Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-01 / 332. szám, szombat

ANGLIAI TUDÓSÍTÁSUNK: Ahol 60000 lakóházra van szikség, de az építőmunkások munkanélküliek N­f yugaton ismét előtér­be került a tőkés vi­lágot fenyegető újabb vál­ság veszélye. Az értéktőzs­de részvényáraínak emelke­dése vagy csökkenése álta­lában megbízható fokmérője JOE LEITH MUNKANÉLKÜLI ÉPlTŰMUNKÁS a gazdasági helyzetnek. És mit mutat? A Közös Piac országaiban a részvények értéke több mint 29 %-kal csökkent, Nyugat-Németor­szágban pedig 33 %-al. Egy másik vásztjósló jel: az acélipar kapacitásénak 75 %­át sem használja ki. • Lemaradás" az iparfejlesztésben, elsőség a drágaságban 11 éve van hatalmon a nagytőkét képviselő Mac­millan-kormány. Tevékenysé­gének gyászos eredménye, hogy a 10 iparilag legfejlet­tebb ország közül Angliában helyezik üzembe a legkeve­sebb úI gyárát, vagy gépi be­rendezést. Utolsó előtti he­lyen állunk az ipari terme­lés növekedésében, de a má­sodikon, az áremelkedésben.­Pangás tapasztalható or­szágszerte, még a legna­gyobb vállalatokban ls. Száz gyárból hatvanhat nem hasz­nálja kl kapacitását. • Ifjúság - távlatok nélkül A napokban Liverpool észak-angliai kikötőben jár­tam. Közel 37 000 munkanél­külit tartanak itt nyilván. Tavaly 698 fiatal volt állás nélkül a városban, az idén már 2000-en vannak. Nem­csak, hogy nem dolgozhat­nak, de az a lehetőségük sincs meg, hogy tovább ta­nuljanak, vagy mint tanon­cok valamilyen szakképzett­ségre tegyenek szert. Liverpool azonban csak egyike a nehezen sújtott vidé­keknek. Skóciában, Észak­írországban, Walesben és Észak-Angliában általában oly nagy a pangás, hogy a munkanélküliek ezrei kény­telenek megválni otthonuk­tól, családjuktól, és másutt keresnek megélhetési lehető­séget. A tőkés rendszer gazdasági anarchiájára Jellemző, hogy Liverpoolban 4000 építő­munkás róla tétlenül az utcá­kat s ugyanakkor a város­ban 60 000 hivatalosan is lakhatatlannak eltsmert ház van. Emberséges lakás híján igen sokan mégis kényte­lenek ezekben a kalyibák­ban meghúzódni. • Mit szól ehhez az építőmunkás? Joe Leith munkanélküli építőmunkás. Amikor vele beszéltem, már 16 hete nem dolgozott. Sokan vannak azonban olyanok is — külö­nösen a hajóépítőiparban — akik már fél éve munkanél­küliek. A munkanélküli se­gély teljesen elégtelen — jó­val alacsonyabb a legkisebb alapbérek felénél is. A nyo­mor már csaknem olyan mé­reteket ölt, mint a második világháború előtti nagy vál- MUNKÁT KÖVETELNEK A LIVERPOOLI MUNKANÉLKÜ­ság idején. LIEK. „A munkára való jogot nálunk a gyártulajdonosok határozzák meg. A tőkés vállalkozók nem tűrnek sem­miféle beavatkozást ügyeik­be. Tetszés szerint veszik fel, vagy bocsátják el a munkásokat, ahogy ezt a profitszerzés megkívánja. S hogy mi lesz az utcára ke­rült dolgozókkal, az őket édeskeveset érdekli" — mon­dotta keserűen joe Leith. • A Közös Piac reakciós jellege érezteti hatását Hónapról hónapra több a munkanélküli s a kormány ezt tétlenül nézi. Nem tesz semmit a nép vásárlóerejé­nek emelésére, nem csök­kenti az adókat. Továbbra is beavatkozik a bérkérdések­be [természetesen a munká­sok rovására) és nem csök­kenti az óriási fegyverkezési kiadásokat. A tőkések a Kö­zös Piac hatásától tartanak, nem mernek olyan mérték­ben beruházásokat eszközöl­ni, mint ahogyan azt Anglia iparának fejlődése megkí­vánná. • Összefogás A munkások szakszerveze­teik vezetésével „Munkát vagy teljes segélyt!" Jelszó­val tüntetéseket rendeznek és követelik Jogaikat. Liver­poolból nemrégen 800-an utaztak 200 mérföldet egy éjszaka, hogy másnap Lon­donban személyesen tolmá­csolhassák követelésüket: Munkát akarunk! Az akciót a dolgozók szolidaritása tet­te lehetővé. A dokkokban, a hajó- és textilgyárakban 2500 fontsterlinget gyűjtöttek er­re a célra. A felháborodott munkások az alsóházban felszólították a konzervatív párti képvise­lőket, hogy a munkások kö­vetelései szempontjából ítél­jék meg a választások előtti helyzetet. A munkáspárti ve­zetőknek pedig megmondták, Itt az ideje, hogy azt a 14 millió embert, akik ellenzik a jelenlegi kormány politi­káját egy hatalmas kam­pányra mozgósítsák a reak­ció munkáselnyomó politiká­ja ellen. Sok helyütt már szervezik ls a „munkához való Jog" kampányát. E kampány kere­tében a küldöttségek csak­nem hetenként Járnak a par­lamentbe, hogy állandóan felszínen tartsák a munka­nélküliség kérdését. MONTY METH ALGÉRIAI RIPORT 1 Orvos-polgármester Dr. ONATL1 az egyemele­tes, keskeny és kisablakos házak egyikében lakik a vá­ros kellős közepén. Nem akármilyen ember ez az orvos. Amikor 1955-ben egy szép márciust napon top­rongyos betegei megmászták házának meredek, keskeny lépcsőjét, arról értesültek, hogy az orvos ma nem ren­del. Elutazott. — Hosszú Időre? — kér­dezték kétségbeesetten. Váll­vonogatás, majd a gyerme­kek könnyes szeme és az asszony visszafojtott zokogá­sa volt a válasz. Csakhamar szárnyra kelt a hír a városban: „Dr. Onatllt másodszor is letartóztatták. Pedig csak nemrég engedték szabadon." Két évig kellett akkor a pá­cienseknek meg a közel erdő­ben rejtőzködő partizánoknak kiszabadulására várni. Amikor egy napos őszi dél­előttön meglátogattam, nem találtam otthon. De az ajtó előtt egy kisfiú azt bizony­gatta, hogy legkésőbb egy fél­óra múlva itt lesz. Tegnap délután Roger Noírba hívták. Most biztosan megjön, nem marad el, mint 1955-ben. Es a páciensek türelmesen vár­nak a sötét lépcsőn. A fiú diadalmas pillantást vet órájára: — Na, nem megmondtam? Egy gépkocsi fordult bez az utcába és lassan lefékezett. Dr. Onatli valóban röviddel tíz előtt megérkezett. Pedig nem lett volna cso­da, ha késik. Amikor a város polgármes­tere iránt érdeklődtem, el­mondták, hogy a francia pol­gármester már a függetlenség kihirdetésének napján szedte a sátorfáját. — Es most kihez forduljak? — kérdeztem. Nem a francia építészre valló csinos város­. házára küldtek, hanem egy pékségbe. — Apám, sajnos, ntncs je­len — magyarázta nekem egy fiatálasszony és közben ke­nyérrel szolgált kt egy kis­fiút. — De menjen csak dr. Onatllhoz. Hiszem apám csak . a helyettese. Dr. Onatli volt tehát a pol­gármester. Nemsokára már a sötétbarna faragott bútorral berendezett várószobájában társalogtam ezzel az élénk, rőt hajú emberkével, akinek oly barátságos az enyhén szeplős arca. — A Felszabadítást Front Javasolt engem annak ideién polgármesternek. Az ideigle­nes végrehajtó szerv Roger Noírban jóváhagyott és így most két é.s fél hónapig Tizí Ouzou város Comité Spécial­jának (különbizottság j az el­nöke voltam. En orvos vagyok és orvosokra itt nagy szükség van. Hasonlóan, mint ahogyan a partizánoknak, majd az ille­gális hadsereg katonáinak kezelését vállalta, úgy fo­gadta el most ez a hazafi a bizottság elnökének tiszt­ségét is. Nemcsak a város betegei­ről tud beszámolni, hanem a városról is. Csaknem 80 ezren lakják. Ipara nincsen, annál töb a kiskereskedő és akad néhány mezőgazdasági terménynagykereskedő. — A, környék szántóterü­lete nagybirtokosok kezén van. Kabilok azok, nem franciák — mondja. — De a legtöbb családnak itt van valami csekély földje, me­lyet az asszonyok müveinek meg. A férfiak többnyire Franciaországban dolgoznak. — Es nem térnek most vissza? — kérdem. — m. bizony jó lenne. Legalább munkásokat kap­nánk. De oly jelentéktelen az iparunkl — mondja. — Hiszen van kabiliai töke ts, de eddig még nemigen fek­tették be, legfeljebb csak a kereskedelemben. Meg kell szoknunk az új helyzetet. Kint a keskeny falépcsőn gyermek sírdogál lefátyo­lozott anyja karján. Néhány újabb beteg érkezett, a Fel­szabadítást Front' katonái és egy öreg ember. Ojból megszólal belőle az orvos: — Látja, szükségünk van orvosokra, csupán öten ma­radtunk a városban. Vasárnap délelőtt volt. ÁRMIN GREIM | KAMBODZSAI RIPORT | ANGKOR ÖRÖKÖSEI N éhány évtizeddel ezelőtt a vtlág vajmi keveset tudott a kambodzsalak életé­ről. A gyarmattartók áthág­hatatlan kerítéssel próbálták elszigetelni áldozataikat a külvilágtól. A Kambodzsai Ki­rályság sem volt kivétel. A khmereket és szomszédaikat, a vietnamiakat és laosziakat Párizs egy „karámba" terelte — Francia Indokínába. A szabadság fénye azonban Délkelet-Ázsia messzi sarkéba ls eljutott. A volt gyarmatbi­rodalom romjaiból újjáéledő Phőnix madárként felemelke­dett a független Kambodzsa, mely megmutatta az egész vl­láanak, hogy eltökélt szándé­ka a békés és semleges poli­tika és távol marad a katonai tömböktől. VISSZAPILLANTÁS A TÖRTÉNELEMBE A kambodzsai állami lobo­gó piros-kék mezejében egy ősrégi templom három tornya fehérlik — a kambodzsai ál­lam jelképévé vált Angkor­Vat tornyai. Az Angkor-Vat a khmer építőművészet egyik legrégibb emléke, mely épen maradt az ősi fővárosban, Phnom-Penhben. Sok legenda kering róla, az egyiket én ls elmesélem, ahogyan kam­bodzsai barátaimtól hallot­tam. Réges-régen élt egy nagyon szép, nemeslelkű herceg, aki megtetszett Indra istennek. Az isten magához vette őt a mennyel Meru hegyre, ott építtetett neki egy öt tornyú égszínkék, drágakövekkel ékesített palotát. A herceg nem tudott.betelni a látottak­kal. Idővel azonban cselszö­vések hálójába került és a mennyel táncosnők rábeszél­ték Indrát, küldje vissza a herceget a földre. Az Isten sajnálta őt, s megígérte, hogy a földön éppen Ilyen palotát építtet számára. Megbízta ve­le a mennyel főépítészt; ösz­szesereglettek a világ leg­ügyesebb művészei, s elké­szült a ma Ismert Angkor­Vat. Uh Hong, Siemréap tarto­mány fiatal, 35 éves kor­mányzója meglepetést tarto­gatott számunkra: Javasolta, éjjel nézzük meg a templo­mot. Késő este Indultunk el a városból. Tizenöt perc múl­va fáklyák imbolygó fénye vi­lágította be előttünk az őser­dei utat. A kormányzó kéré­sére kirendelték a kambod­zsai iskolásokat, hogy vilá­gítsanak a moszkvai vendé­geknek, és kalauzolják őket. A fellegek közül hírtelen előbukkant a hold és megvi­lágította az Angkor-Vat kör­vonalait. Pontosan olyan volt, mint a zászlón ... Hatvanöt méter magas a legnagyobb, központi torony, egyenlő a párizsi Notre Dame-mal. Az Idegen hódítók ötszáz évvel ezelőtt elűzték a kambodzsai­akat a 'templomból. Azóta nincs Itt élet, minden hallga­tag — jegyezte meg kísé­rőnk, Mar Bo. Sejtelmes éjszaka volt, ami­kor elhagytuk a templomot. Távozáskor különös torok­hangok ütötték meg a fülün­ket. Buddhista szerzetesek, bpncok végezték imájukat. Brahma szobrai mellett Budd­ha szobrai is feltűntek a temp­lomban. Ez nagyon jellemző Kambodzsára, ahol nemcsak a különböző vallások hívei, hanem a nemzetiségek, a khmerek, a vietnamiak és a kínaiak is békésen megfér­nek egymással. A vállalkozó szellemű ame­rikaiak nemegyszer akarták „bérbe venni" Angkor rom­jait. Hollywood a Tarzán Angkorban című film forgatá­sára akarta kibérelni a tem­plomot, de a szabadságszere­tő, önérzetes kambodzsaiak sem a múltjukat, sem a je­lenüket, sem a Jövőjüket nem bocsátják áruba. AZ ŐSI FÖLD MEGIFJODIK Kambodzsában ma már nemcsak templomok, hanem iskolák, iparvállalatok, vas­utak, gátak, kórházak, sport­pályák, állattenyésztési és nö­vénytermesztési farmok ls épülnek. Angkor építőinek utódai be akarják hozni azt, amiben a rabság éveiben le­maradtak. Siemréapban meglátogat­tam a II. Suriavarmanról el­nevezett líceumot. Nop Csom értelmes tekintetű igazgató végigvezetett bennünket a la­kosság és a kormány költsé­gén épült földszintes épület­ben. — 1952-ben csak egy osz­tályunk • volt 45 tanulóval, most már 31 osztályban 2 232 diák tanul. Nos, mit szól hoz­zá? — kérdi mosolyogva Nop Csom. Nagyon meggyőző statiszti­ka. Megtudom, hogy a líceum­ban hatéves oktatás van, a hatodik osztály a legkisebb, az első a legnagyobb, az ér­demjegyek skálája elég szé­les — 1-től 20-ig terjed. Az építés eredményei már láthatók. Az országút mentén befejezett víztárolókat, egy új textiigyárat — a Kínai Nép­köztársaság ajándékát —, me­zőgazdasági kutatóállomáso­kat láttunk. Ami, általánosan jellemző: a vezető tisztségek­ben mindenütt fiatalok ülnek. — Nem is lehetne máskép­pen —• jegyezte meg a kísé­retünkben levő Lai Phao, a slhanoukvlllei tengeri kikötő harminc éves vezetője. — Hisz Kambodzsa csak a füg­getlenség kivívása után ne­velte ki saját értelmiségét. A BARATSAG NEM ISMER HATÁROKAT Van egy része a kambod­zsai fővárosnak, mely külö­nösen kidomborítja a szovjet— kambodzsai barátságot. Ez a hatalmas kórház-telep, ame­lyet a Szovjetunió ajándékul épített Kambodzsának ... Csun Csen főorvos dolgozó­szobájában ülünk. A legismer­tebb kambodzsai sebész, az epevezeték nagy ismerője. Több száz komoly műtétet hajtottak végre azóta, hogy 1960 augusztusában a kórhá­zat átadták rendeltetésének. Rákos daganatokat is gyógyí­tanak radioaktív Izotópokkal. Az orvos elragadtatással nyi­latkozik a szovjet berendezés­ről, A kambodzsai hatóságok úgy döntöttek, hogy a kórház­ban 300 férőöelyet az ingye­nes betegek, 200 ágyat pedig a fizető betegek vehetnek igénybe. A fizető betegeknek is feleannyiba kerül a kezel­tetés, mint a Phnom Penh-i francia kórházban. — A szovjet kórház azért Is nagy Jelentőségű — kapcso­lódik be beszélgetésünkbe Tep Than kórházigazgató —, mert nagyszerű hazai orvoskádere­ket készít elő hivatásukra. J. JASZNYEV AZ ANGKOR-VAT TEMPLOM, A XII. SZÁZADBELI KHMER ÉPÍTŐMŰVÉSZET REMEKE. Ül SZÖ 4 * 1962. december 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom