész a cikkre levélben válaszolt, amelyet a Pravda is közölt. Kent levele így hangzik: nniMiiľníiiiniiíiNiiNiNiiíiii A SZAVAK FELKELESE Azt álmodtam, hogy a szavak fel­keltek és kivonultak, mint egykor Róma elégedetlen népe, a Szent Hegyre. Előzőleg már jó ideje for­rongott az egész szótár, sisteregve és zizegve panaszolták el sérelmeiket a szavak, úgyhogy majdnem felébred­tem. Dühös szavalőkórusba tömörül­tek és ilyen szöveggel verték fel a csendet: Január 21-én múlt húsz éveA ) hogy a fasiszta üldözés áldoza-) •taként meghalt Bálint György, a| ) kiváló publicista. Bálint György > ? szembeszállt az ellenforradalmi c rendszerrel, Írásait bátor huma-) i lizmus és nagy stílusművészet jel- j Iemezte. radt a helyén, mint például a „he­hezet", a „sajátképpen" és a „mér­tékhitelesítés" vagy egy-egy szeren­csétlen torzszülött, mint mondjuk a „géperejű bérkocsi". Az emberek kö­rében hamarosan észrevehetővé vál­tak a lázadás következményei. Tehe­tetlenül kapkodtak és tátogtak, és nem tudtak rendesen hazudni, ha­landzsázni, csalni, és népszerű olvas­mányokat szerkeszteni. Később már rabolni' ős gyilkolni is alig tudtak, - És ezért kellett minket elvon- mert f ei let t- differenciált világunk­nl? — hördültek fel fájdalmasan az ba n ez se m lehetséges szavak nél­elvont szavak. azu tán meglepően rövid Idő ....„ alatt összeomlott az egész civilizá­Percrol percre nott a zendülő sza- cj ó vak izgalma. Lázas agitátorok futkos- ' , ... .. ,, . . tak lapról-lapra: a kötőszavak, me- . * szavak. pedig ismeretlen, uj hazá­lyeket a legtöbb sérelem ért. Az „és" J^ban boldogan és szabadon éltek, Minden szenvedélyesen rázta öklét, és tőle elfelejtették a sanyarúság és a gya­„Az, hogy Önök olyan dicsérően emle­gettek a Moscow News december 8-t, 49. szá­mában, az absztrakt művészetekről szóló cikkükben, nem rettent vissza attól, hogy ki­mondjam: az első szó­tól az utolsóig élvez­tem az írásukat. Az absztrakt őrültség amerikai hullámáról a legjobb kommentár ta­lán az a tény, hogy eb­ben a pillanatban az absztrakt festők közül a legnagyobb reklámot egy csimpánz kapja. A csimpánz festményei — ahogy az általam mellékelt hirdetésből is láthatják — olyan könnyen összetéveszt­hetők egy genus homo sapiens absztraktjaival, hogy nyilvánvalóan a zavar eloszlatására szükségesnek találták munka közben bemu­tatni a csimpánzt. A majomnak néhány hó­napja még egy macs­ka riválisa is volt Lon­doban — egy kis cica, amelyik egy beépített ecsettel, közönséges nevén farokkal ellátva, nemzetközi hírt szer­zett magának. Művei­nek az ára akkor jóval magasabb volt, mint a csimpánzé. Sajtónk je­lentette, hogy egy gaz­dag kanadai ezerdol­láros ajánlatot tett a macska egy festményé­re, amelyet Kanadában kiállítottak. A macska gazdája — vagy talán inkább „patrónusa" — azonban visszautasítot­ta az ajánlatot azon a hazafias alapon, hogy az a cica első festmé­nye, s annak az angol nép birtokában kell maradnia. Tavaly nyáron, ami­kor Moszkvában jár­tam, egy ismeretlen barátomtól kaptam egy csinos fényképet a Moszkvában 1959-ben megrendezett amerikai kiállítás hatalmas, úgy­nevezett nőszobráról. A szobrot emberek vették körül — gyaníthatóan moszkvaiak — s az ar­cuk a rémült csodálko­zástól a harsány gú­nyig mindent kifeje­zett. Azokból az arcki­fejezésekből ki lehetett olvasni a feleletet az absztrakt művészet egész problémájáról. Működjék csak az em­berek velük született egészséges ítélőképes­sége és az olyan hum­bug, mint a? absztrakt, hiába próbálja rájuk tukmálni magát. P. T. Barnumnak, egynéhány generációval ezelőtt élt neves amerikai kiállító rendezőnek tulajdonít­fák azt a mondást: „Néhány embert né­hányszor bolonddá te­hetsz és minden em­bert is becsaphatsz pár­szor. De minden ember­rel örökké nem járat­hatod a bolondlát." Es bár ennek a mondásnak az igazságát manapság Amerikában fenyege­tik, a legmesszebbmenő­kig bízom a szovjet nép sértetlenségében. Hiszen egy szocialista országban a nép dönti el az ügyet, nem pedig a burzsoázia bérenc kritikusai, őszinte hí­vük ROCKWELL KENT" KULTU RÁ 1 IS HÍREK — Gyalázat! Napról napra jobban bántalmaznak minket! Elcsépelnek, magasrendű kifej ező eszközökké? kiforgatnak eredeti jelentésünkből. ­Egyre jobban kopunk, már egészen laposak vagyunk, és ha ezt tovább tűrjük, holnapra már nem lesz sem­mi értelmünk! — Jó, hogy engem említenek — kiáltott most közbe élesen az „érte­lem" szó. — Velem történik a leg­nagyobb igazságtalanság. A CSEMADOK branői helyi szerve­zetének színjátszói a napokban be­A DUNAJSKÁ STREDA-i járásbari 27 színjátszó csoport nevezett be a mutatták Kónya József Senki fia című rövidesen megrendezésre kerülő szo­négyfelvonásos drámáját. Az előadás cialista dráma fesztiváljára, (k. d.) megnyerte a nézők tetszését (C. L.j AZ ISKOLA- ÉS KULTURAHSÜGYI A CSEMADOK kvetnái helyi szer- Minisztérium jövőre kibővíti a szak­vezetőnek színjátszói a napokban a középiskolák hálózatát az általános nýrovcet művelődési otthonban nagy műveltséget nyújtó középiskolák vég­sikerrel mutatták be Siposs Jenő Bo- zett hallgatói számára. 53 tanfolya­londőra című háromfelvonásos vígjá- mot rendeznek csaknem 2000 tanuló nagyoDD igazsagiaiansag. Minuen :"ff e s:-" sVok atiaň"lrámaľ'DáTossžal «zat éveit, gazdag és mély értei- tékát Az aktuális darab jó színrevíte­szajkó az ajkára vesz; minduntalan teljesen szokatlan, aramai patosszai , 0„ Qm tl f t„,, „,f„ ll V„ Di, léér t dicseret illeti mind a szereplo­használnak, méghozzá'a legaljasabb fogadkozott, hogy soha többé nem met teremtettek maguknak saját le - ketj min d Lakatos Lajos rendezőt, célokra Higgyék el, uraim, hogy ne- f oS o lV a n fogalmakat összekötni, kiismeretuk szerint, és egészen új- (V v j kem már régóta nincs semmi értei- amelyek egyáltalában nem tartoznak szerű, színes és dallamos ragokkal FEBRUÁR 8—17-IG a košicei Műszaki tanfolyamot rendeznek a számőlógé­számára. A tanfolyamok nagy részét lányok számára tervezik. Újdonság, hogy két prágai általános műveltsé-: get nyújtó középiskolában egyéves mem, és ez, lássák be, az én szak­mámban végzetes. — Igaza van! — zúgta rá a szava­lókórus. — Mások is ezt mondják. „Szellem" nevű kollégánk is panasz­kodik; úgy helybenhagyták, hogy össze. — Nem leszek többé bűnrészese a világcsalásnak! — süvöltötte, és sze­rény társa, a néma kötőjel, helyes­lően bólintott. — Én is abbahagyom a munkát! már nem is szellemnek érzi magát, — ordította a magából kikelve a hanem hazajáró kísértetnek, amiben senki sem hisz többé komolyan. „de". — Ezentúl ott fejezem ki az ellentétet, ahol nekem tetszik. Mért A „szeretni" ige zokogva fenyege- kell például azt mondanom: „Sze­tődzik, hogy öngyilkos lesz, mert nem gény, de becsületes" — miért nem Attó] r oé g i ^ógy disznóetető •uí^; r, -m^v. nnnnotflnr uiccTn 61 óct mnnrihafnm nóha nrrt- dsľ7r\ n o Hp , . . .... gyarapodtak. Még ma is élnének, ha Múzeumban bizsu-kiállítást rendez- pek kezeléséről. Hasonló tanfolya­fel nem ébredtem volna. nek. A kiállításon bemutatásra kerül mot tervez az Egészségügyi Minisz­(1938) a világhírű jabloneci bizsu. (W. A.) térium is. IllllIIIIIIIllIIIIIIIIIllIIIIIIIIlIlllllIllIIIIIIIllIIIIIIIIIIlllIIIIIIIIIIIIllllIllllIllllflIIIIIIllIIlllllllllllIIlCIIlllllIllltlIIIIIlliiltlIIIIIIIIllllllIII A zon a napon ebéd után a ház előtti virágos kertben tettem-vettem. Né-, zelődtem, gyomlálgattam, s úgymond: gyönyörködtem. IOVICSEK BÉLA: V k araxozas bírja már a rengeteg visszaélést. Olyan gyalázatos módon használják fel a leggyanúsabb érdekek szolgá­latában, hogy folyton émelyeg a szó­gyöke. Legtöbb igénket hasonló sérel­mondhatom^ néha ezt: „Gazdag, de vagyok az állanU birtokon> becsületes? szerethetem a virágot, szí­_ 0 ( megvárom míg a ház elé ér és be- megváltozott. Többet eresztgetett le A feldúlt kötőszavak mellett a ra- ne s szirompilléin hizlalhatom a szé-í hívom. Hogy miért? Egyszerűen a torkán, mint amennyit keresett, szították leghevesebben a fel- memet) ne m jg a z? Valamiképpen úgy azért, mert tizenkét év óta készültem Én is beleköptem a markomba. Vár­kelést. Ezek sajnos, csak dadogni v agy 0k ) j^gy a virágok közt valami arra a hívásra. Tizenkét hosszú évig játok csak! Majd megmutatom, hogy mek érik: szégyenteljesen ragozzák, tudnak, és így elég nehezen pana- jóféle érzések ke rülgetnek. Valamire készültem éjjel és nappal... őket. Ami pedig a főneveket Jlletj, szoltákel sérelmeiket. Az fajt nekik, eTr l ékezte t a színük és az illatuk. Mert tizenkét évig épült a házam mit tud a disznóetetői Nem volt nekem se éjjelem, se ezeket teherhordásra használják fel. a legjobban, hogy tévesen alka maz- Bár az 8mléke zg s csa k legyintést, Nehéz évek voltak, nagyon nehezek, nappalom Felőlem lehetett búcsú Olyan fogalmakat kell cipelnünk, zak okét, például így: „A népnek - meg keserű s ój, ajtozást vált k i belő- az egyszer biztos. Bele is fáradtam, mulatság. Nem érdekelt semmi csak amelyekhez semmi közük sincs A jel- holott az igazság ez: „A néptol . lem,-mégis szívesen nézelődöm köz-' Ezt csak így magamnak mondom, a munka kerese t, raeg a Z építés, zők őrjöngenek a felháborodástól, A határozók ls kivettek részükét a tüki gy o mi á Ig ato m, s öntözgetem a édesanyámnak sohasem említem, pe- szegény anyám sokszor mondta hogy lem,' mégis szívesen nézelődöm köz- Ezt csak így magamnak mondom, a munka, kereset, meg az építés. . - , , . , tük, gyomlálgatom, s öntözgetem a édesanyámnak sohasem említr— — mert a piszkos munkában elvesztet- mozgalomból, szokott határozottsá- hossza n tekergő gumislággal, mert dig rajta kívül senkim sincs, ték a színüket, és most már mind- gukkal. Egyre fenyegetőbben zúgott mn c. t mpptphptpm 6n van egyik egyformán szürke. Rossz írók, a szavak beláthatatlan tömege. Hul- veľetékem TT őzben harmincöt éves lettem. tudatlan kereskedelmi levelezők és lámzott, kavargott ez a tömeg, de . , , . Gondolhatná valaki, hogy leg- J „ f i„. „„ - . Szóval a virágok közt álldogáltam, jobb úton az agglegénység felé. Hát mogott, mormogott, de azért segí-s U| " ' ~ tett. Sokat ís. Két asszony sem dol-í belepusztulok az építkezésbe. Azt so­sem vetette a szememre, hogy miért csinálom, pedig sejtette az okát Mor-. ealád szónokok állati sorban tarta- egyre céltudatosabb ritmust, egyre , . , , KUÍ l )ODD uton az aggiegsnyseg fele. Hát nak bennünket. Hülyeségüket és go- egyenesebb irányt kapott a mozgása. af t á" valam i kivit az utcára. Onnan ami igaz, igaz! Bennem is mindgyak­noszságukat kell folyton szolgálnunk. Végül aztán feltartóztathatatlan me- ^amrn megszemlélni hogyan fes rab ban felvetődik a kérdés: tényleg gozott nálánál főbbet a faluban Hát ezlrt élünk? Ezért viseltük leg- nefben indultak el a felkelő szavak * vülről a házam kertem egyszóval Regény maradok? Hát valóban ^ f * Ä ! "ľ szebb képzőinket? Ezért fejlődtünk egy ismeretlen célpont felé. Percek az é n kis birodalmam. Mit tagadjam, nem tudok megnősülni? évezredeken át, kőbaltás, szőrös testű alatt elnéptelenedett a szótár: csak tetszett. Tetszett, mint ahogyan tet-: Akkor, tizenkét évvel ezelőtt mi­índulatszavakból intelligens, tiszta, néhány magával tehetetlen agg ma- sz e". tegnap, tegnap előtt, tíz evvel íyen könnyen ment volna, de még ezelőtt, vagy tán mióta az eszemet milyen könnyen! Még sem ment, mert tudom. Mindig ilyenről álmodoztam, nem mehetett. Pedig szerettük egy­Frans Masereel, belga művész munkáiból a napokban Prágában ki­állítás nyílt. Fenti metszetét a kiállítás anyagából vettük. munka i^tán vacsorát főzött, s mire elkészült vele, kezéből kiesett a ka­nál a kimerültségtől. Ha nehezen is, csak felépült a há­zam. űk meg hát megjárták a vővel, mint amilyenre elkészült, vagyis fel- mást. Nagyon szerettük. Tanú rá az a híressel. Röhög is az egész falu épült a ház, amelyben két szoba, egész falu. Az apja tán nem is bánta konyha, speiz, fürdőszoba, előszoba, volna. Hanem az anyja, a harácsoló s alatta pince van. Az se kutya, hogy ötholdas Juli, belekötött: nem és nem! Jómagam ís. Az igazat megvallva, a szívem is fáj. Mi tagadás benne; na­gyon fáj. Eleget átkozom magam a a konyhában és a fürdőszobában hó- Mit tehettem disznóetető létemre? bolondos hűségemért. Meg az utóbbi fehér csempe ragyog. Igaz, az udvar Semmit. Pedig hát becsületes vagyok még nem olyan, mint amilyennek én. Én már csak azt tartom, ha be­időben egy-egy víg nótába próbálom fojtani a keserűségemet, de nem lenni kéne, nagyon is látszanak az csületes az ember mindegy, hogy ™egy. Bárhogyan akarom, nem megy! építkezés nyomai, de a virágos kert disznóetető, vagy miniszter, csak jól már kialakult. Kedvem szerint. végezze a dolgát! Azt bizonyltja az Aztán csak úgy megszokásból vé- újság is: az én fényképem is benne gigtekintettem az utcán. Hosszú a mi volt már nemegyszer! utcánk: se vége, se hossza. Nézhet Szóval máshoz adták a lányt. Egy az ember az alvég meg a felvég felé vidéki legényhez, aki híres volt. meg a fejembem is, mivelhogy a falu derekán lakom. Hogy miről? Nem tudom. Talán ő Tenní ke li e ne valamit. V árakozóan álltatp a kert köze­pén. Izgultam. Harmincöt éves létemre szinte fojtogatott az izgal-: mam. Tehetetlenség nehezedett rám, s egyetlen ép gondolat nem fordult De mit? Leginkább mégis az alvég felé néz-' m a8 a sem tu dí a- JS a z' kinézetre ta- Elővettem a zsebkésemet, s a nagy tem. Hogy miért? Megszokásból. Vagy- Wn különb, mint én: szálasabb, jobb­, " , , , . , ., S J képű, de szerintem az még nem min­is azért, mert valaki, valamikor arra den Nem tehetek én arról> hQg y bokorrózsa tőhöz léptem. Nem volt rajta semmi igazítani való. Csak áll­tam és néztem á sátornyi bokrot. szoktatott. Akkor is előbb az alvég felé for- a hajam sem áll a kedvem szerint, dúltam. Ahhoz aztán nem lehet elég Nem mondhatom, Julíka sose vetette zsebrevágtam a kést s tovább áll hoszú az utcánk, hogy fel ne ismer- a szememre, tem volna a távolból közeledő fia talasszonyt: Julikát. Magam sem tu- re s, "övé lett a "lány! Nyomban""épít- .„ dom miről ismertem fel. A feje ál- kezni kezdtek, mert semmivel sem le. Egy-két szó erejéig meg is áll­lásáról-e, lépteiről vagy teste rin- volt különb a rozoga viskójuk mint tunk, hogy utána keserű szájízzel gásáról?.. Hogyne ismertem volna, a z én öreg házam. Téglából felhúzták tovább menjünk. Legalább ls én. ezer közül isi a fajtat, rátették a tetőt, aztán Hogy ő milyen érzésekkel ment to­Itt az alkalmas pillanat, cseleked- megállt a tudomány. Nem tudni vább, ki tudja? pl kell! Akkor határoztam el, hogy miőrt, ft híre§ vő, a jóképű, hirtelen tömzsi, vastagnyakú vagyok, s hogy szinte lángolt a sokégőpiros vtrág­tól Láng és [llatfelh ő_ _ Tétován zsebrevágtam a kést, s tovább áll-, tam önmagam előtt is szégyenkezve Szóval a legény vidéki volt és hí- a gyengeségemért. Pedig'hát a tizen­két év alatt sokszor találkoztam ve­glyan kutyául éreztem magam akí Ül SZŐ 6 * 1963. január 26.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom