Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-01 / 332. szám, szombat

Látogatás a prágai Tejipari Kísérleti Intézetben Hogyan ts készül a vaj? Ha valaki azt válaszol­ná, hogy köpültk, mint nagyanyáink tették, az igen ósdi felfogásról tenne tanúbizonyságot. Igaz ugyan, hogy nemrégen még a vajkészltés nem sokkal kü­lönbözött ettől az elavult módszertől. Ma azonban — az automatizálás leprában —, amikor legfőbb prob­lémánk a termelékenység állandó növelése, aligha elégedethetnénk meg ezzel a hosszadalmas, körülmé­nyes eljárással. Kratochvll, Vedltch és Vtnyi, az Intézet három mérnöke nem tudott beletörődni a látszólag megvil­toztathatatlanba. — Semmi sem lehetetlen, csak rá kell Jönni a nyitjára — mondogatták és a Hűtő- és OO:XM>OOOOOOOOO<XX>OOO*>OOOOOOOO ­Élelmiszeripari Gépek Kísérleti Intézetének dolgozói­val szövetkeztek. Addig törték a fejüket, addig tana­kodtak, kísérleteztek, míg végül 1960-ban megkez­dődhetett a folyamatos vajgyártás. A munkatermelé­kenység az eddiginek mint egy háromszorosára növe­kedett. Amikor 1961-ben a köztársasági elnök a Kle­ment Gottwald-államdíjjal tüntette ki a kollektívát ötletes találmányáért, már nyilvánvaló volt, hogy míg a régi köpülőberendezés egy műszak alatt 800 kiló vajat állított elő, az új gép egyetlen óra lefor­gása alatt 400 kg-ot gyárt ebből a nélkülözhetetlen élelmiszerből anélkül, hogy emberi kéz érintené, lényeges körülmény, hogy az új gép Jóvoltából a vil­lamos áram fogyasztása egyharmadára csökkent. Fagyasztott vaj nyári tejszínből? Kratochvll elvtárs nem fukarkodik a magyarázattal. — Természetesen mindenekelőtt tejszínre van szükség, savanyú, vagy félig savanyú tejszín­re — szögezi le határozottan. A kö­pülőhenger egyik részében a köpü­lés folytán (12—18 órás „érés" után) hab képződik — ez a tulajdonkép­peni savanyú tejszín. A berendezés egy másik részébe már a vajszem­csék láthatók. Az utolsó folyamat so­rán összeállnak a vajgombócok és a dagasztógépbe hullanak. A dagasztóberendezés lapátjai tel­jesen kisajtolják a vajból a víztöbb­letet. Miután a nagy vlzcseppekben a baktériumok gyorsabban szaporod­nak, a vaj hamarabb romlik. Tartós­sága tehát megkívánja, hogy a fe lesleges vizet idejében eltávolítsák belőle. — Azt akarjuk, hogy a lakosság télen-nyáron tápláló, vitamindús vajhoz jusson. Ezért korántsem elé­gedhetünk meg az eddigi eredmé­nyekkel — folytatja Kratochvll elv­társ. Ismeretes, hogy a nyári tejszín sokkal több „A" vitamint tartalmaz a télinél. Ezért most azon dolgozunk, hogy a nyári fagyasztott tejszínből télen is előállíthassunk jó minőségű vajat. Bár kísérleteinkkel a kezdet kezdetén tartunk, azért már tudjuk, hogy nincs messze a megoldás. A savó értékes táplálék Mindenki tudja, hogy a savó igen jól értékesíthető a mezőgazdasági üzemekben. Dr. MiloS Mengl és Jo­sef Šlman mérnök számos sikerült kísérlete igazolja a savó rendkívüli tápértékét. A savóban levő cukrot hazánkban ma már nagyobb kapacitású erjesz­téssel élesztős fehérjékre változtat­ják. Horšovský Týn, Jaroméf, Jaro­méflce nad Rokytnou ős Veiké Karlo­vice tejipari üzemeinek egyéves ta­pasztalatai alapján kiszámították, hogy néhány éven belől hazánkban évente körülbelül 2000 tonna fehérjét nyerhetünk, ami takarmányfehérje­szükségletünknek mintegy 5 százaié kát teszik kl. Egyszerűen és jutányosán — Míg a savót azelőtt a sajt elké­szültével mint hasznavehetetlen fo­lyadékot kiöntötték, ma Igen nagy becsben tartjuk — mondja Simán mérnök és rámutat arra ls, hogy a nagy tápértékű, ízletes nedű elké­szítésének módja mily egyszerű és ami a legfontosabb, alig igényel kü­lönösebb kiadást. A savót mintegy 30 Celsius fokra felmelegítik, élesz­tővel erjesztik és körülbelül 8—10 órán keresztül állandó keverés mel­lett langyos levegővel telítik. — Eny­nyi az egész — közli Šlman elvtárs —, mert ennyi idő alatt a cukor fe­hérjévé változik. És az eredmény? A hízósertésnél, vagy a hízőmarhánál tíz liter erjesz­tett savó körülbelül 50—60 gramm súlygyarapodást jelent, a tehenek pe­dig ugyanennyi savó elfogyasztása után 1,5 literrel több tejet adnak. Természetesen a technológiai eljárás továbbfejlesztésével az eredmények fokozhatók. Ennek érdekében folynak az intézet dolgozóinak türelmes kí­sérletei. A jó tej titka Dr. Josef Sulc azt tartja, hogy csak­is a jó minőségű és egészséges tej fogyasztása ártalmatlan. Ezért fordí­tanak a korszerű istállókban már a fejéskor olyan nagy gondot a higié­niára, a tej szakszerű tárolására, hű­tésére és kezelésére. — De mit te­gyünk — magyarázza —, ha a kifejt tej már nem fér bele a hűtőberende­zésbe? A tanácskozások, kísérletek a várt eredményt: az újszerű tárolótartály megszerkesztését eredményezték. Ez egyszerűen betongyűrűkből készül. A tartály alját lejtősen betonozzák, hogy a tej a csővezetékhez utat nyer­jen. A szükségletnek megfelelően két­három betongyűrűt is építhetünk egy­másra. A tartály belső falát és az alját az egészségre ártalmatlan Eprosin anyag­gal fehérre mázolják. — Ha a hűtött tej ebbe a masszív tartályba kerül — véli Sulc elvtárs —, akkor falai szigetelőkként működnek és megaka­dályozzák a tej felmelegedését táro­lásának ideje alatt. Persze, minél na­gyobb mennyiségű tejet tárolunk a tartályban, annál jobban tartja a hi­deget. Egy kis matematika Ha valaki azt állítaná, hogy a tar­tály előállítása bonyolult feladat, vagy hogy sok kiadással jár, az alapo­san téved — mondja Sulc elvtárs és máris számba veszi a megtakarítást. Míg a Frlgera JSB 500-as hűtőbe­rendezés a szerelési munkálatokkal együtt 8150 koronát emészt fel, az új tartály nem kerül többe 1400 koro­nánál, a megtakarítás tehát 6750 ko­rona. Három betongyűrű egymás fölé he­lyezésével a tartály befogadóképessé­ge 1150 liter. Ha 750 liter tej tárolá­sához minden kannáért 0,10 KCs a napi kölcsöndij, akkor 30 kannáért 3 Kős-t évente, vagyis 365 napra 1095 Kčs-t fizetnénk. Mi következik ebből? Többek között az, hogy 16 hónap alatt a kölcsöndij megtérül a tartály áré­ból, melynek tartóssága évtizedekre szól. A szakszerűen kezelt, jól hűtött és higiénikus tej érdekében ajánlatos volija, ha a mezőgazdasági üzemek minél nagyobb számban érdeklődné­nek a technika ezen Jól bevált vív­mánya iránt. KARDOS MARTA A zászló gazdát cserél Néhány nappal ezelőtt a párt vürUs zászlaja még a CSISZ galantai járási bizottságának irodáját díszítette, hirdetve azt, hogy a galantai fiatalok kezdeményezték a kukorica nagyobb hektárhozamáért indított mozgalmat. Ma, a CSKP XII. kongresszusának előestéién gazdát cserélt a zászló. A detvai gépgyár CSISZ-szervezete lett a vörös zászló új gazdája. A gyár fiataljai a kongresszus tiszteletére januárban mozgalmat indítottak a „Fia­talok rakétája a kongresszus tiszteletére" címmel. A rakétát 28 ifjúsági kollektíva és 400 fiú és leány egyéni kötelezettségvállalása díszítette. munkája sokoldalú. Több száz fiatal dolgozó tanul a különféle szakiskolá­kon, a pírtoktatásban és a CSISZ ok­tatási köreiben. A környező falvakon jól Ismerik a gépgyár fiataljainak ének- és táncegyüttesét, futballcsa­patát stb. Mindezt mérlegelve bátran állít­hatjuk, hogy a CSISZ az üzemben ko­moly segítőjévé vált a pártnak a terv teljesítésében, az Ifjú nemzedék kom­munista nevelésében. A vállalásokat teljesitettékl Nem volt könnyű, a fiatalok sok problé­mával, nehézséggel találkoztak, és szükség volt hol a mesterek, hol az üzem vezetősége és nem egyszer a pártszervezet segítségére ls. Kétszer Is veszély fenyegette a 320-as részleg tervének teljesítését. Kl tudna segíte­ni? — merült fel a kérdés. A párt­szervezetben, az üzemvezetőségben egyhangú volt a válasz: a CSISZI A fiatalok pedig kijelentették: „Se­gítünk a 320-as részlegnek!" És segítettek nemcsak a fiatal szak­munkások, de a technikusok és az adminisztratív dolgozók is. Mindenki képességei szerint hozzájárult ahhoz, hogy a részleg sikeresen teljesítse évi tervét. A fiatalok kivették részüket a fém­takarékosságból is. Az ifjú techniku­sok és szakmunkások újítási javas­latainak alkalmazásával 50 000 koro­na értékű fémet takarítottak meg. A fiatalok kitartó munkájának, a kö­telezettségvállalások teljesítésének az eredménye hétmillió korona értéket képvisel. A sikerben nagy része van a szocialista munkabrigád elmért ver­senyző 38 ifjúsági kollektívának, vala­mint annak a nyolc kollektívának, amely a címet már elnyerte. E napok­ban több ifjúsági kollektíva veszi át a CSKP XII. kongresszusának brigád­ja címet. A fiatalok bekapcsolódtak az újl­tómozgalomba is. A 768 újítási javas­lat nagy része őket dicséri. Az eddig megvalósított javaslatok 3 millió 810 ezer korona értékű megtakarítást je­lentenek az üzemnek. Üzemünkben az ifjúsági kollektívák az elsők közé tartoznak, amelyek el­határozták, hogy jó munkával, ter­vük idő előtti teljesítésével bizonyít­ják be a munkához, a munkásbecsü­lethez való szocialista viszonyukat. Veselovský elvtárs ifjúsági kollektí­vája bejelentette: „December 20-lg teljesítjük tervünket!" Hasonló válla­lást tett a többi ifjúsági kollektíva ls. A gépgyár CSISZ-szervezetének Az a helyzet, — mondja Kuliš igaz­gató —, hogy a fiatalok nélkül nem érnénk el az üzemben Ilyen ered­ményeket. A fiatalok jogosan veszik át a kongresszus előestéjén a párt vörös zászlaját. SIGL FERENC •k A jesenikyi városházának javítása során az épület tornyának kupolájában a munkások régi érmeket, valamint Vin­cenc Priessnltznek, a jesenikyi fürdő alapítójának életéről és munkásságáról szóló iratokat találtak. Az Iratokat le­fényképezték és újból a kupolában he­lyezték el. A bratislavai Figaro üzemben a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségeik teljesítése terén a dolgozók elsősorban a minőség javí­tására, a tervfeladatok túlszárnyalásá­ra és az ésszerűsítő mozgalom kibon­takoztatására törekszenek. A socia­lista munkaverseny segítségével a ter­melési tervet háromnegyed év alatt 471 000 koronával túlszárnyalták, s 708 000 korona önköltséget takarítot­tak meg. E napokban fejezik be a karácsonyi kollekciók gyártását. Az idén 94 vagon ilyen édességet készí­tettek. Képünkön karácsonyi édesség a termelőszalagon. (AndrejCák - CTK felvétele) * v/////////////////////^^^^ I M agas, barna férfi. Keskeny arcélű. Szeme sarkából szét­futó ráncok, az erős szél és nap­sütés jelei, amikor sokat kell a por, szél és nap ellen védeni a szemet. A két szemöldök között három mély barázda fut a magas homlok felé. A sokat töprengő emberek ismer­tetőfele. Válla kissé előre hajlik, mintha terhet viselne. Kora negy­venegy év Legszebb férfikor. Fog­lalkozása gazdász. A szövetkezet irodájában ülünk egymással szemben. Odakint hull a korai hó, az elkésett csapadék. Ide­bent gyűlés utáni hangulat. Keser­nyés levegő, az elszívott cigaretták íze és szaga. Mískó József elvtárs szűkszavúan, röviden beszél. — Február óta vagyok elnöke a köbölkútl szövetkezetnek. Nehéz esztendő van mögöttünk. Hogy nem maradtunk le a munkával, az a gépesített munkabrtgádnak köszön­hető. Répánk, kukoricánk rendben van, most még a takarmányalap végső biztosítását intézzük, és amint látfa itt a tél... — Hát ez valóban rövid volt — mondom és kérem, hogy egy kissé szaladjunk vissza a múltba. — Meddig? — kérdezi, majd jobb szeme sarkát összehúzza, és nevet hozzá. Kíváncsi unszolásomra még­is elkezdi. — Nincs abban semmi érdekes, hogy ki milyen utat járt be gyerek kora Óta. En Fürön születtem. Apám cselédgazda volt... A négy polgárt elvégzése után a Pápát Me­•zőgazdaságl Technikumra iratkoz­tam be. Azt elvégezve segédtiszt let­tem Tipsonyban. A felszabadulás után hazakerülve, bizony csak ma­S)oyid és felelősség gyárul tudtam. Ezért olyan helyen mindenki hozzájáruljon ésszerű ja­vállaltam munkát, ahol megtanul- vaslataival. Mískó elvtárs mivel kí­hattam a cseh vagy szlovák nyel- ván hozzájárulni a tanácskozáshoz? vet. Így kerültem a mélníky járásba. Elmélyül a három homlokránc, Onnan negyvenkilencben lőttem j obb szem e sarkát összehúzza, majd vissza. Azóta több állomáshelyem csendesen válaszol, gondolkodva, volt. Állami gazdaságok következ- mlnt ak i beszéd közben alakítja a tek: az Ipolysági, a deméndt, ebedt, mondanivalót, majd az ipolyklskeszi. Voltam a já- _„_, ,„,,„„, h„„„ ,„, rásl mezőgazdasági szakbizottság Ä készü k TTJuakJnU Tunláf ZlZS ^Zn nemS egy%u%Te­ra a gyakorlati munkát választót- l éb k é % J kon g/ essz u. ľ^ľf^ľlí ľ £ so n> há t ><" át k e" gondolnom, amit rültem. Onnan tusoltak ide Ez elmondanl akaro k. A na pokban két volna az egész Még hogy mindé- flba Szőgyénben és Kisújfalun oZcrt tartunk gyűlést, ahol arról leľz szó, embert. Ez már együtt jár a mun- mtk a l e" gégemb pr oblémák. Elég Kava l• jól ismerem a környékbeli' falvakat Gond és felelősség. Odakint ha- t s, tehát esetleges felszólalásom nem vazik és Mískó elvtárs jólesőn gon- lesz helyi jellegű. Minden esetre dol arra, hogy nincsenek répa- elsősorban gyakbrlatt tapasztala­kupacok a hó alatt, hogy silózva taimra támaszkodom. Tudott dolog, érik tovább az őszi takarmánykeve- hogy a gépesítés ma a legfontosabb, rék. Maid arra gondol, hogy az őszi Ezt kell figyelembe vennt a munka­szántás bordát között megül a hó, szervezéskor. A ml eredményeinket az idejében elvetett gabonafélék pe- ennek köszönhetjük. A másik fon­díg csírát dugnak kl a földből, hogy tos dolog, amire gondolok, a szak­üdvözölfék a régen várt csapodé- mai nevelés, a fiatal szakkáderek ko t- nevelése. Ogy érzem, ezen a vona­Ezek a közvetlen, a hazai gon- Ion valahogyan túl sok az elmélet, dok. De én már azt kérdezem, hogy Jól emlékszem, amikor én tanul­milyen gondolatok foglalkoztatják tam, mennyire örültünk annak, ha Miskó elvtársat, mint a XII. párt- valamilyen növény szépen fejlődött, kongresszus küldöttjét. a mai fiatalok meg elmennek a — Nem tudok elszakadni a hazai szakiskolába, alig vannak ott, már a problémáktól — válaszolja. — Első- falujuk nevét is elfelejtik és az sorban arra gondolok, mi mindent Iskola elvégzése után, vagy még hozhatok haza a kongresszusról, közben ^másfelé fordulnak... úgy gondolom, tapasztalatot. Bizo- Elhallgat, mintha nem akarná nyára a legjobb szakembereket, gaz folytatni a megkezdett beszédet. Vá­dászokat, ipari dolgozókat, tudotná- rom a folytatást, miután nem tudok nyos és kulturális vezetőket jelölték arról, hogy az elnök még nem ebé­ki, javasolták a kongresszusra. Ez- delt, pedig már délután három óra ért mondom, hogy elsősorban okul felé fár az idő. Hosszú volt a gyű ni szeretnék, olyan ésszerű Javas lés a Járási nemzett bizottság dolgo latokat hallani, amelyekről még zótval, utána én foglaltam le kíván nincs tudomásom. rsi kérdéseimmel. — Tehát, mlnt jó gazda, haszno- Majd folytatfa a félbehagyott be­sí t ani akarja mások tapasztalatait? szélgetést, de visszakanyarodva a km a tanácskozás megkívánja, hogy gépesítéshez, a gépesítés következ­tében felszabadult munkaerők el­helyezkedésének problémájához. — Kevés az ipari munkásság — mondja —, az eszmei hatóerő. Akik messze vidékre fárnak, azok nem sokat hoznak magukkal haza. Rit­kán vannak Itthon, nem tsmerik eléggé a hazai problémákat. Es egyre több azoknak a száma, aki­ket nem tudunk foglalkoztatni. S itt vannak még az asszonyok is... Miskó József Mintha csak hívták volna, egy ne­vető szemű, szőke asszony nyttfa ránk az ajtói. Bemutatkozik: — Misková ... — A feleségem! — nevet Mískó elvtárs. — Most már igazán men­ni kell... De marabunk még. Maradunk, mert néhány szó után kiderül, hogy Miskóné Dééínben született, ahol én ls dolgoztam három éven át. Es mind a ketten dicsérjük már az észak-csehországi kisváros szépsé ges környékét, leginkább Hfenskót, a nevezetes cseh „svájci" tájat. Ne­ve is az: České Svjjcarsko. A beszélgetésből az is kiderül, hogy a férj, már mlnt Miskó József, a mélníkl járásban ismerte meg a feleségét, Jarmilát. S az, íme, Itt, Dél-Szlovákiában már magyarul be­szél velem az északt vidékről. — Hol tanult meg magyarul? — kérdezem kíváncsian. — Útközben — mondja nevetve. — Mélniktől tdátg? Olyan gyorsan nem ment a do­log. De sorban az állami gazdasá­gokban, Ebeden, Klsmuzslán, De­ménden, Csúzon. Volt alkalmam ... — Es a gyerekek? — Azok három nyelven beszélnek. — Megszokta ezt a vtdéket? Miskóné elgondolkodik. Majd hosszan fejtegeti, hogy eddig nem­igen gondolt a szülőföldre olyan szándékkal, hogy visszaköltözzenek. Mafdnem évenként változott a mun­kahely. Érdekes volt. Of viszonyok, új emberek, és a két gyerek is kicsi volt. De most már haza kíván­kozik. Több okból. A férjnek, Itt Köbölkúton, sokkal több a munkája, mint eddig bármelyik helyen volt. Sokszor ebédelni sem ér rá. i je ez csak az egyik ok, a kisebbik. A má­sik,, hogy elég volt már a fazekak­ból, a szüntelen főzőcskézésből, mo­sa.gotórongyból. Dolgozni akar. Oda­haza volna hol, Itt nincs. Ennél a pontnál már mind a hárman vitat­kozunk. A férj mosolyogva, mlnt aki ismeri az indulatok eredetét, én, aki bizonygatom, hogy társadalmi, közéleti munka ts van a világon, és Miskóné, akt asszonyi logikával mind­kettőnket falhoz állít. Dolgozni akar. Hasznos munkát végezni, és ket­tőnk okoskodása csak olaj a tűzre. Végül én javaslom, hogy egyelőre fejezzük' be, utazzon ő is Prágába, látogasson el Mélníkre, majd haza­térve próbáljon beilleszkedni a kör­nyezetbe ... Miskó elvtárs erre is csak moso­lyog. Valószínűleg arra gondol, hogy könnyebb egy falu földművelő lakosságát meggyőzni az új agro­technikai módszerek helyességéről, mint saját feleségét a gondok és felelősségek viseléséről. Gond és felelősség! A vitát egy újabb látogató szakítja félbe, aki bizonyos sertés ügyben keresi az elnököt. Ntncs ebéd. Autóba ülnek, én pedig jó étvágy helyett jó mun­kát kívánva köszönök el. GYURCSÖ ISTVÁN W///////////////XW/-///////////.//AÍ 1962. december 2. * ÜJ SZÓ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom