Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-01 / 332. szám, szombat

Egy-két lobbanás és összeforrnak a vasrudak. (Ogonyok felv.) Szovjet művésznő a košicei színházban Galina Kováiévá tanítónő hangjára Szaratovban figyeltek fel. A szaratovl tanítónőből a moszkvai Állami Opera tagja lett és nemsokára a Szovjetunió határain túl is megismerték. Járt csak­nem ^ninden szocialista országban, ké­sőbb nyugati országok' színpadjain is szerepelt. A múlt év őszén ,a hagyo­mányos Francia Állami Énekverseny első díját, a „Grand Prix"-t is elnyer­te. A csehszlovák-szovjet barátsági hó­nap keretében Galína Kovaleva a ko­šicei Állami Színházban ls fellépett, ahol a Rigoletto Gildáját alakította. Ritka művészi élményben volt részük a košicei dolgozóknak. Kovaleva gazdag hanganyaga, páratlanul csiszolt, kifi­nomodott hangvétele a művésznőt az élvonalba sorolja. A hangformálás egyéni és tökéletes alakítás Galina Kovaleva sajátos művészi adottságairól tanúskodik. Színészi alakítását csiszolt színpadi mozgás-művészet jellemzi. A košicei közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a szovjet művésznő fellépését. Košice. Kovaleva országjáró körútjá­nak első állomása volt. További ven­dégszereplése során több csehszlovákiai operaszínpadon gyönyörködteti majd a közönséget. Loósz Dezső NOVKO JÁVORSZKI: AI A M Y Ä Vlado mégegyszer megsimogatta a Szeretett volna felugrani, fia mel­lompos kutya fejét és csöndesen a lére vetni magát és elmondani neki ház felé indult. Meghúzta magát az mindazt, ami összegyűlt a szívében: alacsonyan lelógó vadszőlő alatt, hall­gatózott és figyelmesen fürkészett be a kis ablakon. Odabent, az egyetlen szobában, minden úgy állt, mint aho­gyan eltávozásakor hagyta, ahogyan mindig maga előtt látta az ellenség­»Igy ölték meg az apádat is, így pusz­títanak el téged is! Nincs senkim kí­vüled! Nem ... nem engedlek el soha többé magamtól!« És ha meg ls veti a fia, csak az a fontos, hogy éljen, hogy egészséges gel folytatott súlyos harcok után legyen, bárhol, akármilyen messze és megpihenve. A kopott ködmön is ott idegenek között. De tudta, hogy nem függött egy szegen az ajtó mellett, állíthatja meg, és csak mérges sebet A megvetemedett, háromlábú asztal ejt a szívén, amely soha nem heged is ugyanúgy támaszkodott a színes be. Š hogy fia ne lássa a keserűség, csergével leterített ágynak. Munká- a bánat könnyeit, hirtelen felkapta ban és kínokban megrokkant öreg az üres vödröt és szinte futva ment édesanyja most is fonogatott a pet- ki az udvarra, a kutyával nyomában, róleum lámpa szegényes fényénél. Vlado becsukta az ajtót. Elgondol­Vlado nézte anyját, és szemét el- kozva mosolygott és csöndesen mond­önötte a könny. Nagyot lélegzett, ta: még egyszer körülnézett, azután csön- — Azért szeretnek, azért neveltek desen kopogott az ablaküvegen. Any- bennünket, hogy aggódjanak és szen­ja hunyorogva nézett fel. Vette a vedjenek miattunk! Ez az anyák bol­petróleum lámpát és az ablakhoz dogsága. ment. Odakintről ismerős, kedves arc Sóhajtva feküdt végig az ágyon, mosolygott rá. Megremegett. Ügyet- Hallotta, hogy- anyja elejtette a vöd­lenül tette az asztalra a lámpát, az röt az udvaron s az lármásan gurult ajtóhoz támolygott és elhúzta a re- végig a köveken. Egyszercsak anyja teszt. nyitott be a szobába, aggódva, sá­Vlado belépett a z alacsony szobá- padtan, megállt és háttal az ajtónak ba, puskával a kezében. Sapkáján vi- támaszkodott: dáman virított a vörös ötágú csillag. — Vlado! — Anyám! Két hosszúra nyílt árnyék borult össze a falon és sokáig meg sem moccant. Az anya aztán nagysietve összefüggönyözte az ablakot és az asztalra színes kendőt terített. A kam­rából hamarjában kenyeret, néhány fej hagymát és egy tányér babot ho­zott, majd elégedetten, boldogan ült le a pislákoló tűz mellé. Oly sok mondanivalója volt, és annyi mindent akart kérdezni is. De hol is kezdje? Miért zaklassa fiát kérdésekkel? Ta­lán jobb is, ha szótlanul gyönyörkö­dik benne. Vlado evett néhány falatot, majd gondolkozva maga elé bámult, s le­hajtotta fejét. Elmondja-e anyjának a csendőrök­kel folytatott szörnyű küzdelmet? Elmondja-e, hogy megölték bajtársait és negyedik napja már étlen-szomjan, kimerülten bújkál a hegyekben? — Erre jártunk az osztaggal, a közelben, és olyan honvágyam tá­madt. Gondoltam, eljövök, hogy lás­— Fiacskám ... fuss... jönnek. Vlado felugrott s megragadta — Kuss, te beste... Most már semmi sem téríthette el szándékától, semmi sem állíthatta meg. Lerántotta a ködmönt a szegről, magára terítette és zajosan kinyitotta az ajtót. „Talán már nem is jövök ide vissza..." — gondolta közben. A csendőrök a sövény mellett áll­tak. A kutya élettelen teste a lábuk előtt hevert. Hirtelen felvillant a ki­nyílt ajtóból kiáradó fény, és egy ala­csony, sötét alak futott feléjük az udvaron. — Megállj! Feküdj! — üvöltött a csendőrőrmester s felemelte puskáját. Gyorsan célzott s meghúzta a ravaszt. A lövés szárazon és élesen kattogott. A futó alak megállt, tántorgott és elesett. Majd újra felmelkedett. Le­zuhant megint és többé nem mozdult. Fájdalmas nagy csönd támadt. A csendőrök az elesett alakhoz ro­hantak. Az őrmester nézte és megfor­dította a mozdulatlan testet. Ráirá­nyította zseblámpája fényét. A sápadt,' öreg arcból tágra nyílt, már semmit sem látó szem meredt rá — az anya szeme, félelem volt benne, fájdalom és még valami, amit az őrmester nem értett... Fordította: Karig Sára. puskáját. Anyja odaugrott hozzá s megölelte: —* Vlado, fuss. Sokan vannak, na­gyon sokan. Megölnek. Itt ölnek meg a szemem láttára. Fuss... könyör­göm ... Vlado gyengéden megsimogatta anyja arcát, megcsókolta és magához szorította ősz fejét. Azután a tűzhely­hez húzta az asztalt, felugrott rá, feltámasztotta a kürtő kormos fedelét és kimászott a tetőre. Anyja megkönnyebbülten felsóhaj­tott. Megmenekült. És ha nem sike­rül? Mi lesz, ha már körülvették a házat? Hallotta és látta őket: a sze­derfa mellet beszéltek. Igaz, a sze­derfa a kert szélén áll, a háztól mesz­sze, de ha valamivel be tudná csapni, el tudná foglalni őket! De hogyan? Hogyan? Megállt a lélegzete, szíve vadul vert. Ha felkapja a ködmönt, s hirtelen kinyitja az ajtót, kifut elé­bük? Mi történik? Mi lesz akkor? Az a fontos, hogy Vlado néhány percet salak - hazudta, és elmosolyodott, nyerjen. Fontos, hogy észrevétlenül kényszeredetten, mint akit csaláson eljusson a P aJ ta m° lle t' és á A ľf magát Lalugera udvarába. Azután kaptak rajta. Anyja tudta, hogy az osztag nem járt a közelben és hogy valami ször­nyű nagy baj történt. De nem szólt, nem merte faggatni. majd elrejtőzik a folyóparti füzesben. Onnan már könnyű elmenekülni. Ekkor megzörrent a szederfa mel­letti sövénykerítés. Felhangzott a ház­őrző kutya dühödt ugatása. Valaki éles, rekedt hangon kiáltott: Novko J'ávorszkl, fiatal bolgár Író. TIBOR BÁRTFAY, akadémiai szobrász­művész, a Klement Gottwald államdíj tulajdonosa, a Békevédők Szlovákiai Bizottsága elnökségének tagja nem­csak szóval, hanem munkájával is tiltakozik a háború ellen. Néhány nap múlva átadja öntésre szülőváro­sának, Nitrának szánt szobrát, mely­nek címe: „Tiltakozás a háború el­len". A szobor gyermeket védelmező anyát ábrázol. [M. Slossiariková — CTK-felv.) M ég nyár volt, amikor ott- elöltem, a jártam, még derült a táj csend borul kert illatozott — borult a szívemre", és az ájult érmellékl símasá- Most is Illatoznak a szülői gon szinte permetezett ajény. ház kertjének virágai és most Még nyár volt és valami me- is csend borul Ady szívére... rengő, kitejlesülésre váró ős- Nem, nem a halál, az elmúlás nyugalom-terpeszkedett a me- csöndje, hiszen most is itt van zőn. Még nyár volt, amikor Ady közöttünk ő, a halhatatlan. nyomába szegődtem az érmind­szenti úton. Nagykárolyból modern autó­sztráda vezet dél felé és ezen jó volt rohanni, nézni a meg­szépült, gazdagodó Szilágysá­got és ugyanakkor némán hall­gatni az emlékeket. Most is nehezen találok rá az érmind­szenti mezei útra és ha beszé­des kedvű atyafiak nem iga­zítják léptemet Adyfalva felé, Szerette ezt a kis falut, a poros utcákat, az egyszerű, ba­rátságos román és magyar embereket, ezt a házat, a virá­gos kertet, a sudárrá növő gesztenyefát és fenyőt. Mindig, valami gyermekes rajongással, kristálytiszta vággyal és egy parányi szomorúsággal beszélt és írt róla. A nagy bajból ide­menekült, fáradtságát itt pi­hente ki, betegségét itt gyó­bizony el is tévedtem volna, gyította, oázis volt számára Egyforma itt a táj. Alföld ez a Mindszent, örök erőt adó for­javából. Ezen döcög már az rás — itt lakott az imádott autó, mint ja régi tekintetes Ides. urak könnyű lovasfogata, na­gyokat zöttyen, kitér, tapogat­ja az utat, amely hol belevész re ndezett "kert. " A két emfék­a mezőbe, hol előbukkan a tanyák előtt. Csalóka, mint a N yitott kapu vár, tisztára söpört udvar, szépen ház: Ady Endre szülőháza és az Ady-kuria — a múzeumok láp fölötti delibáb, de az em- bes zédes csöndjét árasztják. De lékezetből mégis nehez ktfujm ez a mú?;eum ne m elszigetelt a az irányt, hiszen ez az út Ady mmdennap i élettől, nem a va­Endre szülőfalujába visz . lóságtól elszakított, ódon han­És ahogy közeledem, ahogy gulatú szlget e g* y pártiumi sűrűsödnek a tanyák és utcák- {alu szélén hane m szerves ré­ká állnak össze a házak, úgy szorul össze a szivem és vil­lannak fel előttem képek, ar­cok, mondatfoszlányok. — En magam, tudnotok kell az — mondotta Ady — mindig er sze az adyfalvi utcának, ben­ne él a falu sodrásában, vele együtt lélegzik, örül és szo­morkodik. A ház előtt éppen adyfalvi szövetkezetesek ba. Miközben magyaráz, nézem Igen a „nagy tüzek" for- dalom tüzét, annak a költő­rósága csap meg a szobában, óriásnak, aki a legnemesebb forradalmi lelkének titáni kitö- emberi érzések és goncjola­rése, a rettentő lázadások és tok zseniális hordozója és hir­az új életérzések megállítha- detője volt,aki gyűlölte a tör­tatlan sodrása, „A szent, titkos peségét, a butító nacionaliz­Holnapért" harcoló költőóriás must, a köldöknézést és szűk­Európára világító alakja. A szülőház és az Ady-kúria berendezése szegényes, az em­léktárgyak száma kevés. Egy­agyúságot. Ady Endrénél senki jobban nem hitt a népben, a változások szükségességében, a nagy emberi érzések diadalá­egy itt maradt bútor, néhány ba n-.. í: s mindezt olyan művé­éi nem hordott kézirat, boros kancsó, egy régi kendő, köny­vek, gyászjelentés, fényképek. De a léleknek ilyenkor a ke­vés is elég ahhoz, hogy meg­melegedjék. Az emlékezés ref­lektorfényében pedig életre kelnek a tárgyak, amelyek a maguk makaccságával túlél­t-k tulajdonosukat. A z emlékház — „arany­könyvében" megrendülés­sel olvasom az őszinte, tiszta emberi vallomásokat, Egy vá­radi munkás így vallott: ,,A miénk Ady és ezt ezerszeres erővel éreztem itt a nádfede­les szegény ház falai között". BölönJ György és Franyó Zol­tán emlékező sorai után román nyelven írták be a adyfalvi szi tökéllyel tolmácsolta, olyan aranyveretű költeményekben, amelyek az új dalost a leg­magasabb költői ranglétrára helyezték. TVf ost novemberben, ezen az arany őszön lenne 85 éves. Még élhetne. Hiszen a szomszéd, aki ide jött szót vál­tani velünk, Pataki Lajos bá­csi, közel jár már a nyolcvan­hoz. jól ismerte a családot, a „veszekedős Ady Lőrincet", az „angyalnál jobb Mari tés­asszonyt" és a „verssel bíbelő­dő, borozgató Bandi urat..." Bakó Veronka, a másik szom­széd, szintén jóval túl jár már a hetvenen és emlékében erősen keveredik már a való­ság a népmese elemeivel. Hall­kollektivisták: „Dózsa György gatom és érzem hogy legenda _ _ . * u CTliloti L- QO onrnl+Q I Incr mnn. ADY ENDRE SZÜLŐHAZA unokái megvalósították a meg­álmodott jövőt". Rácz Károly Budapestről jött ide meglátogatni a nagy költő szülőházát. Katica néni meséli, hogy ko­lozsvári román és magyar diá­kok gyalog tették meg az utat Az ablak fél méternyire szekere hajt, rajta egy rajnvi a szemét. Mélytüzű, sötét ár- sincs a földtől. Igen, ezek a délyinek éreztem magamat, épp földműveslegény és lány. Az nyalatni tekintet. Ezek a sze- kis sötét, szegényes, az anya­azon keresztül, hogy szilágy- emberek beköszönnek az Ady- mek látták Bandikát hazatérni földhöz olyan közel álló szo- az autósztrádáról idáig, mert sáai vamok"' az erdélyiek kú riňr a. mintha Lőrincz úr és elmenni... Látták Mari né- bák szülték a lángeszeket. A * " -- -- ----­ňlf f , - vagy Mari néni ülne a veran- nit sírni és Lőrinc úrat zsör- nádfedélkucsma alól röpült fel ň íisltL, L„JmnoZ prňtint dán: És a z Ady-háznál most is tölődni... Látta az Adykkal a halhatatlanság magasságos Trnnf o)T nLľ míf szívesen, melegen visszakö- tele házat és látta elnéptele- egére az érdmindszenti fénylő IDDOlaszországból tértem szönnek: Kovács Szab ó Katalin, nedni a mindszenti kúriát. Sír- csillag is. meg, Rómából, ahol Lédával a h á/ ! 10 tan ú' a ~ a ™ ú z t e u^l hanto k domborulata rajzólo- Ady {iatalkori képe a falo n. viaskodtam... egy évvel a S?n dn c*a -, a „drága Katica dott fel recehártyájára. j 6: em] ékszem Papp Aurél bá­valaszol. Felette is elrepült az _ It t született ebben a szo­idő, fehéredik a haja, neheze- bábán — mondja. A szoba dik a mozgása, de szívében szegényes, alacsony, nagyon fiatalon és kitörölhetetlenül szerény ház hálószobája. Most ZZZT^'mh' "jZ"" portája"előtt' a " vasút "nélküli él az Ady-család drámai életé- üre s. Talán ezért visszahangoz- s°f ™ * f l S™ Mindszenten, megráztam ma- nek minden rezzenése. za olyan erővel a lágy monda- U3V ' . J ol a gam és virgonc lettem! Elfe- Katica néni fogad, ő kísér, tokát — 1877. november 22-én mélyéből jelhozott szendara­leitettem minden bonyodalmat,, ő beszél, az ő mondatai lehel- látta itt a napvilágot Ady End- bok, amelyekből sok ezer kaló­viaskodást, poklot. Anyám állt nek életet a kiállított tárgyak- re... riás tüzek lesznek..." szakítás előtt. Belébetegedtem. Valóságos idegroncs ült a vas­úti kocsiban Rómából hazafe­lé ... De kiszálltam apámék csinak a festőnek, Ady kor­társának egyik hasonlatára: „Bandinak fekete-barna arca és a mezei út elázott és az autó­busz nem tudott bejönni. Vize­sen, ázottan, de jókedvűen, szemükben a fiatalság fényé­vel lépték át az örökké fiatal Ady házának küszöbét. Szovjet irodalomtörténészek gönye mögül adys táj rajzo­és kanadai munkások, mára- 'ódik ki. Nyugtalanító, és fenn­marosi pásztorok és szófiai séges. És én ezerszeres erővel születik és ezáltal lesz ezer szeresen még inkább a népé Ady Endre... Az Ady-szobor és az emlék­tábla előtt virágok. — Nem fogy ki télen sem — jegyzi meg Katica néni. Jönnek, jönnek az emberek a költőhöz. Egy szabaddá vált ország népe köszönti Ady End­rét. És ennél nagyobb elégtétele költőnek nem lehet. S zedelődzködünk, eltelt a nap. Az est szürke füg­egyetemi tanárok aláírása gaz­dagítja az aranykönyvet. Annak az Ady Endrének szólnak a hódoló sorok, aki lenyűgöző verssorokban és csil éreztem 'ebben a pillanatban, hogy Ady itt van közöttünk, mint a levegő és a föld, mint a nap, amely most nyugszik le, hogy holnap és örökké fel­logó prózában hirdette meg az keljen és világítson, új világot és szította a fórra- DÁNOS MIKLÖS üí SZÓ 6 * 1962. december 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom