Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-19 / 19. szám, szombat

lo r íz ont-! HŰEN ÁBRÁZOLNI A JELENT A SZOVJET PRÓZA JELENE ÉS JÖVŐJE ^nagyarányú fejlődésével Az ered-§ § menyek, a haladást szolgáló $ Gyakran hallunk a fiatal szovjet prózaírókról, a szovjet próza iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A cseh és szlovák könyvkiadók is készségesen jelentetik meg alkotá­saikat. Ha azonban meg akarjuk érteni a fiatalokat, nem szabad csak náluk megmaradnunk. Figyelemmel kell kísérnünk az idő­sebb szovjet szerzők alkotásait is. Pausztovszkij például önéletrajzi re­gényen dolgozik, folytatja az Arany rózsát. Fegyin kiadta az Első örö­mök, Különös nyár cimü könyvek folytatását, a Máglya című regényt. Leonov a 20-as években Irt Tolvaj című regényét dolgozta át, úgy hogy müvével, mint új alkotással a ma eszmei problémáit érinti hasonlóan, mint a Mr. MacKinley szökése cxinű filmnovellája. V. Ivanov önéletrajzot ír Üt Indiába címmel. Solohov az utolsó években adta ki a Feltört ugar második kötetét és az Emberi sors-ot. A jelenről a 60 éves Me­gyinszkij, Zsesztyev és Pogogyin ir. V. Panova a jelen időszerű erkölcsi kérdéseiről tárgyal a Szerjozská-ban, a Szentimentális regényben és a Dia­dalív alatt című gyűjtemény két el­beszéléseoen. Mit alkotnak az 50 év körüli írók? Nemrég jele:.t meg 0. Berggolc köl­tőnő figyelemre méltó regénye, a Nappali csillagok, Nyekraszov Kira Georgijevna címmel írt egy novel­lát, melyben mélyen elgondolkodik a ma problémái felett. P. Nyi^n a Kegyetlenségek és Próbaidő című művében a 20-as évek komszomolis­táinak önfeláldozó munkájával és forradaliniságával mutat példát a jelennek. Szimonov a háború első napjairól Élők és holtak című re­gényében Polevoj Is a háborúhoz tér vissza, Ott a front mögött című művében. A ma problémáiról vitat­koznak A. Kocsetov, Biibenov, Szar­takov, Babajev és G. Nyikolajeva. Ez a nemzedék, valamint a 40 és 50 év közötti népszerű szerzők hozzák létre a mai szovjet próza jellemző profilját. Ha felsoroljuk még a legfiatalab­bakat is: Granyin, Tyendrjakov, Bak­lanov, Bondarev, Smuul, Rekemcsuk, Szolouhin, Nyikityin, Ajtmatov. Kux­nyecov, Glagyilin, Prisztavkin, Kaza­kov, stb. írókat, valamennyi gene ráció egyformán van képviselve Hangsúlyoznunk kell, hogy a fiata­lok aktivitása a szovjet irodalom ak tivitásához tartozik. A szovjet prózát nem egy nemzedék alkotja, hanem az összes nemzedék együttvéve. Kü­lönböző korú, tapasztalatú írók, ezért ls sok a vita. A alkotó ösz­tönzés jelenti azi az utat, mely ma­radandó művészi értékeket eredmé­nyez. Mi teszi ezt lehetővé? Mindenek­előtt az, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja a dogmatizmus és revi­zionizmus ellen harcolva megtisztí­totta a özéletet és az emberek gon­dolkodását a személyi kultusz ká­ros hatásától és megteremtette a társadalom fejlődéséhez szükséges légkört. Fontos az is, hogy a párt kezde­ményezéséből mit tettek magukévá az írók, hogyan lehet az, hogy nemcsak a fiatalok, de az idősebb írók is sokat foglalkoznak a szovjet fiatalsággal? (Panova, Pogogyin, Medinszkij, Szartakov, Bubenov). Bizonyára ismerik az ifjúságot, és számukra ez természetes A legfon­tosabb pedig az, hogy a fiatalokról nem úgy beszélnek, mint az anyák és apák, akik szülői értekezleteken és a családban figyelik meg serdü­lő gyermekükét, hanem kimennek utánuk a szüzföldekre, építkezések­re, gyárakba. Tehát oda, ahol a fiatalság nem a saját problémáival foglalkozik elsősorban, hanem saját maga akar,a kialakítani sorsát. A felsorolt 'rók alkotásai nem mind sikeresek, de igyekezetük, hogy a fiatalokról és környezetükről be­széljenek, nem vitás. A mai szovjet próza egyik legjel­lemzőbb vonása, hogy ez egy „úton levő" irodalom. Kuznyecov Legenda a folyóról című regényében Toika távoli építkezésre utazik. A felsza­badult Leningrádba térnek vissza Valja és Vologya, Panova novellájá­nak hősei. (Diadalív alatt) Bubenov Sasok földje című regényében a szüzföldekre utaznak a komszomo­listák, a Jenyiszejen hajózik Szar­takov Hegyi szél című regényének hőse. Miért utaznak ennyit? Azért, mert ma az egész szövet társadalom moz­gásban van, tettekkel hódítják meg a 'szűzföldeket, gátakat, gyárakat, nyersolaj-lelőhelyeket, az Északot, Szibériát, Közép-Ázsiát. Ez a prózák­nak történelmi áttekintése. De iro­dalmi szempontból is megmagyaráz­hatjuk. Az utazásnak mindig van bizonyos romantikája. Az új helye­ken jobban szembeötlik a jellemző vonás, a különlegesség és ez men­tesít a sablonosságtól. A lényeg az, hogy az úton vagy új helyen sokkal érthetőbb a valóság, nyersen áll az ember előtt, átdolgozásra kínálva magát. Ezért függnek össze olyan szoro san ezek a témák a fiatalok irán­ti érdeklődéssel. Ez az irodalom a fiatalokra támaszkodik, mert a fia­taloké a jövő. Fontos, hogy meg­ismerjük a 17 éveseket, mert na­gyon sok függ attól, milyenek most, mert olyanok lesznek 20 év múlva is és velük együtt a társadalom is. Az irodalomnak szüksége van arra, hogy a fiatalok szemszögéből vizs­gálja a világot, mert a fiatalok né­zete nem a megszokott, a hagyomá­nyos, hanem bíráló s emellett tiszta. Ügy mint Osztrovszkij és Makaren­ko idejében, ma is a fiatal hős se­gíti az irodalmat abban, hogy hang­súlyozni tutija a ma dinamikáját és a valóságot forradalmi fejlődésében ábrázolja és megkülönböztesse a „természetest a természetellenestől". P. Pavlenko a háború alatt azt Irta naplójába: „A háború elvette jogunkat a fiatalságra". Ez törvény­szerű volt. Abban az időben a hő­siesség és az áldozatok egy sorba állították a katonákat, öregeket, asszonyokat és gyermekeket. Ma a fiatalok joga úgy mint minden kor­osztályé, egyre jobban érvényesül az életben és az irodalomban is. Harcolunk az aszketizmus ellen, melyet a személyi kultusz teremtett, elmúlt a háborús cél szorongató szükségessége, megvalósul a kom­munizmus építésének humanista programja. Az irodalom a szociális peremterületek emberei és jelenségei Iránt is érdeklődik. (Medinszkij Fe­negyerek, Tyendrjakov Csodálatos szentkép citnű novellája a vallási elvakultsággal foglalkozik, Nyilin bűnügyi motívumai is hasonlóak). A tartalmi és esztétikai irányza­toknak megvannak a formai követ­kezményei is. Figyeljük meg, hogy a szovjet próza az epikus történe­teket milyen sokféleképpen tudja ábrázolni. Nemcsak az új tájak meghódításával találkozunk, de a ma már hagyományos munkakollektívák életét megörökítő regényekkel is (Granyin Lakodalom után, Nyikola­jeva Otközben). A mindennapi élet eseményeivel is találkozhatunk, ame­lyek a véletlen találkozásokon vagy a véletlenül összeverődött emberek kölcsönös kapcsolatain alapszanak. (Tyeaúrjakov Elázott utak, Kazako­vov elbeszélései). Nem ritka a „cse­lekmény" nélküli próza se. Ilyeneket ír Kazakov és Nyikityin. Itt nem a szűzföldek problémáival állunk szemben, hanem a mindennapi élet csupán kis részleteivel, amelyek azonban sok irányba nyújtanak be­tekintést. Szerelmes történeteket is írnak (Ajtmatovov müve a Dzsamila, Kazakov, Nyikitin). Szolouhin útle­írásokat tesz közzé, Berggolc elmél­kedő prózát, melyekben különböző történelmi korszakok eseményei vál­takoznak. Hasonló irányzatokat találunk az elmondás módszereiben is. Gyakran első személyben mondják el az ese­ményeket, az elmondó tanúja a tör­ténteknek, sokszor résztvevője és ezért a történet folyamán gyakran nyilvánítja nézetét. (Solohov Emberi sors, Nyilin Kegyetlenség, Kuznyecov Legenda a folyóról, Smuul jég-könyv stb.). Panova egy különleges stílust alkotott, a beszélő és a többi alak beszéde váltja egymást, valameny­nyien belső monológust alkotva. A „nem résztvevő" elbeszélő bevált módján ir Nyikolajeva és Granyin. Ha f gyelembe vesszük, hogy a szov­jet próza egy része nagyon közel áll a publicisztika műfajaihoz (útirajz, riport, karcolat, polemika) igazán sok fajta formai irányzat áll előt­tünk. Ez a nagy választék nem jelent azonban csupa művészi sikert, mert a forma önmagában még nem jelent sikert. A formán sokrétűség azonban az irodalom egészséges érését bizo­nyítja. És itt még egy dologra kell fel­figyelnünk. Bármennyire is vitatha­tó a mai szovjet próza és bármeny­nyire is nem ért egyet a 40-es és 50-es évek alkotásaival, egyben hű maradt a hagyományokhoz: Oda megy a2 ember után, ahol teremtik és átalakítják az új világot. A fia­talok akotásainái ezt talán nem tu­datosítjuk eléggé, de bizonyos, hogy alkotásaikban is építők a regény hő­sei. Ez érvényes Kuznyecov Tolká­jára, Glagyilinov Vovkájára, Rekem­nsukov hőseire (Holnap hétköznap lesz), Ivantyerav Djból augusztus, Granyin, Nyilin, Panova hőseire is. A mai szovjet próza tehát nem hagyta el az emberek munkahelyét, sőt az a sok utazás ls a munka­helyek felkeresését jelenti. A szovjet prózában a munka a megismerés eszköze, az ember értékeinek mér­céje, de nincs elkülönítve a többi értéktől, (érzelmi, szerelmi, erköl­csi) hanem természetes egységet alkot velük. A mai szovjet prózában, amint er­ről a szovjet kritika is említést tesz, találkozhatunk számos problémával. Az anyag időszerűsége miatt sikert aratnak az olvasók körében, bár iro­dalmi szempontból csak átlagot je­lentenek. A fiataloknál gyakran elő­fordul, hogy problémái részlege­sek, mintegy ' túlságosan „skatulyá­zottak", gondolatgazdagságuk cse­kély, az egyes motívumok gyakran előfordulnak, (főleg a fiatal szerep­lők utazása az új vidékre). Helyen­ként több formai figyelemre lenne szükség. Ezen a téren mutatkozik meg a vezető, kiforrott irodalmi személyi­ségek szerepének fontossága. So­lohov, Pausztovszkij, Leonov, Fegyin, Ivanov utolsó alkotásai nem meríte­nek a mából. Alkotásaik mégis nagy hatással vannak a fiatal szovjet pró­za fejlődésére, mert töbh évtized tapasztalatait sűrítik magukba. Mi­lyen fontos szerepet játszik ebből a szempontból Solohov Emberi sorsa! A művészetnek gyakran sukjelentő­ségű szerepe van, korszakokat kell magába sűríteni. Jelentős Nyekra­szov Kira Georgijevna cimü novel­lája. Hősét a mában szerepelteti, de úgy, hogy egész arculatában, néhány férfihoz való viszonyában a 30-as, 40-es években kialakult erkölcsi és eszmei problémák lépnek előtérbe. Hasonlóan kapcsolódik a jelen és a múlt Berggolc Nappali csillagok cí­mű regényében. A nemzedékek közötti kapcsola­tokban a szocialista irodalomban is találkozunk ellentmondásokkal. A fiatalok az egyoldalúság árán is utat törnek, s fejlődésük el sem képzel­hető az idősebb írók példamutatása nélkül. Nincs arról sző, hogy az idősebbek esetleg utánozzák a fiata­lokat, hanem érezzenek felelősséget az irodalom színvonaláért és saját alkotásaikért. Ez a helyzet a mai szovjet pró­zában. Érdemes lenne a szovjet próza al .pján értékelni a miénket is. Sokat várunk az irodalomtól. A nagy történelmi változások korát kell visszatükröznie korunk eposzá­nak, a regénynek, novellának, elbe­szélésnek. Ez nemcsak a fiatalok feladata, hanem az egész irodalomé. Irodalmunk célja hűen ábrázolni a jelent, a harcos múlt tapasztalatait és az előttünk álló jövőt, a kom­munizmust. S ebben a tekintetben jó példát mutat a szovjet irodalom. MIROSLAV DROZDA P lsti egy remek ezüst töltő­tollat kapott névnapjára. Kimondhatatlanul boldog volt és alig várta a másnapot, hogy osz­tálytársainak eldicsekedhessek a szép ajándékkal. A boldogságtól még aludni is alig tudott és reg­gel futva tette meg az utat az iskoláig. Büszkén vette elö a csil­logó írószerszámot. Osztálytársai kellő bámulattal adóztak a fénylő tollnak, amely úgy ragyogott Pisti kezében, — miközben a fehér ir­kalapon sűrűn szántotta egymás mellé a fekete betűbarázdákat —. hogy még a napsugár is bekíván­csiskodott az Iskola ablakán. Ora után kézröl-kézre Járt a tündöklő holmi és utoljára Jóska kezébe került, aki sóvárogva nézte és szomorúan Jegyezte meg: De jó lenne nekem is egy Ilyen toll . .. Abban a pillanatban Iszonyú jaj­gatás hallatszott a folyosó végé­ről. A fiúk egyszerre rohantak az ajtó felé. A tollról mindnyájan megfeledkeztek, még Pisti is. Kinn a folyosón szomorú látváný tárult a szemük elé. A kis Hu­szár Misi a II. B-ből sápadtan tilt a lépcsőn és jajgatott. Ugrán­dozva futott le a lépcsőn, elesett, s nyilván kificamította a bokáját, mert nem tudott lábra állni. Fej­vitték hát őt a tanáriba, ahonnan az osztályfőnök elvtárs orvosért telefonált, a fiúk pedig leverten Jöttek le az emeletről, s öltözni kezdtek. Pistinek akkor lutott eszé­be a töltőtoll... Jóskánál ma­radt, az meg már elment. Futott utána, utói is érte a kapuban. Lihegve szólította meg: — A töltőtoilam nálad ma­radt ... légy szíves, add vissza! Jóska előbb elpirult, majd el­sápadt: — Én ... én ... visszaadtam neked. Pisti pulykavörös lett a méreg­től. — Nekem? . .. Mikor? — Mikor kimentünk a folyosó­ra... Nem emlékszel? A kezedbe nyomtam .. . — Nekem ugyan nem ... akkor meglenne . . . Jóska remegett az izgalomtól: — A kabátod jobb zsebébe tet­ted ... Pisti belenyúlt a zsebébe. — Itt ugyan nincsl Jóska erősítgette: — Ott kell lennie. ^ Pisti türelmetlenül fordította fe­léje a zsebét: — Akkor vedd kl! Jóska belenyúlt a zsebbe, s re­megő ajakkal dadogta: — Nem értem . . . pedig lállam. hogy beletetted .... Pisti durván ráförmedt: — Akkor nem Jól láttad! — s megragadta Jóska csuklóját, rán­cigálni kezdte és vonszolta fel­vendégelnl. finom — Hóbunda a fákpn, mókus ül az ágon, cinke pityeg, fűi a szél, mégis elmúlik a tél: hóbunda a fákon, fütyülj rá, barátom. Nagy a hó, bundás hó, a mezőn takaró, alszik a föld, fú) a szél, egyszer elmúlik a tél: halihó, halihó, lesz virágtakaró. felé a lépcsőkön az osztályba. A fiúk egy csoportba verődve tár­gyalták a kis Huszár Misi esetét, mikor Pisti belépve harsány han­gon elkiáltotta magát: — Tolvajt fogtam! — s nagy hangon magyarázni kezdte a tör­ténteket. Balog Anti, az osztály pionírelnöke odament Jóskához és kérte, mondja meg az igazat. Jóska arca égett a szégyentől, de keményen ällífotta, hogy ő vissza­adta a tollat Pistinek, aki a zse­bébe dugta. Balog Anti hangja ünnepélyesen csengett a csend­ben: — Pionírbecstlletedre? Jóska magasra emelt fővel, hát- § ran mondta: — Plonlübecsületernre! Pisti felbőszülve ugrott fel. § — Hamisan esküdött! Bemocs-^ kolta a ptonlrbecsületet! Tépjé-fc tek le róla a nyakkendőtl A fiúk egymásra néztek, de ^ senki sem mozdult. Jóska szemé-i bői nagy könnycseppek gördültek ^ végig, sápadt arcán a piros nyak­i kendőre. A fiúk megdöbbentek.^ Néma csönd lett ... és akkor, % Pisti belenyúlt a zsebébe, egy pi- íj cl lyukba akadt az újja. Átvillant ^ valami az agyán. Lázasan tapo- ^ gatni kezdte a kabátja belső bé- S lését... Nem csalódott... Ott $ volt a toll . .. Lelkét hirtelen marcangolni^ kezdte valami, amelyet lelkiisme-^ retfurdalásnak neveznek. Lehal­S tott fővel lépett Jóska elé. s bo ^ csánatot . kért tőle, az osztály ^ előtt felmutatva a csillogó ezllst^ töltőtollat. Jóska könjiyes. fekete szemé-^ an hcl^rto mncnlu rcíllant ^ Egyszer egy kislány, akit An­namáriának hívtak, egy köcsög tejjel jött az iskolába. — Minek hoztad? — kérdez-' ték a gyerekek. — Meg akarlak benneteket, nagyon mondta a kislány. — Köszönjük, Annamária, a szép ajándékot! — Ne nekem köszönjétek, ha­nem a tehénnek, ő adta a tejet. A gyermekek felszedelőzköd­tek és Annamáriáék házához vo­nultak, hogy hálálkodjanak a jó tehénnek. — Szervusz, kedves tehénke! Köszöntük a finom tejet, amit Annamária hozott nekünk. — Igen, megkóstoltátok a te­jemet, de miért nekem hálál­kodtok? Köszönjétek meg az ízes réti fűnek, amit egész nap legeltem. A gyermekek kimentek a zöld rétre, meghatoltak a ióságos fű előtt és azt mondták: — Köszönjük, jó fünecske, hogy táplálod a tehenet, amely a finom tejet adta. KÖSZÖNJÜK ANNAMÁRIA! KUBAI MESE —Igen, a tehén egész nap Itt legel, a réten. De miért há­lálkodtok nekem? Áldjátok a földet, mely engem terem. Fűid mindenütt van, hegyek­ben-völgyekben egyaránt, de legjobb föld a réten van. A gyerekek akkor a jó föld­nek hálálkodtak. — Köszönjük, kedves föld, hogy füvet teremsz, melyet az a tehén legel, amelynek finom tejével Annamária megkínált minket. — Igen, füvet termek, de ne nekem hálálkodjatok, hanem a víznek, mely a füvet öntözi. Víz mindenütt van, a tócsák­ban, tavakban és a messzi ten gerekben egyaránt. A gyerekek ekkor kimentek a tengerpartra. — Óriási tenger, köszönjük, hogy segíted a földet, mely fü­vet terem, amit a tehén legel, amely a finom tejet adta Anna­máriának. — Igen, én vagyok a víz — mondta a tenger. — De miért hálálkodtok nekem? Köszönjé­tek a napnak, amely engem és száraiföldet melegíti. Hadd jöj-< jenek össze az összes gyerekek, fogják meg egymás kezét és rendezzenek vidám táncünne­pélyt. A gyerekek valóban meghív­ták barátaikat, kézen fogták egymást és világraszóló fényes táncmulatságot csaptak. TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED • ben boldog mi itooly ' csillant. ^ Leveleiteket és megfejtéseiteket^ az alábbi címre -küldjétek: Üj Szói Gyermekvilág, Bratislava, Gorké-^ ho 10. fc EZT KÍVÁNJUK VALAMENNYI IFjÜ OLVASÓNKNAK: Vízszintes: 1. Az ídá­zet első résza. (folyta­tás a nyíl irányában). 7. Fém. 8. Beszédrész. 10. Személyes névmás. 11. Rizs keverve. 13. Fo­lyadék. 14. Hiányos tü­kör. 15. Görög betű és vissza családtag. 18. Kötőszó. 20. Nem hi­bás. 21. Is — szlovákul. 22. Folyó a Szovjet­untóban (ékezetfölös­leg J, 24 Ha — szlová­kul. 27. Téli sport. 29. Üdítő ital névelővel. FUggfileges: 2. Táp­lálkozik 3. Házi áfiat 4. Tova. 5. A gépkocsi lelke. 6. Mássalhangzó kiejtve. 8. Kívánságunk második része (a nyíl irányában folytatva). 9. Vigyázók, (ékezethiba). 12. Sár szélei. 13. A vadász te 30. Szovjet repülőgépjelzés. 31. szí. 16. Időmérő 17. Családfő. 19 Vissza: tiltó szó. Ételízesítő. 23 Sín keverve. 25. Fordított rag. 26 Ilven festék (Beküldte: Szurdi Emii, Kra­is van. 28. Ilyen lámpa is van vany nad Dunajom). M0LT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. így lehet nyolc egyenlő nagyságú és ala­kú mezőre oszta­ni az adott terü­letet. 2. így ka­punk négy egyenlő nagysá­gú háromszöget. KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői kö­zül könyvjutalomban részesülnek: 1. Mókus Árpád. Belová Vas, 2. Valőcsay Mária. Štvrtok na Ostro­ve, 3. Hangya Zoltán. Kamenica nad Hronom, 4. Kanónz László, Vefký Horeš, 5. Hegyi Gyula, Zlaté Klasy. (Jf SZÖ 8 * 1363, január IP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom