Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-16 / 317. szám, péntek

A bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában jól jelszerelt állandó csillag­vizsgáló nyílt meg, amely a Kultúra és Pihenés Parkja dolgozóinak aján­déka a CSKP XII. kongresszusára. (A. Prakeš — CTK felvétele) Jíutíiíw Ufttfll KOPÁR SZIGET című filmje, melyre már tavaly, a II. moszkvai nemzetközi filmfesztivál al­kalmából felfigyeltek. Nem minden­napi film — ezt az is bizonyítja, hogy Csuhraj Tiszta égboltjával együtt ez a film nyerte el a moszkvai fesztivál nagydíját. A Kopár sziget sajátos stílusú film. Áz elején azt hihetnénk, idillikus történet játszódik le a néző előtt, ám hamar meggyőződünk, hogy alko­tói az élet nyers drámaiságát, az em­ber és az elemi erők küzdelmét áb­rázolták olyan társadalmi viszonyok között, melyekben az ember „farka­sokkal" van körülvéve, melyekben magánál hatalmasabb erőkkel kell megküzdenie. A Kopár sziget paraszttárgyú film. Egy házaspár nehéz életét, drámai létküzdelmét, tragédiáját mutatja be egy elhagyott kopár szigeten. Vitába lehetne szállni a forgatókönyv-író és rendező Szindoval, reális-e a cselek­vés színhelye, de nem ez a lényeg. A lényeg egészen más valami, amit a film alkotója kevés beszéddel, de annál többet mondó cselekvéssel, ké­pekkel fejez ki. A két fadézsa, mely­lyel a házaspár napjában többször megteszi az utat földjeire, hogy élet­adó nedűt vigyen a zsenge növények­nek, szinte jelképpé emelkedik a két csendes, az élettől agyongyötört ember nehéz sorsának ecsetelésében. Szindo remekül oldotta meg az at­moszféra fokozását a filmben. Elején poézist vitt a cselekményekbe, melye­ket úgy vezet végig, hogy a filmtör­ténet légköre drámaivá feszül,' ami­kor sorscsapások érik a két földhöz­ragadt embert, amikor a föld véres verejtékkel megszerzett termésének java részét oda kell adniuk a tulaj­Korunk életérzésének kifejezője Jozef Kôstka, a modern szlovák szobrászat úttörője, aki a hazai plasz­tikát költői képzőművészeti tartalom­mal gazdagította, idén töltötte be 50. életévét. Ez alkalomból a Szlovák Nemzeti Tanácsnak ajándékozta 1961­ben alkotott száz rajzát, melyeket a Tanács a Szlovák Nemzeti Galériának juttatott. A nemrég megnyílt grafikai kabinetben mutatják be november vé­géig ezek egy részét, s az utolsó há­rom év terméséből is több lapot. Szobrászaink közül az erősen im­pulzív Kostka rajzolt a legintenzíveb­ben, nemcsak előtanulmányként, ha­nem lelki szükségből is. Jellemző, hogy egy-egy fejlődési korszaka végén s egy újabb periódust megelőzőleg fokozódik rajzbeli tevékenysége. A felszabadulás után egy évtized­nél tovább képezték alkotása súly­pontját a felkelés, a partizánharcok, a felszabadulás motívumai, az ország­építés eszméje, ami több nagyvonalú emlékműben nyert kifejezést. Később visszatért a kisebb, intimebb témájú plasztikákhoz és az utóbbi években az aktrajzhoz. Ecsettel, tollal, ceru­zával, vízfestékkel és tussal veti pa­pírra villanászerű ötleteit. Problémái­ra választ keresve több oldalról vi­lágítja meg a motívumot. A mozdu­latlan s a mozgó női test foglalkoz­tatja. Különböző helyzetekben, tá­maszkodva, ülve, hajolva, guggolva, összekuporodva, mindennapi elfoglalt­sága és különböző munkafolyamatok közben figyeli meg modelljét. A vál­tozó, pillanatnyi helyzetek közül a legcélszerűbb, legjellemezöbb és leg­kifejezőbb mozdulatot igyekszik meg­ragadni. Az egyszerű formára, a ki­fejezés tisztaságára való törekvést fejezik ki spontán és biztos vonalai. A tudomány és a jólét A szovjet filmfesztivál művei szerepelnek továbbra is műsoron; egyetien < űj film bemutatóját tűzték műsorra. Ez Kaneto Szindo középkorú japán rendező donosnak, akitől bérlik a földeket. A film atmoszférája tragédiává fo­kozódik, amikor a hosszas keresés ] után orvossal hazatérő apa holtan találja gyermekét és anyai fájdalmá­ban a téboly szélén a feleségét. Szin­do tovább, a végletekig tudja feszíte-1 ni az események légkörét, majd az j élet igazságát, az „ember küzdj és i bízva bízzál" jelszót viszi győzelem-' re az utolsó jelenetekben. Az élet,, bármilyen nehéz és reménytelen, erő­sebbnek bizonyul a sorscsapásoknál. A nagyszerű, szokatlan stílusú ren-1 dezésen kívül Kijomi Kurodát illeti dicséret a szép és ötletes fényképe- | zésért. A film alkotójáról, Kaneto Szlndóról még annyit, hogy ötven éves és a ja­pán rendezők középkorú nemzedéké­hez tartozik. Tagja az ún. függetle- i nek csoportjának. Azok a japán alko­j tóművészek tömörültek a függetlenek alkotó kollektívájába, akik a művészi ] hivatás nevében felvették a harcot öt japán filmtársaság monopoluralmával. Természetesen, nagy nehézségekkel küszködnek, nincs rendes műtermük, < önsegéllyel forgatják filmjeiket. Szin­do maga is parasztszármazású, a szüleinek, illetve „soha sem beszélő ] panszkodó, de némán tűrő anyjának" sorsa késztette filmje alkotására. 1 Szándékát így magyarázta : „Ogy vél­tem, az olyan film, amelyben a sza­vak és a párbeszédek helyét képek foglalják el, a legjobban fejezi ki a természettel egyedül viaskodó paraszt ' érzésvilágát". Érdekessége a filmnek, hogy — anyagi okokból — csak két hivatásos színész szerepel benne; rájuk hárult a legnagyobb feladat. L. L. — Rajzai festőiek, mindamellett, hogy jellegzetesen plasztikai látással, a térben, három kiterjedésben érezteti az erősen hangsúlyozott körvonalak­kal körülzárt, szinte mintázott figu­rát. A finom színérték-megoldások, a pirosak, a lila, a halványzöld és sár­ga lavirozások szervesen egészítik ki a szobrászi előadást és fokozzák a lágyságot és a lírai elemet. Rajzaiból, melyek minőségénél fogva önálló mű­vészi értékkel rendelkeznek, szobrá­szi munkamódszerére következtethe­tünk. Érdekes kép alakul ki, ha össze­vetjük egymással a rajzok között de­korációs szándékkal elhelyezett ki­sebb plasztikáit: az 1948-as Leányfe­jet, az 1953-as Hála bizonyos fokig barokkos lendületét, az öt évvel ké­sőbbi Csók néhány még impresszio­nista részletét, az 1960-as Élet egy­szerűsödő mozdulatát, majd a Szob­rász tömörebb figuráját, s a legújabb keletű Anya-szobor tömbszerűséget mutató vázlatát. — A részletező fe­lület megoldástól az egyre összefo­gottabb, konstruktívabb forma felé vezető út világosan rajzolódik ki ezek alapján. A múltban Kostka az emberi nyo­morúság s a szenvedő nő ábrázolója volt. Ma új szépségeket érzékeltet: az anyai boldogságot, életvidám gyerme­keket, tűnődő és gondolkodó újarcú fiatal teremtéseket, alkotásra ihlető, a ma esztétikai igényének megfelelő modelleket és a Május 1-et virággal köszöntő öntudatos leányt. — A moz­dulat harmóniájában, az emberi szép­ségben való gyönyörködésével Kostka mester korunk életérzésének művészi kifejezője. Bórkány Jenőné A jövő' legjelentősebb anyagai az új szintetikus [mesterségesen elő­állított) polimerek lesznek — a plasztikus anyagok, szintetikus ros­tok és szálak, a műgumi, a műbőr és a szintetikus szőrmék. Kétség­telen, hogy ezek az anyagok, ame­lyeket a vegyészek az utóbbi évek­ben fedeztek fel, már a mi évszá­zadunkban uralkodó helyet foglal­nak majd el az iparban, az építé­szetben és mindennapi életünk­ben egyaránt. A számológépek és az alkotómunka A telemechanika, az elektronika, a a termelési folyamatok automatizálá­sa — mindez óriási lehetőségeket nyit az emberi munka megtakarítására. Míg a mechanikai munkát végző gé­pek a nehéz testi munka végzése alól szabadítják fel az embert, az elektro­nikus számológépeknek az a rendelte­tésük, hogy mentesítsék az embert a nem alkotó jellegű, hanem jelentős mértékben gépies szellemi munkák — amilyen például a termelési vonalak irányítása, a szállítás, közlekedés irá­nyítása, számos különféle irodai mun­ka — terhétől. Ez azonban még ko­rántsem minden. Az elektronikus gé­pek úgy vannak megszerkesztve, hogy „emlékezőtehetségük", gyorsaságuk, valamint adatelemzésük pontossága — többé-kevésbé szűk szelvényű sza­kosításuk keretei között — messze fe­lülmúlja az emberi agy lehetőségeit. A közeljövő számológépei óriási volumenű anyagra vonatkozóan tud­nak majd felvilágosítást nyújtani, és­pedig rendszerezett és részben ki­elemzett felvilágosítást. Ez a vívmány rendkívül nagy mértékben tágítja az emberi alkotó munka lehetőségeinek kereteit. Mentesíti ugyanis az agyat annak a mérhetetlen tényanyagnak az emlékezetben tartásától és elsőd­leges elemzéstől, amelyet napjainkban az embernek tudományos, vagy bármi­lyen más természetű alkotómunkája során feltétlenül szem előtt kell tar­tania. Kenyér... 30 milliárd ember számára Most pedig térjünk át a táplálkozás kérdésére. Az emberiség jelentős ré­gze: a gyarmati és félgyarmati orszá­gok, a kapitalista elnyomást sínylő országok lakossága még nem táplál­kozik kielégítő mértékben. Vannak olyan helyek is, ahol gyakori vendég az éhség. A mai szántóterület meg­művelési, trágyázási és öntözési mód­szereinek a modern technika színvo­nalára emelésével azonban (nem ls beszélve a megművelhető terület nö­veléséről) nemcsak a Föld jelenlegi lakosságának minőségi szempontból kiváló, a mennyiséget illetően pedig teljesen kielégítő táplálkozását bizto­síthatnánk, hanem a mostaninál sok­kal nagyobb számú lakosságét is. Ez könnyen elérhető lenne, ha a népek közös, jól szervezett erőfesztíéseket fejtenének ki e célkitűzés valóravál­tására. Az ember normális napi táplálék­adagja körülbelül 1 kilogramm szá­raztáplálék, amiből a növényi táplá­léknak 750 grammot, az állati termé­keknek pedig 250 grammot kell kiten­nie. Egy embernek tehát évenként mintegy 270 kilogramm növényi és 80 kilogramm állati eredetű táplálék­ra van szüksége. A Föld három mil­liárd lelket számláló lakosságának évenként — száraz súlyban számítva — 800 000 000 tonna növényi és 270 mijlió tonna állati eredetű táplálékra va* szüksége. E célból — kétségtelenül azzal az előfeltétellel, hogy nagy terméseket érünk el — összesen 130 000 000 hektár szükséges ez em­beri táplálkozást szolgáló növények és 180 000 000 hektár a mezőgazdasá­gi állatok számára szükséges takar­mánynövények termesztéséhez. Ez a terület bolygónk (az Antarktisz nél­kül számított) egész szárazföldterüle­tének mindössze 2,2 százaléka. A va­lóságban azonban még ennél is keve­sebb, mert a déli övezetekben éven­ként két-három termés is elérhető. Nem látok azonban semmilyen nyo­mós okot arra, miért ne használhat­nánk fel a jövőben megfelelő agro­technikai és öntözési körülmények kö­zött, a szárazföld-felületnek, például, akár 30 százalékát is vetőtei-ületként. Amikor gyakorlatilag kimeríthetetlen villamosenergia-források állnak majd rendelkezésünkre a melegágyak öntö­zésének és fűtésének megszervezésé­re, még ' jobban növelhetjük majd a megművelhető területet. A tudomány központi problémái Melyek a jelenkori tudomány leg­fontosabb elvi problémái? Jómagam két ilyen kérdést látok. Az egyik a fizika hatásköréibe tar­tozik: az elemi részecskék elméleté­nek és a mezők elméletének kidol­gozása. E probléma megoldása a ter­mészet egyik titkára, talán legfonto­sabb titkára vetne fényt, arra, amely meghatározza a világegyetem rend­szerének alapjait. Ogy hiszem, hogy a Világűr-kutatás során szerzett ta­pasztalat óriási szerepet tölt majd be e probléma tanúlmányozásában és megoldásában. A második probléma megoldása a kémia- és a biológia feladata: az élő szervezetekben végbemenő mole­kuláris-fizikai-vegyi folyamatok alap­jainak reprodukálásáról van szó, másszöva] az életfolyamatok titkai­nak felfedéséről. A nukleinsavak A fehérjék és a nukleinsavak al­kotják az élő anyag legfőbb összete­vőit, éspedig nemcsak mennyiségi szempontból, hanem az életben, va­gyis az anyagcserében, a sejtek nö­vekedésében és szaporodásában és az á töröklésben betöltött aktív sze­repük folytán is. E rendkívül bonyo­lult összetételű polimer-molekulák nemcsak anyagokat, hanem hogy úgy imondjuk, molekuláris gépeket is je­lentenek, amelyek szokatlan sajátos­sággal és könnyedséggel hajtják vég­re a szervezetben a legkülönfélébb vegyi reakciókat; magas hatásfokkal alakítják át a vegyi energia egyik alakját egy másikká, a vegyi energiát mechanikai energiává és így tovább. A fehérjék és nukleinsavak lénye­gében nagy polimer-molekulák, ame­lyek sok száz és sok ezer monomer­csoportot tartalmaznak. A csoportfé­leségek száma nem nagy: összesen mintegy 25 különféle aminocsoportot ismerünk az összes fehérjefélékben és mindössze négy purin- és piridin­csoportot a nukleinsavakban. Minden fehérjeféle szigorúan meghatározott a technika •mú gŽxr BjjSl^ iSoQ AV.4 Ellenőrzés alatt álló sugárzás A radioaktív anyagokat egyre szé­lesebb körben alkalmazzák az ipar­ban, mezőgazdaságban, tudományban és gyógyászatban. Ezért a leningrádi radiációs higié­niai kutatóintézet ellenőrzési és hi­giéniai módszereket dolgoz ki olyan személyek számára, akik érintkezésbe kerülnek a radioaktív kisugárzással, tanulmányozza a levegő, a víz, a ta­laj, az élelmiszerek radioaktivitásá­nak mérésével kapcsolatos kérdése­ket. Erre a célra az intézetben vastag falú öntöttvas-kamrákat létesítettek, melyekkel kiküszöbölhető a kozmikus sugárzás hatása és megmérhető a legcsekélyebb mértékű radioaktivitás is, amely minden élő szervezet és minden tárgy jellemzője. A képen: kis folyadékos számláló a Gamma aktivitás mérésére. változatban, alakban található miri-í den adott szervezetben. A legkomplexebb polimerek foto-; szintézis-folyamatai az élő szervezet-, ben a laboratóriumainkban alkal­mazottakéitól teljesen eltérő fizikai­vegyi elvek alapján mennek végbe. Ezenkívül a szervezet életét számos más egyszerű reakció kíséri nyomon és határozza meg. Ezek a reakciók a szervezetben lévő különféle kata­lizátorok, az úgynevezett fermentu­mok (enzimek: erjesztő hatású vegyü­letek) hatására következnek be. Az enzimek a mai katalizátorainkéitól eltérő fizikai-vegyi elvek alapján végzik tevékenységüket és olyan kö­rülmények között hajthatnak végre egyes folyamatokat, amelyek szá­munkra megvalósíthatatlanok. A nit-, robaktériumok enzimei például, ren­des hőmérsékleti és légnyomási kö­rülmények között vegyi szempont-j ból könnyűszerrel rögzítik a levegő-: ben található nitrogént. Ezzel szem-t ben vegyiparunk nitrogénes műtrás gyát gyártó gépeinek előbb vegytisz-! ta hidrogént kell előállítaniuk, pél J dául metánból (mocsárgáz) továbbá vegytiszta nitrogént a levegőből és ezt követően kell e kettőt ammó­niákká egyesíteniük, rendkívül magas hőmérsékleten és nagy nyomás alatt. Az izori — valóságos minta-berendezés Rendkívül fontos funkciót töltenek be a biopolimerek, amelyek jó ener-; gia-átalakítók. így például az izmok tevékenységében testet öltő mecha-í nikai energiává alakítják át a táp-í anyagok oxidálódása során felsza-i baduló vegyi energiát. Szokásos gé­peinkkel a következőképpen hajthat­juk végre ezt a műveletet. Tüzelő-! anyagot égetünk el a kazánban, ily-: módon hőenergiát nyerünk. A hő­energia segítségével gőzt állítunk elő, amely mozgásba hozza a gőzgép dugattyúját, vagy a körmozgást vég­ző turbinát. Ez a folyatna t rendkívül előnytelen, mert az elvileg könnyen és veszteségmentesen mechanikai energiává átalakítható vegyi energiát előbb alsóbbrendű energiává — hő­energiává — alakítjuk át, aztán a hőenergiát alakítjuk át mechanikai energiává. A szervezet molekuláris gépe (az izom) másképpen cselekszik. Külön­leges, foszfort tartalmazó molekulái is vannak. E molekulák mikroszkópi­kus „kazánok" szerepét töltik be, amelyek megőrzik az élelmiszerek oxidálása során felszabaduló vegyi energiát, éspedig nem hőenergiává, hanem vegyi energia alakjában. A foszfortartalmú molekula, miközben egyesül a fehérje-molekulával, szá­munkra egyelőre ismeretlen útoij átadja az energiát a fehérje-mole­kulának. Ennek az energiának a ha-; tására eddigeié nem kielégítően is­mert átcsoportosulás következik ba a fehérje-molekulákban. Ez megvál­toztatja a fehérje-molekula alakját, ami az izom összehúzódását vonja maga után. Láthatjuk tehát, hogy az izom a gőzgéptől erősen eltérő típu­sú gép. És ez a tökéletesített gép, az izom csaknem 70 százalékos hatás­fokkal dolgozik! Szilárd meggyőződésem, hogy a fentebb említett életfolyamatok fizi­kai-vegyi alapelveinek felfedezése le­hetővé teszi majd, hogy a szerveze-í ten kívül folytassunk le — az alap-; elvek alkalmazásával — ilyen folya-. ma tokát. Használjuk fel a napenergiát j obban, mint a növények. A madarak repülésével kapcsola­tosan tett megfigyelések lehetővé tették a szárnyak, később pedig a repülőgép elméletének kidolgozását. A repülőgép semmiképpen sem ma­dár, s bizonyos vonatkozásban, éspe­dig a teljesítőképességet és a sebes­séget illetően összehasonlíthatatlanúl felülmúlja a madarat. Kétségtelen, hogy ez egy erősen leegyszerűsített hasonlat. Meg vagyok azonban győ­ződve, hogy ehhez hasonlóan, mi­helyt megismerjük a fehérjék és nuk­leinsavak funkciójának alapelvét, időszerűvé válik a felsőrendű szer­vezettségű anyag folyamataira vonat­kozó általános elmélet kidolgozása. Biztos vagyok abban, hogy a szer­vezetben végbemenő vegyi folyamatok mechanizmusára vonatkozó kutatás és az e folyamatok alapját képező új fizikai-vegyi elvek felfedezése egyre közelebb visz majd bennünket a kémia, a vegyipar esetleg a kohá­szat, az energetika és a gépgyártás terén eljövendő nagy forradalomhoz. N. Szemjonov akadémikus 1962. november 18. * (JI SZÓ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom