Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-13 / 344. szám, csütörtök

A derűlátók Tipegiink-topogunk a megállónál, így mindenki könnyebben elviseli a hideget. Az éjszakai fagyok után a nappalok is hűvöseik. A napocska is mintha fáradtnak érezné magát. Keveset melegít. — Késik az autóbusz. Lehet, hogy nem ís jön — találgatja egyik-másiik utas —, mert reggel sem Jött. — Elromlott. A tanítók is gyalog Jöttek kl hozzánk — mondja az egyik utas, akiről később kiderül, hogy a žitavcel szö vetkezet vezetőségi tagja és Ján Rapavýnak hívják. A megállónál szaporodnak az utasok. Közéjülk társul a meleki szövetkezet egyik tagja is. Ismerősünk mintha csak rá várt volna. Mint szomszéd falubelivel tréfálkozni kezd, csak úgy időtöltésből. —• Szomszéd!... hát ml lesz a cukorrépával? Az már a földben marad — gúnyolódik. — Nem a — válaszol amaz —,' ha másképpen nem, kosarakkal kihordjuk az útra, de nem vész kárba. No és ti talán jobban álltoik a kukoricátokkal? — megy át támadásba a szomszéd. Most meg Rapavý elvtársnak ikell válaszolnia és új érvet keresnie, hogy felülkerekedjék. Az élcelődés azonban félbe marad. Befutott az autóbusz. A csipkelődésből kiderül, hogy a váratlan reggeli fagycxknak előnyük is van, a termést könnyebb betakarítani. Äm a fagy is csak addig Jelent előnyt, míg nem kezd rá úgy igazából, mert aztán meg a szántással van baj. Kár lenne, ha a tavasziak alá nem készíthetnénk elő a talajt, igaz a žitavceieknek már csak 4—5 napra való szán-i tanivalójuik van. Mire e sorok napvilágot látnak, tnár végeznek a szántással. Žitavce községet (nitrai járás) a környéken „Kis Moszkvának" is nevezték. Rapavý elvtárstól megkérdem, miért kapta a falu ezt a nevet és vajon megérdemli-e? — Nálunk a múltban is — kezdi útitársam — erős volt a kommunista párt, 30 szervezett tagja és nagyon sok szimpatizálója volt. A iközségi választásokon rendszerint többséget szereztek. Ettől elteikintve falunkban gyülekeztek a környék kommunistái, itt beszélték meg a programot, melyet aztán a nép között terjesztettek. Ezért kapta falunk a „Kis Moszkva" nevet. Nem tudni, kl volt a névadó, de ez nem is lényeges. A fontos az, hogy a žitavcei kommunisták, amikor a szövetkezetesítésre került sor, az elsők között szervezték meg a közös gazdálkodást. — Az első években hektáronként bizony csak 20 mázsa körül termett a gabonaműekből — mondja Michal Žigrai, a szövetkezet elnöke, aki egyébként nagyon szűkszavú embernek bizo-' nyul és minden szót szinte húzni kell belőle. A tájékozottságot illetően azonban nem lehet rá panas2, csak ritkán húzza elő a jegyzetfüzetet, hogy abból olvassa ki az adatokat. Emlékezetből mondja: tavaly gabonafélékből már 28 és fél mázsa termett hektáronként s az idei termés négy mázsával volt több. A 32,6 mázsás termés valóban szép hektárhozam. Az is igaz, hogy a szövetkezetesek annyi év óta már nagy gyakorlatra tettek szert a közös gazdálkodásban, s mint ahogy mondják, a hústermelésben is jók az eredményeik és nem maradnak adósai a közellátásnak. A tejtermelés azonban mint sok más gazdaságban — itt sem éri el a kívánt szintet. Tejből 6 százalékkal kevesebbet adinak el a tervezettnél. Pedig takarmányt is vásároltak, hogy ne kerüljön sor lemaradásra. — Csak az az átkozott szárazság, meg a rossz téli időfárás ne lett volna — hajtogatta már az autóbuszban Rapavý elvtárs. Hát igen. Sok herét szántottak ki s ami megmaradt, az is keveset termett, a nagy hiányt pedig nem lehet vásárlással pótolni. A szövetkezetesek azért ilyen körülmények között sem borúlátók. — Idővel megoldódik a takarmánykérdés problémája is — mondja az elnök és sűrű füstfelhő eregetése közben kifejti, milyen módon kerül rá sor. Határukat keresztül szeli a Zsitva folyó. Nyáron kicsike, alig nagyobb egy pataknál, de annál rakoncátlanabb tavaszkor. Többször is kilép medréből, s így a körülötte lévő rétet nem lehett feltörni, mert elsodorná a Jó ta- * lajt. Az utóbbi időben azonbanegyre több szó esik szabályozá-: sáról. A žitavceiek így 60 hektár-: nyi rétet és legelőt felszánthat-i nának és a folyó mentén 100 hek-: tárnyi területet öntözhetnének, ami lényegében megoldaná a takarmánykérdést. Ezért derülátók a žitavceiek és bíznak abban, hogy a jövőben tejből sem maradnak adósai a közellátásnak. BENYUS JÖZSEF EZ A TITOK NEM TITOK A TISZA FELÜL alig észrevehető légáramlat lassan tovább tereli a sűrű reggeli ködfátyolt, amelyen a nap sugarai csak nehezen törnek utat maguknak. A gazdasági udvarban élénk FAZEKAS BÉLA a mozgolódás. A műhely mögött most ébred egy lánctalpas. Valahol lányok nevetnek. Skoda teherautó fordul be a kapun, egy meg kifelé tart, mosolygó almákkal telt ládák alatt meghajlott derékkal Mert ha Párizs az Eiffel-toronyról, Maié Trakany almájáról és szilvóriumáról ismert. Van itt azonban más is, ami miatt a környékbeli fiúk úgy járnak ide vasárnaponként, mint a szentek Rómába; a csinos lányok. Az irodában Pituk Mihály kultúrfelelős éppen a vasárnap; almaszüreti bál plakátját festi. A lányok eleget évődnek vele, hogy tán a fia is ott lesz. Két napja született, első gyerek és állítólag olyan fekete, mint az apja, aki most nem cserélne egy maharadzsával sem. A CSISZ-elnök felől érdeklődöm, s az ablak alatt éppen leáll egy lánctalpas, a vezetője az irodába tart. A lányok mondják, hogy szerencsém van. Az ajtó előtt még szóba elegyedik valakivel, aztán mindketten belépnek. Kiss László és a szövetkezet elnöke, Fazekas Béla. — Mi a titka, hogy Maié Trakanyban itthon maradnak a fiatalok? — szegezem mindkettőjüknek a kérdést. — Hja, kérem — a szövetkezeti elnök arcán magabiztos mosoly jelenik meg. Mintha éreztetné; ennek ismerni kell a nyitját. Aztán meg nem a kérdésre felel, hanem a CSISZ elnökéhez fordul. — Mennyit keresel te, Laci fiam? — Tavaly kétezerkétszáz koronás havi átlag jött kl. ÜJRA FELÉM fordul, s csak a fejével bólint, hogy a titok meg van fejtve. Nevethetnékem támad, hogy nem értettem el a célzást. Nypmban azonban kedvem kerekedik ellenkezni. Hiszen találkoztam már fiatalokkal, akik a jó keresetet is otthagyták, csak városba mehessenek. A pingáló kultúrfelelős mintha elértette volna szándékomat, félretette az ecsetet. — Hát a kultúrházat nem ls említi, Béla bátyám? Szép, a járásban talán a legszebb kultúrházuk van. De nemcsak az, hanem pezsgő kulturális élet van benne. Műkedvelő színjátszó együttesük és tánccsoportjuk az egész környéken ismert. — Saját zenekarunk van és minden vasárnap ingyenes teaestet rendezünk — egészíti ki a csinos Gondolcsin Erzsike. — Labdarúgó-csapatunk a harmadik osztályban az első helyen áll. Szeretnénk feljebb jutni, ezért télen is edzünk a dohánypajtában — ezt a CSISZ-elnök említi. Az ember nem tudja, melyiket halgassa. Kereset, kultúra, szórakozás, tánc, futball. Általában és találóan úgy hívják őket: tényezők, körülmények, vagy viszonyok. Mindegy. Ezektől függ azonban, hogy a pályaválasztó fiatalok hol találják meg számításukat. Maié Trakanyban nyolcvanketten dolgoznak a szövetkezetben. Húsz, huszonegy évesek. A katonák ís viszszatérnek. Ilyenkor a szövetkezettől ezer korona jutalmat kapnak. — Hogy tudjanak mihez kezdeni — indokolja meg az elnök. Nemrégiben négyen szereltek le. Szabados Sándor, Cserép László, Szabó Zoltán és Szűcs István. Gyetvai Bandi esete más. Ö kivette az elbocsátóját. — Kiadtuk neki, mert az anyja Csernőn lakik és azt akarta, hogy ott dolgozzon — meséli a „hűtlen katona" esetét az elnök. — Egy hétig össze-vissza járkált, aztán visszaLÁNYOK AZ ELSŐ CSOPORTBŰL jött. Nem nevettük ki, visszafogadtuk. Megdorgáltam ugyan, hogy miért akart itthagyni bennünket, amikor nálunk ugyanúgy kijön, mint egyebütt. Házasságkötés esetén ezer koronát kapnak a fiatalok. Bútorra, lakásépítésre kölcsönt ad a szövetkezet. Az életet valahol el kell kezdeni. Választani — csupán ez okoz gondot. Maié Trakanyban ennek is megtalálták a nyitját. A dohánypajtában elszabadult a jókedv. Nem csoda, az első csoport tagjai, csinos lányok válogatják az almát. Egy Ide, egy amoda. Nem egyformán érett, nem egyformán termett. Néha egy-egy alma ládát téveszt. A csoportvezetőnek, Tóth Józsi bácsinak szeme azonban mindent észrevesz. — Már az almabálon jár az esze. A csárlesztont biztos nem téveszti el. A lányok ilyenkor elmosolyodnak. — Előállók a kérdéssel: — Miért maradtak Itthon? Mindannyiukhoz szól, a felelettel Szapora Ilonka rukkol ki. ^jpäpH^Hp^M — Miért nem úgy ' kórdfv.te, hogy ^^^S^Xm^m^ m

l^

r

t mennénk el KISS LÁSZLÚ innen. Eszünk ágában sincs elmenni és így talán könnyebben válaszolhatnánk. Jó itt nekünk. BERTA IBI rábólint. Hatszáz koronán felül keres előlegként. A tizenegykoronás részesedés pedig olyan biztos, mint, hogy kétszer kettő négy. — Nem is gondolkoztam még felőle — vonja meg a vállát. De vajon kell-e ezen sokat gondolkozni? PALÄGYI LAJOS Jobb irányítást Ellentétes eredmények jellemzik a Gemerská Hôrka-i szövetkezet állattenyésztését. Míg az egyik oldalon szép eredményeket mutatnak fel például a tejtermelésben, a sertéstenyésztésben lemaradás mutatkozik. De még itt is a hízósertéseknél az utóbbi időben bizonyos javulás állt be. Gazdag termést takarítottak be és fokozták az állatok takarmányadagját. Igaz, érthetetlen, hogy miért szüntették meg a súlygyarapodás szerinti jutalmazást még májusban — elégedetlenkedik Szabó Imráné és a többi etető. Hiszen ez csak jobb munkára ösztönzött, így a szövetkezet is jobban járt. Még szerencse, hogy az etetőknek nem vette el a kedvét. Egészen más a helyzet az anyakocáknál. A tervezett 12 malac helyett kilenc hónap alatt csak hetet választottak el anyakocánként. Vajon mi ennek az oka? A könyvelő, Zagiba András állftása szerint „a járási nemzeti bizottság nyomására a haszno sabb kocákat ki kellett cserélni fiatal kocákra, amelyek alig 4—5 malacot hoznak." Az azonban a vezetőség rossz gazdálkodását mutatja, hogy a fiatal malacok rosszul fejlődnek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a tejeladás tervét 107 százalékra teljesítik. Itt viszont sokat segítettek azzal, hogy a kisebb hasznú teheneket kicserélték jobban tejelő tehenekre. Ezzel elérték, hogy amíg 1959-ben egy tehéntől csak 2 litert fejtek ki, ma 5 litert fejnek naponta. Az eltérő eredmények rossz szakirányításra vallanak. Bezzeg kellene már egy jó szakember a szövetkezet állattenyésztésében. PRIHRADSZKY LAJOS, Gemerská Hôrka S,Sietni kett a munkát... Nyolc éve feiőgulyás, 15 éve dolgozik a Novy Dvor-i Magnemesítő állomáson. A gálántal járás egyik legjobb fejôgulyása. Több kitüntetés tulajdonosa. Hat gyermek édesapja. Szerény, munkaszerető ember... Röviden így jellemezhetjük Nagy Gyulát, a gazdaság Munkaérdemrend\ del kitüntetett fejőgulyását. A munka, a gondjaira bízott tehenek a „mindene". Ezért ritkán látni őt odahaza. A nap nagyobb részét az istállóban tölti. Csak késő este van egy kis ideje az olvasásra, a televízió nézésére. ' Az egyik nap az újságban az élenjáró dolgozók felhívásán akadt meg a szeme ... „Harc a parasztbecsület megvédéséért" — olvasta ... Többet kell termelni, hogy több kerüljön a dolgozók asztalára. — Hát én ne válaszoljak a felhívásra? — Morfondírozott magában, amikor az újság hasábjain megjelentek az első válaszok. — En sem hagyom bizony ennyiben. .. Aztán az egyik reggel a részlegve zető így fogadta a fejőgulyásokat: — Emberek olvasták a felhívást?... Na... mit szólnak hozzá? — Hogy mit — vágott szavába Nagy elvtárs — azt, hogy ml is méltó választ adunk rá ... A részlegvezető elmosolyodott. A

t fejőgulyások meglepetten, de sokatmondóan összenéztek. Szólni azonban egy sem szólt. Kis idő múlva Nagy elvtárs törte meg a csendet. — A kongresszus tiszteletére az én 15 'tehenemtől terven felül 6000 liter tejet adok. — Ha így van, akkor... egyszóval — ml sem hagyjuk ennyiben a dolgot, — válaszolták szinte egyszerre a fejők. Papír, ceruza került elő, szaporodtak a számok. Az eredmény: 36 000 liter tej terven jelül. November l-ig Nagy elvtárs teljesítette az évi tervet, amely 54 126 liter tej kitermelését irányozta elő. .— Mi tagadás — mondja nevetve — lebecsültem magamat, 3000 literrel megtoldottam eredeti vállalásomat. A napi fejési átlag 12,8 liter. S remélem ezt sikerül továbbra is megtartanom és vállalásom nemcsak teljesítem, hanem túl is szárnyálom. A csaknem 13 literes fejést átlag bizony szép eredmény. Vajon honnan vette ez az ember akaraterejét, munkaszeretetét? Hogyan lett jejőgulyás — vetődik fel bennem a kérdés, de mielőtt kimondanám, már meg ts kapom a választ. — Mindig szerettem az állatokat — mondja. A gazdaságban gyalogmunkás voltam, s az egyik nap fejőt kerestek. Jelentkeztem ... Elhallgatott A 'múltban, az emlékeiben keresgél. Majd így folytatja: — Az első évben 3000 literes fejést átlagot értem el tehenenként. Aztán évről évre többet. Tavaly az évi .átlag már 4700 liter volt. Ezért kaptam meg „Az építésben szerzett érdemekért" kitüntetést és 2000 korona pénzjutalmat. Hát igen. Nagy elvtárs igazi fejőgulyás, mégpedig a javából. Eredményeinek titka? A munkaszeretet. Ö maga minderről így nyilatkozik: — Szeretni és becsülni kell a munkát. Ha ez így van, az eredmény sem marad el. A gazdaság 10 literes napi fejési átlagot tart nyilván. Nagy elvtárs jelenleg 12,8 litert fej, de nyáron elérte a 19 literes átlagot is. Ami a takarmányt illeti, van bet'óle, ha nem is sok. Nagy elvtárs 42 éves, fiatalos mozgású ember. A szeméből a meggyőződés tükröződik, kezének minden mozdulata biztonságot árul el. Mély hangja magabiztosan hangzik, amikor a jövőről kezd beszélni. — En már csak fejőgulyás maradok. Igen megszerettem ezt a munkát. Nagyon a szívemhez nőtt... Szava elakad, látszik rajta, hogy valami fontosat akar mondani és a megfelelő szavakat keresi. — Ha ... hogy is mondjam ... az elvtárs rólam ír, írja meg, hogy a gazdaság jejőgulyásal teljesítették a kongresszusi vállalásukat... S azt is írja meg, hogy ... Nagy Gyula fejőgulyás megvédi a parasztbecsületet ... Nagy Gyula * # * Jóleső érzéssel hagytam el a tanyaszerű gazdaságot, Ilyen ember, mint Nagy elvtárs bizonyára mindent megtesz a parasztbecsületért. Ehhez kétség nem férhet. S míg csak a tarkafödeles gazdasági épületeket látom, mindig csak Nagy elvtárs alakja, munkától kérges keze van előttem ... Az élenjáró dolgozók felhívása Nagy elvtársnál termékeny talajba hullott. A parasztbecsület védelmezőinek tábora újabb lelkes „katonára" talált. NÉMETH JÄNOS 1962. december 15. * £}j SZÓ 3