Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-01 / 332. szám, szombat

Az ifjúság és az iparművészet Mennyi ötlet, mennyi tehetséggel párosult ügyesség és törekvés! Szin­te el sem hiszed, hogy az üvegszek­rényekben Ízlésesen elhelyezett, jó­formán valamennyi létező iparművé­szeti ágat felölelő kiállított tárgy is­kolásgyermekek készítménye. És még­is így van. A prágai Iparművészeti Múzeum helyiségeiben pártunk XII. kongresz­szusának v tiszteletére ezúttal az ipar­művészeti közép- és szakiskolák diák­jai mutatják be a maguk készítette alkotásokat. A kiállított tárgyak őszinte igyeke­zetről, arról beszélnek, hogy a diá­kok valamennyien, felelősségük tel­jes tudatában, minden képességük latbavetésével sorakoztatják itt fel művészi rajzaikat, falragaszaikat, festményeiket, fényképeiket, üveg- és kerámiai tárgyakat, bizsutériát, arany­ból ős ezüstből készült ötvösmunká­kat, bőrdíszműves és textilterméke­ket, mozaikokat, a kőből, fémből, fá­ból és műanyagokból barkácsolt hasz­nálati és dísztárgyakat. Nem, nem végeztek felesleges mun­kát. Szívesen megcsodáljuk a lakás­berendezésekhez alapul szolgáló ötle­teket, a kirakatok és kiállítások ren­dezéséhez szükséges terveket, rajzo­kat, amelyekből még a szakemberek is sokat tanulhatnak. Végtére is ezek a fiatalok a jövő szakemberei. Elé­gedettség, jó érzés tölti el az embert ennyi kezdeményezés, tehetség, hoz­záértés láttán. A legtöbb iparművészeti iskola száz éves hagyománnyal rendelkezik. Fel­adatuk iparművészek nevelése, hisz ebben a szakmában egyelőre még hiány mutatkozik. Életszínvonalunk emelkedése és a műszaki haladás vi­szont megkívánja ennek a lemaradás­nak a felszámolását. Hiszen ma már természetes követelményünk, hogy lakásunkat, munkahelyünket, öltözé­künket, mindent, amivel a napi élet­ben találkozunk, foglalkozunk, egyre csinosabbá, szebbé, jobbá varázsoljuk. Egészen más hangulatban dolgozunk a barátságos, otthonos, ízléses kör­nyezetben, nagyobb Igyekezettel vé­gezzük munkánkat, ha olyan tárgyak vesznek körül, olyanokat mondhatunk a magunkénak, melyeket szívesen lá­tunk, mert kellemesen hatnak kedé­lyünkre. Ezért vesszük megnyugvással és örömmel tudomásul, hogy az állam oly nagymértékben támogatja az ipariskolákat és azok növendékeit. —km— A párt harca a szocializmusért és a kommunizmusért" CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÄRTJA 40. évfordulójára kiírt kép­zőművészeti verseny jelszava volt: „A párt harca a szocializmust és kommunizmusért". Az elmúlt évben láthattuk az ezen eszme jegyében folyt verseny első szakaszának ered­ményeit. A második szakaszban ez idén 297 alkotással, 117 művész sze­repelt, akik a kitűzött eszmei útmuta­táshoz híven a pártot műveikkel se­gítik építő munkájában. Alkotásaik tárgyát egyrészt a párt harcainak törénetéből, másrészt a mából merí­tik, s igyekeznek társadalmunkat a közeledő kommunizmus feladataira előkészíteni. A 22 díjazott, illetve jutalmazott művész mellett még 28 versenyző munkái szerepelnek. A tárlat tartal­mi színezését és gazdagítását a ver­senyen kívül beküldött, a párt XII. kongresszusát üdvözlő művek ís elő­segítik. A számszerűleg és színvo­nalban jelentős anyag, a Dosztojevsz­kij-soron, a Hviezdoslav téren és a Húrban téren levő kiállítótermekben nyert elhelyezést — az év végéig. Az átfogó seregszemle felöleli a szlo­vák képzőművészek alkotótörekvéseit a legidősebbektől a legifjabb generá­cióig. Az alkotók jó része műveik átélésé­re mozgósítják a nézőt. Az élet ele­ven tényeivel állítanak szembe, s ezek sokszínűségének és sokrétűségének megragadása mind tartalmasabb és igényesebb kifejezéssel párosul. Hi­szen művészeink kutató értelemmel keresik a ma problémáit éreztető kor­szerű hangvételt. Mély emberi indula­tok fűtik őket, melyeknek ereje van a megfelelő forma kialakításában. A szobrok, a festmények már nem csupán dekoratív ötletek hordozói, hanem élményt sugároznak. A máért és a jövőért vívott harcokat idézik, és forró szenvedéllyel utasítják el a ter­mészetes életforma ellentétét: a há­borút. Míg a tavalyi versenyben a vezér­szólam a grafikáé volt, idén a szo­brászaté. Az akadémiai szokványos­ság szorításából felszabadulva har­cos eszmeiséggel, társadalmi igényes­séggel jelentkezett. Pribiš első díjjal kitüntetett dombormű sorozata: a Nemzetemnek, a háborús múlt szen­vedéseit, a Nagy Október visszhang­ját, a kenyérért, emberi jogokért va­ló harcot jelzi az egyes jelenségek­nek lényegre sűrített összefogásában. Ugyancsak első díjat nyert Trizulják az Élő és elesett hősök emlékének szentelt, méreteiben és megoldásában is nagyszabású szobra. — A harma­dik díjat Uher egyéni fogalmazású Űrhajósa, — Kompánek tehetséggel formált, ám gyakran Ismétlődő Szö­vetkezeti asszonya és Brigádosnője — Kvéta Gandlová: Győzelmes visszatérés, (tempera — III. díj) Ján Želibský: Az illegális sajtó terjesztése című ciklusból, IX. (pasztell I. díj) és Bártfai lenyűgöző Tiltakozása vit­ték el. A hat, jutalommal kitüntetett szobrász plasztikáiból felfokozott és' társadalmivá szélesített életérzés árad. (Čutek, Groma, Kavecky, Kor­kos, Mot'ovsky és Snopek.) Festőink a szocialista valóság ta­lajában gyökerező, szétágazó tárgyú alakos kompozíciói az eddiginél erő­sebb, felszabadultabb lendületet árul­nak el. A bíráló bizottság első díjra érdemesítette Želibský pasztell soro­zatát: az Illegális sajtó terjesztését, melyben az eszme hőseit a hajnal oszladozó homálya s az alkony szür­kéje burkolja be. — Laluha Mező­gazdasági jelenetei (II. díj) színben­formában a munkájával testtel-lélek­kel összeolvadt új embertípusra utal­nak. — Gandlová (III. dlj) túllépve a látvány hűségéhez való ragaszko­dás elvén, újra teremti a valóságot. A jutalmazottak között Krivoš mo­dern eszközökkel képbe foglalt Sztrájkőrsége áll első helyen. Čihán­ková, Guderna, Kolčák, MarCák, Wei­ner Krár festményei sztrájkokat s a szocializmust építő munkást idézik. A politikai plakát ezúttal is gyen­gén képviselt műfaj: Jánoška (III. díj) falragaszai közül a tartalmában és formájában megkapó Emberek, le­gyetek éberek emelkedik ki. A versenyen kívüli művek közt Fulla mesteri életörömet árasztó csu­pa mozgás kompozíciója: Tél a kül­városban, Guderna dinamikus Ürre­Milan Laluha: Est II. (olaj — II. díj) pülése, Mudroch költői Csokra válnak ki. A fekete-fehér művészet mesterei: Hložník, Szabó Gyula, Dúbravec, Krár, Manka grafikái teljesítik ki a mai szlovák képzőművészetet tükröző tár­lat anyagát. HA MÉRCÉNEK AZT TÜZZÜK, hogy mit és mennyit ad vissza a művészet korunkból, akkor leszögezhetjük, hogy a ma valóságának megismeré­sére törekvő alkotóinknak új kifeje­zési eszközökkel sikerült megközelí­tőleg rögzíteni még teljesebb és szebb jövőért harcoló korunkat. Bárkány Jenőné •yjagyon szép Bszl Idő volt ÍV a tornaórára. A szokásos bemelegítés után a fiúkat két csoportra osztottam, s egymás­sal szemben állva dobógyakor­latokat végeztünk. Utána pedig egy kts futballmérkőzést ját­szottunk. Felszólítottam a fiú­kat, hogy mindenki tegye le a karóráját, mert megsérthetik vele egymást, vagy el is törhet. A fiúk odasiettek a lerakott ruhákhoz, s ki-ki beletette órá­ját kabátja zsebébe. A mérkőzés gyors és heves volt. Tudom, hogy egyszer té­vedtem is, mert megadtam egy lesgólt — de a vesztes csapat sportszerűen ezt is elviselte. Az óra befejeztével mindenki gyorsan felöltözött s hangos eszmecsere folyt, olyan mérkő zés utáni „kiértékelés". Amikor a fiúk egy része már az Iskolai konyhán az ebédnél ült, egy ré­szük pedig hazament — várat­lanul visszajött Elemér, a jobb­szélső. Izgatottan odajött hoz­zám és a következőket mon­dotta: — Tanító elvtárs kérem, ta­láltam egy órát. — Hol te? — kérdeztem tőle meglepődve. — A kabátomban. — Hol? — Amint mondtam, a kabátom zsebében. — Hihetetlen. No, mutasd csak. — Tessék. Ketyeg, nincs sem­mt baja — s mielőtt átnyújtotta volna, még meg ls hallgatta, va­lóban ketyeg-e. Én ts meghallgattam. Ment. Összehasonlítottam a magamé­val. Pontosan járt. Kis ideig tanácstalanul néz­tünk egymásra. Nagyon külö­nösnek találtam, hogy valaki a kabátja zsebében találjon egy órát. — No, jól van. Az órát át­veszem. Most pedig fuss körül az udvaron, az étteremben, s szedd össze a még itt tartóz­kodó nyolcadikosokat. Ha együtt vannak, jelentsd. — Igenis — felelte és azzal elszaladt. Tépelődő gondolatokkal jár­káltam a tanári szobában, de pár perc múlva kopogtattak. Elemér jelentette, hogy együtt vannak a fiúk. — Hányan? KOVÁCS ISTVÁN — Vagy tizen. Kimentem hozzájuk s sorra vizsgáltam az arcokat. Kutattam a csillogó szemekben. A rejtély kulcsát s az igazságot keres­tem. — F lúk i Vizsgálja meg min­denki, hogy nem vesztett-e el valamit. Kiforgatták a zsebüket, de semmijük sem hiányzott. — jaj I Az órám! — kiáltotta ijedten Laci. — Tanító elvtárs kérem, én elvesztettem az órá­mat. A múlt héten vette édes­apám ! Laci barátunk majdnem elsírta magát az elveszett óra miatt. — Hol vesztetted el? — kér­deztem szigorú, kemény hangon. —• Nem vesztettem el, hanem ellopták. Nagy csend következett. Ez igen nehéz és komoly ügy. Gom­bot vagy ceruzát még esetleg magánál felejthet valaki, de egy óra — az már más. Bizony, is­kolánkban még nem loptak so­ha órát. — És honnan lopták el? — A kabátomból! Innen a ka­bátom zsebéből. Jelszik tudni, amikor a tfirnaórán levettem a karomról, elszaladtam vele a kabátomhoz, s akkor tettem be­le. Gyurka ts tanúsítja. Együtt voltunk. — Gyurkára néztem. Bólintott, hogy így volt. E pillanatban megszólalt resz­kető izgatott hangon Elemér is. — Tanító elvtárs kérem, én .. én ... nem értem. Mindannyian ránéztünk és egyszerre fény derült a rejtély­re. Laci sötétkék kabátja ugyan­olyan volt, mtnt az Eleméré. Se nem kékebb, se nem világosabb. Szakasztott egyforma. A nagy sietségben Laci nem a saját, ha­nem az Elemér kabátjába tette a meccs előtt az óráját. Az órái átadtam Lacinak. Ele­mért pedig nyilvános dicséret­ben részesítettem, mert szinte ajándékba kaphatott volna egy új karórát, de ő hazafelé me­net észrevette, hogy valami van a zsebében s a becsület szavára hallgatva, azonnal visszahozta az iskolába. Ezzel vége is van a történet­nek. Csak még azt is ideírom, hogy Elemér cigányszármazású diák s bár a bőre barnább mini másoké, a szeme és lelke csil­logó tiszta. N. POLJAKOVA: AZ ELSŐ HÓ Lábnyomod olvasod, talpad alatt hfi ropog. Hócsillag ül pőrén cipűcskéd fűzőjén. A kisfiú elkapja, mégis Uros a marka; i csillag a melegen t cséppé lett hirtelen. A HOLD KISZÁLLT A KÜTBÓL [TÁDZSIK EGYSZER egy buta ember meg Hold tükörképét. Gyorsan leak kötél végére horgot erősített é kihúzza a Holdat. A kötél végé beleakadt egy kőbe. A balga em erejéből húzni kezdte a kötelet, szer csak elszakadt, a buta em észrevette, hogy a Hold ott ra ,,Mégsem veszett kárba a mun Kirántottam a Holdat a kútből mm Mily en lesz az iskola a kommunizmusban A Pionyerszkaja Pravda szerkesztőségétől megkérdez­te, egy szovjet pionír: Mi­lyen lesz az Iskola a kom­munizmusban? A szerkesztő­ség többek között így vála­szolt az érdekes kérdésre. Az iskolában üvegből lesznek a falak és a tető, a padok pe­dig különböző színű műanyag­ból készülnek. Laboratórium, műhely, télikert, nyári korcso­lyapálya Is lesz benne. Oe vajon a gyerekek csak ezért szeretik majd az iskolát? Hogy a válasz pontosabb legyen, Mihail Alekszejevics Lavrentyev, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének vezetője részletesebben válaszol a kíván­csi pionírnak. — Nehéz most beszélni az 1980-as évek minden iskolájáról. Valószínűleg sok olyan lesz kö­zöttük, mint a mi fizika-mate­matika iskolánk, amely szeptem­berben nyílik meg az akadémiai városban. — Kik kerülhetnek ebbe az iskolába? — Azok, akik a szi­bériai szellemi olim­pia három fordulójá­nak feleleteit gyorsan oldják meg. A nyerte­seket meghívtuk két hónapra az akadémiai városba. Itt a gyere­kek érdekes előadáso­kat hallgathatnak, a tudományos kutatóin­tézetekben dolgozhat­nak. A fizika-matematika Iskola tanulóinak foglalkozását gyakran nem az osztályban, ha­nem a laboratóriumokban tart­juk meg. A tanulók nem egy­szerűen a tudomány elméletével ismerkednek meg. Ha például a fizika-matematikai tudományok kandidátusa, Andrej Andrejevics Deribász fog tanítani, bizonyára elmondja tanítványainak, ho­gyan ásnak árkokat és hogyan építenek gátakat a szibériai tu­dósok által pontosan kiszámí­tott robbantásokkal. Ilyen iskolákat, mint például az akadémiai városi, minden na­gyobb tudományos központban lehet létesíteni. A gyerekek, ha együtt dolgoznak a kutatókkal, megtanulhatják a legfontosabbat: mindig az újat kell keresni, az őket érdeklő tudományok terü­letén. Ez teszi lehetővé, hogy minél előbb megismerjük a világ­űrt, eljussunk a föld szívéig, au­tomatikus berendezést és elekt­ronikus számítógépeket adjunk minden nagyobb (izemnek, atom­meghajtást a közlekedésnek, űj technikát és nagy terméshoza­mé kultúrát a mezőknek. TÖRD A F EJED 9 TÖRD A FEJED • TŰRD A FEJED 9 TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED MESE) pillantotta a kút vizében a asztotta a kötélről a vedret, a s bedobta a kútba, hogy majd re akasztott horog a kútfenéken ber nekirugaszkodott és teljes A nagy rángatástól a kötél egy­ber meg hanyattvágódott. Ekkor gyog az égen. kám — gondolta magában. — és visszarepült a helyére." NÉPÜNK KÍVÁNSÁGÁT FEJEZI KI E JELSZÖ VÍZSZINTES: 1. A jelszó első része (a nyíl irányá­ban folytatva). 7. Az oz­mium vegyjele. 8. Azo­nos magánhangzók. 9. A cink vegyjele. 11. Létezik. 13. Kiált magánhangzói. 14. Egy — németül. 15. Egyszerű gép. 17. Test­rész. 18. Nem fel. 20. Arany János legnagyobb elbeszélő költeménye (vlsz­sza). 22. Repülőgép-már­ka. 23. Állati lakhely. 24. Orosz Igenlés. 27. Al­gériai város hiányosan. 29. Évszak. 31. Betegség. 33. Dísz. 34. Járművek közlekednek rajta. 35. Ausztriai város. 37. Olga, Tibor, Zoltán. 40. Nem tegnap. 42. Ra — szlová­kul. 43. A- borászatban használt fojtó szagú ás­vány. 45. Ajtókon van. FÜGGŐLEGES: 1. Jelsza­vunk második része. 2. Ételíze­sítő. 3. Mássalhangzó kiejtve. 4. Tiltöszö. 5. Csecsemők eledele. 6. Csodálkozást fejez ki. 10. Nem — szlovákul. 12. Folyadék. 13. Könyv szerzője. 18. Kérdőszó. 17. Szabó­szerszám. 19. Nem fölé. 21. -ba, -be, -szlovákul (ék felesleg). 25. A legnyugatibb cseh város (fone­tiküsan). 26. A futballista célja. 28. Szlnésfém. 30. Tör... 32. Verssorok összecsengése. 38. Szán keverve. 38. Kopasz. 39. Nyí­lás. 41. Nem használ. 43. Szlovák darab mássalhangzói. 44. Zóna mássalhangzói (ford.). 48. Azonos magánhangzók. (Beküldte: Torpis József, Fiľakovo) KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek: 1. Zagyi József, Surlce, 2. Sutka Margit, Vei. Kapušany, 3. Kulacs Alajos, Medveďov, 4. Bencs'k Már­ta, Radzovce, 5. Bugárdl Pál, Ül SZÓ 8 * 1982. december 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom